Petőfi Népe, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-09 / 57. szám

PETŐFI NEPE • 1973. március 9. Gazdaságpolitika A Bácsalmási Állami Gazdaság kezdeményezése Sok liba - nagy haszon Ez év február 10-én hagyta jó­vá a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium azt a nap­raforgó-termelési rendszert, ame­lyet a Bácsalmási Állami Gazda­ság dolgozott ki. A kezdeménye­zéshez csatlakozott a Hosszúhe­gyi Állami Gazdaság, ezenkívül hét termelőszövetkezet. Ezek a gazdaságok összesen több mint 1300 hektár napraforgót termesz­tettek az elmúlt esztendőben. Az idén 200 hektárral többet szándé­koznak. A következő években pe­dig megközelítik a kétezer hek­tárt. A vetésterület növelésére való törekvés annál is inkább figye­lemre méltó, mert csak a bácskai körzetben 1970-től 1972-ig 40 szá­zalékkal csökkent a napraforgó vetésterülete. A termésátlagok stagnáltak. Mindez e fontos ola­josnövény termesztésének a holt­pontról történő elmozdítását sür­gette. Szükségessé vált a termesz­tés technológiájának javítása, jobb vetőmag keresése. A Bács­almási Állami Gazdaság és az együttműködéshez kapcsolódó többi üzemek vezetői felismerték a jobb minőségű és nagyobb mennyiségű napraforgó termesz­téséhez fűződő népgazdasági igé­nyeket. Ezért törekednek a zárt rendszerű termesztés kialakítá­sára. A kezdeményező állami gazdaság közreműködik a szük­séges hitelfedezet biztosításában, a gépek, növényvédő és gyomir­tó szerek, műtrágyák beszerzésé­ben. Gondoskodik az elit vető­magról. Összekötő szolgálatot lé­tesít, amely segíti az együttmű­ködést, a szorosabb kapcsolatok kialakítását. Gondoskodik a szak­emberek továbbképzéséről, segíti a termesztési technológia folya­matos tökéletesítését. Az állami gazdaság és partne­rei a napraforgó-termesztésben el­ért eredményeik, valamint a ku­tatóintézetekkel és más szellemi intézményekkel kialakított kap­csolat alapján a Növényolajipari és Mosószergyártó Országos Vál­lalat bázisgazdaságai lesznek, és fokozatosan növelik a termésred- ményeket is. A Bácsalmási Állami Gazda­ság által kidolgozott napraforgó­termesztési rendszer részben a kukoricatermesztés gépeire tá­maszkodik. Vonatkozik ez a ta- lajelőkészítésre és betakarításra; a vetés, a növényvédelem és a szárítás külön gépparkot kíván. A szükséges berendezések a KGST-országok gépgyártásának termékei. Az előzetes kalkulá­ciók alapján egy-egy gépsorhoz 200 hektárnyi vetésterület szük­séges. Javulást várunk a zöldségtermesztésben A zöldségtermesztés fejleszté­se egyik legfontosabb felada­tunk. Az előző években csök­kent a termőterület. Tavaly már mérséklődött ez a folyamat. 1972-ben tizenhétezer hektáron termesztettek zöldségnövényeket mezőgazdasági nagyüzemeink. A legfontosabb konzervipari fajták vetésterülete néhány kivétellel növekedett. A paradicsomé 350, a fűszerpaprikáé 414, a zöldbor­sóé pedig csaknem 130 hektárral emelkedett. Ezzel szemben szá­mottevő a csökkenés vörös­hagymánál, csaknem 500 hek­tár és a zöldbabnál majdnem 120 hektár. A terméseredmények ta­valy az előző évihez hasonlóan ala­kultak. Javult az átlag a fű­szerpaprikánál és az uborkánál, azonban a vöröshagyma hozama a kedvezőtlen időjárás követ­keztében alacsonyabb volt. A zöldségtermesztés fejleszté­sére hozott kormányhatározat alapján a negyedik ötéves terv időszakában megyénkben hat bázisgazdaságot kívánunk létre­hozni, amely azt jelenti, hogy a tervidőszak végére a gazdaságok mintegy 1500 hektárral növelik a. zöldségtermő területet. Ezekben az üzemekben elsősor­ban az ipari feldolgozás szem­pontjából fontos növényeket — paradicsomot, fűszerpaprikát, vöröshagymát, zöldbabot, zöld­borsót — termesztenek. A Kecskemét-szikrai Állami Gazdaságban, valamint a tom­pái Kossuth Tsz-ben tavaly már megkezdődött a nagyüzemi termelés. Az állami gazdaságban paradicsomot, Tompán pedig zömében szintén paradicsomot, paprikát és kisebb arányban gyökérzöldségféléket ültettek. Ez utóbbi gazdaságban a követ­kező években 350—400 hektáron termesztenek zöldségféléket. Is­meretes, hogy a magyar gyárt­mányú paradicsombetakarító gépsort nem tudták üzemeltetni gyártási hibák miatt. Reméljük, hogy a gyár megteszi a szük­séges intézkedéseket a gépsor megjavítására. Kedvező tapasz­talatokról számolhatunk be vi­szont a fűszerpaprika betakarító gépről. Külön szeretném megemlíteni a tiszakécskei termelőszövetke­zetek társulásával létrehozandó EXPORTMÉRLEG A HUPTGAROFRUCT Külkereske­delmi Vállalat az elmúlt esztendő so­rán nemcsak I97t-hez, hanem a ter­vezetthez viszonyítva is több zöld­iéget és gyümölcsöt szállított export­ra a megyéből. A tavalyi év elején ugyanis SÓST vagon áru külföldi ér­tékesítésével számoltak, december vé- >élg azonban 8282 vagon zöldség-gyü­mölcsöt vett át a HUNGAROFRUCT a termelőktől, illetve a MEZOTER- MfiK Vállalattól. Az áru legnagyobb része — 5894 va­gon — gyümölcsféle volt. A legkere­settebbnek a télialma, az őszi- és a sárgabarack, valamint a szilva bizo­nyult. A zöldségfélék közül a para­dicsompaprikát kereste a legtöbb kül­földi vevő: 752 vagonnal vásároltak meg belőle. A külföldi partnerek egyre in­kább igénylik a szeletelt pritamin- paprikát, szerződéseiket is úgy kö­tik, hogy az átvett zöldségféle 50 szá­Az, hogy a libanev'elés és hiz­lalás a háztáji gazdaságban, kisüzemi keretek között hasznos dolog, a gyakorlat bebizonyítot­ta. De azzá válhat-e a nagy­üzemben? Ezzel a kérdéssel ke­resem fel a kiskunfélegyházi Vö­rös Csillag Tsz központját. Amikor a „hogy s mint” felől érdeklődöm Pesir István elnök­től, Hódi Lajos főkönyvelőtől és B. Szabó Sándor főállattenyész­tőtől, valamennyien úgy kezdik válaszukat, mintha csak a témá­ról akarnának lebeszélni. — Ez az egyetlen állatfaj, amelynek üzemi tartási problé­máival országos szinten, tudo­mányosan senki nem foglalko­zott az átszervezés óta. — Kényes jószág. Van néhány betegsége, amelynek a gyógyítá­sa megoldhatatlan. — Fajtakérdésről is szó van ... A magyar lúdnak voltak . előnyös tuladonságai. De ez a faj már kiveszett, azaz tiszta ál- ^ lapotban sehol az országban nem lelhető fel. — Egyedül a máj az ami ke­resett. A hús, a zsír láttán fa­nyalog a feldolgozó. Pedig hát a máj csak ilyen „körítéssel” termelhető ki. — Ha a hízott liba „beérik”, feléli a vérét, egy napot sem lehet várni, át kell adni. De mi van, ha a feldolgozó épp ak­kor nem fogadja? Túl nagy a kockázat... zöldségtermesztési körzetet. Az összefogás eredményeként éven­ként 3200 vagon vegyes zöld­ségfélét termesztenének. Ezzel a megye legjelentősebb, zöldség­növényt adó körzete alakul ki. Az idén a tassi három termelő- szövetkezet összefogásával szin­tén paradicsom, uborka — és tekintve, hogy számottevő állat- tenyésztéshez kapcsolódik — zöldborsó-, , zöldbabtermesztő körzet létesül. A tiszakécskei és a tassi közös gazdaságok a Kecskemét-szikrai Állami Gaz­daságban már bevált amerikai gépsort alkalmazzák. Másszóval, az úgynevezett szikrai paradi­csomtermesztési rendszert. Ezzel máris utaltunk arra a fontos feladatra, hogy a hagyó-* mányos termelési módszerek he­lyett a korszerűeket kell alkal­mazni. A bázisgazdaságok részé­re biztosítani kell a nagyobb műtrágyahasználatot, a vegysze­res gyomirtást, a korszerű nö­vényvédelmet, az egyes terme­lési folyamatok gépesítését. Nem mehetünk ei szó nélkül a kedvezőtlen fogyasztói árszín­vonal mellett. A gondok megol­dása a termelésnél kezdődik és a kereskedelemmel folytatódik. Ha a kereskedelem nem bizto­sítja a folyamtos és biztonságos felvásárlást, az visszahat a ter­melésre. Mindez a zöldségfélék esetében már a következő év­ben jelentkezik. Példa erre a vöröshagyma, amelyet a tavalyi átvételi gondok miatt az idén kisebb területen akarnak vetni a gazdaságok. Nemcsak és nem elsősorban a friss zöldségfélék forgalmazásá­ra gondolok, hanem a feldolgo­zó ipar tevékenységére is. He­lyenként és időnként a jobb el­látásra való törekvés helyett az árak emelésére alakul ki ver­seny az egyes kereskedelmi szervek között. Mindez rendkívül káros, ami bizonytalanná, nyugtalanná teszi a piacot. Bízunk benne, hogy kellő in­tézkedésekkel már az idén je­lentkezik javulás a zöldségter­mesztésben, forgalmazásban és feldolgozásban. » Gódor József a megyei tanács vb osztályvezetője Tehát nem érdemes — von­nám le máris a következtetést. Vagy csak a hagyomány miatt foglalkoznak vele? Kérdésemet jóindulatú mosoly fogadja. — A hagyományból nem lehet megélni. A 6000 törzslúd tavaly többet hozijtt, bruttó bevételben is, nyereségben is, mint a 800 szarvasmarha. S el lehet képzel­ni, hogy mekkora a különbség az épületberuházásban, s az ezzel járó amortizációban. De a libának még a munkaerőigénye is jóval kisebb ... S ezek bizony tények. Csak a libatollért kétmilliót kaptak tavaly, s a tejért is csak 800 ezerrel többet — több mint 300 tehén után. Hátha még a 800 ezer forint értékű libaelhullást is megaka­dályozhatták volna! A szisztéma a következő: A 6200 tojót tíz telepen tartják, ebből nyolc kimondottan háztáji jellegű, ami azt jelenti, hogy 5—600-as falkát gondoz egy-egy hozzáértő, lelkiismeretes, tanyasi család. Ahol a tanyához jókora legelő tartozik, s ahol a tsz már mélyfúrású kutat is létesített. Tojónként várnak 33 megter­mékenyült tojást. így az össze­sen várható 165—170 ezer to­jást a tsz a saját gépeivel kel­teti ki. A naposlibák nagyobb részét értékesítik, 50—60 ezret nevelnek tovább — az üzemi eíőnevelőben. A szárnyasok azu­tán újból visszkerülnek a liba­nevelő gazdákhoz. Nyolc—ki­Nagy Lajosné libagondozó a hathetes libákkal. Az előnevelőt rácspadlózattal látták el. lenchetes korukra elérik a 4— 4,5 kilót, majd tömésre fogják őket, s ez tart 25 napig. így összesen, a keléstől számítva az átadásig, három hónap alatt „elkészül” a májliba. Mindez szorosan összefügg a gondozók, illetve a hizlalók érdekeltségével. A nevelés és a hizlalás utolsó hat hetében .9— 10 ezer forintos keresetet is elérnek, emögött azonban nem­csak hozamban, de a befekte­tett munkában is arányos telje­sítmény áll. Ebben az időszak­ban a hizlalónak alvásra is alig jut ideje. Tippai Mihályné, aki férjével együtt a tsz alajgító tagja, jelen­leg is 53Ö’ libát gondoz. Négy éve tartozik a „libások” sorába. Tavaly közel 40 ezer forint jö­vedelemre tett szert. A város­ban levő házuk — az elmúlt években került tető alá — több mint félmilliót ér. Róla beszélik, hogy nemrég egy este észrevette, néhány liba a szokottnál bánatosabban ló­gatja a nyakát, rögtön motorra ült, s beszaladt a városba, hogy gyógyszert vásároljon. Erre az érdekeltségre alapoz­nak az idén is, amellett, hogy megkísérlik a lehetséges mérté­kig „széthúzni” a hizlalási cik­lust, s külön liba-állatorvost ál­lítanak munkába, továbbá fajta­javítás végett 500 naposlibát ho­zatnak Franciaországból. Amel­lett tovább javítják a tartási és a hizlalási technológiát. A tervek szerint az állattartó főágazat 39 millió termelési ér­tékéből 17 millióval részesedik a liba. Sok lúd marhát győz — így igaz már a mondás a félegyházi Vörös Csillagban. H. D. Tippai Mihályné, miután ösz- szeszedte az aznapi tojáso­kat ... ÉRDEKESSÉGEK Lasszó a jéghegyeknek A sarki vizeken, a kanadai partvidék közelében, geológiai kutatómunkálatokat végző, úszó fúróberendezések, a tengeri ha­jóktól eltérően, nem kerülhetik el a jéghegyekkel való végzetes összeütközést, ha azok megje­lennek. Ezzel a problémával foglal­koztak négy olajtársaság és egy egyetem tudósai és mérnökei. Azt javasolták, hogy a jéghe­gyeket „fogják hálóba” (saját kifejezésük szerint: „lasszóba”) és vontassák biztonságos helyre. A kutatócsoport, különleges berendezés és egy módosított berendezésű teherhajó felhasz­nálásával, hat 85—291 ezer ton­na súlyú jégheggyel végzett kí­sérleteket. Mikroklíma a párizgi repülőtéren Orly párizsi repülőtéren meg­lehetősen egyszerű módszert al­kalmaznak a köd elleni harcra. E célból a fő kifutópályával párhuzamosan nyolc sugárhajtá­sú motort helyeztek el, s ezeket a vezérlőpultról irányítják. Ami­kor bekapcsolják a berendezést, a fúvókákbái kiáramló forró gáz 2 perc alatt szétszórja az össze sűrűsödött vízcseppeket. A kifutópályán ily módon létreho­zott „mikroklíma.” rövid időre ködmentes jó látási viszonyú folyosót hoz létre, s ez lehetővé teszi az utasszállító repülőgépek számára a biztonságos fel- és leszállást. Vissza a vitorláshajóhoz Nem vész ki a vitorláshajók romantikája. Erről tanúskodik Wilhelm Pröhlas hamburgi mér­nök terve, aki elhatározta, hogy sorozatban készíti a „Dinaschip” típusú utas- és teherszállító vi­torláshajókat. Ez a vitorlás, amelynek konstrukciós megoldá­sában felhasználták a XX. szá­zad hetvenes éveinek legújabb technikai vívmányát, négyárbó- cos, 141 métef hosszú, 20 mé­ter széles és 10 900 tonna vízki- szorítású jármű lesz. A vitorlás kezelése teljesen gépesített, a legelőnyösebb hajózási rendet pedig a fedélzeten elhelyezett eléktronikus számítógép állapítja meg. Az ilyen típusú utasszállí­tó hajó 280 utast szállíthat, ezen­kívül 140 főnyi legénységet, amelynek többsége az utasokat szolgálja majd ki. A vitorlás legnagyobb sebessége: 20 csomó. Szélcsend idején két gázturbina lép működésbe. A vitorlás te- herváltozata 17 000 tonna vízki- szorítású lesz, és a mérnök szá­mítása szerint, az áruk szállítá­sának költsége jóval kisebb, mint a jelenleg működő, ha­sonló osztályú motoros hajókon. Az első „Dinaschip” vitorlást 1973-ban bocsátják vízre. A győztes női szabók zalékát félkészen, azaz szeletelve szállítsuk. A piac a paradicsom szá­mára Is igen kedvező volt, összesen 883 vagonnal sikerült értékesíteni. El­ismerés Illeti a MEZŐ TERMÉK vál­lalatot. hogy vállalva a nagyarányú romlás kockázatát átvette és tárolta a tagszövetkezeteiben termett vörös­hagymát. Ennek köszönhető, hogy 415 vagonnal kelt el belőle külföldön. Ez év januárjában, illetve február­jában a hűtőházakban tárolt télialmát szállították külföldre. A nyugati pia­cokon már 130 vagon télialmát adtak el. Folytatódott a savanyúkáposzta szállítása Is, a tiszakécskei Tlszagyön- gye Termelőszövetkezetből 28 vagon­nal vittek a Szovjetunióba, A me­gyében termett első zöldségprimőrök az NDK-ba kerültek: egy vagon ret­ket, négy vagon fejessalátát és 8188 csomő karalábét exportáltak. D. É. Március 3-án a Petőfi Népe rövid közleményben imigyen adott hírt arról, hogy befejező­dött a szakmunkástanulók me­gyei versenye: A tizennégy szak­mából és hét tantárgyból rende­zett vetélkedők helyezettjei a következők... — Intézetünkből ötvenhatan vettek részt a megyei döntőn — mondja Gál Lajos, a kiskunfél­egyházi 608. számú Ipari Szak­munkásképző Intézet igazgatóhe­lyettese. — Hét szakmában 28- an, hét tantárgyban pedig szin­tén 28-an vetélkedtek a helyezé­sekért. A szakmai versenyeken 12. a tantárgyiakon pedig 4 lány vett részt. Az eredmény? Hatan elsők lettek, öten végeztek a má­sodik helyen, míg hatan a leg­jobb tíz közé jutottak. Ennyi bevezető után találkoz­tam az egyik üres tanteremben a női szabó szakma első, máso­dik és harmadik helyezettjével. Több közös jellemzője van en­nek a három kislánynak: fiata­lok, csinosak, mosolygósak, vidá­mak. Egy osztályba járnak, a Kiskunsági Ruhaipari Vállalatnál sajátítják el a szakmai ismerete­ket, mindhárman tanyán, pet­róleumlámpa fényénél töltötték gyermekkoruk estéit. Soroljam tovább?- Mondják el ők, maguk. — Agárdi Julianna vagyok, Kiskunfélegyháza harmadik ke­rületében, a várostól hat kilo­méterre levő tanyán éltem az ál­talános iskola befejezéséig. Az Izsáki úti iskolába jártam, az is volt vagy két kilométer. Szeret tem volna tovább tanulni, de ai után mégis ipari tanuló lettem. Nem bántam meg, szívesen ta­nultam, illetve tanulom ezt a szép szakmát. Mert nem tudok ám még mindent! Nagyon meg­lepődtem, amikor Erzsiké néni, — Réz József né szakoktató, — javasolta, hogy induljak a verse­nyen. Én?? — csodálkoztam, de azután nekivágtam. Legfeljebb nem sikerül. Alapos előkészítés után került sor a megyei döntő­re. Niagyon szép rózsaszínű, kar­csúsított, kihajtott gallérú ruhát varrtam — őszintén szólva, ma­gam is szívesen viselném... Amikor az eredményhirdetés­kor a nevem hallottam, nem akartam hinni a fülemnek. Hát, mégis sikerült, méghozzá az el­ső hely! Természetesen Örül­tem, s szüleim nagyon bol­dogok voltak. A terveim? Sze­retnék nagyon jó szakmunkás lenni és azt hiszem, hamarosan hozzálátok a továbbtanuláshoz. Az országos versennyel kapcso­latban még nem merek jósolni, majd március 24. után már töb­bet tudunk. Mindenesetre Ka­pus Imre osztályfőnökkel és Mé­száros Ferencnével, — Giziké nénivel — az üzemben, szorgal­masan készülünk. Petőfiszálláson, szintén tanyán nőttem fel. — mondja Combos Vera. — Amikor nyolcadikba jártam, sokat tűnődtem azon, hogy mi legyek. Semmi módon nem akartam otthon maradni, és anyukám javaslatára válasz­tottam ezt a szakmát. Azt mond­ta, hogyha már ő nem lehetett varrónő, legalább én lehessek az. Nem is bántam meg, bár az Agárdi Juli. Combos Vera és Szűcs Erzsi. üzemben nagyon furcsa volt ele­inte. Igaz, nagyon hamar meg­szoktam a petróleumlámpát „pótló” neonfényt, megismerked­tem társnőimmel és az idősebb dolgozókkal. Mint Julika, én is meglepődtem, amikor unszoltak, hogy vegyek részt a versenyen. Indultam. — szinte minden ön­bizalom nélkül. Persze, mindent elkövettem a siker érdekében s nem is keseredtem el, hogy „csak” a második lettem. Nagyon várom a nyarat, a szakmunkásvizsgát, és természe­tesen az első önálló keresetet. Hol akarok dolgozni? Hát, — természetesen továbbra is az üzemben, őszre még a ruha­ipari technikumba is beiratko­zom ... — Szűcs Erzsébet vagyok, mint Vera én is Petőfiszálláson nőt­tem fel. Sőt, onnan járok be busszal minden nap. Azt hiszem, nem lehet csodálkozni azon, hogy nem .tudok teljesen elszakadni onnan, nem tudok hátat fordí­tani örökre gyermekkorom vilá gának. Eredetileg cipőfelsőrész készítő szerettem volna lenn de azután mégis ezt választót tam. Hamar megszeretten megismertem ezt a mestersé get és szeretnék minél többet el sajátítani belőle. Amint vala mennyire „ismerős” volt a vai rógép, az egyik rokonom gépé „magánórákat” is vettem. Ami kor az első szoknyát varrtar magamnak, — teljesen sajá erőmből. — akkor éreztem, hog milyen jó érzés ha „tud” az em bér. Szüleim megígérték, hog nyáron vesznek nekem egy var rógépet. A versenyről mit mond jak? Én sem hittem magambar s nagyon elégedett vagyok a eredménnyel. Mert, bizony a me gye női szabó tanulói közül i harmadik helyet megszerezni nép megvetendő siker. Én is mara dók és mint Juli, meg Vers ősszel szeretnék munkám mel lett technikumban tanulni. Opauszky László i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents