Petőfi Népe, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-01 / 77. szám

4 • PETŐFI NEPE • 1973. április 1., vasárnap Sapkaüzem a dombon A hetényegyházi vasútállomás­ról széttekintve, magára vonja az ember figyelmét a közeli dom­bon álló, magányos épület. Átlépve a ház küszöbét, nagy • Zsuzsika, vagyis Vravuska Pálné reszortja a kézcsuklót és a lábakat egyaránt pró­bára teszi. A vasalással ő vég­zi el a meózás és csomagolás előtti utolsó műveletet — most éppen — a vasutas sap­kákon. Teljesítménye a fa­zontól függően napi 350—400 sapka vasalása. papírdobozokkal és tömérdek prémes sapkával körülbarikádo- zott két asszonnyal találtuk ma­gunkat szemben. A főnökasszony Svendor Istvánná, távollétében a szemüveggel és rövid ujjú mun­kaköpenyben, MEOS-ként dolgo­zó Talmácsi József né szegődött segítségünkre a közelebbi felvi­lágosítással. Munkahelyünket, a Budapesti Sapka-Kalap Ktsz hetényi üze­mének nevezik. A részleg négy évvel ezelőtt jött létre, összesen hatvanhétén vagyunk, hét társ­nőnk azonban a szülési szabad­ságát tölti. Munkánk különböző sapkák készítése. Legtöbbet az úgynevezett usánkákból — fül- védős sapkákból — állítunk elő. Prémeseket és posztóból való­kat egyaránt, de a szezonváltás­nak megfelelően hozzákezdtünk már a napellenzős, nyári sap­kák varrásához is. Üzemünk légköre jó, munkánkat valameny- nyien nagyon szeretjük, tessék körülnézni, milyen jóízűen dol­gozunk. Persze, az értelme is megvan. A keresetünk — termé­szetesen az ügyesség és gyakor­lottság szerint — 1800—2250 fo­rint között változik. Azt hiszem, ezzel igencsak minden lényege­set el is mondtam magunkról. A tömör, de magvas tájékoz­tató illusztrálásaként íme, ké­peink ... • A serény és „jóízű” munka közben egyre szaporodnak az alkat részek, amelyekből végül is fülvédős sapkák formálódnak. (Opauszky László felvételei.) ÚJABB SZÖVETKEZETI TÁRSULÁSOK ALAKULNAK A Kiskunhalason tevékenykedő Kiskunsági Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének körzetében harminckilenc termelő- négy szak- szövetkezet és három szövetkezetközi vállal­kozás készített zárszámadást az elmúlt eszten­dő gazdálkodásáról. Tavaly sokat fejlődtek a mezőgazdasági nagyüzemek. Egy év alatt csaknem 80 millió forinttal emelkedett a brut­tó jövedelem. Csökkent a veszteséges gazdasá­gok száma is. 1971-ben kilenc termelőszövet­kezet 44,2 millió forint hiánnyal zárta az esz­tendőt. Tavaly csak négy közös gazdaság volt veszteséges, a hiány 13,1 millió forint. Horváth Istvánnal, a területi szövetség titkárá­val arról beszélgetünk, hogy milyen fontosabb ten­nivalókat szorgalmaz az érdekképviselet. — Körzetünkben nagy erőfeszítéseket tettek a közös gazdaságok az utóbbi esztendőkben a terme­lés szakosításáért. Egyre inkább előtérbe került az állattenyésztés fejlesztése. A legtöbb korszerű állattenyésztő telep a mi körzetünkben épült. Ez a fejlődés kihatott természetesen a növény- termesztésre is. Az állattenyésztésre szakosított gaz­daságokban a takarmánytermesztést fejlesztették. Az elmúlt tíz esztendőben például á kukorica-ter­mőterület csaknem 50 százalékkal emelkedett és a termésátlagok is számottevően növekedtek. Kör­zetünkben megvannak az adottságok a kukorica­termesztés további fejlesztésére. A gyakorlatban kialakult technológiákból a legjobb vonásokat meg­tartva, kiegészítve a tudomány és a kutatómunka legújabb eredményeivel, kidolgoztuk a kukorica­termesztés teljes rendszerét. Erre a célra külön munkabizottságot alakítottunk, amely a napokban készítette el az úgynevezett kiskunsági kukorica­termesztési rendszert. Tagszövetkezeteinknek csak­nem fele hektáronként 50 mázsán felüli átlagter­mést ért el eddig is. Az új kukoricatermesztési rendszer kidolgozásával el akarjuk érni, hogy pt év alatt az ebben részt vevő szövetkezetek átlag­termése elérje a hektáronkénti 70 mázsát. — Hallanánk talán részletesebben a rendszer­ről? — A Kiskunhalasi Mezőgazdasági Technikum vé­gezné a szövetkezetek számára a laboratóriumi vizsgálatokat és a szaktanácsadást. Az ezzel kap­csolatos költségeket a gazdaságok természetesen megtérítik. Egyéb költségek nem terhelik az üze­meket. A termesztéshez szükséges gépsorokat a KGST-országokban gyártják, tehát könnyebben be­szerezhetők. Egy-egy gépsor 400 hektár teljes meg­művelését — a vetéstől a betakarításig — látja el. — Értesültünk arról, hogy több újabb társulás van kialakulóban a körzetben. — Valóban, érdemes ezekről is szót ejteni. A Szarvasmarha-tenyésztést segítő. ösztönző határo­zatok nyomán a gazdaságok fejleszteni kívánják az állományt. Ezzelfügg össze az is, hogy foglal­koznak egy új tejüzem megépítésével. A kiskun- halasi Vörös Október, a Szabadság, a zsanai Egyet­értés. a balotaszállási Aranyhomok Termelőszövet­kezet vezetősége elhatározta, hogy összefognak, be­vonva a tejipart is. Az említett termelőszövetke­zetek évente 60 ezer hektoliter tejet gyűjtenek ösz- sze. Ez a mennyiség, figyelembe véve a fejlesztési terveket, a következő években emelkedni fog és el­érheti a 70 ezer hektolitert is. Az elképzelések sze­rint egy naponta 15 ezer liter tej feldolgozására képes üzem létesítése Kiskunhalason megoldaná a gondokat.- Ugyanis a jelenlegi tejüzem nem mondható korszerűnek. Az új tejfeldolgozó mint­egy 15 millió forintba kerülne. Ha már az állattenyésztésnél tartunk, megemlítem azt is, amiről a Petőfi Népe egy hosszabb híradást már adott, hogy megalakult a juhtenyésztő társu­lásunk is. A körzet hét közös gazdasága fogott ösz- sze. A társulás ügyeit a harkakötönyi Egyesülés Termelőszövetkezet intézi. Itt most épült meg az a 0 Megkezdte működését a harkakötönyi Egyesülés Termelőszövetkezet új takarmánykeverő üzeme. (Pásztor Zoltán felvétele) takarmánykeverő üzem. amely a társulásban részt vevő közös gazdaságok számára juhtápot is készít. A keverő már működik. A tagszövetkezeteknek összesen 7200 anyajuhuk van. 1975-ig az állományt meg akarják kétszerezni. — A Kiskunhalasi Állami Gazdaságban kidol­gozott szőlőtermesztési és borfeldolgozási rend­szerhez tudomásunk szerint néhány termelőszö­vetkezet csatlakozott a körzetből. — Az ezzel kapcsolatos legutóbbi megbeszélésen hat termelőszövetkezet, egy közös vállalkozás fo­gadta el az állami gazdaság kezdeményezését. A közös gazdaságok több mint 500 hektár szőlővel rendelkeznek. 1975-től számítva a Kiskunhalasi Állami Gazdaság termelési rendszere alapján a» együttműködésben részt vevő gazdaságokban 1400 hektár új nagyüzemi szőlőt telepítenek folyamato­san. Megállapodtak abban is, hogy a szőlőt közösen dolgozzák fel és a bort együtt értékesítik az álla­mi gazdaság közreműködésével. Alapelvként le­rögzítették, hogy az együttműködés csak a kölcsö­nös előnyök alapján történhet. — Sok panaszt hallottunk az üzemanyag-ellá­tással kapcsolatban különösen az elmúlt esztendő végén. A munkacsúcsok idején az ÁFOR nem volt ké­pes a szükséges mennyiségeket zavartalanul szállítani. Egyedül nem tudja a jövőben sem megoldani á gondokat. — A tompái Kossuth Termelőszövetkezet meg­kért bennünket, hogy szorgalmazzuk egy gázolaj - ellátási és -együttműködési társulás létrehozását. A nézetek egyeztetésével már a múlt év decem­berében hoztunk össze egy találkozót. Ott előzetes megállanodás már történt a részt vevő közös gaz­daságok között. Reméljük, hogy sikerül megvalósí­tani az elképzelést, mely szerint a tompái Kossuth Termelőszövetkezet vállalja az ügyintéző szerepét. A tagszövetkezetek időben jeleznék a gázolajigé­nyüket és gz ügyintéző gazdaság ennek alapján szerezné be á szükséges üzemanyagot. Mindezeken felül egyéb társulások is készülőben vannak a körzetben. Gazdaságaink mindinkább fel­ismerik, hogy csak közös erővel tudják termelési fejlesztési elképzeléseiket megvalósítani — han­goztatta végezetül a területi szövetség titkára. K. S. Boldog percek után IT irály Margitot, a Kecske- méti Baromfifeldolgozó Vállalat szb-titkárát. a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki a nemzetközi nőnap alkalmából. A magas kitüntetések indok­lása: a nők gazdasági és szociá­lis helyzetének megjavításáról szóló párt- és kormányhatározat végrehajtásában, valamint a nő­mozgalomban kifejtett tevékeny­ségük elismeréséül. — Több mint két évtizedes szakszervezeti munka van már emögött — fejezi be a „kimond­hatatlanul boldog" percek visz- szaidézését Király Margit, ami­kor Losonczi Páltól átvette aki­tüntetést. Öröm fűti a szavakat, de a nyájas mosoly, s a hangsúly ezt is kifejezi: ..Hogy elröpült az idő!” — Mennyi változás azóta! Bennünk, s körülöttünk. Mindig többre, mindig magasabbra. A tágas, minden sarkában napvilágos szb-iroda ragyog, mint . . . mint a patika. A fehér köpenyes titkár barátságos, há- ziasszonyos lénye otthonos han­gulatot varázsol a hivatalos he­lyiségbe. Az esztétikus, de nem hivalkodó, világos színű beren­dezés elosztása is olyan, hogy aki bejön, nem „irodában” érzi magát. Máskor is megfigyeltem már. Király Margit csak addig marad íróasztala mögött, míg „aktákat” intéz. Beszélgetni máshova ül. Az imént is — szinte kiser­dült a „hivatali sarokból”, mi­helyt egy kartársnő távozott — hóna alatt a nagy irattartó map­pával. Czémmel láthatóan feszélye- ^ zi. hogy ezúttal önmagá­ról „szólaltatják”. Mikor és -ho­gyan is indult a mozgalmi mun­ka? — Nehéz ez ... Mikor? ... Ezerkilencszáznegyvenhatban, mint kétkezi munkás kezdtem a Nagykőrösi Konzervgyárban ... Falujárás, plakátragasztás ... sze­replések a népitánc-csoportban; — emlékszik biztosan, ilyen volt a mi ifjúságunk. — Milyen fia­talok voltunk . . . — Hát azért ma se... va­gyunk még . .. Egyetértőén, s jókedvűén hall­gatjuk el a többit. Csak a ke­zünk mozdulása jelzi: jócskán múlt idő már az. Az szb-titkár folytatja. — Ügy negyvenkilenc táján mondták rám mind többször: társadalmi munkás, öt véntől már tisztségem is volt. Sőt, az,, első választáskor nagykőrösi tanács­tag is lettem . . . Azóta mindig a szakszervezetben. 1951 óta Kecskeméten, az ÉDOSZ megye­bizottságán titkár, ötvenkilenc óla a Barneválnál... Cseng a telefon. Odamegy, s míg beszél, le-letekint az emeleti ablakból. Az ápolt park közt' betonon teherautók húznak nehéz. visszafogott morgással. . — Én vagyok a szakszervezeti titkár, azt hiszem, ebben az ügy­ben legilletékesebb — nyugtatja meg kedvesen a hívót. — Tehát mehetünk az utalványokért. Kö­szönjük, igazán ..frissek voltak ... Visszajön, s elmagyarázza, összeírták a tüzelőanyag-igény­léseket. Tegnap érdeklődtek a TÜZÉP-nél. s máris szóltak. Kö­rülbelül'200 dolgozót érint.- Mi­nél inkább terjed a gázfűtés a városban, annál kevesebben igé­nyelnek a vállalatnál is tüzelőt. Ez is — fele-fele arányban szén és gázolaj. A nőpolitikái határozathoz vezet át a következő né­hány adat Jelenleg közel 3000 dolgozója van a vállalatnak — a halasiakat is beleszámítva — s körülbelül 60 százalékuk nő. — Képviseletük a szakszerve­zeti vezetésben? Király Margit szinte felragyog, ahogy alig palástolt büszkeség­gel. de kérdéssel készíti elő a válasz hatását. — Mondjam-e? Megmond­jam-e? — nevet a mosolya. — A tizenöt tagú szb-ben tizen­egyen vagyunk nők ... Tagad­jam. hogy nőuralom van? — tré­fálkozik. — Megvan-e a ..látszatja”? — kérdezem vissza hasonló hang­súllyal. — Elértük, hogy a bérezésben — azonos teljesítmények, beosz­tás. szakképzettség esetében — nincs különbség férfi és nő kö­zött. Kilenc forinton aluli óra­bér nincs. A határozat előtt még 6.5 forintos is volt . . . Bővítik a meglevő bölcsődét, úgy. hogy a nagyobb része óvo­da legyen. Készül a terv, hogy mielőbb hozzákezdjenek, hiszen közel 100 kismama van az üzem­ből gyermekgondozási segélyen. Fontos, hogy mikor munkába állnak, minél többen el tudják helyezni kicsijüket. Az üzemi konyhán 3 féle me­nüből válogathatnak. A határo­zat előtt egyfajta volt: „Eszi, nem eszi...” — Bevezették a „reggeliztetést”; egy asszonyka hordja körül, s tőle vásárolhat­ják a zacskós tejet, kakaót, kiflit. Nem kell otthon vesződni ezzel. Van büfé ... Király Margit de­rűsen indokolja. — A kávézás szenvedéllyé vált. Be kell látnunk. Az lenne a jobb. ha mindenfelé kávét főz­nének a munkahelyeken?... — Közbeveti. — Általában, ami ésszerű kérésünk, javaslatunk volt. a gazdasági Vezetés kész­séggel teljesítette. Nem kellett ..kiharcolni”. No persze, a párt- titkárunk is nő. Kállai Árpádné... V an-e „munkaideje”? — A mozgalmi munkában nem számolja az ember az órá­kat. Ha kell. tizenkettőt, ha úgy adódik: tizenhat órát tölt benne. Így kötetlen... A laká­somra is eljönnek a szaktár­sak . .. Hogy' voltam-e már fá­radt?... Voltam-... Életem ér­telme: mindig az emberekért, s közöttük . . . Kudarc is előfordul. Mert van úgy. hogy valamit még nem lehet. Nincs rá módunk. S ha olyankor vágják oda. hogy: „Akkor maguk miért vannak itt?” — bizony, álmatlan az éj­szaka. Még az is felmerül: ..Ér­demes?” — De reggelre elszáll a kishitűség, levertség. Kezdjük újra. Hiszen nem vagyok egye­dül. Aztán szinte észrevétlenül nap­számos édesapjára, s édesanyjá­ra fordul a szó, akiktől szívós­ságát örökölte. — Édesanyám mosni, vasalni járt, úgy nevelt fel bennünket. A négy Király-lány — pedagó­gus, tanácsi dolgozó — most pró­bál neki visszaadni valamennyit a fáradozásaiért. Király Margit ezenfelül egy egészen nagy családnak is ... Tóth István Fogadónap nélkül Olajosfoltos kék munkás­ruhája feszül a vállán. Ha másként felöltözve látnám, akkor is tudnám, hogy nehéz fizikai munkát végez. Ciga­rettát tartó keze bőrébe be­leivódott az olaj, köröm­ágyát is kikezdve. Ahogy le­ül az elnöki iroda kárpitozott székére, ahogy kerek mon­datokban kérdéseimre vála­szol, arról tanúskodik, hogy nem gyakorlatlan a beszéd­ben, nem szokatlan számára a hivatalos helyiség. Igaz, a foktői Béke Tsz javítóműhe­lyében kovácsként dolgozik Petróczki István, de immá­ron másodszor választották meg az idén tanácstagnak. A községben csupán hat esz­tendeje dolgozik. Élőtte sokáig Kalocsán volt. Az általános iskolát követően került a városba. Szakmát akart tanulni mindenképpen, de a ko­vácsmesterségre először nem gondolt. Aztán, mivel csak ilyen állás volt, oda ment és kitanulta. Tizenkét éven át dolgozott a vá­rosban. Aztán nagyon fogyott a kovácsmunka Kalocsán. Foktőn, a tsz-ben meg volt lehetőség, ke­resték és szívesen fogadták a jó szakembert. 1967 óta van itthon, elhalt szü­lei házában ól családjával, gyer­mekével. Kapcsolata a községbeli­ekkel tulajdonképpen akkor sem szakadt meg, amikor még város­ban dolgozó volt, sokszor elbe­szélgetett a vele egykorúnkkal, a szomszédaival. Hogy jól megértették egymást, s az itt élők becsülték is, ezt bi­zonyítja a két évvel ezelőtti vá­lasztás, amikor Foktőn, a 24-es körzetben Petróczki István volt az egyedüli tanácstagjelölt. A gyűlésen akkor elhangzott prob­lémák sem voltak ismeretlenek. A Bartók Béla utcát és a Mártí­rok útját magába foglaló körzet­ben él ő maga is. A Bartók Bé­la úton rossz volt a kút, meg­süllyedt a kútrovás, sokat kellett gyalogolni az ivóvízért. A két évvel ezelőtt választott fiatal ta­nácstag szervezte meg, hogy tár­sadalmi munkában kijavítsák a hibákat. A körzetben lakó kőműves vé­gezte a szakmunkát, a tanács ad­ta hozzá az anyagot. Asszonyok, férfiak segédkeztek egy szombat délután, pár óra alatt el is ké­szültek a kúttal. Járda sincs mindenütt a körzetben,^ vagy ahol van, bemossa az eső. Még a csatornázás sincs megoldva a községben. Így sokszor megállí­tották Petróczki Istvánt, vagy a munkahelyén beszélgettek vele. Választóival naponta találkozott és találkozik most is, nincsen szükség fogadónapra. A már elmondottakon kívül akad még olyan probléma, ami­nek megszüntetése nem körzet­beli, hanem községi feladat. A több mint kétezer lakosú Foktőn még nincsen vízmű. Ta­valy a falugyűlés fő témája volt ez, de csak kevesen támogatták a vízműtársulat létrehozását. Ke­vesen, mert sokaknak van sa­ját kútja, jó ivóvize, vagy idő­sek, kis jövedelműek és nehezen tudják kifizetni az ötezer forint hozzájárulást. Mert ennyi jutna minden házra. Még beszélgetni kell az emberekkel, meggyőzni őket arról, hogy ez mindannyi­unk érdeke. A másik sok bosszúságot okozó probléma a Csorna—Foktői csa­torna megléte. A partja nincs kikövezve, eliszaposodik, a csa­torna mentén húzódó gyalogúton nem biztonságos a közlekedés. Ahhoz, hogy a partrendezést a vízügyi igazgatóság el tudja vé­gezni, jó néhány ház udvarából 'le kellene hasítani egy-egy dara­bot. Petróczki István tanácstagi mun­káját választói már elismerték azzal, hogy másodszor is érde­mesnek tartották a tisztség vi­selésére. Munkahelyén, a tsz ja­vítóműhelyében is jó szakem­bernek tartják. Tudását több módosítással, ésszerűsítéssel bi­zonyította már. Beszélgetésünk végeztével is indult vissza a műhelybe. Mint mondotta, most éppen egy háromsoros lovas ve­tőgépet készít. A háztáji földek megművelése ugyanis sok gon­dot okoz. A nagy erőgépeket nem gazdaságos az egymástól távol fekvő, kis területekre elvinni. Ha készen lesz a műhelyben az új vetőgép — előreláthatólag a tavasszal már ezzel dolgozhat­nak — könnyebb lesz a tsz-nek és a tagságnak is. A március első hetében meg­tartott jelölő gyűlésen öten szó­laltak fel, de egyikük sem emelt kifogást Petróczki István ellen. Választóinak bizalma joggal en­ged arra következtetni, hogy to­vábbra is segíthet a község gond­jainak megoldásában. D. É. i

Next

/
Thumbnails
Contents