Petőfi Népe, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-21 / 93. szám
1973. április 21. • PETŐFI NEPE • 3 Kiskunfélegyháza készül a város 200. évfordulójára A mohácsi vész idején elpusztított Félegyháza helyén, egy fennmaradt adólajstrom 1552-ben csak nyolc portát említ, s egy régi leírás szerint: „Kecskeméttől Szabadkáig. Halasig, Szegedig mí- veletlen volt az egész róna ... 1743-ban Jászfényszaruból és Ellés községből 218 család indul el új honfoglalásra. Egy év múlva az összeíráson 38 házat számlálnak meg. Harminc év elteltével pedig 1774-ben a fiatal települést Mária Terézia várossá nyilvánítja. A királynő iratát a Kiskun Múzeumban őrzik. A lakosság száma akkor 7000 körül volt. 1974-ben ünnepli tehát Kiskunfélegyháza várossá nyilvánításának 200. évfordulóját, melynek előkészítését már meg is kezdték. A városi tanács határozata alapján a 200. évfordulóra való tekintettel 1974-ben — augusztus 17—20- án — megrendezik a hagyományos Kiskun Napokat. A tervek szerint a jubileumi évben több megyei és országos rendezvény lesz a felszabadulásának 30. évfordulóját is ünneplő városban. Ekkor avatják a felszabadulási emlékparkot is, és lehetséges, hogy Kossuth Lajos szobrának avatására is sor kerül, halálának 80. évfordulóján. Félegyháza város volt az, amelyik a kiegyezés után is leghosszabb ideig ápolta a 48 as eszméket, Kossuth Lajost díszpolgárává választotta és az ország összes városát felhívta a példa követésére. A kétszáz esztendő történelmileg ugyan nem nagy idő, egy város életében mégis több emberöltő munkájának, küzdelmes tevékenységének mérlegre tevését jelenti. Kiskunfélegyháza különösen az utóbbi évtizedekben indult iramos fejlelődésnek. Nem kétséges, hogy az évforduló nagyszerű alkalmat teremt a városnak eredményei felmutatására. Tóth Miklós / Kötözött A Bel ami Kecskeméten sonka Egy hete hallgathatunk a Mamától: „Ugye megmondtam?!” Vagy két héttel ezelőtt — több napon keresztül — ezzel búcsúzott munkába induló lányától, hites feleségemtől. — Ha majd jössz hazafelé, nézz be az üzletekbe, s ha van kötözött sonka, -kozzál úgy másfél kilót. — Jaj, minek izgul anyu ... Hol van még húsvéti... Ha ennyire előre megvesszük, ahogy a család befogadóképességét és étvágyát ismerem. addigra ötször megesszük azt jl sonkát. — Jól van — dohogott a Mama csalódottan és sokatsejtetően. — En megmondtam. Ha aztán nem kapunk később, engem ne okoljatok... így ment ez napokig. Mama pedig, látva a család többi tagján elömlő közönyt, mindinkább felerősítette agitációját. Nemcsak reggeli útra- valóul „kötötte lelkünkre” a kötözött sonkát, hanem ezzel rohanta le, aki napközben hazaugrott közülünk, majd estvéli imaként megrázó stílusban ecsetelte, hogy „semmi-ünnep lesz a húsvét kötözött sonka nélkül”. Egy komplett tervezőapparátus propagandaérzékét összpontosította magában a Mama ezekben a hetekben. Szisztematikusan idézte fel egyszülött lányának, feleségemnek, a valamikori húsvétok hangtrtlttét. S olyan megejtő Jifikáva! gombolyította az emlékek fonalát, hogy a gombolyag közepébe mindig a kötözött sonka került a végén. Ilyenkor ez volt a céltudatos zársző. — Két bolt előtt is eljössz, lányom. Mi az a pár perc, míg bekukkontol, kaptak-e kötözött sonkát. Hátha pont akkor „osztják”, s mire újból lemégy bevásárolni, addigra elkapkodják. — Nyugalom, Mama. nyugalom — szerelte le gyermeki haiksággal a coszogtatást nejem. Fülhallásom azonban kivette az enyhén reszketeg idegességet asszonykám hangjából. Aztán huszáros fordulattal fiunkra, s atyjára, azaz rám Is kiosztotta a szerepel a Mama. — Ti meg igazán többszőr csavarogtok a városban. Nyomozzátok ki, hova érkezett kötözött sonka, aztán. ., Közbevágtunk. — Vegyük meg . . . Másfél kilő legyen, s olyan barna a legjobb, amely... Tudjuk, Mama, betéve tudjuk. de akkor boci a ráváló forintokat a kosztpénzből. Igazán nem várhatja, hogy saját zsebünkből . .. De nem folytathattuk, mert a Mama két karja teljes hosszúságban egekért könyörgött-tárult ekkorra. — Isten őrizz, hogy ti vegyétek meg. Még majd rátok sóznának valami elfuserált darabot... Csak legyetek híradással azonnal, hol fedeztetek fel kötözött sonkát. I Guy de Maupassant regényének felhasználásával készült zenés, szatirikus játékot mutatott be tegnap este a kecskeméti Katona József Színház, Udvaros Béla rendezésében. Karmester Németh László, a díszleteket Csinády István m. v„ a jelmezeket Rimóczy Ivonne tervezte. A főbb szerepeket Úri István, Magyar Maria, Perényi László, Mojzes Mária, Szalma Sándor, Balogh Rózsa alakítja. Képünkön — Tóth Sándor felvétele — Horvát József (Henry) Magyar Mária (Susanne) és Úri István (George Duroy). A BOLDOGULÁS ESZKÖZEI 0 Fél esztendő sem telt el pártunk Központi Bizottságának novemberi állásfoglalása óta, amely — mint ismeretes — nagy fontosságú belpolitikai, gazdaságpolitikai feladatokat jelölt meg és körvonalazta a megvalósításukhoz vezető utat is. Szerdán ismét tanácskozott a Központi Bizottság. és az összegezés, amelyet az elmúlt időszak munkájáról, közelebbről, az első negyedévi gazdasági fejlődésről adhatott, feltétlenül biztató. Az ülésen elhangzott előterjesztések azonban elsőül a nemzetközi politikai helyzetet és az időszerű belpolitikai kérdéseket elemezték. Megállapították: a nemzetközi életben tovább erősödött enyhülés — amelyért a haladó, szocialista erők, mindenekelőtt a Szovjetunió és szövetségesei, köztük hazánk, lankadatlanul küzdöttek —. kedvezett békés építőmunkánknak, társadalmi gazdasági fejlődésünknek. Ami a novemberi állásfoglalás társadalompolitikai céljait illeti, megállapítható, hogy a munkás- osztály vezető szerepének erősítését szolgáló intézkedések országosan egyetértésre találtak, nemcsak a munkások részéről, hanem társadalmunk minden rétegében, ennek jó hatása érződik a munkások növekvő aktivitásában, a jó kezdeményezésekben, általában a közéleti tevékenység élénkülésében. A legfrissebb bizonyság a nagy érdeklődés mellett minap lezajlott tanácsválasztás, amelyben ugyancsak kifejeződött, hogy a lakosság túlnyomó többsége nem csupán egyetért a helyi és az országos célkitűzésekkel, hanem megvalósításukból is messzemenően ki akarja venni a részét. Szó volt a Központi Bizottság ülésén a népesedéspolitika hosszabb ideje napirenden levő kérdéseiről is. és az elhangzott megállapítások alapján bizonyosnak látszik, hogy a következő időszakban átfogó anyagi, egészségügyi és nevelési intézkedések történnek, állami rendelkezések születnek a népesedési helyzet javítása érdekében. A gazdaságról tett megállapítások hasonlóan egyértelműek és — amit jó hallani — nagy többségükben pozitívak. Hadd utaljunk itt mindenekelőtt arra a megfogalmazásra. miszerint „változatlanul györsan emelkedik a munkatermelékenység”. Hasonlóképpen fontos eredmény, hogy jelentősen mérséklődött a munkaerővándorlás. A termelés mind jobban igazodik a belföldi szükségletekhez, és nemzetközi verseny- képességünk is javult. • Tudvalevő, hogy a novemberi elhatározásokat követően, a Minisztertanács kijelölte azt a félszáz ipari nagyvállalatot és trösztöt, amelyeknek munkáját különös figyelemmel kíséri, valamint azt a hat nagyvállalatot is, amelynek egész termelési szerkezetét meg kell változtatni, természetesen, központi segítséggel. Ez a munka tervszerűen halad. Időközben megtörtént az iparban és építőiparban dolgozó munkások és művezetők elhatározott rendkívüli béremelése is — egymillióháromszázezer embert érintett, évi 2,5 milliárd forint értékben —, valamint több más, kedvező ipari bérintézkedés. Itt említjük, hogy még egyetlen évben sem épült annyi lakás hazánkban, mint a múlt esztendőben, egyidejűleg döntés történt a nagyvárosok állami lakásépítésének, valamint a munkás és sokgyermekes családok, s a fiatal házasok lakáshoz juttatásának- fokozott támogatására. A lakáshelyzet további gyorsabb javítására intézkedések történtek. Az árszínvonal az elmúlt időszakban nem haladta meg a tervezettet, és ezen belül a gyermekruházati árak és ellátás is kedvezően alakult. Mindez fontos része a szóban forgó párthatározatok valóra- váltásának, ami — a belső gazdasági és külgazdasági helyzet biztató körülményeit is figyelembe véve — bizakodást kelt és további jó munkára ösztönöz. • Mintegy összefoglalóul, a Központi Bizottság üléséről szóló közlemény azt állapítja meg a nemzetközi gazdasági együttműködésről, hogy külgazdasági helyzetünk kedvező, ám a vele szemben jelentkező követelmények is növekednek. Ezt az értékelést túlzás nélkül kiterjeszthetjük a népgazdaság egész tevékenységére. Az eredmények, amelyek a helyes elhatározásoknak és a sikeres végrehajtásnak köszönhetők, joggal töltik el jó érzéssel, örömmel a dolgozó, küzdő embert, akkor is, ha világosan látja, érzi a szüntelenül növekvő követelményeket. Így mutatkozik ez meg szűkebb körben, az egyéni, családi boldogulás vonatkozásában, egy-egy vállalat, intézmény keretei között, amelyhez munkánk, hivatásunk köt. és ilyen következtetésre juthatunk lakóhelyünk, városunk, az egész ország helyzetét mérlegelve is. B. J. ÓVODA, ÁLTALÁNOS ISKOLA, GIMNÁZIUM Fejlődött a nemzetiségi nyelvoktatás Bács-Kiskun megyében kétezernél is több a nemzetiségi nyelv- oktatásban részt vevő általános iskolások száma. Ezerháromszázán tanulnak németet, csaknem hatszázötvenen szerb-horvátot; Kiskőrösön és Dunaegyházán pedig háromszázhúsz gyermek igyekszik elsajátítani a szlovák nyelvet. Szerb-horvátot tizenhárom iskolában tanítanak, ezeken kívül úgynevezett „tannyelvű” iskolák működnek Hercegszántón, Garán és Katymáron. Mit takar ez a különös kifejezés? Az említett iskolákban az oktatás nyelve nem magyar, hanem szerb-horvát, illetve német. A katymári és a garai iskolában idegen nyelven tanulják az irodalmat, a nyelvtant, a történelmet és a földrajzot, valamint az alsós környezetismeretet és éneket — a többi órán viszont magyarul olvasnak, írnak, számolnak, beszélnek. Az utóbbi években a magyar anyanyelvű gyerekek közül is egyre többen vesznek részt a nemzetiségi nyelvi órákon azokban az iskolákban, ahol heti 3—4—5 órában folyik német, szerb-horvát vagy szlovák nyelvoktatás. Ezeket a foglalkozásokat általában már „beépítették” az órarendbe. Érdekességként említjük meg, hogy legtöbben Hajóson, járnak a nemzetiségi nyelvórákra: kétszázharminc általános iskolás tanulja a németet. Egyébként a német ajkú lakosság száma a megyében — az 1970-es adatok szerint — hét és fél ezerre tehető. Kielégítő a nyelvtanításhoz szükséges felszerelés, bár hiányoznak az applikációs (mágnessel rögzíthető) képek és a magnetofonszalagok; a katymári és garai kísérleti jellegű oktatási formához pedig még nincsenek megfelelő tantervek és tankönyvek. Sajnos, az iskolák nem „bővelkednek” szakképzett nyelvtanárokban. A nemzetiségi nyelveket tanító pedagógusok száma ötvenkettő, közülük mindössze tizenötnek van főiskolai, egyetemi végzettsége. Javulást jelent, hogy a bajai tanítóképzőben van már nemzetiségi képzés is, s a kecskeméti óvónőképzőben is tanul néhány szerb-horvát anyanyelvű leendő pedagógus. Itt kell megjegyezni, hogy Bács-Kiskun megye hét községében hoztak létre eddig nemzetiségi óvodát. Ebben a tanévben összesen négyszáz kisgyermek kapott elhelyezést ezekben az óvodákban, szakszerű nevelésükről tizenkét óvónő gondoskodik. A nemzetiségi nyelvoktatás néhány középfokú intézményben is honos. Baján, a III. Béla Gimnáziumban és a bácsalmási Hunyadi János Gimnáziumban szakkörökben foglalkoznak a tanulók a harmadik idegen nyelvvel, de tervezik, hogy kellő számú jelentkezés esetén a következő tanévtől tagozatos osztályokat is szerveznek. Báján a Frankel Leó Gimnázium önálló német gimnáziumként működik. A szerb-horvátot, németet és szlovákot tanító iskolákban énekkarokban, tánccsoportokban ápolják a nemzetiségi népművészeti hagyományokat, s az alaposabb nyelvi műveltség elérésére több helyen terveznek a pedagógusok idegen nyelvű szavalóversenyeket is. K. Gy. S íme, a Mamának iett igaza. Váltunkig ért már a Nagyhét, kapkodtunk fűhöz-fához, mert kötözött sonka nuku a háznál. No nem a hiánya vert le bennünket, hanem a morális vereség, amit a Mama részéről elszenvedtünk. Miután tökéletesen kikészültünk a többhetes zargatástól, s álmainkban is a kötözött sonka kísértett hátborzongató jelenségeivel, hogy a látomásoktól, rémképzetekből megszabaduljunk, mi hárman, többiek, belevettük magunkat a felhajtásba. Ott tartottunk már, hogy bárkivel szóbaállunk, harmadik mondatunk a kötözött sonkára vonatkozott. Nemcsak csemegeboltokban, állami gazdasági speciál-Uzleteiben, hentesnél álltunk méla lesben, hanem valami ravaszdi terftéstrükköt gyanítva, tejboltban, rövidáru- és vaskereskedésben is érdeklődtünk: hátha most ők árulnak kötözött sonkát? Jómagam utoljára a drogériába tértem be. Fizettem, szaglásztam egy darabig, majd rajtaütésszerűen feltettem az állító hangsúlyú kereszt- kérdést a szőke parókás angyalnak. — Ne tagadja, mert érzem az Illatát, — ugye ma kaptak kötözött sonkát?! Szegényke többszöri hangtalan szájpróbálgatás után nyögtek ki. — K... k... kérem, ittas egyéneket nem szolgálunk ki. A bedillzés küszöbén ért bennünket a Mama diadalmas belépője — Nagycsütörtük deleiőjén. Magasra tartott, inas-szikár karját egy hosz- szúdad gömböc formájú, barnapozs- gás kötözött sonka verdeste. A hangját meg hallani kellett volna. — Ha én nem vagyok, sonka nélkül múlik el a húsvét. A mi házunkban ilyen szégyen nem eshet. Tudjátok, mit kajtattam ezért?! Eszembe Jutott, hogy Hőnyi sógor középső lánya a kórházban dolgozik. Ott meg a takarítóasszony az a Zuránylné, akinek a fia osztályvezető volt a megyei Fővállalkozó Vállalatnál, azért mondom, hogy volt, mert fiatalon leszázalékolták. Na- mármost: ennek a kisebbik fia katonatiszt, a menyük, tehát a lányuk ... ó, mit beszélek össze, szó- vál a fiuk felesége pedig a Göndör- féle élelmiszerboltban pénztáros... Na, értitek már? Hőnyi sógort kértem meg, menjen végig ezeken a szálakon, s tetessen félre nekünk is kötözött sonkát a legközelebb! szállítmányból. Sikerült. A mama szívóssága, gyakorlatiassága, szellemi frissessége, amellyel a szocialista összeköttetésben szunnyadó anyagi erőt rabigájába hajtotta, felejthetetlenné tette számunkra 1973. húsvétját Is. Tóth István Tiszába ugrott a határsértő A tiszai halászok mondták: „Márciusban még a halak is fáznak a vízben”. S bizonyosan Mihalicz- kó Mihály kiskunhalasi lakosnak sem lehetett melege, amikor március 9-én, éjszaka átúszta a folyót, pedig a határőr járőr figyelmeztető lövésére alaposan felszaladt Mihaliczkó vérnyomása. Az történt ugyanis, hogy a Kiskunhalasi Vegyesipari Szolgáltató Vállalat dolgozója, akit garázdaság miatt elítéltek, 1972-ben szabadult a börtönből. Ez év márciusában viszont Mihaliczkó ellen a kiskunhalasi járási városi rendőrkapitányság, lopásban való bűnrészesség miatt folytatott eljárást. A húszéves fiatalember — aki egyébként „ártatlannak” vélte magát — inkább minthogy ismét a börtönbe kerüljön, a felelősségrevonás elől nyugatra akart szökni. Mihaliczkó a szintén kiskunhalasi Kuszenda Györgyöt csalta magával. Társát egyébként 1971- ben lopás, jogtalan használat és fogolyszökés bűn- cselekményéért tizennégy hónap szabadságvesztésre ítélték. Ezek után nem csoda, hogy Kuszenda vállalta is a cinkosságot. Az említett napon a két jómadár autóstoppal Kiskunhalasról Szegedre utazott és besötétedés után a Tisza mentén gyalog indultak el a határ felé. Azon az estén a Tisza keleti oldalán Varga János határőr — az egység élenjáró katonája, nagylaki lakos, a szegedi konzervgyár dolgozója — őrködött. Kilenc óra volt. A fegyelmezett határőr a hideg szél elől egy öreg fűzfa tövében talált menedéket, ahonnan éberen kémlelte a rábízott határ- szakaszt. A sötét égboltot néhány másodpercre egy jelzőrakéta világította meg. A határsértők futásnak eredtek. Varga határőr a menekülők felszólítása után figyelmeztető lövést adott le, de a disszidens- jelöltek nem álltak meg. Mihaliczkó a vízbe vetette magát, Kuszendát pedig elnyelte a sötétség. Amikor Varga határőr a víz széléhez érkezett, Mihaliczkó már a folyó közepén úszott. A Tisza nyugati oldalát Bartha László határőr — a Határőrség Kiváló katonája, makói lakos, a város fejlesztési üzem szobafestője — és Madutai Sándor határőr — az egység élenjáró katonája, csorvási lakos, vízműkezelő — vigyázta. A korábbi percekben mindkét határőr észlelte a rakétajelzést és a figyelmeztető lövést is, így biztosra vet• A három határőr. ték, hogy határsértő úszik a vízben. Mihaliczkó amikor partra lépett, újból megkísérelte a menekülést. A két határőr azonban gyorsabbnak bizonyult és fülön csípte a merészkedőt. Rövid idő után Kuszenda is előkerült. A két bűnöző még jelenleg is előzetes letartóztatásban van. A tiltott határátlépés kísérlete mellett Mihaliczkót lopás és erőszakos nemi közösülés elkövetésével is vádolják. G, B. A szövetkezeti borok sikere A Termelőszövetkezet Országos Tanácsának kezdeményezésére megtartották az első országos szövetkezeti borbemutatót. A cél az volt — mint azt a rendezők hangoztatták —, hogy részletesen megismerjék, mennyit fejlődött a közös gazdaságokban a szőlő- termesztés és borászati technológia. Közismert, hogy a szőlőtermesztés megyénkben is sok ezer embernek ad megélhetést és a kipusztuló ültetvények miatt napirendre került a rekonstrukció. A kormány nemrég foglalkozott ezzel és intézkedést hozott. Rendelkezett arról, milyen anyagi ösztönzőkkel segítik a jövőben az új telepítéseket és a régi ültetvények felújítását. A kormányintézkedés után, első lépésként határozta el a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa a szövetkezeti borbemutatót, hogy az itt szerzett tanulságok alapján a szövetkezetek területi szövetségeivel, valamint az üzemekkel együttműködve meghatározzák a további teendőket. A bemutatóra 580 szövetkezeti bormintát küldtek. A megye közös gazdaságai 102 fajta, különböző italokkal képviselték a szövetkezeti borászatot. A neves szakemberekből álló bíráló bizottság a nemzetközi borverseny feltételei alapján minősítették, a beküldött minták közül 544 kapott arany-, ezüst-, illetve bronzérmet. A megye te'rmelő- és szakszövetkezeteinek boraiból 95 nyert helyezést. Kovács László, az alföldi bortermelésben érdekelt területi szövetségek koordinációs bizottságának titkára, aki egyúttal a Homokhátsági Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének titkárhelyettese is, hangoztatta: az értékelés azt bizonyítja, hogy a termelés korszerűsítése, a palackozási lehetőségek egyúttal a minőséget is javították. A bemutató fontos tanulsága, hogy az alföldi borok azonos sikereket értek el, mint a hegyvidéki italok. A legtöbb mintái a homokhátsági szövetkezetek küldték, érthetően az érmek száma is ebből a körzetből a legmagasabb. Több olyan szövetkezet szerepelt az érmesek között, akik azélőtt nem foglalkoztak szőlőtermeléssel. Ilyen például az alpári Búzakalász, a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet, az orgoványi Rákóczi Szak- szövetkezet, amelyeknek valamennyi beküldött bora helyezést nyert. Legtöbb borral a lakiteleki Szikra Termelőszövetkezet szerepelt, nyolc mintát küldött a bemutatóra. Mind a nyolc érmet nyert. Az országos borbemutatót Babits Antal, a TOT fejlesztési bizottságának elnöke, a csávolyi Egyesülés Termelőszövetkezet elnöke értékelte, a keszthelyi művelődési házban tartott záróünnepségen. hangoztatta, * hogy a kormány sok segítséget ad a sző-^ lőtelepítéshez és a borászat fejlesztéséhez. Az üzemeknek viszont arra kell törekedniök, hogy korszerű módszerek bevezetésével növeljék a terméseredményeiket. A következő országos szövetkezeti borbemutatót Kecskeméten kívánják rendezni, s ez egyúttal a homoki borok elismerését is bizonyítja. K. S.
