Petőfi Népe, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-30 / 100. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1973. április 30. Vég nélküli út Mit mondanak számunkra az emléktáblák és az utcanevek? Mit tudunk a zománclapokra égetett nevekről? Segítenek elligazod- ni, amikor keresünk valakit. Megjelölik az utcát, a házat amelyben élünk. Útjelzők. Állomáshelyek. Közigazgatási jelző- rendszerek. Nyilvános szemfedők, rég porrá lett arcokon. Ki volt Bajáki Ferenc? — töprengtem, amikor szóltak, hogy írjak róla. Hol hallottam a nevét, mert hallottam valahol, sőt láttam, naponta átfutott rajta a tekintetem, a róla elnevezett utcán siettem munkába kerek négy esztendeig. A Magyar Posztógyár bejáratától jobbra is emléktábla hirdeti, hogy a csepeliek nem felejtették el. A fiatalok időnként friss virágokkal, koszorúval ékesítik a kissé megkopott táblát, s ha valaki megkérdezné tőlük, kire emlékeznek: — a válasz egyszerre mondana el és szűkítene le mindent: „a munkásmozgalom egy csepeli hősére!.” Bajáki Ferenc Kecskeméten született, 1883. május 6-án, vagyis 90 esztendeje. Szülei föld nélküli parasztemberek. Munkát, megélhetést keresnek, így jutnak el Budapestre. De a nagyvárosban felserdült, forradalmárrá érett férfi arcára, mintha izzó vassal sütötték volna az alföldi szegényparasztok veszedelmes „bélyegét”: fogcsikorgató elszántságot a harcban, kitartó, konok szenvedélyt, az igazság keresésében. Épület- és műlakatos. Ahogy felszabadul, belép a szakszervezetbe, szervezkedik, nevel, felvilágosít, röplapokat osztogat. Munkaadói tartanak tőle, a csepeli munkások felnéznek rá: bíznak benne. 1918-ban a magyarországi Vasasok elnöke lesz. Az őszirózsás forradalomban a kommunisták, Kun Béláék oldalán harcol, a Tanácsköztársaság kikiáltása után kinevezik a szociálügyi népbiztosság vezetőjének. Szürke hétköznapi kérdések tolakodnak a pi - rosbetűs életrajzi adatok közé. Hányszor lakott jól életében? Hány gondtalan, nyugodt, háborítatlanul boldog napra emlékezhetett? Volt-e lehetett-e, csak rövid pillanatokra is „magánember’, férj, családapa, aki éppen az övéi miatt kibújt volna a túl nehéz, vagy a veszedelmes feladatok alól? Aggódott értük? Bizonyára. Mégsem torpant meg. Egyenes derékkal, felemelt fejjel, töretlen lendülettel haladt a magaválasztotta úton. Bajáki Ferencet, a Tanácsköztársaság népbiztosát, a fehérterror törvényszéke életfogytiglani fegyházra ítélte. A Markóban letöltött 18 hónap, majd a gyűjtőfogház magánzárkája idegileg nagyon megviselte, de még idejében kiszabadult: a fiatal szovjet állam világháborúban foglyul ejtett fehértiszteket adott cserébe a magyar kommunistákért. 1921. november 7-én szállt fel társaival a Moszkvába induló vonatra. Egy évvel később, a Kremlben megtartott pártkongresszuson élete nagy álma teljesült: személyesen találkozott Leninnel, sőt még beszélgettek is. 1938. február 21-én éjjel vitték el moszkvai lakásáról. Pár nappal később a fiával is ugyanez történt. A tragikus események, amelyek akkoriban Lenin sok hű magyar követőjét is elragadták és annyi kárt okoztak a forradalmi mozgalomnak, — az ő életüket sem kímélték meg. Mi maradt belőle? Emléktábla. Utcanévtábla. Néhány fénykép. Szép, fekete férfi. A tekintete izzó, egyenes, az arca kemény, meg nem alkuvó. orfoF'SMi-'fiú . arcképe:,; szakasztott .az. édesapja. Ferike. Családi kép a Krímben. Levelek: „Ferike meg-" tanult a nyáron úszni. Ö itt nagyon, de nagyon jól érzi magát.” „1922. Moszkva... Csak a szokások furcsák. Este 11 óráig majdnem nappali világosság van, 11 órakor kezd alkonyodni, egész éjszakai sötétség itt nem létezik.” „És mi dolgozunk nem fáradva és nem félve megfontoltan, okosan. Ha mégis egyik-másikunk elbukik, hát ez vele jár, baj, de teljesen el nem kerülhető. Ezért nem vagyunk pesszimisták, de optimisták sem, reálisan bírálunk el mindent és bízva, remélve várunk, míg reánk kerül a sor, hogy cselekedhessünk.” * * * Mi maradt utána? Egy asszony. Kicsi, fürge, kismadár rebbenésű, gyermekien tiszta nézésű. Ide-oda surran a lakótelepi modern egyszoba össz- komfortbdn, szekrényajtókat nyitogat, fiókok mélyén motoz, képeket kotor elő, leveleket, minek? — hiszen betéve tudja valamennyit, mégis mutatná szégyenlős büszkeséggel, „Bajáki” kezében toll is úgy forgott, mint a fegyver. „A Magyar Emigráns Klubban havonta megjelenik egy újság, amit aztán kiakasztunk. Képzelje el mama, már én is foglalkozom a cikkírással, már három cikket írtam, amit minden kifogás nélkül elfogadtak. Lám, ennyire elfoglalt emberek vagyunk. Tanulni akarunk, mert ha még• A Szabó Ervin Könyvtárban találták ezt a rajzot, Bajáki Ferenc kihallgatásáról készítette egy ismeretlen rajzoló. egyszer hazakerülünk, hát fel tudjuk világosítani a többi dolgozót.” — A legjobb ember volt a világon. 28 évig éltünk együtt, de jól éltünk. Megértettük egymást. Mit tudunk a-hűségről? Az asszonyokról, akik viruló hajadonként esküdtek örök hűséget egy szép szál legénynek és egyben a mozgalomnak is? A hajdani szemrevaló kis varrólányról, aki szakszervezeti táncdélutánokat és sztrájkokat szervezett, akinek Lenin-idézetekkel vallottak szerelmet, s röplapokat kapott virágok helyett, aki kis kosárkában hordta áss étéit a börtönbe, az ételt, amelyre neki kellett a pénzt megkeresnie, s még ő biztatta, vigasztalta a férfit, hogy ne csüggedjen, aki szemrehányás nélkül vállalta a nélkülözést, a veszélyt, a meghurcoltatást és aki akkor is hű, erős és becsületesen következetes • tudott maradni, amikor elvesztette azokat, akiket a legjobban szeretett. Ez a madárcsontú, törékeny 87 éves kis öregasszony, maga a tömör, márványtömb súlyossá- gú, ezer próbát kiállt, a sírig, sőt még azon túl is vállalt, megrendíthetetlen, — Hűség!... A csalódások nem tudták hitében megrendíteni, nem tudták letéríteni az útról, amelyre Bajáki Férenc oldalán lépett, s amelyet végigjárni nem volt könv- nyű. Csendben, szerényen, visszahúzódva él. Az emlékeivel és az emlékeinek. Leghűségesebb látogatói a férjéről elnevezett csepeli ipari szakközépiskola tanulói, akik magnóra veszik visszaemlékezéseit, és akiktől tévét is kapott ajándékba. A tanulók kérésére röviden leírta az életrajzát. Azt a címet adta: Vég nélküli út! „Ebben a vég nélküli útban mi, a jelenlegi öreg emberek nagyon kivettük a részünket. Egész életünkben iparkodtunk simítani az utat a demokráciához. Sok forradalmár vére folyt érte. Csak azt kérem folytassák, becsüljék meg a mi nehéz munkánk »eredményét, szabadságunkat ás vérűiket adtuk érte.” Vadas Zsuzsa A jó helyett még jobbakat A növénynemesítésnek igen nagy jelentősége van, hiszen a mezőgazdaság fejlesztésének egyik kulcskérdése — többek között — a termesztési viszonyainkhoz jól alkalmazkodó, hagyományos fajtáinknál többet termő, fogyasztás és feldolgozás szempontjából alkalmasabb fajták előállítása vagy honosítása, továbbá a termesztésbe történő bevezetése, nem utolsó sorban a szükséges mennyiségű vetőmag előteremtése. A produktív, nagy hozamú fajták --a termesztési technológiát illetően — legtöbbször igényesebbek a hagyományosoknál. Különösen érvényes ez a megállapítás a talajelőkészítésre, tápanyag-utánpótlásra, az öntözésre korszerű növényvédelemre. A nagy hozamú fajták áz említetteken kívül igénylik a gé- pesíthetőséget is, különösen áll ez a sok kézi munkaerőt igénylő zöldség- és gyümölcsfélékre, de a növénytermesztés több fontos ágazatára is. Minél nagyobb a termés, annál nagyobb gond — a kevés kézi munkaerő miatt — a betakarítás. Ezért világszerte ez utóbbi megnyugtató megoldása képezi a témával foglalkozó gépkonstruktőrök, növénynemesítők, termelő szakemberek összehangolt munkáját. Ez a téma hazánkban is napirendre került. Sürgős feladat a nagy termést adó fajták előállítása és a hozzájuk kapcsolódó agrotechnikák, valamint a gépesítés kidolgozása, illetve bevezetése. A növénynemesítőknek évtizedekkel előre kell ismerni a növény- és állatfajtákkal szem- ' ben támasztott igényeket, ezeket időben teljesítve, a termelés szolgálatába kell állítani. A korszerű, a világpiac igényeit kielégítő fajták létrehozása érdekében a jövőben a kutatást jobban kell koordinálni. Bátran kezdeményezhetjük egyes külföldön jól bevált, viszonyainkhoz alkalmazkodó fajták meghonosítását is. A mindinkább élesedő világpiaci verseny fokozott minőségi követelményeket támaszt. Ebben a nemzetközi vetélkedésben mi sem maradhatunk el. 1975-ig a zöldségtermesztési tervek szerint 34 százalékos termésnövekedést kell elérni. Mindezt elsősorban a termésátlag növelésével kell megvalósítani — a minőségi követelmények maximális kielégítése mellett. Természetesen a termelési költségek csökkentésére a termésátlag ingadozásának megszüntetésére is nagyobb gondot kell fordítani. Kiragadva egy témát, érdemes utalni arra, hogy a paradicsomtermesztés iránt világszerte nagy a figyelem. A kézi munkaerőcsökkenése következtében az egy menetben betakarítható fajták nemesítésére irányulnak az elképzelések. Végeredményben olyan új típusú paradicsom előállítása a cél, amely a termesztés minden fázisában, — vetéstől a betakarításig — lehetővé teszik a gépesítést, természetesen a hozam és a minőség egyidejű figyelembevételével. Általában azok a jó érésű fajták, amelyek a virágzást követő 20—25 nap alatt legalább 30—35 bogyót kötnek tövenként. A koncentrált érés genetikai alapon növénynemesítéssel fokozható. A termőképesség növelése nagyon fontos tényező a szedőgéppel történő betakarítás szempontjából. Tapasztalataink szerint hektáronként legalább 400 mázsa érett paradicsom betakarítása mondható gazdaságosnak. Ma még úgy ítéljük meg, hogy a teljes termésnek legjobb esetben is mintegy 85 százalékát tudjuk gépi betakarítással begyűjteni és feldolgozásra átadni. Az eddigi külföldi és hazai eredmények meggyőzően igazolják, hogy nemcsak betakarításra alkalmas .szedőgépet kell létrehozni, hanem magát a paradicsomot is át kell alakítani. Az új, gépi szedésre alkalmas fajták előállítására hazánkban közel egy évtizede törekszünk, és értünk el eredményeket. Ezek a paradicsomok zömmel hosszúkás, bogyó alakúak, vastagabb héjúak, rugalmasabb a héjszövetük, nem repednek, könnyen két kézzel szedhetők és jól hámozhatok. A jó konzervipari fajtának természetesen betegségállónak is kell lenni és olyan belső biológiai tulajdonságokkal rendelkeznie, v amely a világszínvonalon álló készítmények gyártására is alkalmas. Ezért a paradicsomnemesítés soha nem szünetelhet, a jó fajták helyett még jobbakat kell a termelés szolgálatába állítani. Dr. Mészöly Gyula KENYÉR ÉS ÉLET Tisztelet a munkásoknak, akik a hétköznapi életünkkel járó olyan teendőket látják el, amit nem igen becsül a köztudat, de ami nélkül városaink utcáin, modern lakótelepeinken, csillogó éttermeinkben, munkahelyünkön, rosszul éreznék magukat. Tisztelet ezeknek a munkásoknak, akiket sokszor megsért az előítélet. A kerékpárőr A délelőtti forgalom egykedvűen és tarkán, zajosan és csendesebben lüktet. A kerékpármegőrző állványai talán harminc bicikli hátsó kerekét tartják fogva. A rájuk felügyelő férfi zsebre dugott kézzel sétál fel és alá. Egykét szót vált csak az újonnan érkezőkkel. Kerékpármegőrző. Ez a munkája, kenyerét ezzel keresi, s az életet ezzel szolgálja. — 1952-től folytatom ezt a foglalkozást. Voltam kerékpármegőrző itt Kecskeméten az OTI-nál, a piac mellett, és most itt vagyok a Kossuth téren. A hatvan éves Dudás István szavai ezek. — Hogy lehet valaki kerékpárőr? — kérdezem. — A városi tanácsnál iparengedélyt kell váltani. Tudtommal olyan embereknek adják ki, akik rokkantak, vagy más munkát nem tudnak válla'ni. En rokkant vagyok, sajnos. — Mennyi a hivatalos tarifa? A kerékpárért egy forint, motorért kettő, ha bukósisakkal hagyják itt, akkor három forint. — A kerékpárállvány a tanácsé? — Nem, ezek a miénk, mi csináltattuk. — Miért, hányán vannak itt szolgálatban? — Hárman vagyunk, váltjuk egymást, öten voltunk régebben, de a Füvesiné és a Kiss bácsi már meghalt. Asszony érkezik. Elhelyezi kerékpárját. — Régebben ötven kerékpármegőrző volt a városban. Most jóval kevesebben vagyunk. Kevés a jövedelem, mert mire kifizetjük az adót, meg az SZTK-t hat- hétszáz forint marad meg tisztán. Télen még annyi sem. A kerékpármegőrző foglalkozásról nem beszélnek az emberek. Sokan nem is tudják, hogy iparengedélyhez kötött, vagy ha szóba jön, a szánalom, a sajnálat szavai bizonyára felbukkannak. Azért is, mert idős, beteg, rokkant emberek vállalnak ilyen munkát, hogy kiegészítsék csekély nyugdíjukat, vagy így keressék meg kenyerüket. — Majdnem minden családban van legalább egy kerékpár — folytatja Dudás István — és ha ellopják, nem kevés pénzbe kerül. • Dudás István húsz éve kerékpárőr. — Ha valaki itt felejti? — Nyolc napig még őrizzük, utána bevisszük a talált tárgyak osztályára. Ilyen már előfordult, mert feledékenyek az emberek, de olyan még nem volt, hogy tőlem ellopták volna. Az egyik állványon Görög Imre bácsi üldögél, nyolcvankilenc évével és élvezi a tavaszi napsütést. Nem szeret otthon lenni, mert ahogy ő mondja: „nem szeretik ha otthon vagyok, inkább kijövök ide és elbeszélgetünk.” Kezében kartonpapírra írt számokat morzsolgat. Tudom, egykét forint neki is jut. Csató Károly (Következik: A mosogatólány.) F_s =r."rí il: rá s r-j? Lt la- =i • >:i"= : ü-iYVr - ■ i-=== ? - ü ^A képességek alapján — igen, nem A munkában örömet találni — ez korántsem frázis, mint már annyiszor kiderült. Egy elhibázott választást egész életében bánhat gz ember és környezete. S az alapvető lehetőség rögtön az alkamasság megállapításán múlik, ami döntően az iskolákban történik. A helyes orientálás a nevelői munkán túl a pályaválasztási felelős, az •osztályfőnök. áz igazgató és az orvos együttesének a dolga. Adódnak azonban esetek, amikor külön szaktanácsadásra van szükség, s ekkor a megyei Pályaválasztási és Munkapszicho lógiai Tanácsadón a sor. Fő tevékenységük, hogy rendszeres továbbképzést szerveznek a pályaválasztási felelős teendőivel megbízott tanároknak. Itt foglalkoznak az egészségileg károsodott gyerekekkel is. s elősegítik, hogy megtalálják helyüket az éleiben. Az általános iskolák évente 150—200 fiatalt küldenek a kecskeméti intézetbe. A tanulók először tesztlapokat töltenek ki, majd — a válaszok értékelése után — a műszeres vizsgálatok következnek. Végül — immár a képességek „térképének” birtokában — a szaktanácsadó pedagógus a gyerek és a szülő együttesen választja ki a legmegfelelőbb pályát, szakmát. Jelenleg azokkal a fiatalokkal foglalkoznak, akik legalább közepes rendűek, ám sehová sem küldték el a továbbtanulási lapjukat. Tanácsokkal látják el őket, s jó néhányat sikerül is elindítani egy hasznosabb és mindenképpen szebb élet felé. % A műszereik nagy száma a jobbak közé emeli a Bács-Kis- kun megyei Pályaválasztási és Munkapszichológiai Tanácsadót. A készülékek megfelelnek annak a célnak, hogy bizonyos képességekre, illetve azok hiányára következtethessenek a szakemberek. A kézremegésmérőt akár úgy is fel lehet fogni, hogy érdekfeszítő próbatételre ad alkalmat: az érintővillának nem lenne szabad a cikk-cakkos fémfelülethez érni, mert az ilyenkor hallgató koppanások a kéz re- meségéről vallanak. Mellette az egyik legősibb eszköz, a Bo- gen-Liptman kalitka áll, amely az ágress/ivitáslól kezdve a megfigyelőképességen át az ügyességet mutatja ki. A stabilométer az egyensúlyérzéket vizsgáztatja, aminek a megléte különösen fontos a magasban végzendő munkához. Pontosan mérhető a reagálás gyorsasága, a kombináló képesség, a szemmérték pontossága. A legkorszerűbb készülék; a percepcióméter pedig összetettebb vizsgálatokra alkalmas, egyaránt kimutatja a koncentráló képességet, a figyelem erősségét, illetve a tanulékonyságot. Az intézet fennállása óta eltelt három év bőven szolgáltat példákat arra, hogy végül is jó irányba sikerült terelni az elő• László Ilona, az intézet munkatársa Vörös Máriánál méri, hogy milyen gyors az egy-cgy jelzésre adott válasza. forduló téves pályaválasztási szándékot. Volt olyan fiú, aki megállja a helyét a vegyipari szakközépiskolában, bár annak idején bádogosnak jelentkezett. Más viszont eredetileg az óvónői szakközépiskolát választotta • Berta Márta laboráns, Keskeny Sanyi két kezének az együttes mozgását vizsgálja. (Tóth Sándor felvételei.) kereskedelmi — játékbolti eladó — pályára irányította, amit készségesen elfogadott. Bizonyosra vehető, hogy elégedettebb lesz a sorsával ő is, és jobban járnak a gyerekek is. Halász Ferenc — olyan alapon, hogy „szeretem a gyerekeket”. Ugyanakkor kiderült, hogy teljességgel hiányoznak belőle az emberformáláshoz, neveléshez szükséges képességek, s türelme sincs. A vizsgálatot követő szaktanács a
