Petőfi Népe, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-31 / 76. szám
4 • PETŐFI NfiPE • 1913. március 31. 0 003: S&lgó Gyögyné és Nytjl Edit. Hibabejelentő: 003 , , f ' / í Sok baj van a telefonokkal. Naponta több száz hibabejelentés érkezik’ a kecskeméti I. számú postára. A leggyakrabban előforduló panaszok: a hívás után a vonal túlsó végéh nerti cí’éné a telefon, állandóan más szamot kapcsol, vagy valahol megrongálódik a hálózat, s emiatt „süket” a készülék. A 003-as szám hívása , Salgó Györgyné és Nyúl Edi előfizetői kartonok alapján villámgyorsan megállapítják, hogy melyik telefonkészülék rossz, il- lqtye, valóban hibás-e, vagy csak téves számot tárcsáztak — mert gyakran Ilyen is előfórdul. Alhálózatot és a kapcsoló gépekeit műszerészek, technikusok javítják, ellenőrzik., A gépteremben Négy László és Farkas József műszerészek nemcsak javítják, hanem folyamatosan fel is újítják a műszereket. T. L. • A gépteremben Nagy László és Farkas József javítja a műszereket. (Tóth Sándor felvételei) KORLÁTOZÁS HELYETT — CÉLSZERŰBB FELHASZNÁLÁS V áltozások a CSÉB szolgáltatásaiban Igazi, demokratikus szervezetként jött létre és terebélyesedett ki az Állami Biztosító Biztosítási és önsegélyezési Csoportja (röviden és a továbbiakban: CSÉB), s különösen a mezőgazdaság szocialista átszervezése utáni években volt népszerű. Ezt a népszerűségét mindmáig sikerült megőriznie ... •Sokirányú, a változó paraszti világ igényeivel számoló szolgáltatást nyújtott a CSÉB — viszonylag csekély tagdíj ellené- bem íjár a tagdíj — a szolgáltatás bővülésével párhuzamosan — emelkédett, kezdetben volt havi 10, később 20, majd 1969-től 30 forint, számottevő panasz emiatt soha nem jelentkezett, s tábora ríeni csökkent, inkább növekedett az idők folyamán. A siker titka nemcsak a szolgáltatások sokféleségében, célszerűségében rejlett. Abban is, hogy d biztosító nem játszotta meg a financiális hatóságot, de még az ájtatos-kegyes jótékonysági in-‘ tézniény-bácsikát sem, hanem — egyenrangú partnernek tekintve a tsz-tagot — a részére kiállított tagsági könyvben ismertette a CSÉB-tag jogait és a szolgáltatások feltételeit. Ezáltal mintegy szerződést kötött a tagdíjfizetést vállaló belépővel. , De legjobb, ha egyenesből idé- zühk. A könyvecske elején az áll, hogy a CSÉB elismeri, a „fenti dolgozó, a csoportba tagként belépett és a? általa fizetett tagsági díj ellenében a szervezeti szabályzatban foglalt szolgáltatásokra jogosult”. S itt mellőznénk a hosszas fel- sórofásokat, azt, hogy a CSÉB mit nyújt a születés, a házasság, a baleset vagy a halál esetén Ehelyett inkább azt vegyük szemügyre, miképpen rendszeresített segélyalapot a CSÉB. Oly módon, hogy a befizetett díjtételek egyhatodát fordította erre a célra, s az ennek terhére kifizetett juttatások függetlenek az imént csak érintett, baleset, il- leve haláleset címén járó kifizetésektől. A segélyalap felett nem a biztosító, hanem a csoport tagjaiból alakult intéző bizottság rendelkezett. Az alapszabály csak azt rögzítette, hogy a segélyt milyen címen lehet felhasználni. Az alapszabály 9. §-a (2) bekezdés d) pontja szerint rendkívüli segély folyósítható „a csoport által a tagok részére szervezett társasutazások és üdültetés” ... eseten. Ez volt a CSÉB egyik legnépszerűbb, legkedveltebb szolgáltatása. Paraszti tömegek először mozdultak ki úgy a falujukból, hogy erre nem valamimilyen létszükség kényszerítette őket, hanem az ország, a tágabb világ megismerésének a vágya, a pihenés, a kikapcsolódás igénye. A biztosításnak ez a formája ehhez nyújtott hatékony anyagi támogatást. De nemcsak ezt... Hanem — s ez legalább ennyire fontos —, előkészítést, az útnak, a programnak a megszervezését, az ezzel járó szobafoglalást; egyszóval a készülődés terhét is levette a tagok válláról. Egyetlen példa: a Bácskai Tsz- Szövetséghez tartozó közös gazdaságok CSÉB-tagjai közül tavaly 385 fő részesült különféle segélyekben — e célra felhasználtak 133 500 forintot, a segélyalapnak nem egészen a felét, viszont további több, mint 106 ezer forint 122 ember üdültetését tette lehetővé. Fel kell immár fednünk, miért írunk mindezekről múlt időben. Azért, mert az Állami Biztosító Főigazgatósága a múlt év október 31-én kelt belső utasításával elrendelte, hogy a CSÉB a segélyalapot csak segélyezésre használhatja fel — felsorolja, hogy milyen címeken —, majd hozzáteszi, hogy azonkívül „semmilyen más címen a csoportok intéző bizottságai segélyt nem folyósíthatnak”. Tehát utazásra és üdültetésre sem. A rendelkezés 1973 elején lépett életbe. Interpellált ellene az ország jó néhány tsz-szövetsége — közöttük a Bácskai Tsz-Szövet- ség —, a TOT-tal egyetemben. Több ízben ’ is hosszas tárgyalások folytak az ügyben, minden eredmény nélkül, minthogy az AB Főigazgatósága kötötte magát a saját utasításához. Bizonyos, hogy a tiltakozásnak a főigazgatóság elejét vehette volna, ha az utasítás meghozatala előtt konzultál az intéző bizottságokkal és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsával. Ezt a demokratikus „játékszabályok” betartása is indokolt volna. De ettől függetlenül az is tény, hogy a Főigazgatóság nem minden társadalmi tapasztalat nélkül szánta el magát az intézkedés megtételére. Csupán a tárgyilagosság igénye késztet bennünket arra, hogy az ügynek erről az oldaláról se hallgassunk. Itt arról van szó, hogy a segélyalap fel- használása az utóbbi években egyre inkább eltért eredeti rendeltetésétől : tsz-vezetők részére rendeztek külföldi társasutazásokat, nyugatiakat is, sőt kétes hatékonyságú egyéni „tanulmány- utakat” finanszíroztak a CSÉB- alap terhére. De sok esetben a belföldi társasutazások sem töltötték be azt a céljukat, amelynek a hazai látnivalók megismerésében kellene realizálódnia. Nem is szólva arról, hpgy a CSÉB-utazások szervezése visszaélésre is módot adott, haszonlesők és jutalékvadászok hemzsegték körül a társasutak lehetőségeit. Több mint 12 évvel a mező- gazdaság szocialista átszervezése után elmondhatjuk: a CSÉB-tár- sasutazások az elmúlt évtizedben betöltötték eredeti — fenn- költebb kifejezéssel élve: történelmi — hivatásukat, s talán törvényszerű, hogy újabban már mindinkább a torzulás jellemezte lebonyolításukat. Az intéző bizottságok jogkörének csorbulása is csak látszólagos: továbbra is rendelkeznek a befizetett összeg egyhatoda felett, s a felhasználásban túlnyomórészt a segélyezési feltételekhez kell ragaszkodniuk. Ezek között változatlanul szerepel a gyógyüdültetés, tehát a harkányfürdői, vagy a hajdú- szoboszlói beutalások nem esnek korlátozás alá. Ügy véljük, a CSÉB-juttatások feltételei — ha netán szigorúbbakká váltak is —, a segélyezésre szoruló tsz-tagság érdekeit szolgálják. Ezért mit sem veszíthetnek korábbi népszerűségükből. H. D. A KGST FEJLESZTI A MUNKAMEGOSZTÁST A KGST-tagállamokban gyártott gépek és ipari berendezések több mint 70 %-ban fedezik a tagállamok kölcsönös szükségleteit, amit a gépipar rendkívül gyorsütemű fejlődése tett lehetővé az említett országokban. Az 1966—1970-es években a KGST- országokban a gépgyártás 70 Vokal emelkedett (azaz másfélszer gyorsabb ütemben, mint az Európai Gazdasági Közösség országaiban). Az elmúlt ötéves tervidőszakban a gépgyártás átlagos évi növekedése 11,6 %-ot tett ki. 1971- ben a gépek és ipari berendezések gyártásának emelkedése a KGST-tagállamokban a következő határértékek között mozgott: 6,4 %-tól (az NDK-ban) 16 %-ig (Bulgáriában és Romániában). 1972-ben a lengyelországi gépipar 13,5 %-kal, a Szovjetúnióé 11 °/o-kal, az NDK szerszámgépipara 9 %-kal. elektrotechnikai és elektronikai ipara pedig 10 %-kal növelte termelését. A KGST-országokban a gépgyártás nemcsak gyors ütemben fokozza a termelést, hanem mélyreható szerkezeti változásokat is mutat. A globális gépipari termelésen belül évről évre növekszik az automatikus és félautomata berendezések, az automata gépsorok és programvezérlésű gépek aránya. Zenés műszak • A futószalag szerelőnél zenét hallgatnak. A permi telefongyárban már 9 éve működik egy zenés műsorokat sugárzó laboratórium. Szakemberek feltételezése szerint o munkanap kezdetén a zene jelentős mértékben elősegíti az összpontosítást, egy meghatározott munkaritmus fenntartását, a jó hangulat és közérzet megőrzését. Ezenkívül csökkenti a fáradékonyságot is. A vállalatnál naponta összesen két és fél órán át sugárzott zeneműsorokat tudományos szempontok szerint állítják össze és 2—3 naponként váltják. A gépsorokon és a szerelőszalagokon dolgozóknak saját fülhallgatójuk van. Akik viszont állandóan kénytelenek helyüket változtatni, speciális tranzisztoros rádiókat használnak. Ebédszünetben a kollektíva életével kapcsolatos közlemények mellett közkívánatra összállított zeneműsort is sugároznak. A stúdió archívumában több, mint 5 ezer klasszikus, esztrád- és népzenei felvételt őriznek. Magyar licenc alapján sertéshizlalda épül Lengyelországban Lengyelországban, Grabowo helységben (Koscierzynai járás) folyamatban vannak a 30 000 sertést befogadó hizlalda építésével kapcsolatos földmunkák. A magyar licenc alapján épülő hizlalda a második ilyen típusú létesítmény Lengyelországban. Az első Rokitkiban. a wroclawi vajdaságban jön létre, ennek építése már előrehaladottabb állapotban van. A 15 000 db sertésre számított első technológiai sor átadására Grabowóban 1974 augusztusában kerül sor. A második 1975 júliusában készül el. A létesítményt a szennyvíztisztító-berendezéssel és a takarmányelőkészítővel együtt 1975 végén adják át rendeltetésének. GÁL SÁNDOR: 24. JUHASZ DEMETER i.i .i ;•.! Igen nagy kár, hogy az úriszéki fiskális nem írta fel* kifé1- le ember az, aki a bírák elé állt. Így aztán legtöbb delikvensről csupán a név derül ki, s esetleg annyi, hogy már többször volt büntetve és lutheránus. így vagyunk mostani emberünkkel, Juhász Demeterrel is, aki pedig igen 1 merész vállalkozásokon, nagy üldözéseken át jutott el az akasztófáig. Egyik oszlopos tagja volt annak az öttagú társaságnak, amelynek négy tagjáról az előbbiekben szóltunk. S bár ő sem kerülte el a hóhér kötelét, addig azonban igen nagy kockázatokon esett keresztül, egykönnyen nem adta meg magát a rend embereinek. Íme az, amit róla a jegyzőkönyv ír: „Juhász Demeter, aki már gonosz tetteiért több ízben fenyít- tetett, most legközelebb pedig a Tekihtetes Heves Vármegye által több ló lopásáért halálra ítéltetett, de ezen ítélet alól a Királyi ”Táblá felmentvén négy esztendei rabságra és 400 pált- zákra ítélte. De mindekelőtte büntetésit kiállotta volna, onnét megszökött és ezen tájékra véve magát fent megnevezett és ugyancsak megszökött Hegedűs Mátyás nagy gonosztevővel, an- |iak társaságában a folyó esztendei március 22-dik éjszakáján a benes pusztán a jászberényi ménesre ütött és ott 16 darab lovakat lopott. De mielőtt a helybéli üldözők által elfogatott volna, azok kezei közül álnokul megszökvén, azon nyomban két lovat lopott és azokkal együtt a Zagyva vize felé menvén Ujszász körül azokat elsikkasztotta. Majd újabb lovakat lopva a Tekintetes Pest Vármegye katonái által üldözőbe vétetett és a Zagyván által úsztatott, s az itteni pusztára jőve. Itt újabb két lovakat lopott, melyekkel azonban a helybéli üldözők által elfogatott és rabságba hozatott. Mindennyi gonosz tetteiért, mint javíthatatlan és a közösségre nézve felettébb veszedelmes ember akasztófára ítéltetett...” Megállapíthatnánk most nagy bölcsen, hogy addig jár a korsó a kútra... De ez felemás megállapítás volna, hiszen a tárgyalási periratokban csupán olyanok szerepelnek — érthetően — akiket elfogtak, s megítéltek. Akiket sokszori és kitartó üldör zések után sem tudtak elkapni a helybéli üldözők, azok vagy egyáltalán ném kerültek törvény elé, vagy látva a nagy fenyegetést, esetleg felhagytak korábbi cselekedeteikkel. Minden esetre bizonyos, hogy sokan kicsúsztak a törvénykezés kezéből, viszont jaj volt annak, akit elkaptak — kivéve, hacsak nem olyan ember volt, mint az említett Bogár Imre, akit — mint tudjuk — pálcaütéseknél súlyosabban nemigen büntettek, noha közismert ellensége volt az akkori uraknak, törvényeknek. Az is kétségtelen, hogy nem egyedül Juhász Demeter után iramodtak nagy erőkkel és elszántsággal a katonák, hanem hasonló hajsza folyt sok más tolvaj, betörő és rabló kézrekerítéséért. Sokat elfogtak, s egyre akadt dolga a hóhérnak. Nem volt hét, hogy a Nyomáson felállított akasztófa és vérpad köré ne sereglett volna a „gyülevész nép”, mert óriási látványosságnak számított egy-egy szerencsétlen ember lefejezése, felhúzása, kerékbetörése. Se szeri, se száma az ilyen „népünnepélyeknek”, amelyről aztán az újabb kivégzésig beszélhetett, részleteitől borzonghatott a tömeg. Gyakorta találhatunk a levéltári jegy0 Siralomház. zőkönyvekben mindössze néhány soros ítéleteket: „Horváth Ist- vány kecskeméti, megrögzött és már javíthatatlan kártevő, tolvaj és nagy gonosztevő akasztófára ítéltetett, és az általa megkárosított lakosoknak kárait megtéríteni köteleztetett...” Aztán: „Dudás János kecskeméti gonosztevő akasztófára ítéltetett, tartozván az általa tett károkat megtértem...” Többször utaltunk már arra, a későbbiekben ismertetésre kerülő esetre, hogy egy embert, aki egyetlen marhát lopott, Kiskunfélegyházán felakasztották. Azt is említettük, hogy kiviláglik a perekből: a marha, a ló, a birka nagyobb értéknek számított, mint maga az embert. Mert mit mondjunk az alábbi esetre: „Borbás János helybéli, Boti Istvány szolgatársát kegyetlenül megvervén és nyomorulttá tévén, a jövő új esztendeig tartó rabságra, közmunkára és két napi böjtre ítéltetett. Ezen felül az orvoslásért és Bőti Istvány testi szenvedéseiért 63 forintoknak megfizetésében marasztaltatik...” Szolga tette nyomorékká a szolgát. Nem nagy eset, néhány hónapi rabság, egy kis fájdalomdíj és kész — így vélekedtek a bírák. De egészen más volt, a helyzet — igaz, meg is halt a sértett — ha szolga támadt az úrra: „Zöldág János helybéli lakos, lutheránus, mint tulajdon gazdája fiának ifjabb ígéri Istvánnak, kit a múlt esztendőben kegyetlenül agyonvert, szánt-szándékos gyilkosa, fővételre ítéltetett...” Azt miért nem kutatta az úriszék, hogy nevezett Zöldág Jánosnak volt-e oka, keserve az úr fiának megtámadására? Nem kutatta, mert esetleg kiderült volna, hogy volt. Következik: Aggódik a hivatal
