Petőfi Népe, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-14 / 87. szám
i • PETŐFI NÉPE • 1973. április 14. A hatóság nem mumus Rövidesen elkészül az a . jegyzék, amely pontosan tartalmazza, meghatározza a tanácsoknak, mint szak* igazgatási szerveknek hatáskörét. Ha netán akadnak. akik ezt a közlést „csak a tisztviselőket érdeklő, belső ügynek” tekintik, rögtön fel kell világosítanom őket, hogy tévednek. Nem tisztviselői szakkérdésekről van csak szó, hanem a lakosság ügyes- bajos dolgában történő könnyítésről, korszerűsítésről. A minap bepillantottam az egyik városi tanács ügyfélszolgálati irodájának a vendégkönyvébe és ott olyan meleg elismerő sorokat olvastam. amelyek meggyőzően bizonyítják, hogy a korszerűsítés, a jobb ügyintézés találkozik a lakosság őszinte hálájával. Velem együtt érvelhetnek igy mindazok, akik már élvezik az egyszerűbb, gyorsabb ügyintézés előnyét, akiknek például nem kell a járáshoz fordulniok az építési engedélyért, mert helyben, a községben megkapják. Folytathatnám a sort. de nem az a célom, hogy körvonalazzam a helyi tanácsokat megillető hatásköröket. A hatáskörök, döntési jogkörök felülvizsgálatának jelentőségét szeretném aláhúzni, mert ez elsősorban a lakosság érdekeit szolgálja. Mindezek . előtt emlékeztetek itt a X. pártkongresszus egyik megállapítására. amelyet a kormány elnöke tett. Ennek lényege: törekedni kell arra, hogy az állampolgároknak az eddiginél kevesebb dolguk legyen á hatóságokkal. Nem arra utalt ez a .megállapítás. hogy a hatóság „mumus". amelytől tart az állampolgár, hanem arra, hogy az egyes ügyeket, amelyeket hatóságilag kell intézni, kevesebb hercehurcával. hivatali packázás nélkül döntsék el. Hogy kevesebb dolgunk legyen a hatósággal? Nem mond-e ellent ennek a gondolatnak, hogy éppenséggel manapság több a tanácsoknak, mint szakigazgatási szerveknek a hatásköre? Több hatáskör, több ügy! Ez világos. A tanácsok évente 30 millió üggyel foglalkoznak. Nem lesz-e ezután még több, miután a jogkörök átadása folytán több ügyben intézkednek? Az ellentmondások csak látszólagosak. Jól meg kell érteni a lényeget: a „kevesebb dolog” és a „megnövekedett hatáskörök” összhangban vannak! A decentralizálás célja, hogy a tanácsok hatáskörébe tartozó államigazgatási ügyekben első fokon a helyi, a községi, városi tanácsok döntsenek. Vagyis ne kelljen máshol kilincselni! A döntéshez biztosítani kell a törvényességet. a szakszerűséget, a megfelelő szakembert — persze ez nem megy varázsütésre —, hogy a döntés ne igényeljen fellebbezést, újabb kilincselést. A több hatáskör így valósítja meg azt a követelményt, hogy kevesebb dolgunk legyen a hatóságokkal. Közismert adat szerint csak egy százalék azoknak a hatósági határozatoknak az aránya, amelyek ellen a fellebbezési eljárás után panasszal élnek az állampolgárok. Kis szám ez. Konkrétan mégis évente több tízezer ügyet jelent. Erre sincs szükség. Az eljárást tehát egyszerűsíteni, szakszerűsíteni kell, igy lesz kevesebb dolgunk a hatósággal. A tanácsoknak viszont több a dolguk. de hozzánk közel, mondhatni, a szomszédban intézik. A hatásköri jegyzék elkészülése részükre is megkönnyíti az eligazítást. Nyilvánvaló, hogy minderről jó felvilágosító munkával tájékoztatni kell a lakosságot is. Az új tanácsoknak ez is a feladatuk lesz. A korszerűsítés sem megy azonban máról holnapra, még ha komoly eredményeink is vannak. A korszerűsítés jelentőségét és újszerűségét, azt hiszem, jól megérteti, ha legvégül csak annyit mondunk: a magyar közigazgatás történetében először rendezik az előbbiekben röviden vázolt és jelzett módon a hatásköröket. K. J. Bővítés 9,4 millió forintért December tizennegyedikén múlt két éve, hogy megkezdte működését az AFIT kiskunfélegyházi szervizállomása. Akkor mindössze tizenöten dolgoztak egy műszakban, de az igények fokozódása miatt már 1971 áprilisában be kellett vezetniük a kétmű- szakos munkarendet. Azóta reggel hattól este tízig állnak a gépjármű-tulajdonosok rendelkezésére. Nemcsak a garanciális munkákat végzik el, hanem vállalják „öreg” gépkocsik és kisteherautók javítását, sőt, karambolos járművek teljes felújítását. Tóth Zoltán, a szerviz vezetője elégedetten újságolta a napokban: — Végre „eldőlt a sorsunk”, sikeresen befejeződtek a tárgyalások, a nyáron megkezdődik telepünk bővítése. Szükség van erre már nagyon, mert a gépjárművek számának növekedésével növelni kell a javítókapacitást is. Jelenleg huszonegy szerelő és tizenhat első-, valamint másodéves tanuló dolgozik a műhelyekben, illetve sok esetben az udvarra szorulva. A múlt évi tevékenységünk jellemzésére csak» két adatot említek. Árbevételünk 1972-ben 4 millió .785 ezer forint volt és 8219 gépkocsit vizsgáltunk át, illetve javítottunk ezért az összegért, közülük 50 járművet teljesen felújítottunk, nagyobb része ugyanis karambol után került hozzánk. — Mit jelent a bővítés? — Mostani csarnokunkban egyszerre hat gépkocsit lehet javítani, a bővítés után ez a szám a duplájára növekszik. A mostani csarnok a karosszéria- lakatosok birodalma lesz. A bővítés első állomása az volt, hogy megvásároltuk a mellettünk levő mintegy 1500 öles területet, s ezen kezdődik majd az építkezés. Korszerű csarnokban történik a gépjárművek átvétele, majd a nagycsarnokban a javításuk a legkorszerűbb műszerek segítségével. Külön műhelyt kapnak a fényezők és az ipari tanulók is. A gépjárművek tulajdonosai részére kényelmesen berendezett váróhelyiség és büfé teszi „elviselhetőbbé” az esetleges várakozást. Az építkezés teljes lendülettel, 9,4 millió forintért — melyből 6 millió forintot a megyei tanács ad — szeptemberben kezdődik, és a tervek szerint 1974 december közepén fejeződik be. A mostani 57 ezer 850 óra javító kapacitásunk a jövő év végére kereken 90 ezer órával növekszik — mondotta befejezésül a szerviz vezetője. O. L. A bal oldali képen: Lesták Sándor, a legjobb szerelők egyike, egy Wartburgnak nyújt gyors segítséget. Jobbra: Igen fontos a gépjármű-elektromossági szerelő tevékenysége. Patyi Péter avatott mestere szakmájának, s műszereivel gyorsan felderíti az elektromos hibákat. Szürszabó József ipari tanuló nagy figyelemmel kíséri a műszeres hibamegállapítás fogásait. PEDAGÓGUSOK A KÖZÉLETBEN Kisszállási időmérleg Néhány éve olvastam Ruffy Péter egy portréját az egyik dunántúli kicsiny falu, Drávagárdony tanítójáról. A tanító öt- venJ>t eves, egy személyben a községi népfront vezetője, a művelődési otthon igazgatója, könyvtáros, tanácstag, a kulturális és szociális állandó bizottság elnöke; ő az elsősegélynyújtó a faluban, s amikor a harangozónak valamilyen sürgős-fontos dolga támad, az „ősz mindenes” átszalad az iskolából a templomba, harangozni... Tíz éve tanácstag »Nem az én érdemem« Helvécia négyes számú választókörzetében Garai Zoltánnét, a feketeerdői iskola igazgatóját jelölték tanácstagnak a környék lakói. Régi ismerőssel találkoztak a jelölő gyűlésen, hiszen a szerény, halkszavú asszony már tíz .éve képviseli a külterületi dolgozók érdekeit a helyi tanácsban. — Nem az én érdemem — mondja többször is. mikor szóba hozom az elért eredményeket. Ezek között igen jelentős volt’ az alsótagozatos napközis tanulószoba létrehozása. — 1971. november hetediké óta működik a tanulószobánk. Legtöbb tanítványunknak mindkét szülője dolgozik az állami gazdaságban, ez tette szükségessé, hogy a kisebbekkel a tanításon kívül iö 1 foglalkozzunk. Az állami gazdaság helyiséget adott, és napi hat forintért ebédet hoznak a gyermekeknek. Most huszonöt alsósunk jár a tanulószobára, de az igények állandóan szaporodnak. Előreláthatóan idén szeptembertől sikerül majd bővíteni ezt a rendkívül hasznos „intézményt”. El’kell mondani azt is. hogy az iskolát tavaly „bekapcsolták” az iskolatejakcióba, ezzel nem mindegyik községi, sőt külterületi iskola „büszké kedhet”. — Persze, a tanácstagnak, habár elsősorban a művelődés fejlesztését szorgalmazza, foglalkoznia kell más jellegű problémákkal is. Mint megyei tanácstag, Törökfái vasútállomás villamosításának ügyét is pártolom, remélem. a közeljövőben ez is megoldódik. A Szabó Sándor-tele- pen korszerű üzletházat szeretnénk létesíteni, régi kívánsága ez á környék lakosságának. Választóim gyakran felkeresnek, hiszen gyermekeik a mi iskolánkban tanulnak. Jó a kapcsolat az állami gazdasággal is, legutóbb például a KISZ-esek játékokat készítettek a napközi számára. — Ennyi munka mellett van-e elég szabad ideje? — kérdem, bár a választ előre sejtem. — Akkor érzem jól magam, ha dolgozhatok — mondja Garainé. — A vasárnapot általában tanulással töltöm, a marxizmus—le- ninizmus esti egyetem harmadéves hallgatója vagyok... De miért rólam akar írni? Jöjjön el az iskolába. írjon a gyerekekről és a kollégáimról----A zt hiszem ehhez semmit sem kell hozzátennem ... K. Gy. NAPKÖZBEN Esztétika, ól A kiskunfélegyházi vasútállomástól a Kossuth Lajos utcán a város- központig naponta végighaladó ember jóleső érzéssel tekinthet a szinte bábeli zűrzavar után megújuló főutcára. A földkupacok, csövek, vezetékek és kőtörmelék okozta bosszúságokat is feledteti az épülő, magasodó új lakó- és szolgáltató házak látványa. A mindenre figyelő ember számára csupán egy valami okoz hónapok óta mérgelődést. S ez a Kossuth utca és Mártírok útja kereszteződésében felépült OTP-társasház oldalfalának látványa. A fal ugyanis, amelyre apró mozaikkockákat raktak fel — csupa mészfolt. Az állványokat pedig már régen lebontotta a kivitelező, a Kiskunfélegyházi Építőipari Szövetkezet. Tessék mondani, nem lehetne a mozaikfalat megtisztítani?! K. Z. Pontos adatok, nincsenek birtokomban. mikor is vált tulajdonképpen társadalmi szükségletté, hogy a pedagógusok iskolai munkájukon túl szerepet vállaljanak falujuk, városuk közéletében. Hogy hívebb legyek a valósághoz: részt vállaljanak szőkébb hazájuk gondjaiból. Mert a „szerep” nem egy esetben nem jelent mást, mint helyet foglalást az elnökségben, végighaUgatását egy-egy ülésnek. A „részt vállalás” komolyabb dolog ennél. De ennek is két formája van. Az egyiket a belülről fakadó tenni- akarás tölti meg tartalommal, a közösségért érzett felelősség, a másikat az úgynevezett „elvárások” hívják életre. Ilyen gondolatokról beszélgettünk a kisszállási iskola igazgatóhelyettesével, Turcsányi Lászlóval, aki több éve kíséri figyelemmel a nevelők délelőtti-délutáni iskolai és iskolán „kívüli” elfoglaltságát. Az időmérleget konkrét számadatokkal és színes grafikonnal illusztrálja. A tapasztalatok igen tanulságosak. — Az oktatási technika, a módszertan fejlődése egyre fokozódó követelményeket állít a pedagógusok elé. Több energiát, több időt kell fordítaniuk elsősorban nem is a tanítási óra megtartására, hanem a felkészülésre. Egész embert kíván az úttörőszervezetben végzett munka is, hiszen minden osztályfőnök rajvezető is egyben. Ez sem „mellékes” elfoglaltság — mondja Turcsányi László. Tekintsük át az iskolai társadalmi munka „posztjait”. Ifjúság- védelmi felelős, a szakszervezeti bizottság titkára, az iskolai Vöröskereszt elnöke, pályaválasztási felelős, takarékbélyeg-felelős, a polgári védelem felelőse, a párt- alapszervezet titkára, a szakszervezeti bizottság titkára, az úttörőcsapát gazdasági vezetője, munkavédelmi felelős, a két könyvtáros és a szakmai munkaközösségek vezetői. Ez tehát legalább tizenötféle beosztás. A nevelők közül ketten a községi tanács tagjai, hárman az állandó bizottságokban, ketten a szakmaközi bizottságban, hárman a Hazafias Népfront elnökségében tevékenykednek. Az egyik tanár népi ellenőr, egy másik a községi KISZ csúcstitkára. Pedagógus vezeti a művelődési ház Röpülj páva-körét és irodalmi színpadát. Az iskolán kívüli „funkciók” száma tizennégy. A kettő együtt pedig huszonkilenc. Kisszálláson összesen huszonnégy nevelő van. Nem szorul tehát magyarázatra a valóság: a számok bizonyítanak. De lépjünk tovább. A huszonnégy ember közül egy szülési szabadságon van. két képesítés nélküli nevelő, három kisgyermekes anya és egy tanárnő semmilyen beosztáshoz kötődő társadalmi munkát nem végez. És ez csak a dolog egyik oldala. Átlagosan majdnem két „funkció” jut egy személyre, de többen vannak, akik öt-hat munkaterületet is elvállalnak, míg egyesek megelégszenek a minimálissal. Ismét átadom a szót az igazgatóhelyettesnek. — Véleményem szerint a községi szervek nem mindig ítélik meg helyesen a pedagógusok munkahelyi „megterhelését”, bár az egyre fokozódó oktatási-nevelési követelményekkel ők is tisztában vannak. Az igények hatására a nevelők elvállalnak úgy tn valamilyen megbízatást, de annak már sok esetben csak főt málisan, látszatszerűen tudnak eleget tenni. Ez az egyik véglet. A másik szélsőségre példa az a gyermekét egyedül nevelő tanárnő, akinek iskolai elfoglaltsága — 18 órai felkészülési időt beszámítva — 74 órát tesz ki, emellett több megbízatása is van, s mindenhol igyekszik a legtöbbet nyújtani. Rendkívül tiszteletre és elismerésre méltó dolog ez, de mégsem követendő példa... Így is van. A munkaterületek egyenlőtlen elosztása feszültséget teremthet a nevelőtestületben, de még a magánéletben is. Különösen. ha a közismert „funkció- halmozás” bizonyos szereplési vággyal párosul. De végképp nem értem, a társadalmi munka arányos megszervezése hogyan „csúszhat ki” az iskola vezetőségének kezéből. A „modell” kisszállási ugyan, de hasonló esetek más községekben is vannak. A ' pedagógusok felelőssége a tudatformálásban vitathatatlan. Akárcsak az, hogy az élet egyre többet követel az iskoláktól. Néha még egy-egy régi szemléletnek — jelen esetben a „mindenes” tanító eszményének — megváltoztatását is. Kontra György SZANÁLÁS UTÁN Tisztuló horizont A Kiskunsági Tsz-Szövetség területén 4 gazdaság zárta összesen 13 milliós veszteséggel a tavalyi évet. Ennek nagyobb hányada — jó 7,5 millió forint — származott az eredményességben mutatkozó hiányokból. A négy gazdaság közül háromban — a kelebiai Népfront, a kiskunhalasi Paprika Antal és a páhi Kossuth Tsz-ben — a kedvezőtlen adottságoknak is része volt a veszteségek előidézésében. Legkevésbé a jó szőlő- és gyümölcsKülterjes módon A Paprika Antal Tsz adottságai a bugaci Béké-éhez hasonlóak. 4,2 az átlagos aranykorona érték. A 6840 holdas összterületnek majdnem az egyharmadát már nem művelték az utóbbi néhány évben! A többi terület nagyobb részén is csak rozsot lehet termeszteni, azt is ráfizetéssel. A mintegy tíz éve telepített 162 hold barackost és körtést, továbbá a 70 holdas szőlő felét ki kellett selejtezni. Részint talajvíz, másrészt a tápanyagpótlás hiánya miatt pusztult ká. A megmaradt 35 hold szőlőről tavaly 30 mázsás átlagot szüreteltek. Az elmúlt két évben 180 holdon telepítettek erdőt. Külterjes jellegű szántóföldi hasznosítás: kalászossal, kukoricával. Tavaly volt kevés dohány és 110 holdon burgonya is. Az termesztő adottságokkal rendelkező utóbbiban, ahol egyébként a hiányok is minimálisak, összesen sem haladják meg a 250 ezer forintot. De ez a gazdaság a terület szűkös volta és az évek óta tartó vezetési problémák miatt „nem áll meg a áaját lábán”. Közelebbről a kiskunhalasi Paprika Antal és a tompái Szabadság Tsz veszteséges gazdálkodásának okait vesszük szemügyre. utóbbinál hatalmas ráfizetés történt, mivel a gépi művelésről és szedésről nem gondoskodtak. Kiselejteztek hét traktort L. Többnyire 1961. körüli évjáratúak voltak. De a megmaradó 11 között is nehéz volna kielégítően működő masinát találni. Tavaly csak egy erőgépet vásároltak. A juhászat úgy ahogy eredményes volt, a kacsa ráfizetéses. Más jószág nincs. Két év óta üresen áll a 96 férőhelyes tehénistálló. Fiatalok ide évek óta csak olyanok jöttek, akik a halasi ipari üzemek egyikében sem tudtak helytállni. Tavaly a közös munkában 172-en vettek részt, ebből 106 volt az, aki az előírt 250 tízórás munkanapot teljesítette. Ez utóbbiak átlagos évi részesedése 18 600 forint volt. A helyi normák alapján megállapított béreket rövddlejáratú, óvadékos hitelekből fizették ki. Egy lezárult történet Ilyen előzmények után keletkezett a majdnem négymilliós mérleghiány. De e sorok írásakor mindez már lezárt história. A Paprika Antal, valamint a vele szomszédos Vörös Október Tsz tagsága már külön-külön kimondta az egyesülést. A tompái Szabadság Tsz kitűnő szántóföldi adottságokkal rendelkezik. Mégis, egyszerre több, mint négymilliós alaphiány „bukott ki” a legutóbbi zárszámadáskor. Eredményességben mutatkozó veszteség is volt, 120 ezer forint, Volt év, amikor a szövetkezetnek négy elnöke is volt. De fő- agronómus és főkönyvelő éveken át hiányzott. ez azonban jelentéktelen összeg. Mi is történt itt valójában? A szövetkezet számvitele évek óta zilált volt, főkönyvelők jöttek és mentek, s ez egy idő után át- tekinthetelenné tette a helyzetet. Magát a termelést nagyobb megrázkódtatás nem érte, hiszen az elnök, Grezsa Gyula is egyetemet végzett agrármérnök volt. (Azért kell múlt időben említeni, mert nem egészen négyéves elnöki tevékenysége után, ez év januárjában váratlanul, kissé romantikus körülmények között és a szó szoros értelmében — megszökött a tsz éléről.) Közgazdasági „fejreállás” t Így hát tervezési és közgazda- sági abszurditások rántották kátyúba a tsz szekerét. Az állattartás fejlesztése megakadt — nemcsak tavaly, már azelőtt is —mivel a férőhelyek számának növeléséről nem gondoskodtak. Ebből adódott, hogy a tsz jelentős mennyiségű kukoricát adott el, ahelyett, hogy feletette és „bőrben” értékesítette volna. Azonkívül egy kiló sertéshús előállítására csupán 11 forint kőltségfelhasználást terveztek. Több mint a duplájába került... Más: nagyon is méltányolandó, hogy az idős tagok rendszeres megsegítésben részesültek, a baj csak az volt, hogy nem volt rá fedezet. Mivel olyan tervet állítottak ösz- sze, amely nem adott módot a szociális alap képzésére. Márpedig tavaly is seregnyi olyan szociális jellegű kifizetésre került sor, amelyet a szövetkezeti törvény alapján a tsz alapszabálya is előír. S még ha csak ez történt volna! A közös költségén tavaly 42 személy vett részt több napos külföldi társasutazáson. Aratási időszakban mentek el a jugoszláv tengerpartra... Ez is legalább százezer forintot vittel. (A résztvevők összetételét ezúttal ne firtassuk.) A vezetői felelőtlenségekért az elkövetkező években a Szabadság Tsz tagsága fizet nem csekély árat. Még akkor is, ha megnyugtató módon újul meg a vezetés. Hatvani Dániel (Folytatjuk)
