Petőfi Népe, 1973. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-28 / 49. szám

1973. február 28. • PETŐFI NÉPE • 3 Készülődés az iskolába Beíratás, orvosi vizsgálat, előkészítő foglalkozások Százharmincezer ügyfél egy év alatt Termel az új kőolaj-feldolgozó • As új ütem. A Dunai Kőolajipari Vállalat területén 1972. végén állt munkába az új —, évi 3 millió tonnás — atmoszférikus-vákuumdesztillációs be­rendezés, mellyel a Szovjetunióból a Barátság II. távvezetéken érke­ző kőolajat dolgozzák fel. Az új berendezéseken már több százezer tonna kőolajat dolgoztak fel. 0 A vákuumdesztillációs berendezés tornya. Visszatérnek a fiatalok Tiszakécskére IDŐSZERŰ TÉMÁK A vándorlásról, és annak kezeléséről Hamarosan országszerte hozzá­fognak az általános iskolák le­endő első osztályosainak iskoláz­tatási munkáihoz. Az érvényben levő rendelkezések értelmében az általános iskola első osztályába azokat a gyermekeket kell fel­venni, akik hatodik életévüket a felvétel éve szeptemberének első napjáig betöltik. Beíratásukra március 1-e és 15-e között kerül sor. A beíratás a szülő, vagy a gyermek neveléséért felelős más személy, gondviselő kötelessége. A tanköteles korba lépő gyer­mekek a lakás szerint körzetileg illetékes általános iskolába kell bejelenteni, és beíratni. . A beírás pontos idejéről a szü­lő írásos" értesítést kap, vagy a tanács falragaszokon, az igazgató az iskola kapuján, hirdetőtáblá­ján elhelyezett közleményen tu­datja annak rendjét. Ha az ér­dekelt szülők március 1-ig nem kapnak közvetlenül értesítést a beíratás idejéről, akkor keressék meg a lakóhely szerint illeté­kes általános iskolát és ott érdek­lődjenek. A szeptemberben első osztályba lépő gyermekeknek kö-Baján körülbelül harmincöt­­ezer ember él, s tavaly több mint 130 ezres ügyfélforgalom volt a tanácsi osztályokon. Nézzük közelebbről az adato­kat. Az igazgatási osztály 32 ezer, a pénzügyi osztály 39 ezer, a me­zőgazdasági osztály 10 ezer, az építési és közlekedési 6 ezer, az egészségügyi 8 ezer, a kereske­delmi 3 ezer. a művelődésügyi 5 és fél ezer lakossági üggyel fog­lalkozott. A titkárságon mintegy ezerötszáz ember fordult meg a múlt évben. A tanács vezetői — Kincses Ferenc elnök, dr. Ham­vas József elnökhelyettes és dr. Kárpáti Antal titkár — kétezer személyt hallgattak meg a leg­különfélébb témákban. A város lakói leggyakrabban lakásügyekben, építkezések kap­csán. valamint vízműtársülás té­makörében keresték fel a tanács osztályait. Tavaly alakult meg a tájékoz­tatási iroda, amelyet 30 ezren kerestek fel. közülük tizenegyez­ren csak felvilágosítást kértek. A tájékoztatási iroda leggyakrabban lakás-, gyám- és pénzügyekben adott tanácsot. Az adatok birtokában elmond­hatjuk, hogy minden városlakóra — az újszülöttől a legidősebbe­kig — több mint három ügyirat­akta, elintézni való jutott. (A megyei átlagszám hasonló a ba­jaihoz, mivel minden Bács-Kis­­kun megyei polgár a statisztikai adatok szerint évente három­szor keresi fel a helyi tanácso­kat.) Természetesen vadnak, akik évente tízszer, hússzoj plmen­telező orvosi vizsgálaton kell részt venniök. Annak érdekében, hogy azok­nak a gyermekeknek is meg­könnyítsék, biztosítsák az átme­netet az általános iskola első osztályába, akik nem járhatnak óvodába: úgynevezett általános iskolára előkészítő foglalkozáso­kat szerveznek. Az előkészítő foglalkozásokat április elejétől a tanévzárásig óvodákban, vagy általános iskolákban tartják. Ezekkel a foglalkozásokkal az elemi ismereteket, jártasságokat, szokásokat igyekeznek kialakíta­ni, és olyan alapozást adni, amelyre az első osztály munkája épülhet. Az elmúlt évek tapasz­talatai szerint a gyermekek és szüleik egyaránt szívesen fogad­ták a hetenként 2—3 alkalommal tartott foglalkozásokat, amelyek — bár nem pótolhatják az óvo­da munkáját — jó szolgálatot tesznek az iskola, a közösségbe való beilleszkedés érdekében. Azok a szülők, akiknek gyer­mekei nem járnak óvodába, a beíráskor kérjenek tájékoztatást, hol és mikor indul ilyen jellegű foglalkozás. nek a tanács egy-egy osztályára, míg elintézik kérésüket, megol­dást találnak panaszukra. Sajnos, nagyon sok esetben az is előfor­dul, hogy személyeskedő, minden igazságot nélkülöző „panaszok­kal” traktáliák a munkával amúgy is túlterhelt tanácsi appa­rátus munkatársait. Hadd folytassam tovább a szá­molgatást. Az adatok azt is jel­zik, hogy Baján egy-egy tanácsi dolgozó évente kétezer lakossági üggyel foglalkozott, vagyis na­ponta hat témakörben intézke­dett. Azt már nehéz lenne sta­tisztikával kimutatni — vagy ne­tán megszámolni —, hány oldal­nyi gépelt ügyiratot jelentett ez, hány helyszíni szemlét, mennyi idegfeszítő órát, olykor álmatlan éjszakát. Sokan elégedettek a Bajai Vá­rosi Tanács múlt évi tevékeny­kedésével. Vannak azonban, akik úgy vélik, hogy az ügyintézés ja­vításában, gyorsabbá tételében még van tennivalója az appará­tusnak. Jogos ez a kérés. Kin­cses Ferenc tanácselnök elmon­dotta. a bajai tanács vezetői és az egész apparátus azon fárado­zik, hogy a választópolgárok ügyeit mielőbb intézze, panaszai­kat orvosolja. Bizonyos, hogy van még a ta­nács vezetőinek tarsolyában olyan szervezési elgondolás, amelynek megvalósításával gyor­sabb lehet az ügyintézés. Így tar­talmában és formájában is to­vább javulhat a lakosság és a' tanács közötti kapcsolat Baján. Csabai István A nagyközségi KISZ-bizottság a közelmúltban adatokat gyűjtött a helyi üzemekben, vállalatoknál, szövetkezetekben' és intézmények­nél, a fiatalok letelepedéséről és pályaválasztásáról. A feltárt té­nyek figyelemre méltók, mivel azt bizonyítják, hogy a 15—26 éves «korosztály körében évről évre többen akadnak olyanok, akik már szülőhelyükről nem vágynak el, dolgozni, tanulni a városokba. Tiszakécskén és a külterülete­ken: Pereghalmon, Sárhalmon, Kerekdombon és Tiszabögön. a KISZ-korosztályba tartozó fiata­lok száma meghaladja a kétezret. Közülük ezerkétszázan dolgoznak, tanulnak helyben, nyolcszázan járnak el a községből. Tiszakécskén az elmúlt évek­ben kedvezően alakult a fiatalok pályaválasztása. A mezőgazda­ságban maradottak 30 százaléka főként a gépesítési és kertészeti szakágakban választott foglalko­zást, s ez találkozott az egyre erőteljesebben fejlődő négy helyi termelőszövetkezet munkaerőigé­nyével. A felmérés rávilágított még egy kedvező jelenségre, amely szintén az elvándorlás csökkené­sét jellemzi, ugyanis évek óta egyre növekszik azoknak az ál­talános- vagy középiskolát vég­zetteknek a száma, akik közép-, vagy felsőbb iskolai tanulmányuk idejére sem költöznek el a vá­rosokba, hanem munka mellett esti- vagy levelezőtagozaton ta­nulnak tovább. Cs. K. • Az egyik üzemben nemrégi­ben többen felvetették, hogy va­jon mi az oka az országos, és a megyében is még mindig tapasz­talható munkaerővándorlásnak, a munkaerő mozgásának, akár a megyék, községek, városok, vagy helyben levő üzemek között. "Tel­jes értékű és egészen pontos vá­laszt adni a feltett kérdésre igen nehéz, hiszen felmerült ez már egy évtizede is (persze a jelenle­ginél sokkal szélsőségesebben), de meggyőződésünk, hogy évek múltán is foglalkoznunk kell ez­zel a kérdéssel, és azt is meg le­het jósolni, hogy belátható időn belül nem várható olyan ideális állapot, amikor a munkaeröván­­dorlás mint társadalmi jelenség lekerül az élet napirendjéről. Nyomban megjegyezhető, hogy bár több indoka van a munka­erő mozgásának, erre a mozgás­ra tulajdonképpen — természe­tesen egészséges mértékben — mindig szükség lesz. A munkaerő áramlása, vándor­lása hosszú idők óta gondja nem­csak hazánknak, hanem a nagy­világnak is. Egyes források sze­rint 1955-ben a világ mintegy 1070 millió gazdaságilag aktív személyéből 620 millió fő (58 százalék) dolgozott a mezőgazda­ságban és 450 millió fő (42 szá­zalék) az egyéb foglalkozási ' ágakban. A mezőgazdasági fog­lalkozásúak aránya a világrészek közül Észak- és Dél-Amerikában, Óceániában és Európában a leg­alacsonyabb (23—29—36 száza­lék), s természetesen ugyaneze­ken a helyeken a legmagasabb a többi foglalkozásúaké. Ezzel szemben Afrikában az összes gazdaságilag aktív személy négy­ötöde, Ázsiában 70 százaléka me­zőgazdasági foglalkozású. • Igen érdekesek az egyes or­szágok népességének régebbi fog­lalkozási összetételére vonatkozó adatok is; • ezeknek a jelenlegi adatokkal való összevetése meg­mutatja a gazdasági struktúra el­tolódásainak irányát. Azok az országok, ahol az ipari népesség aránya jelenleg legmagasabb, mintegy másfél évszázaddal ez­előtt még döntően mezőgazdasági országok voltak. Azok. akik ezt a bevezetőben említett gondot újólag felvetet­ték, úgy fogalmaztak, hogy a munkaerő vándorlása nem segít­heti elő „a párthatározat végre­hajtását, hisz az általánosan ván­dorló 30 százalékos réteg ko­molytalan munkaerő”. Ennek mi­nősítése minden bizonnyal igaz, de az is igaz, hogy ezt a munka­erőt komollyá tenni munkahelyi feladat. Az üzemeken kívül ezt senki más el nem végezheti. 0 A munkaerő vándorlása és mozgása sok tényezővel hozható összefüggésbe. Közülük megyei sajátosságként kiemelhetjük azt, hogy munkásosztályunk jelentős része egészen fiatal, az elmúlt évtizedben, vagy esztendőkben a mezőgazdasági termelésből került az ipari termelés szervezettebb körülményei közé. Az okok közé tartozik az is, hogy különbség van az üzemek modernsége, szo­ciális „háttere”, vezetésének szín­vonala, a bérek és a nyereségré­szesedés nagysága, valamint a munka fizikai nehézsége között. Említettük, hogy az utóbbi idő­ben csökkent a munkaerő moz­gásának sebessége, ami pontosan lemérhető abból, hogy lassúdott egyrészt az elvándorlás a megyé­ből, de kisebb mértékű Jett a községekben élők városba ván­dorlása is. Bár meg kell jegyez­nünk, hogy ez utóbbira még so­káig számítanunk kell, hiszen a mezőgazdaságban foglalkoztatott aktív keresők aránya lényegesen meghaladja az országos átlagot. Feltételezhető ugyan, hogy azt sohasem fogja elérni, de az idő múlásával mindenképpen meg fogja közelíteni. • A belföldi vándorlások ala­kulásának változását az szabja meg, hogy tényezői túlnyomó részben gazdasági jellegűek (bár vannak nem gazdasági jellegűek is: pl. házasságkötés, tanulás stb. de a vándorlás alapvető és el­sődleges oka a gazdasági ténye­zők alakulása. Ha bármilyen re­lációban beszélünk vándorlásról, akkor első helyen állnak a falu­si fiatalok, az okok között pedig a rosszul fizetett munkahelyek, a magasabb' bérű és korlátozott idejű ipari munkaalkalmak és a civilizációs (városba) vonzódás. A megye és az ország városainak lélekszám-növekedése nem ke­vésbé ugyanezekre (ennél sokkal többre) az okokra vezethető visz­­sza. Tekintettel arra, hogy a város és a falu közötti viszonylagos differencia még hosszú időn ke­resztül fennáll, hogy a város sok­irányú vonzást jelent a falu szá­mára. vagy éppen a falusi üze­mekben dolgozó munkásokra, hogy városban élni társadalmi­lag nagyobb „rangot” jelent, hogy ay- igényesebb és nagyobb szakképzettséget megkövetelő munkahelyek szinte a természe­tes kiválasztódás alapján tudják nélkülözni az erre alkalmatlano­kat és ugyanezeket felszívja a kevésbé igényes munkahely. És arra is tekintettel, hogy a mun­kaerő vándorlásába minden fi­gyelem ellenére (szociális és po­litikai ténykedéssel ezen sokat lehet változtatni). „Belejátsza­nak” emberi, érzelmi és más okok; a munkaerő vándorlása éppen ezért tulajdonképpen nem szüntethető meg, legfeljebb mi­nimalizálható. • Annak ellenére, hogy a mun­kaerő mozgása okait számba vesszük és jelentős részét el is is­merjük, a legnagyobb elismerés azonban mégis azoknak jár, akik egy üzem életében a nehézsége­ket, a kényelmetlenségeket, az átmeneti gondokat is vállalva, helyben maradnak és azon a jö­vőn munkálkodnak, amelyet má­sutt már megteremtettek. Ezeket a munkásokat kell. elsősorban anyagilag és erkölcsileg megbe­csülni és számukat a lehetséges maximálisra növelni. így bízha­tunk abban, hogy a vándorlás összmérete — még az új ipartele­pítéseket is figyelembe véve — kisebb lesz. és a jövőben egy­­egy munkahelyen, városban, me­gyében és az országban a mai­nál kisebb és könnyebben kezel­hető gondot fog jelenteni. W. D. Ingyenebéd Konzervtörténeti múzeum 0 A Nagykőrösi Konzervgyár konzervtörténeti múzeumot rendezett be a gyár területén, ahol bemutatják a konzerv­gyár fejlődését. Nagykőrösön 1922 óta készítenek konzerve­­ket. Képünkön: Valamikor ilyen kis vödröcskékben tárol­ták és szállították a gyü­mölcsízt. (MTI-foto — Király Krisztina felv. — KS) Dinnyés Pálné 28 éves. Három éve járja a tanyavilágot és a községet, hogy idős, egyedülélő, jövedelem nélküli beteg embere­ken segítsen. Baranyi Marika — mindenki így ismeri a faluban — a Kiskunmajsai Nagyközségi Tanács alkalmazottja, öreggondo­zó. Fát vág, begyújt, kitakarít, mos, a magatehetetleneket lemos­datja, orvoshoz kíséri a betege­ket, gyógyszert visz és naponta kihordja az ingyenebédet. A tanácselnök-helyettes el­mondta, hogy muszáj alkalmazni még egy öreggondozót, mert Kí­gyós és Tajó ídecsatolásával a nagyközség lakosságának a fele külterületen ól, s ott a legtöbb a magatehetetlen öreg. Szívesen kölcsönadta szolgálati kerékpár­ját, hogy elkísérhessem útjára Marikát. Felrakjuk a fehérre festett kerékpár kormányára az ételhordókat és a Jonatán Szak­­szövetkezet közeli üzemi konyhá­jára kerekezünk. Amíg az ebéd­kiadásnál ránk kerül a sor, be­szélgetünk: — Mindig kint állnak és vár­nak a kapuban. Minden szavuk­ban, mozdulatukban ott a hála, a szeretet, a ragaszkodás. Én va­gyok legtöbbjüknek az egyetlen kapocs a világgal; akihez szól­hatnak, akinek elmondhatják pa­naszukat. Ha külterületen járok, 40 kilo­métert is kerékpározok egy nap. Sajnos, oda nem tudok mindig kijutni. A tanyák nagyon mesz­­sze vannak egymástól. Ha vala­hol például mosni kelik rámegy szinte az egész napom, mert van­nak olyan betegeim, akik már alig tudnak felkelni az ágyból még , egy pohár vízért is... — Hosszan, szeretettel beszél ápolt­jairól. Marika fizetése 1400 forint. Esőben, sárbay, kopogó teiben és bőrégető forróságban is annyi. Munkaeszköze az emberszeretet, emberbecsülés, a fehérre festett kerékpár, az öt ételhordó, két keze, meleg mosolya, halk, ked­ves hanghordozása, beszéde. Mun­kája hivatás: emberi, társadal­mi értéke pénzben kifejezhetet­­len. — Miért vállalja, Marika? — kérdezem, miközben kiadják egyenként az ételhordókat. Az ebéd húsleves és lecsós kolbász. Rámnéz: — Nem tudom meg­mondani, de most kijön és meg­látja ... Óvatosan bájtunk a széles mű­úton, nehogy kilotyogjon a leves. Megérkezünk. A cím: Tanácsköz­társaság útja 169. Itt lakik Be­csei István. Tenyérnyi portája két tekintélyes családi ház között bújik meg. Kerítése elburjánzott sövény. Bentebb kézzel tapasztott sárkunyhó, teteje kukoricaszár­ból, venyigéből és nádból készült. “tven éves ember lép ki az aj­tón, kezében kislábas. Az udvar­ról cseréptálat vesz föl és na­gyot köszönve jön felénk. Bal fülén géz védi az évtizedek óta be nem gyógyuló sebet. Marika a piszkos cseréptálba nem önti bele az ételt. Becsei István kiöb­líti vízzel, közben sír, zokog éle­téről, amit elszívtak a puszták nyájai, kukoricaföldjei, a hatal­mas dunántúli uradalmak gabo­natáblái, a helyi nagygazdák birtokai. — Marika, drága Marika — csak ennyit tud mondani — Sír, vigasztaljuk. Havonta 400 forint rendszeres szociális támogatást kap ő is, mint a többi ingyenebédes. Az összeget még az idén 50 forinttal felemelik. Pista Nbácsi kikísér bennünket az utca sarkáig, miután megnyu­godott. Czinkóczi Jánosné 85 éves, pár házzal feljebb lakik az utcában. A kapu zárva. ZÖrgetésünkre fiatal férfi nyit ajtót: családjával a házban lakik. A 85 éves asszony szobája a íáskamrából nyílik. Az ágy előtt szék, azon tányér, fél briós, mel­lette bögre. Czinkóczi néni nem­rég költ fel. Nem kíván enni, gyöngének, betegnek érzi magát. Marikával gyógyszerekről beszél­getnek. A tanács egyik dolgozója el­mondta, hogy Czinkóczi néninek nincs senkije. A házban lakó fiatalember úgy váltogatja a ko­csiját, mint más az ingét, de az idős aszonnyal'nemigen törődnek, pedig a lakás az övék lesz. Busa Péter kicsinyke nádfede­­les háza olyan, mint a mesékben. A 75 éves férfin nem látszik ko­ra, de beteg, fulladással küszkö­dő ember. A szobában áporodott szag, az ágyon huzattalan, meg­állapíthatatlan színű dunyha. Bu­sa Péter világéletében napszámos volt. Nem nősült meg soha. Kert­jébe pár szál kukoricát vetett és zöldséget. A szociális segélyből a legszükségesebbekre is alig futja. A Rákóczi út 36. számú ház­ban lakik az 56 éves Görög Ve­ronika albérletben. Parányi szo­bájáért (egykor a padlásfeljáró helyisége volt) kétszáz forintot fizet havonta a 400 forint szo­ciális támogatásból. Ragyogóan tiszta szobában dermesztő hide­get sugároznak a falak. A kis kályhába ezen a télen még nem fűtött be, de ezt szégyenli, tagad­ja. A közeli boltokban tölti nap­jait. Étellel is néha megkínálják az ismerősök. Az üvegboltban mindig jó meleg van — mond­ja. Marika legtöbbször odaviszi az ebédet. Végig kerékpározunk a Rákóczi utcán, s a Rózsa eszpresszóval szemben érünk a központba. Egy magánüzlet ajtaja fölé díszes betűkkel kipingálták: BUTIK.A kirakatban pulóverek, csíkos női nadrágok, övék, kötött sapkák. Ahogy elfordulunk a tanács felé, előttünk átmegy az úton Hajnal István, aki szintén in­gyenebédes. Kezében lóbálja a tanácsi éthordót, füle mellett ott lóg a kanál is. — Várjuk az el­meotthoni elhelyezését — mond­ja Marika. — Ajtó és ablak nél­küli viskóban lakik a Félegyházi úton, szalmán alszik. Nagyon sür­gős lenne, de nincs hely. Arcunkat, kezünket kicsit megmarta a csípős szél. A köl­­qsönkerékpárt betolom a tanács udvarára. Kihordtuk az ingyen­ebédeket. Arcok villannak fel előttem, gondjaik szöknek, elő. Motorkerékpár kellene, hogy Ma­rika minél több helyre, gyorsan eljuthasson. Segítség kellene — sok minden kellene! Legfőképp gondoskodás, gondoskodás, gon­doskodás. Csató Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents