Petőfi Népe, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-22 / 94. szám

<} *973. április 22. • PETŐFI NÉPE • 3 • Erre megyünk — mutatják az utat a gépgyári fiatalok. Képünkön Tarjányi Antal, Ris-Szabá Árpád és Beiecz László. A GÉPGYÁRI FIATALOK A Borsodi Vegyikombinátban, a Dunai Kőolajipari Válla­latnál, Vagy a Péti Nitrogénművekben egyetlen gombnyomás­ra csarnoknyi gépsorok jönnek működésbe. Ezt a másodpercig tartó műveletet több milliárd kézmozdulat előzi meg a kis­kunfélegyházi Vegyipari Gépgyárban, ahol az ország vegy­ipari termeléséhez szükséges berendezések nagy részét gyárt­ják. A budapesti, kazincbarcikai, százhalombattai, péti óriás üzemcsarnok falába vésett feliratokon ez áll: a gyár KISZ- védnökséggel készült. S némi változtatással ugyanez a mon­dat olvasható a félegyházi gépgyár KISZ-irodájának falán elhelyezett KISZ KB dicsérő okleveleken. A kitüntetések dátumaiból kiderül, hogy nem csupán egyetlen sikeres akció elismeréséről van szó, hanem az országban egyedülállóan, immár hét? éve védnökségi mozgalomban dolgozó félegyházi fiatalok eredményeiért fejezte ki több alkalommal köszönetét a KISZ Központi, Bizottsága. Most pedig a KISZ KB vörös vándorzászlajánakrtulajdonosai lettek a gépgyári ifjúkommu­nisták. 1966-ban kapták az első di­csérő oklevelet. Akkor százegy- néhány tagja volt a KlSZ-szer- vezetnek. Megkérték őket, hogy a Borsodi Vegyikombinát határ­időre való átadása érdekében kössenek szocialista szerződést. A vegyipari termékeket gyártó berendezések felett tulajdonkép­pen ez volt az első védnökség- vállalás, amely már a következő évben országos mozgalommá szélesedett. A félegyháziak mel­lett főbb ezer ifjúmunkás vállalt társadalmi munkát, s vett részt a kommunista műszakokon. Az ő munkájuknak is köszönhető, hogy pontosan, mindig a tervé- zett határidőben kezdhették meg a termelést a vegyipari gépgyá­rak új üzemcsarnokaiban. Az országos védnökségi moz­galom az idén tovább folytató­dott. Űj feladatok, megbízatások előtt állnak a félegyházi gép­gyár ifjúmunkásai is. Az egyik­nek nemrég már eleget tettek: a budapesti Bercsényi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola úgynevezett mini-sörgyárának berendezéseit ők készítették. A „mini” jelző ezúttal relatív, az óriás üstök, kádak csupán a né­hány nagy kapacitású gyár be­rendezése mellett törpülnek el. Tarjányi Antal KISZ-titkárral az ifjúsági szövetség szervezeti életéről beszélgettünk. Elsősor­ban arra voltam kíváncsi, ho­gyan, s milyen módszerrel szer­vezik meg a szerteágazó munká­jukat. Hat alapszervezetben kétszáz­ötven KISZ-es dolgozik. Az idén 30 ifjúsági brigád nevezett be a vállalati munkaversenybe. A gyárral kötött szocialista szerző­déseket. illetve a munkaverseny - felajánlásokat kétszáz fiatal írta alá. De ennél sokkal több ifjú­munkás dolgozik a gyárban, hi­szen az átlagos életkor 29 év. A közelmúltban a gépgyár KISZ- bizottságának ajánlására 25 fia­talt vettek fel a pártba. A mű­helyekben, szerelőcsarnokokban ők nevelik, irányítják a fiatalo­kat, Az ifjúkommunisták kezde­ményezik a társadalmi munkát, kommunista műszakot. A KISZ különböző akcióin az ifjúsági szövetségen kívüli fiatalok is részt vesznek. A december ele­jén megtartott egyik kommunis­ta műszakon négyszázan csak­nem 60 ezer forint értékű mun­kát végeztek. Az ezt megelőző kommunista műszakért 50 ezer forintot kaptak, s ebből a kollé­giumi alapra 16 ezer, a vietnami szolidaritási alapra 15 ezer fo­rintot fizettek be. Szabad ide­jükben a kiskunfélegyházi Pe­tőfi Sándor Általános Iskola ta­nulóinak szemléltető eszközöket, játszótéri felszereléseket készíte­nek. Az alapszervezetek ugyanis az iskola egy-egy úttörőraját patronálják. A délelőtti műszak után csak néhányan szállingóznak ki a gyárkapun. Tanfolyamokra, szak­mai és politikai oktatásra jár­nak a fiatalok. A hegesztő, az úgynevezett technikusi minősítő tanfolyam mellett az országban elsőként itt indítottak anyag­gazdálkodási tanfolyamot. Száz- huszonhárman járnak a közgaz­dasági és a gépipari ^középiskola esti tagozatára. Több, mint száz fiatal vesz részt a párt. illetve a KISZ oktatásain. A politikai vi­takör és az ifjúsági előadássoro­zat mellett a vállalati fórum a legnépszerűbb. Minden pénteken délután az ifjúsági klubban, vagy ahogy ők nevezik, a Strasszer- villa alatt találkoznak a fiata­lok. Sokszor éjfélig tartanak ezek az összejövetelek. Strasszer-villa. A Petőfi Sán­dor Általános Iskola napközijé­nek pincéjét alakították át a gépgyári fiatalok, öt nagy helyi­ség, több, mint száz négyzetmé­ternyi alapterület. Nehéz elkép­zelni, hogy 281 nappal ezelőtt c szinte mennyezetig érő salaktól be sem lőhetett mfenni a pincé­be. Most az ötletes díszítések, rajzok között, a mennyezeten fe­kete lábnyomok vezetnek a ter­mekbe: a fal színéről elnevezett kék-szalonba, a bárba, az úttö­rőterembe, ruhatárba. Mindezt társadalmi munkában hozták létre a fiatalok. Dolgukat egy felhőszakadás nehezítette, boká­ig ért a Víz, feljött a parketta, de még így is határidő előtt, no­vember 11-én megnyitották a klubot. Tarjányi Antal egy térképet tesz elém. — Erre megyünk — mutatja az útvonalat. — Hová? — A világifjúsági találkozóra. A grimmai Kémiai Készülékeket Szerelő Vállalat FDJ-szervezeté- vel tavaly együttműködési szer­ződést kötöttünk. Tulajdonkép­pen már 1967 óta tart a kapcso­latunk, de korábban csak né­hány levelet váltottunk. Meghí­vásunkra tavaly öten eljöttek hozzánk, most március vé­gén viszonoztuk a látogatásu­kat. Kis-Szabó Árpád, a nem­zetközi kapcsolatok felelőse, Be­iecz László, a 3-as alapszervezet titkára, Strenner Sándor propa­gandista, Mízsei Imre, az 5-ös alapszervezet titkára és én egy hétig voltunk az NDK-ban. Ber­linben, Drezdában, Grimmában, Wittenburgban jártunk. Az FDJ- szervezet vezetőivel megállapod­tunk abban hogy a szerződés ér­telmében július 26-án indulunk a VIT-re. Huszonötén megyünk a világifjúsági seregszemlére! Visszafelé tizenhárom német fia­tal jön majd velünk, s két hétig a vállalat balatoni üdülőjében látjuk vendégül őket. — Most minden fiatal VIT­lázban ég — mondta végül Fü­redi Imre, a vállalat pártbizott­ságának titkára. — Megérdemlik a fiatalok, hogy ezen a nagy ese­ményen ott lehessenek. Becsü­letesen dolgoznak, a gazdasági vezetők kéréseit gyorsan, ponto­san teljesítik. Egyszer valaki azt mondta róluk: „Hosszúhajúak.” Én meg azt mondom, mert jól ismérem őket': igazi, mai fiata­lok, becsületes ifjúmunkások. Tárnái László • Baloldali kepünkön Strenner Sándor lakatos: „Minden évben megreadenak a nakntal MM mester ri szabály, hogy mindenkinek eggyel jobb fokozatot kell elérni, mintáz "ö"ő”vtmi zó K T- helyezett ^200, 900, illetve 600 forintot kap.” Középen Tarjányi llezsőné munkaszerve zíi titkára. A^KISZ^nTi«-'^f°‘ha?obbra. Mizsei ,mre villanyszerelő, az 5-ös alapszerve ei titkára. A KISZ ajanlásara tavaly felvették a partszervezetbe. (Kovács János felvételei) »Az élő Lenin képét őrzöm . . .« Részlet Andrej Andrejev emlékirataiból Sokan írtak már Leninről, a nagy teoretikusról és forradal­márról. Bizonyára a jövőben sem kevesebben folytatják majd életének és tevékenységének ku­tatását, hiszen a leninizmus — a kommonizmusért folytatott harc kimeríthetetlen erőforrása. Jómagam 1920 máciusában, a IX. pártkongresszuson ismerked­tem meg személyesen Leninnel. Ekkor választottak meg először a Központi Bizottság tagjává és már eldöntött kérdés volt, hogy a Szakszervezetek Központi Ta­nácsában fogok dolgozni. Szünet­ben megkeresett Kalinyin, aki még Pétervárról ismert. — Lenin szerelne látni — mondta. Nagy izgalom fogott el, hiszen mindössze 25 éves fiatal párt­munkás: voltam. Az elnökségi szobában Kalinyin megszólította Lenint, aki valakivel beszélgetett: — Nos, Lpnin elvtárs, itt van az új központi bizottsági tagunk, Andrejev ’elvtárs. Lenin nyomban hozzánk for­dult: — .Nagyszerű, akkor ismerked­jünk meg — keményén kezet szorított velem, majd a vállamra tette a kezét, mintha már régen ismerne. — Ha jól tudom, az Uraiból? — kérdezte S máris elárasztott kérdésekkel: — Dolgozik-e min­den uráli gyár? Kolcsak után mi­lyen a parasztság hangulata? Ad­nak-e nekünk gabonát? — és így tovább. Lenin soha nem elégedett meg az általánosságokkal, mindig a tények érdekelték. Az első pillanatban érthetően zavarba jöttem, de aztán egysze- rűep ment minden, s elmondtam, milyen a helyzet az Uraiban. — Most tehát már Moszkvában fog dolgozni, a Szakszervezetek Központi Tanácsában — mondta, miközben szóltak, hogy folytató­dik az ülés. Egész életemre emlékezetembe vésődött ez az első találkozás Le­ninnel. Mennyi kedvesség, meleg­ség áradt e rendívül egyszerű, fi­gyelmes emberből. A tömegek utolérhetelen, ideá­lis vezére állandó kapcsolatban állt az emberekkel. Életszükség­letének tartotta, hogy munkás­gyűléseken beszéljen. Arra töre­kedett, hogy mindig ismerje a tömegek hangulatát, azt, hogyan élnek az emberek, van-e valami, ami miatt elégedetlenek a mun­kások, Gyakran meghívta magá­hoz a szakszervezeti aktivistákat, hogy ezekről a kérdésekről be­szélgessen velük. Igazi elvhű ember volt, soha nem tett engedményt, amikor a párt politikájáról volt szó — eb­ben sem tekintély, sem baráti kapcsolatok nem befolyásolták. Egész életében küzdött az idea­lizmus minden megnyilvánulási formája ellen, az egyedül helyes, dialektikus materialista világné­A Kollégiumi Alap Társadalmi Felügyelő Bizottsága legutóbbi, a múlt év novemberében tartott ülé­sén, ahol a tanyai kisdiákok hát­rányos helyzetének enyhítésére végzett munkát, a társadalom se­gítségének egyévi eredményeit összegezték, a bizottság csaknem valamennyi tagja hangsúlyozta: a nemes ügyért elindított társadal­mi kezdeményezést a jövőben is az teszi igazán élővé, ha a bizott­ság miriden tagja, s az akció va­lahány résztvevője újabb és újabb ötletekkel segít. Ennek módoza­tai ugyanis szinte kimerithetetle- nek. önkéntelénül ez jutott eszem­be, amikor hírül adhattuk: a hél elején a kecskeméti fedett uszo­dába látogatott a szarkási tanyai iskola tanulóinak első húsz sze­mélyes csoportja.' Azóta a húsz .tanulót újabb csoportok követték. A tanév végéig pedig a Kecs­keméttől mindössze' 10 kilométer­re levő szarkási iskola mind a 180 tanulója az uszoda rendsze­res látogatójává válik. Tanyai kisiskolások az uszodá­ban ... — Csupán futó pillantást vetve a híradásra, könnyen tudo­másul veszi az ember és napi­rendre tér felette. Végül is nincs benne szenzáció. Ám jusson eszünkbe a lakott teléfaüléstöl, az alapvető közműellátástól távoli tanya. Az ott élők képzeletében jobbára csak a lavor „jelenik meg", ha például a tisztálkodás kerül szóba. És máris felfedeztük a hírül adott esemény jelentősé­gét. Mert bármennyire apróság­nak tűnik is, valójában a fürdő­szoba, a fürdés lehetőségének hiá­nya beletartozik abba a fogalom­zetért. Gyűlölte a munkásosztály ellenségeit. De gyűlölt minden tekintély- "5 tiszteletet és hízelgést is, igényes 1 és szigorú volt, de soha nem ke­gyetlen. Elevenen él bennem sa­játos hanghordozásának, jelleg­zetes mozdulatainak emléke is. Tagja voltam annak a küldött­ségnek, amely a Komintern III. kongresszusán pártunkat képvi­selte. Ismét láttam Lenint: A Nagy Októberi Forradalom bölcsője, F étervár munkásai nagy felvonulással köszöntötték vezé­rüket és a kongresszus küldötte­it. A Téli Palota előtti téren tar­tott nagygyűlésen Lenin beszélt. Ma is magam előtt látom, amint oldalán Gorkijjal és a kongresz- szusi küldöttekkel felvonult, pi­ros kokárdával, vörös szegfűvel a gomblyukában, vidáman, elége­detten’ menetelt. A kongresszus elnökségének megválasztása után — ennek Le­nin is tagja volt —, a napirend és az ügyrend jóváhagyása köz­ben figyelmesen végignézett a küldötteken, s bár a teremben ünnepélyes hangulat uralkodott, végigsietett a széksorok között, mert a hátsó sorokban egyik har­costársát látta meg. Ha jól em­körbe, amelyet hátrányos hely­zetként emlegetünk. A fürdőszobát, s méginkább az uszodát eddig csak hallomásból ismerő tanyai gyerekek számára érzékletessé, élmény szerűvé, s bizonyára igénnyé is válik az egészséges életmódhoz kapcsolódó fürdő, fürdés, s ugyanígy az uszo­dába járás fogalma. Mindez pedig eredetileg egy — a szarkási ta­nyai iskolánál zuhanyozó'' létreho­zását fontolgató — alapötlet nyo­mán. Gyorsan kiderült azonban, hogy a jó elgondolás kivitelezésének anyagi vonzattt. rendkívül nagy, hiszen a szükséges kazán, és egyéb felszerelések költsége szin­te vetekedne az iskolaépület ér­tékével. Az alapötlet azonban to­vább csiszolódott, formálódott mígnem megköttetett a megálla­podás a megyei egészségnevelési csoport és az Észak Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat között. Eszerint a vállalat délelőttönként szabad, munkásszállító autóbusza a hét első három napján a szarkási iskola tanulóit hozza-vi- szi az uszodába, amely a déli órákban a legnéptelenebb. Ez pe­dig a lubickolás öröme mellett az úszni tanítás-tanulás lehetőségét kínálja és az nszósport utánpót­lására új, ifjú tehetségek felbuk­kanásával is kecsegtethet. Végezetül még annyit a hír margójára: A kezdeményezés nem marad ennyiben. Mint arról a me­gyei tanács vb egészségügyi osz­tályán értesültünk, a kísérletet ki­terjesztik a megye fürdővel ren­delkező településeihez közeli ta­nyai iskolákra. lékszem, Selgunov volt az. Hoz­zásietett, megölelte, megcsókolta. Az egész terem lelkesen fogadta ezt... A Komintern III. kongresszusát Szovjet-Oroszország munkásai és parasztjai nevében Kalinyin kö­szöntötte, majd Lenin lépett a szónoki emelvényre, hogy meg­tartsa beszámolóját a nemzetközi helyzetről. A terem Éljen, Lenin! kiáltásokkal és hosszantartó ová­cióval fogadta Lenin a nemzetközi helyzet át­fogó értékelésével kezdte beszá­molóját. Mélyreható, marxista elemzést adott az első világhábo­rú időszakában kialakult gazda­sági és politikai helyzetről, s az imperiaizmusnak a háború után kiéleződő ellentmondásairól. Az elemzésből levonta a megfelelő következtetéseket és megfogal­mazta a Kommunista Internaeio- náléhoz csatlakozott proletárpár­tok feladatait. Lenin ebben a beszédben is ki­fejezte meggyőződését, hogy az egész világon győz a proletárfor­radalom. Sok-sok éve nincs már közöt­tünk Vlagyimir Iljics. Én mégis, mint oly sokan, az élő Lenin ké­pét őrzöm. Gólyahűség A pírtól Iskola udvarán csonka tör- ssfl nyárfán vagy nyolc év óta gólya- fészek díszeleg. A gyerekek minden évben megcsodálják az újabb gólya­nemzedék első szárnypróbálgatásait és nem tudnak betelni a kedves ván­dormadár „vitorlázó” repülésével. Elképzelhető mekkora volt a szo­morúságuk, amikor a napokban a nagy szélvihar kidöntötte a fészektar­tó, korhadt, öreg fát. De még másnap a nádgazdaság dolgozói megszánták őket és a gólyacsaládot is. A régi fé­szek mellett lévő nyárfa lombját le­vágták és a megmaradt ágak közé ko­sárból, kerékpárabroncsból új fészek­nek valót erősítettek. Az elrepült gólya azóta visszatért, sokáig körözött a hívogató, új fészek fölött, s ma már újra vidám gyer­mekkaraj száll a hűséges vándorma­dár tiszteletére. Egy hír margójára p. i. Sz. F.

Next

/
Thumbnails
Contents