Petőfi Népe, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-15 / 62. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1973. március 15.

Dohányzó szakaszok *

A jelenlegi helyzetben elég formális a vasúti kocsik dohányzó és nemdohányzó szakaszra történő kettéosztása, na a folyosókon ugyanúgy lehet dohányozni mindkét szakasznál. Egy szerelvényen belül a kocsiknak 50 százalékát nemdohányzónak kellene kijelölni. Így javulna a közlekedés kulturáltsága is.

Hegedűs István Kecskemét — Széchenyiváros

Villamosítás huzavonával.

A megyeszékhely külső kerületében lakunk. Ott, ahol a kommunális ellátottság még eléggé szegényes. Számolva a Városfejlesztés korlátozott lehetőségéivel, tavaly elhatároztuk, hogy saját költségünkön villamosíttatjuk lakásainkat.

Szándékainkat támogatta a kecskeméti Nemeskadar Szakszövetkezet is, amely hozzájárult ahhoz, hogy a kisfeszültségű hálózatot a területe egy részének igénybevételével vezettessük el házainkhoz. Mi — összesen nyolc család — a múlt év november 3-án adtunk 120 ezer forintot a DÉ- MÁSZ helyi kirendeltséginek, amely szerződésileg v&llalta, hogy a hálózatbővítési munkát legkésőbb december 31-ig elvégzi. De ez nem így történt. Az újabb határidőt január végére tűzte ki a vállalat, amely sajnos ezt az ígéretét sem váltotta be.

A lakások belső vezetékrendszere kiépítéséről hónapokkal ezelőtt gondoskodtunk, tehát a villanyfény kigyúlását már csak 'árambekapcsolás körüli huzavona hátráltatja. Ezúton kérjük a DÉMASZ illetékeseit, tekintsék jobban szívügyüknek a villamosítási megbízatásunk teljesítését és mielőbb tegyenek rneg mindent hogy valamennyien élvezhessük a technika e nemes „áldását”.

Nyolc család nevében:

Nagy Imre

Kecskemét, Felsőcsalános 19/a

Válaszolnak az illetékesek

Január 20-i számunk Olvasóinké a szó rovatában jelent meg Kocsis Sándor jánoshalmi lakos panasza „Se pénz, se nyugta” címmel. Levélírónk szóvá tette egyebek között, hogy Kiskőrösig kiállított utazási okmányát a város vasútállomásán . nem bélyegezték' le, s ezért őt megbírságolta a vonat jegykezelője. Az eljárást sérelmesnek találta, mivel az általa benyújtott papír lépt csételését a MÁV-dolgozó, vagyis a pénztáros mulasztotta el. mégis a saját hátán csattant az ostor.

A közűitekre, most érkezett meg a MÁV Szegedi Igazgatósága kereskedelmi osztályának válasza. Ebből, kiderül, hogy a szóban forgó útiokmány díjmentes utazásra csak lebélyegzéssel érvényes, ennek hiánya miatt tehát összegszerűen helyes volt a kalauz által kiszabott 20 forintos büntetés. Az érintett sze- mélypénzíáros egyébként nem , emlékezik az esetre.

A szerk. megjegyzése: Az a gyanúnk, a szegedi vasutigazga- feótíág félreértette a reklamációt. Ugyanis olvasónk nem a bírság összegének mértékét, hanem annak jogosságát kifogásolta, s vitába szállt a rendelkezéssel, amely lehetővé teszi, hogy a vasutas tévedéséért is az utast vonják felelősségre. És még valamit. Az eset reális megítélésénél aligha lehet, mérvadó, elfogadható a pénztáros ..nem emlékszem...” kijelentése.

*

Lapunk, január 25-i számának előbb említett rovatában közöltük Füredi Jenő kecskeméti lakos sorait, „Zenedíj zene nélkül?" címmel. Levélírónk szóvá tette a kecskeméti Toronyház Étterem bárjába szerzett legutóbbi tapasztalatait, miszerint a felszolgálók a zeneszolgáltatás hiánya ellenére felszámolták a zenedíjat.

A panaszra írásban válaszolt a Báes-Kiskun megyei Vendéglátó Vállalat igazgatója. Molnár János, aki arról tájékoztatott, hogy Füredi Jenő megtörtént esetről írt. A vizsgálata révén kiderült, hogy a szóban forgó éjjel a zenészek arra való hivatkozással szüntették be a muzsikálást és távoztak a bárból, mért ott tartózkodott az egyiküket megfenyegető vendég is. Az önkényesen, illetve a munkaszerződésben foglaltakkal ellentétesen cselekvő zenekar vezetőjét, valamint a történtek megakadályozását elmulasztó üzletvezetőt fegyelmi- leg vonták felelősségre, s intézkedtek, hogy hasonló eset a jövőben ne , következzen be.

*

Február 15-én ugyanezen rovatunkban „Sértő megkülönböztetés" címmel hoztuk nyilvánosságra a Ihinaeqy'.iútán lakó Vörös István sorait, aki bírálta az. ófalusi üzlet gyakorlatát, azt, hogy olt nem kaphatnak meg minden árut kenyeret sem — a község- más részének, például az ••újtelepnek a lakói.

A panasz jogos volt — összegezte vizsgálatának megállapításait szerkesztőségünkhöz küldött levelében a kereskedelmi egységet fenntartó, működtető Solt— Harta és Vidéke ÁFÉSZ igazgatósági elnöke, Banncsik Sándor. Mint írta, a történtek miatt írásbeli figyelmeztetésben részesítette az ófalusi 12-es számú vegyesbolt vezetőjét, s kioktatta arra vonatkozóan, hogy hasonló szabálytalanságra többé ne kerüljön sor.

összeállította: Velkei Árpád

Katymári kérdésekre budapesti válaszok

Ügy látszik, a 220 kilométeres távolság ellenére is megéri a Budapesti Üj Élet Ruházati Szövetkezetnek, hogy telephelyet hozott létre a jugoszláv határ menti községben, Katymá- ron.

— Egyszerre kettős gondot sikerült így száműzni

— magyarázza Galambos Miklós szövetkezeti elnök. — Bennünket alapvetően az vezetett a döntéshez, hogy így munkaerőhöz jutunk, amire már nincs mód a fővárosi központban. Itt, helyben pedig 114 lánynak és asszonynak teremtettünk kereseti lehetőséget. Az indulástól eltelt fél év azt bizonyítja, hogy egyjkünk sem csalódott. A szövetkezet 60 milliós össztermelési értékének egyharmadát már a katymári telephelyen állították elő. A gyártáselőkészítés, szabászat, raktározás, kereskedelmi munka továbbra is a központ dolga marad.

— A vidékre települő üzemeket nem egy esetben a viszonylag olcsó munkaerő vonzza, hiszen a falvakban. községekben kevesebb a választási lehetőség. Mennyi fizetést kapnak a katymári nők?

— Az induláskor úgy nyilatkoztak a dolgozók és a helyi vezetők, hogy elégedettek lesznek, ha 1200 —1300 forintos átlagot érnék el. De ezt lényegesen meghaladó, keresetek jöttek ki, amelyek tovább emelkedhetnek a begyakorlottságtól, a teljesítménytől függően. A nemrég lezajlott első mérlegzáró közgyűlésen csaknem kéthónapnyi keresetnek megfelelő nyereségrészesedést fizettünk ki.

— A munkakörülményeket hogyan akarják javítani?

— A községi tanács gondoskodott egy épületről, amelyet műhellyé alakítottunk át. A varrodai szalagot meghosszabbítjuk 12 méterrel. A bővüléssel egyúttal öltözőhöz, fürdőhöz is hozzájuthatnak a . nők, s újabb 20—30 jelentkezőt vehetünk fel. Az elképzelések szerint június végére fejeződik be az építkezés.

— Igazán szép gyermekruhákat készítenek — exportra. Idéhaza1 mikor juthatnak a vásárlók ilyen bakfis- és női ruhákhoz, fiúnadrágokhoz, frottír alapanyagú köntösökhöz?

— Ha nem is sok, azért itthon is marad a termékeinkből. Az idén még többet, legalább 5 ezer kabátot, nadrágot szállítunk a belkereskedelemnek

— fejezte be a katymári üzem termelésére vonatkozó kérdésekre adott válaszait a budapesti szövetkezel. elnöke.

Felső képünkön: Íme, ilyen nylon-velúr lányka- és fiúkabátkák készülnek Kalymáron.

Lenn: .szúrópróbaszerű minőségellenőrzés a szalag melett. Halász Ferenc—Pásztor Zoltán

REPERTÓRIUM A TÁRSADALMI SZEMLE 15 ÉVFOLYAMÁRÓL

Tanítsa a kommunistákat

*

A nyomdagépek ontják a folyóiratokat, könyveket. A tájékozódást egyre inkább a választék bősége nehezíti, örvendetes, hogy a fővárosi Szabó Ervin Könyvtár fontos feladatának tekinti a kiadványokban felhalmozott szellemi energia feltárását, aktivizálását. Bibliográfiáik, tartalmi összesítőik hozzásegítik a kutatókat, érdeklődőket egy-egy téma alaposabb ismeretéhez. Munkásságuk hiányt pótol.

A. napokban adták ki a Társadalmi Szemle 15 évfolyamáról készített repertóriumot. A párt központi elméleti folyóiratának hű tükre ez a 415 nagyalakú oldalt tartalmazó útmutató. A vállalkozás méreteit, a feldolgozott anyag nagyságát néhány számadat is érzékelteti. 1957. tavaszától 1972. végéig 2257 cikk jelent meg a Társadalmi Szemle hasábjain. Ezernél több szerzőt foglalkoztattak. (Sajnos, kevés Bács- Kiskun megyei pártmunkás, kutató nevével találkozunk a repertórium lapozgatása közben.)

Milru Ibolya, a kiadvány szerkesztője . gondosan választotta meg a több ezer cikket rendszerező, csoportosító címszavakat. Világnézeti kérdésekben, a kül- és belpolitika fontosabb eseményei között, a gazdasági kültú- ra elméleti problémáiban tájékozódók nem nélkülözhetik a Társadalmi Szemlét (és ezt a sajnos, kis példányszámban sokszorosított repertóriumot).

A bibliográfusok természetesen - nem vállalkozhatnak értékelésre, minősítésre. Mégis, a visszavisszatérő címek, témák önmagukban is jelzik politikánk következetességét. Fő jellemzőit Kádár János köszöntője így fo-‘ galmazta meg az ellénforradalom

után megjelent első számban: „Tanítsa a Társadalmi Szemle ,a kommunistákat az ellenség ismerésére és legyőzésére, a szövetségesek megértésére és 1 a velük való együttműködésre. Türelmes, kitartó, meggyőző munkával kell a párt köré tömöríteni; a szocializmus ügyének megnyerni a jóhiszemű emberek tömegét.”

A folyóirat repertóriuma időrendben is közli a cikkekre vonatkozó könyvészeti tudnivalókat. Földrajzi és névmutatót is tartalmaz, így könnyítve az eligazodást. a visszakeresést. Külön rendszerezik a sajtóval kapcsolatos írásokat, a folyóirat hasábjain folytatott vitákat. Ez utóbbiak lényegesen hozzájárultak politikai, világnézeti kérdések tisztázásához, a helyes álláspont kialakításához, a marxista gondolkodásmód érvényesítéséhez.

H. N.

Vélemények,

gondolatok

A tartalmában és formájában egyaránt újjászületett Petőfi Népe rendszeres olvasója lettem é$ leszek a jövőben is. A februári számokból az alábbi cikkek késztettek töprengésre.

*

A pályaválasztás tapasztalatai (febr. 6.): Csak a pedagógusok érdeke a tanulók tsz-be irányítása? Véleményem szerint a gazdasági vezetőknek .tudatosabban és előrelátóbban kellene a mezőgazdasági pályákat népszerűsíteni.

Egy gyár — egy iskola (febr.

11.): Szép eredményeket gyümölcsöző mozgalom, remélem nem kampányról van szó. A belső problémákkal már nem viaskodó kiegyensúlyozott légkörben tevékenykedő gazdaságok kulturális alapjának bizonyos részét falunkban is, hiúsult is ésszerűbben használhatnánk föl az iskolák javára: tanteremépítés, könyvtár- fejlesztés, úttörőszervezet támogatása stb. tekintetében.

. A továbbtanulás lehetőségei (febr. II.): Az az igazság, hogy az iskolákban —t döntően objektív okokból — még nem beszélhetünk igazi életre nevelésről, gyakorlati oktatásról. Sok helyütt viszont a meglevő tárgyi felszereléseket sem használják föl kellőképpen. Egyik-másik üzemben inasnak tekintik a fiatalokat egyes „szakemberek” és csak takarításra, gépmosásra tanítják őket 3‘ éren át. Egyszer pedig ők is átadják a stfétabotol. De kiknek?

Tanulmányi versenyek (febr. 20.): A mi járási úttörőelnökségünk értesítése eredetileg úgy szólt, hogy minden költséget ők fognak fedezni. ML történt valójában? ... Az útiköltséget fizesse ki a helyi tanács (megtörtént), az ebéd költségeit vállalja magára a csapat- pénztár. Jutalomkönyvet . nem kaptak a gyerekek, az ’irodalombarátok oklevelet sem. A cikkíró szerint „általában nagy’’ gondot fordítottak a vetélkedők élőké-, szítésére". Sajnos nekem — a kalocsai járásban — más a tapasztalatom. Pozitívumként értékelem a feladatok országos egységességét, hibának tekintem, hogy a S. osztályban a magyarnyelv és irodalomból versenyzőknél nem a tan tervre épülő tudást, készséget köreteitek.

Az általam felsorolt gondokat tanulságosnak érzem és statisztikai adatok híjjá n sem csupán

helyi problémáknak.

*

Tetszik a Petőfi Népe őszintesége, én is szókimondó vagyok. A Látóhatárra emlékeztető folyó- iratszemiéket, a fényképes. Petőfiről szóló írásokat, a Pajtás posta híreit tanítványliin is, magam is jól hasznosítjuk. Á cikkemben felsorolt gondol ltokat a lapban közölt írások ébresztették bennem, mégsem a lapra vonatkoztatom a jól ismert közmondást: „nem mind arany, ami fénylik".

Csősz József

tanár, úttörő-csapatvezető, pártcsoport-bizal ni i

13. ‘HÁZASSÁGTÖRŐK

Igen kemény eszközökkel védte az úriszék a házasság szentségét. Ennek ellenére mégis szép számmal találkozunk a korabeli iratokban olyan esetekkel, ami- 'kor valamely férfi, asszony azért került az úri szék elé, mert házas létére mással szűrte össze a, levet. Ennek pedig igen komoly következményei lehettek, nem egyszer halálra is ítélték a delikvensét. Akit viszont ilyen vétekért a hóhér kezére adtak, meg is érdemelte, mert igenigen belemerült a földi örömökbe, lábbal tiporta a házasság szentségét.

Enyhébb esetnek számít emeg- tévelyedeftek krónikájában Szi- kora József története. A nem éppen' szent életű férfiú az úr 1833-ik esztendejében a fajtalanság vétkébe keveredett bizonyos Vörös Rozália nevezetű fe- héméppel. Így emlékezik meg róluk a jegyzőkönyv: ;,Szikora József ketskeméti lakos terheltetik azzal, hogy feleséges létére Vörös Rozáliával íajtalankodott. Vörös Rozália ezen kívül terhel- tetik még azzal is, hogy midőn Szikora Józseffel íajtalankodott, annak zsebéből 150 forintokat kilopott. Szikora József ezért egyszerre elszenvedendő 20 pált- zákra ítéltetett, Vörös Rozália pedig egy hónapi elzárásban, 10 korbácsütésekben és 100 forint megtérítésében marasztalta- tott...” Hozzá tehetjük, hogy olcsón megúszták az esetet.

Született ilyen esetekben egyoldalú ítélet is: csak az asszonyt marasztalták el, a férfi viszont szabadon futhatptt. Nem tudjuk miért, hiszen, mint többször is említettük, igen szűkszavúak a jegyzőkönyvek és csak kivételes esetnek számít az olyan, mint Hagaz Erzsi és Krigel József kalapos mester tárgyalási jegyzőkönyve. Mert például az 1800- as esztendő szeptember havában törvény elé állított Jámbor Erzsébetről igen keveset tudunk..

Ez az asszony bizonyos Várhelyi Mihály katonának volt a felesége. A katona azonban feltételezhetően valahol messzebb vidéken teljesített szolgálatot, s a tüzesvérű menyecske megunta az örökös és hiábavaló várakozást. így aztán bűnbe keveredett: Barka Mihálynak lett

ágyasa, vagyis megsértette a házasság szentségét.

A dolog kiderült, s az asszonyt egy fertály esztendei (negyedévi) rabságra, azalatt kétszer elszenvedendő 60 kisebb korbácsokra, közmunkára és minden szerdán, pénteken kenyéren és vízen való böjtre ítélték. . Barka Mihálynak a haja szála sem görbült. Nesze neked egyenlőség.

Halasi Péter már nem úszta meg ilyen könnyen a dolgot. Igaz, ő két gyermeket is nemzett Szoboszlai Mihály banki lakos feleségével, Benkó Máriával. Idézzük az úriszéki jegyzőkönyvet: „Halasi Péter helybéli, az alább megnevezett rabnak, Benkó Mária, Szoboszlai Mihály bánki lakos feleségének négy esztendőktől fogva hitetlen ágyassá, együttélő társa és attól gyermekeket is nemzett. Halasi Péter ezért egyszerre elszenvedendő 40 korbácsokra, emez pedig három hónapok alatt elveendő kétszeri 60 korbácsokra, közmunkára és eredeti helyére való visszakísérésre ítéltetett Kötelezvén Halasi Péter a most is életben levő fattyú gyermekek tartására és' nevelésére is, minthogy azokat Benkó Mária az ő törvényes férjéhez annak várhatóan nagy felindulása és az agyonverés veszedelme nélkül haza nem viheti. A gyermekekre való felvigyázat és gondoskodás Muszlay József úrnak ajánltatott...”

Micsoda együgyű bölcsesség sugárzik ebből az ítéletből. A_ Tisztelt Űri Szék megértette,'

hogy 5 férj bizonyára nem fog megörülni a négy ev után két gyerekkel beállító asszonynak, s „várhatóan nagy felindulása” miatt a gyerekeket a vér szerinti apánál hagyta, ugyanakkor gondnokot rendelt ki Muszlay József uram személyében. Azzal nem törődtek a bírák, hogy mi lesz az asszonnyal, hiszen elsősorban őt fenyegette az „agyonverés veszedelme”, még akkor is, ha biztonságos őrizet mellett kísérték haza őt a meglepett és talán azóta új asszonyt választott Szoboszlai Mihályhoz. Nem törődtek azzal,- hogyan rendeződik majd ennek az egymást négy éve nem is kereső házaspárnak az élete. Az volt a fontos, hogy a „házasság szentségén” esett csorbát kiköszörüljek.

Egyáltalán nincs bizodalmunk abban, hogy ez sikerült volna. A két gyerekkel magára maradt Halasi Péter 10 korbácsokkal rendszabályozva is bizonyára vonzódott Benkó Máriához, két gyereke anyjához, akit nem vehetett feleségül, mert hites ura volt. S bármennyire gyűlölte is férjét az asszony, nem válhatott , el tőle, mert akkor még a házasságok az égben köttettek, elválni nem lehetett.

A történet megmozgatta a fiskális fantáziáját is. A jegyzőkönyvet, annak margóját tele rajzolta egy lány arcképével, s körül írta cirkalmas betűivel: Óh Vilma, Wilhelmina! Együtt érezhetett Halasi Péterrel és Benkó Máriával, de ő mégis hivatalnok volt. A jegyzőkönyv alá aztán ridegen oda kanyarin- totta: Feljegyezte Boldog Antal fiskális, anno 1810.

Következik: A többnejűség vétke

>