Petőfi Népe, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-28 / 73. szám

1D73. március 28 • PETŐFI NÉPE • 3 Összefognak a társgazdaságokkal • Kétszeresére növelik a juhállományt. Szépen fejlődnek az idei bárányok. (Kovács János felvétele) A rémi Dózsa Termelőszövetke­zetben a jövedelem nagyobb ré­szét az állattenyésztés adja. 1972- ben például a közös gazdaság összeredményének 62 százaléka származott ebből .az ágazatból, összesen 10,5 millió forint. — Az idén az állattenyésztés­ben 20 százalékos fejlesztést szán­dékozunk elérni, ami azt jelenti, hogy az ágazat részesedése ismét jelentősen emelkedik a szövetke­zet eredményeiben. — tájékoztat dr. Németh István, a termelőszö­vetkezet elnöke. A következő pillanatban hozzá­teszi: — A legjelentősebb bevé­teli forrásunk a baromfitenyész­tés, amellyel már több mint tíz éve foglalkozunk. Megvalósítottuk a teljes vertikumot, a keltetéstől az értékesítésig. Fél évtizedé be­léptünk® a Hunnia Hibrid nevű vállalkozásba, amelynek hat ter­melőszövetkezet. egy állami gaz­daság és két. keltetőállomás a tagja. Ma már ez adja az ország baromfiállományának mintegy 50 százalékát. A Hunnia Hibrid Hollandiából szerzi be az úgynevezett nagy­szülő párokat. — A naposcsibéket repülőgé­pen szállítják hozzánk, — foly­tatja az elnök. — A Ferihegyi re­pülőtérről közös vállalkozásunk ócsai telepére kerülnek, ahol fel­nevelik őket. tenyésztojásaikat ki­keltetik. A naposcsibéket a tagszö­vetkezeteknek szállítják. így ke­rülnek hozzánk is. Ezekből az úgynevezett szülőpárokból alakít­juk ki a törzsállományt. Har­minchárom százalékkal növeljük a létszámot az idén. A tervek sze­rint 5,6 millió tojást nyerünk az állománytól. Ebből 3 és fél millió naposcsibét keltetünk saját üzle- münkben. Keltetőállomásunkon tavaly 2,5 millió naposcsibe ,,szü­■ letett”, az idén tehát 1 millióval növeljük itt is az eredményt. Számottevő fejlődést ütemeztek be a pecsenyebaromfi-nevelésben. Tavaly már 400 ezer kilogrammal több baromfit adtak el mint az előző évben, az idén újabb 500 ezer kilogrammal többet szeret­nének. A tervük 2,2 millió kilo­gramm pecsenyecsirke értékesíté­se. Az elnök panaszkodik az új ba~ romfitápra: — Drágább lett a keverékta­karmány és az új receptúra nem olyan hatékony, mint az elő­ző volt. Mindezek rontották ered­ményeinket. Szerintem ezen a helyzeten sürgősen változtatni’ kell. A baromfitenyésztés fejleszté­sére jelentős beruházásokat való­sítanak meg. Új épületeket emel­nek, korszerűsítik a szellőztetést. Mintegy 3 millió forint a tervezett költség. A keltetőállomás korsze­rűsítésére majdnem félmillió fo­rintot fordítanak. Az idén először gondolnak a juhállomány nagymértékű fejlesz­tésére. Több mint ezer darabbal, vagyis kétszeresére növelik az anyalétszámot. A hizlalási tervet a társgazdaságokból történő vá­sárlással tudják csak’ teljesíteni, csaknem 6 ezer pecsenyebárányt szeretnének az idén értékesíteni. A fejlesztés érdekében csatla­koztak a harkakötönyi Egyesülés Termelőszövetkezet által kezde­ményezett juhtenyésztési társulás­hoz. összefogva a társgazdaságok­kal korszerűsítik a tenyésztést; a hizlalási technológiát. Két, egyen­ként ezer négyzetméteres bárány­hizlaló istállót építenek, a meg­levő hodályokat szellőztető be­rendezésekkel. önetetőkkel szere­lik fel. Erre mintegy 900 ezer forintot szánnak. * Nem feledkeznek meg az állat- tenyésztés úgynevezett' járulékos beruházásairól sem, hídmérleget állítanak be, kövesutat építenek, a gondozónők számára szállást lé­tesítenek. Ez is felemészt körül­belül 1 millió forintot. — A, tervtárgyaló közgyűlésün­kön a tagság egyetértett elképze­léseinkkel. Adottságaink lehetővé teszik, hogy az állattenyésztést a következő években tovább fej­lesszük. Ez növeli a szövetkezet bevételét, egyúttal a tagok jö­vedelmét is. Gazdáink körébeh egyre nő az érdeklődés a baromfitenyésztés iránt. Tavaly 2500 vegyes hasz­nosítású fajtát" adtunk a háztáji gazdaságoknak a tagság igénylé­se alapján. Az idei esztendő vé­gére már előreláthatólag 10 ezer darabot igényelnek, —.tájékoztat dr. Németh István. A gazdaság tagjai, szakvezetése az állattenyésztés bővítését csak együttműködéssel tudják elkép­zelni. Ezt bizonyítják eddigi kez­deményezéseik. Társgazdaságok­kal összefogva dinamikusabbá te­hetik az ágazat fejlesztését. K. S. Érdemes megnézni Budapesten / A Magyar Nemzeti Múzeum klasszikus nyugalmat és har­móniát árasztó oszlopai látták és hallották Petőfit, tanúi voltak a nagy idők nyugtalanul rohanó eseményeinek. Az épület falai között most emlékkiállítás nyílt Petőfi Sándor születésének 150. és a 48-as szabadságharc 125. évfordulója tiszteletére. Szép, gazdag és ritkaságszámba menő anyagot láthat a kö­zönség, s a rendezőket dicséri, hogy igyekeznek a rendelkezés­re álló anyagok segítségével felidézni azt a kort, amely Pető­fit, Kossuthot, Széchenyit — jövőt! — adhatott az országnak. EMLÉKKIÁLLÍTÁS 18481973 „Néhány óra alatt főbbet tettünk, mint egy szá­zad alatt nagyapáink és apáink” — hangoztatta a forradalom nagy kötője, Petőfi, de ennek a né­hány órának meg voltak a társadalmi, politikai és gazdasági előzményei. A költők és írók, már ko­rábban is sürgették a változást — erről vallanak a kiállított kéziratok, könyvek, emléktárgyak. Garay János világvárosnak álmodja Pestet, Szé­chenyi a reformok szükségére figyelmeztet. Fel­tűnik Kossuth, megalakul az Ellenzéki Párt, amely programjában követeli az országgyűlésnek felelős független kormány, s az ország területi egységének megvalósítását, a törvény előtti egyenlőséget, a politikai jogok kiterjesztéséi, mindazt, ami 1848- ban aztán megvalósulhatott. A bécsi forradalom hírére megfutó Metternich kancellár impozáns író­asztalától — most — igazán gyorsan és könnyen jutunk el Batthyány Lajosig, az első magyar mi­niszterelnökig. S- közben a reformkor hangulata érinti meg a nézelődőt egy-egy díszruha, legyező láttán. A második terem anyagának középpontjában, a Habsburg-ház trónfosztása és Magyarország önálló állammá nyilvánítása áll. A tavaszi hadjárat sike­reiről vallanak a tábornokok és közkatonák, pa­rasztok és nemzetőrök emlékanyagai. 48-as zász­lók, korabeli ruhák, • fegyverek, kéziratok. Egyiken örömmel fedezem fel Kecskemét nevét. így szól: A kecskeméti Nemzetőrség Búcsúja táborba szálltakor a pártütö illírek ellen Július 17-én 1848. Hat száz-öt ven bajnok állt ki Kecskemétről Vérmezőre, S élni halni szép hazáért Lelkesedve ront előre. Mint a' párducz életoltó Harczra kész; Hol a' vész? S hős kebellel Így kiált fel: Jöjj karomra jegyverem. Üdv’ s szerencse jár velem! Zászlóink még délkeletnek Intve, kezdenek lobogni Merre Hunyad hős elődünk Várnyomán fogunk haladni.” lgv üzen a múlt a jelennek. Így érinti meg az embert szinte érezhetően, személyesen a történe­lem. A lelkesítő sorok után szinte fél is átlépni a harmadik terem küszöbét, ott ugyanis a halálos ítéleteket, búcsúleveleket, láthat a szabadságharc bukásának szomorú és gyászos emlékeit. A forra­dalom emlékét azonban semmilyen megtorlással nem lehetett kitörölni az emberekből: a betiltott nemzeti színek, csalafintán elbújtatva, de ott virí­tottak a magyar nők ruháin, a mindennapi élet emlék- és használati tárgyain. Büszkén és niegha- tottan állunk előttük. Hiszen ma is arra tanítanak, hogy becsüljük meg, s 0vjr\k azt, amit kivívtunk magunknak, amit pedig hátrahagyunk, az olyan legyen, amit oda lehet majd állítani — példának, s emléknek is — az utódok elé ... V. Zs. Ipart tanulnak a falvakban A TÁRGYALÓTEREMBŐL A repülő balta és a vasvilla Akár több oldalt is megtöltene annak felsorolása, hogy mi min­den többletet hoz a Vidék iparo­sítása az emberek életében. A helybeli kereseti alkalmakon túl nagyobb közösségekbe kerülnek azok, akik a nap jó néhány órá­ját nemrég még ‘esetleg csak a konyha falai között pergették le. A szervezett, csoportos munka fölébreszti * az igényt a szabad idő közös, kulturáltabb eltöltésére — és a tanulásra. S ha mindenütt még nem is, de egyre több he­lyütt, mind több ember számára szervezik meg a továbbképzést. Felnőttek szereznek szakmát a falvakban, amire korábban egy­szerűen nem volt mód. Bács-Kiskun két déli községé­be például az Irodágép-technika Vállalat települt. Madarason üzemegység jött létre, ahol öt kü­lönböző típusú írógépet javíta­nak. A szükséges négyévnyi gya­korlati idő letelte után most ket­ten járnak rendszeresen a buda­pesti központ tanműhelyébe, hogy megkaphassák a bizonyít­ványt. Jövőre még többen kezdik el a felnőttek szakmunkásisko­láját, aminek az elvégzésére tí­zen jelentkeztek. Az 1968. no­vember 1-én létesült üzemegység • Az Optima írógép betűit állít­ja be Serfőző Pál, aki itt szer­zett nemrég szakmunkás-bi­zonyítványt. los értékű munkát végeztek. Már nem szorulnak külső segítségre, amiben a begyakorlottság mellett nagy szerepet játszik a tovább­képzési lehetőség. A kisebb, 25-ös létszámú katy- mári kirendeltség a számológépek javítására szakosodott. Havonta 310—400 újra használható álla­potba hozott gép hagyja el a mű­helyt. Jelenleg .csupán egyetlen • i- i .igazik itt, de hár- Dunkmunkás dolgozik itt, Öe hár­man arra készülnek, hogy őszre Sódert vegyenek Szombaton, március 17-én dél­után a kertben egy gereblyével csiklandoztam a homokot, amikor az utca csendjét egy. Csepel te­herautó berregése vágta ketté. A platón magasra rakva sóder fe­hérlett. Á kocsi a ház előtt féke­zett, a sofőr kiszállt, megkerülte a jármüvet, bejött az udvarba. Miután a kerítés, mellett már ko­rábban négy köbméternyi sódert halmozott fel az az illusztris kis­iparos, aki némi átalakításokat Végez a házban, arra gondoltam, ez az újabb Szállítmány az ő in­tézkedésére érkezett ide. Már- már mondani akartam a gépko­csivezetőnek — csodálkoztám ma­gamban, hogy csak egyedül jár, s nincs rakodója —, dobálja a többi mellé, amikor kedélyesen megszól í tot l. — Főrtök úr!... Látom épít­kezik. nem akar sódert venni? Nagyon meglepett az ajánlat, mert másra gondoltam, s ezért zavaromban csak legyintettem. — Nem, köszönöm, ért már ren­delkezem megfelelő mennyiségű sóderrel. — Nem tudja, itt a szomszédok nem akarnak sódert venni? Nem tudtam, mert a környé­ken senkit sem ismerek, s kez­dett felébredni bennem a gyanú, hogy ez a fiatalember nem só­derkereskedő, nem is építési vál­lalkozó, hanem egyszerűen feke­tefuvarból származó szállítmányt akar értékesíteni. Amíg.ezek a gondolat foszlányok végigfutottak az agyamon, a gépkocsivezető már rám csapta a kaput, gázt adott, s indult tovább. Kíváncsi­ságból figyeltem útját. Minden harmadik háznál megállt, s fel­tehetően ajánlotta a sódert meg­vételre. Nem tudom végül is kire sózta rá az árut, s mennyit kere­sett a fekete fuvaron, erre talán annak a vállalatnak a gépkocsi­előadója. szállításvezelője. vagy igazgatója kiváncsi, akinek tulaj­donában van az SB 98-41 forgal­mi rendszámú tehergépkocsi. Gondolom könnyű ellenőrizni a fuvar- vagy menetlevélből, mit szállított szombaton, március 17- én a gépkocsivezető, egyáltalán milyen, feladattal volt megbízva. Az ezzel kapcsolatos észrevétele­ket a T»etőfi Népe szerkesztősé­gében várja: Gémes Gábor. Kisjuhász László, Lajosmizse, Mizse 210. szám alatti lakos az elmúlt év augusztus 25-én kishí- ján meghalt. Az eset szomorú ér­dekessége, hogy akikkel vereke­désbe keveredett (már ftt meg kell mondanunk, hogy ő volt a kezdeményező), szoros rokoni kapcsolatban állríak vele. Az ő apja és az elsőrendű vádlott Kis­juhász József, valamint a har­madrendű vádlott Kisjuhász Sán­dor apja testvérek. Az esetnél je­len levő apa — Kisjuhász Pál — nem került a vádlottak padjára, de ott ült a három fiatalember: Kisjuhász József Imre. Kisjuhász László és Kisjuhász Sándor. Az ügy központi alakja — noha nem ő az elsőrendű vádlott — Kisjuhász László. Nem tartozik a törvényeket tisztelő emberek kö­zé. Ez a tulajdonsága elég korán megmutatkozott, hiszen amikor elvégezte az általános iskola nyolc osztályát és, ipari tanulónak ment. a szakmunkásvizsga előtt onnan kizárták. Az intézetben ugyanis verekedett és ivott. Ezt az életmódot próbálta ..átmente­ni" tényleges katonaidejére is. Talán mondanunk sem kéll, hogy szintén ő lelt a vesztt's: elöljáró ellen parancs iránti engedetlen­séggel együtt elkövetett erőszak mi'at t 10 hónapi szabadságvesztés­re ítélték. ' A család megpróbálta körül-, venni gondoskodásával, igyekez­tek rajta segíteni, hogy megállít­sák a lejtőn. Amint ez kiderült, nem sok remény maradt ennek beváltására. Az apa — Kisjuhász Pál — átadta neki használatra a már említett tanyát egy földte­rülettel, hogy gazdálkodjon raj­ta. De a fiúnak ehhez nem volt kedve, inkább ivott, kötekedett, élettársait váltogatta. Minden se­gítő szándék a visszájára fordult. Kisjuhász József például a múlt év tavaszán két malacot adott ro­konának. aki azonnal áruba bo­csátotta a. jószágokat, az értük kapott pénzt pedig elitta. Azután az apa ezer forintot adott fiának, hqgy — miután újabb asszony került a tanyába — vásároljanak konyhabútort, s a pénzt majd le­dolgozza. amikor aratni kell a tanya körül elvetett búzát. A folytatást bárki’ kitalálhatja: Kisjuhász László a pénzt elitta, < ■ az aratásban nem segített apjá­nak. Az apa látta, hogy fiával nem tud boldogulni, sőt az a gyanúja támadt, mintha a fiú á rábízott tanyából több ingóságot eladott volna. A múlt év,augusztus 25-én az apa megtudta,, hogy a fia az istállóépület tégla- és gerenda­anyagát el akarja adni egyik szomszédjának. Azonnal kocsira ült és a tanyára hajtott. A vevő már vitte az istálló anyagát, de még sikerült rábeszélni, hogy ad­ja vissza, mert az nem Kisjuhász László tulajdona, eladni tehát nincs joga. így is történt, de az üzlet visszafordítása miatt az „el­adó” éktelen haragra gerjedt. Az apával együtt érkezett kocsin a tanyára Kisjuhász László két öcs1- cse: Imié és István is. Az apa kénytelen volt az egyik fiút rend­őrért küldeni, mert László ordí­tott, fen veget őzül t. Az apa — mentsük, ami ment­hető — elkezdte a kocsira rakni az udvaron található nádkévéket, nehogy a fiú azokat is eladja. Ezt azonban mái; nem nézte tét­lenül László, hanem a körtefáról leakasztott egy kaszál, s azzal ro­hant apjának és öccsének, de azok kiütötték a kezéből az esz­közt egy vasvillával. Erősítésként Kisjuhász László felhajtott egy féldeci pálinkát, majd egy kupac nádat meggyújtott. Az apa és a fiatal testvér ezalatt a közeli ta­nyára mentek, ahol Kisjuhász Jó­zsef lakott, de ott tartózkodott Kisjuhász Sándor is. Kisjuhász Pál megkérte a két fiatalembert, menjenek át vele Lászlóhoz és hozzák el a még ottmaradt nád­kévéket. Amikor megérkeztek a tanya­udvarra. Kisjuhász László a kony­ha küszöbön ült. kezében egy li­teres üveg pálinkával, előtte a földön egv balta. Még le sem szálltak a kocsiról, amikor az apa. oda szólt fiának: — Van neked eszed? A válasz „méltó” volt a tékokló fiúhoz: — Sokat kell még magának enni ahhoz, hogy annyi esze legyen, mint nekem! Ezután se szó, se beszéd, felkapta a baltát és a kocsin levőkre célozva azt megsuhintotta. A négy ember egyszerre hajlott le. s a balta el­süvített a fejük felett. A követ­kező pillanatokban csatatérré vál­tozott a tanyaudvar. Kisjuhász László hokedlivel vágta fejbe Kisjuhász Józsefet, aki elterült "á földön, de hamaro­san lelkeit. A kocsival távozni akartak, de László újrá a kaszá­val támadt. Erre a többiek is üt- leget -szereztek — kivéve az apát és áz ugyancsak ott tartózkodó 17 éves Imrét. Karó és vasvilla került elő. s ennek a nagy hada­kozásnak az lett a következmé­nye, hogy Kisjuhász Lászlót Kis­juhász József elsőrendű vádlott a, nála levő vasvillával oldalba szúrta. Ekkor a verekedésnek azonnal vége szakadt. A sérült ott maradt a konyhában, károm­kodott egyet, majd a szobában lefeküdt, a többiek pedig kocsira ültek és eltávoztak. A megszórt ember azonban nem sokáig he- verészett. At akart menni a szom­szédba. özvegy Kármán Károly- néhoz. de a tanyaudvaron össze­esett. Ott találták meg. orvoshoz vitték, aki azonnal Kecskemétre, a kórházba szállíttatta a vérző Kis­juhász Lászlót. Ha ez nem törté­nik meg, vagv ha valamivel ké­sőbb kerül ia kórházba a sérült — meghalt volna. Ugyancsak orvoshoz ment Kis­juhász József is. akit — mint tud­juk — hokedlivel vágott fejbe László. Öt is kórházba küldték és a tanyai^ incidens két áldozata egymásról mit sem tudva néhány méterre feküdt a kórteremben. Ugyancsak egymás mellé kerül­tek a bíróságon is. Kölcsönösen vádlottak, illetve sértettek is vol­tak. Kisjuhász Sándor nem került volna a vádlottak padjára, ha az esetet követő napon nem vádolja azzal Kisjuhász Lászlót, hogy az este bicskával a kezében vereke­dett. s ha nem akart volna ha­mis tanúzásra bírni két olyan em- bert. aki ezt a „bicskázást látta’. A megyei bíróság végül is Kis­juhász Józsefet kétévi börtönre ítélte, s egy évre eltiltotta a köz­ügyekben való részvételtől. Kis­juhász László négyhónapi szigo­rított börtönt kapott, Kisjuhász Sándort pedig háromhónapi sza­badságvesztésre ítélték, de annak végrehajtását felfüggesztette a bí­róság háromévi próbaidőre. G. S. • Az IGV katymári javítóműhelye (Pásztor Zoltán felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents