Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-30 / 24. szám

1973. január 30. PETŐFI NÉPE • 5 Könyvek méltó helyen Ember vagyok vagy munkaerő"? Hogyan és miért árulnak könyveket a Kiskunmajsai Ifjú Gárda Művelődési Központban ? Négy hónap tapasztalatait össze­foglalva válaszolunk a kérdések­re. Abban bízunk, hogy a — hadd mondjuk meg előre — si­keres kezdeményezést másutt is követik. Hajdanán, ha valaki könyvet akart vásárolni, fogta magát és elsétált a könyvesboltba. Ház­hoz csak ügynökök vitték időn­ként a nyomtatott betűt. Egy-két évtizede jelentek meg az üzemi bizományosok, a mun­kahelyi terjesztők. Az új kiad­ványok a terebélyesedő hálózat révén eljutottak mindenhova, még az ABC-üzletekbe is­Csupán a művelődési intézmé­nyekben nem árultak könyvet! Hogy miért — nehéz megfejteni.. „ Kiskunmajsán az elmúlt év tavaszán megpróbálták. Vékony Lajosné tanár szeptember else­jén vette át elődjétől á bizomá­nyosi tisztséget. Azóta naponta „kipakolja” az egyik szegedi bolt­ból és a Kossuth Kiadó megyei kirendeltségétől átvett könyve­ket. Jönnek az emberek mozielő­adásra, szakkörökbe, irodalmi es­tekre. Néhányan mindig megáll­nak és megszemlélik a választé­kot. Tájékozódnak. Írók nevei­vel, könyvcímekkel barátkoznak, az új kiadások régi olvasmány­élményeket idéznek fel. Kelle­mesen, hasznosan töltik a kultu­rális esemény kezdete előtti per­ceket. Hasznosak, szükségesek volná­nak ezek a mindennapos könyv­kiállítások, ha egyetlen kötet sem találna gazdára. Vékony La­josné azonban elégedett a forga­lommal. Naponta átlagosan 10— 15 könyvet vásárolnak. Huszon­ötezer forintot költöttek így nyomtatott betűre négy hónap alatt a kiskunmajsaiak. Kezdet­nek biztató. Vásárlói között fiatalt, időst, középkorút egyaránt találni. „Üz­letkörében” sok a diák és a negyvenesek nemzedékéhez tar­tozó. Kevés a paraszt- és mun­kásember. A szépirodalmi művek vezet­nek az igénylistán. Meglepő ér­deklődés mutatkozik több ter­mészettudományos ismeretter­jesztő könyv iránt is. Legkevés­bé — sajnos — bz egészségügyi kiadványokat keresik. Vékony Lajosné elmondja, ho"”. időnként pótrendelést is készít. l egutóbb a Politikai Kis­szótárból kért második szállít­mányt. Azóta ez is elfogyott: az utolsó példányt egy hatvan-het­venévest formázó bácsi vette meg. Hangosan tudatta a körü­lötte állókkal: „fíem az uno­kámnak, magamnak viszem.” R taskó István kecskeméti olvasónk érdekes megfi­gyelést tett a Petőfi Népe egyik hirdetésével kapcsolatban. A „Munkaalkalom” alcím alatti első apróhirdetés következő mondatát „szúrta ki”: „Érettsé­givel, vagy ügyes rajzkézséggel rendelkező férfi munkaerőt fel­veszünk ...” (1973. 1. 23.) „Kommentár nélküV’-i kom­mentárja mindössze ennyi: „A Népszabadság f. hó 18-án meg­jelent számában közölt és mel­lékelt cikk után is többször közzétette a Petőfi Nyomda ezt a hirdetést Miről szólt a Népszabadság cikke, amelynek címe „Munka­erőt felveszünk1’? Arról a fur­csa jelenségről — s ha nem vi­gyázunk, tendenciává torzuló szokásról —, hogy egyes gyűjtő­fogalmaink „a bürokratizmus elszemélytelenedés közvetítő sza­vaivá is válhatnak az emberi kapcsolatokban”. Mint ez a gyűjtőfogalom is: munkaerő. „Személyeskedésnek” is vehetnénk, ha csak a Petőfi Nyomdát marasztalnánk el a su­ta szövegezésért, hiszen — saj­nos — hirdetések százaira mu­tathatnánk kapásból, amelyek­ben ugyanez a formula. Ugye, észre se vesszük már a ridegséget, mikor szemünk hir­detésről hirdetésre ezzel a szte­reotip fogalmazással találkozik: „Munkaerőt felveszünk”. Fel se tűnik, hogy pedig egy ilyen hir­detésben — a feladó üzem, vál­lalat, intézmény nem egy telje­sen elvont, elszemélytelenedett élőlénnyel óhajt kapcsolatra, szerződésre lépni, hanem az eh­hez, vagy ahhoz értő emberrel. Tehát munkással, adminisztrá­torral, mérnökkel, rajzolóval, — nem pedig a közgazdaságtudo­mány gyűjtőfogalmaként hasz­nálatos munkaerővel, aki ott nem érző, konkrét valaki, ha­nem a termelés egyik eleme, té­nyezője csupán. F el sem tűnik lassan se munkáltatónak, se mun­kavállalónak, hogy emberi mi­voltunkat sértjük, szürkítjük, alázzuk, szegényítjük, amikor már csak „per munkaerőként” említjük az embert. Holott egy hirdetés — felvételre, alkalma­zásra hívó mini-pályázat — ta­gadhatatlanul azt fejezi ki, hogy szükségünk van egymásra. Nem egy vértelen, érzés és öntudat néküli „termelési elem”-mel kí­ván kapcsolatra lépni a hirde­tő, hanem egy emberi személyi­séggel, akitől szakértelmén kí­vül sok más érteket is elvár, . olyat, mint tisztesség, szorga­lom, megbízhatóság. Az, hogy rryunkaerő — körül­belül annyira kilúgozott, elsze- mélytelenített termelési ténye­ző, mint ha azt mondjuk: erő­gép. S most képzeljük hozzá az ilyen kikötést: érettségizett. Érettségizett elem, érettségizett tényező. Nemde, rögtön szembe­tűnővé válik a groteszkség: az ember, a hús-vér ember helyet­tesítése egy vértelen absztrak­cióval. Munkaerőt keresnek, úgy istenigazán általánosság­ban. Nem téged, nem engem, a lapkihordót, vagy jogászt, ha­nem akárkit, akiben van képes­ség munkavégzés céljából erőt kifejteni. Be szép is, istenkém! Bizisten, rosszul éretném ma­gam, ha mondjuk a Petőfi Népe szerkesztőségében ilyen apró- hirdetésre jelentkeznének embe­rek: „Érettségivel, vagy ügyes Íráskészséggel rendelkező mun­kaerőt felveszünk”. Részint az is faramuci megkötés, hogy ha érettségizett a tisztelt munka­erő, akkor már oké. Valamint akkor is, ha nincs érettségije, de ügyes íráskészséggel rendel­kezik. A munkaerő, az elem, a tényező. fiaskó István jelzésében az az örvendetes, hogy még­iscsak volt valaki, akire hatott egy újságcikk. Példázza azt is, hogy a betű hatása nem mindig a „betűszedőknél” érvényesül leggyorsabban. Tóth István NYELVŐR Petőfi útleírásai (I.) A nagy költők prózáját általában csak úgy mellékesen, adalékként szokták tárgyalni. Petőfivel nem így vagyunk: prózai művei ugyanolyan jelen­tősek, mint költői alkotásai. Az olvasókhoz közelebb hozzák az embert, magyarázzák, elmélyí­tik művei eszmeiségét és fon­tos adatokkal örvendeztetik meg életének kutatóit. Akárcsak költői nyelve, pró­zája is az élőbeszéd természe­tességével friss. Közel érezzük mai nyelvünkhöz, nem tűnik elavultnak. Mindezek igazolá­sára most az 1845-ben majd há­rom hónapos felvidéki útjáról írt Üti jegyzeteit és a fél éven keresztül Kerényi Frigyeshez, barátjához és költőtársához 1847- ben írt erdélyi és felvidéki Üti leveleit tárgyaljuk. Az úti levelek divatja Heine híres német költőtől származik. Heine adott rá példát Utazás a Harzban c. útleírásával, amely­nek politikai célja is volt: tar- sadalombírálat és a haladás nyárspolgári kigúnyolása. Mint­ha csak Petőfinek találták volna ki ezt a műfajt: könnyed, for­dulatos, kedélyes előadása, köz­vetlensége, csípős gúnyig terjedő humora, meghökkentő őszintesé­ge és megjelenítő ereje, amely- lyel embereket, tájakat, élmé­nyeket tudott röviden olvasói elé tárni, ennek a műfajnak nagy művészévé teszik őt. Ezeknek az írásoknak a meg- szémélyesítései és hasonlatai méltók a nagy költőhöz. Versei­ben természetesnek találjuk őket, de prózájából jobban ki­tűnnek: „Közeledik az éjfél, karján hozza gyermekét, az ól­mot, s ez felém nyújtja kezét, hogy kezemből kivegye a tollat.” Természetszeretete érteti meg velünk szép tájleírásait. ;,A ter­mészettel mulattam, az én leg­kedvesebb barátommal, kinek semmi titka sincs előttem. Mi csodálatosan értjük egymást, és azért vagyunk olyan jó barátok. Én értem a patak csörgését, a folyam zúgását, a szellő susogá- sát és a fergeteg üvöltését...” Eperjest így látja a Tábor­hegyről: „Innen néztem szét a vidékre, mely gyönyörködve mu­togatta magát előttem, mint a gyermek, kinek édesanyja új ru­hát hozott. Mert ekkor jött meg a természet anyja, a gondos ta­vasz és öltöztette meztelen gyer­mekét szép, új, tarka köntösbe.” Rozsnyó pedig így jelenik meg a költő előtt: „Rozsnyó völgy­ben fekszik magas meredek he­gyek között, mint az alamizsna­krajcár a koldus kalapjában.” A Tátrát is csak költő lát­hatja így: ........másnap korán in­d ultunk: ott feküdt még a Tátra egész pompájában, mint valami alvó szép leány, ki álmában le- hónyta takaróját, mely bájait leplezte. Gyönyörittasan szemlél­tem egy darabig . . . mert aztán felriadt — tán a kocsizörgésre — s mintegy elszégyenülve bur­kolta magát ködpaplanába... a Tátra-... a szép leány.” De bármilyen szép is a hegy­vidék, a hegyek közül sokszor megy vissza gondolatban az Al­földre, az ő szavaival élve: szü­lőföldje rónáira, édes hazájába, a szép Alföldre. Kiss István A szülők és az osztályozás (I.) Tapasztalt tanítók, taná­rok is kíváncsian várták a ja­nuári szülői értekezleteket. Mit szólnak' a szülők a művelődés- ügyi miniszter 143/1972. számú utasításával. kapcsolatos újítá­sokhoz. Egyetértenek-e a félévi bizonyítvány megszüntetésével? Helyeslik-e, hogy az első és az ötödik osztályban és az újon­nan belépő tárgyaknál eltöröl­ték a félévi osztályzatot? A di­ákok miként reagáltak a mó­dosításokra, javultak-c, rosz- szabbodtak-e a tanulmányi eredmények? Bajai tapasztalatok Schwalm Pál, a bajai III. Bé­la Gimnázium igazgatója sze­rint 'jól sikerültek a tanárok és a szülők találkozásai. Igaz, ők mindig nagy gonddal készítik elő a szülői értekezleteket. Az év elején az Uránia moziban ötszáz édesapa, édesanya hall­gatta meg az igazgató tájékoz­tatóját és itt értesültek az újí­tásokról. A félévi, osztályon­ként szervezett szülői értekez­letek előtt a tantestület mód­szertani megbeszéléssel készült fel arra, hogy minél hatéko­nyabban töltsék el a vélemé­nyek, észrevételek, kicserélésé­re szánt órákat. Gyakorlati ér­vényesítése az egyik fontos té­ma. Az iskola tanulmányi átla­ga javult ebben a félévben, különösebb fegyelmi problémák sem adódtak. A szülők és az intézet kapcsolata igen jónak mondható, örvendetes, hogy a gyengébb képességű, vagy nem elég szorgalmas gyerekek szü- 'lei év közben is tájékozódnak a tanároktól, az igazgatótól. Jászszentlászló: igen Jól sikerültek a szülői érte­kezletek. Különösen az ötödik osztályban. Ezen — módszerta­ni tapasztalatcsere céljából — az egész tantestület részt vett. A jászszentlászlói általános is­kola igazgatója úgy véli, hogy most mutatkozik meg a felnőt­tek részére évközben tartott pedagógiai előadások haszna. A novemberi, a családi, világné­zeti nevelésről tartott tájékoz­tatót ■— például — százharmin­cán hallgatták meg. Igaz, fő­ként anyukák, a férfiak nehe­zebben szánják rá magukat, hogy este beüljenek az iskola­padba. A szülők, pedagógusok talál­kozóján már nemcsak az' ér­demjegyekre vonatkozó kérdé­sek hangzottak el. Izsákon 80 százalékos részvétel Az ízsákí Szabó Ferenc isko­laigazgató a szülők többségé­vel együtt dicséri a módosítá­sokat. Általában helyeselték, hogy a tananyagban az előző osztályban nem szereplő tár­gyakból fél évkor nincs osz­tályzás. „Van egy félév arra, hogy. a gyerekek bedolgozzák magukal,” — így indokolták vé­leményüket. A kezdő és a végzős osztá­lyokban voltak szülői értekez­leten a legtöbben. Szinte mind­egyik gyereket „képviselte” va­lamelyik hozzátartozója. Iskolai „szinten” nyolcvan százalékos volt a szülők részvételi aránya, örömmel fogadták a „Hogyan ellenőrizzem gyermekem tanu­lását” című bevezető előadást. A nyolcadikosok szülei a pá­lyaválasztásról hallottak re­mélhetően hasznos útmutatáso­kat. Sajnos, a tanyai gyerekek szülei ritkán találkoznak a ta­nárokkal. Tartottak már „kint” 0 pusztai * iskolában „kihelye­zett” szülői értekezleteket, de ezeken is kevesebben voltak a vártnál. Pedig szinte „házhoz mentek” a tanárok. (Igen, egyik-másik szülőnek — oda- vi$sza — még így is 4—8 kilo­métert kellett volna gyalogol­ni, kerékpározni.'..) Heltai Nándor Petőfiről képekben- „Szabad Kiss Kun Félegyháza Várossá Gr Bí­rája és Tanátsa, valamint Petrovics Istvány Sza- karandas kötött szerződés 5. pontja szerint Neve­zett Szék Árendás köteles lészen... az Lakosok­nak elegendő Faggyút is szolgáltatni, hogy abbul fogyatkozásuk ne légyen.” Érthető ez a kívánság, hiszen akkoriban a faggyú nélkülözhetetlen volt a világításhoz. Képünkön egy Petrovics (a család nevét többféleképpen ír­ják, mi Dienes Andrással és másokkal összhang­ban „cs” végződéssel írjuk) István által írt kontói (számlát) mutatunk be. A kiskunfélegyházi levél­tárban található — 1824 novembere és 1830 de­cembere között keletkezett a bérelt mészárszék­kel kapcsolatos elszámoslásck többségét * a városi főjegyző vagy Hábel József székálló legény írta. Az árendás, Petrovics István csupán négyet készí­tett. A most másolatban közölt ezek közül való. Az 1825. november 10-én keltezett kontó azt sorol­ja, hogy a város tisztviselőinek, alkalmazottainak — a tanács rendelkezésére — mennyi faggyút adott ki üzletéből, és mennyi az áru summája. Az ellen­érték átvételét, a számla hitelességét Petőfi édes­apja (jobb oldalt, középen) aláírásával igazolta. te-­aLjt- -■ 'ki — *- ’< ■ •U—C' — — A'uS- ~ -£•* ~ Äa- ; *» né* /»./ ,. ■ /Z ß . / z . • w '•f® ~ ---­A . 'fii..< >/x.<c mí?—„ -1 FILMJEGYZET Menekülés •*>» • • Kétrészes szovjet film Bulgakov iflűveiből Néhány éve vonaton utaztam Moszkvába. Azért nem repülőn, mert látni, érzékeld! akartam — ha csak vonatablakon keresztül is — ezt a hatalmas országot, amelynek természeti szépségeire Tolsztoj, bonyolult lélekrajzára • Dosztojevszkij hívta fel először a figyerínemet. Az út Budapest­től Moszkváig regénybe illő volt. Hálófülkénk bordó plüss kényel­mében, ropogósra keményített, hófehér függönyök mögül néztük a tájat: az országnyi erdőket és földrésznyi termőföldeket, a nyír­fákkal, mosolygós falusi házacs­kákkal kedveskedő táj nyugodt, kisimult arcát — közben teáz­tunk. Szőke kontyos, szorgos ka­lauznőnk főzte jó erősre „oroszo­sán” és igazi „csajnajában” — füles, díszes féintartóba bújtatott pohárban — rakta elénk. Ottho­nosan, nyugodt vidámsággal sür- gött-forgott, rajta észleltem elő­ször az a „barátságosan figyel­mes öntudatot”, amely a nagy családok fiainak rokonszenves tulajdonsága. Mit jelent aj embernek a ha­za? Ezt ott, a vonatban éreztem teljes pontossággal- Oltalmat, tisztességet, gondoskodást, együ- vétartozást, mindent, amit en­nek a filmnek a szereplői elvesz­tettek. Sorsukat nem a véletlen alakította. — ők választották a hontalanok nevetséges és meg­alázó életét. Fehér tisztek, akik a film első részében a Krím-fél- sziget bejáratát védelmezik a ..vörösöktől”. Sorsuk megpecsét- lődött: az esztelen bosszú és in­dokolatlan kegyetlenkedés nem változtatta ■ meg a harc végső ki­menetelét — sőt, a katonai ku­darcot morális csőddel tetézte. Nincs >s más választásuk: mene­külnek, ész nélkül futnak arról a földről, amelynek annyit ártot­tak, s amelyet mégsem tudnak elfelejteni. A rendezők: Alekszandr Alov és Vlagyimir Naumov Bulgakov írásaiból merítették a témát és az ihletet. Ami a filmben leg­inkább „bulgakovi”, az a szo­morkás lírának és a jellemeket pőrére vetkőztető okosan ironi­kus tisztánlátásnak valami fur­csa, álomszerű keveréke. Látvá­nyos csatajelenetek, a menekü­lés lázában kavargó kikötők, vi­lágvárosok, szemérmesen bonta­kozó szerelem, markánsan felvil­lanó és belülről is megvilágított portrék és mindennek a mélyén a haza utáni egyre nyugtalaní­tóbb vágy , az, amely meghatá­rozza a szereplők sorsát és pon­tot tesz a történetre. Hludov tá­bornok, ez az esztelenül fanati­kus és embertelenül rideg-ke­gyetlen katona önmaga ül lelki- ismereti törvényt tettei felett Az ítélet pontos és kemény: nerd adhat felmentést önmagának. Számára nincs kegyelem, nincs visszatérés- De a konstantiná­polyi kikötőből elindul az első hajó, megrakva izgatott, boldog és reménykedő emberekkel. Szá­mukra' véget értek a menekülés és az emigráció keserves napjai. Hazatértek. A filmet a -bűn és a bűnhődés, a hazaárulás és a hazaszeretet fogalmát vizsgálja művészi gond­dal Oroszország történelmének sorsfordulóján, amely egyidejű­leg a különböző gondokodású, társadalmi helyzetű emberek éle­tében is sorsforduló, választó- vonal volt V Zs. AUTOTULAJDONOSOK, MOTORKERÉKPÁROSOK! A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás 1973. évi, január hóban esedékes díja január 1-től 31-ig pótlékmentesen fizethető. A díj befizetéséhez minden autós és motoros ügyfelének névre szóló postautalványt küld az ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents