Petőfi Népe, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-27 / 72. szám

1973. március 27. • PETŐFI NEPE • »AMÍG BÍZNAK BENNEM« A népművelés árnyoldalai Harminckét év óta egyfolytában Bátmonostoron tanít Tiha­nyi Antal. Tanácstag, több mint két évtizede szorgalmas har­cosa a közéletnek. Pedagógiai és tanácstagi munkáján kívül régóta — s jelenleg is — színjátszó csoportot vezet, és szép si­kereket ért el tánccsoportjával is. Tagja a művelődésügyi ál­landó bizottságnak. III. A könyvtárak működése — A falusi tanítónak ez a sor­sa — így kezdi a beszélgetést. Nem kedvetlenül, önmagát saj- náltatva mondja ezt, inkább de­rűvel, s látható elégedettséggel. Talán egy icipici büszkeség is meghúzódik szavai mögött — hogy lám, lehet ezt a „sorsot” bírni, viselni, s nem is csak tű­réssel, de emelt fejjel, bizako­dóan. Jókedélyű, öröm vele beszél­getni. * — Tanítás az iskolában és az életben, a felnőttek, a gyerekek, s a fiatalok között: hát kell en­nél szebb? Látja, itt az én Gyön­gyikém, a kislányom: elhatározta, hogy ő is pedagógus lesz. Ennek örülök — csinálja csak tovább, amit én itt annyi időn keresz­tül. (Mellesleg : Gyöngyi nyolca­dikos, őrsvezető, Kiváló úttörő kitüntetése van.) Tihanyi Antal ötvenhárom éves. Ebben a községben töltötte eddigi éveit; s itt akar élni, dol­gozni ezután is. A kultúra sze- retete náluk — amint tréfásan mondta — „családi betegség”. Közeli rokona volt Borsay Jenő, Ismert nyelvi jelenség, hogy ismétlődő toldalékok (jelek, ra­gok) közül az első, illetve több­szörös ismétlődés esetén az elsők elhagyhatók. Ismert irodalmi példákat idézhetünk. Katona József drámájában Ti­borc így kesereg: „Nekünk fele­ség- s porontyainkat kell befog­ni, ha veszni éhen nem kíván­kozunk” (ehelyett: nekünk fele­ségünket s porontyainkat...). Petőfi Világgyűlölet c. versét így fejezi be: „Mily tréfás még maga a bánat is! / Szív s fejre mily különbözőieg hat: / Sötétre festi a fehér szivet, / S fehérre festi a sötét hajat.” A második sor hiányzó raggal így lenne: „Szívre s fejre mily különböző- leg hat.” Arany Jánosnak 1848. május 5-én ezt írja: „Röviden írok, de fonto- és pontosan.” Ez már tu­datos, szinte játékos szócsonki- tás: nemcsak a ragot, hanem a jontos szó végső betűjét is el­hagyja. Tehát „röviden, - de fon­tosán és pontosan” ír. Arany Jánosnak A walesi bár- dok c.. balladájában is találunk ilyen példákat: „Mi szem-száj­nak ingere.” „De túl zenén, túl síp-dobon.” A hiányzó toldalék­kal így lenne: mi szemnek, száj­nak ingere, túl sípon, dobon. József Attilánál ezt olvassuk: „apám s anyámmá válók boldo­gan” (apámmá s anyámmá he­lyett). a bajai múzeum egyik alapítója s a testvérbátyja, Tihanyi Jenő Nagybaracskán régi és népszerű népművelési szakember. — őszintén: ugye nemcsak szép, de fárasztó is ez a sok irá­nyú elfoglaltság? — Inkább érdekes. A pedagó­gus élete amúgy is, önmagában is izgalmas, hát még, ha az em­ber együtt él a választóival. De enélkül nem is lehetne tanács­tag, a dolgozók képviselője. Köz­tük kell élni; ismerni kell őket; velük lélegezni, velük örülni sír­ni. — Kérem, beszéljen Bátmo- nostorról. — öreg falu ez, nyugodt, csen­des, s mégis gyorsan változó. Csupán az utóbbi tíz évben so­kat alakult, szépült. Nagyon jó itt élni azért is, mert szeretik az emberek a szépet, az igazat, a kultúrát. Van bennük érdeklő­dés. Igény is. Sok érdekes em- Der van, akiket érdemes meg­ismerni, megszeretni. — Ügy tudom, a tánccsoport­ja szép eredményeket könyvel­het el magának. Elhagyhatók-e a toldalékok ilyen esetekben? A múlt század elején igen kedvelték ezeket a rövidített szerkezeteket a stílus­tömörítés eszközéül. Az Akadé­mia nyeilvtana sem ellenezte. Arany János, aki maga is el- hagyogatott toldalékokat nemcsak versben, hanem prózában is, azon a véleményen volt, hogy „a ragok ismétlése, kivált kötött be­szédben (vagyis versben) módjá­val mérsékelhető”. A mindennapi beszédben az együvé tartozó kapcsolatoknak általában csak a végére tesszük a toldalékot. így mondjuk: Pé- ter-Pálkor, több, mint százzal, egy és másról (de lehet így is: egyről s másról). Rendszeresen elhagyjuk a tes­tesebb toldalékokat az első tag végéről (a helyét kötőjellel pó­tolva) : tér- és időbeli, hónap-, sőt évszámra, megye-, sőt ország­szerte. Elmarad az összetett szók kö­zös elő- vagy utótagja is: vas- és edény bolt, vasbányászat és -feldolgozás. Ha a nagykötőjellel összekapcsolt tulajdonnévi alaku­latokhoz -i képző járul, ezt a kép­zőt csak a második tag végére írjuk. Ilyenkor az egyelemű első tagot -i képző nélkül is kisbetű­vel kell írnunk: a budapest-bé- csi gyorsvonat. A többeleműeket pedig nagybetűvel: a New York —párizsi repülőút. Kiss István — Igen. Aranyérmesek va­gyunk, szemléken, fesztiválokon díjakat nyertünk. S tavaly Olasz­országban is vendégszerepeltünk. Most a folklór fesztiválra készü­lünk. — Hallottuk, hogy szervezett analfabéta tanfolyamot is. — öten ismerkednek a betűk­kel. Szívósak, tudni akarnak, az ötven—ötvenöt éves emberek. Hát nem igazi öröm ez? — Ügy tudjuk, ismét jelölték tanácstagnak. Vállalja még ezt a munkát? — Amíg bíznak bennem a fa­lum lakói, mindig vállalni fo­gom; na meg, ha lesz erőm, egészségem is hozzá. Szovjet film bengál nyelven Eredményesen fejlődnek a Szovjetunió és India kulturális kapcsolatai. Ezt meggyőzően bi­zonyítja, hogy egyre nő a Delhi. Bombay, Calcutta és Madras filmszínházaiban előadott szov­jet filmek száma. Nyugat-Bengália filmszínházai­ban január végén kezdték vetíte­ni az első bengál nyelvre szink­ronizált, egész estét betöltő szov­jet film, az Oginszkij tánca be­mutatását. A film sikere minden várakozást felülmúlt. A kritiku­sok kiemelik a film humanista beállítottságát és a színészek le­hetséges játékát. Indiában az idén még 15 szovjet játékfilmet szinkronizálnak. Uljanovszk, Lenin szülővárosa a Volga-vidék egyik legszebb te­lepülése. Sajátossága a modern építészeti alkotások és a féltő gonddal óvott történelmi jelentő­ségű épületek szerencsés össz­hangja. A város fejlődik, iparo­sodik, különösen nagy figyelmet fordítanak a lakásépítkezésre. Míg az elmúlt öt évben 1 millió 360 ezer m2 beépített lakóterüle­tet adtak át. addig az új ötéves tervben másfél millió m2 lakó­területet építenek be. A témával összefüggésben meg­vizsgált a megyei népi ellenőrzé­si bizottság 29 közművelődési könyvtárat is. A megye könyv­tárhálózata — beleértve a köl­csönzőhelyeket is — csaknem teljesnek mondható, összesen 113 közművelődési könyvtár, 320 fiók- könyvtár és kölcsönzőhely várja az olvasókat. Ezenkívül működ­nek az iskolai könyvtárak és 107 üzemi könyvtár is kínálja a könyveket. Mégis évről évre csök­ken az olvasók, s így a kölcsön­vett könyvek száma is. Például 1970-ben 110 ezer beiratkozott ol­vasó volt a megyében, de 1971-re már csak 106 ezer maradt. Ugyan­akkor mintegy 100 ezerrel csök­kent a kölcsönzött könyvek szá­ma. Lassú az ütem Mi ennek az oka? Elsősorban az, hogy a területi könyvtárak állománygyarapítása lassú üte­mű, ami azt jelenti, hogy egy könyv a megjelenést követően csak hónapok múlva található a polcokon. Ez azért gond, mert — amint ismeretes — korábban, az olvasómozgalom fellendülése ide­jén sokan beiratkoztak a könyv­tárba, de mert igényüket nem tudják kielégíteni, elmaradnak onnan. Ha nevén akarjuk nevezni ezt a „lassú ütemet”, nyugodtan mondhatjuk, hogy bürokrácia. Amíg ugyanis a könyv eljut a könyvtárba, már mindenki, akit érdekel, régen elolvasta. Három beszerzési forma között válogat­hatnak a könyvtárak: a kiadó­tól, a könyvterjesztőtől, illetve a könyvesboltoktól vehetnek új könyveket. Mindhárom esetben azonban minimum két hónap az átfutási idő. De nem csupán ez a tény hátráltatja a kultúrforra- dalmat ezen a területen. Igen kedvezőtlen az egy lakosra jutó könyvbeszerzési összeg is Bács- Kiskunban. Amíg 1970—71-ben az országos átlag 4,30 volt, ná­lunk ez 3,50 forint. Igaz ugyan, hogy a NEB által vizsgált könyvtáraknál az állami támogatás összege 1970-től 1972- ig 850 ezer forinttal emelkedett, de ezt a pénzt a könyvtárosok fizetésének rendezésére kellett fordítani. Egyes könyvtáraknál a beszerzési keret legjobb eset­ben stagnál. De például Báesal­A IX. ötéves terv új építke­zései között szerepel egy cukrász- gyár, egy bútorgyár és egy tej­üzem. Új otthont kap a zene­iskola és a népművelők iskolája, valamint az uljanovszki művé­szeti múzeum. Az utóbbi időben az ősi orosz városban sok új áruház kezdte meg működését, nagy kereskedel­mi központ és divatáruház várja látogatóit. A szolgáltatások há­romszorosára növekednek. Most készül egy 14 emeletes szolgál­máson, ahol a könyvtárosok a lehető legnagyobb odaadással végzik munkájukat, a beszerzés összege 1970-től 1972-ig 77 600 fo­rintról mindössze 19 ezer forint­ra csökkent. A helyzet nem változik! Megyénk könyvtárainak több­sége szűk, s emiatt zsúfolt, az igényeknek nem megfelelő. Fel­szerelésük hiányos, nincs fény­másoló, leolvasó készülék. Kirí­vóan rossz a kecskeméti, a solt- vadkerti, a keceli, a fülöpszállási, a bajai könyvtár helyzete. Ezek­kel azonos színvonalú a külterü­leti lakosság ellátását szolgáló úgynevezett letéti könyvtárak helyzete is. Általában iskolákban, de sok esetben magánházaknál helyezik el őket. „A megye közművelődési könyvtárainak rossz helyzete a negyedik ötéves tervben — a kiskőrösi kivételével — nem vál­tozik. A fejlesztési tervben mindössze 200 ezer forintot irá­nyoztak elő megyei szinten erre 'a célra, ami több könyvtár ese­tében lehetetlené teizi az olvasói létszám növelését...” — olvas­suk a vizsgálati megállapítások között. Pedig erre — mármint a fejlesztésre — igen nagy szükség van. Nem eléggé átgondolt ak­cióként indult az olvasómozgalom, amiről már szóltunk. Hol és mit olvasson a kultúrára szomjas ember, ha a könyvtárakban nin­csenek olvasótermek, ha nem ta­lálja meg a polcokon azokat a műveket amelyeknek ismeretét alapvetőnek jelölte meg a moz­galom elindulásakor? Különösen fontos volna a kül­területek és a tanyák népének jó könyvekkel való ellátása. Ezt többé-kevésbé segítik a letéti könyvtárak és a művelődési autók. Csakhogy itt is csökke­nésről kell írnunk. Az utóbbi két évben a kölcsönzőállomások száma a tanyákon 57-ről 41-re csökkent. Ilyen körülmények kö­zött tehát mégis azt kell monda­nunk, hogy változik a helyzet, de nem kedvező irányban ... Kik olvasnak? A népi ellenőrök, amint arról már szó volt, 29 közművelődési könyvtárat vizsgáltak meg. Em­— MA tatóház. Az új lakótelepeken biz­tosítják mindazokat az épülete­ket és létesítményeket, amelyek a lakók teljes kényelmét szolgál­ják. Üj üzleteket, gyógyszertára­kat, kórházakat, ■ iskolákat, óvo­dákat és bölcsődéket nyitnak. A város egyik legmodernebb és legszebb lakótelepe a Minajeva utca környéke, ahol két évvel ezelőtt még csak régi épületek álltak. Jelenleg már ott is új há­zak, iskola, óvodák, több üzlet és diákotthon található. (APN — KS) lítettük azt is, hogy a megyében az utóbbi két évben százezerrel csökkent a kölcsönzött könyvek száma, s alig valamivel több, mint 100 ezer olvasója van a könyvtáraknak, A lemorzsolódás okait ismerjük. Nézzük meg azon­ban, hogy — a vizsgált könyvtá­rakban — kik olvasnak, s ebből következtetni lehet a megye egé­szére. Ezekben a számokban is tapasztalható a csökkenés 1970- től 1972. végéig. A huszonkilenc könyvtárnak 1972-ben 5353 mezőgazdasági és fizikai dolgozó beiratkozott tag­ja volt, 1970-ben pedig 6895. Meglepő, hogy legkevesebb szám­ban a szellemi foglalkozásúak szerepelnek: 5252 (két évvel ko­rábban 5565). A legtöbb olvasó a tanulók közül került ki, az el­múlt évben 32 ezren voltak be­iratkozott tagjai a huszonkilenc könyvtárnak. Hová lesznek ezek az oLvasók, amikor kikerülnek az iskolából, miért szoknak le a könyvekről, amikor már — mond­juk — szellemi foglalkozásúak lesznek? S valóban szellemi dol­gozó-e az, aki nem tart lépést az irodalom, a tudomány, s álta­lában a kultúra fejlődésével. És a könyvtárosok... A könyvtárak személyi állomá­nya 1968-tól 1972-ig az időközben végrehajtott központi intézkedé­sek hatására stabilizálódott és minőségileg is változott, javult. Amíg ugyanis 1968-ban mindösz- sze 13 főiskolai, egyetemi vég­zettségű, főfoglalkozású könyvtá­ros dolgozott a megyében, addig 1971. végére már 19 szérezte meg ezt a végzettséget és újabb 15 tanul felsőfokú intézetben. Érthetően fontos feladatként jelöli meg a NEB vizsgálat azt, hogy az olvasómozgalom fellen­dítése miatt szükséges az állo­mány gyarapítása, a korszerűsí­tés és a könyvtárosok szakmai képzettségének javítása, továbbá az ismeretterjesztés, a propagan­da fokozása. Csakhogy vissza lehet e szerezni azt a 6 ezer „el­vesztett” olvasót, aki éppen azért morzsolódott le, mert a könyv­tárak nem tudták kielégíteni az igényt? Gál Sándor Következik: A fiatalok szórako­zása. A »Sziriusz« meghosszabbítja a napot Fellángolt a mesterséges Nap a kelet-szibériai fiatal olajváros, Nyizsnyevartovszk fölött. A hosz- szú téli éjszakák jóval rövideb- bek lettek a hatalmas „Sziriusz”- lámpáktól. Minden lámpa 20 ezer gyertya fényerősségű. így végül sikerült 2—3 műszakban meg­szervezni a munkát a városban és környékén folyó építkezése­ken. Minden „Sziriusz” 100 hek­tárt önt el fénnyel. Varga Mihály NYELVŐR »Mi szem-szájnak ingere« LENIN SZÜLŐVÁROSA GÁL SÁNDOR: 21. SIKERTELEN AKCIÓ A kutyák különösen ezekben az időkben teljesítettek fontos szolgálatot. A tanyák, cserények körül értékes állatokat tartottak, s a juhász, a gulyás, a csikós és azok bojtárjai bizony nem min­dig tudtak ügyeletet tartani, el-el szenderedtek forróbb napokon, vagy éjszaka. Egy ilyen éjszakai tanyai akcióra — amely végülis sikertelenül végződött — figyel­hetünk fel az 1834. esztendő ira­tai között. Bizonyos Duhaj Tamóczi Mar­ton és testvéröccse felkerekedtek éjnek évadján, hogy Dudás Nagy Pál tanyájáról ellopnak két sza­marat. Hogy miért éppen a sza­marakra esett választásuk, nem tudhatjuk, de ez nem is érdekes. Inkább a körülményekre figyel­jünk: „Duhaj Tarnóczi Márton testvéröccsével Dudás Nagy Pál tanyájáról ellopott két szamarat, de amely.ek utánok megkerültek Terheltetik még ezen rab, hogy a fentiek ellopása után Záhorcz- ki Andrással és Tarnóczi István­nal Nemes Kiss Imre tanyájára oda menvén, egy szamarat ello­pott. A kutya ugatására azonban a cselédek felébredvén, a tolva­jokat bekergették a vacsi erdő­be, ahol is azok az utánok sza­ladó Radó Jánost bevárván, azt kegyetlenül úgy elverték, hogy több napokig élet-halál között volt...” E cselekedetekért Duhaj Tar­nóczi Mártont negyed évi rabod- kodásra, kötszerre negyven bot­ra, száz forint szenvedés- és pa­tikapénz megfizetésére ítélte az úriszék. öccse, ki már több íz­ben volt büntetve, három esz­tendei rabságot és 300 botot ka­pott. A harmadik cimbora fél évi rabságra, ötven botra és ugyancsak 100 forint szenvedés- és patikapénz megfizetésére ítél­tetett. így ért tehát véget a si­kertelen akció, de arról nem tesz említést a jegyzőkönyv, hogy mi lett a sorsa az együgyű szolgá­nak, az élet-halál között lebegő Radó Jánosnak. Erősen feltéte­lezhető azonban, hogy megma­radt életben, mert különben az ítéletek is súlyosabbak lettek vol­na. Minden esetre a szolga ez­után nem kergette a kétségtelen túlerőben levő rablókat az erdő közepéig... A sikertélenség azonban nem­csak a rablóknak jutott osztály­részül. Gyakran találkozunk ilyen marha, ló és birkalopást tárgyaló úriszéki jegyzőkönyvek között olyan esetekkel, amikor a bíróságnak nem sikerült a bizo­nyítás és a delikvensei szabadon kellett bocsájtani. Mert az ala­pos gyanú akkor is csupán a perbefogáshoz volt elég. Az elí­téléshez ennél több, konkrét bi­zonyíték kellett. Ha nem volt ilyen, akkor — szubjéktíve bár­mennyire is meg voltak győződ­ve a bírák az illető bűnösségéről — megnyílt a cella ajtaja. Az 1814-ből származó iratok tanúskodnak egy bizonyos Kot- sis István nevű személyről, aki azzal vádoltatott, hogy „ ... két esméretlen gonosztevő társaival a múlt esztendőben a kétskei föld­ről 9 darab marhákat szentesi lakos Dobos Páltól, egy lovat és egy subát Ignatz Pál juhásztól, ennek bojtárjától pedig két ru­hát erőszakosan elrablóit. Mint­hogy ezen cselekedetei tanuk ál­tal kellőképpen bé nem bizo- nyíttattak, ártatlannak minősít­tetik és szabadon bocsáttatni ren- deletett...” Később azonban érdekes for­dulat állt elő ebben az ügyben. • Bogár Imre négycsövű pisztolya Megkerült a két esméretlen go­nosztevő — de ezek nem változ­tatták meg, a bírák döntését Koi- sis Istvánt illetően. A két go­nosztevő pedig: Bogár Imre és Riga János. Meglehetősen hal­vány bizonyítékok voltak azon­ban ellenük is, vagy mert a ta­nuk, megkárosítottak nem igen mertek túlságosan rájuk vallani, vagy mert ténylegesen csekély bűnük volt, de a következőket találjuk róluk a jegyzőkönyvben. „Bogár Imre egy nála találta­tott lopott lónak szavatosságát állítani nem tudván, ezen kívül nyolc darab lónak ezen kívül Otskó Mihály dorozsmai lakostól ellopott öt darab borjúnak lopá­sával vádoltatván, de ellene egye­dül csak öt borjúnak lopása jő­vén világosságra, hosszabbi ra- boskodását és tettének gyenge­ségét vétetvén tekintetbe 20 pál- cza ütésekre ítéltetett... Riga János az előbbi öt bor­júnak Bogár Imre tolvajtól lett átalvételével, s eszerént orgazda­sággal terheltetvén, minthogy azon borjúknak lopott lételeként való vétkes tudománya ki nem tetszett, próbák nem léte miatt szabadon bocsájtatott...” Mi te­hát a fordulat? Az, hogy e két ember kényszeritette volna Kot- sis Istvánt cselekedetei elköveté­sére, méghozzá fegyveresen. Er­re Csak utalás van, világosan és egyértelműen nem bizonyítatták be ezt sem tanuk, se károsultak, sem egyéb személyek, tények, körülmények. Így aztán — noha minden bi­zonyai gazdagodott a három em­ber, Bogár Imre pedig különö­sen, hiszen nyolc lóról is szó van, amelyhez nem volt papírja — gyakorlatilag dugába dőlt az el­lenük indított eljárás. Bogár Im­re kiállta a húsz pálcaütést és mehetett újabb kalandok felé. Egyébként is nyolc ló megér húsz pálcaütést. Következik: Bogár Imre.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents