Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-09 / 6. szám

• 1973, január 9 & PETŐI ! NÉPE P f> Egy nap a kiskunfélegyházi könyvtárban Mit szeret olvasni? A Fáklya új száma — A verseket szeretem... Munka közben is gyakran jut­nak eszembe verssorok. Nem tudom, miért szépek a versek. De nagyon jó olvasgat­ni őket... Huszonegy éves va­gyok, KÖJÁL-ellenőr. Ha csak nem felejtem el, min­den hónapban megveszem az Űj Írást meg a Kortárst. Vannak saját könyveim is, százhúsz. Leg­utóbb egy Eluard-kötetet vásá­roltam. — Hány mai magyar költőt ismer? — kérdezem Anga Kiss Ibolyától. — Baranyi, Nagy László, Ga- rai, Ladányi Mihály, Bari Ká­roly, Pilinszky, Juhász Ferenc ... Simon István ... Több nem jut eszembe most. * • A nagy csillagász hagyatékából. A krakkói Jagelló Tudomány egyetem múzeuma számos Kopernikusszal kapcsolatos tárgyat és eszközt őriz, amelyek közül többet bemutatnak a párizsi Bibiio- theque National által rendezett Kopernikusz-kiállításon. A kiállí­tás ünnepélyes megnyitására 1973. február 19-én kerül sor. Ké­pünkön: dr. Karol Estreicher lengyel professzor válogatja a párizsi kiállításra szánt tárgyakat. KENDŐZETLENÜL Fénytörés Ilyen írások elején általában mentegetőzni szokott az újság­író, hogy nem akar ünneprontó lenni. Tudjuk azonban, hogy aki ezzel kezdi írását, mondanivaló­ját, az kifejezetten rohtani akar­ja az ünnepet. Ebben az esetben azonban más a helyzet. Nem az újságíró, hanem az a három fiatal az ünneprontó, akiről nem kis felháborodással fogunk meg­emlékezni. Kiskőrös kettős ün­nepéről. a várossá avatásról és a Petőfi-műsorról van szó. Országos második Korenika László, a kecske­méti UNIVER ÁFÉSZ kirakat­rendezője II. helyezést ért el az elmúlt hetekben a Belkereskedel­mi Minisztérium által rendezett élelmiszer-kirakat rendezési ver­senyen. — Legjobban a szerelmes könyveket. Nehéz kikeresni őket. Kiveszi a sorból Pausz- tovszkij Nyugtalan ifjúságát, be­lelapoz, majd visszateszi. Aztán kiköt a Nagy vágyakozások ko­ránál. — Még elviszem ezeket is — mutatja Urbán Ernő: A nagy ka­land és Szentiványi Jenő: Tizen­két halálos perc című könyvét. — Nem nagyon érek rá vá­logatni, mert sok a dolog oda­haza — mondja a harmincéves Szabó Mihályné, és siet hazafelé ebédet főzni. * Rádi Flórián MÁV-segédmun- kás, huszonhárom éves. — Jó izgalmas regényt kere­sek. Most olvastam az Emberi sorsot. Nagyon tetszett az illető­nek a sorsa, hogy annyi minde­nen keresztülment. Ami ott le Petőfiről képekben i­van írva, megtörténhet bárme­lyikünkkel is. Éjjeliőr vagyok, ráérek olvas­ni. Még jobb is ott, mert vil­lany van, otthon pedig petró­leumlámpa. Tanyán lakunk a tizenharmadik kerületben. Ke­rékpárral jöttem, öt kilométer az út. Szeretnénk beköttetni a villanyt, a dűlőben már bent van, négy-öt oszlopnyi távol­ságra. • . — Mikor iratkozott be a könyv­tárba? — A szomszédom mondta, hogy lehet ide járni, tavaly ősszel. A könyvtáros segít izgalmas könyvet keresni. * — Engem a fantasztikus re­gények érdekelnek. — Miért éppen azok? — kér­dezem Csányi János harmad­éves ipari tanulót. — ... nem is tudom ... Ebbe most belenézek — mutatja Szath- mári Sándor könyvét, a Gép vi­lágot — érdemes-e kivinni. Rá­érek olvasni, mert megfáztam egy kicsit, és betegállományba írt az orvos. Otthon nincs villanyunk, de azért néha még éjfélig is olva­sok lámpa mellett. Szeretem a könyveket... * Egy fiatalember orosz és né­met nyelvű könyveket keres. Ilyeneket nem talál, de megelég­szik Kratofil Dezső: Algebrájá­val is. Mellé még kiválasztja az Atomfizika című könyvet. — Minden érdekel — mondja: — És miért kellenének az ide­gen nyelvű könyvek? — fagga­tom. — Hogy ne felejtsek el néme­tül és oroszul. Elmondja, hogy az általános iskolában tanulta ezeket a nyel­veket ... Harmadéves ács tanuló, Rácz B. Mihálynak hívják. » Bajuszos, 'gumicsizmás férfi ül az új könyvek polca elé. — Nyugdíjas vagyok, ráérek, ötvenkilenc óta járok a könyv­tárba, már majdnem mindent el­olvastam. ami érdekel.-Előfordul, hogy néhány lap után rájövök: ezt már olvastam... Az új könyvekre mindjárt ráteszem a kezem . . . A régi történelmi, háborús re­gényeket kedvelem... A má­sodik világháborúról szóló köny­veket is forgatom — folytatja Vata Ernő nyugdíjas szobafestő. — Sokkal jobb olvasni a háború eseményeiről, mint részt venni bennük ... * — Petőfi összes verseit szeret­ném kivinni — mondja félén­ken egy kislányka. Hatodik osz­tályos, a Petőfi Sándor Általános Iskolában. Petőfi-kötet már nincs a polcokon, mindet kikölcsönöz­ték. — Pedig nagyon kellene — szomorkodik a kislány. — Hétfőn vetélkedő lesz, és akinél nincs ilyen verseskönyv, nem kap jó pontot.. . De sajnos, meg kell elégednie néhány Petőfi-válogacással. Egy fél pont talán azokért is jár az iskolában ... Kontra György Gazdag tartalommal. színes képanyaggal jelent meg a Fáklya című képeslap idei első száma. Az első oldalakon képes beszá­molót olvashatunk a Szovjetunió megalakulásának 50. évforduló­ján Moszkvában rendezett jubi­leumi ünnepségekről, egy másik cikk A béke és a népek haladása útján címmel az elmúlt félév­század eredményeit összegzi. Nyikolaj Nyekraszov akadémi­kus cikkében a Szovjetunió ter­melőerői fejlesztésének és telepí­tésének távlati tervét ismerteti és indokolja meg tudományosan. Olga Bergholz költőnő feleleve­níti Leningrád blokád jé nak 900 hősi napját. Igor Kurcsatov aka­démikus neves atomtudós életé­nek fejezeteit eleveníti fel Ja- roszlav Galovanov. Moldoványi Ákos Tóth Ferencet, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának El­nöksége által kitüntetett magyar törzsőrmestert szólaltatja meg. Riporté segítségével látogatha­tunk Gorkij város konzervatóriu­mába is. amely a Szovjetunió legfiatalabb, de máris hírneves zeneművészeti főiskolája. Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója alkalmából a költő tolmácsolói a Szovjetunió népei­nek nyelvén írnak Petőfi újjá­születéséről és könyveinek új ki­adásáról. A képeslap idei első száma kezdők számára orosz nyelvleckék közlését indítja meg. A Fáklya mellékleteként adják közre L. I. Brezsnyevnek, a szovjet állam megalapítása 50. évfordulója alkalmából elmon­dott beszédét (teljes szöveggel V valamint a világ népeihez inté­zett felhívást. Mit nézzünk meg Budapesten Mint ismeretes a múlt év de- 'cember 30-án került sor 'erre, ä minden kiskőrösit, sőt minden megyeit érdeklő eseményre. Az új művelődési házban ott voltak a kormány, a párt képviselői, megyénk vezetői; továbbá egy se­reg vendég, közöttük különböző városok tanácselnökei is. A te­rem zsúfolásig megtelt, s (bin- denki feszülten és érdeklődéssel figyelte a műsort, a beszédekei, a zenét, éneket, táncot. Az elő­csarnokban elárusító asztal, rajta valamennyi Petőfivel kapcsolat­ban, róla, írásaiból , megjelent kötet, emléktárgyak Kiskőrösről, képeslapok, jelvények stb. Természetesen ott voltak a vá­ros tanuló fiataljai: fiúk, lányok, gimnazisták és általános iskolá­sok, úttörők és KlSZ-korosztáiy- beliek egyaránt. Az ünnep fé­nyét azonban megtörte valami. Pontosabban három fiatal: egy fiú és két lány, akik tüntető kö­zönnyel, az érdeklődés teljes hiá­nyával viseltettek városuk leg­nagyobb ünnepe és Petőfi Sán­dor emléke iránt. Az új művelő­dési ház előcsarnokában, a va­donatúj fotelokban ülve kár­tyáztak. Piszkos, agyonhasznált lapokat csaptak az asztalra, s al­pári izgalommal lesték a kár­tyajárást. Mondom, teljesen hide­gen hagyta őket, hogy mellettük az öröm fényében úszik minden­ki és minden. Nem érdeklődlek Petőfi művei, a róla írott köny­vek iránt, bele sem lapoztak a róluk és nekik is készült Kis­kőrös című újságba, nem érde­kelte őket, hogy ezekben a pilla­natokban fordul Kiskőrös sorsa és a nagyközségből okiratilag is várossá lesz. Csak verték a lapot, a szutykos, elhasznált kártyát a vadonatúj művelődési ház va­donatúj székeiben és asztalán. Néhány percig figyeltem őket, titkon azt remélve, hogy talán arra kanyarodik valaki felnőtt és figyelmezteti a három tizen­évest a nem oda illő elfoglaltság félbeszakítására. Nem szólt nekik senki, pedig ott járkáltak körü­löttük az ifjúgárdisták, s olyan émberek, akiknek láthatóan kö­zük volt a művelődési házhoz. Figyeltem őket, s átfutott rajtam néhány gondolat: mit fognak ezek a fiatalok csinálni a művelődési házban, ha csendes hétköznapok következnek'? Mit válaszolnak, ha egyszer őket is megkérdezi valaki Petőfiről, tudnak-e akár egyetlen sort is idézni tőle? Mi­ből táplálkozik a nagyfokú kö­zöny, honnan ered ez a maxi­mális érdektelenség? Azért is említjük a jelenséget, s ajánljuk a művelődési ház ve­zetőinek a figyelmébe, nehogy életteret kapjon majdan a hét­köznapok során. —dorgál— © Kiskőrös városa a múlt században pontos jegyzéket vezetett az állatforgalomról. Feltüntették a vevő, az eladó nevét, gyakran a vételárat, sőt röviden „leírták” a vásárolt jószágot is. Ebben a jegyzékben többször olvasható Petrovics István neve. Legkorábban 1822.1 március 11-én, amikoris a kecskeméti vásárról hajtott haza 3 ökröt. Az utolsó rávonatkozó adat kelte: 1824. október. Csengődi Páltól vett egy NI biliegű fekete lovat. A székárendás a jelzett időszakban tehát Kiskőrösön tartózkodott. Képünkön a régi kiskő­rösi ,,Fogadó", amelynek keleti végén volt Petrovicsék mészárszéke. NYELVŐR Svejfoljunk vagy karcsúsítsunk? MAk EMLÍTETTÜK, hogy az új értelmező kéziszótár többek között idegen szavak szótára is. Örömmel látjuk benne a leg­több idegen szó mellett a csil­lagot, amely azt jelenti, hogy a jelzett szó helytelen, kerülendő. Valóban itt az ideje, hogy hatá­rozottabban küzdjünk az elbur- jánzó idegen szavak ellen. Nyel­vészeink közül már többen ha­tározottan kezdenek állást fog­lalni a felesleges idegen szavak kérdésében. De vannak még, akik azt hiszik, hogy a naciona­lizmus vádját veszik magukra, ha az idegen szavak ellen küz­denek, mert hiszen a felszaba­dulás előtt a nyelvvédő mozga­lom elsősorban az idegen szavak ellen harcolt. A Pesti Hírlap Nyelvőre 1932- ben pl. olyan szavakat is elítélt, amelyek ellen ma már ésszerűt­len lenne küzdeni. íme néhány kiragadott példa: akadémia, akta, amnesztia, brosúra, injekció, ka­tasztrófa, konzerv, kritika, labo­ratórium, múzeum, politika, re­form, stílus, telefon. SAJNOS, ma már szinte elön­tenek bennünket az agyonhasz­nált idegen szavak, kiszorítva a velük egyenértékű, jó magyar szavakat. Az idegen szavakat használók sokszor nem is tudják pontos jelentésüket, de használ­ják, mert divat, és mert ezzel „hozzáértésüket” mutatják meg. Hányszor emlegetjük a tenden­ciát, fluktuációt, integrálódást, koordinációt! Az ok csak objek­tív, a rendezés csak intenzív vagy speciális, az értékelés pedig csak pozitív lehet. Konkrét a példa, a javaslat, az eredmény meg még egy csomó más dolog. A problémát csak differenciáltan illik megközelíteni. Ha valaki­nek az agyában valami dereng, az már koncepció. A termelés nem is termelés, ha nincs volu­mene. Sokszor halljuk a vertiku­mot is, de mindenki más-más értelemben használja. KÉSŐBB az , idegen szavak kérdésével még részletesebben foglalkozunk, most csak arra hív­juk fel a figyelmet, hogy a szó­tár közli az idegen szavak je­lentését, vagyis magyar megfe­lelőjét. Az idegen szavak helyett tehát ezeket használjuk. Magyar jelentésükkel együtt felsorolunk néhány nagyon gyakran használt és könnyen helyettesíthető ide­gen szót. Már akkor is nagy lépést tettünk előre az idegen szavak elleni harcban, ha eze­ket a felsoroltakat kiiktatjuk nyelvünkből: spórolós (takaré­kos), forszíroz (erőltet), frocliz (bosszant, ugrat), blamái (szé­gyent hoz valakire), blindre (vak­tában, kapásból), srég (ferde), svung (lendület), svindler (csaló), strapa (fárasztó munka, erős igénybevétel), faxnizik (szeszé- lyeskedik), reszkíroz (kockáztat), proccol (gazdagságát fitogtatja), privátim (magánúton, bizalma­san). Jaj, de csúnya szó: cukkol (ingerel, izgat). Fotósok, figye­lem ! A blende magyarul fény­rekesz. Az IDEGEN szavak értékelésével nem mindenben érthetünk egyet. Az autósztráda (autópálya) csil­lagos jelzésű, tehát ne használ­juk. Miért? Hiszen ma már nem­zetközi szó, mindenütt megértik. A svejfol (karcsúsít) pedig nincs megcsillagozva. Mégis kérjük meg szabászainkat, szabóinkat, hogy ne svejfoljanak, hanem in­kább karcsúsítsanak. Kiss István t így utaztunk hajdanán Micsoda hatalmas utat tett meg az emberiség a középkori vándor botjától, a Holdra le­ereszkedő űrhajóig! Micsoda hajmeresztőén kezdetleges és veszélyes „já­tékok” voltak az ember első masinái, amelyeknek a segít­ségével akart szárnyakat köt­ni a talpára, hogy szédületes gyorsaságban hódíthasson meg mindent: szárazföldet, vizet és levegőt!... Sikerült. Ma már mosolyogva ször- nyülködünk a légibiciklíhez hasonlatos ősrepülő kezdetle­ges tákolmányán. De ki érzékenyedne el a köz­lekedés mai, úgynevezett korsze­rű változatán? Minden ember — közlekedő ember — állandóan utazik, rádiózik, taposódik vala­min, s ennélfogva legtöbbet, leg­dühösebben éppen a közlekedést szidja: az autóbuszok zsúfoltak, a gyorsvonatok döcögnek és így tovább. Kinek jutna eszébe azzal vigasztalni magát, hogy a mai gyorsvonat múltja izgalmas és ugyanakkor mesébe illően gyönyö­rű is. Pedig csak a Városligetbe kell elmenni, jegyet váltani a Közlekedési Múzeumba és ap ránként megnézegetni, min és hogyan is utaztak őseink? A múzeum egy részében kapott he­lyet ugyanis az a prágai vendég­kiállítás, amely Prága és Luzern után most a magyar múzeum- látogatókkal ismerteti meg, — értékes eredeti tárgyak, rajzok és korabeli metszetek segítségé­vel — a közlekedés gyerekkorát. Milyen kevés idő is kellett ahhoz — álmélkodik a látogató —, hogy ezek a maguk idejében világszenzációt jelentő tárgyak, mint például a léggömbkosár is. múzeumba kerüljenek! A gyö­nyörűen megmunkált hintók, ha­tárok, kocsik, s a romantikus re­gényekből jól ismert delizsánsz kerekei alá egyszeresak kitalál ták a vassíneket. A lóvasút köl­tői korszaka után egyre viha­rosabb tempóban követték egy mást az események: „vasparipá kát”, gőzmozdonyokat fogtak be, a kezdetben lovas kocsikról, cif­ra hintókról mintázott vasúti ko­csik elé, — ezeken még a Itala uz is úgy ült fent a tetőn, mint régen a kocsis a bakon. A prágai vendégkiállításhoz ügyesen kapcsolódik a múzeum állandó, de soha meg nem un­ható anyaga. Eredeti fotómásola­tok, tablók, vonatmodellek is­mertetik meg a látogatót a ma­gyar közlekedés göcsörtös, mégis elszántan előrehaladó útjával. Különösen a gyerekek élvezik a nem mindennapi játékot: ki­pirult arccal hallgatják a szülő­ket, akik meghatódva magyaráz­zák: „Tudod, kisfiam, amikor apuka még ezen a régi, öreg vil­lamoson utazott...” Azután a Vosztok űrszonda előtt már a szülők hallgatják kissé zavartan az űrtechnikában jártas gyere­kek szakszerű magyarázatát... A Közlekedési Múzeum nagy élmény. Mindenkinek. Kicsinek is, nagynak is. Aki pedig vé­gigjárta a közlekedés fejlődésé­nek főbb szakaszait, stílusosan megpihent a múzeum melletti, Wagon Lits elnevezésű étkezőko­csiban, amely a 20-as—30-as években még szolgálatot teljesí­tett. ' V. Zs.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents