Petőfi Népe, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-17 / 64. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1973. március 17. A PÁRTTAGGYÜLÉSEK JELÖLŐ GYŰLÉSEN előkészítése Nemcsak a jövő, a jelen is ... ! • A pártszervezet legfelsőbb fóruma a párttaggyűlés, ahol az alapszervezethez tartozó kommunisták kifejthetik véleményüket, javaslataikat, állást foglalhatnak munkahelyük, környezetük politikai jelentőségű kérdéseiben, döntéseket, határozatokat hoznak. Nem mindegy tehát, hogvan készülnek fel a párttagok egy-egy taggyűlés munkájára. Tudják-'e előre, hogy miről lesz szó, miről kell dönteniük, vagy csak ott, a beszámoló során értesülnek erről. Alapszervezeti titkárokkal beszélgetve gyakran hallani panaszt, hogy a taggyűlés után a folyosón, vagy másutt, kisebb csoportokban folyik az a vita. amelynek a taggyűlésen lett volna a helye. E jelenség okait vizsgálva, az esetek többségében kimutatható, hogy á vezetőség nem jól készítette elő a taggyűlést. Mint ahogy az is igaz, hogy az aktív, vitatkozó, alkotó jellegű taggyűléseket általában gondos előkészítő munka eredményezi. A pártszervezetek vezetőségeinek munkájában sajnos, ma még eléggé általános az a módszer, hogy a munkatervük szerint megjelölt időben megtárgyalják a soron következő taggyűlés témáját, eldöntik időpontját, és azután a kialakult gyakorlat szerint összehívják azt. Ennél több azonban nem történik a vezetőségi ülés és a taggyűlés között. Sőt," az is előfordul, hogy amikor egy-egy párttag érdeklődik a taggyűlés témája felől, akkor — a rosszul értelmezett titoktartás miatt — ezt a választ kapja: „Majd ott megtudod”. A párton belüli demokratizmus egyik nagyon fontos eleme és követelménye. hogy a kommunisták időben értesüljenek azokról a kérdésekről, amelyek véleményüket, állásfoglalásukat, döntésüket igénylik. Csak ez esetben várható el tőlük, hogy rendezett gondolatokkal, kellő ismeret- és érvanyag birtokában, felelősséggel vitatkozzanak és döntsenek. • Mi legyen tehát az előkészítő munka gyakorlata? Nagyobb alapszervezeteknél, ahol pártcsoportok vannak, a vezetőségi ülés után célszerű összehívni a pártcsoport-bizalmiakat és tájékoztatni őket a következő taggyűlés napirendjéről. Ne elégedjenek meg azonban a „címek” felsorolásával, hanem mondják el a napirendre kerülő témák lényegét, a vitára számot tartó legfontosabb kérdéseket, a vezetőség kialakult álláspontját, esetleges alternatív javaslatait, és ismertessék a tervezett határozati javaslatot is. Ezt követően a bizalmiak tájékoztassak a pártcsoport tagjait, ami történhet a szokásos pártcsoport-értekezleten, de egyénenkénti beszélgetéseken is. Több pártszervezetben egyébként gyakorlattá vált, hogy a párttagok pártcsoport-értekezleten kötetlen beszélgetés formájában kialakítják közös álláspontjukat a taggyűlés napirendjével kapcsolatban, és megbíznak valakit a csoport tagjai közül, hogy azt a taggyűlésen a csoport nevében mondja el. (Ez természetesen nem korlátozza a párttagok jogát, hogy a pártcsoport többségétől eltérő véleményüknek a taggyűlésen hangot adjanak.) • A taggyűlés előkészítésének ez a módszere több. de különösen két szempontból nagyon hasznos. Egyrészt: a párttagok mindegyikének van ideje és lehetősége arra, hogy egyénileg átgondolja a témát, mérlegelje a döntésre váró kérdéseket, összevesse ezeket a környezetében szerzett tapasztalataival, felmérje a döntés várható következményeit, és mindezek birtokában megalapozott egyéni véleménnyel járuljon hozzá a taggyűlés munkájához. A kommunisták egyéni véleménye a tagevűlési vitíbin összecsaphat, változhat.' de a végső döntés ezeknek a véleményeknek mégis egy olyan összegezése, amely a lehetséges alternatívák közül a legjobb, és amely legkevésbé rejti magában a tévedés veszélyét. Másrészt azért hasznos az előkészítésnek ez a módszere, mert neveli a párttagságot, fokozza a párttagok egyéni, személyes felelősségének érzetét. A döntést, a határozatot még inkább sajátjának érzi minden párttag, ha annak kialakításában személyesen részt vett. Ezzel, és csak ezzel kerülhetők el az utólagos viták, a végrehajtásban, a cselekvésben jelentkező különbségek, fegyelmezetlenségek. Ezen az úton egyeztethető össze a kollektív döntés a személyes felelősséggel. így érhető el, hogv a taggyűlés határozata ne csak a „hozzáértő”, a „jól tájékozott vezetőségi tagok, állami gazdasági, vezetők véleménye alapján szülessen meg. hanem kimunkálásában részt vegyen az alapszgrvezet minden tagja. Terrfiészetesen ott. ahol nincsenek pártcsoportok, ez az előkészítő munka, a párttagokkal való beszélgetés a pártvezetőség tagjaira vár, de ott sem nélkülözhető. • Mindezt értelemszerűen szükséges felfogni. Nem feltétlenül igényli az előkészítésnek ezt a módját az olyan taggyűlési napirend, amely tájékoztató jellegű, például a felsőbb pártszervek olyan határozatainak ismertetésé, amelyek nem igénylik az alapszervezet döntését. határozatát. Vannak azonban bőven olyan napirendek (éves gazdasági terv. zars/.amadasi beszámoló, üzem- és munkaszervezés, munkait gyelem, községi ej le.s/les, a partéiét belső kérdései stb.), amelyek vitájának ilyen motion történő előkészítése nem nélkülözhető. Petroszki • István. . az MSZMP KB munkatársa Népes és élénk hangulatú jelölő gyűlés zajlott le a Pamutnyomóipari Vállalat kiskunhalasi telepén. A jelenlevők felszólalásaikban elsősorban Ván József, a Hazafias Népfront tanácstagjelöltje által ismertetett gazdag és sokoldalú városfejlesztési programhoz fűztek megjegyzéseket. Örömmel vették tudomásul, hogy befejezéshez közeledik a városi kórház építése és nem kisebb érdeklődéssel fejtették ki véleményüket azzal kapcsolatban, hogy a lakásprogram keretében 1973-ban 292 új lakást adnak át rendeltetésének. Sokakat érdekelt a vízmű rekonstrukciójának folytatása, valamint á köz- világítás fejlesztésének terve. A négy évre szóló célkitűzések valamennyi résztvevő helyeslését elnyerték, a választópolgárok mégis — törvényadta jogukkal élve — elsősorban azokat a programpontokat kérték számon jelöltjüktől, melyeknek megvalósítására két évvel ezelőtt ígéretet és biztatást kaptak. Az egyik idős választó megkérdezte, mi az oka annak, hogy nem valósult meg utcájuk burkolatának javítása. Egy másik választó, aki a Széchenyi utca lakója, arra kérte a jelöltet járjon közbe, hogy valóban hatásosan javítsák meg végre az utcában található közkutak. Eddig ugyanis minden javítás után csak rövid ideig volt használható. Helytelenítették a választók, hogy egyesek nem nagyon törődnek a közterek, az utcák tisztaságával. Nem egy helyen valóságos szemétdombok emelkednek azokból a hulladékokból, amelyek a környező utcák portáiról kerültek ki. Volt azonban olyan vélemény is, amely szerint a szemét elszállítása sem kifogástalan, és nem lehet csak egyoldalúan a.lakókat hibáztatni a tapasztalt hiányosságokért. Az egyik választó arra a furcsa ellentmondásra hívta fel a figyelmet, hogy nem is egv házon díszeleg a „Tiszta udvar, rendes ház” felírat, az udvarba belépve valóban példamutató rendet és tisztaságot lehet tapasztalni, de a ház előtt, a kocsiúton gödrök, kátyúk, szeméthalmok mutatják, hogy a tisztaság iránti igény véget ér a kerítések határánál. A hozzászólásokból is kitűnt, hogy sok mindent várnak a tanácstól, de hozzátették a választók, • Ván József tanácstagi beszámolóját tartja. hogy nem lehet mindent felülről várni, nagyon gyakran a saját kezünkben van a cselekvés kulcsa, csak helyesen kell élni vele. A gyűlésen egyébként egyöntetűen elfogadták Ván József jelölését, és egyhangúlag felvették a tanácstagjelöltek listájára. Sz. F. Foglalkozása »vándormadár« Nálunk a vándormadár a munkahelyét gyakran változtató dolgozót jelenti, aki ellen szóval, tollal harcolunk, próbáljuk jóútr ra téríteni, s példaként mindig a törzsgárda tagokat állítjuk elé je. A napokban egy érdekes foglalkozású fiatal nővel találkoztam Zsanán. Frittman Magdolna beosztására nézve állandó postai helyettesítő. Rövidre nyírt, fiús haját hanyagul simítja oldalt, amikor első kérdésemre válaszol: — Hogy hogy csöppentem ebbe a szakmába? — Magam sem tudom. 1967-ben végeztem a postaforgalmi technikumot, s az első munkahelyem a kunszentmik. lósi posta volt. Alig három hónap után helyettesi állományba kerültem, mert szükség volt , beugróra", hol betegség, hol szabadságolás, vagy éppen új mun kaerő betanítása, miatt. Először nehéz múl megszokni, hogy három nap vagy két hét után új helyen folytassam a munkát. A gyakori helyváltoztatás n?m csupán azzal jár, hogy fogom a holmim és letelepszem az új munkahelyemen Lakás, kosztolási nehézség, új környezet, új munkatársak, arról ne is beszéljek, hogy milyen nehézségeket okozott az állandó jó baráti viszony kialakítása. Kezdetben Békés, Csongrád és Bács-Kiskun megyében dolgoztam, mert ez volt a Szegedi Postaigazgatóság számomra kijelölt körzete. Most már „csak” Bács megyében dolgozom, de itt is az eltelt öt évben körülbelül a 25: munkahelyen. Frittman Magdolna alig 24 éves, de máris sok élet- és munkatapasztalattal rendelkezik. Most a zsanai — nem valami nagynak mondható — postahelyiségben éppen Vőneki Ferencet tanítja be a postavezelöi munkakörbe. December 12-én jött Zsa vára. s a ..kiküldetése” március 21-ig tart. Ezalatt át kell adni a szakmát, s hogy ez után mi lesz? Néhány nappal a haláridő előtt mindig megjön Szegedről az utasítás, hogy hol legyen az újabb munkahelye. — Mi minden gond adódik egy ilyen vándorszakmánál? — Hát, ha nem is éppen gond, de hiányzik a szórakozási lehetőség, pedig nagyon szeretem a színházi előadást, a zenél, táncot,'de erre ritkán nyílik alkalom. Egy azonban van, amely mindenhová elkísér, hű szórakoztató társam; a jó könyv. Magam is beszéltem több emberrel, akik éppen emiatt a gyakori helyváltoztatás miatt nem vállalnák ezt a szakmát. Mindezek ellenére nem megszokásból maradok, inkább azért, mert jóleső érzés tudni, hogy szükség van rám, számítanak a munkámra. Frittman Magdolna őszintén mondja e szavakat. Hiszen ha nem így lenne, talán már risgen itthagyta volna ezt a beosztását. Vándormadár ő, a szó nemesebbik értelmében. Így kívánja a hivatása. Sz. F. Hírek a Szovjetunióból • „Különleges flotta” — észak főútvonalán. A sarkvidéki tengerek a Szovjetunió fontos közlekedési és szállítási vonalaivá váltak. Negyven év alatt a szovjet Távoli Északon nagy változások mentek végbe: *a rideg éghajlatú, korábban lakatlan helyeken épültek, hatalmas ércbányászati városok és munkástelepülések vállalatok és rénszarvastenyésztő szovhozokat alapítottak. Ezeket a helyeket az ország európai részével összekötő „főút” az 5000 kilométeres északi-tengeri útvonal lett. Az útvonalon speciális hajózást létesítettek; a hatalmas jégtörőkkel és a „Lenin” atomtengerjáróval az élen a legújabb villamoshajók tartoznak a „különleges flottához”. Ezek a hajók a sarkvidéki hajózás időtartamát csaknem kétszeresére növelik. 0 Olajipari gépgyártás Azerbajdzsánban. Megkezdődött az azerbájdzsáni olajipari gépgyártás teljes rekonstrukciója. A köztársaság vezető iparágának felújítása lehetővé teszi, hogy a termelést az ötéves terv időszakában 68 százalékkal növeljék. Azerbajdzsánban jelenleg 500 különböző olajbányászati berendelést és gépet — fúrótornyot, emelőt, csőfektetőt, szivattyúkat stb. — gyártanak, s ezeket az egész Szovjetunióban és 29 külföldi országban használják. • Kétmillió tonna rizs. 1 millió 600 ezer tonna rizst takarítottak be az elmúlt esztendőben a Szovjetunió’ ültetvényéiről. A rizstermesztés egyike az ország leggyorsabban fejlődő mezőgazdasági ágazatának. A Távol-Keleten hatalmas hálózat van kialakulóban rizstermelő gazdaságokból. Szakemberek véleménye szerint 1975-re — a kilencedik ötéves terv utolsó esztendejére — a Szovjetunió rizstermelése eléri a kétmillió tonnát. (BUDAPRESS—APN) 15. A HÁBORGÓ TIZEDES Nem kell azt gondolni, hogy csupán a férfiak voltak vétkesek és csábítók minden esetben, mint ahogy azt esetleg vélni lehetne néhány ismertetett, s az úriszék előtt tárgyalt ügyekből. A lányoknak is volt magukhoz való eszük, s bizony gyakran belegabalyodtak vallomásukba. Különösen akkor kellett nagy mesét kitalálni. ha az atya rájött a dologra. A családfőnek természetesen nem lehett úgy elmondani, ahogyan valójában történt, véres fenyegetést, erőszaktételt kellett tehát kikerekíteni. Ebből aztán furcsa históriák születtek. Az apa szaladt a bíróságra. Igv tett az 1838. esztendő októberében bizonyos Here János is, aki a város tizedese volt akkoriban. Panaszát a következőképpen rögzítik a korabeli jegyzőkönyvek: „Ez előtt mintegy három héttel Vadkerti János mészáros legény a Csongrádi Úti Kapuban lányomon erőszakot tett. Leányomat. mivel a nevezett mészáros legény házamnál volt kosztos, jól esmérte. s az alatt a szín alatt, hogy a piacra kellene menni valami vásárlás végett, a mészárszékbe csalta. Aztán az ajtót reá zárta, a leányt felnyalábolváp az ágyra vitte, reá egy k^st fogván, hogy ha sivalkodik, Vagy hánykolódik, megöli. A- leány sival- kodni és hánykolódni nem mervén. nevezett mészáros legény buja kívánságának eleget tett.. ” Később kiderül, hogy ezt a „sztorit” a lány, a 14 esztendős Here Terézia találta ki és mondta el apjának, aki felmérgedvén, azonnal a hatósághoz szaladt. Az úriszéki tárgyaláson 'azonban bizonyítani kellett, s a lány 16 éves nővérével együtt már másként vallott. A nővér elmondta, hogy egyszer elkísérte húgát a Csongrádi kapunál levő mészárszékbe, mert a legény hivatta, de ő nem tudja mit tett vele Vadkerti János. mert neki nem mondta el sem a húga, sem a legény. A bíró ismertette a vádlottal a vád lényegét, amely így hangzott; „Here Terézia azt mondja, hogy kétszer vásárlás színe alatt Káthi Imre inassal a mészárszékbe hivatott. az ajtót rázártad, azután erővel lekaptad. Valid meg, hogy ezen előadása Here Teréziának mennyiben igaz ellened?” Nem volt ijedős a mészáros legény, elmondta úgy, ahogyan történt, minden kertelés nélkül, mert látta, hogy bele akarják keverni a csávába. Ismerjék meg akkor, hogy miféle lány ez a Here Terézia és annak nővére: „Én Here Teréziával erőszakot nem tettem soha. hanem megvallom, hogy a nénje. Here Julis vezette először hozzám, hogy legyek, vele. Másodszor maga jött el hozzám a székbe. Mikor vele közösködtem. Zara György a szék előtt ült. a legényem pedig a székajtóban állott. Az ajtót nem zártam be. hanem a lány magától ment az ágyamra, engem megölelt. megtsókolt. azután mikor már vele voltam, egy cipőre valót is kért tőlem. Adtam is néki 28 garast, melyen Here Julissal cipőt vett. Arra is kért, hogy kendőt vegyek neki. s majd máskor is eljön ...” A tekintetes úriszék most már nem tudta hányadán áll a dolog. Jobbnak látta, ha szembesítik a lányt és a legényt. „Ezen rabbal Here Terézia szembe állíttatván elismeri, hogv megtsókolta, megölelte azt. és elismeri továbbá, hogv 'Cipőre 28 garasokat adott neki. Bévallja. -hogy kést nem emelt rá Vadkerti János, az ajtó sem volt bezárva bujákodásuk idején . . .” A felháborodott atya, a város tizedese bizonyára elhűlt, amikor tulajdon lánya szájából hallotta saját feljelentésének cáfolatát. A szembesítéskor adott vallomásból ugyanis kiderül, hogy Here Terézián egyáltalán nem kellett erőszakot tenni, sőt maga volt kezdeményezője a cipő árának, majd pedig kendőrevalót is szeretett volna kapni a legénytől. Közben ázonban megtudta az apa, s feljelentette a legényt, miután kérdőre vonta lányát. Ilyen körülmények között már teljesen világos volt az ügy a bírák előtt, tudták mi, s hogyan történt a Csongrádi kapunál (ma a Kuruc tér város felőli része). Meghozták tehát bölcs döntésüket, mely szerint mindkettőt szigorú dorgálásban ' részesítették, s szabadon engedték. Here Julis- ról nem tesz említést a perirat, noha nyilvánvalóan körítője volt tulajdon húgának, s az sem kétségtelen, hogy a 28 garasból neki is futotta egy cipőrev vagy topánkára. Mit tett ezek után a lányaiban csalódott tizedes? Lehet, hogy otthon alaposabb dorgálásban részesítette fiatal, de igen rafinált lányait. Nem tudjuk. Dühét — azon túl, hogy lóvátet- ték — tüzelte az a körülmény is, hogy Vadkerti János elvált ember volt. tehát ritka madár abban az időben, s természetesen elítélendőnek számított ez a ritkaság. A széktulajdonos férfiről ugyanis1 ez áll személyi adatai között: „Udvari, másképp Vadkerti János 32 éves. a Szent Szék „által feleségétől elválasztott, római katolikus ...” A pápa őszentsége azonban nem választott el alaptalanul senkit. Következik: Orvosi vélemény. Sikeres vállalkozások A lajosmizsei közös gazdaságok már évekkel ezelőtt felismerték, hogy a termelés fejlesztésének egyik feltétele az anyagi és szellemi erők összefogása. Olyan vállalkozásokat alakítottak, amelyek eddigi eredményeikkel jól bebizonyították létjogosultságukat. Gépjavító közös vállalkozás Még 1969 január 1-én alakult az a gépjavító közös vállalkozás, amelynek tagja a lajosmizsei Kossuffi és Béke, valamint a la- dánybenei Hunyadi Szakszövetkezet. Kevés készpénzzel, szegényesen felszerelt műhellyel indultak. Évről évre sokat fejlődött ez a vállalkozás és ma már számottevő üzemkéht tartják nyilván. Ennek bizonyítására leghivatot- tabb Herczeg István a közös vállalat igazgatója. — Tavaly új munkacsarnokot építettünk saját kivitelezésben. Az idén is hozzáfogtunk hasonlóhoz, öt szakmunkással indultunk és most már több mint százan dol- gonak műhelyeinkben. A vállalkozás elsősorban azért létesült, hogy a három tagszövetkezet gépeinek nagyjavítását elvégezzük, azonkívül feladatként jelölték meg az alapításkor a gépszemlék megszervezését, a karbantartás technológiájának kidolgozását. A fejlődés során lehetővé vált egy műszaki csoport létrehozása és eljutottunk odáig, hogy új gépeket is tervezzünk. Jelenleg a Kossuth Szakszövetkezetnek készítünk egy előcsíráztatott burgonya vetésére alkalmas berendezést. Ilyen gép még nincs, az ipar nem gyárt. Egyébként a legutóbbi igazgatótanács-ülésen arról is szó volt, hogy a vállalkozás segítse elő a hús- és a zöldségprogram megvalósítását, mégpedig úgy, hogy készítsen olyán kiegészítő berendezéseket, amelyeket az ipar még nem gyárt. Tavaly már 21 millió forint bruttó termelési értéket értek ed, a nyereség 4,2 millió forint volt. Az idei legjelentősebb fejlesztés az új munkacsarnok építése, amely hasonlóképpen saját kivitelezésben épül, másfél millió forintos beruházással. AZ AGROTÁP Ugyancsak 1969-ben alakult az AGROTÁP nevű önálló közös vállalkozás. Tagja a lajosmizsgj Népfront Termelőszövetkezet, a Kossuth Szakszövetkezet és a soroksári Vörös Október Termelőszövetkezet. A vállalkozás különböző szolgáltatásokat végez, elsősorban az élelmiszer-gazdasági beruházások technológiai felszereléseinek, gépeinek, berendezéseinek karbantartásával foglalkozik. Számos különleges létesítmény, köztük a martonvá'sá- ri kutatóintézet fitotronjánák elektromos berendezéseit szerelték a vállalkozás szakemberei. Lengyel László igazgatóhelyettes elmondja: — Kétszáz szerelőnk dolgozik szinte az ország minden részében. Egyik fontos munkánk a megyében a bácsborsódi Rákóczi Termelőszövetkezet ’ sertéstelepének szerelése. Mi végezzük a takarmánytárolók, szárítóberendezések, keverök felszerelését. Tovább lehetne sorolni az e körben végzett sokféle munkánkat. Két megye, Borsod, és Békés AGROKER vállalataival megegyeztünk az általunk forgalomba hozott gépek garanciális javításának elvégzésére. A fejlődést bizonyítja a lészám- emelkedés. 1972. január 1-én 264 dolgozója volt a vállalatnak, december 31-re már 494 és jelenleg már 500-on felül van a létszám. Az adminisztratív munkaerő aránya csupán 10 százalékot tesz ki. A gyors növekedés bizonyítja, mennyire szükség van a közös vállalat munkájára. — Az elmúlt esztendőt 9,7 millió forint nyereséggel zártuk, — folytatja az igazgatóhelyettes — a termelési tervet 147, az eredményességi tervet, pedig 124 százalékra teljesítettük. A sikerekhez hozzájárult a hét szocialista címért küzdő brigád, amelynek több mint száz tagja van. A zárszámadás alkalmával a legjobb. eredményt elért brigádok összesen 30 ezer forint jutalmat kaptak. Fontos feladatnak tartjuk, hogy a megye mezőgazdasági nagyüzemeivel szorosabb kapcsolatot alakítsunk ki. Jelenleg a Kiskunhalasi Állami Gazdaság vezetőivel tárgyalunk a szakosított sertéstelep egyes berendezéseinek szerelése témájában. K. S.
