Petőfi Népe, 1973. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-06 / 30. szám

1973. február 6. • PETŐFI NÉPE • 3 A tiszta érték indoka A Kossuth-ezred parancsnoka Szeretet, gondoskodás 9 Szombat délután ' az öregek tiszakécskei napközi otthonában. (Ifj. Szabó Ferenc felvétele) Ötven ember életéért A bajai KISZ-vezetőképző tá­bor hirdetőtábláján olvasható: „Mi, a kecskeméti járási KISZ- alapszervezetek titkárai felhívás­sal fordulunk a vezetőképző tá­bor lakóihoz, valamennyi ifjú­kommunistához, hogy kezdemé­nyezésünkhöz csatlakozva a tan­folyamok alkalmával adjatok vért Vietnamnak.” Alatta ötven aláírás... Az egyhetes titkári tanfolyam első konzultációján a hazafiság­­ról, az internacionalizmusról, az ifjú kommunista nevelésről be­szélgettek a fiatalok. Elhatároz­ták, hogy itt, a KISZ-iskolán is tettekkel fejezik ki a vietnami néppel való együttérzésüket. Másnap délután ötven KISZ-tit­­kár várakozott a laboratóriummá, rendelővé alakított előadótermek előtt. A véradást megelőző orvosi vizsgálat közben a bajai kórház véradóállomásának dolgozói be­szélgettek a fiatalokkal. Kiderült például, hogy Nagy Lajos, a la­­josmizsei Háziipari Szövetkezet KISZ-titkára már több alkalom­mal adott vért. A lajosmizsei alapszervezet KISZ-esei ugyanis már korábban csatlakoztak a vi­etnami akcióhoz. Nagy Zsuzsa, a szabadszállási ÁFÉSZ KISZ-tit­­kára is többszörös véradó. Mint mondta, az alapszervezet eddig takarók készítésével, kommunista műszakokkal segítette a vietnami népet. Azért tartja nagyon jelen­tősnek a véradási akciót, illetve a felhívásukat, mert véleménye szerint ez fejezi ki legjobban a szolidaritásukat. — Üjabb áldozatokat talán már nem követel ez a háború, de most is gondolnunk kell az élet­­veszélyes sérülésekkel fekvő be­tegekre. Sürgős segítségre van szükség, hisz ez a véradás is jó néhány vietnami ember életét mentheti meg — mondta Kilencz Mária, a szabadszállási műanyag­üzem KISZ-titkára. — ötven ember életének meg­mentéséhez elegendő vér gyűlt össze a KISZ-tábor lakóinak ál­dozatkészsége nyomán — tette hozzá dr. Kellner Róbert, a bajai kói ház véradóállomásának főor­vosa. Szalai Gyuláné, a véradóállo­más Humanitás szocialista bri­gádjának vezetője elmondta, hogy a 15 tagú kollektíva társadalmi munkában vállalta a KISZ-esek véradásának lebonyolítását, s az ezért kapott pénzt a vietnami szolidaritási aliap számlájára fi­zetik be. A bajai véradó állomás megalakulásának 10. évfordulója tiszteletére létrejött brigádnak egyébként ez az első nagyobb társadalmi munkája, amelyet ter­vük szerint itt, a vezetőképző táborban, a munkásőr alakula­toknál, s több bajai üzemben folytatnak majd. Tárnái László Vendee a Wolford-dűlői iskolában (2.) Tormásy-Szávits Sándor a magyar hadsereg szószegő jugo­szláviai támadása során alezre­desi rangban, a 7. ezred egyik zászlóaljának volt a parancsno­ka. Felettesei megbízták az óbe­csei fogolytábor megszervezésé­vel. 1360 ember köszöneté 1941. május 13-án összehívat­ta az elfogott jugoszláv katoná­kat és megparancsolta, hogy a basaidiak lépjenek ki. Tizenné­gyen sorakoztak fel előtte. „Én Szávits Sándor basaidi születé­sű vagyok, Szávits Szávits Szi­lárd közjegyző fia. Ismertek-e?” Majd a sokasághoz fordult és közölte, hogy „aki civilruhát szerez, az mehet.” „Mivel a ju­goszláviai szerbek mindig jó szándékkal voltak a magyarok iránt, határozatot hoztam, hogy hazabocsáthassalak benneteket.” Egy hivatalos okmányból, „kijelentésből” idéztük ezeket a szavakat. A dokumentumot 1969. november 19-én szövegezte a hajdani hadifoglyok egy cso­portja, amikor Tormásy-Szávits Jugoszláviába látogatott és ott nagy szeretettel köszöntötték azok, akik félig-meddig nekik köszönhették szabadságukat. A nagybecskereki Bogdány Mátity közjegyző által igazolt visszaemlékezéseiben írja: „Na­gyon örültem, hogy 28 év után alkalom adódott arra, hogy kö­szönetét mondjak a nemeslelkű férfiúnak, ama jótéteményeiért, melyeket velünk hadifoglyok­kal, kb. 1360 emberrel tanúsí­tott ... Amikor a környező la­kosság megtudta, hogy a polgá­ri ruha a szabadulás feltétele, délre üres lett a láger.” Az alá­író felsorolta a vele együtt me­nekülők adatait. Godó Ágnes a Magyarok a jugoszláviai felszabadító hábo­rúban című könyvében arról is beszámol, hogy Tormásy-Szávits 14 túszt is kiengedett Öbecsén, saját elhatározásából, saját fe­lelősségére. „Kormányunk parancsa” Ezek ismeretében nem csodál­kozhatunk azon, hogy a szovjet hadifogságban antifasiszta isko­lára jelentkezett. A sztálinid táborban tízezer különböző nem­zetiségű katonát őriztek, Tor­másy-Szávits volt a magyar részleg parancsnoka. Nem tit­kolta a véleményét: a németek elvesztették a háborút, ostoba­ság volt velük szövetkezni, jóvá kell tenni hibáinkat, csak ez segíthet rajtunk. Tiszttársai kö­zül emiatt sokan haragudtak rá. Egyik nap hívatták a kom­­mandaturára. A parancsnok kézfogással üdvözölte. Leültet­te. Vele szemben foglaltak he­lyet a magyar antifasiszta isko­la vezetői, Berzeviczy Gizella és Lándor elvtársak. A magas rangú szovjet tiszt felállt és ün­nepélyesen bejelentette: „Meg­alakult az új magyar kormány és fegyverszünetet kötött a Szovjetunióval. Kötelezettséget vállalt tíz hadosztály felállítá­sára. Ezek az egységek az új, felállítandó magyar hadsereg keretében részt vesznek majd a fasiszta Németország elleni harc­ban. Táborunkban az előírt ha­táridőre egy ezred felállítását tervezzük...” Közölte, hogy a parancsnoki tisztségre Tormásy- Szávits Sándor ezredest sze­melték ki. így válaszolt: „Magyar hon­védezredes vagyok, rangomtól senki nem fosztott meg és mi­vel a magyar kormány kötele­zettséget vállalt a németek el­leni harcra, nekem, mint ezre­desnek kötelességem kormá­nyunk parancsát teljesíteni.” A táborparancsnok ismét ke­zet szorított vele és tudomásá­ra hozta, hogy ismét szabad ember; „külön épületet jelöltem ki az ezred laktanyájaként. A többi hadifogolytól elkülönítve fogják élni katonaéletüket.” Amikor Tormásy-Szávits ki­lépett az ajtón, az őr tisztelgett. A bizonyítás utolsó alkalmai A magyar ezred megkezdte a felkészülést. Pesti Endre poli­tikai tiszt — jelenleg a nép­hadsereg tábornoka — segített nagyon sokat a nevelésben. Végre elérkezett a nagy nap. Megindultak nyugat felé. Friss tavaszi szelek fújdogáltak ak­koriban a hatalmas orosz síksá­gon és a világpolitikában. Ivanovóban váratlanul meg­állították a vonatot, mivel a németek kapitulációja minden pillanatban várható nincs szük­ség a magyarok katonai be­avatkozására. Üjra táborba ke­rültek. Augusztusban hallották, hogy a Szovjetunió részt vesz a Ja­pán elleni hadműveletekben. Tormásy-Szávits Sándor és tár­sai érezték, hogy itt az utolsó alkalom megváltozott érzelme­ik, szemléletük bizonyítására. Beadványt juttattak el Panfüov századosnak, a tábor parancsno­kának. „Mi magyarok hálával tartozunk a Vörös Hadsereg­nek, mert a német fasizmus le­győzésével hazánkat rávezette a demokratikus fejlődés útjára. Ezért úgy érzem, hogy köteles­ségünk a szovjet hadsereget a japánok legyőzésében erőnkhöz mérten támogatni. Kérem tehát engedélyezni, hogy mint Ivano­vo körzeteben a legidősebb törzstiszt önként jelentkezés út­ján válogatott különítményt szervezhessek. Tormásy-Szávits Sándor ezredes ” A kérelmet 324/6 aug. 10. számmal -iktatták. A szervezést a tábcrparancsnok engedélyezte, de a japánok veresége miatt gyakorlati végrehajtására nem kerülhetett sor * A Kossuth ezred egykori pa­rancsnoka 1948-ban tért vissza hazájába. Érték igazságtalansá­gok, méltánytalanságok. Az idős katona zokszó nélkül vállalta sorsát. Két szakmunkás képesí­tést szerzett, dolgozott fűtőként, bevásárlóként. Az 1957-es kon­szolidáció óta a hivatalos szer­vek mind jobban elismerik an­tifasiszta érdemeit, felemelték nyugdíját, lakást kapott. Még lehetne és kellene életkörülmé­nyein javítani. A volt kecskeméti háziezred egykori parancsnokának a sze­repét, érdemeit nem akarjuk eltúlozni. Bizonyára sok min­denért hibáztatnánk, ha megis­merkednénk hosszú katonai pá­lyafutásával. Nyilvánvalóan ma ő' is helyteleníti sok korábbi döntését, cselekedetét. A lényeg a következő: Döntő, nehéz évek­ben sikerült átlépnie nevelteté­se, osztály-helyzete korlátjain és igaz hazafiként viselkedett. Heltai Nándor — Köszönjük szépen az aján­dékokat ... — És jó egészséget, hosszú, boldog életet kívánunk! — mondta a köszöntőt az össze­vont osztály nevében két kipi­rult arcú, ragyogó szemű, pöt­töm kislány: Wolford Kati és Zsámboki Veronika. — Nektek is, kedves gyere­kek! Örülnék, ha hasznát ven­nétek a tanulásban... — viszo­nozta közvetlen szavakkal a Budapestről érkezett vendég, Gecse Miklós nyugdíjas. Aztán a tanítónőhöz, Szerdahelyi An­­dornéhoz fordult: — Kérem, én csak a saját elgondolásom szerint próbál­tam. .. Olyasmit adtam, amiről úgy gondolom, hogy szemléle­tessé teheti a tanítást. Távozóban a Jakabszállás— Wolford-dűlői tanyai iskolából — ahol még egy félóra van hátra a délelőtti tanításból —, a hepe-hupás dűlőúton és az abba torkolló erdei ösvényen már a váltással találkozunk. Két fejkendős kislány és egy nyurga legényke már a délutá­ni műszakra igyekeznek. — Olyan két és fél, három­kilométeres körzetből jönnek össze a gyerekek az iskolába — magyarázza a vendégnek Ra­usch Tamás, a községi tanács elnöke. Ügy tűnik, kapóra jött a té­ma. Ezután ugyanis a megyei tanács vb művelődési osztálya képviseletében Gecse elvtárssal tartó Tövis Ferenc fűzi tovább a szót. Én pedig gondolatban a pár perccel ezelőtt elhagyott tanteremben időzöm ismét. Az osztályban feszült a csend, tizenhét kíváncsi szempár ta­pad hol a vendégre, hol az ajándékaival elborított asztalra. A szikár, meglett korú férfi szeretettel végignéz a kisdiáko­kon, majd sorra véve az asztal­ra helyezett tárgyakat, magya­rázón a tanítónőhöz fordul: — Ez kérem, egy órarend­tábla, kirakós betűkkel... Gon­doltam, a gyerekeket vonzza a tarkaság, ezért festettem több­féle színűre a lombfűrészelt be­tűket. Ezek meg jó tanulásra biztató jelmondatok. Talán dí­szíthetik a falat, vagy ahogyan jónak tetszik látni ... Ami eb­ben van, az én elképzelésem szerint minden szemléltetheti az oktatást — lép a széken el­helyezett bőröndhöz, és minden elővett tárgyhoz magyarázatot fűz. — Ez itt egy maszek gyárt­mányú mikroszkóp, magam bütyköltem össze. De azért prí­ma, használható. Kipróbáltam: a légy szívókája tökéletesen ki­jön rajta. Tetszik tudni, egy üzlet kirakatában megláttam két lencsét, ötven forintért kí­nálták. Rögtön eszembe jutott: ebből mikroszkóp lehet. Meg­vettem hát, a többit magam csi­náltam. Be is mutatom a ke­zelését. Aztán műanyag tálacskák kö­vetkeznek. („Egy ismerősömtől kaptam, biztosan hasznát veszjk a gyerekek”) Majd egy egész tekintélyes kőzetgyűjtemény, s csaknem minden darabjához 9 A Központi Bizottság no­vemberi ülésén Nyers Rezső, a Politikai Bizottság tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára előadói be­szédében rámutatott: „Annak el­lenére, hogy 