Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-26 / 21. szám

* • PETŐFI NÉPE • 1973. január 26. Új feladatok - jobb feltételekkel SAJÁT BRIGÁDDAL-SAJÁT ERŐBŐL A Habselyem Kötöttárugyár kecskeméti gyáregységében már hagyomány, hogy a naptárt megelőzve köszönt be az új esz­tendő. Tavaly december 27-én is már az 1973-ra szóló megren­delésekhez varrták a termékeket az asszonyok. A frissesség ért­hető, hiszen a jó minőség mel­lett a pontos szállításról isme­rik partnerei a habselymet. Ezt a hírnevet —, s a piacot is sze­retnék megőrizni. Az elmúlt évben több mint 400 új modellt kínáltak a ve­vőknek. Gazdag választékú ter­mékeikből az első negyedévre 260 ezer darabot kértek a kül­földi megrendelők. A gyár leg­nagyobb vásárlója a' Szovjet­unió, ahova csak az első három hónap alatt 111 ezret szállíta­nak az újdonságként bemuta­tott női hálóingekből, köntösök­ből. A halványlilától az alma­zöldig többféle színben készü­lő garnitúrák, sikert arattak a tőkés országok képviselői között is. A béby-dollok, női nadrágok mellett ebből is rendeltek. Ugyancsak a nyugati államok­ba küldik a férfi atlétatrikókat. Mongólia üzleteiben csipke dí­szítésű blúzok képviselik a Hab­selyem Kötöttárugyárt. A gyár vezetői számára kü­lön öröm, hogy a gyarapodó megrendelésekkel lépést tarta­nak a munkafeltételek is. Fo­kozatosan megszűnik a legna­gyobb fékező erő: a széttagolt­ság. A gyárnak a központi telep mellett Kecskemét további há­rom pontján volt részlege. A közelmúltban befejeződött a 7,5 millió forintos beruházás első szakasza: beköltöztek az irodá­• Készül az év slágere a hálóing-köntös garnitúra. (Tóth Sándor felvétele.) kát is magába foglaló készáru­raktárba. Ennek egyik kézzel fogható előnye, hogy áttekint­hetőbb lett az üzem, egyszerűbb a termelés szervezése, és csök­kennek a szállítás költségei. Az építkezés második felében — a tervek szerint 1974-ben — va­lósul meg az öltöző, fürdő, az új ebédlő. A jelenleg e célra szolgáló helyiségeket pedig a szabászat foglalja el. • Csenki Imre szerelő a szemes- lelhordó szerelésén dolgozik. (Kovács János felvételei) A szanki Haladás Termelőszövetkezetben az állattenyésztés szá­mottevő; jelenleg 623 szarvasmarhát, 2400 juhot és 110 lovat gcn- doznak. Ezek takarmányigényének kielégítésére tovább növelték a lucerna-területeket és ebben az esztendőben már 250 hektárról takarítják be a várhatóan jó - termést. Novemberben saját erőből, saját brigáddal megkezdték — három és.fél millió forintos költséggel — a forrólevegős, gáztüzelésű szá­rító építését. Már az első kaszálás eredményéből itt készítenek majd lucernalisztet. A későbbiek folyamán kukoricát, silót is ezzel szá­rítanak s mindent elkövetnek á berendezés kapacitásának teljes ki­használására. O. L. • All már az acélszerkezet, folyik a gépek beszerelése, s hamaro­san megkezdődik a falak felhúzása is. következtetés Néhány Két estén tíz kecskeméti mun­kásszállást kerestünk fel. Röpke időt töltöttünk el valahány he­lyen. ami mégis elégségesnek bi­zonyult. a körülmények felméré­sére. a szálláslakók közérzetének érzékelésére, s így néhány követ­keztetés levonására is. Legelőbb is a főszereplőkről, a munkásokról kívánkozik szólni. Sorozatunk egyik része az ígére­tes munkásnemzedék címet visel­te, mégpedig a Fémmunkás Vál­lalat Ady Endre utca 43. szám alatti magánházbán bérelt szállá­son szerzett igen kedvező benyo­másaink hatására. Mert a bérelt szálláshely korlátozott lehetősé­gei mellett is szinte kézzelfogha­tóan kitapinthattuk az ifjúmun­kások igényességét, tudásszomját, nyíltszívűségét. Kisebb, vagy na­gyobb mértékben ugyanezt érzé­kelhettünk csaknem valamennyi szálláshelyen, hiszen a lakók túl­nyomó többsége fiatal. Az ifjúmunkások e jó tulajdon­ságainak fejlesztésére és kama­toztatására a bérelt szállások — szétaprózódottságuk miatt — ért­hetően kevés lehetőséget kínál­nak. Elegendő. Ha arra utalunk, hogy a hét, tizenegy, vagy éppen a húszágyas szálláson levő egyet­len asztalt kényelmesen, legfel­jebb, ha négyen ülhetik körül. Akinek nem jut mellette hely, be kell érnie az ágy szélével... S mégsem ez a legnagyobb hiány. A szétaprózódottság nem teszi le­hetővé a szervezett programokat, a szabad idő kellemes" és hasznos eltöltésére, például a tv-nézésre A nagy munkásszállásokon — lásd az építőipari vállalat széche- nyivárosi átmeneti otthonát — ez szinte, magától értetődő. Íme, máris felvetődik: vajon nem lenne-e megfontolásra érde­mes, hogy az elég tekintélyes ősz- szegekért bérelt szállások helyeit összefogással, közös szálló tető alá hozásában keresnék a mara­dandó megoldást a munkások hétközi elhelyezésében érdekelt vállalatok? Értesüléseink szerint a Fémmunkás — régi irodaházá­nak átalakításával — talán már az idén megoldja e gondját Még mindig marad azonban számos cég, amely egv ilyen közös léte­sítménybe való szükséges arányú „beszállással”, majd a fenntartás költségeinek együttes viselésével megteremthetne rászoruló dolgo­zóinak méltó pótoühonat Meg­ítélésünk szerint nemcsak kultu­ráltabb, de mindenképpen gazda­ságosabb is lenne, mint a jelen­legi, kiterjedt szállásbérlet kény­szerű megoldása. Ez esetben sokkalta inkább a feladata magaslatán állhatna a szakszervezet is. Már ami a mun­kásszálláson lakók életkörülmé­nyeinek felügyeletét, vagy sza­bad idejük kellemes és hasznos eltöltésének elősegítését illeti. Ezt pedig nem azért hozzuk szóba, mintha a tapasztalataink nyomán el akarnánk marasztalni bármely üzem szakszervezeti bizottságát. Tény ugyanis, hogy valahány szálláson csak érdeklődtünk felő­le, mindenütt azt a választ kap­tuk, hogy havonta, vagy enné) ritkább időközönként ellenőrzi a szállást a szakszervezet megbí­zottja. Egy-eg.v apróbb panasz or­voslására elegendő is ez, ám a szálláshely alapvető adottságának megváltoztatásához — semmi. Végezetül még annyit: soroza­tunkban, ha csupán e)>y-egy vil­lanásnyira is, de szigorúan tár­gyilagos, hű képet tártunk a köz­vélemény elé a kecskeméti mun­kásszállásokról. S ha a bemuta­tott életképekről az érintett vál­lalatok esetleg ilyen, vagy olyan intézkedés szükségességét is kiol­vassák, szálláslátogaió körsétánk máris eredményes volt. elérte a célját. Perny Irén (Vége.) ♦ t GAZDASÁGPOLITIKA * GAZDASÁGPOLITIKA Ha majd gyorsabban térülnek meg. . . A kérdés: mikor készül el egy-egy beruházás — szorosan felzárkózott napjaink olyan gazdálkodási alapkérdései mellé, mint a mennyibe kerül, vagy a milyen minőségű. Az időről ' nemcsak mint az űr­hajózás, a csillagközi tér negyedik dimenziójáról, nem is csupán, mint korszakunk egész fejlődését alapjaiban jellemző gyorsuló időről érdemes gon­dolkodnunk manapság, hanem elemi számító té­nyezőként, hiszen a gazdaságossági koordináták egyik tengelye a végtelen időfolyam. Végtelen? Fi- lozófiailag természetesen igen: véges viszont, ha azt számítjuk: mennyi idő alatt térül meg a be­ruházásba befektetett pénz, aminek pedig az a fel­tétele, hogy mindenekelőtt azt számítsuk ki meg­bízhatóan: mikor helyezhető üzembe a tervezett beruházás? Ezzel pedig máris napjaink gazdálkodási gond­jainak közepéhez érkeztünk, mert a beruházások esetében a pénznek és az időnek ez a szoros elvi kölcsönhatása, mind többször ismétlődő gyakorlati kettévállása okoz feszültségeket, hátrányokat. Tekintsük át napjaink beruházási fielyzetképét. A közvetlen előzményekről célszerű annyit meg­jegyeznünk, hogy a gondok korántsem újkeletűek; a beruházások viszonylag lassú kivitelezése, az esz­közök szétapródózása — ami évről évre sok új be­ruházás megkezdéséből, s ezért a befejezések el­húzódásából származik —, rendre-sorra olyan hi­bák, amelyekkel már sok éve újra és újra szembe­kerülünk. 1971-től ezek a gondok valamelyest fel­erősödtek; a beruházási ütem a tervezettnél job­ban gyorsult. Nyilvánvaló azonban, hogy a ter­vezettnél több beruházás — miközben fokozta az építőiparra nehezedő keresleti nyomást —, nem valósulhatott meg a tervezett ütemben. Ellenkező­leg: nőtt a beruházások befejezetlen állománya, ez jelentős összegeket kötött le. 1972-ben határozott intézkedések vetettek gátat ennek a folyamatnak. Nem a beruházásokra for­dított összegek csökkentek, csupán ’ a növekedés ütemét mérsékelték ezek az intézkedések, de ez is elegendő volt ahhoz, hogy az előnyös hatások széles körűen kibontakozzanak. Az intézkedés- sorozat átmenetileg korlátozta az iroda- és üdülő­építkezéseket. Másrészt, az eszközök határozottabb koncentrálásával gyorsították a központi döntési körbe tartozó egyedi nagyberuházások kivitelezé­sét. Az esztendő végén döntött úgy a kormány, hogy az építőipari árak emelkedését határozottan visszaszorítják, ami a beruházások tervszerűtlen költségnövekedését korlátozhatja. Mindez már 1972-ben javította az építőipar kereslet-kínálat arányát, hozzájárult az építkezések hatékonysá­gának, termelékenységének emelkedéséhez. Ami pedig 1973-at illeti: a tavaly bevezetett korláto­zások továbbra is érvényben maradnak. Nincs szó természetesen ezúttal sem a beruházások ösz- szegének csökkentéséről, csupán a hövekedés kor­látozódik; erre mutat az éves tervnek az az elő­irányzata, hogy a beruházási összeg 113 milliárd forint, három százalékkal több, mint 1972-ben. A tavaly életbelépett intézkedéssorozat voltakép­pen út a beruházási gondok fokozatos megoldásá­hoz, a hatékonyabb beruházáspolitika kialakításá­hoz. Igazi, tartós megoldást az hozhat, ha a be­ruházásokra költött forintok a jelenleginél sokkal gyorsabban térülnek meg, ha minden beruházás tervszerűen és hatékonyan valósul meg. T. A. Ne hagyjuk elveszni Évek óta visszatérő téma a közutak és egyéb — művelés alá nem vont — területek fűtermé­sének hasznosítása. Az itt termő sok száz mázsa tömegtakarmány jól kiegészítheti elsősorban a háztáji szarvasmarha-állomány ellátását. Olyan tartalékról van tehát szó, amelyet nem szabad pusztulni hagyni. A szarvasmarha-tenyésztés fej­lesztése érdekében meghirdetett kormányprogram megvalósításá­hoz szükséges az utak menti fű­termés hasznositása. A megyei népi ellenőrzési bizottság nemrég összesítette az ebben a témában végzett vizsgálatok eredményeit. Az útmenti árkok, az út- és vasúti, valamint árvédelmi tölté­sek, csatornák fűtermésének be­takarítását kormányhatározat sza­bályozza. Á végrehajtás tárgyá­ban kiadott minisztériumi uta­sítás úgy rendelkezik, hogy erről a létesítmény kezelője köteles gondoskodni és ha ennek nem tesz eleget át kell engednie más­nak a fűtermés betakarítását. A tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy a rendeletet nem min­denütt hajtották végre és nagy mennyiségű takarmány elveszett. A népi ellenőrzési bizottság vizs­gálata megállapítja, hogy a me­zőgazdasági nagyüzemek kezelé­sében levő. korszerűen nem hasznosítható gyepterületek fő­ként a tagok kezelésében van­nak. A gyakorlat szerint az ál­lami és a közös gazdaságok dol­gozóik, illetve tagjaik részére ál­talában térítés nélkül adják át a területeket. A vízgazdálkodási társulások és a vízügyi igazga­tóságok kezelésében levő csator­napartok fűtermését szintén sa­A Szovjetunióban megkezdték a Kirovec 700—A traktor korsze­rűsített változatának sorozatgyár­tását. Az új gépre a jobb műsza­ki, gazdasági paraméterek jellem­zőek. Nagyobb hajtóanyag-tar­tállyal rendelkezik, tankolás nél­kül egy teljes napig lehet dolgoz­ni vele. A traktoros könnyebben hozzáférhet a különböző alkatré­szekhez. A Bolgár Népköztársaságban levő plovdivi gyümölcstermeszté- si kutatóintézetben új gépet kí­sérleteztek ki a csonthéjas gyü­mölcsök (barack, szilva és cse­resznye) szedésére. Az új beren­dezés legfontosabb alkatrésze a traktorra szerelt vibrátor. Ez ráz­za az ágakat és a lehulló gyümöl­csöt a szállitószalag közvetlenül a gyűjtőernyőre továbbítja. A hek­táronkénti terméstől függően a gép naponta 70—100 gyümölcs­szedő munkást helyettesít. A rá­zógépet először Várna körzetében alkalmazták a sárgabarack szedé­sénél. Az előző évinél jóval több bur­gonya termett tavaly a Lengyel Népköztársaságban. Szükséges megjegyezni, hogy burgonyater­mesztés szempontjából —< minde­nek előtt a rendkívüli nagy aszályt figyelembe véve — az 1971-es év az egyik legrosszabb esztendőnek számít. Ennek elle­nére Lengyelországban ebben az esztendőben több burgonya ter­mett, mint az Európai Gazdasági Közösség hat tagállamában ját dolgozóik hasznosítják, akik nagyrészt állattartó gazdák. A vizsgálat tapasztalatai azt is bi­zonyítják, hogy a területek bér­beadásánál az említett szervek a csatornaszakasz tisztítását is fel­tételként szabják meg. Emiatt sokszor idegenkednek a bérbe­vételtől. A megyében csaknem 2200 ki­lométer- úthálózat van. Ebből mintegy 1600 kilométert a KPM kezel. Az ehhez tartozó fűter­mő terület 1000—1200 hektárra tehető. A KPM Közúti Igazgató­sága kezelésében levő területek hasznosítását elsősorban saját dolgozói részére adta át, főként természetbeni jutalom, illetve céljutalom formájában. A hasz­nosítás a legváltozatosabb módon történik Van. aki a teljes fű­mennyiséget saját állatállomá­nyának takarmányozására hasz­nálja fel, van aki csak lekaszálja és szénaként értékesíti, mások bérbeadják, olyan is előfordult, hogy nem hasznosították. A MÁV kezelésében levő vasút melletti fű termésének betakarí­tását számos tényező befolyásol­ja. A területek jelentős része mély fekvésű és vízállásos. Sok helyen szennyezett a fű, főként olajjal, a vegyszeres gyomirtás is kárt tesz a növényekben. A megyei tanács mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi osztálya az elmúlt év májusában felhívta a járási hivatalok és a városi ta­nácsok figyelmét a fűtermés betakarításának megszervezésére. Ezt követően a MÉM a minisz­ter első helyettesének utasítása alapján elrendelte, hogy ameny- nyiben a különböző létesítmé­együttvéve. Tizenötmillió tonna volt a termés, amit a tavalyi még 200 ezer tonnával fölözött. Len­gyelországban a burgonya termő- területe 260 ezer hektár volt. Ezért a Szovjetunió után a második leg­nagyobb európai „burgonyater­mesztő nagyhatalom”. * Az elmúlt tíz évben 150 ezerről 500 ezer tonnára nőtt a világon a mesterségesen termesztett gom­ba mennyisége. A növénytermesz­tés új és jelentős ágazatává fej­lődött. Egyre jobban terjed a nagyüzemi termesztés. A megyé­ben a bajai Duna Termelőszövet­kezet létesített korszerű gombate­lepet. * Olajtársaságok nyeresége. Bag­dadban nemzetközi értekezletet tartottak „A kőolaj fegyver az im­perializmus és az izraeli agresszió ellen vívott harcban, s egyúttal a független nemzetgazdaság fejlesz­tésének fontos tényezője” címmel. Az egyik legfigyelemreméltóbb felszólalás Victor Perlő amerikai professzoré volt, aki elmondta, hogy 1972-ben a termelő Országok olajexportja 9,4 milliárd hordó volt, s ennek kétharmada Közel- Keletről érkezett. A felhasználók ezért 113 milliárd dollárt' fizettek.' Ebből az összegből mindössze 17 milliárd jutott az exportáló or­szágoknak, amelyből 15 milliárd a kormányoknak, egymilliárcT a dolgozóknak és végül egvmilliárd a helyi vállalkozóknak. Ugyanak­kor az olajtársaságok nyeresége 1972-ben elérte a 27 milliárd dol­lárt. nyék üzembentartói a termés be­takarításáról június 10-ig nem gondoskodnak, bárkinek átenged­hetik ingyenesen a kaszálást. A vizsgálat szerint a szakigaz­gatási szervek nem tettek eleget a rendeletből eredő kötelezettsé­güknek. Az ellenőrzött községek közül egyikben sem intézkedtek az ingyenes hasznosításról. Álta­lános tapasztalat, hogy nem so­kat törődnek ezzel a nagy ta­karmánytartalékkal. Legtöbb köz­ségben már nem is tartják meg a korábbi gyakorlat szerinti ár­veréseket. Már most szükséges néhány intézkedést tenni. Alapvető, hogy a községi szakigazgatási szervek szerezzenek érvényt a mezőgaz­dasági művelésre alkalmatlan földterületek hasznosításának, az ezzel kapcsolatos miniszteri uta­sítás előírásainak. A gyepterü­letek minőségének javítása ér­dekében indokolt —, amennyi­ben erre igény mutatkozik — a területet bérlő gazdákkal több évi megállapodást kötni. Ezzel ösztönöznék őket a nagyobb ter­més elérésére, a fű minőségének javítására. Amennyiben nem si­kerül hasznosítani másként az. értékes takarmányt, segíteni kell a június 10-e után történő ingye­nes betakarítást. Ne hagyjuk elveszni a háztáji és kisegítő gazdaságok e szinte felbecsülhetetlen takarmány tarta­lékát. Ajánlatos megszüntetni né­hány helytelen gyakorlatot is. Többek között azt, hogy a csa­tornák bérbeadásánál előírják az adott csatornaszakasz tisztítását. K. S. Könyvajánlatunk A Kossuth új kiadványai A Kossuth Könyvkiadó szov­jet szerzők tanulmánykötetét bocsátotta közre, „A Szovjet­unió a kommunizmus építésé­nek útján” címmel. Az 1959-től, az SZKP XXI. kongresszusától 1970-ig terjedő időszakot felölel­ve a könyv olyan kérdéscsopor­tokat ismertet, mint az ipar és a mezőgazdaság iejlődése, a dolgozók életkörülményeinek változása, a tudomány szerepé­nek növekedése, a nemzetiségek helyzete, a Szovjetunió külpo­litikája. A gazdag tény- és adat­apparátust felvonultató munka jól megvilágítja a magyar ol­vasó előtt kevésbé ismert össze­függéseket. Sándor Pál tanulmányát — „A két frankfurti iskola” — szintén a Kossuth jelentette meg. A filozófia és a szocioló­gia tudományának e sajátos in­tézménye fontos szerepet ját­szott a két világháború között, s tevékenységét olyan nevek jelzik, mint Horkheimer, Borke- nau, Adorno, Marcuse. Sándor Pál kritikai elemzése lényegében az első hazai összefoglalás a múltbeli és a mostani frank­furti iskoláról. Megjelent a Kossuth népszerű Mii kell tudni” sorozatának a Szovjetunióról, szóló kötete. A szerzők a legfrisebb tudnivalók­kal egészítették ki munkájukat, nemcsak mezőgazdasági, hanem politikai tekintetben is. Hírek a világ mezőgazdaságából

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents