Petőfi Népe, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-26 / 96. szám

1973. április 26. • PETŐFI NÉPE 6 5 KULTÚRA — NÉPMŰVÉSZET — IDEGENFORGALOM Kerekasztal-beszélgetés Kalocsán # Geri István 1 Pétiké János • Gila János • Reile Gézáné • Benke Ferenc • Nagy Jánosné A kalocsai népművészet nemzeti kincs. A Duna hajdani árterén — Kalocsán, Géderlak, Homokmégy, öregcsertő, Szakmár, Drágszél községekben, s a szállásokon — élő hím­zők, pingálók, néptáncosok híre már túljutott a megye, az or­szág határain. A meglevő értékek gondozása, hasznosítása fontos közérdek. Ezért határozta el a Petőfi Népe szerkesztősége, hogy sorozat­ban fogalalkozik a kalocsai népművészettel, a kulturális intéz­mények, és az idegenforgalom gyümölcsöző együttműködésé­nek a lehetőségeivel.A bevezetésként szervezett kerekasztal- beszélgetésen részt vett Geri István, városi tanácselnök, Péti­ké János, a járási hivatal elnöke, Gila János, megyei népmű­velési csoportvezető, Reile Gézáné, a megyei idegenforgalmi hivatal vezetője, Benke Ferenc, a kalocsai járási pártbizottság munkatársa, Nagy Jánosné, a HISZÖV csoportvezetője és Heltai Nándor lapunk művelődéspolitikai rovatának a veze­tője. Növekszik vagy csökken a ka­locsai népművészet iránt az ér­deklődés? Indokoltak-e a ka­locsai folklór eredetiségét, érté­keit kétségbe vonó vélekedések. Ezekről a kérdésekről nyilatkoz­tak először a meghívottak. PETIRE JANOS: Igen tetsze­tős a kalocsai „virágos” népmű­vészet, egyike a legszínesebbek­nek. Kétségtelen, hogy hatalmas kincs. A fejlődő idegenforgalom és a népművészeti termékek iránt megnyilvánuló, növekvő érdeklő­dés is bizonyítja népszerűségét. Mivel magyarázhatók a sikerek? Itt nem kell tanulni a táncot és a nótát, mert a városban és a környékén ezeket már kisgyerme­kek is ismerik. Ugyanígy va­gyunk a hímzéssel. A népmű­vészetet lehetetlen közigazgatási határok közé szorítani, ezért ösz- sze kell fogni a városnak és a környező községeknek —, aho­gyan eddig is történt. GERI ISTVÁN: Csak az a né­pi, amely legalább háromszáz éves? Tudjuk, hogy a kalocsai folklór fiatal. De ezt másodlagos szempontnak érzem. Nekünk el­sősorban élő és hiteles népmű­vészetre van szükségünk. A folklórra — bizonyos mértékben — éppen a változás a jellemző. Az eredetileg fehér, majd fehér, s fekete minták akkor kezdtek el színesedni, amikor lehetővé vált a színes fonalak ipari előállítása. GILA JÁNOS: Értékét, erejét életrevalóságát éppen az igazol­ja, hogy terjed, hogy napjaink­ban is hat, hogy egyre több hasz­nálati tárgyon jelenik meg. NAGY JÁNOSNÉ: Szeretik és elismerik a fiatal kalocsai nép­művészetet. A Népművészeti és Háziipari Szövetkezet csaknem ezerötszáz embert foglalkoztat. A termelés egy évtized alatt tízsze­resére emelkedett Kalocsa máris felveszi a versenyt a Matyó­földdel. Mi azt szeretnénk, ha nagyobb érdeklődés mutatkozna az „öreghímzés” iránt, mert ez a korábbi. Tapasztalataink szerint azonban inkább a színeset kere­sik. BENKE FERENC: Főként azért vitatják - az' itteni termékek hite­lességét, mert előállításuk töme­gessé, üzletszerűvé vált. El kell ismerni a fejlődés elvét. Ma is a nép csinálja kézi munkával a hímzéseket és éppen ez az erede­tiség legfőbb feltétele. Gondos­kodni kell a népművészeti tár­gyak védelméről. GERI ISTVÁN: Magam is így vélekedek. Láttam a fővárosban, az egyik Lenin körúti üzlet kira­katában Pest környékén készített „kalocsai” párnákat. Ez így nem maradhat. Persze a kereskedel­met a valódi folklór hasznosítá­sánál nem nélkülözhetjük. HELTAI NÁNDOR: Köszön­jük az értékes gondolatokat. Ja­vasolom, hogy a tánccsoportok sikereiről, gondjairól beszéljünk a továbbiakban. Soha ennyi meghívást nem kaptak, mint ebben az évben. Ha minden si­kerül Spanyolországban, Finn­országban, Bulgáriában, Jugo­szláviában, az NDK-ban, Fran­ciaországban szerepelnek. Fel­készültek-e az együttesek a nagy feladatokra?. PETIRE JÁNOS: A városi ta­nács és a járási hivatal már többször tárgyalt a nagy kalo­csai népi együttes fenntartásá­ról. A drágszéliek, a szakmáriak bejárnak ide táncolni. Szüksé­ges, hogy mindenütt legyen hoz­záértő csoportvezető, de az is, hogy Kalocsán táncművészetben és a folklórban egyaránt jártas tanácsadó, oktató dolgozzék. A szakreferensi hálózat nem mű­ködik kielégítően. Meg kellene venni a magán- tulajdonban levő ruhákat. Há­rom községben új művelődési házban próbálhatnak a táncosok. Drágszélen, Homokmégyen és öregcsertőn is megteremtjük a szükséges tárgyi feltételeket. A fiatalok érdeklődnek a tánc és az ének iránt, az utánpótlás te­hát adott. BENKE FERENC: A Kalo­csához tartozó mintegy 20 kilo­méteres körzetet egységesen kell „kezelni”, *a tánckultúra fejlesz­tése csak összehangoltan képzel­hető el. Vigyázzunk a helyi sajá­tosságokra. Vannak olyan egye­di lépések, melyeket csak Drág- széleri, Szakmáron, vagy éppen Kalocsán lehet megtalálni. Az élményszerűség a legnagyobb vonzóerő. GERI ISTVÁN: A személyi feltételek javítása nehezebb ügy. Akik betanították a már sok sikert elért csoportokat — Pécsi Sándor, Tóth Ferenc, Ácsné Pécsi Sára — alig-alig kaptak pénzt munkájukért. A táncosok kikérése eddig legtöbbször rám, vagy közvetlen munkatársaimra . hárult. Olyan sok a meghívás, hogy ez az állapot sokáig nem tartható. Nem kívánható a tán­costól, hogy évi szabadságát áldozza fel a szereplések érdeké­ben. Az itthoni szereplések egy ré­szét le kell mondani közlekedési nehézségek, pénzhiány miatt. A városban néhány vállalat köl­• Rideg Istvánná és Rideg Józsefné (Klíma Győző felvételei.) csönadná mikrobuszát a táncosok szállítására, de nem tehetik a tiltó rendelkezések miatt. Sokall- juk a kilométerenként megálla­pított 6 forintos díjat is. GILA JÁNOS: A tánccsopor­tok színvonala nemcsak az ide­genforgalom miatt fontos. Ideha­za csökkent a hivatásos művé­szek előadásai iránti érdeklődés és többen kíváncsiak a műked­velőkre. Valóban óriási összeget jelent a csoportok utaztatása, kü­lönösen egy-egy külföldi út. Ügy gondolom, hogy a Duna—Tisza közi intézőbizottság is segíthetne anyagilag. HELTAI NÁNDOR: Végezetül — javasolom — a folklór és az idegenforgalom kapcsolatairól beszélgessünk. REILE GÉZÁNÉ: A folklór, mint idegenforgalmi vonzerő, világ­szerte az élre tört. Kalocsa kin­csei, nívós rendezvényei, szelle­mi és tárgyi folklórja nemcsak lakosainak büszkesége, hanem a látogatók sokaságát idecsábító tényező is. A környezet is növe­li az érdeklődést, az itteni lát­nivalók értékét. Mire gondolok? Az első magyar király által ala­pított város történelmi atmoszfé­rájára, a csinos, tiszta virágos városka barokk műemlékegyüt- tesére. PÉTIKÉ JÁNOS: Valóban, a népművészeten kívül is sok min­dent megmutathatunk. Majd száz kilométer hosszú a szép Duna part, a paprika... A sző­lőhöz kapcsolódó hajósi pince­sorhoz hasonló is kevés akad másutt. Petőfi életútjának fon­tos állomásai Szalkszentmárton, Dunavecse itt vannak a közel­ben. BENKE FERENC: Meg a ka­locsai múzeum, azután a pataji - gyűjtemény. REILE GÉZÁNÉ: Ha vizsgál­juk Kalocsa idegenforgalmi ver­senyképességét, akkor számítás­ba kell venni a hazai és nem­zetközi érdeklődésre számot tar­tó vonzerejét, sajátos karakte­rét, színes rendezvényeit. Más­felől a fogadó terület felkészült­ségét, az idegenforgalom színvo­nalát. Sajnos az alapvető foga­dási feltételek színvonala elma­rad az adottságok mögött. Ez hátráltatja az idegenforgalom tömeges és rendszeres jelentke­zését. (Javítani kell az útviszo­nyokon. A vendéglátó és keres­kedelmi hálózat sem külső meg­jelenésében, sem szolgáltatásá­ban nem éri el a kívánt szintet. Gondolni kellene az autós túris­tákra, a helyi termékek ízléses csomagolására, az idegenvezetők képzésére. Kevés a szállodai hely.) A felsorolt kívánalmak a he­lyi lakosság érdekeivel is meg­egyeznek. Mi szükséges a'köve­telmények teljesítéséhez? Pénz természetesen, de r)em kizáróla­gosan és minden esetben! Sze­mélyi szervezeti intézkedések is a megoldáshoz vezetnek. GERI ISTVÁN: Engedjék meg, hogy befejezésül terveinkről szóljak. Régen híres volt a ka­locsai fazekasság. Vörös, árpás anyagból készítették az edénye­ket. Most a kommunális üzem egyik részlegét bíztuk meg ilyen termékek előállításával. Dr. Mol­nár Frigyes elvtárs, a SZÖVOSZ elnöke is ígéretet tett arra, hogy szövetkezeti alapokból társul­nak. Az árusítást az idei folk­lór fesztiválon megkezdik. Dr. Romány Pál elvtárs kezdemé­nyezésére elhatároztuk, hogy két évenként megrendezzük Ka­locsán a népi iparművészeti cik­kek vásárát, amely 1975-től már nemzetközi jellegű lenne. Megkezdtük a Benczey kastély fejlesztését Szelíden. A szálló mellett háromszáz fő részére kempinget hozunk létre. A mű­velődési központban a jelenlegi napközis konyha helyén kívá­nunk színvonalas éttermet lét­rehozni, a tárgyalások már meg­kezdődtek. Szeretnénk, már az idei folklór fesztiválra az új ajándékboltot megnyitni. Né­hány hónap múlva remélhetően más, jelentős kezdeményezések­ről is beszámolhatok. HELTAI NÁNDOR: Talán itt befejezhetnénk. Egyetlen kerek­asztal-beszélgetés nem oldhatja meg az elsorolt gondokat. Üjra és újra visszatérünk egy-egy té­mára, igyekszünk segíteni a jó kezdeményezéseket, támogatjuk a reális igényeket. Százezer tag javára Fogyasztási szövetkezetekről Megyénk százezres létszámú ÁFÉSZ-tagsága az elmúlt hetek­ben értékelte a fogyasztási szö­vetkezetek 1972. évi munkáját és körvonalazta az idei esztendő legfontosabb feladatait. Félezer­nél több részközgyűlést tartot­tak az ÁFÉSZ-ek, amelyeken csaknem 60 ezer szövetkezeti tag jelent meg és közülük 2600- an mondtak véleményt, tettek javaslatot a szövetkezet munká­jával kapcsola,tban. Megyénk szövetkezetei az el­múlt évben — egy-két kivételtől eltekintve — az országos átlagot meghaladó fejlődési ütemet ér­tek el. A készletgazdálkodás ja­vulásának, a jobb piacismeret­nek és a célratörő árubeszerzés­nek köszönhető, hogy a kiskeres­kedelmi forgalmuk 9,3 százalék­kal emelkedett, és meghaladta a 3,1 milliárd forintot. Ennél va­lamivel nagyobb ütemben nőtt az élelmiszerek forgalma: az ÁFÉSZ-ek keretében működő társulások révén 16,5 ezer mázsa stertéshús és egyéb feldolgozott áru került ki a szövetkezeti vá­góhidakról és húsfeldolgozó üze­mekből. Ruházati és vegyes iparcik­kekből az árukínálat javult, de a hiánycikkek köre nem csök­kent a kívánt mértékben. Ettől függetlenül mindkét árucsoport forgalmának növekedése megha­ladta az országos átlagot. A ru­házati forgalom 9,3, a vegyes iparcikkeké pedig 8.2 százalékkal emelkedett. Az ellátás javítására, a kul­turált kiszolgálás megvalósításá­ra 1972-ben összesen 8700 négy­zetméterrel bővítették a kiske­reskedelmi hálózat alapterületét. Egyenletes volt a szövetkezeti ' vendéglátóipar áruellátása. Hosz- szú ideje először fordult elő pél­dául, hogy sörből a csúcsidény­ben sem volt hiány, örvendetes, hogy az előfizetéses ételforgalom 20 százalékkal emelekedett. Lendületes fejlődésről adhat számot a szövetkezetek ipari és szolgáltató üzemága. Ennek az összes forgalomból való részese­dése 1971-ben az 1 százalékot sem érte el, tavalyra pedig csak­nem megtízszereződött. Ipari ter­melésünk két év alatt megdup­lázódott, s ez főleg a zöldség és gyümölcs tartósításában, a hús­áru feldolgozó üzemek, valamint az építőanyag termelésében je­lentkezik. E tevékenységük ré­vén szövetkezeteink abszolút ér­tékben mintegy 350 millió fo­rintos árualappal járultak hozzá az ellátás javításához. A háztáji gazdaságok, kisker­tek árutermelésének támogatá­sát az ÁFÉSZ-ek 109 szakcso­portja szolgálja. Felvásárlási te­vékenységük révén megszervezik az innen kikerjilő termékek ér­tékesítését, de ezenkívül is vá­sárolnak zöldséget, gyümölcsöt és úgynevezett vegyes cikkeket. Ezek mennyisége az elmúlt év­ben meghaladta a 7,5 ezer va­gont. A négy üzemág összes forgal­ma és bevétele megközelíti a 4,5 milliárd forintot, s ez 8 száza­lékkal több, mint az egy évvel korábbi eredmény. Hasonló mér­tékben nőtt a gazdálkodási nye­reség is, ami meghaladta a 143 millió forintot. Az idén 10 százalékos forga­lomnövekedés várható a megye fogyasztási szövetkezeteiben. Az erre való felkészülés, az árube­szerzés még jobb megszervezése, helyes üzletpolitika alkalmazása, a fogyasztói igények jobb kielé­gítése és a kereskedelem kultu­ráltságának további emelése mellett az ÁFÉSZ-ek fontos fel­adata a belső üzem- és munka- szervezés korszerűsítése. Jelen­leg ÁFÉSZ-einknek mintegy a fele fáradozik e tennivaló meg­valósításán. N. É. 4Z Sr tle kfrométól t KtRESKEPUMI VÁIUUAT ajánlata OTP-re vásárolhatók a gázfűtőkészülékek ÓNIX, F8, Promontor, RGA 414, Salgotherm ÓNIX, F8 gázfűtőkészülék külsőfali. zártégésterű vagy kéménybe kötött kivi­telben készül. ' i A külsőfali, zárt égésterű vagy kéménybe köthető gáztüzelésű fűtőkészülék áramlásos (konvekciós) hőt szolgáltat. A ZÁRT ÉGÉSTERÜ FŰTŐKÉSZÜLÉK belső tere — égéstér — a fűtendő helyiség légterétől herme­tikusan elzárt. A készülék égéstermék-elvezetője a külsőfali részre kerül felszerelésre. Az égéshez szükséges friss levegő kívülről egy falazott csövön a szabadból áramlik a készülékbe, a keletkezett égéstermék egy belső csövön át közvetlenül a sza­badba távozik. A KÉMÉNYBE KÖTHETŐ FÜTÖKÉSZÜI.ÉK az égéshez szükséges levegőt a fütendő helyiség lég­teréből kapja, a keletkezett égéstermék a kémé­nyen keresztül távozik el. E készüléktípus huzat­megszakítóval (deflektorral) van ellátva. Az égés­termék-elvezetőcső átmérője 76 mm. A fűtőkészü­lék hőhnszncsítója öntöttvasból, magyar szabada­lom alapján tagos kivitelben készül. A külső bur­kolat acéllemez, hőálló lakk bevonatú, de készül kerámiaburkolattal is. MŰSZAKI ADATOK: Földgáz Ha = 3600 kcal Nm5 Pcs -■= 250 mm Vo. Gázcsatlakozás coll A készülék súlya kp Fogyasztói ára: F 15 3180,— Ft F 8 3340,— Ft FI 5, F15 K, F8, F8 K Névleges hőteljesítmény kcal/h 3500 4500 Gázfogyasztás m3/h 0,5 0,68 coll 1 2 1/2 kp 44 45 F 15 k 2910.— Ft F í! k 3210,— Ft Vásárolhaló az áruházakban és szaküzlctekben, valamint az ^rflektrometól T KERESKEDELMI VÁttAUT II. sz. Vas-műszaki szakboltjában Kecskemét, Halasi út 12. szám. 614

Next

/
Thumbnails
Contents