Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-09 / 6. szám
^’ 1973. január 9. • PETŐFI NÉPE -*7 3 3 ország - 3 kép EGY RÉGI BOLGzlR FALUBAN • A Sztara, Pl&nina hegység völgyében fekvő Jeravna falu a XIII— XIV. században alakult ki. Nemcsak az ősi nemzeti építőművészet, hanem a régi bolgár kultúra kincsesháza. Itt épült az első bolgár iskolák (1887) és művelődési házak (1870) egyike. Több kiváló tanító és Jordán Jovkov író szülőhelye. A képen: Utcarészlet. A régi házak mind teljesen fából épültek. (Foto ETA—MTI—KS) KÉPERNYŐ ' • ■< j L, i _ | g jj Cfjy fí'fpfc, y g ^ GYERMEKMŰSOROK A TV-BEN Kisebb-nagyobb gyermekek egyaránt felfokozott várakozással ülnek le a képernyő elé, és kíváncsian lesik, milyen mese- csemegét kapnak a televíziótól. Az elmúlt héten egyetlen esti mese nyújtott igazán jó szórakozást a gyerekeknek. A Szarvas Henrik című NDK bábfilm érthető cselekménye, az állatkerti epizód játékos megjelenítése, a karácsonyi készülődést felidéző hangulat bizonyára megragadta őket. Az egyszerű eszközökkel formált, sötét kontúrral kiemelt bábfigurák kedves szögletességgel sürögtek-forogtak, a bábgyerekek állateledellel fenyőfát díszítettek, a bábállatok pedig jó étvággyal lakmároztak a fára rakott szénát meg répát a hóember és a gyerekek örömére. A meseszövés nyugodt tempója biztosította az áttekinthetőséget, és mellőze a — más gyermekfilmekben oly gyakori — túlzsúfoltságot. A szöveg nélküli, helyenként gyermekkórussal kísért bábfilm jól alkalmazkodott a 3—6 éves korosztály igényeihez. Az Ide csali, oda csali műsora óvodások közreműködésével készült. A mai gyermekköltészet java terméséből válogatott összeállítás nem tudta feledtetni, hogy a jól felkészült műsorvezető mellett passzivitásra ítélték a jelenlevő gyermekeket. Inkább hallgatói, s csak kevéssé voltak részvevői a műsornak. Szerepük kis híján arra korlátozódott, hogy a kérdésekre igennel vagy nemmel válaszoljanak. Ünnepélyes feszé- lyezettség, merev kedvtelenség uralkodott a gyerekcsoportban kötetlen feloldódás helyett, pedig a versekben, mondókákban, rímekben rejlő derűs humor szinte kínálta a közvetlen hangulat kialakítását. Ehhez azonban a gyerekekkel való jobb együttműködésre, játékosabb bekapcsolódásukra lett volna szükség. Így a képernyő előtt ülő gyermekeknek is nagyobb élményt jelentett volna a különben hálás témát összefogó műsor. —ez. —a. MÉZGA ALADÁR A KOZMOSZBAN Különösebb jóstehetség nélkül is megjövendölhette bárki, hogy Mézgáék nyughatatlan csemetéje előbb-utóbb újabb kalandokra indul. Arra is nyugodtan fogadhatott, hogy majd a folytatás, a második eresztés is megnyeri a közönség tetszését. így történt, tapasztalhattuk vasárnap este. Örömmel láttuk viszont kedves ismerőseinket. Az elmúlt évek nyomtalanul múltak el felettük, legalábbis külsejüket tekintve. Aladár tudománya — meggyőződhettünk róla — nem ismer határokat. Még az eszperente nyelvvel is sikerrel birkózott. <-i -r) A MODERN PRAGABAN : ® A csehszlovák fővárosban a háború után, de főleg az 1960-as években több ezer új lakás épült 24 lakótelepen, összesen mintegy 900 .hektárnyi területen. Képünk: Készlet a prágai Lenin útról, amely a főváros Ruzyne repülőterét köti össze a városközponttal. (Foto CTK—MTI—KS) DACCAI PALOTA Kép a Bengál Népi Köztársaságból. Dacca: A legfelsőbb bíróság épülete. (Foto ETA—MTI—KS) Öt forint és ami mögötte van Új exportcikk a méhszurok Hazánkban ma mintegy 40 ezren foglalkoznak jövedelemkiegészítő méhészkedéssel, ösz- szesen 650 000 méhcsaládot gondoznak, termékeik átvételéről, értékesítéséről január 1-től már mint szövetkezeti közös vállalat gondoskodik az Országos Méhészeti Szövetkezeti Vállalat. Az alapítók — 103 ÁFÉSZ és négy méhészeti szövetkezet — adják ezután a felvásárolt áru 70 százalékát. A múlt évben 700 vagon mézet vásároltak fel, jóval kevesebbet az előző évinél. 1972. ugyanis szokatlanul gyenge esztendő volt. Az egy méhcsaládra jutó átlag az 1971. évi 17 kilogramm mézzel szemben tavaly mindössze 11 kilogrammot ért el, ám ezzel is az első helyen állunk Európában. A méhészkedés föllendítésére az OMSZV az idén nemcsak a leszerződött méz minden tizedik kilogrammja után, hanem méhcsaládonként is további négy kilogramm cukrot bocsát kedvezményes áron a méhészek rendelkezésére. Július 1-től emelik a méz felvásárlási árát, s tervszerűen javítják a méh- legelőket, amelyeket a közelmúltban szakszerűen feltérképeztek. Az Erdészeti Tudományos Intézettel szerződést kötnek a méhlegelő-javítási program kidolgozására, megfelelő fafajták és cserjék nemesítésére, telepítésére. Köztudott, hogy a méz fontos exportcikkünk. Az összes méhészeti termék exportja körülbelül 3,5 millió dollár bevételt jelent. Üjabban évi 300 kilo- grammnyi méhpempőt is szállítunk külföldre, új exportcikk a propilin — a méhszurok —, amiből egy dán cég 1—2 hetenként szeretne rendszeres szállítmányokat kapni gyógyszervegyészeti célokra. Újévi vasérc Szombaton késő délután a dunaújvárosi kikötőbe megérkeztek az első idei szovjet vasércszállítmányok. A Komárom nevű MAHART motorvontató négy uszályban és két önjáró uszály hozott összesen 2000 tonna vasércet. Az első vasérces usztályt még az éjszaka, a másodikat vasárnap kirakták. Vasárnap egyébként folytatták a táblalemez-berakást. Három uszállyal, rövidesen Jugoszláviába indul a Kaposvár von- tatóhajó. KGST-értekezlet Hétfőn reggel magyar küldöttség utazott Moszkvába, a KGST állandó bizottságok vezetőinek értekezletére. E tanácskozáson részt vesz dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter, a KGST rádiótechnikai és elektronikai ipari állandó bizottságának elnöke, dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter, a színesfémkohá- szati állandó bizottság elnöke és dr. Dégen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke, a KGST vízügyi vezetők értekezletének soros elnöke. Az eddigi 3,60 helyett öt forintot fizetünk egy liter tasakos tejért. Az áremelés ténye — a párt Központi Bizottsága 1972. novemberi nlése nyomán — közismert. Indokai kevésbé. Magyarázatért azonban nem az állami tejiparhoz fordultunk, nehogy úgy ■ vélje valaki, hogy egy állami intézkedés indoklását egy ugyancsak állami — tehát elkötelezett — monopolvállalattól reméljük. Inkább a kissé hosszú nevű Tsz-tej Együttműködési Irodától kértünk adatokat. Az iroda a mozgékony, élelmes, apró termelőszövetkezeti tejüzemek koordináló és érdekképviseleti testületé. Működési körébe az országos ellátásnak körülbelül nyolc százaléka tartozik. Magyarországon eddig — általában — súlyos ráfizetéssel járt a tehéntartás. Akadtak ugyan gazdaságok, amelyek — korszerű üzemmel — megtalálták számításukat a régi árak mellett is, de nem ez volt a jellemző. A termelést a legtöbb helyen tudták volna fokozni, de minek? Mert például, ha egy gazdaság rendbehozatta legelőit, akkor ugyan több lett a takarmány, és így a tej is, ám a legelőre fordított költség nem térült meg teljesen, tehát csupán a ráfizetést növelték a korszerűsítéssel! Most a tej termelői ára évi átlagban 5,15 forint lett literenként. Ez már olyan összeg, hogy a közepes gazdaságok is megtalálják számításukat, érdemes jobb teheneket vásárolni, alkalmasabb istállót építeni, a takarmánytermesztést korszerűsíteni — azaz több tejet vinni a piacra. A fogyasztót azonban ez az indoklás nem elégítheti ki. Azt mondja: adjanak a termelőnek többet, a különbséget meg fizesse az állam. Voltak is ilyen szándékok, de megbuktak azon a tényen, hogy a forgalomba kerülő tejnek jelentős hányadát még ma is a háztáji és a kisegítő gazdaságokban termelik. Mi történt volna, ha a termelői árat emelik, a fogyasztói ár viszont változatlan marad? Bolond lett volna a termelő, ha megissza azt a tejet, amelyet a saját tehene adott! Jobban járt volna, ha a teljes mennyiséget elviszi a tejbegyűjtőbe, ott megkapja az öt forintot, azután elmegy a boltba és megveszi saját fogyasztásra a tejet 3,60-ért! Egyéb megfontolások mellett, ez is szükségszerűvé tette a tej árának emelését. A fogyasztók széles körének az állam megtéríti ezt a többletkiadást, a családi pótlék, a nyugdíj emelésével, stb. (Ez a magyarázata annak is, hogy a tej fogyasztói ára emelkedett a legjobban, a vajé, a sajté kevésbé. Vajat és sajtot ugyanis alig-alig készítenek otthon, tehát ez a termelői ellenérdekeltség itt nem, vagy alig jelentkezik.) Tévedés azt hinni, hogy az állam most már a piaci viszonyokra bízta a tejforgalmat, a költségvetést ez a termék többé nem érinti. Kiderül ez abból, ha a termelői és fogyasztói árat összehasonlítjuk. A tejüzem a 3,6 százalék zsírtartalmú tejért 5,15 forintot ad. A fogyasztói tej zsírtartalma csak 2,8 százalék, tehát a tejüzem kivesz minden literből 8 gramm vajat, ami mintegy 40 fillért „hoz a konyhára”. Még így is nagyjából ugyanannyiért kapja a fogyasztó a boltban a tejet, mint amennyiért a tejüzem a majorban felvásárolta. A tej kezelése azonban költséges dolog. Száz liter tejben ugyanis 87 liter víz van, csupán a többi zsír, a fehérje, az egyéb értékes anyag. (Félreértés ne essék, ezt a vizet nem beleöritik a tejbe, hanem vegyileg ennyit tartalmaz a kifejt tej.) Tehát a szervezet számára nélkülözhetetlen anyagok mellett hatalmas súlytöbbletet kell az üzembe beszállítani, ott hűteni, pasztőrözni, kezelni, tasakolni, kiszállítani. Mindehhez jön még a kereskedelmi haszon, mert a bolt az ár tizenhárom százalékát kapja azért, mert tárolja, hűti, eladja a tejet. Ezeket a költségeket az ötforintos eladási ár sem fedezi. Az öt forintból kerek 50 fillér maga a polipack tasak, amelyben hazavisszük a tejet és közben szidjuk az ipart, hogy a zacskó kívülről zsíros, kiszakad stb. A tökéletes megoldás az impregnált papírtasak, az úgynevezett tetra- pack — ezek szögletes, jól tárolható, hűtés nélkül eltartható dobozok — eljárás lenne, de ez a fogyasztói árat további 80 fillérrel emelné meg! Az állam tehát továbbra is dotálja a tej fogyasztói árát. A tejipar — az állami 'is, a szövetkezeti is — literenként másfél-két forint állami támogatást kap azért, hogy a tasakos tejet öt forintért, a kannatejet 4,50 forintért vehessük meg. A dotációból a tejipar nem gazdagszik meg, mert a nagy költségek miatt az állami tejiparnak haszna alig van. A szövetkezetinek valamivel több, de ezt elsősorban a rövi- debb szállítási távolságok teszik lehetővé. Végeredményben az ötforintos tej is hat és fél—hét forintba kerül. A különbséget az állami költségvetés fedezi. F. B. Ellenőrzés a közutakon Még mindig sok a szabálytalanság a közúti közlekedésben — állapította meg a múlt heti háromnapos ellenőrzés végeztével Győri Ferenc rendőr fő- hadnagv. a kecskeméti balesetvizsgáló és forgalom- ellenőrző alosztály vezetője. Megállapítását számokkal is illusztrálhatjuk: A három nap alatt két büntető és tizenhét szabálysértési feljelentés történt, ezenkívül húsz jármű vezetőjét bírságolták meg különböző szabálytalanságok miatt a helyszínen. Az 5-ös számú főútvonalon állítottuk le a 9-es Volán Vállalat VB 75—17 forgalmi rendszámú pótkocsis tehergépkocsiját. Mint a képen is látható, életveszélyes állapotban volt a kocsi rakománya. A gépkocsi vezetője vadat szállított, de „elfelejtette” a gépkocsi magasítóit lánccal összeszorítani, a szállítmány megcsúszott, s azzal fenyegetett, hogy lezuhan. A gépkocsivezető nem is próbált magyarázkodni, de 100 forintja bánta feledékenységét. Sokkal többe kerül Máris György Kecskemét, Kádár utca 15. szám alatti lakosnak a nemtörődömség. Kecskemét belterületén igazoltatta a rendőrjárőr, amikor Cl 68—39 forgalmi rendszámú személygépkocsijával közlekedett. A gépkocsi műszaki állapota enyhén szólva elhanyagolt volt, fékberendezései egyáltalán nem működtek, a gumiabroncsok simára voltak kopva. Ezért kellett leszereltetni hatósági jelzéseit. * Mostanában sok szó esik az utak szennyeződéséről, azok balesetveszélyességéről. Nyilván erről nem hallott Mikó József, a solti Szikra Tsz vontatóvezetője, mert Solt és Dunavecse között úgy vett részt a közúti forgalomban, hogy vontatóval húzott pótkocsiról potyogott a trágya. A vontató rendszáma le volt takarva, kormánycsapszegei lógtak, világító- berendezése nem működött, s sorolhatnánk még tovább a hibákat. Nem lehet csodálkozni tehát, hogy a VH 78—54 forgalmi rendszámú vontató rendszáma visszakerült a rendőrséghez. A megyeszékhely belterületén 60 kilométeres sebességgel haladt a rendőrségi gépkocsi, amikor a síkos úton a nagy ködben „elsöpört” mellettünk egy motorkerékpár. Nem volt könnyű utolérni Ágoston János Szabadszállás, Fekete 85. szám alatti lakos OI 42—54 forgalmi rendszámú motorkerékpárját, öt is feljelentették. * A téli közlekedésben, de máskor is nagy jelentősége van a világítóberendezések működésének. Tudta ezt jól az SA 78—31 forgalmi rendszámú tehergépkocsi vezetője is, de indulás előtt nyilván nem ellenőrizte járművét, mert sem a fék lámpái, sem az irányjelző készüléke nem működött, A helyszíni bírság után a rendőrjárőr megvárta, míg a lámpákat kicseréli, s ezután engedte útjára. Az 5-ös számú főútvonalon állítottuk le az EX 28—46 forgalmi rendszámú motorkerékpárt, amelyet Konja György, Kecskemét, Felsőszóktó 13/2. szám alatti lakos vezetett, ittasan, jogosítvány nélkül. Utasa, egyben a motorkerékpár tulajdonosa, Kurucz Bálint, szintén ittas volt, s talán ennek tulajdonítható, hogy nem tette fel ia bukósisakot. Ennyi szabálytalanság után már nem csoda, ha az is kiderült, hogy a motorkerékpár forgalmi engedélye 1971. júniusában lejárt. Konja és Kurucz ellen eljárást indítottak, s a motorról leszerelték a hatósági jelzést. * A háromnapos ellenőrzés mérlegét így vonhatnánk meg: a járművezetők nem sokat törődnek a gépkocsik műszaki állapotával, s egyre-másra szegik meg az ő életüket védő szabályokat. Mint már annyiszor leírtuk, az országutakon tovább folytatódik a szigorú, a szabálytalanságokat nem tűrő ellenőrzés, amelyet mindig követ a súlyos felelősségre vonás. Gémes Gábor
