Petőfi Népe, 1973. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-17 / 40. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1973. február 17. Voltak azután nem is kevesen, akik az egyik közeli telken épí­tettek maguknak „kocsiszíneket", hogy az autójukat necsalc az idő­járás szeszélyeitől óvják, hanem az „autócsonkítóktól” is (a vissza­pillantó-tükörtől, a disztárcsan a macskaszemen, a féklámpák burkán keresztül a reflektorig!), no meg a gyerekektől, akik .,hegy­mászásánt” játszottak a vadonat­új Volkswageneken, Polski-Fiato­­kon meg Skoda S 100-okon — nem egyszer, sajnos szülői felü­gyelettel, a teraszról vagy az ab­lakból. (Az utóbbi időben válto­zott a helyzet: szülői felügyelet nélkül.) ** A telek akkor még magántu­lajdonban volt, amint azonban megszületett az elhatározás, hogy az új megyei kórház is a Széche­­nyivárosban épül majd fel, a tel­ket is kisajátították, s a Bács- Kiskun megyei Beruházási Válla­lat kezelésébe került. Ezzel szinte egyidöben (1971—1972) megtörtént a „kocsiszínek számbavétele” és a kocsitulajdonosoknak engedélyt kellett kérniük a további telek­használatra, amit meg is kaptak olyan feltétellel, miszerint; az építkezések megkezdése előtt le kell bontani a „kocsiszíneket” és elszállítani — erről természe­tesen időben értesítést kapnak. Az értesítést 1973. január 10- én mindenki meg is kapta: „A kérdéses területet további hasz­nálatra biztosítani nem tudjuk, mert építési területként a kivi­telező vállalatnak át kell adni. Kérjük ezért, hogy — az ön ál­tal is elfogadott feltételek sze­rint — a garázst 1973. február 28. napjáig elbontani és elszállí­tani szíi'eskedjék ... Ha a fel­szólításnak nem tenne eleget, úgy a garázst költségére elbon­tathatjuk és anyagát tárolhat­juk.” Az értesítés megfellebbezhetet­len, s a harmincegynéhány ga­rázstulajdonos, íme m e g fú­rod v e áll a tények előtt, mi­vel nincs hova költöznie, sőt ha le is bontja a „kocsiszínjét”, nem tudja hol tárolni. A határidő leteltéig van még tíz nap. Tanácstalan mindenki. Segítséget kérnek, ha lehet, egy másik helyet, telket, lehetőleg közel a lakásokhoz, ahol ismét felépíthetik a „kocsiszíneket”, ideiglenesen, persze, amíg a ki­látásba helyezett szövetkezeti garázsok felépülhetnek. V I A szocialista brigádtag nos — teszi hozzá —. csak Bács- Kiskunban nem tudtunk „betörni” —, bár nagyon szívesen adnánk, még a más megyebeli szállítások rovására is. Az itteni boltokban általában Dunántúlon palackozott féldecis üvegeket találhatunk. Tovább megyünk a tésztaüzem­be, ahol fehér köpenyes lányok és asszonyok szorgoskodnak. Zsák­számra áll itt a liszt, ezerszámra a tojás és borotvaéles késekkel dolgoznak. — Ez igazi, hamisítatlan házi­tészta — mondja Seres József. — Alig három évvel ezelőtt kezdő­dött el a termelőszövetkezet nő­dolgozóinak foglalkoztatása, s a múlt évben már a tizenegy fajta tésztából mintegy 1000 mázsányit készítettek. A nyolctojásos tész­tánk és 5 tojásos tarhonyánk olyan sikert aratott, hogy nehe­zen tudjuk kielégíteni az igénye­ket. Sajnos, ezek az ügyfelek is megyénkén kívüliek. Most kap­tunk például Békéscsabáról 18 mázsás megrendelést. Bács megyében nem tudunk piacot találni tésztáinknak, pe­dig szűkebb hazánk ellátásának egy részét is vállalnánk. Ebben az üzemben most harmincán dol­goznak, de példamutató szorga­lommal vesznek részt szükség ese­tén a szőlő- és gyümölcstermelés­ben is. Szőlőt kötöznek, gyümöl­csöt szednek, szüretelnek. Kis­kunfélegyházán is van egy üze­münk, ahol szintén 30 alkalma­zottat foglalkoztatunk. Utunk utolsó állomása egy ha­talmas raktár, ahol „sírva” töl­tünk néhány percet. Itt ugyanis hagymatisztítással foglalkoznak vagy nyolcvanan. — Ez konzervgyári bérmunka — tájékoztat Seres József. Na­ponta átlag 50—60 mázsa hagy­mát tisztítanak. Az asszonyok is keresethez jutnak, viszont a ter­melőszövetkezet is megtalálja a számítását. Ha jön a tavasz, ezek­kel a lányokkal, asszonyokkal a szőlőben, gyümölcsösben lehet majd találkozni. Opauszky László (Kovács János felvételei) A „beugrás", helyettesítés fogalma, s a beugrást vállaló személye nemcsak a színpadon ismeretes. Az influenzajárvány — sajnos —, az üzemekben is gyakran teremtett olyan helyzetet, hogy valakinek hirtelen magára kellett vállalnia a munkatárs szerepét is, ha a ter­melés folyamatossága úgy kívánta. A jól összeforrott kollektívák — melyeknek a tagjai egymás feladatait is jobban ismerik — könnyeb­ben vágták ki magukat a nehéz helyzetből. Ilyen „beugró” munkásnő Tóth Andrásné is, aki ez alkalommal ex­portra kerülő lámpatestfedeleket készít a sajtológéppel a Fémmunkás Vállalat kiskunhalasi gyárában. A Petőfi Sándor nevét viselő szocia­lista brigád tagja itt is megállja a helyét, teljesíti a napi 3200 dara­bos normát. (Tóth Sándor felvétele) Szenzációs műanyag üzeme mezőgazdasági szakembereknek A szakmai tapasztalatok nemzetkö­zi kicserélése, a mezőgazdaságban is elengedhetetlen feltétele a termelési eredmények növelésének. Ehhez nyújt segítséget az AGROINFÓRM—IBUSZ Mezőgazdasági Utazási Iroda, amely az élelmiszer- és a faiparban dolgozó szakembereknek szervez bel- és kül­földi tanulmányutakat. Tavaly példá­ul a szocialista országokból csaknem négyezren, a tőkés országokból pe­dig 3 ezer 300-an ismerkedtek meg a magyar mezőgazdaság eredményeivel. A hazai szakemberék közül 2 ezer 154 utazott tanulmányútra a szocia­lista országokba és majdnem 900-an tanulmányozták a fejlett nyugat-euró­pai országok mezőgazdaságát. Az iroda ebben az évben is bő vá­lasztékot kínál az érdeklődőknek. Le­hetőség nyílik a. jelentős nemzetközi kiállítások és vásárok megtekintésé­re. Már elkészült az ezévi program­füzet, amelyben részletes információt közölnek a 86 nemzetközi kiállítás és vásár időpontjáról, valamint té­májáról. Az általános mezőgazdasági kiállítások mellett megtalálhatók a kapcsolódó iparágak, — erdészet fa­ipar, kemizálás stb. — bemutatói is. Az idén tovább növelték a speciá­lis. egy-egy témakör tanulmányozásá­ra szervezett utak számát. A szocia­lista országokba 25, a tőkés országok­ba 23 féle különböző típusú utat szer­veznek. A programban azok az ága­zatok szerepelnek, amelyek a magyar szakemberek érdeklődésére leginkább számot tarthatnak. így többek között választani lehet állattenyésztési, nö­vénytermesztési. talajjavítási, kon­zervipari, húsipari, tejipari, édesipari, csomagolástechnikai, stb. tanulmány­utak között. Az útiterveket és az utazási feltéte­leket tartalmazó füzetek terjesztését máris megkezdték. A Lengyel Tudományos Aka­démia zabrzei Polimerkutató Laboratóriuma és a gliwicei Sziléziai Műegyetem Fizikokémi­­ai Intézete szenzációs új poliész­ter-műanyagot dolgozott ki: az úgynevezett „angyantát”. Az üvegszálbetétes, laminált anyag nagy ellenállóképességű a hígí­tott savakkal, alkohollal és a magas hőmérséklettel szemben. A szakértők szerint tulajdonsá­gaival felülmúlja az összes ed-Márvány - hulladékból A tudomány olykor varázslatra is képes. Ilyen varázslat révén válik a pernye, az erőművek sa­lakja, a bányákból kikerülő ba­zalt- és andezittörmelék, a ho­mok és más „értéktelen” anyag a márványnál szebb épületburkoló lapokká. Azzal az eljárással, amelyet az Eötvös Loránd Tudományegyete­men dr. Kubovics Imre docens és munkatársai dolgoztak ki, meg­számlálhatatlan változatban lehet ezekből a hulladékokból a szivár­vány legkülönbözőbb színeiben, a legkülönfélébb mintázatú matt vagy fényes lapokat előállítani. Az előre kidolgozott „receptnek” megfelelően, ami a felhasználan­dó filléres adalékanyagokat és a hőkezelés módját írja elő, a bur­kolólap felületét kívánság szerint alkothatják szemmel nem is lát­hatóan apró, s ezért egyenletes felületet adó, vagy nagyobb, akár centiméteres kristályok is; ame­lyeknek szabálytalanul, egymáson keresztül-kasul elhelyezkedő for­mációi rendkívül dekoratív és pél­dátlanul változatos mintázattá állnak össze. Növeli a semmit nem érő anya­gokból készült lapok értékét, hogy még a savakkal szemben is megtámadhatatlanok, nem kop­nak, nem vesztik fényüket, igen nagy nyomást bírnak ki és előál­lításuk körülbelül annyiba kerül, mint egy hasonló méretű üveg­tábláé. Sőt, a jadeit helyettesíté­sére alkalmas, attól szinte meg sem különböztethető lap ára csak körülbelül ötvened része annak az összegnek, amibe egy ugyanak­kora jadeit lap kerülne. Az eljárás iránt már külföldön is érdeklődnek. Jöttek a tanul­mányozására szakemberek Jugo­szláviából, Ausztriából, az NSZK- ból, sőt Kanadából és az USÁ-ból, anyagmintákat is küldtek kísér­leti célokra. Matansas föld alatti palotái Mindenki, aki csak ellátogat a kubai Matansasba, okvetlenül felkeresi a várostól 4 kilométer­re fekvő Bella mar barlangokat. Huszonhat méter mélységben, 750 méteres folyosón végigha­ladva juthat az utas a színes cseppkőképződményekben gaz­dag barlangtermekbe. A látni­valók különös elnevezéseit — Orrszarvúfej, Alvó oroszlán, Gó­tikus székesegyház, Zöldséges­kert — a cseppkövek, kristályok fantasztikus formái magyaráz­zák. Az egyik barlangban kis tó húzódik meg, a kirándulók szívesen fürödnek benne, el is nevezték „Nemzetközi fürdő­nek". Bár a Bellamar barlangokat már több mint száz éve ismerik, máig sincsenek teljesen végig feltárva. Legutóbb a barlangku­tatók néhány újabb termet és galériát nyitottak meg bennük. (BUDAPRESS—APN) A tsz három Garázsgondok a Széchenyi­­városban digi, ilyen típusú terméket. A gyakorlati próbák eredmé­nyei kimutatták, hogy az „an­gyantát” eredményesen lehet felhasználni az élelmiszeripar­ban, a csővezetékek és alkohol­tartályok építésében, a gépjár­mű-, a papír-, a szesziparban és egyéb termelési ágakban. A találmány egész sor külföldi szabadalomban részesült. (BU­DAPRESS—INTERPRESS) • A hagyinatisztítást végző asszonyok már megszokták ezt a munkát, egy könnyet sem ejtenek ... „Hej. Józsikám! Énekeljük el a ... száz-fo-rint-nak...” — hal­lom a nagytemplom mögötti ut­cából az inkább ordítozást, mint éneklést. Az Aranyhomok Szállo­da előtt megszólítom a két férfit, hogy van-e gyufájuk. A részegek túlzott bizalmaskodásával ölelget­nek, s arany barátjuknak szólíta­nak, s elújságolják, hogy valami­lyen Feri barátjuknak fia szüle­tett az este, s ezt meg kellett ün­nepelni, s berúgtak, de azért én nem haragszom, ugye? Minden áron a szálloda még nyitva álló bárjába invitálnak, hogy igyam egy pohárral az egészségükre, de a vonatindulás kegyes hazugsá­gával elköszönök. Ók is a hajna­lok jellegzetes alakjai, ez esetben barátságosak. A kecskeméti taxisok összetar­tok. A Szabadság téri állomásu­kon két egymás mellett álló ko­csit látok. A sofőrök az egyik autóban ülnek és álmosan ciga­rettáznak. Pintér Istvánt itt isme­rem meg. Lehúzza az ablakot, s hosszú rábeszélésre vállalja a fu­vart. Hajnali vendégekről érdeklő­döm: — Nincs sok munka. Hajnalban legtöbbször unatkozik az ember. Kihívnak egy-két későig nyitva tartó szórakozóhelyre, de őszin­tén megmondom, ezt nem nagyon szeretem, mert gyakran részege­ket kell hazavinni. Kötekednek az emberrel, kiégetik az ülést, volt már olyan is, hogy takarít­hattam utánuk. Előfordult, hogy nem akartak fizetni, mert elfo­gyott a pénzük. Persze, nem min­denki ilyen, aki hajnalig szóra­kozik. — Volt már olyan, hogy vala­kit munkába vitt. mert elaludt? — Nem, ilyenre nem emlék­szem. A hajnali forgalomra az jellemző, hogy az otthonukba vi­tetik magukat az emberek, csa­ládok, vagy a vonathoz. — Mit szól a családja a korai keléshez? — Nézze, a munkásemberek körében ez nem újság. Kérdezze meg bármelyik „melóst”. Meg­szokja az asszony, a gyerekek — én világéletemben hajnalban keltem. Ez életforma. Annak megfelelően osztom be a napot, hogy mikor megyek munkába. Hajnali hegyed négy. A Bat­thyányi utca kihalt. Egyetlen jár­művel sem találkozunk. — Ilyenkor még nem indul az élet — mondja Pintér István. — Nem kell félni a karamboltól. A Halasi úti elágazásnál piro­sat mutat a forgalomirányító lámpa. Nem jön semmi, de meg­állunk. A taxisofőr ösztönösen tudja ezt. — Volt már, hogy valakit köl­csönbe fuvarozott? — Igen. de nem érdemes. Visz­­szaélnek a bizalommal az utasok. A múltkor is azt mondja egy ven­dég. hogy nincs pénze, de más­nap behozza a taxiállomásra. Ha-0 Pintér Istvánt házhoz hívták. (Tóth Sándor felvétele) zavittem. Azóta sem láttam a pénzt. A tejüzem utcájában három ke­rékpáros siet munkába. A ke­nyérgyárba mehetnek. — Mondja, ön szerint kik a leg. népszerűbb hajnali emberek? — A pékek, ez nem vitás. Még a mesékben is úgy szerepelnek, hogy korábban kelnek, mint a kakasok. (Folytatjuk) Csató Károly A kunszállási Alkotmány Ter­melőszövetkezet majorjába lépő idegen ugyanazt látja, mint az or­szág bármely más mezőgazdasági nagyüzemében. Irodaépület, ha­talmas raktárak, színek, különbö­ző gazdasági gépek, ládahegyek... és néhány gazdáját váró gépko­csi, motor és kerékpár. Seres Józseffel, a közös gazda­ság élelmiszeripari üzemágának vezetőjével rövid körutat teszünk. — A korábbi években sok gon­dot okozott a tagság téli foglal­koztatása — mondja Seres József. — A termelőszövetkezet vezetősé­ge, mérlegelve a körülményeket és a lehetőségeket, olyan üzem­ág létrehozásán fáradozott, amely valamilyen kapcsolatban van az eredeti profillal, Így került sor elő­ször 1968-ban a pálinkapalackozó létrehozására. Belépünk egy hatalmas helyi­ségbe, ahol hosszú asztal mellett asszonyok dolgoznak. Az asztal fölött húzódó vastag csőből fehér műanyag csövecskék ágaznak le, s az emelvényen levő hatalmas hordóból ezeken keresztül „érke­zik” a pálinka. Szakavatott moz­dulatokkal dugják a kis palackok szájába a csövet, s pillanat múl­va már másik kerülhet sorra. A teli üvegekkel telt tálcákat másik asztalra teszik, s itt szorítják rá­juk a műanyag kupakot. Innen a címkeragasztókhoz, majd a cso­­magolókhoz kerül a sok ezer mi­niüveg. — Évente átlag 1,5 ezer hekto­liter sját főzésű szilva-, brack-, alma-, törköly- és vegyesgyümölcs­pálinkát töltünk a kis palackokba — tájékoztat Seres József. — Ezenkívül hasonló mennyiségű pálinka bérpalackozását is vállal­juk. — Hová kerülnek a töltött pa­lackok? — Az ország minden részében találkozhatunk velük Miskolctól Békéscsabáig, szinte alig győzzük a megrendelések teljesítését. Saj-Talán úgy is mondhatnák: pillanatnyilag 30—32 autótulaj­donos gondjai. Am, ha jobban körülnézünk az ,egyre terjeszke­dő új, modern városrészen, ak­kor mintegy 250—300 magán­­gépkocsi-tulajdonos nevében is szólhatunk. A gondok — nem túlozunk, ha azt mondjuk — körülbelül négy­öt évvel ezelőtt jelentkeztek, amikor a Honvéd Kórház mö­götti szőlők és gyümölcsösök he­lyén megkezdődött Kecskemét legszebb városrészének építése. A tervezők ugyanis elfeledkez­tek arról, hogy az új, modern városba, a tanácsi, a szövetke­zeti és az OTP lakások mellé garázsokat tervezzenek vagy leg­alább helyet jelöljenek ki a vég­leges garázsépítéshez. Hiszen a gépkocsiknak, tekintet nélkül az értékükre, megfelelő garázs is kell. 0 Telnek a féldecis palackok ezrei • Alsó képünkön: a regiek mel­lett most tizenhárom csinos fiatal lány ismerkedik a tész­takészítés fortélyaival. Holló Szabó Istvánná Bcreczki Zsu­zsit oktatja a tésztavágásra, az éles kés veszélytelen hasz­nálatára. Olvasóink írják HAJNALI EMBEREK 2. A taxisofőr

Next

/
Thumbnails
Contents