Petőfi Népe, 1973. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-07 / 31. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1973. február 7. Virágtenger télen — nyáron Örök nyár ezerkétszáz négy­zetméteren, — talán ez is lehet­ne címe az alábbi kisriportnak. Mert itt, a kiskunfélegyházi Egyesült Lenin Termelőszövetke­zet 1200 négyzetméternyi üneg­­házaiban állandó a hőmérséklet, zöldellnek a dísznövények, virul­nak, virágoznak a kálák, ciklá­menek és ki tudná hirtelen el­sorolni még mennyi másféle ten­gernyi virág. Könnyű öltözetű lá­nyok, asszonyok szorgoskodnak a keskeny utakon. Van, aki locsol, van aki gyomlál, de találkoztunk megrendelést teljesítő, virágsze­dő lánykával is. Girasek Károly a virágkerté­szet vezetője irányítja a húsz­tagú kis kollektívát. Tőle kér­tünk rövid tájékoztatót a múlt évi forgalomról, az idei tervek­ről. — Körülvett már bennünket a város — mondja kissé szomo­rúan. — Itt már nem sokáig lesz maradásunk. Sajnos, az üveghá­zakat és minden más berende­zést nem tudjuk máról holnapra gépkocsikra pakolni és elszállí­tani innen a Móra-város köze­péről. A múlt évi eredmény? A vá­rosi üzletünkkel együtt elértük az 1,5 millió forintos forgalmat. Néhány számotk is mondhatok: 24 ezer 610 cserép különböző vi­rág mellett 82 ezer szál rózsát, szekfűt, kálát és más virágot ér­tékesítettünk. Ugyancsak 82 ezer virágpalánta került tőlünk a kis­kertekbe. A különböző névnapok idején sok a megrendelés, de készítet­tünk nagyon sok csokrot eskü­vőkre is. Koszorúkészítéssel is foglalkozunk, a múlt évben ösz­szesen 2970-et adtunk át a meg­rendelőknek. Ezek mellett több mással is se­gítettük a virágkedvelőket. Fü­vesítést is végeztünk — például a helybéli iparitanuló intézet kö­rül — szakszerűen elkészített vi­rágfölddel szolgáltuk ki vásárló­inkat. A városi parkokba is ad­tunk virágot. — Az idei tervek? — Szeretnénk még többet ten­ni a város virágosításáért mint korábban. Tavasszal mintegy 150 ezer palántával várjuk a kerttu­lajdonosokat és a városi parkok részére is adunk legkevesebb 50 ezret belőlük. Külön öröm lesz számunkra, ha látjuk, hogy a „mi" petúniáink, szalviáink és más általunk nevelt virágok dí­szítik a város valamelyik park­ját, vagy utcáját. O. L. 0 Girasek Mária kertész szakmunkás nagy gond- • Esküvői csokor részére szedi a legszebb kálákat dal locsolja a gyönyörűen virító „ciklámen-táb- Mayer Margit kertész szakmunkás, iát”. Kovács János felvételei Bácsalmási fejlődés - 1976-ig Bácsalmás az elkövetkező 3—4 évben újabb nagy lépéseket kí­ván tenni a városiasodás útján. A sokirányú fejlesztési program legfontosabb részeként a lakás­­építkezés értékelhető. Három év alatt több mint kétszáz új lakás kerül tető alá, amelyből 26 taná­csi beruházásként valósul meg. Nagyobbrészt azonban az OTP vállalkozik társasház-akció szer­vezésére, elindítására. / Egymillió forintos költséggel bővítik a vízhálózatot, járdát építenek 7,5 kilométer hosszúság­ban. Azt, hogy hol. milyen sor­rendben épüljön a vízvezeték és a járda, a tanácstagi jelölőgyű­léseken elhangzott javaslatok alapján döntik el. összetettek a település-rende­zéssel kapcsolatos tervek is. Új híddal és szilárd burkolattal lát­ják el a Kishíd utcát, s ha az összegből futja, újjáépítik a Kí­gyós ér hídját is. Űj piacteret építenek, s a területet abból a földből töltik fel, amelyet az új út készítésekor termelnek ki. Be­tonozott vízelvezető árkokat léte­sítenek a nagyközség hét utcájá­ban. A parkok, az utcák előtti virágoskertek gondozását „társa­­dalmasítják”; nemcsak a vállala­tok, a gazdaságok, az intézmé­nyek, de a háztulajdonos lakók is szívesen vállalják a parkápo­lást. E tekintetben nagyszabású előrelépés is történik: társadalmi összefogással ifjúsági parkot hoz­nak létre. A játszóeszközök ké­szítését és elhelyezését az állami gazdaság, a Petőfi, a Lenin és a Táncsics Tsz, a MEZŐGÉP bács­almási telepének szocialista bri­gádjai vállalták. Mini-labdarú­gópályát készít a vegyes ktsz és a költségvetési üzem, az Alsó- Dunavölgyi Vízügyi Hivatal pe­dig csónakázó tavat létesít. Mindezt nyomon Követi a szociális és a kulturális fej­lesztés. A tanács megállapodást kötött az állami gazdasággal, amelynek értelmében a gazda­ság ez évtől kezdődően vállalja egy huszonöt személyes óvo­dai csoporttal járó összes költségeket. Az éves költség meg­haladja a 80 ezer forintot. Me­gyei támogatással és társadalmi munkával újjáépítik az iskolai napközi otthont. A rekonstruk­ciót követően 120 gyermek elhe­lyezésére lesz mód a napköziben. Az elvégzendő feladatok sora ezzel korántsem merült ki. Az egyik általános iskola 24 termét 1976-ig központi fűtéssel szerelik fel. Az itteni gimnázium az egyetlen középiskola a megyé­ben, amely nem rendelkezik tor­nateremmel. Erre vonatkozóan a bácsalmásiak a felsőbb szervek­től várnak hatékony támogatást. Nem halogatható sokáig az álta­lános iskolai diákotthon bővíté­se sem. A program sikerének a legfőbb biztosítéka az, hogy a feladatokat a nagyközség túlnyomórészt sa­ját erőforrásokra támaszkodva, a helyi kezdeményezéseket, akti­vitást öszehangolva végzi el. ,, Szovjetunióban Európa, Ázsia, Afrika és Latin- Amterika 130 országának több mint 3.5 ezer hallga­tója tanul. A moszkvai, leningrádi, kijevi, harko­vi, odesszai és más városokban működő felsőokta­tási intézmények jólképzett mérnököket, mezőgaz­dasági szakembereket, orvosokat, tanárokat és más szakembereket bocsátanak ki. A szovjet egyetemeken és főiskolákon az okta­tás ingyenes. Az ázsiai és afrikai egyetemi hallga­• Valentyina Jeliszejeva, a számológép-laborató­rium tanárnője előadást tart az afrikai diákok­nak a külföldi kooperátorok karán. tók tanulmányaik megkezdése előtt egy éves nyelvi előkészítő tanfolyamon vesznek részt, ahol elsajá­títják a továbbtanuláshoz nélkülözhetetlen nyelvi ismereteket. Évente több ezer fiú és leány tér vissza hazájába szovjet diplomával zsebében, hogy otthon sikere­sen alkalmazzák a Szovjetunióban megszerzett tudásokat. K. G. 0 Madien Madio Csád köztársaságbeli kislány a Harkovi Egyetem gyógysaerészkaranak harmad­éves hallgatója gyakorlati foglalkozáson a város egyik gyógyszertárában. Foto: APN Íllllll 1 llllllll G A f I > Ili III ill 11K a Á kormányprogram alapján Terveink a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére A MEGYE szarvasmarha-állománya az 1971. évi csökkenés után az elmúlt esztendő végéig lassú nö­vekedésnek indult. A szeptember 30-i állapot sze­rint a tehénlétszám 1,8 százalékkal emelkedett a gazdaságokban. Külön érdemes megemlíteni, hogy a háztáji állomány 3,1 százalékkal haladja meg az előző évit. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy az ágazat fejlesztésére vonatkozó kormányprogram megjele­nése óta megnövekedett az érdeklődés a szarvas­marha-tenyésztés iránt. Ennek eredményeképpen a felvásárolt tej mennyisége is 2 százalékkal nö­vekedett, ami ugyan önmagában szerény szám, de jelzi a fejlődést. A program megyei végrehajtása érdekében meg­határoztuk azokat a feladatokat, melyeket első lé­pésként megteszünk. Figyelembe vesszük a megye adottságait, s ennek megfelelően alakítjuk ki a ter­veket. A nagyüzemi állomány fejlesztése érdekében kor­szerűsíteni kell az elhelyezést, illetve bővíteni a zártrendszerű szarvasmarha-tenyésztő telepeket. A megyében öt termelőszövetkezetben épült szakosí­tott tehenészeti telep, most épül további tizenegy, kettő beruházásának előkészítését is megkezdték. összesítéseink szerint mintegy 30 ezer tehén számára van férőhely szövetkezeteinkben, ebből 18 ezer korszerű vagy korszerűsíthető. Első felada­tunk, hogy az utóbbiakat alkalmassá tegyük a fej­lettebb technika befogadására, mivel ez a gyor­sabb és hatékonyabb útja a fejlesztésnek. Termelő­­szövetkezeteink 1975-ig 6 ezer tehén számára kor­szerűsítik a férőhelyeket. A kedvezőtlen gazdasági körülmények között gazdálkodó mezőgazdasági szövetkezetek részére az állami támogatáson felül lehetőség van további anyagi segítségre a megye rendelkezésére álló ke­retből. Ezt azonban elsősorban azok a gazdaságok kapják, amelyek a húshasznosítású szarvasmarha­fajtákat tenyésztik. A nagyüzemeken kívül a háztáji és kisegítő gazdaságokban is számottevő állománynövelés­re számítunk. Jelenleg is itt van a tehénállomány­nak több mint 50 százaléka, az összes jószágból 24 ezer darab a tanyákon van. Ez olyan nagy jelen­tőségű az árutermelésben, hogy megkülönböztetett figyelmet kell fordítanunk fejlesztésére. Az állo­mány növelésének, illetve szinten tartásának elő­feltételeit igyekszünk megteremteni. A közös gaz­daságoknak arra kell törekedni, hogy a háztáji üzemágakat kellőképpen segítsék. Ezzel is támo­gatnák azt az elhatározást, hogy legyen minden tanyán tehén. HELYES KEZDEMÉNYEZÉS, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságokban levő férőhelyek kihaszná­lása érdekében — a gazdákkal történő megegye­zés alapján — a közös tulajdonban levő teheneket kihelyezik. Ilyen megállapodások történtek már a lajosmizsei Kossuth Szakszövetkezetben, a kiskun­félegyházi Egyesült Lenin Termelőszövetkezetben és másutt. Köztudomású, hogy az állati termékek előállítási költségeinek 60 százalékát a takarmányérték adja. Ennek is mintegy 75 százaléka a tömegtakarmány. Ebből következik, hogy a szarvasmarha-tartás eredményességének kulcsa a takarmánytermesztés fejlesztése, színvonalának emelése. Még mindig rendkívül alacsony a lucerna vetésterülete. Alig éri el a 30 ezer hektárt. A termésátlag nem ki­elégítő és az eddigi betakarítási, illetve tartósítási módszerek sem felelnek meg a korszerűsítés kö­vetelményeinek. Célszerűnek tartjuk a Zárt rend­szerű lucernatermesztési módszer kialakítását, a megyében történő elterjesztését. A vaskútiak már kezdeményeztek, reméljük más gazdaságok is csat­lakoznak hozzájuk. KEDVEZŐ ADOTTSÁGOK vannak megyénkben a legeltetésre alapozott szarvasmarha-tenyésztésre, összesítéseink szerint mintegy 100 ezer hektárnyi feljavítható gyepterület van. A gyepjavítást szol­gáló állami támogatást a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztéséhez kívánjuk kötni. Előnyben részesítjük azokat az üzemeket, amelyek a közös állomány mellett a háztájit is segítik. A megye szarvasmarha-állománya csaknem tel­jesen magyar tarka, amely elsősorban húshaszno­sítású fajta. Ahol az anyagi lehetőségek és a meg­levő épületek néni engedik meg a tejhasznosítású fajták tenyésztését — ez így van az üzemek több­ségében —, a szakosítást a hústermelés fejlesztése érdekében lehet megvalósítani. Ezt az is indokolja többek között, hogy a jelenlegi tejárak mellett csak tehenenkénti 4 ezer literes hozam fölött gaz­daságos a tartás, amit a magyar tarka fajta álta­lában nem tud elérni. Van lehetőségünk néhány gazdaság részére be­hozni magas tejhozamú import fajtákat. Egyes üzemek máris jelezték igényeiket. A termelés fejlesztésével egy időben szükséges megteremteni a felvásárló és a feldolgozó hálózat korszerűbb, megbízható rerdszerét. Fontosnak tart­juk a háztáji és a kisegítő gazdaságokban jelent­kező áruk biztonságos felvásárlását. Ez annál is inkább lényeges, mert például a kiskunhalasi és a kecskeméti tejüzem körzetében a felvásárolt tej mennyiségének 70 százaléka tanyáról származik. A korszerűsítés érdekében szükségessé válik a megyében még tizenkét tejbegyűjtő állomás épí­tése, néhánynak a korszerűsítése, csaknem 30 hűtő­­berendezés beszerzése a gyűjtőállomások részére. Mindebből látszik, hogy sok feladat áll még előt­tünk. Ide tartozik a termelő üzemek és a tejipar közötti együttműködés további fejlesztése. Helyes kezdeményezésnek tartjuk a Kiskunfélegyházán ki­alakítandó közös tejüzem érdekében tett intézke­déseket. A TERVEK megvalósítása több évre szóló fel­adatokat jelöl meg. Végrehajtásuk hatása nem azonnal jelentkezik. Több évi munkára van szük­ség a tartós eredmények eléréséhez. GÖDÖR JÓZSEF a megyei tanács vb osztályvezetője Eredmények és gondok a mezőgépgyártásban A Mosonmagyaróvári Gépgyár több mint száz éves múltra tekint vissza. 1856-tól foglalkozik különféle talajművelő és vetőgépek gyártásával. Jelenleg is sorozatban gyártják az ekék és tárcsák korszerű típusait. Megkezdték az NSZK egyik nagyvállalatának licence alapján a Weiste-Accord pneumati­kus vetőgép sorozatgyártását is. A kormány által megjelölt főbb feladatokat figyelembe véve szer­vezték át ’ a gyártási programot. A gépgyár elsősorban a kézi munkaerőt megtakarító és az áruk piaci értékét növelő, válo­gató, manipuláló gépsorok for­galmazását növeli. Érdekes, hogy a környező szocialista országok­ban jobban ismerik a mosonma­gyaróvári gyártmányokat, mint itthon. A nagy teljesítményű gyümölcs-manipuláló gépsorokból például hatónkban mindössze tíz dolgozik a hűtőházakban, egy-két darab a konzervüzemekben. Ez­zel szemben a Szovjetunióba már nyolcvanhárom berendezést szállítottak. Ugyanez a helyzet a hagymaválogató géppel is. Cseh­szlovákiába 15-öt adtak el, míg a hazai felhasználóknak csupán kettőt. Gépgyártásunknak számolnia kell azzal, hogy a húsprogram megvalósítása során újabb és újabb berendezésekre van szük­ségük a mezőgazdasági nagyüze­meknek. A mosonmagyaróváriak igyekeztek a sertés- és szarvas­marha-tenyésztés • fejlesztéséhez kapcsolódó gépsorokat gyártani. Figyelemre méltó például a Pan­non—Kombi sertésetető berende­zésük. 'amely nem követi áz ed­digi telepek technológiáját. Az etetés nem a padlóról történik, hanem körvályuból, az igények­től függően szárazon vagy ned­ves takarmánnyal. Ezzel a meg­oldással a sertések 60 kilogram­mon túl is a kívánt 95—105 ki­logrammig gazdaságosabban hiz­lalhatok és biztonságosabban el­kerülik a bél és légzőszervi meg­betegedéseket. Az állattenyésztési programhoz kapcsolódik a takarmányszárító és keverőüzemek gyártása. 1960-as évektől kezdték meg a forrólevegős, forgódobos gyors- • szárító berendezések gyártását. Az idén 500 ilyen berendezést készítenek. Jellemző, hogy ezek iránt csak a szarvasmarhaprog­ram meghirdetése óta van na­gyobb érdeklődés. A hazai meg­rendelők előzőleg gyakran le­mondták megrendeléseiket. Kény­telenek voltak külföldre szállíta­ni a berendezéseket a mosonma­gyaróváriak. A Szovjetunióba 102. Csehszlovákiába 136 ilyen gyorsszárító került. Nagyobb hazai érdeklődésnek köszönhetően a hazánkban üzem­be helyezett gyorsszárítók dol­gozzák fel a lucernatermés csak­nem 10 százalékát. Segítségükkel jelentősen emelkedett a béltar­talom értéke és gazdaságosabb lett a termelés. Megyénkben Vas­­kúton kidolgozta a termelőszö­vetkezet a zártrendszerű lucer­natermesztés módszerét. Hason­lóképpen növelik a lucernatermő területet a megye számos gazda­ságában, hiszen a húsprogram megvalósítása ezt szükségessé te­szi. A teljes technológiához hoz­zátartoznak a szárítóberendezé­sek. Sajnos, a mosonmagyaróvá­riak csak jövőre tudnak szállí­tani már ezekből a mezőgazda­­sági üzemeknek, az idei gyártási lehetőségek kimerültek. A nemrég tartott sajtótájékoz­tatón feltettük a kérdést Gölön­csér Gábornak, a mosonmagyar­óvári gépgyár vezérigazgatójá­nak, miképpen lehetne ezen a helyzeten segíteni, illetve az igé­nyeket jobban kielégíteni. El­mondta, hogy a szárítóberende­zéshez szükséges egyes alkatré­szek gyártása üzemekkel koope­rációban történik és ezek nem tudják kellő időben szállítani például a szárítótelephez szük­séges dobot, a fogaskerék-ko­szorúi és más alkatrészeket. Ez bizony nem vigasztalja a mezőgazdasági üzemek vezetőit. Csőké István, a dunavecsei Vi­rágzó Termelőszövetkezet elnöke sok mezőgazdasági szakember véleményét foglalja össze, ami­kor hangoztatja: — Ha a kor­mány meghirdet egy programot, annak végrehajtását ne csak a mezőgazdasági üzemek részéről várjuk, hanem teremtsük meg a feltételeket az ipar oldaláról is. Ha nem rendelkezünk megfelelő gépparkkal, számoljunk azzal, hogy nem tudjuk megvalósítani elgondolásainkat. A magyar mezőgazdasági gép­gyártás, amelynek jelentős bázi­sa a Mosonmagyaróvári Gép­gyár, ért el már eredményeket. Sajnos, még sok gonddal küzd. Nem elég korszerű a gépek gyár­tásának technológiája. Emiatt egyes berendezések nem elégítik ki az üzemek igényeit, hamar tönkremennek, nem elég megbíz­hatóak. Ugyanakkor, mint már előzőleg ismertettük, egyes gép­sorok külföldön ismertebbek, mint itthon. Mindez arra figyelmezteti a hazai mezőgépgyártókat, hogy többet törődjenek gyártmányaik ismertetésével, a géppark korsze­rűsítésével, a technológia töké­letesítésével. Hasznos lépésnek tekinthető, hogy a Mosonmagyaróvári Me­zőgazdasági Gépgyár és a Ter­melőszövetkezetek Árukapcsola­tait Szervező Iroda, a TÁSZI együttműködési szerződést kötött. A TÁSZI 1200 hazai mezőgazda­­sági szövetkezettel áll kapcsolat­ban és több mint 600 közös gaz-­­daság társulása. Megyénk szö­vetkezeteinek nagy része szintén tagja. Az említett együttműködés azt célozza, hogy a gépgyár szakem­berei megismerkedjenek a me­zőgazdasági üzemek igényeivel és annak megfelelően alakítsák gyártási programjukat. Reméljük ennek meglesz az a hatása, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek hamarabb és nagyobb választék­ban jutnak hozzá azokhoz a gé­pekhez, berendezésekhez, ame­lyek megkönnyítik munkájukat, gazdaságosabbá teszik a terme­lést. K. S.

Next

/
Thumbnails
Contents