Petőfi Népe, 1973. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-15 / 38. szám

/ 1973. február 13. • PETŐFI NÉPE 0 3 Az energiarendszer irányítása Délszláv konferencia Az MSZBT kibővített elnökségi ülése Az Országos Villamos Teherelosztók irányítják a magyar villamos­­energia-rendszert. A hazai erőművek üzembiztos és gazdaságos ter­melésének, az alaphálózat feszültségének és a szükséges kapcsolási műveletek irányítása, valamint a nemzetközi együttműködés energia­­forgalmának szabályozása is a teherelosztók feladata. Szerdán a Parlament Vadász­termében kibővített ülést tar­tott az MSZBT Országos Elnök­­sége. A tanácskozást Apró An­tal, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a társaság elnö­ke nyitotta meg. A tanácskozás első részében Nagy Mária, az MSZBT főtit­kára ünnepi beszédében meg­emlékezett a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyez­mény aláírásának negyedszáza­dos évfordulójáról. Többek kö­zött elmondta, hogy a magyar nép életében kiemelkedő jelen­tőségű volt 1948. február 17., amikor Magyarország és a Szovjetunió kormányainak, kép­viselői Moszkvában aláírták a két ország közötti barát­sági, együttműködési és köl­csönös segítségnyújtási szer­ződést. Ma már a ne­gyedszázad történelmi távla­tába visszatekintve elmondhat­juk: a magyar—szovjet barátság és együttműködés minden vo­natkozásban megfelel a magyar és a szovjet nép alapvető ér­dekeinek, s egyken megbízható támasza a Magyar Népköztársa­ságnak, az élet minden terüle­tén hozzájárul szocialista építő­munkánk eredményes végrehaj­tásához. A tanácskozás további napi­rendjén szerepelt az MSZBT el­múlt évi tevékenységének érté­kelése és az 1973-ra szóló mun­kaprogram, amelyet Regős Gá­bor, az MSZBT titkára terjesz­tett elő (MTI) Számítsanak a névsorba! A kalocsai városi pártbizott­ság egyik irodájában, ahová vé­letlenül benyitottam, javában folyt az eszmecsere. A hosszú asztal mellett idős, deresedő ha­jú férfiak. Veteránok, a mun­kásmozgalom régi harcosai. Kö­rükben Dániel Géza, a városi pártbizottság titkára és a me­gyei pártbizottság két munka­társa is. A saját tapasztalatait meséli éppen Svéd Pál elvtárs. A jelenlevők figyelme őrá össz­pontosul. — ... Énhozzám azóta, hogy a TEFU-tól, jobban mondva: a VOLÁN-tól nyugdíjba mentem, bizony, még nem szólt senki. Vagyunk onnan hatan vagy he­ten, de egyikünkhöz sem. Pedig olvastam, hogy Kecskeméten, a központban megrendezték a nyug­díjasok napját. Nálunk nincs ilyen, pedig ... Nem azért, hogy rá lennénk szorulva egy uzson­nára, hanem . . . Szóval, a meg­becsülés. ... — Hát igén... — folytatja a munkásőr-egyenruhás Fónagy Gyula bácsi. — Én harmincegy éven át megtettem a kötelessé­gem, kiváló vasutas voltam. De engem sem hívnak azóta soha... A türelmetlenül jelentkező Kengyeli Sándor elvtárs kapja meg a szót: — Én 1929 óta vagyok szerve­zett munkás, szakszervezeti tag. Most két éve, 1971-ben jutot­tam el odáig, hogy üdülni küld­tek. Azelőtt még soha, akkor először voltam a feleségemmel együtt üdülőben, Nagymaroson. — Meglep, amit az elvtársak elmondtak — kezdi a vélemé­nyét Vörös János, veterán kom­munista. — Én az Iszkra Tsz­­ből mentem nyugdíjba, az otta­ni pártszervezetbe tartozom most is. En igazán érzem, hogy megbecsülnek, tisztelnek. Ez szerintem mindenütt fontos len­ne. Már a példáért is. Láthatja, hogy mire számíthat a fiatal, aki egyszer, valamikor maga is nyugdíjas lesz. A pártszervezet mindenütt ügyelhetne erre...! Vörös elvtárs ezzel új irány­ba terelte a beszélgetést. A párt­szervezeti munka gyakorlatának néhány vonását veszi célba a vita. S ha az idősebb nemzedék­kel való törődésről jó példa hangzik el, a pártbizalmiak te­vékenységét, figyelmességét di-Most, hogy a jegyzetfüzetem­ben lapozgatva újra feleleve­nedtek előttem a kalocsai be­szélgetés részletei, hirtelen a nyugdíjas szomszédom, K. Sán­dor bácsi jutott eszembe. Tőle hallottam a keserű megjegyzést: „... Addig van az embernek becsülete, amíg dolgozni bir. Utána érje be a nyugdíjával, azzal, hogy havonta pontosan el­hozza a postás. Mit akarhat még? A névsorba nem számít már be­le ...” Lehangoló következtetés ez a műnk rődés hiánya lenne igazán a helyénvaló, — mint azt nagyon sok jó példa tanúsítja —, hogy igenis, szá­mítson az üzemi névsorba min­den munkában megfáradt nyug­díjas! A tiszteletükre rendezett összejövetel, néha-néha az üdü­lői beutaló, egy-egy meghívás az üzemi ünnepségre, vagy ép­pen termelési tanácskozásra — mind azt bizonyítaná, hogy az idősek is hozzá tartoznak a munkóskollektívához, ahhoz a nagy családhoz, amelyben dol­gos éveiket, évtizedeiket leélték. Mindössze ennyit kívánna a nyugdíjas Svéd Pál vagy Fónagy Gyula Kalocsán csakúgy, mint nem egy társuk a megyében. P. I. nkahelyi figyelmesség, tö­­niánya miatt. Pedig az • A teherelosztó vezénylőterme. Kopernikusz és a Chronika Hungaricum Ebben a tanévben emlékeznek M. Kopernikusz születésének, vala­mint az első magyar nyomtatott könyv, a Chronika Hungarorum ki­adásának 500. évfordulójára. A két évforduló ünnepségeinek előké­szítésére emlékbizottságok alakultak, amelyek állásfoglalása alapján a Művelődésügyi Minisztérium a következőket javasolja: A középfokú oktatási-nevelési intézmények egy természettudomá­nyi (fizika, földrajz) órán, vagy osztályfőnöki órán, illetve — ha a körülmények engedik — iskolai rendezvényen emlékez­zenek meg Kopernikusz törénelmi jelentőségéről, máig ható csil­lagászati fizikai, filozófiai életművéről. A megemlékezést le­hetőleg az évfordulón — 1973. február 19-én — tartsák meg. 9 A kopernikuszi rendszert bemutató 1660-ban készült alkotás másolata. A Hess András budai nyomdájában 1473. június 5-én elkészült el­ső magyar nyomtatott könyv, a Chronika Hungarorum kiadásának jubileumi évfordulóját könyvkultúránk szocialista szellemű fejleszté­sére és múltjának jobb megismerésére kívánják felhasználni. Ennek jegyében javasolja a minisztérium, hogy az alsó- és középfokú oktató­nevelő intézmények egyaránt 1973. június 5-én, illetve ehhez közeli időpontban osztály- vagy iskolai rendezvény keretében emlékezze­nek meg az évfordulóról. Az emlékbizottságok mindkét évforduló országos jellegű megün­neplését részletes irányelvek kiadásával segítik. Ezekben az igazga­tók az iskolai ünnepségek tartalmi előkészítéséhez is tájékoztatást kapnak. • Reménnyel és bizakodással töltik el a világot a Vietnamból érkező hírek. A tűzszünet életbe lépése óta nem hullanak az ame­rikai bombák, napról napra keve­sebb a fegyverropogás. Véget ért — a világtörténelem egyik leg­­barbárabb háborúja, amely em­beréletben és anyagiakban egy­aránt mérhetetlen károkat oko­zott Vietnam népének. Még nein tudjuk az áldozatok végleges számát, még nem teljes a szomorú statisztika a földig rombolt városokról, iskolákról, gyárakról, kórházakról, lakóépü­letekről, még szenvednek a sebe­sültek. De a romok felett már új erőre kapott az élet: papírszeletre kézzel írt menetrend függ a ha­noi pályaudvar falán, temetik a bombatölcsérekel, bontják, javít­ják a romos épületeket. A vietnami hazafiak győzelme a szocialista közösség, a világ ha­ladó emberiségének a győzelme is: szolidaritásunk, politikai, er­kölcsi és anyagi segítségünk meghozta a gyümölcsét. Volt ér­telme tehát az áldozatnak, az erőfeszítésnek. De a harcnak most új frontja nyílt: az újjáépítés, a háborús se­bek begyógyításának gigászi mun. kája áll vietnami testvéreink előtt. S ebben ugyanúgy számít­hatnak ránk, mint eddig, a fegy­veres harc idején. Hazánk a töb­bi szocialista országgal, a világ minden haladó- erejével együtt tőle telhetőén segíteni fogja Viet­nam békés újjáépítését, nemzeti felemelkedését. • A segítség egyik módja — a legközvetlenebb — az a sokféle segély, amelyet a magyar állami és társadalmi szervezetek ajánlottak fel a VDK-nak. Még a harcok idején különböző szárí­tott ételeket és konzerveket, egészségügyi felszereléseket, köt­szereket. gyógyszereket és egyéb létfontosságú cikkeket szállítot­tunk segélyként Vietnamba. A magyar társadalom példamutató egységben állt ki a vietnami nép ügye mellett. A SZOT társadalmi gyűjtésből több kisüzemet, sze­mélyvonat-szerelvényt és egyéb segélyszállítmányokat küldött. A széles körű társadalmi akciók — az Egy iskola, egy kórház Viet­namnak, a Budapest Hanoiért, a Takarót a vietnami gyerekeknek, a tranzisztoros rádió- és a ke­rékpárakciók — eredményeként több tábori és városi kórházat, több mint hatezer liter vért, sok gyógyszert, iskolai füzeteket, tan­eszközöket. rádiókat, csónakokat, kerékpárokat küldtünk Viet­namba. Savaria, nyári egyetem Az ősi Savariában, Szombathe­lyen az idén hatodszor rende­zik meg a pihenést, szórakozást és tanulást ígérő nyári egyete­met. A műemlékekben és történeti emlékekben gazdag város sok­féle lehetőséget kínál azoknak a kül- és belföldi érdeklődők­nek, akik kellemes órákat, na­pokat eltöltve szeretnének meg­ismerkedni Szombathely szép­ségeivel és nevezetességeivel. A nyári egyetem augusztus 12-én kezdődik és augusztus 24- ig tart. Április 30-ig jelentkezhetnek azok, akik a nyári egyetem hallgatói kívánnak lenni. Üzemi uszoda A magnyitogorszki Lenin Fémkombinát több mint fél mil­lió rubel ráfordítással 50 méte­res fedett úszómedencét épített dolgozói részére. A tágas, világos úszócsarnok­ban a medence sportcélokra is alkalmas. 8 pályáján kívül ugró­toronnyal is ellátták. A berende­zéshez tartozik a „száraz úszás­hoz” szükséges felszerelés, az orvosi szoba és az edzők szobá­ja. A? uszodában úszó, műugró, vízilabda és vízalatti úszószak­osztály, valamint a dolgozók testedzését szolgáló „egészség” csoport működik. A fémkombi­nátban dolgozók és családtagja­ik ingyen látogathatják az uszo­dát. A kiadásokat az üzem szak­­szervezeti bizottsága fedezi. Hazánk Vietnamért A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége ez év őszén tartja VII. kongresszusát. Ezt megelőzően területi konfe­renciákat rendeznek, melyeken felmérik az elmúlt négy eszten­dő munkáját. A mai napon Ba­ján üléseznek, s megvitatják a nemzetiségi politika gyakorlati végrehajtásának eredményeit, tennivalóit. Megyénk bácskai területén, a bajai járásban, különösen je­lentős számú délszláv nemzeti­ségi lakos él, de találhatók hor­­vátok (bunyevácok) és szerbek a kalocsai és kiskunhalasi já­rásban is. A délszláv nemzetiség lakta 12 község tanácstagjai kö­zül száznegyvenkilenc a dél­szláv, közülük harmincketten tagjai a tanácsi végrehajtó bi­zottságoknak, de megtaláljuk a nemzetiségieket a megyei ta­nácsban is. öt közülük községi tanácselnök és ketten ország­gyűlési képviselők. A megye társadalmi, gazdasági és kultu­rális életében természetesen en­nél jóval nagyobb számban fog­lalnak helyet, különösen jelen­tős a szerepük a megye népi hagyományainak ápolásában, a népi kultúra megőrzésében. Jel­legzetes szint képviselnek és or­szágos, sőt nemzetközi sereg­szemléken is helytállnak a her­cegszántói és garai együttesek. Sokat tesznek az anyanyelvi műveltség terjesztéséért a katy­­mári délszláv színjátszók, jó híre van a bajai, garai, bátyai, csá­­volyi és felsöszentiváni népi ze­nekarnak, illetve tánccsoportok­nak is. Évről évre fejlődik a horvát— szerb anyanyelvű oktatás is a megyében. Négy községben mű­ködik délszláv óvoda, több isko­lában folyik kétnyelvű tanítás, illetve nemzetiségi tagozatos ok­tatás. A nyelvoktató általános iskolák száma 1968 óta kilencről tizenkettőre emelkedett, s a ta­nulólétszám ez idő alatt négy­­százhatról hatszáznegyvenötre növekedett. A bajai III. Béla Gimnáziumban is folyik horvát —szerb nyelvoktatás szakköri formában. Az eredményekkel természete-A magyar segélyszállítmányok katonai felszerelései között sok olyan műszer és berendezés van — az elpusztult villamos erőmű­veket pótló aggregátorok, a kü­lönböző híradástechnikai anyagok —, amelyek a harcok után most a békés újjáépítést szolgálják majd. • A romokon új Vietnam épül fel. S a nagyarányú újjáépítési munkában a magyar tervezők, mérnökök és más szakemberek is részt vesznek. Közreműködésünk­kel tervezik és szerelik fel Hanoi és több más vietnami város jó né­hány új üzemét és más létesít­ményét. A Középülettervező Inté­zet például egy ötszáz ágyas kór­ház és az azt kiegészítő szakor­vosi rendelőintézet tervezésére kapott megbízást. Hanoitól ötven kilométerre egv teljesen új város­rész épül. Ott kap helyet az új kórház, amelynek tervprogramját még a fegyverszüneti tárgyalások napjaiban küldték ki Vietnamba. Három magyar mini házgyár készíti majd a paneleket, épület­elemeket a VDK városainak új házaihoz. A három házgyár még az idén elkészül, s Vietnamba jut. A Lakóénülettervező Vállalat mérnökei egy-, két- és háromszo­bás lakások terveit bocsátják a vietnamiak rendelkezésére. A házgyári gépek, daruk, felvonók kezelését a vietnami szakemberek egy csoportja itt tanulja meg. kint pedig magyar vezető mérnö­sen még nem lehetünk elégedet­tek. Szocialista társadalmi rend­szerünk alapelveiből fakadj nemzetiségi politikánk megköve­teli mind a helyi, államhatalmi és politikai, mind a társadalmi szervek hatékonyabb közremű­ködését, segítségét. Csak egy példa erre vonatkozóan: habár az iskolák könyvtári ellátottsá­ga sokat javult, nem mondható még ez el a közkönyvtárakra, ahol általában kevés a szerb­­horvát nyelvű könyv. Még ahol jó is az arány, ott is frissítésre, gondosabb válogatásra szorul a könyvállomány. A könyvtárak forgalma sem mondható kielé­gítőnek. Fokozott és színesebb propagandára volna szükség. Nagyobb figyelmet kellene for­dítani a gyermekirodalom és a folyóiratok beszerzésére, melyek iránt megnövekedtek az igé­nyek. A szomszéd népek nyelvének megtanulása igen hasznos és szükséges lenne a gazdasági és kulturális kapcsolatok tovább­fejlesztése érdekében is — és nemcsak a nemzetiségi lakos­ság számára. A nagy európai és világnyelvek oktatása mellett ilyen jellegű nyelvtanulásra or­szágosan és a megyében a ma­gyar anyanyelvűek között alig van példa. Pedig ez kapcsolód­hatna a nemzetiségi lakosság nyelvműveléséhez. Bár mutat­kozik fejlődés, de még mindig többet kellene tenni a nemze­tiségi nyelvet oktató pedagógu­sok — óvónők. általános isko­lai nevelők — anyanyelvi to­vábbképzése érdekében is. Arra is jobban törekednünk kell, hogy a nemzetiségek sok színű kul­túráját és népi hagyományait minél szélesebb körben megis­merje megyénk lakossága. A mostani konferencia bizo­nyára sok hasonló gondolatot felvet még az elmondottakon kívül is, segítve a fejlődést, to­vábblépést, a délszláv lakosság nyelvi kultúrájának fokozottabb érvényesülését. Kívánunk jő munkát az alkotó munkához a délszló.v konferencia valameny­­nyi részvevőjének. T. P. kök segítik majd a házgyárak működését. A KISZ közreműködésével ezerszemélyes szakmunkástanuló­intézet épül Hanoiban. Az okta­táshoz szükséges valamennyi gé­pet, műszert — a mintegy negy­venöt—ötvenmillió forint értékű felszerelést — társadalmi mun­kával teremtik elő, s ajándékba adják Vietnamnak a magyar fia­talok. A tanintézet építését ha­marosan megkezdik. A magyar fiatalok részt vesznek a DÍVSZ akciójában is: gyermekkórházat építenek nemzetközi összefogás­sal. A vietnami műszakokból be­folyt pénzzel segítik a magyarok az építkezést, a Medicor KISZ-esei pedig társadalmi munkában ké­szítik el az új kórház berendezé­sének terveit. 0 Az ország újjáépítésében, a VDK gazdaságának fellendítésé­ben bizonyosan fontos szerepe lesz annak az ezer vietnami fia­talnak. akik az 1966-os kormány­közi megállapodás alapján har­mincféle szakmában Magyaror­szágon — az Egyesült Izzóban, az ORION-ban. a Ganz Villamossági Művekben, a Videotonban — sze­reztek szakmunkásoklevelet. Utol­só csoport juk a fegyverszünet megkötése előtti hónapokban tért haza. Ugyancsak nagy feladatok várnak az ország gazdasági és kulturális életének irányításában azokra a vietnami szakemberek­re, akik a harcok idején a ma­gyar egyetemeken, főiskolákon ta­nultak. készültek a béke éveire. Észak-éá Dél-Vietnamból eddig összesen nyolcszáznyolcvan fiatalt vettek fel a magyar egyetemek, főiskolák. A legutóbb kötött államközi megállapodások alapján szakem­bereink részt vesznek majd a VDK természeti kincseinek feltá­rásában. közreműködnek a bauxit­­kutatásban, az öntözőrendszerek kialakításában, az állatgyógyá­szat korszerűsítésében. Segítséget nyújtunk a VDK mezőgazdasága — elsősorban kisállattenyésztése és vízgazdálkodása — fejlesztésé­hez. a hibridkukorica meghonosí­tásához is. Jelenleg kétszázhúsz­ezer hektárnyi területen termesz­tenek kukoricát a VDK-ban, de főleg alacsony terméshozamú faj­tákat. A számítások szerint a ma­gyar hibridkukoricával öt év alatt megduplázható a vetésterület és a mostani tízmázsás hektáron­kénti átlagtermés is. A vietnami sebesültek ápolásá­hoz, a betegek gyógyításához még nagyon sok vérre van szükség. Ezért fogadják vietnami bará­taink olyan megilletődött köszö­nettel az utóbbi hetekben szerte az országban kibontakozott „Vért Vietnamnak” akciót. • ök, ott a harc mezején ér­tünk is véreztek. Ezért adjuk jó szívvel mindazt, ami segíti a se­bek begyógyítását, az élet talpra állítását Vietnamban.

Next

/
Thumbnails
Contents