Petőfi Népe, 1973. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-13 / 36. szám
1973. február 13. • PETŐFI NÉPE • 3 Beszélik, hogy.. . Több sorompó kellene • Tragikus szenzáció volt a kecskeméti autóbusz—vonat öszszeütközés, érthető, ha a közvélemény máig sem tudott napirendre térni a történtek fölött. Fájdalmasan sok emberélet esett áldozatul, emiatt a súlyos balesetet követő napok megrendülésén, a részvéten és a hozzátartozók iránti együttérzésen túl azóta is minduntalan elhangzik a „miért”. Hogy miért kellett meghalniuk az áldozatoknak, s főleg hogy mit lehetne és kellene tenni a hasonló katasztrófák megelőzéséért. Mert a halottakat már nem lehet feltámasztani, de az élők mai, holnapi biztonságáért minden lehetőt el kell követni. Ebben mindenki egyet is ért. a vita nem ekörül folyik. Hanem, hogy milyen módon érhető el a nagyobb biztonság. Pontosabban, most már lényegében csak egyetlen kérdés maradt, amelyben változatlanul vannak vélemények és ellenvélemények: legyen minden vasúti kereszteződésben sorompó, vagy sem. • Sok emberrel beszéltem, akik amellett kardoskodnak, hogy valamennyi veszélyes helyre leereszthető sorompót kell állítani, s akkor nyugodtak lehetünk, mert ez a legszükségesebb óvintézkedés a figyelmetlenséggel és a felelőtlenséggel szemben. Nem is értik, hogy ezt miért nem tették meg már korábban az illetékesek. Mások, a közlekedés és különösen a vasút szakemberei, vezetői ellenérveket sorakoztatnak fel. Szerintük á sorompó nem csodaszer a balesetek megelőzésére, nem ez a kizárólagos és talán nem is a legjobb megoldás. Érveikre oda kell figyelni, hiszen sok mindenre joggal hivatkozhatnak. Így például arra, hogy több, mint kilencezer vasúti kereszteződés található az országban, ennek alig több, mint a negyedét védi sorompó, a többinél csak figyelmeztető táblák és jelzőberendezések vannak, de arányaiban mégis a sorompóval ellátott helyeken történik több baleset. Figyelmetlen és fegyelmezetlen vezetők későn fékeznek, áttörik a sorompót, vagy türelmetlenségükben felemelik, hogy áthajthassanak alatta. Az sem ritka, hogy az ereszkedő sorompó alatt még megpróbálnak átjutni, de bezárva maradnak a síneken és rendszerint bekövetkezik a tragédia. További érvük, hogy sok külföldi országban hasonló a sorompós és anélküli vasúti kereszteződések aránya, mégsincs annyi baleset, mint nálunk. Aztán figyelembe kell venni az anyagi és személyi feltételeket is. Nevezetesen, hogy egy új sorompó felszerelése legalább egymillióba kerül, több ezer tehát milliárdokba. s ha volna is ennyink, honnan lehet előteremteni azt a sok ezer vasutast, aki kezelje a berendezést, a különben gyér forgalmú kereszteződésekben? • Számomra mégsem az anyagi indok a meggyőző, hiszen nincs az a pénz, amelyet sokallhatnánk, ha azzal emberéleteket lehet megóvni. Csakhát másokkal együtt nekem is az a véleményem, hogy a több sorompó nem minden. Az elmondottakon kívül arra is gondolok, hogy a tilalomfák valóságos erdeje sem pótolhatja azt a belső önkéntes kényszert, amelynek mindig és mindenkiben ébren kell lennie, ha nemcsak önmagáért, hanem másokért is felelős. Vagyis a vezetőnek, aki felel az utasok biztonságáért, nem azért kell megállnia a veszélyes hely előtt, mert f>tt leengedték a sorompót. Annál is inkább, mert előfordult már, hogy jött a vonat, de a sorompó valamilyen okból fentmaradt. Ismerünk olyan eseteket is, amikor a fénysorompó romlott el, tehát ennél sem csak akkor kell óvatosnak lenni, ha a két piros lámpa az előírás szerint felváltva villog, hanem máskor is. Akkor is ha Zöldet jelez, mert minden esetben meg kell győződni az áthaladás veszélytelenségéről. • Ezzel együtt lehet, hogy tényleg több sorompóra volna szükség, olyan helyeken is, ahol most csak figyelmeztető táblák és lámpák vannak a kereszteződés előtt. Ennek megítélése és eldöntése a vasút felelős vezetőire tartozik. Nem lehet azonban csupán kevesek dolga annak a másik, úgynevezett belső sorompónak a működtetése, amelyet másszóval felelősségérzetnek szoktak nevezni. Minden vezetőnek ismernie kell a veszélyt jelző táblákat, amíg erre tanítani kell valakit, addig egyedül nem is ülhet kormányhoz. De aligha az ismeretekkel, a .tudással van baj, inkább a felelősségérzettel, amelyet nem lehet csupán KRESZ-tankönyvből megtanulni és nem is elég belőle egyszer vizsgázni. A vezetőnek, ha ezt a hivatást választotta, tudnia kell, hogy a kormánynál egy pillanatra sem lehet figyelmetlen, nem fásulhat el és soha semmit sem bízhat a vak szerencsére. A. J. Udvariasság, pontosság A ballószögi kis postahivatal dolgozói ez év januárjával pont duplájára teljesítették a számukra javasolt megyei lapterjesztési tervet. Sőt, ez a „pont” sem egészen pontos, mert a 15 irányszámmal szemben 31-gyel növelték a Petőfi Népe előfizetőinek táborát. Hivatali idő után érkeztünk Ballószögre, de nem kapuzárásra. Potz Lajosné hivatalvezető nemcsak minket fogadott készséggel, hanem azt az asszonyt is kiszolgálta még, aki bizony már a „lehúzott redőnyt” — a kisablakot kocogtatta. — Kedves Fekete néni, van ám egy kis probléma — szólt ki neki Potz Lajosné, mert azért a postánál rendnek kell lenni, s jó, ha máskorra megjegyzik, mihez tartsák magukat. — Pénze van, de ezért 3 óráig lehetett volna jönnie. — Tudom, kedves, de most érkeztem a busszal... Temetésen voltam... — Tessék ide aláírni a nevét. — Lottó-pénz? — Kettes találata van. Megküldték postán, nem kell külön bemenni érte. Egy-két intermezzo meg-megszakította még beszélgetésünket, de a többi már telefoncsörgésből adódott. — Mi a nyitja, hogy Ballószögön ilyen jól megy a terjesztés? — Szeretjük a postát és a sajtómunkát is. Munkatársaimmal, a hivatalos néven „egyesített külterületi kézbesítők”-kel kezdettől fogva ebben a szellemben dolgozunk. Jómagam 5 éve vagyok itt. Napi laplehívásunk akkor 90—100 volt, ma pedig 300— 310 példány. Munkatársaim fő erénye, hogy udvariasak, mindig pontos időben viszik az újságot. Szinte percre várhatják őket az előfizetők. — Hány kézbesítő jár? — Takács László és Takács Lászlóné. A harmadik, Bencsik Teréz nemrég ment el tőlünk. Takács László 2 éve dolgozik itt. 30—35 előfizetővel kezdte, most pedig 90 van már körzetében. Naponta elad mintegy 30 lapot. Takácsné tavaly augusztusban jött. Az akkori 80 előfizetői létszámot 117-re növelte, s ő is elad 10—15 újságot. Ebből áll tehát a nagy „titok”: udvariasság, pontosság. S ha belegondolunk, végeredményben ezt várnánk el egymástól az élet minden területén, minden szakmában. Barátságos emberi kapcsolatokra vágyunk, s kölcsönös megbízhatóságra. (Tóth I.—Tóth S.) • Főhelyen az újságok. A postával és a sajtóval egyidőben találkoz nak az idejövök. Szolgáltatás az iparnak A Kiskunfélegyházi Vas- és Fémipari és Gépjavító Szövetkezet általában egyedi termékeket készít. Az élelmiszer- és vegyiparban használatos kémiai folyamatokhoz szükséges berendezéseket szállítják. A szövetkezet azonban nemcsak gyártja és felszereli ezeket a készülékeket, hanem szolgáltatásokat is végez az ipari üzemeknek. Vállalják, az élelmiszer- és vegyipari gyárak gépeinek, apparátusának karbantartását, javítását. A szövetkezet újítja fel a környék szeszfőzdéit is. Képünkön Nyitrai Imre és Bürgés László éppen a Kecskeméti Szikvíz Üzem szeszfőzdéjének lepárló üstjét szereli össze javítás után. (Pásztor Zoltán felvétele) Télen is épül az acélmű FOKOZOTT SZIGORRAL • A téli hidegben sem csökken a munka a Dunai Vasműben, ahol több mint egymilliárd forint beruházással tíz vállalat kivitelezésében épül a folyamatos acélöntőmű. (MTI Foto — Jászai Csaba felv. — KS) IliiÄi» Űj kikötő a Kaspi-tengeren A IX. ötéves tervben a Szovjetunióban több élelmiszert állítanak elő, fokozott ütemben fejlődik a halászati ipar. A halászzsákmány 1975-ben eléri a 103 millió mázsát. Ez 25 millió mázsával több, mint a jelenlegi. Aat> ország halban gazdag vidékei között jelentős helyet foglal el a Kaspi-tenger. Gouszani faluban (az Azerbajdzsán SZSZK területén) a Kaspi-tenger nyugati partján új halászkikötö épül. A szükséges medermélyitési fnunkák elvégzése után a kikötő hatalmas úszó halfeldolgozó üzemeket és hütőhajókat fogadhat. APN a közlekedés biztonságáért Dávid József rendőr őrnagy nyilatkozata (II. rész) KÉRDÉS: — Köztudomású, hogy a múlt év elejétől megszigorították a közúti ellenőrzést. Milyen tapasztalatokról tud beszámolni? VÁLASZ: — Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a balesetek számszerű emelkedésének megállítása főleg fokozott erőfeszítéseink kö%retkezménye. Az elmúlt évben a jogszabályok adta minden lehetőséget felhasználtunk, hogy a közúti forgalomból „kiszűrjük” a szabálytalanul közlekedőket, szigorítsuk felelősségre vonásukat. Mindenekelőtt - meg kellett találnunk azokat a módszereket, amelyekkel a rendelkezésünkre álló erők hatékonyságát emelni tudjuk. A több éve bevált gyakorlat tökéletesítésével alkalmaztuk a demonstratív jellegű ellenőrzési formát. Ez azt jelenti, hogy a forgalomellenőrzők mozgékonyságának kihasználásával egy-egy ellenőrzési időszakon belül az , erőket átcsoportosítva több forgalmasabb útvonalat tartottunk felügyelet alatt. 1972-ben rendszeressé tettük az akció-ellenőrzéseket. Ezekben részt vesznek a közrendvédelmi állomány beosztottjai, segítőink az önkéntes rendőrök, KPM-ellenőrök, társadalmi aktívák. Az akciók nem kampányjellegűek, rendszeresen, havonta 12—15 esetben szervezzük őket, Az ellenőrzések hatékonyságát számadatok is mutatják. Tavaly 12 347 járművezető ellen indítottunk eljárást súlyos szabálysértés címén és 36 995 személyt bírságoltunk meg a helyszínen. Jellemző, hogy a rendőri állomány csupán ittas vezetés miatt 1058 büntető ügyben rendelt el nyomozást és tett vádemelési javaslatot. Az eltelt egy év után messzemenő következtetéseket még nem lehet levonni, de már most megállapítható, hogy nagyszámú intézkedéseinkre szükség volt, és az alkalmazott szigor találkozott a közlekedés fegyelmezett résztvevőinek helyeslésével. A felelősségre vonás mértékére jellemző szabálysértési hatóságaink újabban kialakuló gyakorlata. A durva szabálysértéseket elkövetők szinte kényszerítenek bennünket a hatásosabb intézkedések meghozatalára. Az elkövetett cselekmény súlyától függően nem ritka a 3000—3500 forintos bírság kiszabása. A legsúlyosabb esetekben ezt még követte a < gépjárművezetői engedély vagy ellenőrző lap igazgatásrendészeti úton történő hosszabb-rövidebb időtartamú visszavonása is. Ilyen okok miatt az elm.últ két évben 1847 vezetői engedélyt vontunk be. Tudom, hogy ez érinti legérzékenyebben a gápjárművezetőket, de tapasztalatunk szerint a kellő visszatartó hatást a közösség érdekeit szem előtt tartva ezekben az esetekben csak így lehetett elérni. KÉRDÉS: — A fokozott ellenőrzésre, a következetes szigorra — a balesetek megelőzése érdekében — továbbra is szükség van. Mi várható erre az évre? VÁLASZ: — Természetesen az idén sem mondunk le a közlekedési fegyelem megszilárdítását elősegítő szigor alkalmazásáról. Továbbra is hasonló módszerekkel, még erélyesebben lépünk fel különösen a főbb baleseti okok elkövetéséért felelősökkel, illetve az ittas gépjárművezetőkkel szemben, azok személyére és beosztására való tekintet nélkül. Tovább formáljuk a követelményekhez ellenőrzési módszereinket. Felhasználjuk személyi és technikai adottságainkat. Még a tavaszi időjárás beálltát megelőzően megyénket ellátják a legmodernebb automata, fényképes sebességmérő műszerrel. Ezt a műszert a balesetveszélyes helyeken — lakott területen belül is — alkalmazni fogjuk. A készülék vitathatatlan bizonyítékot nyújt majd a magukról megfeledkezett gépjárművezetők felelősségre vonásához. Folyamatban van állományunk felszerelése olyan készülékekkel is, melyeket hatékonyan fel tudunk használni a járművek műszaki állapotának ellenőrzéséhez. Törekvéseinkkel kapcsolatban a közieke-' dés minden résztvevőjének meg kell értenie, hogy részünkről az ellenőrzések további szigorítása nem öncélú, mindnyájunk érdekében történik. A baleseteket egyébként nemcsak szabálysértési feljelentésekkel és vezetői engedélyek, illetve ellenőrző lapok visszavonásával kívánjuk megelőzni, hanem .felhasználunk minden fórumot a gépjárművezetők továbbképzésére, a lakosság KRESZ-tudásának fejlesztésére is. KÉRDÉS: — Az autóbuszok forgalmának, vezetőinek ellenőrzését milyen módon oldják meg? VÁI.ASZ: — Közforgalmunkat jelentős részben az autóbuszok bonyolítják le. Eddigi ellenőrzéseink során nem tapasztaltunk olyan kirívó hiányosságokat és problémákat, amelyek fokozott intézkedéseket tettek volna szükségessé. Korábban is szinte havonta tartottunk a megyei telephelyeken műszaki és garázsellenőrzéseket a 9. számú Volán Vállalat vezetőinek egyetértésével és támogatásával, akik a szükséges intézkedéseket saját részükről is megtették, sőt hatáskörüket meghaladó esetben nem egyszer közvetlenül kérték segítségünket. A legutóbbi megrendítő katasztrófa arra késztet minket, hogy az autóbuszvezetőket még nagyobb figyelemmel kísérjük. Tudjuk, hogy menetrendszerűen közlekedő gépjárművekről van szó, ezért — bár a jövőben fokozzuk az autóbuszvezetők ellenőrzését — gondolunk az utazó közönség érdekeire is. Azt viszont úgy érzem nem kell bizonygatnom, hogy a figyelem pillanatnyi kihagyása súlyos következményekre vezethet, és a baleset a legszorosabb ellenérzés mellett is csak a gépjárművezető szabályszerű, körültekintő magatartásával előzhető meg. Részünkről továbbra is mindent megteszünk mind az autóbuszok, mind az egyéb járművek baleseteinek megelőzése érdekében — fejezte be' nyilatkozatát Dávid József rendőr őrnagy. 0........a figyelem pillanatnyi kihagyása súlyos következményekhez vezethet.”
