Petőfi Népe, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-18 / 65. szám

1973. március 18. • PETŐFI NÉPE 0 3

Légi traktor a földek felett

Szépen zöldéi lő búzatábla szélén kétnyelű, piros-fehér zászlót tart a magasba Hevér József, mintha a túloldalon levő Ma- kány Mihálynak integetne vele. A lengetés azonban nem a társnak szól, hanem a „légi traktorosnak”, aki kecses kört írt le a levegőben, s a zászló felett elrepülve szórni kezdi a műtrágyát.

— De jó lenne egyszer kerülni egyet ezzel a masinával — sóhajt Hevér József,' mikor a repülőgép fordulóját befejezve eltűnik egy kis nádtetős tanya mögött. — Ott van a lucerna- táblán a repülőtér — int a távolba — Ott rakják meg műtrágyával, mi pedig irányítjuk, hogy szépen sorba szórjon. Öröm nézni milyen jól teríti...

A kiskunfélegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet földjein dolgozik néhány napja Jakó Lajos pilóta, Sümegi József szerelővel és a sárga Cmelák-kal. Két forduló között velük is váltottunk néhány szót, s megörökítettük munkájuk néhány mozzanatát. *

— Nem jártam még ezen a vidéken — mondja Jakó Lajos: — Állomáshelyem a Tiszasülyi Áliami Gazdaság, s onnan jöttünk ide, ötszáz hold fejtrágyázás, majd ezer hold gyomirtás a feladatunk. Naponta negyven- negyvenötször emelkedek a levegőbe 5 mázsa teherrel. Lassítja a munkát, hogy viszonylag kis táblákat' kell megszórni és bizony az időjárás sem mindig kedvező

„— Mennyi időt töltött a levegőben?

— Nehéz lenne hirtelen megszámolni a fenn töltött időt, meg a megtett kilométereket is — mondja elgondolkodva. — Húsz évvel ezelőtt kezdtem a vitorlázást, majd megtanultam a motoros repülést. Ózdi esztergályos voltam, s őszintén szólva, nem is gondoltam volna akkoriban,

hogy a repülés főhivatásommá válik. Amikor megkérdeztek, majd javasoltak iskolára — ahol növényvédő repülő lettem — nagyon örültem és nem sajnáltam az esztergapadot. Hét éve már ennek...

A gép felé pillant, ahol Sümegi Mihály szakavatott mozdulatokkal végzi a felszállás előtti ellenőrzést. Néhány rövid szó és Jakó Lajos már a gép fülkéjében ül. Mikor a levegőbe emelkedik a gép, s eltűnik a tanya mögött a szerelőt „vallatom”.

— Én megyei vagyok, Szalk- szentmártonban születtem. Légiközlekedési Gépész Technikumot végeztem 1969-ben. Az IL—18-as gép központi üzemanyagvezérlő rendszere volt az érettségi tételem. Mehettem volna a -polgári közlekedéshez, de én inkább a növényvédelmet' választottam. Lajossal három éve dolgozunk

együtt, s nagyon jól megértjük egymást. Ennél a munkánál különben rendkívül fontos a szoros együttműködés, kölcsönösen figyelmeztetnünk kell egymást ’ a legkisebb eltérésre, vagy üzemzavarra is. Még eddig nem volt semmi problémánk, gépünk jó, üzembiztos, s azt hiszem, munkánkkal a termelőszövetkezetekben is elégedettek.

Szabad időnkben pihenünk, készülünk a másnapi repülésre. Esténként, ha az idő engedi, végigsétálunk néhányszor a város utcáin, s mondhatom, nagyon szépnek találjuk Kiskunfélegyházát ...

A tanya mögül feltűnik a sárga repülőgép és simán főidet ér, Sümegi Mihályt szólítja a kötelesség. A „légi traktor” üzembiztonságán őrködni nagyon felelős feladat.

Opauszky László

/

• Tóth Dénes a tsz mezőgazdásza, rövid megbeszélést tart a pilótávaL *

• Ellenőrzés felszállás előtt — munkában Sümegi

Mihály szerelő.

Az idén megalakul a Kodály-intézet

— Körzetünk jelölő gyűlésén Kecskemét közeli terveiről szólva egyebek között ez a mondat is elhangzott: folynak az előkészületek a Kodály-intézet létrehozására, amely hamarosan megkezdi a működését. Szeretném, ha közölnék, hogy mit jelent tulajdonképpen ez az intézet, valami múzeumféle lesz talán? — kérdezi levélben Kun Imréné, kecskeméti olvasónk.

Minthogy a téma szélesebb közvélemény érdeklődésére is számot tartó, Bodor Jenőt, a megyei tanács vb művelődési osztálya vezetőjét kértük fel, adjon tájékoztatást a kérdéssel kapcsolatban.

— Először is megemlítem, hogy az MSZMP Központi Bizottságának elvi állásfoglalása értelmében kerül sor a Kodály Zenepedagógiai Intézet létrehozására Kecskeméten — kezdte válaszát Bodor elvtárs.

— Ezt követően megkezdődtek és jelenleg folynak az intézet megalapításának, létrehozásának előkészületei. Folyamatban van például az intézet alapító rendeletével és megszervezésével kapcsolatos előkészítő munka. A Művelődésügyi Minisztérium, valamint a megyei párt és tanácsi szervek a kecskeméti hajdani ferences-rendi kolostort (az állami pincegazdaság volt épületét) jelölték ki erre a célra. A megyei tanács vállalta, hogy az épületet az intézet céljára átalakítja, felújítja.

A szomszédos Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola és Gimnáziumhoz szervesen kapcsolódó intézet céljáról a következőket mondhatom: országos hatáskörű intézmény létrehozásáról van szó, amely Kodály Zoltán zenepedagógiai módszereinek, eredményeinek általánossá tételére, hazai és külföldi terjesztésére hivatott. S természetesen fontos a# szerepe a zenepedagógiai munka hazai és nemzetközi koordinálásában is.

Az intézet még ez évben megalakul. Alapító rendeletének megjelenése után az intézet szervezete — fokozatosan alakul ki — mondotta végül Bodor Jenő.

P. I.

Ne felejtsük el a »bölcsőt«

Kecskémét' — Máriaváros. A gyűléseken hozzá szokták tenni: periféria.

Először a Farkas Sándor utcát láttam belőle, amikor rákezdett a havas eső. Még csak szállingóztak a 17. körzet választói a jelölő gyűlésre. Időm engedte, elsétáltam az utca végéig. Ahol a keresztező Jász utca betonján túl egy „falu végi” csücsökben ér véget a város. A szélső házak a mezőre néznek. Gyepsor.

Ezen az oldalon „gyalogos” külvárosi házak. Ereszük olyan alacsonyan van, hogy zápor elől érdemes a menedékükbe húzódni. Megvédenék.

A tanácstagjelölt Bokor Pál. Sudár termetű munkásember, a Fémmunkás művezetője. Haja tisztára szürke már. Sötétszürke öltönye mellett inkább fehér. Keskeny, szikár arcán ünnepélyes feszesség.

A hangulatos tanterem elején beszélgetünk.

— Mióta dolgozik a Fémmunkásban ?

— Alapítótag vagyok ... Ti- • zenegynéhányan vagyunk már csak a régi gárdából. — Köpés derűvé oldódik máris a hivatalos komolyság. — Mikor „szidom” őket, mindig • mondom: „Még a házasságból is elég huszonöt év, nem egy vállalatnál”.

Körzetéről.

— Itt voltam gyerek, inas. Tanácstagi körzetem a Cédulaház és a Fürdő utca. Negyvennegyvenegy ház van egyik-egyik oldalon. — számítja fejből, s már is ■ megszólal benne a tanácstag. — Negyedszer jelölnek itt, de azóta ez a két utca elég „mostohagyereke” a tanácsnak. Ezerkilencszázhatvannégy óta szorgalmazom az útépítést, de a válasz nem változik: „Sajnos, nincs rá keret. Egyelőre nem lehet.”

Ez a két utca vígan „ellátja” sárral az egész környéket. Mást mondok: míg a Cserép utcába 10 forintért fuvarozzák a tüzelő mázsáját, ezekbe csak 20-ért hajlandók beszállítani. Télen a mentő se megy be. Nem azért, mert nem akar. Egyszerűen nem tud.

A felszólalók egész sora panaszolja fel a csapnivaló útviszo- kat: Nagy Jánosné, Fürdő u. 49., Mészáros András, Cédulaház u.

46., Galambos Nándor, Jász u.

14., Vajda György, Fürdő u. 33. Csorba Ferencné, Jász u. 12.,

Juhász Mihály, Külső-Máriavá- ros 34/c., Kovács Jánosné, Cédulaház u. 42.

Este 10 óra tájt feljárom a jelölő gyűlésen emlegetett területeket. Vigasztalan havas eső. A legtöbb ablak sötét már. Fürdő utca, Cédulaház utca. Csend. Ha a járdán, megyek, megmérülöka vízben, pocsolyában. A kocsiút csak látszólag fénylik olyan „szilárdan”. Akrobatikus mozdulatok árán maradok talpon. A keréknyomokat, kátyúkat tükörsimára esztergályozta a csapadék ... Milyen hosszúek ezek a külvárosi utcák! Jó meg-meg- állni a villanylámpák fénybúrá- ja alatt. Mintha „melegebb” lenne itt. Megrezzen az egyetlen járókelő, akire ráköszönök.

Elgondolom, mennyivel több lábbeli kopik errefelé. Borsos árukról hány cikket írtunk már. S a perifériákon túlnyomó részt kispénzű emberek élnek ...

A nagyszabású fejlődést, amelyen a 600 éves Kecskemét az utóbbi két évben is átment, okosan csokorba kötött tényekkel jellemzi Bodor József. „Sajnos, itt kimagasló eredményeket nem tudunk felmutatni" — tért a köretre az előadó. Természetesen siker volt, hogy a vízvezeték ide is eljutott, s kaptak egy zöldségboltot is. Meglesz a mini- gázcseretelep is az idén.

— Egy kis kérésünk lenne csak... — Többször kezdődött

ezzel a pór szóval a választók felszólalása. Igen. hallva, elképzelve ilyeneket, hogy házgyár, városközpont, új intézmények, új lakótömb — Önkéntelenül is „kis kéréssé’ fogalmazódik egy-egy külterületi igény.

Bok.or Pált egyhangúlag jelölik tanácstagnak. Egyik választó mintegy közbeszólásként célzott arra, .hogy innen mind többen „szállnak ki” Leninvárosba, Széchenyi városba. „Kívülről” csak más a képviselet.

Bokor Pál — úgy érzik — a „bölcsőn” belül maradt.

Hiszen hányán jöttek el jelölésére Külső-Máriavárosból, s más utcákból is. Felszólalásaikból bizonyos szorongás, bizony- talanságérzét csapott ki. Pulai Sándor, Külső-Máriaváros 23., Nyúl György, Külső-Máriaváros

11., Csiszér István, Külső-Máriaváros 26/a., Juhász Mihály, Külső-Máriaváros 34/c. — egyaránt arról beszélt, hogy nem tudják, mi lesz lakóterületükkel?

Minden kis pénzemet a lakásomra költöttem. Ugyanakkor hallom, a terület sorvasztásra van ítélve.

— Jó volna tudni, érdemes-e építeni, házat javítani?

— Végigböntják a frontot. Nem mondják, miért hagynak egyedül engem?

Záporoztak a Kérdések, s mellé ilyenek.

— Ha érdeklődni megy az ember a hivatalba, olyan idegenül fogadják.

— Nálunk is voltak, méricskéltek, Kérdeztem, miért, mi lesz? Nem adtak választ. Nem hinném, hogy ez hadititok lenne.

Bokor Pál nem egy ügyben csatlakozni kénytelen.

— Sajnos, én sem kaptam választ máig sem.

Annyit azért tud, hogy 20—25 évig — a város terve szerint — arrafelé változás nem lesz. Lehet nyugodtan építeni, bővíteni, tatarpzhi.

De hogy nem lehetett erről hivatalosan és portosan tájékoztatni az idevalósiakat? Akár egy sajtóközleményben, akár egy gyűlésen az érdekeltek részvételével.

Állok a Külső-Máriaváros 23. sz. ház előtt. „Gyengélkedik”, inkább nádtető passzolna rá. Az idő eljárt fölötte. Ablaka mögött elfüggönyözött sötétség. Egy portával odébb szétdúlt épület, romok, vályog, tégla, omla- dékok. Kiterültek a járdán túlra is. A lebontott régi falak jellegzetes füstös szaga. Meghunyászkodva les át a többi kis öreg otthon a másik oldalra, ahol a Széchenyiváros olyan elevenen csillog, derűs, magabiztos. A lakótömbök ezer ablakszeme ugyancsak lehunyva már. De ott a gazdag neonfény alatt szinte mosolyogva állja minden a havas eső csapkodását.

Eme oldalon a 19-es számú az utolsó ház. A sarkánál sáros földút visz kifelé a gyepsoron. Itt is lebontott falak füstszaga ül meg az útmenti száraz sövénybokrok szövevényében. A házszámtáblák nem látszanak a sötétben, de a hunyori kis ablakokból halvány világosság rezeg. Ezekben a házakban nyu- godtabban aludnának, ha hivatalosan értesültek volna már, mi lesz a sorsuk?... Igaz, hogy ők a kevesek az átelleni fényváros, lakóival szemben. De éppen ezért nem szabad megfeledkezni róluk ... A „bölcsőről ’.

Tóth István

Bencsik István nyilatkozata a választásokról

(Folytatás az 1. oldalról.)

hét ez a szembeötlő), hanem lényeges tartalmi különbségről van szó.- Ez pedig azt jelenti, hogy most, amikor a tanácstagokat választjuk: a helyi kérdésekre, a helyi problémákra irányul a figyelem; olyan — és arra méltó

— közmegbízottakat választunk, akiknek ezekkel a dolgokkal kell foglalkozniuk a közösség javára. A helyi témákkal való foglalkozás így a választások előtt is és utána is az eddigieknél érdemibb lehet. Ugyanígy: az ország- gyűlési képviselők választásakor a választópolgárok behatóbban foglalkozhatnak az ország dolgaival; nemcsak annak a személyével, akit — parlamenti mandátummal — az országos ügyekben való részvétellel bíznak meg. Ez a tartalmi változás tehát a leglényegesebb; s egyben elősegíti azt, hogy a tanácstörvény és a választási törvény céljának megfelelően, szélesedjen, erősödjön a szocialista demokrácia. A szocialista demokrácia szélesedését, fejlődését szolgálja, ha a lakosság részvétele a közügyekben érdemben történik, a döntések előkészítésében és meghozatalában való tényleges beleszólással valósul meg.

— Szervezés tekintetében is eltér a külön tanácsi választás az együttes választásoktól. Most ugyanis a fő feladat a megyei és a helyi szerveké, a megyei és a helyi . népfrontbizottságoké, a megyei és helyi tanácsoké. S e szervek — határozottan mondhatjuk — meg is tudnak felelni ennek a várakozásnak.

— Az 1971-ben elfogadott új tanácstörvény — amelyet mint legmagasabb szintű jogszabályt az előző országgyűlés alkotott —, s ez volt abban a ciklusban az utolsó törvényhozói aktus — szintén a demokratizmus fejlesztésének megfelelően sok lehetőséget biztosított a tanácsok fejlődéséhez. A nagyobb anyagi » lehetőségek és a szélesebb jogkör hozzájárultak ahhoz, hogy

a tanácsok a nép képviseletének és önkormányzatának szerveivé fejlődjenek, s mindennek következtében nőtt a tanácsok önállósága.

— A Hazafias Népfronttal kapcsolatban úgy fogalmaztak a törvényhozók, hogy a népfrontmozgalom a tanácsok tömegpolitikai bázisa. Bizottságaink a Hazafias Népfront V. kongresszusa óta megerősödtek és mind hatékonyabban valósítják meg a párt szövetségi politikáját, a lakosság minél szélesebb rétegeinek bevonását a helyi feladatok megoldásába, a közéletbe. A „tanácsok tömegbázisa” azt jelenti, -hogy a népfrontmozgalom a tanácsi törekvéseknek, a jó tanács}, döntéseknek a támogatására szervezze a. lakosságot. Ez az érem egyik oldala. A másik pedig az, hogy a lakossági kezdeményezések, nemkülönben a bírálatok eljussanak a tanácsokhoz.

— A népfrontbizottságoknak ezekben a napokban fontos feladata a jelölő gyűlések szervezése, lebonyolítása, meg az is, hogy a népfront is javaslatot tegyen tanácstagjelöltekre.

— A jelölő gyűléseken mint fontos politikai eseményeken elsősorban a helyi lakosságot közvetlenül, személy szerint is érintő kérdések kerülnek elő. így pel- dául a kommunális gondok la vízszolgáltatás, a világítás, iskolai tantermek, óvodák, bölcsődék, utak építése), de napirendre kerülnek a közösség életének más fontos kérdései: a nők gondjai, áz ifjúság, az öregek problémái; a városban, a községben a termelés fejlesztésének lehetőségei; a művelődés, az egészségügy, a kereskedelem- helyzete, a gazdaság szélesebb lehetőségei; s a lakóterületen túl terjedő, de ott is valós gondok.

— Említsük meg a gondok mellett azt is, hogy városaink, fal- vaink két év alatt sokat fejlődtek. Ez is igazolja, hogy a tanácsok megnövekedett — de a feladatokhoz képest sokszor szerény — anyagi eszközeikkel mind önállóbban, takarékosan gazdálkodtak. Számos helységben a feladatok megoldására összefogtak a vállalatok, szövetkezetek és a lakosság, megsokszorozva az anyagi feltételeket és az eredményeket. Pozitív tapasztalat — amit a mostani hetekben, hónapokban is szerezhettünk —, hogy a legtöbb ember, népünk megérti: a negyedik ötéves terv fejlesztési kereteit annak idején szétosztottuk, ezeknek valamiféle lényeges bővítéséről nem lehet szó; arról viszont igen, hogy saját erőfeszítéseikkel, a vállalatok segítségének megszervezésével még hozzá le- hé*t tenni ezekhez az anyagiakhoz.

— Meggyőződésünk, mert eddig is azt tapasztaltuk, hogy állampolgáraink a jelölő gyűléseken nemcsak vitatkoznak, nemcsak megbízásokat adnak a tanácstagjelölteknek, hanem felajánlják segítségüket, közreműködésüket. Ma már népünk egyre inkább érzékeli, értékeli, hogy a város és a falu élete összefügg az országéval, része annak. A helyi gondok tehát országos gondokká lesznek, és ami országos: kihat a lakosság helyi életére is.

— Ami most, a választások idején a külpolitikai helyzetet illeti: úgy látszik, kedvező a nemzetközi mozgás is. Különösen két vonatkozásban. Egyrészt abban, hogy már megkezdődtek a tárgyalások az európai biztonság és együttműködés konferenciájáról, és biztos, hogy az európai béke, gazdasági és kulturális együttműködés kedvezően befolyásolja a mi életünket is. A másik jó fejlemény az, hogy Vietnamban és már Laoszban is aláírták á háború befejezéséről, valamint a béke helyreállításáról szóló egyezményt.

— Mutatkoznak e két eseményen kívül más jelei is az enyhülésnek a világban, amelyben döntő része van a Szovjetunió és a szocialista tábor békepolitikájának. Népünk helyesli és támogatja kormányunk körültekintő külpolitikáját, amely érezhetően elismerést szerzett országunknak — mint a szocialista közösség tagjának — a világban. Ez a biztonságérzet bizonyára ugyancsak fontos tényezője a választásoknak.

— Összegezésül megállapíthatjuk, hogy a mostani választások során az ország helyzetének, nemkülönben a világ, dolgainak ismeretében a választópolgárok alaposan, körültekintően és eredményesen vitathatják meg a helyi feladatokat, teendőket — fejezte be nyilatkozatát Bencsik István főtitkár.