Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-27 / 22. szám
1973. január 27. • PETŐFI NÉPE • 3 Felkészültek a tavaszi munkákra Befejeződött a mezőgazdasági légiflotta repülőgépeinek téli ápolása. 57 repülőgép és tíz helikopter több mint kétmillió hold műtrágyázását és növényvédelmét látja el Európai költők találkozója Az idén harmadszor rendezi meg a Magyar Írók Szövetsége az európai költők találkozóját. Az április 9—15. között lezajló nagy irodalmi eszmecsere kapcsolódik majd Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója alkalmából sorra kerülő megemlékezésekhez. A találkozó iránt nagy az érdeklődés. A Szovjetunióból máris jelezte részvételét Jevtusenko, Vinokurov és Pervomajszkij. Taggyűlések Csátalján A fonóés szövőnők nyugdíj-korkedvezménye Az 1973. január 1-én életbe lépett nyugdíj-korkedvezmény vonatkozik a textilipari előfonó- és fonónőkre, illetve szövőnőkre is. A rendelet szerint az említett munkahelyeken eltöltött 8 évi munka után két év, majd minden további 4 év után 1—1 év korkedvezmény illeti meg a dolgozó nőket. A korkedvezmény bevezetése — a szakszervezet becslése szerint — a textiliparban az idén előreláthatólag mintegy 3000 nőt érint. Azoknak az előfonó-, fonó-, illetve szövőnőknek, akiknek egészségi állapota lehetővé teszi, hogy tovább dolgozzanak — — az ösztönző nyugdíjrendelet a korkedvezmény figyelembevételével elért éveiktől számít. Például: ha egy fonónő 20 éve dolgozik fonógépen, akkor 50 éves korától kezdve jár részére minden ledolgozott év után a 7 százalékos nyugdíjemelés. A korkedvezményes nyugdíjrendeletről a textilipari dolgozók szakszervezetében elmondották, hogy időszerű és szükséges intézkedés volt, amit a textilipari munkakörülmények és a több műszakos munkarend is indokol. A textilipar jövőjét és a megkezdődött rekonstrukciót figyelembe véve azonban a szakszervezet központi vezetőségének az az álláspontja, hogy a jövőben nem a nyugdíjkorhatár további csökkentését kell szorgalmazni, hanem azt hogy a rohamos műszaki fejlődés járjon együtt a munkakörülmények korszerűsítésével. A szakszervezet központi vezetősége egyúttal felhívta a gazdasági és szakszervezeti vezetők figyelmét: időben készüljenek fel a korkedvezményes nyugdíj bevezetésére. Az érintett dolgozók közül ugyanis várhatóan többen keresik meg majd tanácsért, felvilágosításért őket, és ugyanakkor megszaporodik a nyugdíjelőkészítő bizottságok munkája is. A gazdasági vezetőknek gondoskodnak kell arról, hogy a szükséges igazolásokat kérők ügyeit küldözgetés nélkül, gyorsan, a munkában megfáradt dolgozóknak kijáró tisztelettel intézzék. Alig több, mint két esztendeje tölti be Patocskai Mihály Csátalján a községi párttitkári tisztséget. Gyakorlatilag az Űj Tavasz Termelőszövetkezet alapszervezete ez, de egyben a községé is, mert a 83 párttagnak ötven százaléka a közös gazdaság dolgozója, vagy nyugdíjasa, a másik fele pedig pedagógusokból, tanácsi dogozókból, s más foglalkozású emberekből áll. Korábban Patocskai elvtárs volt a községi tanács vb-titkára, s most, amikor leülünk a pártház tárgyalóasztalához, az ablakon azok a gesztenyefák néznek be, amelyeket még az ő tanácsi működése idején ütettek az utcákon. A fák erősek, egészségesek, mint maga a fiatalság. A titkár haja viszont már erősen megfogyatkozott, s ha olvasásra, Írásra kerülne a sor, zsebeit tapogatva, asztalán motozva keresi a szemüveget. Most azonban nincs szükség pápaszemre, mert amiről beszélgetünk, tapasztalat, olyan ismeret, amely napról napra gyűlik a figyelő emberben, a munkájáért, községéért felelősséget érző kommunistában. Háttal ül a gesztenyefáknak, s ebben olyan szimbólumot is láthatunk, hogy nem az elvégzett munka, hanem az újabb célok, az előremutató tervek foglalkoztatják elsősorban. — Nagyon meg kell gondolni, hogy milyen témát viszünk taggyűlés elé. A nyolcvanhárom tag fele tsz-dolgozó, de ennek ötven százaléka nyugdíjas. A többiek más területeken dolgoznak : iskolákban, tanácsnál, szövetkezetnél stb. Érthető tehát, ha a megvitatásra szánt témák nem állnak egyformán közel minden elvtársunkhoz. Ebből aztán olyan helyzet adódik, hogy taggyűléseink néha meglehetősen eseménytelenek, pasz- szív a tagság — kezdi Patocskai Mihály, s ezzel olyan gondot említ, amely nem kizárólagosan csátaljai specialitás. De ebben a nemzetiségi községben (a lakosság 15 százaléka németajkú) nem nyugszanak bele a jelenségbe, hanem annak a módszereit keresik, hogyan lehetne változtatni ? Honnan ered ez a passzivitás? A csátaljai pártvezetőség elsősorban erre keresett választ, mielőtt meghatározta volna az ezzel összefüggő további feladatokat. Alaposan tanulmányozni kezdték a tagság összetételét különböző szempontok alapján. Említettük, hogy a 83 párttagból 29 nyugdíjas. Ugyanakkor a tagság 26 százalékának mindössze négy elemije van, vagy annál kevesebb az iskolai végzettsége. Érthető tehát, ha ezek az emberek már nem tudják úgy követni a taggyűlések menetét, hogy ahhoz érdemben hozzá is szóljanak, minden oldaláról „megforgassák" a témát. — Eleinte morogtunk, mert amikor egy határozatot szavazásra tettünk fel, a tagság elfogadta, de amikor végre is hajtottuk, már jöttek, hogy mégsem így kellett volna. Akkor jöttem rá, amikor megmondtam az egyik elvtársnak, hogy miért nem a taggyűlésen mondta el, s ő így válaszolt: Nézd, Miska! Nekem három elemim van, nem tudom úgy kifejezni magam és leégni nem akarok! Mondom, ekkor jöttem rá, hogy valami más módszert kell itten keresni — töpreng még most is a párttitkár, de tudom, hogy ez a töprengés még a közelmúltnak szól, mert jó módszert találtak ennek az „objektív közöny”-nek a feloldására. — A pártcsoportokban a taggyűlés elé kerülő témát előzőleg alaposan megbeszélik, megvitatják. Itt aztán, mivel kisebb közösségről, egymással naponkénti munkakapcsolatban álló emberekről van szó, ki-ki saját szavaival elmondja a véleményét, javaslatát, kifejti gondolatát a kérdésről, amit aztán a taggyűlésen a csoportnak egy megbízottja tolmácsol a többiek nevében is, azok egyetértésével — tájékoztat Patocsku.' Mihály községi párttitkár. Nem valami egetverően új ötlet ez, de bizonyára pezsgést hoz a csátaljai kommunisták taggyűléseinek. A módszert már alkalmazták is, amikor legutóbb a termelőszövetkezetben tavasz- szal esedékes vezetőségválasztásról hozott határozatot a taggyűlés. — A határozat olyan meggondolással és igénnyel született, hogy a megválasztandó vezetőségbe olyan emberek kerüljenek, akik képesek lesznek a Központi Bizottság gazdaság- politikai célkitűzéseinek és a IV. ötéves terv feladatainak megvalósításara, de úgy, hogy egyidejűleg egyeztetni tudják a csoport- és a társadalmi érdekeket is. A párttagsággal — a már említett csoportüléseken — közös nevezőre jutottunk abban, hogy miért van szükség a vezetőség ilyen összetételben történő megválasztására. Az emberek megértették, helyeselték ezt és elfogadták a határozatot — mondja némi elégedettséggel a párttitkár. Majd hozzáteszi azt a meggyőződését, hogy a végrehajtásban sem lesz olyan, hogy utólag jönne valaki : nem így kellett volna... A beszélgetés során feltűnt, hogy Patocskai elvtárs — annak ellenére, hogy a 83 párttagnak több, mint negyede hatvan év feletti — nem szól az elöregedésről. Később kiderült, hogy ezt a természetes folyamatot egy másik, ugyancsak természetes jelenség ellensúlyozza : a termelőszövetkezethez és a gépjavító állomáshoz nemrégiben egy csomó fiatal szakember került. Egy évvel ezelőtt, 1972- januárjában még mindössze hat olyan párttag volt, aki nem töltötte be a harmincadik életévét. Most tizenkettőn vannak ilyenek. De a csátaljai kommunisták további „tartalékokkal” rendelkeznek, akik közül egyre többnek egyik ajánlója a KISZ-szervezet. A többnyire érettségizett fiatalok pedig nemcsak az életkori átlagot javítják majd, hanem aktivitásukkal bizonyára pezsdítő- leg hatnak a taggyűlésekre, s ezen keresztül az egész pártmunkára is. Gál Sándor A bócsai lelet Kél évvel ezelőtt érdekes leletre bukkantak Bócsán. A régi községháza lebontásakor — helyére új óvodát építettek — palackba zárva egy sárgult lapokból álló emlékiratot találtak. A jövő nemzedékének szánt, tintával írt oldalakat 1904 szeptemberében helyezték el az épület falában. Az értékes, helytörténeti szempontból becses emléket a mostani tanácsháza páncélszekrényében őrzik. — Hogyan találtak rá? — kérdezem Molnár Ferenc tanácselnöktől. — Tóth József kőművesmester kapott megbízást a régi épület bontására és az új óvoda építésére. Mikor az épület homlokfalán verte a vakolatot, egy üreget vett észre. Palack volt benne, abban lepecsételt irat, és egy papírban pénzdarabok; az akkori idők használt érmei. A megtalált irat hézagpótlónak számít. A község középkori életéről eddig többet tudtak, mint a 19. századiról. Most ez a helyzet megváltozott: sok értékes adattal gazdagodott a falutörténet. Különösen érdekes az adózásról szóló felsorolás. Az is érdekes például, hogy az irat megfogalmazója — Kőmives Antal segédjegyző — szégyenkezéssel ír a korabeli iskolahelyzetről. Beleolvasok az iratba: „Dicsőségesen uralkodó I-ső Ferencz József ausztria császára és Magyarország apostoli királya uralkodásának 56-ik, megkoronáztatásának 36-ik évében ...” stb. (Érdekes: Ausztriát kis kezdőbetűvel írta, Magyarország nevét naggyal.) Megtudjuk aztán, kikből állt az elöljáróság, mikor kezdték el építeni a községházát. „Ezen községházának felépítése Frei Miksa volt helybeli, most solt- vadkerti jegyző és idősb Font Imre volt községi bíró idejében 1898 évben határoztatott el, azonban több rendbeli akadályok miatt a mostani elöljáróság azt a közszükséget kielégítendő a jelenlegi képviselőtestület túlnyomó többségének hatható támogatása mellett csak most építtethette fel.” Egy másik idézeti „Valamikor Nagy Bocsa pusztán egy nagyobb község vagy város állott, a most úgynevezett Pusztatemplom domb körül, mely a Gáspár család tulajdona, azonban ezen helység a tatárjáráskor elpusztult, romjaiból még az 1830-as években is volt egy rész látható.” És még egy: „ ... ezen két puszta volt kedves tartózkodási helye Rózsa Sándor és Bogár Imre országos hírű szegénylegényeknek.” Olvasom, hogy volt 13 ezer hold szántóföldjük, három és fél ezer hold kaszálójuk, ezeregyszáz hold legelő, ezernégyszáz hold erdő, és kétezer holdnyi mocsár. Mielőtt az érdekés írást lepecsételték volna, harmincketten aláírták. S a nevük elé odaíratták ezt a szöveget: „Isten áldása legyen községünkön, lakosainkon, ezen épületen és a bent levőkön.” Kilenc darab fémpénzt is csatoltak, pontos felsorolással. (Hiánytalanul előkerült valamennyi.) Varga Mihály f%**fAp**i*~, Z&éátáé/áté!' Alt'Jej ~' ersrr, r<sv/,*kv<c^AbfírtVfr. f/s/ív, '' a A .; > ✓X- , MTéZf/ytj/U’ AS?#// , Mattet^ trr* \ Bócsán talált emlékirat első oldala, a pénzekkel. Fórum a szocialista egészségügyről ÜTTÖRÖ kezdeményezésnek számít a héten Kecskeméten megrendezett egészségügyi aktívaértekezlet. Nem csupán azért, mivel — tudomásunk szerint — országosan is az első ilyen jellegű megmozdulás, de méginkább tartalma, közvetlensége miatt. A nazai egészségügy első embere, a miniszter látogatott el megyénkbe, s szavait, megjegyzéseit nem általános, elvi síkon fogalmazta, hanem az egészségügyi dolgozók előzetesen írásban hozzá intézett kérdéséire adott konkrét válaszokat. Szólott egyebek közt az egészségügyi törvény végrehajtásából adódó tennivalókról; részletesen ismertette tudománypolitikánk egészségügyi vonatkozásait, hazai egészségügyünk távlati célkitűzéséit. Az ankét végén pedig őszinte érdeklődéstől kísérve beszelt az orvosi etika valamennyiünket érintő vonatkozásairól. Néhány órába sűrítve megannyi téma került ez alkalommal „reflektorfénybe”, amelyekről a másnapi rövid tudósítás kereteihez igazodva aligha lehetett szólni. Tudományos kutatóink munkásságát elemezve például hangsúlyozta a miniszter, hogy múlhatatlanul szükség van a kutatások eddiginél hatékonyabb anyagi támogatási rendszerének kialakítására. Nemzetközi kapcsolatok, a hasznos tapasztalatok átvétele nélkül elképzelhetetlen a fejlődés: ez csendült ki a továbbiakból. S az is, hogy magasszintű tudományos munkásság nélkül nem lehet szó egészségügyi ellátásról, gyógyításról, megelőzésről. Az az összeg, amelyet népgazdaságunk ezekre a célokra ‘fordít, busásan kamatozik, az egyén és a társadalom érdekében egyaránt gazdagon gyümölcsözik. „Nem elsősorban a választott téma, hanem annak kidolgozása, módszerei, mindenek lelett pedig végső konkrét eredményei fémjelzik a szocialista kutató munkáját”, állapította meg dr. Szabó Zoltán. Kiemelte a továbbiakban, hogy Bács-Kiskun megyében nemcsak élénk és széles körű az orvostudományok iránti érdeklődés, hanem a szakma számos kiválósága éppen itt fejt ki folyamatos, aktív tevékenységet. AZ ORVOSI ETIKÁRÓL, az egészségügy dolgozóinak a betegekkel való kapcsolatáról, irántuk tanúsított magatartásáról szólva, mindenekelőtt a helyes szemlélet kialakításának igénye kapott hangot. Csakis józan, puritán nézőpontból kiindulva lehet gátat vetni mind a betegellátás „elbürokratizálódásának”, mind pedig a káros anyagiasságnak. Az új egészségügyi törvény elégséges jogi alapot nyújt — s megfelelő szankciókat is tartalmaz — azokkal szemben, akiknek magatartása, helytelen eljárása miatt az egészségügyi ellátás már nem nevezhető ingyenesnek, ellenszolgáltatás nélkülinek. Óvatosan kell bánni az utólagos — a gyógyulást követő — ellenszolgáltatással, a „hálapénzzel” is, amelyet ugyan a törvény tételesen nem tilt, de annak egész szelleméből következik a mohó anyagiasság elítélése. „Nem erkölcs az, ami az anyagiak függvénye” — így határozta meg, igen helyesen, a miniszter a gyógyítás szocialista munkásainak egyik „alaptörvényét”. Egészségügyi ellátásunk teljes spektrumában a rendnek, szervezettségnek, kiegyensúlyozott közösségi légkörnek és feddhetetlen erkölcsi-etikai állásfoglalásnak kell uralkodnia. LÉNYEGÉBEN ebben summázódott a hét e nagy sikerű összejövetelének a mondanivalója S megfontolás tárgyává lehetne és kellene tenni az ötletet: vajon közéletünk sok más területén is nem szervezhetnénk-e olykor — és minél gyakrabban — hasonló magas- szintű. eszméltető, az adott ügyet előbbre vivő tanácskozásokat? J. T. Ládák exportra • A biztonságos áruszállítás hagyományos kellékeit készítik a GöngyölcgeUátó Vállalat izsáki telepén, ahol tavaly 5 millió forint értékben állítottak elő különféle ládákat. Az idei esztendő első három hónapjában az exportra kerülő iadak alkatrészeit gyártják, amiből 210 ezer forint bevétel szármázik. Horvath József és Kamocsai Jenő hosszméretre szabja az anyagokat a fűrészüzemben. (Pásztor Zoltán felvétele) A Látóhatár új száma Az. elmúlt év végén napvilágot látott próbaszám után útlapokban megjelent a látóhatár című folyóirat idei első száma. A Válogatás a magyar kulturális sajtóból alcímet viselő kiadványban Galambos Lajos. Örkény István os Vámos Miklós novellája kapott helyet S közük benne Juhász Ferenc. Nagy László. Pilinszky János és mások verseit, és a Vita közben rovatunkban a szocialista irodalomról szóló rádióvita szövegét. . Több mai magyar valóságról szóló cikk, tanulmány mellett található még a folyóirat uj számában két n ns Dózsa Györgyről. A Látóhalai utánkozlő folyóirat, ezért a mostani szám ban megjelentetett műveket is a hazai magyarnyelvű lapokból, orgánumokból válogatták ősz sze.
