Petőfi Népe, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-07 / 55. szám

1973. március 7. • PETŐFI NÉPE • 5 Divatcikkek Budapestről A tanyai gyermekekért • A RAZNOEXPORT nevű szov­jet külkereskedelmi vállalat képviselői megtekintették a Budapesti Kötőipari Szövet­kezet legújabb kollekcióját és 2,5 millió rubel árú értéket rendeltek belőle. Képünkön: egy szép modell a kollekció­ból. Egyre szélesebb körben bonta­kozik ki a X. VIT — 10. akció Bács-Kiskun megyében. A ki- sebb-nagyobb eseményekről, alap­szervezetek vállalásairól szinte naponta lehetne beszámolni. Az elmúlt héten a matkói ál­talános iskolában egy — a ta­nyai. gyermekekért hirdetett ak­cióval kapcsolatos — igen kedves eseménynek voltam szemtanúja. A Bács megyei Állami Építőipa­ri Vállalat tmk-üzemében újjá­alakult KISZ-alapszervezet tag­jai — akikkel Szabó Sándorné tanárnő tartott kapcsolatot — védnökséget vállaltak a tanyai is­kola felett. A tantestület és az alapszerve­zet vezetősége megállapodtak ab­ban, hogy az üzemi fiatalok fel­szerelik és kibővítik az úttörő­szobát, megjavítják az iskola el­használódott berendezéseit, köny­vespolcokat készítenek stb. — egyszóval, mindenben segítenék az iskolának, a tanyai gyerekek­nek. Cs. K. A világifjúság seregszemléje Budapest, Bécs, Szófia Színes diákat, fényképeket mu­tattak, nézzem, ilyen egy világ- ifjúsági találkozó. Felvonulást, beszélgető fiatalokat, hajókról in­tegető lányokat, fiúkat, sportver­senyeket ábrázoltak a képek. Csakhogy a fotók nem adják vissza a fesztiválok hangulatát, lendületét, pezsgését. Szép emlé­keket idéznek. Ezek a képek csak azoknak „beszélnek”, akik vala­melyik fesztiválon már részt vet­tek. Hogyan zajlik le. s egyáltalán milyen egy világifjúsági sereg­szemle? Mit lát. hall, tapasztal ott az ember? Erről beszélgettünk Borsos Györggyel, a kecskeméti városi pártbizottság titkárával, aki három Világifjúsági Találko­zón képviselte a magyar fiatalo­kat. — 1949-ben Baranya megye küldötteként vettem részt a bu­dapesti fesztiválon — mondta. — Egy tűzforró augusztusi napon, zsúfolt tehervagonokban utaztunk Pestre. Kollégiumban kaptunk szállást, harmincán lehettünk egy-egy szobában. De nem ez volt a fontos. Különben is, na­ponta csupán két-három órát aludtunk. Minden percet kihasz­náltunk, hogy minél több fiatal­lal találkozzunk, minél több programon vegyünk részt. És rengeteget gyalogoltunk a kultu­rális műsorok, sportversenyek színhelyére. — Ha a budapesti VIT-re gon­dolok, mindig eszembe jut a „He­gyek között, völgyek között za­katol a vonat...” kez’detű dal, amelyet szinte percek alatt min­denki megtanult. Ez a dal volt a pesti VIT slágere. Ezt énekeltük az utcákon, tereken, kultúrter­mekben. „Zakatolt” egész Buda­pest. A jól ismert dallamokat a Népstadion környékén is hallani lehetett, ugyanis a stadion épí­tését úgynevezett rohammunká­val segítettük. — Egy másik felejthetetlen, a sporttal kapcsolatos élmény: Puskásék a koreaiakkal barátsá­gos mérkőzést játszottak. Azt hi­szem, egyedülálló a foci történe­tében ez a meccs, ugyanis 23:0- ra győztünk. Ha jól emlékszem, Puskás 11 gólt lőtt ... Tíz évvel ezután, 1959-ben a bécsi Práter Stadionban ' üdvö­zölték a fesztiválra érkező fiata­lokat. A magyarok hajókon utaz­tak az osztrák fővárosba, s így kényelmesen meg tudták oldani a szállást, s az étkezést is. A ta­lálkozó nagyszabású kultúrmű­sorral kezdődött. A cseh fiatalok például Jawa motorokon zászlós gyakorlatot mutattak be. Nagy sikert arattak az afrikai néptán­cosok is. A magyar küldöttség kulturális csoportja nevében Rá- tonyi Róbert köszöntötte a fiata­lokat. A Rajkó zenekar műsora után pedig percekig zúgott a vas­taps. ... — A bajai városi KlSZ-bizott- ság titkáraként vettem részt a bécsi VIT-en — folytatta. —Tár­saimmal együtt nagyon kíváncsi voltam az osztrák fesztiválra, ugyanis először kapta meg a ren­dezés jogát kapitalista ország. Az első napokban a_ találkozók ellen­ségei minden erejükkel azon fá­radoztak, Hogy lehetetlenné te­gyék a fesztivál megtartását. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy aknamunkájuk ellenére sor ke­rül a találkozóra, provokátorok­kal akarták megzavarni a feszti­vál rendiét. A VIT résztvevői azonban higgadtan, nyugodtan elhárították a provokációkat. Ennek ellenére nagyon jól si­kerültek a kulturális műsorok, sportversenyek, baráti találko­zók, gálaestek. Emellett a bécsi VIT-en tanácskozásokra is sor került, s a fiatalok szekcióülése­ken vitatták meg az ifjúság helyzetét, feladatát, problémáit. A IV. Világifjúsági Találko­zót 1968-ban, Szófiában tartották meg. A fesztiválok hagyományos eseményein kívül a bolgár" fő­városban a rendezőség az eddi­gieknél jóval több időt szánt a különböző vitákra, szemináriu­mokra, szabad fórumokra. A nemzetközi kérdések fórumán és a „szabad szószék” nevű vi­tákon például olyan kérdések merültek fel, mint az egyén és a társadalom viszonya, elköte­lezettség és el nem kötelezettség, a fiatalok szerepe a békeharcban. Megvitatták az európai bizton­ság, a világbéke, a neofasizmus kérdéseit. — Emlékezetemben úgy él a szófiai VIT, mint a legjobban, leggördülékenyebben megszer­vezett fesztivál — folytatta a beszélgetést. — A bolgár fiata­lok rendkívül figyelmesek, ud­variasak voltak. A főváros egyik új lakónegyedében, Garaiszker- ben szállásoltak el bennünket. Reggelenként innen indultunk a város különböző pontjain tartott rendezvényekre. Több nemzet gálaestjén, s baráti találkozókon vettünk részt. A magyar követ­ségen egyszer Tyereskovával is találkoztunk. Nagyon kedves, barátságos asszony. Sokáig be­szélgettünk vele, aztán búcsú­záskor autogramot kértünk. Egyik díszzsebkendőmön őrzöm az aláírását.. . Tárnái László ESTÉK A KÖNYVTÁRBAN A még mindig korán szürkülő téli estéken egyúttal messzire világító és hívó pontokat alkot­nak a könyvtárok ablakai. Ke­vés nagyközség —, s a kisebb városok között sem mindegyik — nyújthat át a lakóknak olyan gazdag, több mint 34 ezer kö­tetes és jól összeválogatott gyűjteményt, könnyen kezelhető szakirodalmat, mint. éppen Bács­almás. A nyolcezer lakosból kétezer-ötszázán iratkoztak be olvasónak, akik közül négyszáz­ötvenen még nem töltötték be a 14. életévüket. Statisztikai nyelven kifejezve, tavaly 37 ez­ren összesen 93 ezer könyvet kölcsönöztek. A lassabban múló téli esték így egyáltalán nem unalmasak. Ugyanakkor Fekete Dezső könyvtárvezetőnek és munkatár­sainak bizony sok estéjükbe ke­rült, amíg kialakult a jelenlegi rendszer, hogy mindenki — ta­nár éc tanítvány, háziasszony és szocialista brigádtag, nyug­díjas és a doktori disszertáció­jára készülő — gyorsan meg­találja az éppen kedvére valót. Általában a könyvtár dicsérete mellett mindez az ő elismeré­sükre is legyen mondva. Halász Ferenc • Fekete Dezső (jobbról) Magyar János általános iskolai tanárnak mutatja be az egyik legújabb bibliográfiájukat, amely a Bács-Kiskun megyei pusztákról, tanyákról szóló írások között igazít el. • Szénás! I.ászióné könyvtáros a válogatásban se­gít Roznik Csaba 6. osztályos tanulónak. (Tóth Sándor felvételei) (■■■all f GÁL SÁNDOR: 7. AJÁNDÉKBA — EMBER Az 1593-as esztendőben em­berölés bűntettét követte el egy bizonyos Varga Miklós nevezetű jobbágy. Ezért több, mint egy év múlva, 1594. november 19-én állították úriszék elé. Azért ilyen későn, mert a megölt job­bágy ura, Erdődy Péter csak ennyi idő múlva tudta elfogat­ni a tettest, akit úgy látszik az áldozat rokonai, hozzátartozói nem is jelentették fel. Hiba vol­na azonban azt gondolni, hogy Erdődy uramat valamiféle hu­manizmus, vagy igazságérzet ve­zette a feljelentésnél, s korábban az elfogatásnál. Nem. Ö csupán a, munkaerőt, a hasznot hajtó jobbágyot sajnálta, úgy fogta fel, mint akinek kára származik a gyilkosságból. Természetesen a tettest nem kártérítésre ítélték, a vád mégis emberölés volt el­lene. Nos, a dolog úgy esett, hogy 1593. február 17-én a szegény jobbágy, ’ Varga János sértett, trágyát hordott a mezőre lovas kocsival. De a kocsik annyira felvágták az utat, hogy nekiállt megjavítani. Miközben csinálta az utat, odament hozzá Varga Miklós, akivel beszélgettek. Mi­kor elvégezte az útjavítást a jobbágy Varga János (csupán névrokonok voltak, s a tettes is jobbágy volt), indult hazafelé. A későbbieknek tanúi is van­nak. Ott volt ugyanis az áldozat felesége, akit csak „asszony»- ál­latnak” nevez a jegyzőkönyv, s őt mint tanút hallgatták ki a ké­sőbbiekben. Az asszony elmond­ta, nem tudták miért, de amikor ők hazafelé indultak, Varga Miklós utánuk eredt. „Ott az országúton aztán le­nyomta, a földre ejtette, amed­dig akarta és kedvének tellett, ad­dig verte. Ami nemű fegyvere volt nála — egy fejsze, amivel a töltést csinálta — azt elvette tő­le, amit maga sem tagadhat, hogy nem cselekedte volna. Ezt pedig olyan emberrel megbizo­nyítjuk, mint Szabó András, aki látta, hogy verte. Amint szegény onnan haza jöhetett, ment bíró uramhoz, Szijjártó Miklóshoz, kinek az veréseket meg js mu­tatta. Azt őkegyelmével, bíró urammal bizonyítjuk, hogy áve­réseket látta, mely verések miatt három hét múlva meg is holt. Akkoron is. halála óráján jám­bor személyek előtt azt vallotta, hogy abba a verésekbe kell őne­ki meghalnia...” Mindezek a tények, a megne­vezett tanúk elhalványodtak ab­ban a vitában, amely a követke­zőkben kialakult, s amiatt folyt, hogy ki illetékes feljelentést ten­ni a tettes ellen. Kiderült ugyan- il, hogy Varga Miklós, aki agyonverte a szerencsétlen job­bágytársát egy fejszéért, ajándék ember volt. Horváth Miklós ügy­védje azt bizonyította, hogy ne­vezett jobbágyot az ő ura Erdő­dy Pétertől kapta ajándékba, szolgálataiért. Erdődy szerint azonban az adományozás a bí­ráskodási jogot nem foglalja ma­gában, s a tettes fölött csakis Erdődy Péter úriszéke ítélkez­het. Ezt maga a jobbágy is el­ismerte — mármint azt, hogy őt egyik úr a másiknak ajándékoz­ta. • Magányos betyár „Látom, hogy az én jobbágyom fogoly — kezdi érvelését Hor­váth Miklós képviselője ■- és fejével is játszik, ezért azt sem Erdődy Péter, sem pedig más, a bán uram őnagysága, sem az ő nagyságok tiszttartói meg nem foghatták volna, sem törvényt nem tehetnek reá, hanem ennek a szegény embernek én vagyok földesura. ha kinek valami tör- vénVenkívülit cselekedett volna, éntőllem kellett volna törvény­hez kérni. Ha pediglen törvényt nem akartam volna felőle tenni, »Visszakérem az iskolapénzt« Karinthy Fri • Jelenet az előadásból. gyes írt novel­lákat, verseket, regényt, szín­darabot, esszét, de elsősorban humorista volt. A köztudat is úgy tartja szá­mon, mint aki megtanította nevetni az ol­vasót. Ka* rinthy nem poénokra, nem­várt geg-ekre építette írásait, s nem is az addig hagyo­mányos humo­rista eszközök­kel dolgozott, témáját nem anekdotákból, bizonytalan eredetű me­sékből merítet­te. humora a modern, szá­zadeleji polgári áramlatokból táplálkozott. Jóformán minden­ről írt. ami a XX. század embe­rét nevetésre készteti. Irt a cipő- pertliről, a villamosról, a „csen- getyűs mozikról” az „ördögbelé- bújt” nebulókról, a tipikus rossz diákról, a tanár—diák viszonyról. Humorosan, de lélektanilag na­gyon is hitelesen ábrázolta a diákéletet, a századforduló táján. Gondoljunk csak a Reggel hét­kor című szatírájának hősére, a Megmagyarázom a bizonyítvá­nyomat humoreszkre, a Röhög az egész osztály című „lélektani kabaréra”, vagy például az együ- gyü Wasserkopfra, azaz Vízfejű­re, akinek eszén túljárnak a ta­nárok. miután kijelenti: „Vissza­kérem az iskolapénzt”. Ezt a húr moreszket nagyon sok gimnáziu­mi önképzőkör bemutatta már, legutóbb a kecskeméti Kodály Zoltán Ének-Zenei Gimnázium harmadik osztályának tanulói tűzték műsorukra az iskola Rad- nóti-klubjában. Miért volt jó ez az előadás? Mert mint minden fiatal, ezek a diákok is ösztönösen megérezték a rövid darabban rejlő humort, amely több szálon vezet el ben­nünket a századeleji diákélethez. Egyfelől megnevetteti a közönsé­get a Vízfejű, egykori diák furcsa állítása, ’mely szerint azért kéri (Tóth Sándor felvétele) vissza az iskolapénzt, mert egy fillér sincs a zsebében, de előbb egy utólagos érettségi vizsgán be kell bizonyítania a fejében levő teljes sötétséget. Az ódon líceum történetében ilyenre példa még nem volt, amely plusz-kiadásra kötelezné az iskolát. Másfelől: a megriadt igazgató köré gyűlt ta­nárak. Picegepóresz, Malacpofa és a többiek minden erejükkel igyekeznek bebizonyítani, hogy Vízfej nagyon is értelmes, okos fiatalember. De hogyan lehet ezt bizonyíta­ni? Egyszerűen, csak egy kis lo­gika kell hozzá. Mert ha arra a kérdésre, hogy hívják Arad me­gye hasonnevű fővárosát, a diák úgy válaszol: Hason, a tanárnak joga van hivatkozni a diák sely­pítésére, mert azt akarta moi>- dani, hogy haszon. Ha ebből egy betűt elhagyunk, marad aszón, ami osztják nyelven azt jelenti, maradi., azaz aradi, tehát Arad ... Végül iá jó bizonyítványt kapott az utóvizsgán és mehetett — ut­caseprőnek ... Harmadikos diákok. Minden mesterkéltség nélkül, természe­tesen, őszintén játszottak, talán éppen úgy, ahogy Karinthy el­képzelte. Humor volt ez a javá­ból — az élet. a diákélet fonák­ságairól. A nézők pedig dőltek a nevetéstől T. L. jiisiJj i jr 7 cO * Tizennégy esztendős Lengyel- ország legifjabb ejtőernyőse, Jan Lidke. lodzi tanuló. Fiatal korá­ra való tekintettel külön enge­délyre van szüksége, hogy a re­pülősportnak ezt a nehéz ágát művelhesse. Jan Lidke eddig 16 ugrást vég­zett. A sport szakértői szerint a fiatal fiú tehetséges ejtőernyős és sok sikert jósolnak neki. (BU- D APRESS—INTERPRESS) tofPTl Tizennégy éves ejtőernyős Hagyományteremtők a vármegye törvényt tett volna, mind énfelőliem, mind jobbá­gyom felett...” A másik földesúr Horváth Miklós képviselője, bizonyos Akácz András azonban kijelenti, hogy az ő urának a környéken sok jószága, s tartományaiban sok jámbor szolgája van, kiket minden törvénye és apellációja az ő úri székére tartozik... A vitát nem zárták le, legalábbis a jegyzőkönyvek tanulsága sze­rint. Azt sem tudjuk meg, hogy végül is mi lett az ajándékozott ember sorsa mert az iratok ott végződnek, ahol az ügy eldönté­sét Horváth Miklós képviselője a megyéhez kívánja apellálni, hogy ott döntsenek az illetékesesség felől. Az esetnek nem is ez ad ér­dekességet és jellemző vonóso­kat, hanem az, hogy mitseni tö­rődve egy meghalt emberrel, s egy másikkal, alti igen súlyos váddal kerül az úriszék elé, a földesurak azon nyitnak vitát, hogy kié ez az ember, kinek van joga megítélni esetleges cselekedetét. Mert* igaz, hogy di­vat volt akkoriban jobbágyot ajándékozni az urak között, de ez csak amolyan „haszonbérlet­nek” volt tekinthető az egyik érvelés szerint, tehát a megíté­lés joga továbbra is azé volt, aki átengedte a jobbágyot. Hiú­sági kérdés volt ez a vita, s ki­zárólag arra ment, hogy melyik íöldesúr joga az erősebb. Következik: Vakmerőség címén 9 Rostás Julianna az alapszer­vezet vezetőségi tagja, az iro­dalmi színpad állandó szerep­lője. (Pásztor Zoltán felvétele) Fülöpszállás egyetlen ipari üzemében olyan ifjúsági szerve­zet alakult ki, mintha már leg­alább is nagyobb hagyományok­ra tekinthetnének vissza az ifjú­munkások. Pedig alig öt éve jött létre itt a Fővárosi Vasipari Vál­lalat telephelye. A fiatalok KISZ- műszakokkal segítik a termelést egy-egy gyors feladatnál, szak­mai továbbképzéseken bővítik az ismereteiket, a szórakozásra pe­dig klubdélutánokat, különböző vetélkedőket szerveznek. Irodal­mi színpadot is létrehoztak, amely most a legújabb, Petőfi Sándor műveiből összeállított műsorát viszi el a környező pusz­tákon lakó emberekhez. Produk- cójukat rövidesen bemutatják a vállalat budapesti központjában. Zilahy László KISZ-titkár ma­gyarázatként elmondja: — Az üzemi pártszervezet ‘tá­mogat bennünket. Földvári Má­ria párttitkár közöttünk él. Ter­mészetesen — akár termelési fel­ajánlásokkal — mi is „viszont­segítünk”. Nemrég például négy brigád nevezett be a szocialista címért folyó versenybe. Közülük az egyik KISZ-tagokból áll, s re­méljük, az április 4-i értékelés­nél jó minősítést kapunk. H. F.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents