Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-16 / 12. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1973. január 16. T ervezés széles látóhatárral Jobb kedvvel dolgoznak A gazdasági tervezéshez — amely emberek sorsát befolyá­solja — elválaszthatatlanul hoz­zátartozik a különböző szinten dolgozó vezetők állandó eszme­cseréje. Az ágazati minisztériu­mok, valamint a megyei párt- bizottság és tanács között olyan munkakapcsolat alakult ki, amely jótékonyan érezteti hatá­sát az iparfejlesztésben. A szak­emberek kölcsönösen tájékoztat­ják egymást a távlati, illetve a menet közben felvetődő elkép­zelésekről, problémákról. A jó együttműködés a reális tervek kidolgozásában és a mindennapi munkában egyaránt kamatozik. Az ipar rendkívül jelentős sze­repet játszik az életforma-vál­tozásban. Nagyon sok embernek teremtődött meg az a lehetőség, hogy a lakóhelyén találja meg a kereseti forrást. Több ezren viszont még most is arra kény­szerülnek, hogy máshová járja­nak dolgozni, ingázzanak az ott­hon és a munkahely között. A városokból már jórészt sikerült száműzni ezt a gondot, de 12 nagyközség továbbra is várja az odatelepülő vállalati egységeket, hogy eltűnjön végre a napirend­ről a foglalkoztatási kérdés. \ A megyei part- és tanácsi ve­zetők legutóbb a Kohó- és Gép­ipari Minisztérium képviselőivel találkoztak. Ennek az ágazatnak egy önálló vállalatánál — a Kis­kunfélegyházi Vegyipari Gép­gyárban — és tizennyolc gyári telephelyén nem kevesebben, mint 2U ezren dolgoznak Bács-Kiskun határain belül. A létrehozott termelési érték évente megha­ladja a 2 milliárd forintot, s ez tavaly tovább növekedett A továbbképzéshez létrejött az elrugaszkodási alap. A jövő — a kis és elaprózott üzemek he­lyett — mindenképp a koncent­rált fejlődésé, hogy gazdaságo­sabban lehessen kihasználni a termelő berendezéseket, fokozód­hasson a hatékonyság, szervezet­tebb legyen a termelés. Az el­képzelések szerint nagyobb ará­nyú beruházás valósul meg pél­dául a következő ötéves tervben a VBKM kunszentmiklósi gyá­rában. Üj akkumulátor gyár ala­kulna itt ki a hazai igények ki­elégítésére. Számottevően fejlő­dik a Ganz-MÁVAG kiskunha­lasi üzeme és az EKA kalocsai gyára is. Bács-Kiskun továbbra is vár­ja a Budapestről kitelepített vál­lalatok leköltözését, amihez — egyebek között — jó munkaerő- helyzetet kínál. A megye rövi­desen eléri azt a szintet, hogy a szakmunkások 10 százaléka érett­ségi vizsgával rendelkezik, s újabb iskolák építésével, bővíté­sével, kollégiumok létrehozásá­val segíti elő a szakmunkás­utánpótlás növelését. A hasonló eszmecserék hatása túlmutat a szűkebben vett üzemi érdekeken. Az összehangolt fej­lesztések kisugároznak az egyes települések lakóinak életére. A Ganz Villamossági Művek bajai készülékgyára például óvodát rendezett be, s ugyanilyen fon­tos a lakásépítkezések támoga­tása is, amire szintén bőven akad példa. A soron következő, 5. ötéves terv körvonalai mind határozot- tabbakká válnak. S nagyon jó dolog, hogy ez széles látóhatár­ral, az országos és a helyi érde­kek egybehangolásával történik. H. F. Lángmentes védőruhák A Komáromi Kőolajipari Vál­lalat dolgozóit fokozatosan ellát­ják lángmentes védőruhákkal. A ; munkások testi épségét legjob­ban védő és legcélszerűbb ru- “WSkhf" sokrétű vizsgálatsorozat­tal választották ki. Részt vettek a kutatásokban orvosok, ruhá­zati szakemberek és a SZOT Munkavédelmi Tudományos Intézetének munkatársai is. .Együttes munkával és külföldi tapasztalatok figyelembevételé­vel alakítottak ki olyan ruha­anyagot. amely robbanás, tűz esetén meghatározott ideig védi a dolgozót a lángoktól, a sugárzó hőtől és csökkenti a sérülés mértékét. A Komáromi Kőolajipari Vál­lalat munkahelyeinek többségén már az új lángmentes ruhák­ban dolgoznak Jó itt a levegő. Távolról soklakásos bérháznak véli az ember a Honvédkórház északnyugati sarkával szemközti új épületet. Valójában az is. Pontosabban: kis kiigazítások­kal ilyen rendeltetésűvé vedlik majd vissza a Széchenyiváros N jelű épülete. Addig viszont a nagy kiterjedésű új városrész építőinek átmeneti szállása. Két- százkilencvennégy ember otthont pótló hajléka, a Rákócziváros- ban 1975-ig tető alá húzandó 500 személyes munkásszálló el­készültéig. Kora este van, mindjárt hat óra. Sűrűn nyűik a lépcsőházi ajtó. Pufajkában, munkaruhá­ban, szatyorral vagy kopott ak­tatáskával térnek haza a szállás lakói. Mozgásuk elnehezedett, az izmaikban viselik a napi mű­szak súlyát. A bajáratnál elhe­lyezett hosszú asztalnál éppen szállodai „ügyeletet” bonyolíta­nak. — Tizenöt forint... — közli az asszonyka egy útrakész fia­talemberrel, aki fizet, s oda ka- nyarítja a nevét a nyugta alá. — Biztosan másfelé szólítja a munka, vagy szabadságra megy, ezért egyenlíti ki a havi szállás­díjat — magyarázza a fiatalem­ber mögött az ügyeletes gond­noknő, Gyenes Sándorné. Majd megtoldja: — A térítés a szál­láshelyeinktől és a dolgozók csa­ládi állapotától függően három­féle kategória szerint történik. Tizenöttől kilencven forintig ... A mi lakóink között van néhány család is, gyerekekkel együtt. Mert a férj, s a feleség is a cégünknél dolgozik. Elhelyezé­sük családonként egy-egy szobá­ban van, a konyhát pedig közö­sen használják... Jobbra kanyarodva a lépcső­házi folyosón, székekkel teli te­rembe érünk. A tv-szoba. Min­den este benépesül — tudjuk meg a gondno'.asszonytól. Rend­szeresek itt az ismeretterjesztő előadások ég a filmvetítések is. A folyosó túlsó végén két ki­sebb terem. Az egyik közülük az olvasószoba. A sarkában, kis zászlócskával a tetején, lelaka­tolva egy szekrény. Üres. Pedig a könyvállományra lennénk ki­váncsiak. A gondnoknő a társaságunk­hoz szegődött munkaruhás fia­talemberre tekint kérdőn. Ö pe­dig egy ugyancsak lelakatolt ka- tonaládafélére irányítja a tekin­tetünket. — Abban vannak a könyvek. Még nincsenek kipakolva — vi-. lágosít fel Jenei Sándor. — Hová valósi? — Én kérem, Baranya megyé­be. Egy nagyon kicsi faluba ... Gépkezelői tanfolyamra jelent­keztem a Bács megyei építőknél. Már túl is vagyok rajta, de tet­szik tuoni, itt maradok. Megsze­rettem ezt a vállalatot, meg kü­lönben a levegő is jobb errefe­lé, az Alföldön! Petőfi is jobban szerette ... (Folyt, köv.) Perny Irén Rend. A kezdő kép láttán ez a szó jut eszünkbe. Ez a "be­nyomásunk a kecskeméti Üj Tavasz Termelőszövetkezet köz­ponti majorjának egészéről is. Ki gondolná, hogy 1971. janu­árjában gidres-gödrös terep, rendetlenség, szemét volt ezek helyén, s a műhelyek színek­nek tűntek inkább vakolatlan falukkal, tört üvegű ablakaik­kal, elhanyagolt tetőzetükkel. S a lakatos és gépjavító mű­helyben? A rossz ajtók, abla­kok miatt hideg. Mert ugyan mit ért a fűrészporos fűtés. A gépek műszaki állapota, elhe­lyezése egyaránt szabványelle­nes volt. De hisz’ ki ismerte a szabvá nyelőírásokat is? A munkavédelmi minősítő el­lenőrzés során annyi hibát, sza­bálytalanságot tárt fel Székely Árpád, az SZMT munkavédel­mi felügyelője, hogy azok után csak „nem megfelelőnek” minő­síthette az állapotokat. Galisz György, a mostani el­nök éppencsak pár hetes új em­ber volt még akkor. Látta, mit vett át, s dicséretére legyen mondva, sóhajtozás helyett rö­vid idő alatt következetes mun­kába kezdett. Kiépítette a mun­kavédelmi szervezetet, s ennek elére biztonsági főmegbízott­ként az ugyancsak új szakem­bert, Muraközy György agrár­mérnököt állította, akinek főbe­osztása állattenyésztési agronó- mus. Nemcsak munkavédelmi szabályzatot, intézkedési tervet készítettek, vizsgáztattak, biz­tonsági szemléket tartottak elő­írás szerint, hanem még abban az évben 384 600 forintot fordí­tottak . a munkavédelem anyagi feltételeinek megteremtésére. Vízvezeték, üzemanyagtároló­telep épült, mikrobuszt vásárol­tak a dolgozók és az ebéd- szállítására, 68 öltözőszekrényt, védőruhákat — eszközöket sze­reztek be. 1972-ben folytatták a fejlesz­tést 150 000 forintot költöttek önműködő védőberendezésekre, az elektromos hálózat korsze­rűsítésére, védőfelszerelésekre, utakra, munkahelyek felújítá­sára, továbbképzésre, — hogy csak a nagyját említsük 2 év gyakorlati intézkedéseinek. Olyan fehércsempés, zuhanyzós, kádas, olajkályhás fürdőt, Öltö­zőt építettek, hogy lehetne pár­ját keresni más téeszekben. „Félelmetes”, hengeres törzsű, csillogó csőcsápos, „álarcos” al­kotmány áll a lakatosműhely­ben; olajtüzelésű hőlégbefúvó a becsületes neve, s önműködően szabályozva magét, biztonságo­san fűti a tágas csarnokot. A múlt év első két hetében, aki csak mozogni tudott, részt vett az általános rendcsinálás­ban, tereprendezéstől kezdve, villanyszerelésen át a műhelyi járóutak festéséig. A nagytaka­rítás egyik „mutatója”: mint­egy 50 vagon vasanyagot adtak át a MÉH-nek. — Félmillió forint értéket termelhettünk volna azalatt, — de ez jobban megérte — véli most Galisz György elnök. — A jobb munkakörülmények, az üzemorvosi ellátás, étlap sze­rinti étkeztetés a szövetkezeti vendéglőből szállított készétel­lel, a tisztálkodási lehetőségek, a tiszta, rendes műhelyek nö­velték az emberek munkaked­vét. Szinte ugrásszerűen emel­kedett a termelékenység, leg­alább egyharmadával. (Fényképezte: Fodor Zoltán) Muraközy György egy kis statisztikával támasztja alá az elhangzottak: 1969-ben 23 bal­eset történt a téeszben, tavaly már csak 9. Ugyanebben a vi­szonylatban 304-ről 138-ra esett az elveszett munkanapok szá­ma. Halmozatlan termelési ér­tékben számítva 59 584 forint­ról 24 048 forintra csökkent a munkavédelmi mulasztásokból bekövetkezett kár. Az 1971. januárjában alapo­san elmarasztalt szövetkezetről elismeréssel szól ma már a me­gyei munkavédelmi felügyelet. Példaként hozzák fel annak bi­zonyítására, hogy ahol így meg­változik a vezetői szemlélet, meglepő gyors az előrelépés. Tóth István Hulladékanyagokból értékes gyanta A Tiszai Vegyikombinátban két éven át tartó kutatómunka során a szakembérek olyan technológiát dolgoztak ki, amelynek alkalmazásával a hulladékhidrogénekből nagy értékű gyantát állíthatnak elő. Az így nyert stirol- és indén- gyantákat az építőipar és a mezőgazdaság is célszerűen fel­használhatja. E célból kísérlete­ket folytattak a Szőlészeti Ku­tató Intézet kecskeméti gazda­ságának szőlészetében. A folyé­kony gyantából készített speci­ális anyaggal permetezték be a talajt, s az eredmény kiváló. A talaj megőrizte nedvességtartal­mát, a folyékony gyanta ki­pusztította a gyomot. A hét végén a Tiszai Vegyi­kombinátban megkezdték a hulladékhidrogénekből a gyan­ta üzemszerű gyártását. A most épülő olefin-üzem indulása után 1000 tonnás tételekben gyártható majd a melléktermé­kekből ez a gyantaféleség. Leleplezés Egy ház üzelmei Rohamosan csökken a tárgyak hivatástudata, különösen az épít­mények tartozékai idegenkednek funkciójuk betöltésétől. Szinte mindennapos dolog, hogy még ragad a falon a festék, még me­leg az úton az aszfalt, mikor kékruhás, svájcisapkás szerelők jelennek meg, bontják a betont, verik ki a falat, hogy helyükre toloncolják a vonakodó csatornát, a lakásban a makacsul kimaradó víz- és villanyvezetéket. Az ol­vasó kapásból tudná folytatni a sort a hallott építkezési rém­történetekből vagy saját tapasz­talataiból. Ám a listán nemcsak ilyen, aránylag kis terjedelmű holmik találhatók, amelyek viszonylag könnyebben tűnhetnek el a ka­varodásban. Adott esetben sike­rülhet ez egy egész háznak is. A kecskeméti Nagykőrösi utca 35. szám alatti ház feléről van szó, amely fondorlatos módon kiját­szotta a homlokzatfelújitást. Ra­vaszul kibújt ,a kozmetikai ke­zelés alól, amelyet kimért rá a sors és a Kecskeméti Ingatlan- kezelő Vállalat sortatarozási ter­ve. Július vége felé, annak, rendje, módja szerint, felvonultak a mesterek és beállványozták az épület emeletes utcai frontját, de a földszintes rész sunyin meg­lapult. A maltertól irtózó házat terveinek megvalósításában segí­tették a körülmények K Meg­tévesztő módon különbözik ugyanis a 35-ös számú épület egyéb részeitől. Egy fejjel, pon­tosabban egy emelettel alacso­nyabb. Az emletráépítés alól műemlék jellege mentette ki; 1910—1912 között falai adtak ott­hont Kacsóh Pongrácnak, a híres zeneszerzőnek. Az emeletes fron­ton van a két kapu is, bár a má­sodikon az udvarba jutva kiderül a két ;rész összetartozása, úgy lát­szik mégsem akadt, aki erre fel­figyeljen. Így a 35-ös számú ház egyik fele hűvös idegenként szemlélte, hogyan vakarják másik feléről a vakolatot. Mint minden bűnöst, az elszánt házat is bátorította üzelmeiben a laza ellenőrzés. A jámboran tény­kedő kőműveseket, festőket és a mesterkedő épületet sem zaklat­ták a három hónap alatt akadé­koskodó művezetők, ellenőrök. Ezekkel tehát könnyű volt megbirkózni, de a tatarozás — té­telezzük fel — tervszerű végre­hajtása is támasztott bizonyos ne­hézségeket, bűnjeleket. Hogyan? Laikus elképzelés szerint úgy fog­nak hozzá, hogy a ház ennyi és ennyi négyzetméter, ehhez kell x mennyiségű állvány, ennyi és ennyi malter, festék stb. Ezekből corpus delictli-ként valamennyi megmaradt. Hogy, hogy nem, ezen sem bukott le. Tény. hogy szándékát keresztül­vitte és novemberben mikor a festők a jól végzett munka tuda­tával elvonultak, a házrész elé­gedetten húzta ki magát: — ezt megúsztam! Ám ez a hetykeség lett a vesz­te. Szemetszúrt, ahogyan a frissen festett rész mellett kérkedett hosszú repedéseivel, hámló vako­latával. Olyan éles volt a kü­lönbség, hogy elhatároztam, ki­nyomozom magyarázatát. így fed­tem fel a ház mesterkedéseit, a bűnöst pedig az Ingatlankezelő Vállalat kezére adom: nyerje et megérdemelt tatarozását. P. M. Mivel lehet egy napot elrontani? Vannak emberek, akik azzal szereznek maguknak jó napot, hogy valakiét elrontják. Miért? Mert ilyennek születtek. Az összeférhetetlenség kiváltsá­gával, mint régen a főrangú emberek. — Uram, ez már mégis több a soknál! Szálljon le rólam! Mi az megsüketült? Semmi jele annak, hogy érti: hozzá beszélek. A nagy, bivalyerős férfi nekem támaszkodik, nincs kétség, ki akar nyomni a sorból, a helyemre pá­lyázik, hogy engem megelőzve ő számolja le előbb a forintjait az üvegablaknál. Á helyszín ugyanis a posta. Munkaidő után. Tömeg. Nehezen mozduló sorok, pénzeső. Ellenfelem egyre szívósabb és kö­nyörtelenebb. Mindent elkövet, hogy a lehető leg­közönyösebb képpel kinyomjon a sorból. Magas és erős. Kemény, gyilkos profilja van — kézigránáttal lehetne csak szétrobbantani. Eszembejutnak a há­borús filmek, mennyit szidjuk manapság őket, az­zal érvelve, hogy az embereket ma már riasztja annyi kegyetlenség, de most itt ugyanaz játszódik le körülöttem és bennem, ami ezeken a filmeken. Ez a férfi belekönyökölt az emberi méltóságomba, s a helyemre pályázik. Az Én helyemre. Kisebb is vagyok, meg gyengébb is, de tudom a dolgom — sok háborús filmet láttam! — mozgósítom a még öntudatlan tömegeket. Sikerül is kivívnom a körülöttem állók osztat­lan rokonszenvét, bár véleményük elszántságomat illetően nem egyöntetű. A mögöttem álló ugyan megsúgja, hogy együttérez velem, de kér: ne húz­zak újat egy „ilyen alakkal”. „Mit lehet tudni? Az ilyenekkel nem érdemes kikezdeni!” Megal­kuvása még nagyobbra szítja felháborodásomat. Feláldozni az* igazságot? Hagyni, hogy erőszakkal,, jogtalanul vegyék el becsületesen megszerzett he­lyemet? Soha! Mindenki megértőén bólogat, sajnálnak, mert holnap esetleg őket érheti hasonló inzultus, de nincs egy hangos szavuk, elvégre most nem őket akarják félre szorítani. Már csak egy asszony áll előttem, a férfi úgy nehezedik rám, mint a Kékestető, megrakva síelők­kel. „Hagyja békén” — olvasom ki az emberek tekintetéből —, de egy gazellaszökkenéssel máris a pénztár ablak előtt termek. Győztem! — Ez az utalvány nem jó! — közli gépiesen a pénztáros. — A „t” betű szárán két áthúzás van. Nem érvényes. Ellenvetés nincs! Legyőztek. Most az egyszer nem könyökkel, fizikai erővel, hanem bürokráciá­val. Ezt pedig már annyira megszokhattuk, hogy már csak az zökkentene ki nyugalmunkból, ha gyorsan, rugalmasan, reánk való tekintettel intéz­nék ügyes-bajos dolgainkat. Vadas Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents