Petőfi Népe, 1973. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-24 / 46. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1973. február 24. Öntözési előkészületek Ami szárnyakat ad a munkának Kunért GyOrgyné ■■ • Szabadszállási Margit • Huszár Mthályné Bács-Kiskun megyében az ön­tözés szakmai irányítását, vala­mint a fő művek üzemeltetését az Alsó-dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság mezőgazdasági víz­hasznosítási osztálya látja el. A múlt évi öntözés értékelését még a tél kezdetén elvégezte az igaz­gatóság. A munka rövid felidé­zése mégsem hiábavaló. Ugyanis az idei célok között a tavalyihoz hasonló, vagy még jobb ered­ményt irányoztak elő. A , tavalyi, csapadékban sze­gény tél arra ösztönzött minden öntöző gazdaságot, hogy a talaj­ból hiányzó nedvességet kora tavaszi öntözéssel pótolja. Bács-Kiskun megyében a mű­szakilag berendezett, öntözhető területnek április végéig 27 szá­zaléka kapott mesterséges esőt. Egész éven át az öntözőművek kihasználása elérte a 65 száza­lékot, amely kielégítő arány, kü­lönösen akkor, ha az 1972-es esztendő második felében lehul­lott nagy mennyiségű csapadékot is figyelembe vesszük. A Városföldi Állami Gazda­ság vezetői még a kormányprog­ram megjelenése előtti években keresték azokat a lehetőségeket, amelyek gazdaságosabbá teszik a szarvasmarha-tenyésztést. Még 1955-ben megkezdték a te­jelő magyarbarna állomány lét­rehozását. Az új fajta, a jersey, a magyartarka, valamint a kana­dai lapály kereszteződéséből jött létre. Számos előnyös tulajdonsá­ga van. Korábban vonható te­nyésztésbe. mint a hazai fajta, magasabb az évi tejzsírtermelé­­se. A magyartarkánál alacso­nyabb az életfenntartó takar­mányszükséglete, gépi fejésre ki­válóan alkalmas. Az országos kísérleti eredmé-Ebben az évben is az a célja az igazgatóságnak, hogy a gaz­daságokban az öntözőberendezé­seket, a 100 százalékot megkö­zelítő mértékben használják ki, amely egyébként nem elérhe­tetlen. Ugyanis az idényen kí­vüli gabona- és az úgynevezett kelesztő öntözéssel a berendezé­sek teljesítménye növelhető. Ez egyébként a termelőknek is ér­dekük, mert az öntözőmű léte­sítésére fordított költség hama­rabb visszatérül. Az 1972 október 1-től számí­tott hidrológiai év eddigi csapa­dék-megoszlása a tavalyihoz ha­sonlóan kedvezőtlen. Ha a kö­vetkező időszakban nem válto­zik a helyzet, a magasabb ter­més elérése érdekében március­ban ajánlatos elkezdeni és terv­szerűen folytatni az öntözést. Az Alsó-dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság az időjárástól füg­gően március elsejétől a gravi­tációs főműveken keresztül el­juttatja a gazdaságokhoz az ön­tözővizet. nyék szerint a magyarbarna te­henek átlagosan 32 százalékkal több tejzsírt, 17 százalékkal több tejfehérjét termeltek ugyanany­­nyi takarmányfelhasználással, mint a magyartarka fajta. Egy kilogramm tejet 5, ugyanannyi tejzsírt 26, egy kilogramm tejfe­hérjét 15 százalékkal kevesebb keményítőértékkel állítottak elő, mint a magyartarka. Az új fajtát Horn Artúr pro­fesszor. akadémikus szorgalma­zására tenyésztették ki hazánk­ban és a Városföldi Állami Gaz­daság elsők között vállalkozott tartására. A magyarbarna állo­mányt évről évre növelték és a jelenlegi létszám már megköze­líti a hatszázat. Tavaly a tehe-A napokat jól kihasználva, ajánlatos az öntözőberendezése­ket gondosan kijavítani, a hi­ányzó alkatrészeket pótolni, s megszervezni az öntöző brigá­dokat is. Az öntözés érdekében új víz­ügyi beruházások történnek eb­ben az esztendőben. A Dunavöl­­gyi Főcsatornán Hajós térségé­ben a közeljövőben adják át a duzzasztót, amely a kalocsai ön­tözőrendszer egy részének jobb vízellátását teszi lehetővé. Eb­ben az évben kezdődik meg 51 millió forintos beruházással a nemesnádudvari öntözőfürt épí­tése. A tennivalók sikeres megol­dását segíti elő az elmúlt év elején megalakult megyei öntö­zési operatív bizottság, valamint a vízügyi igazgatóság mezőgaz­dasági vízhasznosítási osztálya, amelynek szaktanácsadói a ter­melők rendelkezésére állnak. Bencze Kázmér • A korszerű borjúetető. nészetből származó nyereség egy­millió-hétszázezer forint volt. Az egy tehénre jutó hozam megha­ladta a 3 ezer litert, a tejzsír pedig literenkénti 5,1 százalék volt. A tejelő állománnyal együtt fejlődött a húsmarhalétszám is. A bugaci és a kiskunfélegyházi kerületekben levő jelentős rét és legelő feljavításával fedezni tud­ják a gulyamarha-állomány ál­landó tömegtakarmány-ellátását. A kiskunfélegyházi kerületben öntözésre is van lehetőség. Több mint ötszáz darabból áll a hús­termelő tehénállomány, amelyen belül száz darabot tesz ki a ma­gyarszürke fajta, amely idegen­­forgalmi nevezetesség is, a többi magyartarka. Fontos feladatnak tartják a szarvasmarha-tenyésztés további korszerűsítését. A francia gyárt­mányú borjúetető berendezést már tavaly használták. Az idén újabb három ilyet vásárolnak. Egyszerre hat növendékállat táp­lálkozását oldja meg. K. S. Végigtekinteni a hatalmas üzemcsarnokban, gyönyörű lát­vány. A hófehér csipke-, s a habkönnyű kelmék hangulatos tarkaságában a varrógépek fölé ugyancsak sokféle színű ruhás asszonyok, lányok hajolnak. Ám állj oda, bármely gép mellé, a színek kellemes látványa helyett máris a dolgos kezek kápráza­tos fürgesége, a munka üteme nyűgöz le, majd óhatatlanul megállapítod: ezt az ütemet tar­tani napi nyolc órán át, bizony, kemény helytállás! De nem elmélkedni jöttünk a Habselyem- és Kötöttárugyár kecskeméti üzemébe, hanem napjaink nagy témájával ösz­­szefüggésben a hangulatot „le­mérni”. A gépsorok mellett elhaladva derűs pillantások innen is, on­nan is. Egy vidám, barna szem­pár megállásra késztet. — A legnagyobb újság? — ismétli a kérdésemet Kunért Györgyné. — Hát világos, hogy a béremelés! Hónapok óta fi­gyelem, olvasom, mindig csak a szövőnők voltak előtérben. Szó sem róla, nehéz a munkájuk. Nekik főleg a lábuk bánja. Mi, varrónők meg mindig ülünk, ne­künk a gerincünk sínyli. És mi sem voltunk kevésbé mostohák. Rólunk azonban egy szó sem ... De hadd mondjak el egy kedves epizódot. Kedden volt a terme­lési tanácskozásunk. Ott ülünk, egyszercsak átadnak az igazga­tónőnknek egy cetlit. És az a mindig komoly asszony hirtelen valósággal ragyogni kezd. Re­megett a hangja is, amikor be­jelentette a varrónőknek hu­szonegy százalék! Lett erre olyan csend ... Nem akartunk hinni a fülünknek. Bele telt néhány perc is. amikor közelemben az egyik fiatalasszony váratlanul megszólalt: Hát lehetséges, hogy a mai 76 forintom márciusban több, mint kilencvenet fog je­lenteni ?!... Kunertné mögötti varrógépnél ütemes olló-csattogás. Szabad­­szállási Margitkának oda sem kell néznie, úgy választja el egy­mástól a szalagban kígyózó csip­kegallérokat, miközben nyilatko­zik. — Azt hiszem, érthető, hogy az ilyen béremelés híre minden mást háttérbe szorít. Én már kiszámoltam: az eddigi 1800— 1900 forint körüli havi átlagom a jövő hónaptól a kétezer fölött lesz. Melleslej, mivel alpári va­gyok, albérletben lakom Kecs­keméten, havi háromszázért. Ezért számomra külön öröm az is, hogy az év második felében megkezdődik a munka a Tisza­­alpáron létesülő új üzemünkben. Mert akkor otthon dolgozom majd! — A csarnok túlsó végéből is kérjenek már véleményt — in­vitál bennünket a szalagvezető. A rokonszenves Huszár Mi­­hályné, aki mellett megállunk, ezzel kezdi: — Nálunk most kettős az öröm. Az egeiket a várakozá­sunkat felülmúló béremelés je­lenti. A másik pedig, hogy na­gyon szép eredménnyel zártuk a tavalyi évet. Ügy hírlik, szép nyereségrészt kapunk. Én külön­ben öt éve dolgozom itt, mindig megtaláltam a számításomat, kétezer fölött kerestem eddig is. Attól persze, én sem félek, hogy a pluszként jövő több, mint há­romszáznak nem lesz meg a he­lye! — teszi hozzá vidáman. Végül hallgassuk meg, miként vélekedik az igazgatónő, Mócza Lajosné, aki — jól jellemezte Kunért Györgyné — most is ra­gyog az örömtől. — Nagyon jelentős dolog ez, általános nálunk az elégedett­ség ! A Központi Bizottság ha­tározata után gyakran érdeklőd­tek a dolgozóink. Mivel mi sem tudtunk többet, a nyolc száza­lékkal számoltunk, bár a hatá­rozatban benne, volt, hogy „kü­lönös tekintettel” a nőket fog­lalkoztató üzemekre. De ilyen mérvű béremelésben reményked­ni sem mertünk. E hónap elején megkezdődött termelési tanácskozásainkon még arról tájékoztattuk a dolgozókat, hogy mivel betanított munkát végzünk, ezért nálunk a köz­ponti alapból négy százalék, plusz az évenként beütemezett 3 százalékos bérfejlesztés vár­ható. Ezért majdnem sírtam az örömtől, amikor a múlt héten megkaptam és tovább adhattam a hírt: az évek óta alacsonyabb kategóriás bérben dolgozó üze­münk azonos szintre került a többi gyáregységgel! A vállalat összbérszínvonalának 11 százalé­kos növekedésén belül a mi gyárunk részére 19,6 százalékos az emelkedés. Ezen belül a var­rónőinknél — akiknél a legsür­getőbb volt a kereseti differen­cia — 21 százalékos. Átlagosan havi 300 lorint pluszt jelent az emelés. Ezen belül ötszáz varrónőnél pedig 330-at, ami az év végéig, tehát tíz hónap alatt személyen­ként háromezer-háromszázat tesz ki. Ez pedig igazán ok a jó han­gulatra! Perny Irén • A magyarbarna állomány egy része. Korszerűsítik a tehenészetet Városfóldön Kilenc üzemi osztály Az általános iskolai végbizo­nyítványt — az esti és levelező foglalkozásokon kívül — rövidí­tett tanfolyamokon is megszerez­hetik újabban a felnőttek. Az új oktatási formát a huszadik élet­évüket betöltött dolgozók vehetik igénybe. Már eddig is kétszázan jelentkeztek Kecskeméten azzal az elhatározással, hogy így feje­zik be tanulmányaikat. Ez a szám azért is örvendetes, mert jelenleg a megyeszékhelyen a szakmunkás-képesítéshez kötött munkakörök ötödrészét képesítés nélküliekkel kellett betölteni. A vállalatok örömmel vették, hogy majd egy évtized után az üzemekben ismét szervezünk osz­tályokat. Mindenütt támogatták a kezdeményezést és ennek köszön­hető, hogy jelenleg kilenc osztály működik a munkahelyen. A ZIM- ben, a BRG-ben és a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál két—két, a postán, a Parkettagyár­ban és a Reszelőgyárban, egy—egy tanulócsoport készül a vizsgák­ra. A dolgozók körében az eddigi tapasztalatok szerint népszerű ez az oktatási forma és nyilvánvaló, hogy segíteni fogja a szakmun­káshiány mielőbbi megszünteté­sét Dr. Búsás János Petőfiről képekben Schifferdecker Dániel tanította elemi ismeretekre a kis Sándor gyereket. A mester úr keveslette járandóságát. Szó ami szó, akkor sem fizették túlságosan a peda­gógusokat. Petőfi tanítója ügyes ember volt, foglalkozott disznóhiz­lalással, textiláruk közvetítésével, kérvények írásával stb. Évi jö­vedelme 1828-ban már 140 má­zsa búza árának feleli meg, ami már tekintélyes jövedelemnek számított. A Notationes variae — Külön­böző feljegyzések — elnevezésű jegyzetfüzetét üzleti könyvelés­nek is tekinthetjük. Ebben örö­kítette meg üzleti vállalkozásai­nak adatait. A füzet iskolai mun­kájával kapcsolatos feljegyzéseket is tartalmaz. Számunkra azért be­cses, mert tizenegyszer fordul elő a hosszúkás alakú, bekötött köny­vecskében Petrovics Sándor neve, a tandíj-befizetéseket nyilvántar­tó résznél. Az értékes dokumentumot Gö­­möry János iskolaigazgató őrizte, aki — távoli — rokonságban volt a Hruz és a Schifferdecker családdal. (Édesapja egyébként Petőfi iskolatársa volt Kecskemé­ten.) A kiadványt a városi ta­nács művelődésügyi osztályának a kezdeményezésére ajándékozta néhány esztendeje a hírős város­nak. Jelenleg a levéltárban őrzik. /P fO-r-uv- . * < v V JTc/f -■( ^ ^ ó ** C v «f r y* é-«l « « • •I 7l«, Cv'f-— / -/;■.. . _ . A/—* J j/é­‘ *' j */I' - í v . O //.O^ / ■ - /pt­' ■' jí & // / 8o 7 2, *• _ j.7'- iA: f p / r/ ' . I «V (} „ í* / _ I 2.Ó j - 7*-*' ” ’ <•*. á f - — . j í" ; ’yo . ^ 1+ I * >. M-í.; . _ JU r te t- {: ___ v-\ gi-H Rövidesen eltűnik megyénkben a második világháború vasútalnk­­ban okozott rombolásának utolsó nyoma is. A fiatalabbak közül csak kevesen tudják, hogy a németek annak idején felrobbantották a fülöpszállási vasútállomást, ahol még ma is barakkokban van a vá­róterem és a felvételi helyiség. A MÁV 15.5 millió forintos beruhá­zással új állomást építtet, amely befejezés előtt áll. Az Idén 5,6 mil­lió forintot költenek a fontos létesítményre, s jövőre már csak né­hány százezer forintos ráfordítás kell ahhoz, hogy az utazó közön­ség és a vasutasok birtokukba vehessék az új állomást. (Pásztor Zoltán felvétele) Épül a vasútállomás

Next

/
Thumbnails
Contents