Petőfi Népe, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-03 / 52. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1973. március 3. A propagandisták és a nevelés A személyes állásfoglalás jelentősége „Minden egyes propagandista művészete abban rejlik, hogy a legjobban tudja befolyásolni az adott hallgatóságot; hogy a hallgatóság számára az igazságot a lehető legmeggyőzőbbé, a lehető legkönnyebben elsajátíthatóvá, a lehető legszemléltetőbbé, és a lehető legköny- nyebben megjegyezhetövé teszi”. (Lenin) A pártoktatásban a marxista pedagógia útmutatása és a szocialista embernevelés objektív igényei szerint nevelésközpontúság érvényesül, ami a szocialista tudaformálás feladatait fejezi ki. Erre a nevelésközpontúságra minden pártoktatási formán tudatosan kell törekedni. A propagandisták a racionális természetű oktató-nevelő tevékenység mellett nem zárhatják ki hatásrendszerükből a kiemelkedő személyiségekre, a munkás- mozgalom elismert vezetőire és a szaktekintélyekre való hivatkozást és utalást. A határozott marxista állás foglalások is fontosak. Ezek közül kiemelem a téma lelkes, érzelmi vonatkozásokban bővelkedő, meggyőződéstől átfűtött kifejtését, egy-egy kérdés vagy kérdéscsoport erőteljesebb hang- súlyozását az érvek és ellenérvek nevelő célzatú rangsorolását. Nem hiszem, hogy propagandista személyes állásfoglalásainak nevelő értékét vitatni lehetne. A vita azon van, hogy nem veszélyeztetik-e a propagandista személyes állásfoglalásai a hallgatók önállóságát, nem gátolják-e ezek az állásfoglalások az önálló vélemények kialakítását? A hallgatókkal végzett több kísérlet egybehangzóan bizonyítja, hogy a propagandista megjegyzései, állásfoglalásai — természetüknek megfelelően — befolyást gyakoroltak a gondolkodási folyamatok irányára, hatással voltak az eseménnyel kapcsolatos alapállás kialakulására. Azt is bizonyítják ezek a kísérletek, hogy az információhoz kapcsolódó megjegyzések, állás- foglalások nem akadályozzák a hallgatók önálló véleményének kialakítását. A kísérletek megerősítették korábbi tapasztalatainkat megfigyeléseinket, amely szerint a propagandista állásfoglalásai fontos- szerepet töltenek be a hallgatók befolyásolásában, tudatuk formálásában. A személyes ráhatásnak ez a lehetősége indokolja, hogy a pártoktatásban is bátran kell élni a személyes állásfoglalásokban rejlő nevelő hatás eszközével. A propagandista állásfoglalásainak az oktató-nevelő munka folyamatában betöltött pozitív szerepe nem jelenti azt, hogy az oktatott anyagot teletűzdeljék személyes megnyilatkozta- tásokkal. Szó sincs róla. A propagandista állásfoglalásai határozottak, világosak és egyértelműek legyenek. A propagandista állásfoglalásainak személyiségformáló hatása attól is függ, hogyan érti „mesterségét"; milyen a felkészültsége, beállítottsága. A propagandistára hárul az a szerep, hogy a változó tananyag és a változó élet követelményeit figyelemmel kísérje és szinte naponta beépítse az átadandó ismeretanyagba és állásfoglalásaiba. A propagandista személyes állásfoglalásainak szerepe a személyiség fejlődésében pozitívnak csak akkor mondható,, ha a személyes állásfoglalás, véleménynyilvánítás összhangban van az önálló gondolkodásra nevelés követelményével. Állásfoglalásaival nem annyira kész elveket és magatartási formákat akar rákényszeríteni hallgatóira, mint inkább terelni kívánja gondolkodásukat, hogy azután belső aktivitás után, belső meggyőződésből jussanak el a kívánt elvek és erkölcsi normák igazságának felismeréséhez. Ami pedig a propagandista megnyilatkozásainak és állásfoglalásainak formáját illeti; a közvetett állásfoglalások fontosságát emelem ki. A legfontosabb: a szocializmus győzelméről vallott őszinte hitnek az élő gyakorlat útján történő megvall ása, a személyes példa szuggesztív szerepe. Szűcs Béla A béremelés forrásai • Március l-től az utóbbi évek legnagyobb arányú béremelését hajtják végre az állami iparban és az építőiparban. Az intézkedés részletei ismertek, ám beszélgetve az üzemek, vállalatok munkásaival, hamar kiderül, hogy a végrehajtással kapcsolatban sok a bizonytalankodás, a kérdőjel. A napokban a Szerszámgépipari Műveknél jártam, ahol az egyik szocialista brigád tagjai között szenvedélyes vita alakult ki arról, hogy vajon mi a fedezete a központi béremelésnek, s a „központi” jelző azt jelenti-e, hogy a vállalatok pénztárcáját egy fillérrel sem terheli a március elsejétől esedékes béremelés? „Mert ha így lenne — jegyezte meg a brigád vezetője — akkor félő, hogy a vállalat a könnyen jött pénzzel könnyen is bánik, s megintcsak hiányozni fog a bérfejlesztéseknél és általában a vállalati bérpolitikánál oly régóta nélkülözött ésszerűség; annak messzemenő átgondolása, hogy a béremelés gyakorlati végrehajtása mennyiben szolgálhatja a vállalat termelési, gazdasági céljait.” Az efféle töprengés arra is bizonyíték, hogy a munkások között akadnak olyanok, nem is kevesen, akik összefüggésekben gondolkoznak és nemcsak saját fizetési borítékjuk vastagodása foglalkoztatja őket. Tény, hogy a központi döntés alapján béremelésre kifizetett összeget a vállalatok nem nemzeti ajándékként kapják. A béremelést 60 százalékban az állami költségvetés, 40 százalékban pedig a vállalatok fedezik. Ezt a 40 százalékot a vállalatoknak a termelékenység és a jövedelmezőség emelésével kell előteremteni, ami gyakorlatilag any- nyit jelent, hogy a mostani béremelés lényegében előleg az idei és a jövő évi gazdasági eredményekből. Az a vállalat, amely képtelen eredményesen, jövedelmezően dolgozni, s ezért képtelen „behozni” az előlegként adott 40 százalékot, bizony bajba kerül. Mert ez esetben a vállalati forrásokból történő további bérfejlesztés nagyságát fenyegeti veszély, s ez könnyen további munkaerő- és egyéb gondokat okozhat. • A következtetés — bizonyos fokig — érvényes az államháztartásra is, amely a bérfejlesztés nagyobb, 60 százalékos hányadát biztosítja. Az államháztartás azonban csak úgy vállalhatja az ezzel járó milliárdos terheket, ha az eddiginél is takarékosabb, megfontoltabb gazdálkodás jellemzi nemcsak a vállalatokat, hanem a költségvetési intézményeket is. Látható tehát, hogy a rövidesen végrehajtandó bérintézkedések — a közeljövőben — nem kis kötelezettséget jelentenek a vállalatok, s általában minden gazdálkodó egység számára. Sokszor hangoztatott igazság — de nem árt újra és újra ismételni —, hogy elosztani csak annyit lehet, amennyit megtermelünk. Mindenki előtt nyilvánvaló az is, hogy az állami költségvetés rendelkezésére álló források — amelyből most a béremelés nagy részét fedezik — a vállalatok, a gazdálkodó egységek által megtermelt javakból származik. Az általános béremelést nem kötötték össze külön befizetési kötelezettségekkel. a vállalatoknál ez az intézkedés nem jelent további progresszív adóterheket. De jelentenie kell azt, hogy az eddigieknél még szervezettebben, még racionálisabban, következésképpen még termelékenyebben dolgozzanak. S ez a követelmény már szoros kapcsolatban áll a béremelés gyakorlati végrehajtásával. A kapott pénzt úgy kell felhasználni, hogy az valóban a gazdaságosabb, a nyereségesebb munkára ösztönözzön. • A párt és a kormány által elhatározott bérintézkedés jó alkalom arra is, hogy a vállalatok felülvizsgálják eddigi — jórészt mechanikus — bérpolitikájukat és ne csak azt nézzék: kinek mennyi adható, hanem elsősorban azt, hogy a béremelés gyakorlati végrehajtásával hogyan és milyen mértékben tudják ösztönözni a termelés növekedését és gazdaságosságát. Vagyis: hosszabb távra kell gondolkodniuk és ez nemcsak azért létérdeke a vállalatoknak, mert a központilag elhatározott béremelésnek azt a bizonyos 40 százalékát saját 'forrásaikból kell biztosítani, hanem azért is, mert az államháztartás teherbíró képessége jelentős mértékben attól is függ, hogy mindazok, akik most jelentős béremelést kapnak, hogyan dolgoznak. V. Cs. olyan kismamák dolgoznak egy műszakban, akiknek óvodás korú gyermekük van, s még a szülési szabadság letelte előtt vissza akartak jönni dolgozni. Reggel 8-kor kezdenek, délután idejében mehetnek a gyerekért. Nekik is minden második szombatjuk szabad. Most tizenheten vannak, köztük vidékiek is. — Az üzemnek is érdeke volt a „kisszalag” felállítása — így á műhelytitkár. — Ha ez nincs, azóta legalább tízen felmondtak volna közülük. Ezt látva azonban sok új dolgozónk került azóta. — S ha bölcsőde is lenne a faluban — jegyzi meg Malecz Julianna, elhagyva a folytatást, ami sejthető. Szűcs Imréné rábizonygat. — Én se tudom, mikor szülök másik gyereket. Van nagymama, s ennyivel könnyebb volt, de már ő is hetven körül jár.. .. .Ez már községi gond is. Közel 70 kismama van szülési szabadságon, de ott vannak még a gépjavító-, s tsz-beli fiatal- asszonyok. .. Tóth István (Tóth Sándor felvételei) Lányok, kismamák családanyák Fiatalok üzeme A Habselyem Kötöttárugyár kerekegyházi üzemének portás bácsija kedvesen tudakolja, mi járatban vagyunk, s honnét? Majd — akkurátusán — igazolványom leadása ellenében mindkettőnket beenged. Gondolja, elég, ha egyikünk hagyja nála dokumentjét. Visszajövet — már csak kollegalitásból sem felejti bent az újságíró — fotoriporter társát. Nevetünk a lelkiismeretes szigorúságon. Csakugyan helyénvaló ezen a telepen, ahol olyan — nemzetközileg is — bizalmas holmit állítanak elő, mint például a selyem női nadrág. Micsoda színekben, s milyen „enni valóan” csinosát! Ez volt a „profil” a múlt év második feléig. Azóta egyéb női leplekkel, kombinéval, hálóinggel egészült ki az egyfokú gyártmányskála, s a bäby-dollal. 9— 10 ezer darab kifutott már ezekből is. Másfelől csak helyeselni lehet az óvatosságot, hiszen ahol eny- nyi fiatal munkásnő dolgozik, oda mindenféle ismeretlen ne juthasson be csak úgy. Életkorátlagot fölösleges is említeni. A 276-os összlétszámból mutatóban találnánk egy-két férfit, a többi meg asszony, lány —, tehát „értelemszerűen” — fiatal. Mint Szűcs Imréné műhelybizottsági titkár — készáruraktáros —, akit 1. sz. képünkön Ka- lamen Sándorné szalagvezető gépénél látunk. Csak fülelünk, mikor az asszonyka elárulja: — Tízen vagyunk ma is abból a törzsgárdából, amely 1963-ban ezen a helyen kezdte. Csak akkor még a megyei nyomda telepén. Az megszűnt, sőt a másik is. 1967 óta habselymesek. , S ha a brigádvezetőket vesz- szük. Fiatal a brigádvezetőségben is Csörgő Lászlóné. akinek újjászerveződő kollektívájába szívesen jelentkeznek a blokkról mindazok, akik vállalják a szocialista cím kiérdemeléséért előírt feltételeket. Elsősorban a szorgalom, s a kevésbé járatosak szakmai segítése jellemzi a 22 tagú csoportot. S az a nyugodt megbízhatóság, amely vezetőjükről is árad. Nem véletlenül műhelybizottsági tag is Csörgőné. 2. sz. kép. Mindössze 17 esztendős a kis Jurman Judit, s ha csak fél éve is, de már brigádvezető. 3. sz. felvételünkön a kötött blúzos. mintás mellényes kislány, aki Malecz Juliannának, a szabvány- raktárosnak kész holmikat mutat. Közben szót váltanak a legközelebbi ifjúsági rendezvényről is, hiszen Julianna a KISZ csúcstitkára is. ö mondja Juditról. — Közakarattal választotta vezetőjévé a brigád. Ügyes, a hibátlan munkát szereti, s teljesítményével is kitűnik. De életrevalóságáról ismert az egész brigád. Bäby-dolt varrnak, de mivel a kereskedelem nagy szériában nadrágot rendelt, ideiglenesen ők is átálltak erre. Mozgékonyak, simán átváltottak. Kétszeresen „szocialisták”. — Bemutathatom a legügyesebb kézilányt? ö Balogh Irén- ke — hívja fel figyelmünket a szalagok közt fürgén sikló kislányra a KISZ-titkár. O a legfiatalabb is. Figyelem, gyorsaság a legfőbb erénye. A kézilány mozgékonyságától függ, folyamatosan tudnak-e dolgozni a szalagon. Nem mindegy, mikor viszi tovább a munkásnők mellett lévő ládából a varrás egy- egy fázisán átment kombinét, hálóinget, nadrágot, s idejében hozza kinek-kinek a cérnát, csipkét, gombot. 4. képünk. S akár Szűcs Imréné, a műhelytitkár, akár Malecz Julianna, a KISZ-titkár kihagyhatná-e olyan sajátos részleg megismertetését, mint az úgynevezett „kisszalag”? Az elmúlt év decemberében indult ez a szalag, ahol Kiss Lászlóné vezetésével GÁL SÁNDOR: 4. A BOSZORKÁNY A bevezetőben írtuk, hogy az úriszék intézményének több, mint félezer éves működése még nem tisztázott teljes egészében. Az alábbi ügy érdekessége, hogy — noha az úriszéki perekhez tartozik — azt mégsem földesúri szék tárgyalta, hanem a pannonhalmi főapát pallosjoggal felruházott úriszéke, tekintettel arra, hogy a vádlott preadia- lista, vagy egyházi nemes volt. Török Zsuzsanna törvény elé állítása ellen csakis a preadialis- ták egész községe tiltakozhatott volna, de mivel az nem kifogásolta az úriszéki eljárást, megindították a pert Török Zsuzsanna ellen, akit boszorkánysággal vádoltak. ’ Nem kívánjuk a bonyolult ügymenetet, az ügyvéd ravasz perjogi húzásait nyomon követni, hiszen a mi szempontunkból nem ez az érdekes hanem, hogy boszorkányság címén milyen képtelenségeket állítottak, sőt kijelentették, hogy igen világosan bebizonyosodtak a bűbájoskodások. Miről volt szó e szerencsétlen asszony ügyében? Először is egy csomó képtelenség elkövetését varrták a nyakába, és felszólították, bizonyítsa be, hogy mindez nem így történt. Például: „Hogy miképpen az fejül megnevezett vádlott asz- szony mind ezen jelen való 1653. esztendőben, s mind pedig sok elmúlt esztendőkben és időkben sok ördögi praktikákkal, s bű bájos mesterségekkel élvén sokakat éktelen betegségre hozott, vesztett, gyógyított, melyek a beadott inkvisitiobul (összefoglalóan: bizonyítékok G. S.) világosságra jönnek. Amellett néminemű bű bájos eszközökből csinált karikát, mivel Nagy Tanyon, Komárom vármegyében lakozó Csévi Gergely fiát gyógyította ...” Az ügyvéd azonnal tiltakozott, mondván, hogy nem fogadhatók el a kárvallottak és gyógyítottak vallomásai bizonyítékként, mivel azok nem nemes személyek, így szavok nem lehet erősebb, mint a bár vádlott, de mégis nemes asszony szava. _J3zt az ügyvédi kifogást elutasítják, de az ügyvéd ujjabbál jön elő: nem az úriszékre tartozik az ügy. Az úriszék kijelenti, hogy de igen, mert a preadialista község nem tiltakozott az eljárás ellen. A procurator azonban megtoldotta a vádat, mondván, hogy a vádlott Török Zsuzsanna asz- szony nyilvánvalóan boszorkány, mert például egy asszonynak, akinek a gyermeke hályogos szemekkel jött világra, azt ajánlotta, liszt közé főzzön hangyafészket, tegyen bele az asz- szony saját tejéből, azt keverje össze, kenjen belőle a gyerek szemére, mert az „elhasítja a a háljogot az szemrül.” Az asz- szonyt megkérdezik, bűnösnek érzi e magát, elismeri e, hogy az említett bűbájosságokat elkövette. Török Zsuzsanna „protestálván mégis azt feleli, hogy ű az akcióban praetendált bűbájosságokban semmit vétket nem ismer, hanem letevén fejét bírák uraim előtt, ha nekik oly látó bizonyosságaik és nem csak hallomásból valók vannak az ő vétkire. Ellenben kész a vádlott asszony magát rövid időn belül harmadmagával tisztességbeli személyekkel magát kimenteni.” Az asszonynak ez a védekezési módja azonban nem jöhetett számításba, mert neki mivel nemes volt, ötvened magával kellett volna tisztító esküt tenni. Ebből azonban engedett az úriszék, mondván, hogy jóllehet a terhére rótt vádak már kellőképpen megvilágosodtak, mégis — országunk törvénye szerint — tartozik a vádlott 25- öd magával, tisztességben nemes személyekkel magát rövid idő alátt a bizonyítékok ellen megvédeni. Ha ez nem jár sikerrel, annak utána törvénye lesz az ügynek, vagvis döntenek. Szinte természetes, hogy az asszony nem tudott hirtelen huszonnégy olyan tisztességes nemest összeszedni, akik egyrészt arra kellettek volna, hogy esküdjenek, miszerint maga a vádlott igazat esküszik, másrészt, hogy a terhére rótt cselekedeteket nem követte el. Ez azért is volt lehetetlen, mert a bűbájosságok elkövetését maga Török Zsuzsanna ismerte be, ha tehát ők ez ellen esküsznek, magukat keverik bajba, meghazudtolva a vádlottat, akinek szavahihetőségére ezután nem esküdhetnek. Ördögi kört állított fel így önmagának az asszony, amelyet szorosabbá font körülötte az úriszék. A per május 5-én kezdődött és június 13-án már olvashatjuk is az ítéletet, a deliberátu- mot, amely így hangzik: „Minthogy a vádlott a bírák uraimék előbbi deliberátiojának eleget nem tévén, a maga mentségére egy conjuratort sem állíthatott, azért az ellene erigalt actio szerint elsőhén tortúrára, az után pedig, ott megvizsgáltatva fej vételre és következendő képpen tűzre ítéltetett...” Magyarul és mai nyelvezettel azt jelentette az ítélet, hogy a szerencsétlen Török Zsuzsannát kínvallatásra ítélték, majd lefejezték, s holttestét elégették. Pedig egyházi nemes volt az illető asszony. Következik: Tisztító eskü.
