Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-24 / 19. szám

1973. január 24. • PETŐFI NÉPE • 5 Segítség az iskola vezetésében Nemcsak a tananyag sok • A pártvezetőség két tagja (Jártás Istvánná és Kovács Béláné) meg­beszéli a soron következő feladatokat Tóth László igazgatóval. A diákok túlzott megterhelését mennyiségi ténynek szokták tekinteni. Sok a tanulnivaló, és — főként a szakközépisko­lákban — túl sok az óra. A segítés módja eszerint a tananyag, s néhány iskolatípusban a heti óraszám csökkentése lenne. Van azonban a túlterhelésnek más oka is. A Kecskeméti 623. sz. Szak­munkásképző Intézet 1968. óta működik; akkor vált kü­lön a 607. sz. intézettől, mi­után felépült a hunyadivárosi új iskola és kollégium. Jelen­leg ötvenhat tanár és szakok­tató ezernyolcvan tanulóval igyekszik elsajátíttatni ösz- szesen tizenhat szakmát. Az iskolai pártszervezetnek kez­detben tíz tagja volt, ma ti­zenhárom. Létszámát tekint­ve nem tartozik hát a jelen­tősebb alapszervezetek közé, ám az itt folyó aktív és sok­irányú munka alapján érde­mes rájuk figyelni. Járfás Istvánná párttitkárral, Kovács Béláné vezetőségi tag­gal és Tóth László igazgatóval ■ beszélgetünk a munkájukról. Elmondják, hogy előre elké­szített éves terv alapján dol­goznak. Havonta, kéthavonta tartanak taggyűlést. Hangsúlyoz­zák, hogy a pártmunkát elsősor­ban nem ülésezésekkel akarják gazdaggá tenni. A vezetőség legfontosabb feladatának tartja, hogy együtt éljen a nevelők­kel és a 1 •’.."'ókkal, ismerje gondjaikat, törekvéseiket. Bíráló és biztató szóval akarnak segí­teni, ahol tudnak. A pártmunkát nem valami­féle élettől elszakított külön „mozgalmi” feladatnak tartják, nanem az oktatás-nevelés segítő eszközének, igazi „hét­köznapi” hajtóerőnek. Munka­tervüket lapozgatva már az el­ső pillanatra ez tűnik sze­münkbe, Alapvető- célkitűzésük az oktató-nevelő munka korsze­rűsítése, a tantestületi egység szorosabbra fűzése és az ifjú­sági szervezet munkájának se­gítése. íme, néhány téma a munka­tervükből: politikai vitakörök, a szakszervezeti munka segítése, a tanulók érdekvédelme, kapcso­lat a vállalatokkal, pártépítés. A sok-sok, szerteágazó feladat közül említettük ezt a néhá­nyat. Lapozgatom a taggyűlések jegyzőkönyveit, és a beszámo­lók leírt szövegeit. Kibontako­KÖNYVESPOLC Óriások és törpék az állatvilágban „Rendkívül lebilincselő kérdés, hogy az állatok felépítésének, életfolyamatainak és életmódjá­nak hány tényezője függ telje­sen vagy jelentős mértékben az állat nagyságától.” Dr. Sverhard ■I. Slijpef, a könyv szerzője írja ezt népszerűén tudományos köny­vének előszavában. A könyv most jelent meg magyar kiadásban a Natura gondozásában és bizo­nyára a legszélesebb olvasóré­tegekben is nagy érdeklődést vált majd ki. Egymillió állatfaj él a Földön és ezek háromnegyede rovar. Ez is azt bizonyítja, hogy a kis ál­latok fejlődése sikeresebb volt, ami-azzal magyarázható, hogy ki­csinységük képessé teszi őket arra, hogy sokféle környezetben tudjanak élni és nincsenek víz­hez kötve. A Föld minden négy­zetkilométerén ugyanannyi rovar él, mint ember az egész Földön. Az emberi betegségek felét ők okozzák, az ember táplálékának egyharmadát ők fogyasztják el, ugyanakkor megporzó rovarok nélkül a növényi táplálék tekin­tetében az ember dióra és mag­vakra szorulna. Izgalmas olvasmány ez a nép­szerű tudományos munka, amely­ben a szerző sajátos módon vizs­gálja és hasonlítja össze az em­ber és az állatvilág egyes kép­viselőinek teljesítményeit, fizi­kai, idegi képességeit. Néhány érdekesség a könyvből, a kicsik, a törpék erejéről például: égy csiga saját testsúlyá­nál kétszázszor nehezebb játékautót is képes elhúz­ni. A maggyűjtőhangya saját sú­lyának 53-szorosát is felemeli, az orrszarvú pedig önsúlya 850- szeresének felemelésére képes. Ha az elefánt ilyen erős lenne egy kisebb csatahajóval a nyaká­ban sétálhatna. A legkisebb állatot csak mik­roszkóppal láthatjuk. A legna­gyobb állat a kékbálna, amely­nek hossza 33 métert is elérhet és átlagsúlya több mint száz­ezer kg, de fogtak már 130 ezer kilós állatot is. És ami minket, embereket a leginkább érdekel: az óriásoké vagy a törpéké a jövő? Az ed­digi fejlődés azt bizonyítja, hogy egyedileg a nagy állatok jobban boldogulnak, mint a kicsik, de hosszú távon az élet nem az óriásoknak, hanem a törpéknek kedvez. zik előttem ennek a nagy ás érdekes profilú iskolának a bel­ső képe, élete. A nehéz körül­mények: százéves épület, kicsi, szűk udvar, szer tárhely iség hiá­nya, bejáró tanulók helyzete, teremhiány egyik oldalon. És gazdagodó szemléltető eszköz­tár, javuló munkahelyi légkör, eleven kulturális élet a másik oldalon. Tehát gond is, öröm is, szép számmal. Sokáig lehetne sorolni, mi mindennel foglalkoznak ebben az alapszervezetben, ahol a pártmunkát a mindennapi élet szerves részének tekintik. A ta­nulók délutáni szabad ideje, is­kolarádió, korrepetálás, könyv­tár, klubélet, s a tanműhelyek gépi felszerelése éppúgy témá­juk, mint a vállalati és intézeti KISZ-tagok kapcsolata, vagy a gyakorlati oktatás. — Érzi az alapszervezet se­gítségét? — kérdezem az igaz­gatótól. Siet a válasszal: — Iga­zán jó a kapcsolat; kikérem a vezetőség véleményét, őszintén a taggyűlés elé tárom a problé­mákat. Segítenek a vezetésben. Beszámoltatnak a munkámról, s én szívesen teszem ezt, mert tudom: a jobb munkát segítik ezzel. Tuniszból visszatért egy lengyel expedíció, amely befejezte az óko­ri Karthágó kutatásának első sza­kaszát. Az expedíciónak hat tagja volt: egy archeológus és egy történész, három geofizikus és egy elektro­nika-technikus. A vizsgálatokat a geológiai kutatásnál rendsze­rint alkalmazott elektronikus ké­szülékekkel végezték, amelyeket azonban megfelelően átalakítot­tak. A kutatóknak sikerült megta- lálniok a föld alá került lóver­senyteret, ' ahol valamikor száz­ezer néző fért el. Másik felfede­Amikor beléptem Hohem De­zső, a Fregoli Értékesítő Válla­lat igazgatójának egykoron messze földön híres luxusirodá­jába, majd hogy hanyatt nem vetettem magam attól a kietlen látványtól, mely ott fogadott. Hóhem Dezső ugyanis éppen egy kimustrált háromlábú hok- kedlin egyensúlyozott, saját lá­bával igyekezvén pótolni a hok- kedli negyedik lábát. — Mi történt? — meredtem értetlenül az egyébként népsze­rű vállalati igazgatóra, aki a maga fénykorában nem egy íz­ben képviselte hazánk színeit különböző fregoli szakemberek nemzetközi szimpózionján. — Hová lett a gyönyörű garnitú­rád, a perzsaszőnyeged, a köny- nyezöpálmád és a nevetős ked­ved? Hóhem Dezső szárnyaszegetten válaszolt: — Csökkentettük öregem, a reprezentációt! — Ez rendben van, ez helyes. De ennyire? — Hogy ennyire? Ez még semmi amit itt látsz, illetve nem látsz. Mi ugyanis minden vonalon csökkentettük a repre­zentációt. A múltkoriban példá­Ugyanezt mondják a vezető­ség tagjai is, és azok a pártta­gok, akikkel beszélgettem. Mind­ez azt mutatja, hogy itt nem formális pártmunka folyik, nem merül ki a vezetőség és a tag­ság szerepe az ülésezésben, ha­nem a mindennapok sokféle problémáihoz igazodva állandó­an a tartalmasabb, jobb mun­kát igyekeznek segíteni. A legutóbbi két taggyűlésü­kön az oktató-nevelő munka korszerűsége és aktuális gazda­ságpolitikai kérdések voltak na­pirenden. Legközelebb, február­ban a KISZ-munkát értékelik. Amikor e cikk megírása előtt ellátogattam hozzájuk, az igaz­gató és a párttitkár éppen egy nagyon aktuális és igen fontos kérdést beszélt meg. Azt, ho­gyan csináljanak kedvet hely­színi látogatásaik alkalmával a környező községekben és a ta­nyavilágban tanuló általános iskolások között az intézetük­ben tanított tizenhat szakmá­hoz. Az ilyen „propaganda” lá­togatásokat évente megszerve­zik; részben ennek köszönhe­tik, hogy a beiskolázás náluk zavartalan, ha eljön az új tan­év. Vagyis: minden szakmára jut elég jelentkező. Varga Mihály zés: a Juno-dombon hajdan volt épületek. Az elektronikus műsze­rek lehetővé tették az ókori vá­ros két főutcája helyének megál­lapítását. A kutatások harmadik körzetében egy templom romjai­ra bukkantak, nyilván a bizánci korból. Átvizsgálták a karthágói kikötő körzetét is, amelyet jelen­leg részben a tenger borít. Karthágó vidékén a munkála­tok az UNESCO határozata alap­ján folynak, amelyet azért hoz­tak, mert Karthágó romjait — amelyet még korántsem tártak fel teljesen — az egyre terebé­lyesedő Tunisz város előnyomu­lása fenyegeti. uí két nap után faképnél ha­gyott bennünket és az első me- netrendszerütlen geppel haza­utazott az iíbürkürüi küldött­ség, melynek pedig három hétig kellett volna a mi fregoli ke­reskedelmünket tanulmányoz­nia ... — Talán nem voltak megelé­gedve a hazai fregolik minősé­gével? — Azokkal igen. De az üze­mi kosztunkkal nem. Vendége­inket ugyanis ma már nem in­vitáljuk munkaebédre a Szi­getre, a Royalba vagy a Cita­della étterembe, mint régen. Nem öregem, ez megszűnt. Munkaebéd helyett vendégeink üzemi ebédet kapnak. Per kopf öthatvanért. . . — De reprezentációs italotok csak van. Mit adtok a tárgyaló- partner eite knek? — Ha nem sikerül az üzlet, akkor kövidinkát... — És ha sikerül? — Akkor is kövidinkát, de akkor tokajis üvegből töltjük nekik... — És a kocsid, az álomszép Mercid? — Leadtam. Gyalog járok... A tudás megszerzése csak ész­szerű rendben, a megszerzett is­meretek egymásra építésével le­hetséges. Sajnos, azok az ismeretek, ame­lyekhez az újabbakat illeszteni kellene, rendszerint hézagosak. Ha a tanuló bőséges „útravalót” kap az általános iskolától és a szülői háztól, a középiskolában kevéssé fenyegeti a túlterhelés veszélye. Az ilyen diákok nehéz­ségeit inkább az iskolán kívüli kötelezettségek, különórák okoz­hatják. Aki azonban nem visz magával elegendő tudást, annak jóval több munkát — és szorongást — kell vállalnia, mint szerencsésebb osz­tálytársainak. Minden tárgy tanulásában, minden fokon túlzott megterhe­lést okoz az előző ismeretek hiá­nyossága. De a legszembetűnőbb ez a magyarban, az oroszban és a matematikában. A felsőbb ősz­Kölcsönösség kívántatik Albert Einstein szabad idejében nagy lelkesedéssel hegedült. Ber­linben egy társaságban Einstein önmaga és a közönség szórakoz­tatására néhány darabot adott elő. Játék közben észrevette, hogy az első sorban ülő Molnár Ferenc nem tudja visszatartani a neve­tését, minduntalan megrázza a kacagás. Einstein abbahagyta a játékot és megkérdezte: „Mi olyan mulatságos. Molnár úr? Látott már engem egyetlen egy­szer is nevetni, amikor a szín­házban végignézem a vígjáté­kait?” A mű hibája A londoni Grévin múzeumban Mme Tussaud birodalmában Pi­casso viaszszobra a királyi csa­lád melletti díszhelyen áll. Pi­casso nem volt hajlandó modellt ülni J. Frasernek. aki húsz év óta vezeti a Tussaud múzeumot. Maga Roland Penrose, a Modern Művészetek Intézetének elnöke személyesen is felkérte Picassót, hogy üljön modellt Miss Fraser­nek. A nagyobb meggyőzés ked­véért mgmutatta Picassónak azt a viaszszobrot, amelyet Fraser Rembrandtról készített. Picasso így válaszolt: „Ha ilyen remek szobrot készített Rembrandtról, akit soha nem látott, ugyanezt megteheti velem is.” Így azután Picasso viaszszobra fénykép alapján készült el. Miss Fraser egyetlen hibát követett el: a viaszszobor kezébe Gauloise- cigarettát tett. Az pedig köztudo­mású, hogy Picasso sohasem szív mást. mint Gitanest. — Miért nem inkább autó­busszal? — Hogy ne röhögjenek raj­tam. Ugyanis ha gyalog me­gyek, azt még csak meg tudom magyarázni azzal, hogy tiédem az egészségem, hogy szükségem van a friss levegőre, viszont nincs szükségem a felesleges ki­lóimra, hogy részt veszek a. ko­cogó mozgalomban, meg minden effélével. De a buszt azt már nem tudnám megmagyarázni. Mindenki azt hinné, hogy smú- cig vagyok a saját kocsimat strapáim. . . — Most jut eszembe Az elő­szobádban egy csúnya és kelle­metlen modorú jelenség ügykö­dik az írógépnél es fogadja az ügyfeleket. Mi van Irénkével, azzal a bűbájos, igé.zetes sex­bombával, aki éveken keresz­tül azon a jogcímen kellemke- dett körülötted, hogy a titkár­nőd? — Mint láthatod, vállalatunk jelentős mértékben Csökkentette a reprezentációt. Így le kellett mondanom írónkéról is. Ezért inkább elvettem feleségül. Ott­hon ugyanis azért mégsem árt, ha néha reprezentál az ember... Ágh Tihamér tályba, vagy általános iskolából középiskolába kerülő diáktól, aki magyarból és oroszból keveseb­bet tud, a szükségesnél sokkal nagyobb erőfeszítést követel a két nyelv további tanulása, a közép­iskolában pedig a második idegen nyelvé. Ezen a tananyag csökken­tése legfeljebb átmenetileg segít. Közismert, mennyi „bajuk” van a középiskolában azoknak a diá­koknak, akiknek az általános is­kolában nem szaktanár tanította a számtant, vagy más okból hiá­nyos a matematikai felkészültsé­gük. Számukra bizony megterhe­lő a bármilyen szerényre szabott, de középiskolai színvonalú ma­tematikaoktatás. Sajnos, vannak középiskolák, amelyek az általuk nyújtott szak­képzés jellegéről távolabbinak tű­nő „humán” tárgyakat — nyel­veket, történelmet — elhanyagol­hatónak tartják, s a szaktanár enged a testület követelésének: Mint ismeretes, a Miniszterta­nács legutóbbi ülésén megvitatta, és elfogadta a művelődésügyi rhi- niszter előterjesztését az alsó- és középfokú oktatási intézmények irányítási rendszerének szabályo­zásáról. A döntés az oktatási in­tézmények irányításában az egy­ség megteremtését célozza. A szakközépiskolák irányítása eddig sem főhatósági, sem tanácsi szinten nem volt egységes. A szakminisztériumok .iskoláik irá­nyítását közvetlenül maguk vég­zik, így a szakközépiskolák irá­nyítása jelenleg 13 iskolafenntar­tó főhatóság és a tanácsok közölt oszlik meg. A szakközépiskolák irányításá­nak megjavítása szükségessé te­szi a szétforgácsoltság megszün­tetését. Az egységes irányítás megvalósításának alapfeltétele, hogy valamennyi szakközépisko­la fenntartása a megyei (főváro­si) tanácsoknál összpontosuljon. „liberálisan” tanít és osztályoz. A dolog természetéből követke­zik, hogy általában szakközépis­koláról van szó. de előfordult már hasonló eset gimnáziumban is. Ha az ilyen középiskola tanulója főiskolára kerül, a lektorátusi orosz nyelvoktatás is túlterhelést okoz, hiszen a hiányok pótlása külön időt. erőfeszítést kíván. Ilyenkor rendszerint nyolc év mulasztásai halmozódnak fel, s a háttérben másodlagos bénító té­nyezőként ott van az anyanyelvi ismeretek hiányossága is. Vagy: a történelmi ismeretek hézagos volta a marxizmus—leninizmus tanulását nehezíti meg. A sokat emlegetett túlterhelés megszüntetésének van tehát mi­nőségi feltétele is. Tanítványaink csak akkor szabadulnak meg tőle teljesen, ha az iskola minden fo­kozatából a további tanuláshoz szükséges „szellemi vértezettel” lépnek magasabb osztályba. A kelleténél több tananyag eredménytelenné teheti a tanu­lást. A fordítottja azonban leg­alább ennyire igaz: a terméketlen munka túlterhelést okoz. Dr. Bán Ervin Ezt a célt szolgálja az az intéz­kedés. amely a szakközépiskolák és a középiskolai kollégiumok lé­tesítését és fenntartását a taná­csok kizárólagos hatáskörébe utalja. A jövőben a művelődésügyi mi­niszter látja el valamennyi szak- középiskolát illetően az intéz­mény igazgatásának. neve* lőmunká.jának, valamint a közis­mereti és a szakmai előkészítő tantárgyak oktatásának irányítá­sát és felügyeletét. Ugyanakkor a szakmai képzés irányításában és felügyeletében a munkaügyi mi­niszter — mint a szakmunkás- képzés szakmai, ágazati miniszte­re — továbbá a szakközépiskolai képzésben érdekelt miniszterek részt vesznek. A tanácsi irányítás tehát ez­után kiterjed a szakminisztériu­moktól átvett szakközépiskolákra is, másrészt bővül a szakmai kép­zés felügyeletével. Petőfiről képekben A költő halála után 18 esz­tendővel emléktáblát avattak Kiskunfélegyházán. A márvány­oszlopon ez olvasható: Itt élte gyermekéveit Petőfi Sándor. A nagy költő emlékének tisztelői. 1861. A fogalmazás pontos, a régi, Petrovicsék által bérelt Bánhi- dy-ház nagy részét lebontották, csak az udvarra néző fal egy része eredeti. Az Ölemplom mögött a jó­módú telepes gazdák házai áll­tak. A félegyházi árendás mé­száros házigazdája, Bánhídy Gáspár módos ember volt, még a főbírói tisztet is viselte három évig. Itt, ennek a hajdanvolt ház­nak az udvarán töltötte a ké­sőbbi poéta legszebb gyermek­éveit. Itt loiiagolt „szilaj nádpa­ripán”. Volt hely bőven, a telek egészen a hátsó — ma Arany János — utcáig nyújtózkodott. Hogy Tunisz ne nyelje el Karthágót Csökkentjük a reprezentációt Az egységes iskolairányításról határozott a Minisztertanács

Next

/
Thumbnails
Contents