Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-12 / 9. szám

1973. január 12. • PETŐFI NÉPE • 5 Mezősi Károly Közelebb Petőfihez Folyóiratszemle Ahogy várható volt, az idei folyóiratok első számukat Pető­fi emlékének szentelik. Ezek kö­zül ezúttal kettőt ismertetünk. Kortárs Tizenkét nyelven jelentettek meg írásokat a költőről, s a vi­lágszabadság jegyében arról a témáról, hogyan, mennyire ha­tott Petőfi az egyes népek iro­dalmára. Nagy vállalkozás! Jóleső érzéssel láthatja az ol­vasó, milyen széles körben is­mert a népek szabadságának költője a szomszédainknál, mek­kora népszerűségnek örvend, s milyen sokféleképpen rezonáltak gondolataira, érzelmeire a vele rokon kor tár sok és utódok. Fi­gyelmet érdemel, mennyien for­dították Petőfi műveit, köztük olyan virághírű alkotók is, mint Iván Vazov (bolgár), Eugen Je- beleanu (román), Jan Neruda (cseh), és Leonyid Martinon (szovjet). Számunkra külön is érde­kes, hogy több olyan külföldi író vall Petőfiről, aki nemrégi­ben járt vendégként megyénk­ben. Aurel Rau (Románia), Ni­no Nikolov (Bulgária) és Jurij Skrobinec (Szovjetunió)., A hazai szerzők írásai közül elsősorban Király István Petőfi és Ady rokonságáról szóló ta­nulmányára, valamint Szabolcsi Miklós és Köpeczi Béla elgon­dolkodtató írására hívjuk fel a figyelmet. Tiszatáj Külön „mammuV’rovaioi szen­telt a folyóirat a nagy évfor­dulónak. .4 januári számuk mintegy kétharmadát. Mig a Kortársban elsősorban emléke­zéseket és hiányt pótló infor­matív jellegű írásokat közöl­tek, addig itt inkább az elgon- dolkoztatóbb, tágabb és mé­lyebb összefüggéseket kereső tanulmányokon van a hangsúly. Bori Imre, a Jugoszláviában élő kitűnő irodalomtörténész Petőfi vershagyományáról, Ka­tona Imre Petőfi és a nép kap­csolatáról írt. Hosszabb cikket közöl a Tiszatáj arról is, mi­ként kezdődött és hogyan ala­kult tovább a romániai—ma­gyar irodalmi életben a Petőfi- kultusz, a húszas években. Ér­dekes az az interjú is, melyet Fekete Sándor Petőfi-kutatóval készítettek. Ebből megtudjuk, hogy a szerző megkezdte a há­romkötetesre tervezett Petőfi- életrajz írását. V. M. A megyeszékhely központi könyvesboltjába mindössze tíz kötet érkezett Mezősi Károly Közelebb Petőfihez című köny­véből. így talán egy kicsit fe­leslegesnek tűntek érveim, hogy recenzió céljából mindenképpen kapni akarok belőle. ÍR égi vá­gyam, hogy írhassak a megyénk- beli tudós szerző tanulmánykö­tetéről, melyet még kéziratban ismertem, s melynek könyv­alakban való megjelenését a nagy Petőfi-kutatónk már nem érhette meg.) Mert hiába is méltatom, hiába csinálnék az olvasásához kedvet, mire e so­rok napvilágot látnak, Mezősi könyvéből már egy sem lesz a boltokban. De nem akarom új­ra elpanaszolni nagy szívfájdal­munkat, amit már mások is szó­vá tettek, hogy a Petőfi jubile­umi év első és jóvátehetetlen tanulsága: a kiadók nem mér­ték fel eléggé az olvasók igé­nyeit. Csak egy remény van, ta­lán a könyvtárak példányai mégis eljutnak majd sokakhoz, akiket az „igazi” Petőfi érdekel. Az igazi szót azért kellett idézőjelbe tenni, mert nyilván­való, hogy minden szerző, aki a legnagyobb magyar poéta életé­ről és életművéről írt, vagy ír­ni fog valaha, az igazi Petőfit szeretné megmutatni, de ez ed­dig még csak keveseknek sike­rült Az „igazi” és teljes Petőfi- életrajz még nem született meg, bár napjainkban is nagyon sok róla szóló könyv és tanulmány lát napvilágot. Különös, de így igaz, minél messzebb jutunk Petőfi korától, annál több tény és adat kerül helyes megvilágí­tásba, annál jobban háttérbe szorulnak az életrajz körüli mende-mondák, a költő halála után 30—40 évvel lejegyzett „hi­teles visszaemlékezések”. A va­lódi Petőfi-portré megrajzolásá­ban elévülhetetlen érdemei van­nak Mezősi Károlynak. aki éle­tét tette fel arra — két szív­infarktus után halála percéig ezen dolgozott —, hogy pontos és hi­teles levéltári adatok segítségé­vel alapot adjon a jövendő igazi életrajz megírásához. Járta az országot, minden fel­bukkant új adatnak utánané­zett, mindent mérlegre tett, és közben cikkeket, tanulmányo­kat írt, s vitázott nagynevű te­kintélyekkel olyan felkészültség­gel és tárgyi tudással, hogy még ellenfelei is tisztelettel em­legették. Az általa feltart tények és következtetések lassan beivód­tak az irodalmi köztudatba,. s nélküle ma már bajos lenne akár Petőfi gyermekkoráról, akár későbbi kiskunsági évei­ről, vagy családjáról, az élethez kötődő társadalmi környezetről hiteles képet alkotni. Szenvedé­lyes félegyházi-pártisága a szü­lőhely kérdésében közismert, de éppen most megjelent könyve, mely első nagyobb összegezése tudományos működésének, bizo­nyítja, hogy nem ragadt meg holmi lokális szűklátókörűség­ben. Elindult egy nyomon, s a vita lehetett lendítője, tudomá­nyos érdeklődésének felkeltője, de végül is sokkal messzebb ju­tott ennél. (A 450 oldalas könyv­ből alig több mint ötven oldalt tesz ki az évszázados per alap­jait és tényeit vázoló munkája — egy nagyobb tanulmány rész­lete.) Szélesre tárja a horizon­tot, s témaválasztásában egyre inkább közelít egy teljesebb Petőfi-életrajzhoz. Nemcsak abban újszerű Me­zősi könyve, hogy főként a le­véltári dokumentumokra épít, s ezekből von le következtetése­ket. hanem abban is, hogy Pe­tőfit csalájához fűződő kapcso­lataiból, apjának hányatott éle­téből, az akkori kiskunsági ál­lapotok, gazdasági viszonyok hiteles rajzából kezdjük megis­merni. Azt láttatja meg velünk, amik inspirálhatták a költő ver­seit, amiből indulatai, érzelmei kihajtottak, s melyek rávilágí­tanak költészetének népiességé­re, realizmusára és romantiká­jára egyaránt. Társadalmi kör­képet rajzol Petőfi koráról, az akkori falusi viszonyokról, Pe­tőfinek és családjának a kiskun­sági helységekhez fűződő kap­csolatáról. Megismerjük Petro- vics Istvánt, a szabadszállási vagyongyűjtő árendást, a fü- löpszállási bérlőt, látjuk Petőfit Dunavecsén, Szalkszentmárton ban, Dömsödön... De nem sze­retnék . címszavakat, fejezetcí­meket sorolni, csupán érzékel­tetni akartam, hogy Mezősi nem volt „megszállott” félegyházi- kutató, amint azt ellenfelei állí­tották. Sokkal messzebbre lá­tott annál, hogy erre az egy helységre, vagy éppen a szülő­helyvitára szűkítse le munkás­ságát. Kitartott tudományos meggyőződése mellett, s ragasz­kodott Félegyházához, ahol a toll is kihullott kezéből, de iga­zából az egész Kiskunság, az Al­föld és Pest környéke volt a kutatási területe. Soha el nem múló hálával kell gondolnunk rá, hogy annvi ismeretanyagot adott kezünkbe. Tanulmányainak jelentős része most végre összegyűjtve is meg­jelent. de még nagyon sok he­ver kéziratban és folvóiratok- ban. úsjágokban szétszórtan. Re­méljük, hogy a Szépirodalmi Könyvkiadó vállalkozása nem az utolsó. (Pest megye is sokat tett, amikor múzeumi füzetei­ben Mezősi munkáit nublikál- ta. sajnos Bács-Kiskunban nem’ volt ilyen kezdeményezés.) Hi­ányzik még Mezősi Petőfiről szóló írásainak teljes bibliográ­fiája. s nagv értéket kénviselne hatalmas iegyzetanvagának, a könvvben közölt tanulmányai irodalmának, forrásainak közzé­tétele is. De ne legvünk telhetetlenek, örüljünk a könyvnek, a Köze­lebb Petőfihez megjelenésének. Még akkor is, ha nagyon kevés jutott belőle hozzánk, s e té­mára leginkább szomjas olva­sóihoz, Petőfi szülőföldjének la­kóihoz. F. Tóth Pál Tatjana Szamojlova új szerepe Tatjána Szamojlova szovjet filmszínésznővel a külföldi nézők először 1955-ben ismerkedtek meg, amikor a cannesi nemzet­közi filmfesztiválon bemutatták Mihail Kalatozov rendező Száll-1 nak a darvak című filmjét. Tatjána Szamojlova egycsapás. ra a világ egyik legismertebb filmcsillaga lett. A legjobb női szereplőnek nyilvánították, a Szállnak a darvak pedig elnyerte a fesztivál nagydíját. Tatjána Szamojlova nemsoká­ra újra megjelenik a mozivász­non. Az ukrán filmesek elkészí­tették a Hosszú út egy rövid na­pon című alkotást, amely a szov­jet tudomány művelőiről szól. A filmszínésznő egy fizikai problémákkal foglalkozó kutató- intézet tudományos munkatárs­nőjének szerepét alakítja. Part­nere a filmszalagon — Nyikolaj Oljalin, akit a mozinézők a Fel­szabadítás című filmeposzból is­mernek, amelyben Cvetajev ka­pitány bátor alakját személyesí­tette meg. Petőfiről képekben Kéry Gyula, a Felőlire vonatkozó emlékek egyik jeles, korai kuta­tója jegyezte föl Kurucz Zsuzsannának, a költő dajkájának szavait: „A keményfából készült ágy ott állt a kiskőrösi ház szobájában, jobb­ra az ablak mellett levő sarokban... az utcáról nézve látni lehetett az ágy fejét, mely a kis ablak egy részét elfödte”. Istenes József tájékoztatása szerint Dömsödröl kerüli a hajdani bu­dapesti Eetőfi-házba. Az öreg mészáros ott már rossz anyagi körül­mények között élt. Ügy döntött, hogy máshol próbál szerencsét. A költözéshez némi pénzre volt szüksége és ekkor adta el néhány búto­rát, többek között azt az ágyat, melyben — a hagyomány szerint — Sándor fia született. Szomszédja, Lukácsi István esküdt vette meg. A becses bútordarab ma a kiskőrösi emlékházban látható. (Kiss Béla felvétele.) Lajosmizseiek a kecskeméti színházban Jártak a lajosmizsei művelődé­si ház igazgatójának a nyakára fiatalok, öregek: „hallottuk hírét a kecskeméti Cigányprímásnak. Elhozzák ide is?” Mozsár András igazgató már indult is Kecskemétre és előadta a kívánságot. Először úgy lát­szott, hogy az ördögnek tartozott ezzel az úttal. A színház megma­kacsolta magát: ezt a darabot nem vihetik a közeli nagyköz­ségbe. Bebizonyították, hogy a díszlet és a sok szereplő nem fér be a rosszul szabott színpadra, illetve öltözőkbe. A művészek egy csoportjának a klubteremben kel­lett volna öltözködni, majd az udvaron keresztül a színpadra menni és onnan felhevülten, ki­melegedve: vissza. Télvíz idején erre nem vállalkozhatnak a szí­nészek. — Mit lehetne tenni? A szín­házi szervező egyszerű, de nagy­szerű ötlettel lepte meg tárgyaló partnerét. — Jöjjenek be a lajosmizseiek Kecskemétre! — Hogyan? Lekerült már a műsorról a darab. Ez így nem jó! Hacsak ... Csináljon a színház egy előadást kizárólag nekünk, lajosmizseieknek. Meg talán a ke­rekegyháziaknak. — De a Svejk van műsoron! — Lopjanak el onnan egy elő­adást, kivételesen. * Ettől kezdve villámgyorsan pe­regtek az események. Az Állami Biztosító ajándékjegyekel vásá­rolt a CSÉB-tagok részére, az Expressz Utazási Iroda kedvez­ményes különjáratok indítását vállalta. És tegnap este Kecskeméten gyönyörű nézőtérről élvezhették a teljes díszlettel, zenekarral elő­adott operettet. Igaz, megválto­zott az eredeti műsorterv. Nem a derék katona tette bolonddá fe­letteseit s az egész császári-ki­rályi ármádiát, hanem Kálmán Imre melódiái csendültek föl. Kérdezhetnénk: elloptak egy előadást? Meg: ki nyert rajta? Ki vesztett? A lajosmizsei nézők, vagy a művelődéspolitika? Vég­tére is egy modern musical he­lyett régi nagyoperett került a színre. (Az átdolgozás — igaz — csak halványan adja vissza Ha- sek harcos forradalmiságát.) Mindent összevetve, most an­nak örvendezhetünk, hogy egy sor új néző ült a színház nézőterén. Olyanok jöttek el, kik még soha­sem jártak hasonló intézmény­ben. Nőtt az intézmény vonzási köre. És akik most a színházra kiváncsiak, azok jobban érdek­lődnek majd a lajosmizsei mű­velődési ház programja iránt is. Reméljük, hogv a tegnap esti nézők máskor is eljönnek és más műfajú előadás kedvéért is útra kelnek. Rábai T. László Mezőberénytől Segesvárig Tudományos ülés a költő tiszteletére Hármas jubileumot ünnepel a békés megyei Mezőberény 1973- ban: a község újratelepítésének 250., Petőfi születésének 150. és •i helyi vegyeskórus fennállásá­nak 75. évfordulóját. Erre az alkalomra változatos programot állítottak össze. Többek kozott tudományos ülést rendeznek Petőfi tiszteletére, amelyen ne­ves kutatók, történészek ismer­tetik a költő mezőberényi kap­csolatait. Petőfi innen indult 1H49 nyarán utoisó utjara, a segesvári csatába. A jubileumi évben leleplezik Petőfi és legjobb barátja, Orlai Pfftrieh Soma emléktábláját, ki­állítás nyílik Petőfi és Orlai személyes tárgyaiból, Orlai Petrich Soma festményeiből. A községben rendezik meg a Pe­tőfi nevét viselő középiskolások országos szavalóversenyét. Au­gusztus 3-án „Petőfi útján Me­zőberénytől Segesvárig” címmel emléktúrát rendeznek. Versmondó diákok között — Most már egyáltalán nem izgulunk — mondták ne­vetve a lányok. — Tegnap, a selejtező előtt némelyikünk­nek bizony a torkában dobo­gott a szíve ... A kiskőrösi l’etőfi-napok sok­színű rendezvénysorozatának egyik érdekes eseménye volt a szavalóverseny, amelyen a költő nevét viselő középiskolák diák-' jai vettek részt. Az első napon harmincán, a másnapi döntőn a legjobbak, tizenketten Az or­szág minden részéről. A művelődési központ eme­letén, másfél órával a verseny kezdete előtt beszélgettem a pápai Hajba Gyöngyivel, Szom- mer Katival, Hári Lenkével és a kiskunfélegyházi Cseh Gyön­gyivel. Akkor még egyikük sem sejtette, hogy közülük hárman is a legeslegjobbak között lesz­nek ... De erről majd később. Több dologról is szó esett. Nemcsak a szavalásról, a ver­sekről, hanem a pályaválasztás­ról, a tanulásról is. Az igazi té­ma természetesen mégis csak a költészet volt. Hári Lenke A négyökrös sze­kér mellé Csoóri Sándor: Anyám fekete rózsa című versét vá­lasztotta. Nem véletlenül, hi­szen ezzel már sikere volt 71- ben, a keszthelyi Helikonon. Eredetinek tűnt, amit a máso­dik gimnazista Cseh Gyöngyi mondott az ő versválasztásáról: — A Magyarul című versnél nyitottam ki a Garai kötetet. Annyira megtetszett, hogy rög­tön meg is tanultam ... Délután kettőkor megkezdő­dött a „küzdelem”. Női mezőny volt: a tizenkettő között egyet­len fiú sem szerepelt. Bár né­mely vershez alkalmasabb lett volna a férfihang... De azért nem volt „egyhangú” az a más-' Magazin fél óra. Gondoskodtak erről nemcsak az előadók, hanem a költők is: Ady, Kosztolányi, Radnóti, Váci, Garai . . És ter­mészetesen Petőfi költeményei, melyek közül minden versenyző egyet-egyet mondott el A felkészültségről pár szót. Egy .biztos, a lányok többsége értette a kiválasztott költemé­nyeket. Itt-ott akadtak zökkenők az értelmezésben, a felfogásban, néhányan ezt „túljátszással” igyekeztek eltüntetni, ami ter­mészetesen csak kárára vált az előadásnak. Hasonlót mondhatok a hangkép/.ésről. Általában tisz­tán, érthetően szavaltak a ver­senyzők, de előfordultak „elha­rapott", elsuttogott szavak, mon­datok is. Talán nem ártana, ha legalább a középiskolában jóval több gondot fordítanánk a he­lyes beszédtechnika gyakorlásá­ra. Bizony, kellemetlen, ha egy-egy versmondat közben hallhatóan és láthatóan elfogy a levegőtartalék. Este hatkor a nagyteremben összegyűlt közönség előtt Ma­darász László, a megyei tanács elnökhelyettese hirdette ki a verseny végeredményét, és át­adta a jutalmakat a legjobb versmondóknak. Az értékes pénz- és könyvjutalom mellett a legszebb ajándékot a Művelő­désügyi Miniszjérium adta. Az első három helyezett, a kiskun­félegyházi Cseh Gyöngyi, a pá­pai Hári Lenke és a bonyhádi Gyarmati Mária részt vehet a nyáron megrendezendő „Petőfi nyomában" elnevezésű emléktú­rán, amely Kiskőrösön kezdődik és Segesváron ér véget.., Kontra György A beat-nck, a szólisták táncának tízéves uralma után a fiatal tán­cosok újra felfedezték partnereik* I. Mostanában ismét úgy táncolnak, ahogy ez tulajdonképpen a táncospárokhoz „illik”: megfogjak egy­más kezét és közösen próbálják megtenni az előírt lépéseket... Anna hercegnő lovagja Maik Phillips, angol lovassá­gi hadnagyot, és a királyi csa­lád egyik tagját, Anna herceg­nőt aligha csak a lovasszenve­dély kapcsolja egymáshoz ... Phillips tagja veit a müncheni olimpián aranyérmet nyert an­gol lovascsapatnak, amelyből Anna csak „orihosszal” maradt ki. A pletyka szerint a románc valóban a lovaspályán kez.dő- •dött. Novemberben az állatkín­zó sport ellen küzdő szervezet hatalmas botrányt csapott, ami­kor kiderült, hogy a huszonegy t-ves Anna lovas rókavadásza­ton segített agyonhajszolni a rókakomát .íz angol réteken, s ezzel belekóstolt a hagyomá­nyos „vörösfrakkos” szenvedély­be A rókavadászatra Phillips hadnagy tanította a hercegnőt... A vadászat után a hercegnő a hadnagy szüleinél, Phillips pedig a királyi család sandring- hami otthonában töltött egy hétvégét, illetve a karácsonyi ünnepeket. A Buckingham palota nem volt hajlandó, sem megerősíteni, sem cáfolni azt a hírt, hogy a huszonöt éves fiatal katona el­jegyezni készül Erzsébet király nj> egyetlen leánygyermekét

Next

/
Thumbnails
Contents