1972-ben a bruttó termelési érték az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt meg­haladja a tervezett szintet, a net­tó termelés, a nemzeti jövedelem még elmarad a tervezettől.” Ezért — tette hozzá —, „a termelés fo­kozása elsősorban a nettó terme­lés növelését igényli tőlünk.” Közgazdasági szakfogalmak lép­nek elénk ebből a szövegből, ám az utóbbi esztendők immár meg­szokott folyamata, hogy a gazda­sági élet szókészlete észrevétlen beépül mindennapi kifejezéseink gyűjteményébe. A stílus az ember — tartja a közmondás, amit mél­tán kiterjeszthetünk erre az ér­telmezésre is: a stílus — a társa­dalom. Valóban, e sajátos nyelvi tükröződésben az a folyamat tű­nik elő, amely immár nemcsak a végrehajtás, de az alkotás, a dön­tés feladatait rója a vállalatokra, a szövetkezetekre, az egész társa­dalomra. A lényegre sűrítve, ép­pen ezeket a feladatokat fejezik ki az iménti idézet szakfogal­mai is. 9 Ahhoz azonban, hogy ezeket a feladatokat körvonalazhassuk, mindenekelőtt a fogalmakat cél­szerű — a gyakorlattal szembe­sítve — ábrázolnunk. Nos, a net­tótermelés, amelynek növelése most a legfontosabb, azt az új — tiszta — értéket jelzi, amelyet az anyagi termelésben és szolgálta­tásban meghatározott idő, rend­szerint egy esztendő alatt előállí­tanak. Országos méretekben a nettó érték maga a nemzeti jöve­delem, s valóban: a fogalom nyel­vi hangulata is sejteti, hogy arról a gyarapodásról, többletről, tehát: új értékről van szó, amellyel a nemzet a számított időben gazda­godott. — A nettó — tehát az új, a tiszta — érték egyszersmind azt is érzékelteti, hogy itt a termelé­si folyamat végeredményéről a munka nyomán keletkező több­letről van szó, ellentétben az ikerfogalommal: a bruttó terme­léssel, amely az úgynevezett tel­jes termelési értéket fejezi ki, be­leértve tehát a kész és félkész­termékeket, a befejezetlen terme­lés állományának emelkedését, azokat az anyagi ráfordításokat, amelyek nyomán az új, a nettó érték végeredményben előállott. Ilyen módon könnyű belátni, miért került teendőink közép­pontjába a nettó termelés emelé­se; nyilvánvaló, hogy a népgaz­daság, a nemzet számára a vi­szonylag mérsékeltebb bruttó ter­megjegyzés. Ilyenformán: — Ez egy mésztufa darab­ka... Emez Jósvafőről szárma­zó cseppkő... Ebben a kis üvegben opál kövecskék. Auszt­riában járt ismerősöm hozta, íme, egy darabka kőszén... Ugye, milyen érdekességeket produkál a természet? Ezt a szabályos, szív alakú kövecskét a szentendrei Duna-parton talál­tam. .. A továbbiakban mintegy 70 darab egyforma kis üveg kerül elő a bőröndből. A nevüket címke tünteti fel. Gecse Miklós pedig megjegyzi: — Ez a gyűjtemény összefügg a szakmámmal: a fővárosi ker­tészettől vonultam tavaly nyug­díjba. Az engedélyezett időt most is ott dolgozom le... — S ismét a bőröndbe nyúl. — Ez­zel a vasgolyócskával és fém­karikával pedig a fémek tágu­lását lehet bemutatni. A golyó hidegen átcsúszik a karikán, de felmelegítve már nem megy.. A láncot én erősítettem a go­lyóhoz, a fogantyús karikát pe­dig a szomszédom, aki eszter­gályos, segített megcsinálni. Kiürült a bőrönd. Miután melésnöveléssel előállított na­gyobb arányú nettó érték jelent igazi gyarapodást. A fogalomábrázolások, definí­ciók természete, hogy mindig a lényegre összpontosítanak, tehát az élet ezerszínű folyamatát kép­letszerű elvontsággal ábrázolják. Ezúttal is pontosan erről van szó, de ha a fogalmak hátterét köze­lebbről szemügyre vesszük, a gaz­daság teljes panorámája, bonyo­lult összefüggésrendszere elénk tárul. 9 Előtűnik a szakmai kifeje­zések mögött mindenekelőtt a tör­ténelmi folyamat, a korábbi gaz­daságirányítási rendszerben ugyanis túlnyomórészt a bruttó­szemlélet uralkodott, s a vállala­tok érdekeltsége elsősorban az úgynevezett teljes termelési ér­ték, más szóval: a bruttó terme­lés növeléséhez fűződött. A his­tóriai ok kézenfekvő: ez az irá­nyítási rendszer — a kor sajátos­ságaihoz, társadalmi igényeihez igazodva — nagymértékben ösz­tönöz a termelés mennyiségének emelésére, a foglalkoztatás exten­­zív bővítésére, arra tehát, hogy a többlettermelés jobbára a lét­szám gyarapításából származzék. Talán nem is szükséges bizonyí­tásként hozzátenni, hogy olyan korszakban, amikor a gazdaság szinte minden szférájában a hiány uralkodott, továbbá amikor a gya­rapodás kézenfekvő lehetőségét, egyszersmind az életkörülmények gyors javítását a foglalkoztatott­ság kiterjesztése ígérte, ez a gaz­dálkodási módszer érthető, reális, indokolt volt. Később, a körülmé­nyek változásával — amikor szű­kült a hiány, differenciáltabb lett a kereslet, s a létszámnöve­lés forrásai is kiapadtak —.szük­ségképp szorult háttérbe a bruttó termelés, mint a gazdálkodás alapvető mércéje. Ezt a változást jelenti alapjában véve a gazda­ságirányítás, immár öt esztendeje bevezetett módosítása. 9 Ami most már a nettó ter­melést, pontosabban: az ebből eredő teendőket illeti, valójában azokról a jólismert fejlődésirá­nyokról van szó, amelyeket a ha­tékonyság, a korszerűség, a mér­sékeltebb ráfordításokkal előállít­ható magasabb eredmény köve­telményei fejeznek ki. Más szó­val, azt is mondhatjuk: a nép­­gazdasági szektorok, ágazatok, vállalatok ama képességének nö­veléséről van szó, hogy minél erőteljesebben, nagyobb arány­ban, hatékonyabban vegyenek részt a nemzeti jövedelem terme­lésében, köznapibban szólva: a nemzet gazdaságának gyarapítá­sában. T. M. összecsukta, Gecse elvtárs te­kintete az asztal túlsó sarkán levő nyalábnyi szerszámra ta­pad, s máris ott terem: — Erről majdnem megfeled­keztem! Földművelő szerszámok kicsinyített másai, a legprimi­tívebb földlazitótól kezdve. Ma­gam csináltatja ezeket is. Per­sze, ez csak egy része, de megvan az egész sorozat, majd elküldöm. Remélem, érdekes lesz a gyerekeknek bemutatni, milyen földlazítót húzott-vonta­­tott valamikor az ember... — És kérdőn néz a tanítónőre, akinek arcáról a megbatódott­­ságot olvasom le. A vendég és útitársai befe­jezték közben a gyerekek moz­gásigényéről kialakult vitát: Élek az alkalommal és meg­kérdezem : — Honnan az indíték, mi ösztönözte Gecse elvtársat erre a példaadóan szép cselekedet­re? Van valamilyen kapcsolata talán Bács-Kiskun megyével? — A rádióból, meg a televí­zióból hallottam a gondról és eszembe jutott, hogy ebben va­lamit én is tudok segíteni. Min­dig szívesen barkácsoltam pél­dául. Aztán egyik ötletem a másik után jött. És írtam a me­gyei tanács elnökének, akitől biztató, szép választ kaptam. Már visszatértünk Kecske­métre, amikor Gecse Miklós megjegyzi: — Itt még soha nem jártam, pedig a gyorsvonat milyen gyorsan ideér. A megyét is csak hallomásból ismerem. — A fővárosban merre tet­szik lakni ? — A huszadik kerületben, Erzsébeten. — Talán kertes családi ház­ban? — A, dehogyis. Egy három és félszer három méteres albérleti szobában. Tudja, nagy a lakás­ínség. De ismeri a Gorkij-fa­­sort? Az egyik legszebb sétány Pesten! Azokat a gyönyörű gesztenyefákat mind én plom­­báltam, gyógykezeltem!... Perny Irén Nyíló virágok - télen 9 Az Qvcgházakban tél derekán is virít a szegfű, ciklámen és jácint. Sok ezer cserepes és vágott virág kerül a virágboltokba a tél fo­lyamán. Képűnk a debreceni kertészetben készült. (MTI foto — Balogh P. László felv. — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents