Petőfi Népe, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-13 / 60. szám

1973. március 13. 0 PETŐFI NÉPE 0 5 Könyvvel vagy anélkül • Ritkaság, hogy két fogalom ilyen magától értetődő természetes­séggel kapcsolódjék egymáshoz, mint a könyv és az iskola. Ennek bizonyítása szószaporítás lenne; elég, ha ennek az egymásra utaltság­nak érzékeltetésekor a tankönyvekre hivatkozom. A tankönyv az isme­retszerzés, az egyéni tanulás mindmáig legpraktikusabb eszköze, hiszen képes magában foglalni sok-sok kötetnyi tudományos kutatás esszen­ciáját; egy adott időszakon belül megbízható, ellentmondásmentes ismereteket nyújt — és a belőle szerzett tudás bármikor könnyen ellenőrizhető, ehhez pedig elegendő mag? a tankönyv. Ebből fakad, hogy a tankönyv bizonyos védelmet nyújt tanárnak, diáknak egy­aránt. S ismétlem: a tankönyvek tartalma, megszerkesztettsége gya­korlatias, ez az előny ugyanakkor hátrány is, hiszen a szélesen höm­pölygő információ-folyammal szemben a tankönyv egy kisebb is­meretanyag-pataknak felel meg. Aki az értől indul, eljut az óceánig — mondhatnánk. S ez tulajdonképpen igaz is. Csakhogy aki a köte­lező iskolai évek alatt nem tanulta meg (vagy nem tanították meg neki) a tankönyv „melletti” és a tankönyvön „túli” ismeretszerzést, igen hamar kitűzi a fehér zászlót: tehetetlen az információözön mind erősebb áradása ellen. Nem olvas könyvet (ha mégis, csak a {legkönnyebb műfajú irodalmat), kénytelen lemondani — hiszen erre igény nem alakult ki benne — a szakmai önképzésről, az adab- szurdum: a televízión. kívüli művelődésről is. • Ha tehát a tanár nem döbben meg, amikor először hallja tanít­ványától az „évszázados” mentegetőzést: nem tudom, mert nincs benne a könyvben; s ilyenkor nem adja a gyerek kezébe azt a könyvet, amelyikben „benne van” az a többlet (a tankönyvhöz ké­pest többlet!) ismeret — kirekeszti a gondjára, lelkiismeretére bízott tanulót az önképzésből, s végső soron elzárja előle a világnak azon részét, amely a tananyag által megszabott határon kívül esik. Ta­pasztalataim szerint nem egy ilyen eset történik naponta. Itt természetesen beszélnünk kell az iskolai könyvtárak szerepé­ről is. Kevés a jó, az általános iskolai korosztálynak megfelelő szín­vonalú „szakkönyv” — de nagyobb baj, hogy a meglevőt sem for- gattatják eleget a gyerekekkel. Ismét tapasztalataimra hivatkozom, amikor leírom, a tanulóknak a „térkép” szinte kizárólag a falra akasztható vásznat jelenti* s nem a Világatlaszt, ami pedig sok iskolai könyvtárban megtalálható. A mezőgazdasági politechnikát tanulók többsége nem tudja, hány könyvet írtak a gyümölcsfák szakszerű metszéséről, a talajelőkészítésről vagy egyéb munkafolya­matról. De ugyanígy sokaknak ismeretlen a Magyar Irodalmi Lexi­kon, a Nyelvőr című folyóirat, a Magyar Nyelv Értelmező Szótára... Pedig a legtöbb helyen ezek is megtalálhatók. Igaz, ötperces szüne­tek, zsúfolt órarend és más körülmények is akadályozhatják, hogy a tanári asztalra kerülhessenek az órához szükséges szakirodalmi művek, kézikönyvek. Bár megfelelően vezetett tanulóközösség sokat segíthetne ebben ... • Nem használják ki sok helyen a meglevő lehetőségeket. A má­sik: a könyvtárban nincsenek meg az alapvető kézikönyvek és a szakkönyvek (nem a pedagógiai munkákra gondolok). Nincs pénz — mondja a könyvtáros, az igazgató. És kiterítve a költségvetést, bizonyítja, hogy valóban nincs. Legalábbis arra, hogy több könyvet vásároljanak. Sokszor valóban nehéz úgy gazdálkodni, hogy meg­felelő összeg jusson a felújításra is, a beszerzésre is, könyvekre is. Elsősorban központilag kellene nagyobb részt fordítani .a könyv- állomány gyarapítására, de maguknak az iskoláknak is arra kellene törekedniük, hogy ésszerűbb csoportosítással állandóan frissítsék a könyvtárat. És ha könyvet vesznek, előre meghatározott szempontok szerint vásároljanak, megfelelő arányban a szépirodalmi és ismeret- terjesztő műveket, mert az arány az előbbiek javára tolódik el nem egy iskolában. Hogy mennyire nem gondozzák néhol a könyvtárat, példa rá az olyan majdnem negyedszázada kiadott művek nagy száma, amelyek tudományos értéküket már több mint egy évtizede elvesztették .., l Szándékosan festettem „sötétre” a képet. Mert bár az igazság az, hogy a Bács-Kiskun megyei iskolák jó része nem rendelkezik azok­kal az adottságokkal, amelyek igényes könyvtár és „olvasószolgálat” kialakításához kellenek, egyre több helyen tapasztalható: fontosnak tartják a könyv és az iskola jó kapcsolatát. Mégis, meggyőződésem, hogy ezt a kapcsolatot tanyán is meg lehet teremteni. • Nem véletlenül .hagytam a cikk végére a pedagógusok szerepét az olvasva tanulásban. S mert ez egy külön cikket érdemel — fon­tossága szerint — itt csak annyit: a könyv nélkülözhetetlenségére csak az tud tanítani, akinek nemcsak a már megszerzett bizonyít­ványa ad bizonyosságot a tudásról. Kontra György Nagy István- emlékbizottság Megalakult Baján a Nagy Ist­ván születésének 100. évforduló­ját rendező emlékbizottság, mely-r nek tagjai többek között dr. Solymár István, a Magyar Nem­zeti Galéria főigazgató-helyette­se és a művész fia is.t A közép- eyrópai hírű festőművész életé­nek utolsó tíz esztendejét töltöt­te a Duna menti, városban. Száz évveL ezelőtt, 1873. március 25- én született. Az évforduló nap­ján megkoszorúzzák a lakóhá­zán levő emléktáblát és sírját a bajai temetőben. A szakmaközi bizottság nagytermében emlék­estet rendeznek, ahol M. Kiss Pál művészettörténész méltatja Nagy István munkásságát. A Nagy István-centenárium kapcsán ebben a hónapban nyí­lik meg Budapesten gyűjtemé­nyes kiállítása. Baján pedig ok­tóber 7-én a Türr István Múze­umban láthatják legszebb alko­tásait. Október 19-én a Bajai Vá­rosi Tanács dísztermében tudo­mányos értekezést tartanak a művész munkásságáról, október 20-án pedig ünnepélyes keretek közt leplezik le Varga István szobrászművész Nagy Istvánról készített mellszobrát. Társadalmi Szemle Időszerű- kérdésről, a tanács­választásról és a helyi politiká­ról szól a párt elméleti és poli­tikai folyóiratának vezető cikke, Jakab Sándor tollából. Dr. Ko- • vács Dénes a nagyüzemek álla­mosításának negyedszázados év­fordulójáról emlékezik meg. Nagy Richárd a budapesti üzem- és munkaszervezési tapasztalatokat összegezi cikkében, Hoós János a gazdasági növekedés és struk­túraváltozás néhány összefüggé­sére világít rá tanulmányában, dr. Komócsin Mihály pedig -- Csongrád megyei vizsgálódások alapján — a tanyavilág helyze­téről és jövőjéről fejteget érde­kes gondolatokat. Űj megvilágí­tásban, a történetiség összefüg­gésében tárgyal mai gazdasági­társadalmi jelenségeket — az árkérdést, bizonyos negatív tu­dati megnyilvánulásokat, az ur­banizációs fejlődést — Berend T. Iván cikke. A bértömeg-gazdálkodást kí­sérletképpen Csepelen is beve­zették — erről a most kezdődött próbálkozásról beszélget a vas- és fémművek vezetőivel Sólyom József. Dr. Pillis Pál a mező- gazdaság -példáján vizsgálja a korszerűség és a vállalati dön­tésmechanizmus kapcsolatának kérdéseit. Ojabb hozzászólást ol­vashatunk a folyóiratban — ez­úttal Nádasdi Józsefét — az „eszme-, ' szervezet-mozgalom” címmpl indult vitához NYELVŐR Bábel örökében Múzeumaink kincsei Ruhadísz A kecskeméti Kossuth Ter­melőszövetkezet területén, a Farkas-tanyán találták — egy női sírban — ä képünkön látha­tó párta- és ruhadíszt. A hon­foglalás kori, homokbánya által elpusztított temetőben az érté­kesebb leletek a női sírokból kerültek elő — amit az akkori temetkezési szokások ismerője nem tekinthet ritka esetnek. Hajdani viselője az ezüstből ön­tött, aranyozott ruhadíszek mel­lett ezüst karperecét és préselt arany díszekkel kivarrt vászon­inget hordhatott. A lelet a Ka­tona József Múzeum tulajdoná­ban van. (H. T. E.) (Kiss Béla felvétele) Tótfalusi István fenti című munkáját nemrég adta kj a Mó­ra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó. A fényképekkel,'táblázatokkal és főként a sok tréfás rajzzal élén­kített ismeretterjesztő könyvben az olvasó nagyon gazdag, sokré­tű anyagot talál könnyen érthe­tő előadásban, így nemcsak az ifjúság, hanem általában a nyel­vi kérdések iránt érdeklődők számára is hasznos, élvezetes ol­vasmány. A szerző abból indul ki, hogy a biblia szerint Isten azzal bün­tette meg a hatalmas torony épí­tőit, hogy megzavarta nyelvüket, hogy egymást nem értve hagy­ják abba Bábel tornyának építé­sét. Hasonló legendák utalnak az állítólagos régi egynyelvűségre. Pedig ma már nem bizonyítható az emberiség egyetlen alapnyel­ve, hiszen az emberré válás a Föld különböző részein ment végbe. Feltehetően Afrikában és Délkelet-Azsiában. Az emberiség mindig törekedett az egynyelvű­ségre. Különböző kísérletek után a reménység nyelve, az eszpe­rantó szolgálja jezt a legeredmé­nyesebben. A könyv jól megválasztott nyelvi adatokkal vezeti végig az ölvasót a majd 3000-re becsült nyelvek érdekességein. A mi nyelvünk családja mellett az in­doeurópai nyelvek közül a szláv, a germán és az újlatin nyelvek­ről és nyelvünkkel való kapcso­lataikról sok érdekeset olvasha­tunk. Példákkal magyarázva ismer­jük meg a nyelvek fő csoport- jatt: az elszigetelő, a hajlító, a ragozó és az úgynevezett beke­belező nyelveket. Ezekre példa sorrendben a kínai nyelv, az in­doeurópai, a finnugor nyelvek és az amerikai indián nyelv. Sok egyéb kérdést mellőzve (pl. az alapszókincs, a nyelvek élete és halála, az összehasonlító nyelvtudomány, a nyelvek szép­ségversenye) az ifjúságot bizo­nyára érdeklő kérdésekre uta­lunk: Mi fán terem a nyelvte­hetség? „Nehéz” és „könnyű” nyelvek. Melyik nyelvet, mikor és hogyan? Nyelvi laboratóri­umok, a nyelvtanuló gépek, az alva tanulás (!). De egy kérdést felvétek: meg lehet-e tanulni egy nyelvet az iskolában? A szerző nem éppen derűlátóan nyilatkozik, azt azon­ban hangsúlyozza, hogy ha az eredményes tanulás minden fel­tétele együtt van, lehet róla szó. De továbbmenve: egy életen át meg lehet-e tanulni egy idegen nyelvet olyan alaposan, mint a sajátunkat? Meg merem kockáz­tatni azt a kérdést is: ismerjük-e anyanyelvűnket? Igennel is, nemmel is felelhetünk. A Ma­gyarán szólva... rádióműsor március 3-i adásában a vetélke­dő diákok nem tudták, mit Je­lent a guzlica és a csimpolya. Férfiasán bevallom: az utóbbit én sem tudtam volna, pedig ál­landóan bújom az értelmező szó­tárt. Vagy talán a vetélkedő kö­vetelménye volt túlzott? Hiszen hogyan is ismerhetne az ország közepén élő diák egy románból átvett és csak az erdélyi nyelv­járásokban meglevő szót? Kiss István Egy nap a gimnáziumban A kecskeméti Katona József Gimnázium hét évvel ezelőtt ünnepelte négyszázéves jubileumát. Elődje a híres-neves re­formátus kollégium volt. 1949 óta viseli a nagy drámaíró ne­vét. Másfél évtizede költözött ebbe az épületbe, a Dózsa György útra. Falai között ötszázhetvenhat tanuló készül az életre. Ennek fele lány. Tizenhét osztályban harminchat ta­nár végzi az emberformálás nehéz, szép munkáját. Délelőtt Reggel A . megszokott kép nyolc előtt néhány perccel. A folyosókon egy-egy sietős diák, diáklány, a tantermekben zsivaly, meg feszült várakozás. Kinek is kell ma szá­mot adnia, hogyan készült erre a napra? A tanári szoba hangos. Röp­ködnek a tréfás, kedvesen ugra­tó megjegyzések, baráti odamon- dogatások. Azt hiszem, ez a vi­lág legvidámabb tantestülete. Mire a nagymutató a tizenkettes számra ér, kiürül a tanári, csend lesz az öreg falak között. Csak a „fregoli” tanár, a szolgálatos helyettesítő. Szekér^ Endre ma­rad az asztalnál. Nem hiányzik egyetlen nevelő sem, nincs kit helyettesítenie. — Mint magyar szakos, mit tart legfontosabb feladatának? — A könyvek megszeretteté­sét. Hogy a tankönyvi anyagon túl is szeressék diákjaim az iro­dalmat. A „Kiváló tanár” kitün­tetés tulajdonosa. Sokoldalúan elfoglalt ember. Irodalmi szak­körébe szívesen járnak a fiata­lok, ott mindig történik valami izgalmasan érdekes. — Mi a célja a szakkörrel? — Mi lehet más, mint gondolkodás­ra, egyéni látásra ösztönözni a fia­talokat? S természetesen a kor­szerű ízlést fejleszteni. az elmúlt évek alatt. Németh László. Ladányi Mihály, Sántha Ferenc, Simon István, Pilinszky János — többek között. Az irodában Mester Barnabás igazgatóval beszélgetünk. Tíz éve vezeti a gimnáziumot, s itt taní­tott előtte is. Elmondja, hogy ő Sárospatakon érettségizett, de mindkét helyettese: Gyenes Ti­bor és dr. Sárkány Ernő, ebben az iskolában. És a tanároknak a fele. Arra törekszenek, hogy az egyetem elvégzése után mi - nél többen ide jöjjenek vissza tanítani volt tanítványaik. Mint ebben a tanévben például Vida József. — összetartó és megtartó erő van ebben. Nézegetjük a gimnázium tava­lyi évkönyvét. Tizenhárom jól működő szakkör; énekkar, ka­marakórusok : irodalmi színpad, KISZ-klub; tanulmányi és sport- versenyek. E két utóbbiról iga­zán sok szépet lehetne mondani. Atlétikában a fiúk is, a lányok is megnyerték tavaly a megyei bajnokságot. A fiúcsapat egyút­tal — most harmadízben — or­szágos bajnok. A leány tornász­csapat megyei és területi ver­• Katona József szobra az elő­csarnokban Az iskolai élet megszokott rit­musa. Szünet morajjal, csoportok csevegésével, apró sétákkal a fű- ■ tött folyosókon, egymásba karoló lányok, incselkedő fiúk. A folyosó végén nyakig bele- bújik^egy lány a tankönyvbe. Kósa Andrea, harmadikos a megis­merő tevékenység és a cselekvés — ez a következő óra anyaga, pszichológiából. Vége a szünetnek. Egykettőre csend lesz a hosszú folyosókon. Egyik teremből zeneszó szűrődik ki. Mozart-ária. „Szöktetés a szerájból.” Zsiga László tanár magnóval szemlélteti az ének­órát. Gyenes Tibor igazgatóhelyet­tessel járjuk az épületet. Ké­rem, nézzünk be egy oroszórára. Bruncsák Éva tanárnő dolgoza­tot írat a 3. c-ben. Téma az űr­repülés. Egy másik tanteremben biológia. A növényi sejt alkotó­részeinek vizsgálata mikroszkóp­pal. Százötvenszeres nagyítás. A „kísérleti alanyok”: hagyma és krumpli. Néhány perces beszélgetés a negyedikesekkel. Az- örökös .kér­dés érettségi előtt: ki mi akar lenni, milyen pályára megy? Gyenes Judit — kedvenc tan­tárgya a biológia — orvosnak készül. Tóth Ferenc agrármér­nök lesz, s a két barátnő. Juhász Edit és Majsai Mária: pedagó­gus. Hiszik, hogy sikerülni fog. S bizakodó a kedvenc tanárnő­jük is, Vetéssv Katalin. Az örök­ké mosolygó Kati néni, aki olyan diákop.-fiatalos, szinte elvész a tanítványai között. A tornateremben kosárlabda- bajnokság: kölcsön adták a ter­met. Galamb Istvánné tanárnő kicsit mérgelődik, s máris ve­zényli át övéit á díszterembe. Szerencsére az is megfelel a test- nevelési óra céliára. Galambné — Ili néni mondja, miiven kitűnő sportolói vannak. Merász Ilona országos bajnoksá­gon gerelyhaiításban tavaly ha­todik lett. Jó kosaras is egyben. Most éppen talaitorna-gyakor- latokat látunk. Némelyek lelke­sek. másokat biztatni kell: mo­zogjanak. igyekezzenek. De hát így van ez egyéb órákon is. Délután Megkezdődtek a tanulmányi versenyek. Nyolc napig tartanak Csupán a mai napon hatvan diák izgul a szellemi mérkőzé­seken. Próbál az énekkar is. Ké­szülnek a gyulai Erkel diák­ünnepekre. A könyvtárban meghitt csend­ben lapozgatnak, jegyzetelnek a látogatók. Tizenegyezer kötetük van, s külön olvasószoba. Dr. Orosz László régóta könyvtáros, mindig 'tartogat a diákok részé­re valami meglepetést. Sok író megfordult ebben a helyiségben • A negyedikesek kémiaórán, Vetéwy Katalin tanárnővel • Testnevelési órán (középen: Galamb Istvánné tanárnő) senyen első — és sokáig sorol­hatnánk még az iskola sport- erdeményeit. — És a tanulmányi helyzet? — Nem panaszkodhatunk. A régebbi 3,3-es átlagunkat tavaly 3,7-re sikerült felemelni. S az idén, félévkor már 3,73-ról szá­molhattunk be. Kevesebb a bu­kások száma is.- Most félévkor 24, ez igazán nem sok. — Úgy tudom, hogy nagyobb szabású pedagógiai kísérlet fo­lyik a gimnáziumban. — Szeptemberben kezdtük el a fakultatív tantárgycsoportos oktatást, kísérletképpen, a mi­nisztérium biztatására. Lényege: a tanulók érdeklődési körüknek megfelelő szaktárgyakban mé- lyedhetnek el; az összes, tárgy közül kettőt választhat minden­ki. Az első évfolyamon szervez­tük, teljesen önkéntes alapon. A választott tárgyákból heti két órával többet kapnak, s a har- madikban-negyedikben már az ossz órák 45 százalékát ez a két tantárgy teszi ki. Ilyen kísérlet Budapesten, Szolnokon és itt, nálunk folyik. A tanulók na­gyon szeretik, s örömmel fogad­ja a tantestület valamennyi tag­ja is. A kísérleti osztályokban az eredmény félévkor jobb volt az iskolai átlagnál. * i Tréfásan kérdezem az igazga­tót: ha -egy „jóságos tündér” teljesítené három kívánságát, mit kérne? — Az első: iskolánk kapja meg végre az egész épületet. (Kollé­gium és magánlakás van most egyik részében.) A második: megoldhassuk végre a korszerű fűtést. A harmadik: hogy az el­ső két kérésem teljesülhessen — mondja Mester Barnabás igaz­gató. Varga Mihály 24 főváros árszintjének összehasonlítása Az angol „Sunday Times Ma­gazine” hetilap 24 európai, ame­rikai, ázsiai, afrikai és ausztrá­liai fővárosban élő tudósítóit megbízta azzal, hogy ugyanazon a napon vásároljanak azonos mennyiségű tojást, vajat, tejet, kávét, burgonyát, s más élelmi­szert és közöljék a végösszeget a szerkesztőséggel. Az összeha­sonlító táblázat szerint a legol­csóbban Moszkvában lehetett vásárolni, Washington közepes árszintű, míg az élelmiszerek Stockholmban voltak a legdrá­gábbak. i /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents