Petőfi Népe, 1973. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-28 / 49. szám

1973. február 28. • PETŐFI NÉPE • 5 Űj könyvekről néhány sorban ÉLŐ NÉPMŰVÉSZÉT GERGELY MÁRTA: TERÉZ, A KEDVES HALHATATLAN Nemsokára kétszáz éve lesz, hogy a magyar óvodák „anyja”, a halhatatlan kedves: Brunszvik Teréz megszületett. A sokoldalú nő (rajzolt, festett, verset írt) a nagy zeneszerzőnek, Beethoven­nek volt a szerelme. Róla írta érdekes, regényes életrajzát Ger­gely Márta. CASTELET: NAPÖLEON Eddig mintegy ötvenezer tanul­mányt írtak a világon Napóleon­ról, az emberi történelem egyik legbonyolultabb, legkülönösebb alakjáról. Ez a pályakép és port­ré tovább erősíti majd a képet az olvasókban, a legendás életű császárról. A negyvenötezres pél­dányszám azt mutatja, hogy a kiadó meglehetősen nagy érdek­lődésre számít. Ügy hisszük, tel­jes joggal. V. M. Rosszultápláltság miatt pusztultak ki a maják A? antropológusokat mindig foglal­koztatta az egykori maja birodalom hirtelen eltűnése. A legutóbbi időkben egy amerikai anatómus új feltételezést röpített vi­lággá. Frank P. Saul. az Ohio állam­beli Toledo orvosi főiskolájának ta­nára 1200 éves maja csontvázmarad­ványok vizsgálata után kijelentette: a maják rosszul tápláltak voltak és egy sor ennek tulajdonítható beteg­ségben szenvedtek. A kísérlethez Saul professzor a Guatemala északi részében felfede­zett kilencven maja csontvázat hasz­nálta fel. A vizsgálat során Saul pro­fesszor sok ój tájékoztatással szol­gált. Egyes csontvázakon olyan sé­rüléseket talált, amelyeknek eredete részben szifilisz, részben pedig hiá­nyos táplálkozás volt. A vizsgált csontvázak közül harminckettőn olyan koponyacsont sérülést vett észre, amely vashiányról tanúskodott. Negy­venöt koponyacsonton észlelt fogbe­tegségtől származó nyomokat, har­minc koponyán pedig skorbut okozta agyvérzés nyomait fedezte fel. „A rosszul tápláltság, az élősdiek és a fertőző gyermekbetegségek va­lószínűleg igen általánosak voltak a maják körében” — jelentette ki a professzor. Véleménye szerint „ez a romboló folyamat évtizedeken, évszá­zadokon át tarthatott, és ma már nem azt kell kérdeznünk, hogyan tűntek el a maják, hanem azt, hogy bírták ilyen sokfBg?” Divat a népművészeti tárgyak gyűjtése, de a divatra az jellem­ző, hogy változékony. Vajon mi lesz a népművészeti tárgyak sor­sa, ha a mostani divat elmúlik? A Népművelési Intézetben Bánszky Pál osztályvezetőt ke­restem fel kérdéseimmel: — A népművészetnek döntően megváltozott a funkciója. Évszá­zadokon keresztül a maguk hasz­nálatára szánt tárgyakat díszí­tették az egyszerű emberek, in­nen az elnevezés: népművészet. Ma ellenben dísztárgyaknak hasz­náljuk az egykori edényeket és új változataik már eleve annak is készülnek, gondolok itt példá­ul arra a vizeskorsóra, amelybe nem lehet vizet tölteni. Ebben a megváltozott funkcióban, milyen lehetősége van a népművészet­nek a továbbélésre? — A kérdés jogos, mert való­ban, a népművészet sohasem volt öncélú és jövőjét is csak úgy le­het biztosítani, ha megőrzi — legalább részben — gyakorlati értékét is. Tapasztalatunk szerint b hímzés, szövés, faragás műfa­jában élhet tovább a népművé­szet, tefiát azokban a formákban, ahol egyénenként vagy kisebb faluközösségekben is dolgozhat­nak. A fazekasok már nehezebb helyzetben vannak, a kemence költsége, az anyagok beszerzésé­nek problémája miatt. De sze­retném megemlíteni egyik kísér­letünket. Az elmúlt évben ezer darab kérdőívet küldtünk szét az ország tanítóképzőibe, azzal a kérdéssel, hogy igénvlik-e a fia-Ukrán restaurátorok újra ara­nyozták a híres kievi Szófia­székesegyház kupoláinak 640 négyzetméternyi felületét. Most tudósok és szakemberek azon fáradoznak, hogy rekonstruálják a Gyeszjatyinnaja templomot, amely az első kőből épített templom volt az ősi orosz föl­dön. A csodálatos épületnek — talok a népművészeti foglalko­zást, részt vennének-e azokon? Hatszázan adtak pozitív választ. Azt hiszem, az országban műkö­dő, körülbelül hétszáz díszítőmű­vészeti kör is bizonyítja, hogy nyugodt szívvel beszélhetünk élő népművészetről. — ön tehát a tiszta népmű­vészet fennmaradását az amatőr, kis csoportok működésében lát­ja? — Feltétlenül. Ezek a körök saját használatra, vagy szűkebb hozzátartozóik részére dolgoznak, számukra ez a munka nem ke­nyérkereset. Vannak falvak, ahol nehéz körülmények között mű­ködnek a körök, és mégis igény­lik ezeket a foglalkozásokat. Put­­nokon például havi húsz forint tagdíjat fizetnek az asszonyok és maguk viszik a tüzelőt. — Milyen segítséget kapnak a díszítőművészeti körök? — A Népművelési Intézet évente négy-öt kiadványt készít számukra, mintákkal, technikai eljárások ismertetésével. A ki­váló szakembereknek minden nyáron tizenkétnapos tanfolya­mot tartunk. Az összejövetelek lehetőségeit, a helyiséget, világí­tást mindén megyében a helyi tanácsok, illetve nőtanácsok biz­tosítják. — A népművészet gazdagsága abból is adódott, hogy tájegysé­genként változott. Vannak ma is hasonló törekvések, helyi sajá­tosságok továbbfejlesztésére? — Igen. A legjobb példa erre amelyet Batu kán hordái elpusz­títottak — csak az alapjai ma­radtak meg. Ukrajna területén csaknem há­romszáz ősi építészeti műemlék restaurálását végzik Kijevben, Csernyigovban, Kamenyec-Po­­dolszkban és más városokban. A munkálatok során újjáélednek, a régmúlt történelmi ereklyéi. Feltámadó történelmi ereklyék (Kinyitod a készüléket —, s miközben a világ százszínűre má­zait arcát nézed — nincs időd a részleteken elidőzni, — könyvek kriptafedelét felütni — eltékozolt percek nyomába eredni — Fut­ni! — örülni! — Felfedezni! Hányszor kérdeztem már ma­gamtól és rajtam kívül vajon még hányán ugyanazt: hol az az ösvény, amely kifelé vezet a gé­piesen csikorgó hétköznapokból? Hol az a kapaszkodó, amelyen messzire távolodhatunk a há­zunkhoz, sőt vacsoraasztalunk­hoz szállított információk sok­szor terhes és felületes bőségé­től, a kényelemtől, amely vissza­tart attól, hogy felálljunk, jár­junk, nézzünk, sőt gyönyörköd­jünk olyan eseménytelenül ben­­' sőséges kis részletekben, mint egy katicabogár felfedező útja a kinyújtott tenyéren, egy újszülött levél ereinek^ halvány, de máris tökéletes vonalvezetése, egy vi­rág finom és hibátlan rajza! Ki ér rá odafigyelni a rész­letekre? Ki ér rá elmerülni ben­nük, hogy közelebb jusson a harmóniához, s megértse a sok­szor egymásnak ellentmondó ré­szek között a rejtett és megmá­síthatatlan összefüggéseket? Meg­szoktuk már, hogy nemcsak a lábunk rohan, hanem a tekinte­tünk is. Átszalad lényegtelennek hitt lényeges látnivalókon, s máris rohan új élmények, új ké­pi izgalmak után. Ezt a képi éhséget csillapítja a film és a televízió, de túlfogyasztásuk le­galább annyira veszélyes, mint a túladagolt gyógyszer: nem ser­kent önálló keresésre és megfi­gyelésre. Mindez Révész Napsugár ké­peiről jutott, eszembe. A fiatal és emberileg is nagyon rokon­szenves művész, a régi nagymes­terek részletesen leíró, meggyőző módján de a mai ember érzé­kenységével, természet, s szépség utáni felfokozott vágyával vall Érdemes megnézni Budapesten mindarról, ami legjobban foglal­koztatja. Képei azt adják vissza, amit a rohanó kor már-már el­vett tőlünk: a tekintet hosszú, s pihentető elidőzését a környezet tárgyain, fákon, virágokon, em­beri arcokon, s a Csendet, amely már szinte plasztikusan is érzé­kelhető világosan megfogalma­zott litográfiáin, rézkarcain és linómetszetein. Azt írja önmagáról: „Taszít minden ami torz és zavaros. Ezért ábrázolom újra meg újra a levél és sziromerek futását, ágak, tör­zsek hajlását, rostok tekervé­­nyeit: bár lenne méltó hozzájuk munkám tökéletességben, türe­lemben.” \ Révész Napsugár képei útjel­zők: napraforgói arra mutatnak amerre lehet és érdemes keresni korunkban a szépséget és a har­móniát — a természetben, s a műalkotásokban egyaránt. Meg­tekinthetők Budapesten, a Mű­csarnok kamaratermében. V. Zs. • Illusztráció Buda Ferenc verséhez. Baranya megyében látható, ahol évente kiállítást rendeznek a me­gye népművészeti anyagaiból. — Ortutay Gyula „az emberi szellem nagyságának” nevezte a népművészetet. Ez a szellem a reménytelen nyomorúságban is szépségre törekedett és meg is tudta teremteni azt. Ma a for­mázó, szövő, faragó emberek már nem a szegénységet díszítik. A megváltozott társadalmi rend­szer, a növekvő jólét hogyan tük­röződik az új népművészeti al­kotásokban? — A változást legérzékleteseb­ben a fafaragók munkáin lehet lemérni. Egyre többen készíte­nek kisebb-nagyobb méretű szob­rokat, munkájuknak tehát már nem a hasznosság a célja, ha­nem az esztétikum. Ez örvende­tes dolog, de egyben figyelmez­tetés is, hogy tisztázzák, elsősor­ban maguk a népművészek és az őket irányító szakemberek, hogy mi legyen az elsődleges cél. — ön hogyan' fogalmazná meg ezt a célt? — Csak olyan tárgyakat ké­szítsenek, amelyet maguk is szí­vesen használnak. — Miben nem változott a nép­művészet? — Változatlanul közösséget je­lent. Elkötelezettséget ’ azok szá­mára, akik művelik, a vásárlók számára pedig egy olyan életfor­mával való közösséget, amely — hanem is fogalmazzák meg ilyen tudatosan, de mégiscsak — a ha­zát jelenti. L. I. Megtalálták Petőfi futárkönyvét Petőfi Sándornak szinte min­den napjáról pontosan tudunk, megírhatnánk élete naplóját, napról napra. Ennek ellénére lennének ebben a naplóban fe­hér foltok is. Az egyik fölt ki­töltéséről most kaptunk végle­gesnek tűnő hírt a Kolozsváron megjelenő Utunk című irodalmi lapban. Több mint kuriózum —, rendkívül fontos történelmi, po­litikai és irodalmi adalék. Petőfi tudvalevőleg egyetlen évforduló­ját élte meg az 1848-as márciusi napoknak. Több mint 110 év óta nyitott kérdés azonban, hol volt Petőfi 1849. március 15-én? A korabeli sajtóból részletesen értesülünk róla. hogy Debrecen és Kolozsvár népe nagy lelkese­déssel ünnepelte a napot, — de Petőfi- nélkül. A helyi lapok részletes beszá­molói sem említik a nevét, pe­dig bizonyos, hogy személye az érdeklődés középpontjában állott volna, mindkét város örömmel vette volna, ha ezen a napon együtt ünnepelhet vele. De hol volt Petőfi ? Irodalomtörténeti monográfiák megállapítják, hogy március 16-án Petőfi Debrecenben volt, de még nem tudott Bem legra— gyogóbb győzelméről, Szeben be­vételéről, ami március 15-én köz­ismert volt Kolozsvárott, falra­gaszokon közölték az örömhírt a várossal. A román Akadémia bukaresti levéltárában most megtaláltak egy fontos doku­mentumot az Aradról odakerült iratok között. Egy szürke kis fü­zetről van szó. amelynek cím­lapján ez a felirat áll: „Futár­könyv Csányi László kormány­­biztos úr rendeletéről”. A füzetben a futárok neveinek sajátkezű bojjggyzése 1849. feb­ruár 4-én kezdődik és március 19-én ér véget. A füzet 7. ol­dalán felülről a második sorban, ott áll Petőfi kezeírása. A rova­tolás szerinti bejegyzés értelme: a költő 1849. március 15-én in­dult el Kolozsvárról Debrecenbe, Csányi László küldetésében. A dokumentum fellelése után a kö­vetkező hipotézis alakult ki: a költő nem a szokott járattal uta­zott, hanem külön futárkocsiban és jóval reggel 4 óra előtt indult el. Néhány percen múlhatott a dolog, hogy Petőfi nem értesült a diadal híréről, megismétlődött tehát rajta az, amiért egy ké­sőbbi levelében Szeben bevételé­vel kapcsolatosan panaszkodott: „A sors úgy akarta, hogy részt vegyek e hadsereg annyi fára­dalmaiban, veszélyeiben és sze­rencsétlenségében. s hogy diada­lánál ne legyek jelen.” Diadalá­nak hírénél sem lehetett jelen Kolozsváron és Debrecenben sem, ahonnan másnap korán reg­gel tovább utazott Szalontára és csak a lapokból értesülhetett a hírről, amely nyomában járt. Pe­tőfi tehát minden bizonnyal 1848. március 15-nek első évforduló­ját — számára az utolsót — gyorskocsin töltötte hosszú úton döcögve át „igen hűvösen fúvó szélben” Kolozsvár és Debrecen között. IFJÚSÁG IFJÚSÁG Számolják a napokat A művezető engedélyével a Alig fejezte be' a mondatot, fiatalok „lecsíptek” néhány per- a többiek máris arról beszélget cet a délutáni műszakból. Az tek, hogyan lehetne megvalósí­­irodaház egyik szobájában kö- tani az ötletet. Átcsoportosítás­­rülülték a dohányzóasztalt, s sál. Viagyis úgy, hogy öt idősebb mindenki aláírta a vállalattal dolgozó a fröccsöntő üzem egy kötött szocialista szerződést, il- másik kollektívájához kerül, letve a brigád megalakulásáról ahonnan viszont hét fiatalt át­szóló jegyzőkönyvet, amely így hívnak a Komarov-brigádba. kezdődik: „Mi, a Kalocsai Mű- Molnár István gépbeállító lett a anyag- és Gumifeldolgozó Vál- tizenhét tagú kollektíva vezető­­lalat fröccsöntő üzemében dől- je. gozó fiatalok a X. Világifjúsági — Az egyik legnagyobb prob- Találkozó alkalmából megalakít- lémánk az volt, hogy csak rit­­juk a vállalat első ifjúsági bri- kán, s akkor is néhány percre gádját”. Aladics Ferenc, a KISZ- talákozhattunk egymással, mert alapszervezet titkára eltette a különböző műszakokban dolgoz­­jegyzőkönyv egyik példányát. A tunk — mondta Pintér József fiatalok pedig visszamentek a anyagmozgató. — A szakszerve­­műhelybe, bekapcsolták a gépe- zeti bizottság titkárától kértünk két... segítséget. Néhány hete együtt, Brigád alakult. Persze, nem egy műszakban dolgozik a bri­­ilyen könnyen ment a dolog, na- gád. ... ., gyen sok megbeszélés előzte meg Így önmaguk munkáját, valla­­ezt a rövid, ünnepélyes ese- lásaik teljesítését jobban elleno­­ményt. rizni tudják. Tervük szerint mi-Az egyik taggyűlésen a fiata- nimálisra csökkentik a selejtet, lók elhatározták, hogy ők is be- gondosan takarékoskodnak az kapcsolódnak a X. VIT — 10 anyaggal, s az eddigieknél jobb akcióba. A titkár alig győzte minőségű termekek előállítására jegyezni a javaslatokat: „Ve- és új eljárások bevezetesere tő­gyünk részt a kalocsai gyárak, rekednek. Az egyik vállalásukat üzemek közötti szakmai verse- máris teljesítették^ a városi if­­nyeken .. . Rendezzünk szellemi júsági "klubnak műanyagból hat vetélkedőket, sportversenye- asztalt és 18 ülőkét, valamint két... Kérjük meg Szabóki egy asztali focit készítettek tar- 1 jászlót, a KISZ városi bizottsá- sadalmi munkában, gának titkárát, hogy tartson él- Nemrég valaki megjegyezte ménybeszámolót a Krím félszi- „Mit szólnátok hozzá, ha felven­­geten tett útjáról... Szervez- nénk a kapcsolatot a berlini mü­zlink kommunista műszako- anyaggyár fiataljaival, s csopor­­kat ” A gyűlésen Czár Agnes tosan részt vennénk a fes/tivá­­is szót kért Ion? Megállapodnánk velük, _ Sok fiatal dolgozik a fröccs- hogy jövőre mi látjuk vendégül öntő üzemben — mondta. — A okét.... Komarov-brigád tagjai közül pél- A kalocsai műanyaggyár dául több, mint tízen fiatalok. Azt fröccsöntő üzemében mar sza­­javasolom, hogy a VIT-akció ke- mólják a napokat, hátha síkéi ul rétében alakítsunk ifjúsági bri- kijutniuk a VIT-re. gádot... Tarnal Lasz,° »Bejárom a földet« — Szeretnék sokmindent csi­nálni; rengeteget olvasni, min­denkit megismerni. Ha felnőtt leszek, bejárom a földet. Eddig még csak Norvégiában voltam, meg tavaly Moszkvában. Moszk­va különösen érdekes volt, azok a nagy távolságok! Jó repülőgé­pen utazni, könnyű az ember olyankor. Izgalmas dolog fent lenni a magasban. Súfrán Éva mondja ezeket a mondatokat. A kecskeméti Kato­na József Gimnázium másodéves tanulója. A szépen berendezett könyvtárszobában beszélgetünk. — Levelezek Norvégiába, In­diába. Mindig gyönyörű érzés távoli országból levelet kapni. — Szereti a nyelveket? — Most csak oroszt és angolt tanulok, de később megtanulom a franciát is. Kell majd a sok utazáshoz. — Mi akar lenni? — Még nem döntöttem el vég­legesen. Talán idegenvezető. Ta­lán tolmács. Vagy ilyesmi; van időm még gondolkozni rajta. — Ám én nem ezért kerestem meg; kitalálja-e miért? — Biztosan a díjak miatt. — Ügy van; azt hallottam, képzőművészeti alkotásaival szám­talan díjat szerzett eddig. — Hát... néhányat. És sorol­ja: — Kétszer Indiában; tavaly a színarany Nehru-díj. Országos első egyszer a Nemzeti Múze­umban, egyszer a szigetvári ki­állításon. NDK-ban aranyérem; és több megyei első helyezés. — Fő műfaja? — A batikolás. Azt szeretem, azt tudom a legjobban. Még Ke­­celen tanultam, kisiskolás ko­­rorrfban. Ügy érzem, mindent ki lehet fejezni vele. Amikor dol­gozom, elfelejtek minden mást. Van aki versben, van aki zené­ben vagy táncban fejezi ki ön­magát. Én a formában; a színek­ben vonalakban. , — Mi a kedvenc időtöltése még? — Nagyon szeretem az iro­dalmat, a történelmet. Olvasok. Szavalni is szeretek. És jój a nyelvtanulás; csevegek a mag­nóra, s jó visszahallgatni, élve­zet. Gyűjtök régi pénzeket. Sze­retem a beat-zenét, meg a ko­molyat is. Van bérletem a hang­versenyekre — Mi az, amit nem szeret? — Egy-két tantárgyat. Példá­ul a fizikát, a matematikát, ' — A félévi átlaga? — Négyegész-négy volt. Varga Mihály • Polka.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents