Petőfi Népe, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-20 / 92. szám
19:3. április 20. • PETŐFI NÉPE • S Találkozás Leninnel Nemrégiben amerikai vendégek keresték fel Lenin kremlbeli dolgozószobáját. Az idegenvezetőnő többek között felhívta a vendégek figyelmét egy Darwin-könyvön ülő, majmot ábrázoló szobrocskára. „Ez az önök honfitársának, Mr. Hammer)iak az ajá.ndéka. Vlagyimir Iljics akkor angol nyelven dedikáló saját fényképével ajándékozta meg az1 amerikai üzletembert...” A hallgatók az idős férfi felé fordultak: „Doktor Hammer! Ez ön volt?” A vendég bólintott Elmondta, hogy azon az emlékezetes napon — 1921 őszén hogyan találkozott Leninnel. * Armand Hammer 1921 nyarán szerezte meg orvosi diplomáját a Columbia Egyetemen. A fiatal orvos felfigyelt az akkori újságok címeire: „Oroszországban éhség, járvány pusztít”. Vásárolt egy jól felszerelt egészségügyi autóbuszt és elutazott Oroszországba. Abban az időben Lenin utasítására szakemberek utaztak az Ural vidékére, hogy felmérjék az ottani ipar helyzetét. A csoportot L. Martens vezette. Velük tartott az amerikai orvos is. Rettenetes látványban volt része: az éhség sújtotta kormányzóságokból a menekültek ezrei lepték el a pályaudvarokat, a kolera és a tífusz aratott. Abban az esztendőben az Egyesült Államokban különösen jó termés volt; a farmereket az élelmiszer-túltermelés fenyegette. Hammer javasolta Martensnek: kössenek szerződést búzaszállításra, amiért cserébe az Ural kincseit kapnák: prémet, fát, féldrágaköveket. A Je- katyerinburgi tanács elfogadta az amerikai javaslatát Martens táviratban értesítette a Kremlt és tanácskozott Leninnel. Vlagyimir Iljics magához kérette az amerikai vendéget. Hammer így emlékezik vissza erre a találkozóra : ... Lenin kezet szorított velem és leültetett egy nagy asztalhoz. Országaink — mondotta — Oroszország és az Egyesült Államok kiegészítik egymást. Oroszország elmaradt ország, de óriási, kiaknázatlan tartalékokkal rendelkezik. Szegények vagyunk technikában, élenjáró termelési módszerekben, nincs elég mérnökünk. Lenin elővette a Scientific American című folyóiratot, s gyorsan lapozgatva így szólt: íme, mire képes az ön népe: építkezésekre. találmányokra, az ember munkáját megköny- nyítő gépek feltalálására. Mindezt az értéket át kell vennünk önöktől. Reméljük, hogy Oroszország is eléri ezt a fokot, de azzal a különbséggel, hogy a termelőeszközök az állam kezében lesznek és ily módon a nemzeti munka minden terméke a népnek jut, s nem válik a magánvállalkozók szűk csoportjának zsákmányává ... „Utazott Oroszországban?” — kérdezte Lenin. Azt válaszoltam, hogy egy hónapot töltöttem az Uraiban, az éhségkörzetben. Lenin arckifejezése megváltozott. Rendkívül szomorú lett. Igen... — mondta elgondolkodva — éhség... S érzéseit visz- szafojtva elhallgatott... E pillanatban éreztem meg, mekkora terhet visel vállán ez az ember... — Amire pedig elsősorban szükségünk van — folytatta Lenin kisebb szünet után — s hangja megerősödött, tekintete megélénkült — az a gazdasági és műszaki segítség, hogy helyreállíthassuk iparunkat A polgárháború és a külföldi intervenció teljesen tönkretett bennünket. Szinte elölről kell kezdenünk mindent. Bízunk abban, hogy külföldi koncessziók felhasználásával meg tudjuk gyorsítani a helyreállítás folyamatát. Mellesleg, a tőkés országok érdekei is megkövetelik az Oroszországgal való gazdasági kapcsolatok kiszélesítését. Nemde? Elmondtam, hogy Martens mérnök az Uraiban felhívta a figyelmemet az azbesztbányákra. Nyomban hozzáfűztem, hogy az efféle dolgokban nagyon kevés tapasztalattal rendelkezem. Lenin közbevetette: „Nincs igaza, valakinek csak meg kell törnie a jeget... Miért ne köthetne koncessziót az azbeszt kitermelésére?” Október 29-én aláírásra került a szerződés az amerikai céggel az Orosz Föderáció első külföldi kitermelési engedélyéről, vagyis koncessziójáról. Több mint fél évszázad telt el azóta. — Ez idő alatt — mondotta Armand Hammer — sohasem volt olyan kedvező lehetőség, mint ma, a két ország közötti együttműködés kibővítésére és szilárdítására. Most fejeződtek be azok a tárgyalások, amelyeket különféle szovjet szervezetekkel folytattak az Occidental Petroleum Corporationnal, azzal az amerikai céggel, amelynek vezetője Armand Hammer. A tárgyalások eredményeként szerződést írt alá Armand Hammer Kommarov szovjet külkereskedelmi miniszterhelyettessel a Volga mentén építendő műtrágyaipari komplexum létesítéséről. A kombinát., amelynek teljes felszerelését az Occidental szállítja, szovjet földgáz felhasználásával évente 4 millió tonna ammóniát és 1 millió tonna karbamidot állít majd elő. Az amerikai cég ezenkívül foszforsavat is szállít a Szovjetuniónak. A szállításokért a szovjet fél a létesítendő üzem késztermékeivel fizet. A kölcsönös szállítások értéke a húsz évre szóló szerződés ideje alatt mintegy 8 milliárd dollár lesz. Armand Hammer két olyan lenini okmányt ajándékozott a Szovjetuniónak, amelyet eddig az Egyesült Államokban őriztek. — Tudom, hogy a szovjet népnek drága minden sor, amit Lenin saját kezűleg irt — mondotta Hammer. — Megígérem, hogy felkutatok még más kéziratokat is, amelyeket remélem, megőriztek az Egyesült Államokban. Büszke vagyok arra, hogy találkozhattam Leninnel. Sohasem felejtem el szívességét és kedvességét, s szavait, hogy Földünk nem nagy és az államoknak meg kell találniuk rajta a békés egymás mellett élés útját. Olvasóink írják Kalandok a kisvasúttal A Petőfi Népe április 11-én megjelent, „Este van már, késő este” című cikkhez fűszerezésül én is szeretnék néhány adattal hozzájárulni. Nehéz helyzetben vannak a Kecskemétről este 8 óra után induló kisvasúttal utazók. Kiskun- majsáig van vagy 10 állomás és 15 feltételes megálló. Az állomásjelző táblák sehol sincsenek kivilágítva, minek következtében a szerencsétlen utas nem tudja, hogy hol jár, illetve: mikor kell leszállnia. (A feltételes megállóknál nem mindig áll meg a vonat, nehéz kiszámolni, hogy hánya- nyadik helyen van a keresett hely.) Különösen kellemetlen ez télen, mert ha az utas egy állomással elébb vagy utóbb száll le, barangolhat jó ideig. Az utazóközönség nevében kérjük, hogy az említett vonalon legalább az érkezés és indulás ideje alatt világítsák ki a táblákat. Az intézkedést előre is köszönjük. Nemes Mihály Szánk A BÉKEALAP ADAKOZÓI Vlagyimir Nyegovszkíj szovjet orvosprofesszor a békealapnak ajánlotta fel pénzjutalmát, amelyet a nemrégiben Olaszországban megtartott nemzetközi se- bészkongresszuson kapott. Nye- govszkij professzor vezeti Moszkvában az élő szervezetek reanimációsával foglalkozó kísérleti fiziológiai laboratóriumot. Nem ez az első hozzájárulása az alaphoz: korábban átadta az egyik kiadott művéért kapott honoráriumát. A békealapol az ország közvéleményének kezdeményezésére létesítették Moszkvában, s anyagi eszközeiből a szovjet békeharcosok tevékenységét támogatják. Az alap adakozói a szovjet tudósok, írók, színészek, inűvészek és a vállalatok, a mezőgazdasági ,(,fmelöszövetkezetek és a különböző intézmények kollektívái is. (APN) ÉRDEMES MEGNÉZNI Gullivert a Bábszínházban A nagy klasszikus művek hősei minden korban olyan külsővel jelentek és jelennek tneg a színpadokon, ami tökéletesen megfelelt a mindig változó kor- eszménynek. vagyis sokszor közelebb álltak a nézők világához, mint az eredetileg leírt valósághoz. Gondoljuk csak el, Shakespeare hőseit hányféle felfogásban játszották már eddig is anélkül, hogy meghamisították volna az értékes alapanyagot. Kibontották, éltek, játszottak vele. Valami ehhez hasonló történt most is, gyermekkorunk felejthetetlen mesehősével, az óriások birodalmába csöppent Gulliverrel. A történet önmagában is hálás, színtiszta mese-krimi, tele annyi izgalommal, amennyi a nyugtalanul izgő-mozgó legifjabb korosztályt is odacövekeli a székéhez, de ez a mostani Gulliver abból a világból érkezik, amelyben a mese drámai mélységek fölött lebeg, az irónia pimasz kis csúcsain ker- getőzik. s közben csak úgy sziporkázik a nagyszerű ötletektől. ..Nagy” színpadon is ritkán látni ilyen merészen friss, gyönyörködtetni tanító előadást. A hasonlat nem véletlen, az Állami Bábszínház színpadán ezúttal éli emberek bújtak a kosárfejű óriá sok bőrébe. S közöttük az egyet len báb —. Gulliver — pontosai úgy verekedte át magát a föléj tornyosuló kosárfejűek irigysé gén, kapzsiságán, rosszindulatár mint egy valóságos ember, Bródy Vera csodálatos jelképe két teremtett, varázsolt a sze műnk elé. Dús fantáziájával é mesteri formaérzékkel mintázot kosárfejei — stilizált jellemre meklések. Ehhez járul a tökélete érzékkel, finomsággal kidolgozót színészi játék: minden kis moz dulat. hangrészlet, úgy illeszkedi] össze, mint különös gonddal mun hált alkatrészek egy érzéken; szerkezetben. Ha hozzátesszük hogy Szőnyi Kató rendező méi olyan nem mindennapi látvá nyosságról is gondoskodott, min a kályhacsőből szerkesztett ágyú cső felrobbantása, vagy Glumdál kincs királykisasszony születés napi tűzijátéka, akkor nem ne héz megjósolni, hogy Jékely Zol tan Gullivere tartós és megérde mell sikert arat a kicsik, sőt ; nagyok körében is. V. Zs. A szakmunkásképzés »műhelyében« Weither Vilmos igazgató „öreg rókája” a szakmunkásképzésnek. Mielőtt — tíz évvel ezelőtt — jelenlegi beosztását elfoglalta, a Munkaügyi Minisztériumban dolgozott. (Először bizonytalan voltam, leírjam-e. miért helyezték ide? Hogy „rendet teremtsen”; mert bizony az iskola vezetése 'sok kifogásra adott okot azokban az években.) Az irodájában beszélgetünk. — Az a jó — mondja —, hogy sok a fégi, gyakorlott nevelő. Kovács Gergely, Pál Gyula. Kuna Gábor, Leviczki József. Klátik Gyula: legalább másfél évtizede egyfolytában tanítanak ezen a helyen. S a másik öröm. hogy néhányan — különösen a fiatalabb nevelők között — valósággal megszállottái a kultúrának. Gróf Katalin, a magyar—orosz —német-szakos igazgatóhelyettes tréfásan megjegyzi: — Kiírhatnánk az épületre, hogy „művelődési intézmény”. Igaza van: hisz annyiféle kulturális tevékenység folyik e falak között. A szünetekben a folyosókon, s délután a könyvtárban, klubban beszélgetek a fiatalokkal. Rokon- szén vet kelt a megjelenésük, az • Amikor Vass I .»jo« volt a kedvesen látott vendég. A Kecskeméti 607. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben jelenleg 1247 fiatal készül az életre. Közülük 224-en a szomszédos kollégiumban laknak. Az iskola 1968-ban épült. Harminc tanár, negyvenkilenc szakoktató „keze alatt” formálódnak a holnap felnőttjei. Huszonöt (elsősorban építő- és vasipari) szakmára, korszerű technikai feltételek között oktatják a tanulókat. Az intézmény évente 3—400 képzett szakmunkást ad a népgazdaságnak. Járkálunk a földszinti és az emeleti folyosókon. Az első benyomás: patikarend és tisztaság, s a bútorzat, berendezés ízléses kivitelezése, elhelyezése. Esztétikai élményt nyújt, ha benyitunk egy-egy klubba, szaktanterembe, szertárba. Csupán 1972-ben háromnegyedmillió forintot költöttek az iskola szépítésére, korszerűsítésére. Az építőipari szertárban több száz szemléltetőeszköz: tetőszer- kezet, ácsszerszám, vasbetonpillér, mozaik; meg oldalfal-csempeburkolat, zsaluzat. Mellette a szakrajzterem. Turbók Mihály tanár boldogan mutatja az új szerzeményt; a korszerű „masinát”, az írásvetítőt. — így könnyebb a tanítás, jobban megy a megértetés — mondja. Egyik teremben az elsős gépszerelők a rajztáblák fölé hajolnak. Fazekas Sándor tanár irányításával összetett szerkezeteket készítenek. Nézem őket, s eszembe jut az a régi világ, amikor az agyongyötört inasokat a méterrúddal idomították, s a jószándékú tanár az Ezeregyéjszaka meséit olvasgatta nekik az órán. Egyik teremben kilenc fiú ül. Fizikából Haralyi Katalin tanárnő korrepetál; segíteni kell a gyengébb tanulókat, akik külön magyarázatra szorulnak. Két tanterem között a szakrajz- szertár: praktikus így, mert az eszközök könnyen hozzáférhetők, gyorsan mozdíthatók. A tanárnő a síkmértani feladatlapokat nézegeti éppen. Az írásvetítőhöz témakörönkénti feldolgozás; s az előkészítőben; vegyszerek százával, kis üvegekben. Közben a kísérőimtől megtudom: tanulóik évek óta eredményesen szerepelnek a szakmai versenyen. Legutóbb például hetvennégyen vettek''részt, s százan a iantárgyin is. Több értékes díjat szereztek. öltözetük. Nyoma sincs bennük félénkségnek, zavart megillető- désnek. Többen kedvesen talpraesettek. Mint Kis Gabriella például, a nyomdásztanuló, a társai közt népszerű szavaló. (Legutóbb elaludta a tv-szereplését — mesélik róla a többiek.) — Mit olvasott utoljára? — kérdezem. — Jókai Anna: Napok; s Nexő: Ditte, az ember lánya című könyvét. Miért olvas? — Szeretnék művelt lenni. Nem elég, hogy valaki jó szakember; valami több, más is kell még. — Látogatják a tanulók a könyvtárat? — kérdezem. — Naponta itt vannak, szép számmal — mondja Kovács Ger- gelyné könyvtáros. — Hány kötetük van? — Háromezer; de ezt kevésnek tartjuk. — S az olvasók száma? — Csaknem négyszáz. Ez azt jelenti, hogy nagy a forgalom? — Naponta ötvenen- hatvanan jönnek. Olvassák a folyóiratokat is. Kortárs. Nagyvilág, Üj írás. Élet és Irodalom jár a könyvtárnak. S több más hetilap. folyóirat is. Az iskolában működik a bar- kács, fizika, kémia szakkör, meg műlakatos és dekorációs is. Ezekben a szakmai ismeretek elsajátítása mellett a szépség szerete- tét is erősítik bennük. A halvantagú énekkart dr. Kálmán Lajos karnagy vezeti. Felesége, aki magyarszakos, az irodalmi színpadot, hosszú évek óta. — Ügy tudjuk, akad néhány művészhajlamú tanulójuk is. — Szép számmal. Hornyák János énekhangjára Vass Lajos is felfigyelt, ittjártakor. Mócza György fest, Szakonyi István farag, Török Jenő verset ír. Fazekas Anna meg gitározik. Zenekaruk is van („sokan bolondjai a muzsikának”.); s jól működő ifjúsági klubjuk. Találkozóra hívták meg Dévay Ca- millát, Soós Zoltánt, Buda Ferencet. többek között. Dicséretes kezdeményezés, hogy a tanulók a nagy évfordulóra Petőfivel kapcsolatos cikkeket és képeket gyűjtöttek. Összesen ötszáznál több album készült el. Eleven sportéletről is beszámolhatnak. Labdarúgóik, tornászaik eredményesen szerepelnek; ugyanígy a birkózók és cselgán- csozók is. Nemrégiben szépítették a sportpályát. Az iskola megyei intézmény. A tiszakécskei és bácsalmási szakmunkásképzők közvetlen irányításuk alá tartoznak, a megyében levő többi tíz meg Csupán a munka összehangolása és a továbbképzés szempontjából. Jól működő pártszervezetük van, harmincegy taggal. Nem hiszem, hogy találni még a megyében oktatási intézményt, ahol ilyen kedvező az arány. A KISZ- tagok száma háromszáz körül van. Mindkét szervezetben aktív, eleven élet folyik. Az igazgató meghallgatja a párt- és KISZ-szervezet javaslatait, észrevételeit. Támaszkodik a munkájukra. Ez egyik magyarázata annak, hogy a szép épület, gazdag berendezés, eszköztár nem csak dísznek van, hanem naponta ható, alakító tényezővé válik, egyre jobban. Címképünkön: Próbál az énekkar. Varga Mihály
