Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-24 / 19. szám

1973. január 24. • PETŐFI NÉPE • 3 A kaputelefon Csökkent a tűzesetek száma Rekordok ÍVem kergettek az asztal körül kisgyermek korom­ban, ha nem használtam a ka­putelefont. Annál is inkább, mi­vel akkor még legfeljebb a ki­lincset verte a bejutni szándé­kozó, mivel csengő sem volt a városszéli kis házakon. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy mostani bérházi életem­ben sem hiányzott ez idáig a kaputelefon. Habár tudtam, hogy modernebb épületekben már létezik ilyesmi. Kecskemé­ten a Széchenyiváros házainak bejáratánál még csak csengő van, amivel jelezni lehet a vendég érkezését az egyes laká­sokba, s onnan vissza csenget­hetnek, hogy otthon van valaki, érdemes felmenni az emeletre. A kaputelefon már ennek to­vábbfejlesztett változata. Nem­csak csengetni lehet vele, de bele is szólni, a házbeliek tud­hatják, ki a látogató, óhajtja-e, hogy lemenjenek elibe a lifttel. A leninvárosi kilencemeletes házakban kezdték meg ezeknek a felszereléséi, s máris meg­szokták a lakók. Igaz, volt aki zsörtölődött, s azt mondta, in­kább az örökké rossz liftekre köllenének, mert hiába van ka­putelefon, ha gyalogolni kell a magasabb emeletekre. S ebben igazuk is volt. De hát azért most már a kaputelefon is hadd maradjon. Azért akadt, ahol mégis csak leszerelték, a tizedik emeleti la­kásban. Mert van tizedik emelet is a kilencemeletes házakban. Tudniillik a szárítóhelyiségeket is lakássá alakították át annak­idején, szükség törvényt bont jelszóval. Csakhogy, úgy látszik, a jobb kéz nem tudja, mit csi­nál a bal. Mert a lakbért be­szedik a tizedik emeleti lakók­tól is, de kaputelefont csak ki­lenc emelet lakóinak rendeltek. Ennyi van, punktum, ha téve­désből a tizediken is felszerel­ték, le kell szerelni, mert ak­kor nem jut a kilencen sem mindenkinek. Világos? Mondom, nem nagy ügy ez a kaputelefon. Nekem pláne. Ha van, jó, de eszembe nem jutott volna, hogy kényelmem érdeké­ben ilyesmit kérjek a házkeze- iőségtől. Van úgyis elég bajom a vízcsapokkal, amit nekünk kell javíttatni, s egyéb panasz is akad mindég. Szóval nem magam miatt... De azért ott a tizedik emele­ten mégis csak jó lenne az a kaputelefon. Ha már van ilyen. Ha már kitalálták, s költöttek rá... Legalább vissza lehet szólni onnan is: Nagymama, ballagjon csak föl gyalog, már megint elromlott az az átkozott öreg lift! T. P. Az elmúlt évben 265 tűzeset történt a me­gyében, amely 5 millió forint anyagi kárt oko­zott. Az ezt megelőző esztendőben 276 tűz pusztított, 3 millió 375 ezer forint értéket semmisítve meg. Annak ellenére, hogy ki­lenccel kevesebb tűz volt, az anyagi kár 1,7 millió forinttal emelkedett. A napokban felkerestük Dudás István tűzoltó alezredest, a megyei tűzoltóparancsnok helyette­sét, s arra kértük, tájékoztassa olvasóinkat az el­múlt év eseményeiről, gondjairól. — Az 1972-es évben kilenccel csökkent a tűz­esetek száma, azonban 1,7 millió forinttal nagyobb élték ment veszendőbe. Az emelkedést nyolc na­gyobb tűzeset okozta, közülük szeretném kiemelni a Bácsbokodi Vegyesipari Ktsz fatelepének égését, amely önmagában 2 millió forintos kárt okozott. Négy nagyobb tsz-tüzünk is volt, amelyet villám- csapás, szabálytalan fűtés, nyílt láng használata és gyújtogatás idézett elő. A négy közös gazdaság egymillió forintos kárt szenvedett. KÉRDÉS:- Mi a jellemző az ipari üzemek tűzvé­delmére? VÁLASZ: — Az a tapasztalatunk, hogy az állami iparvállalatoknál szigorúan betartják a lűzrendé- szeti előírásokat, ezért ott ritkán keletkeznek tü­zek, s a károk is. minimálisak. Emelkedést mutat azonban a szövetkezeti iparban a tűzesetek száma. Az 1971-es évhez viszonyítva a múlt évben a szö­vetkezeti iparban keletkezett tüzek anyagi kárér­téke hétszeresére növekedett. Vizsgáltuk, melyek azok a tényezők, amelyek lehetővé teszik a tűz ilyen nagyarányú pusztítását. Elsőnek a zsúfolt­ságot említem. Kisipari szövetkezeteink vezetői a korszerűsítés mellett a „gazdaságos” helykihasz­nálásra törekszenek, de nem veszik figyelembe ia tűzbiztonsági előírásokat. Másodikként említeném, hogy nem veszik igénybe a tűzoltóság, a szakem­berek segítségét, a tűzrendészeti szervek vélemé­nyét, bár azokat ellenszolgáltatás nélkül, ingyen tesszük. KÉRDÉS: A mezőgazdasági nagyüzemekben ke­vesebb volt a tűz, mint 1971-ben, mi ennek az oka? VÁLASZ: — Valóban 1972-ben tizenkilenccel kevesebb tűz pusztított közös gazdaságainkban, mint 1971-ben. Az anyagi kár 1 millió 956 ezer forint, 660 ezer forinttal kevesebb, mint az előző évben. A mezőgazdaságban az időjárás jelentős befolyásoló tényező. Ezt azonban jól kiegészíti a megelőző intézkedés. Megszerveztük a termelő­szövetkezeti tűzrendészeti előadók továbbképzését, s közülük kilencvennégyen szereztek szakképzett­séget. Talán ennek is köszönhető a kevesebb tűz. Az állami gazdaságokat külön kiemelném. A me­gyében az állami gazdaságokban igazán jó a meg­előző, felvilágosító munka, s nagyon kevés helyen történt tűz. Védjük erdőinket is, ugyanis az el­múlt évben mindössze 100 ezer forint értékű erdő­tűz volt, amely azt is bizonyítja, hogy a kirándu­lók megértették felhívásunkat. KÉRDÉS: Szeretnék hallani a lakóházak, köz­épületek tűzeseteiről is. VÁLASZ: — Sajnálatos módon a lakóházakban keletkezett tűzesetek száma 85-ről 91-re emelke­dett. Ezzel együtt természetesen nőtt az anyagi kár is, 240 ezerről 370 ezer forintra. Az okok: fűtőberendezések szabálytalan használata és gyer­mekjáték. Megpróbáltunk ebben a vonatkozásban is előrelépni, a megye lakóépületeinek mintegy 94 százalékát ellenőriztük tűzrendészeti szempontból, £• • Egyik közös gazdaságunk istállója a tűz után s ennek során több mint 2 ezer figyelmeztetést, 47 szabálysértési feljelentést alkalmaztunk. A köz­épületek tűzvédelme általában kielégítő, s 1972- ben mintegy 6—7 esetben kellett ilyen tűzhöz ki­vonulnunk. Az anyagi kár 10 ezer forint alatt van. A középületekben a korszerű fűtés, világítás mi­nimálisra csökkenti a tűz keletkezésének lehető­ségét. KÉRDÉS: Végezetül arra kérünk választ, me­lyek a megyére jellemző tűzkeletkezési okok, s mit tettek a megelőzés érdekében? VÁLASZ: — A megyében a legtöbb tüzet, har­mincnégyet, a nyílt láng használata okozta. Ezt követi a dohányzás 31, a gyerekjáték 27 esettel. Villámcsapástól és építési hibából 52 tűz ütött ki. Külön szeretném felhívni a figyelmet a gyújtoga­tásra. Ilyen 15 esetben fordult elő, s nem keve­sebb, mint 2,5 millió forint kárt okozott, pontosan az összes tűzkár felét. Nagyon lényeges változás történt a mezőgazdaságban, ugyanis az öngyulla­dás egyötödére, a súrlódástól származó tűzesetek pedig ötre csökkentek. A közlekedésben említésre méltó tűz nem történt. A megelőzésre nagy gon­dot fordítunk, amit bizonyít, hogy 338 esetben tar­tottunk filmvetítést és előadást, amelyet több mint 40 ezren tekintettek, illetve hallgattak meg. Ki­lencven vállalatot figyelmeztettünk a tűzrendészeti szabályok megtartására, 208 szabálysértési eljárást indítottunk. A társadalmi tulajdon védelme érde­kében 100 rendőrségi vizsgálat történt, amelyből 88-at szabálysértési eljárásra tereltek, 12 vádiratot adtak ki, amelyből 5 bírói ítélettel végződött — fejezte be nyilatkozatát Dudás István tűzoltó al­ezredes. Gémes Gábor ma és holnap KEZDJÜK a száraz adatokkal. Magyarországon a búza a múlt században 1871 és 1880 között évi átlagban 7,4 mázsás termést adott hektáronként. (Vigyázat, végig hek­tárokban számolunk!) Századunk harmincas éveiben a statisztika a következő termésátlagokat mutatta ki: 11,9 — 11,1 — 1*>.5 — ü,2 — 13,4 _ 14,5 — 13,1 — 16,6 — 16,3 — 12,2 mázsa hektáronként. Nap­jaink termésátlagai pedig 1967: 25,2 q, 1968: 25,2, 1969: 27,lt 1970: 21,3 (árvíz), 1971: 30,7, 1972: 30,4 mázsa búza hektáronként. Kukoricáról a következő képet rajzolhatjuk: 1871 és 1880 között évi átlagban 9,2 mázsa száraz szem hektáronként. Az 1931—1941-es évek terméshozamai: 13,6 — 20,6 — 15,7 — 18,5 — 12,0 — 22,7 — 22,9, 22,7 — 18,4 — 19,7 mázsa hektáronként. Viszont 1967-ben 28,5 q, 1968- ban 29,9, 1969-ben 37,9, 1970-ben 33,8, 1971-ben 35,4 mázsa hektáron­ként. Az idei terméseredményt hivatalosan még nem közölték, de már bizonyosak vagyunk benne, hogy valamicskével meghaladja a 40 má­zsát. Túl mindezeken, először értük el, hogy 1972-ben hazánk területén a takarmánygabona, kenyérgabona és kukorica összesített termése meghaladta a 10 millió tonnát. Tíz mázsa gabona minden lakosra! Nem kis dolog, a világon ilyen eredménnyel kevés mezőgazdaság dicsekedhet. ' BÜSZKÉK VAGYUNK tehát és joggal. De a mezőgazdaságon belül és kívül egyaránt fölmerül a kérdés: mennyire szilárdak ezek a ter­mésátlagok? Nem kell-e attól tartani, mint mondjuk a zöldségnél, hogy pazarlóan gazdag évekre szűk esztendők következnek? A magyar mezőgazdaságban kialakultak és megszilárdultak a nagy­üzemek; az érintettek megtanulták az új mesterségeket; a kutatók dolgoznak, vegyiparunk fejlődött és nagy mennyiségben gyártja a mű­trágyát; gépparkunkkal ha nem is dicsekedhetünk, de annyi trakto­runk és kombájnunk azért van, amennyi éppen szükséges Vagyis azt a tekintélyes növekedést, amit a búza és kukorica terméshozama a múlt század vége óta mutat, nem fenyegeti veszély. Ingadozások per­sze voltak a múlt században és a harmincas években, lesznek a jö­vőben is, mert a mezőgazdaság az mezőgazdaság marad. „Nincs tető a műhely felett”. Nagyobb visszaeséstől azonban nem kell tartanunk. A gazdaság azonban dinamikus ágazat, nem ismeri az egyhelyben toporgást. A társadalom a mezőgazdaságtól is azt várja, hogy folya­matosan fokozza a terméshozamokat. A felső határ még messze van, jó néhány országot találunk, ahol mindkét növény hozamai a miénk­nél lényegesen magasabbak. Azaz van még teendő, s kérdőjelekkel is számolnunk kell. A búzát vizsgálva, mindenek előtt a fajtáról kell beszélnünk. A de­rék szovjet Bezosztája tetézve váltotta be a hozzá fűzött reményein­ket. Gondot okoz azonban, hogy ma a búzaföldek nagy többségén Be- zosztáját termelünk. így ugyanis az érési idők túlságosan egybeesnek, tíz nap alatt kellene learatnunk és az nem mindig siketül. (Lásd az idei esztendőt.) Érdekünk tehát, hogy bővítsük a fajtaválasztékot; szovjet, magyar és más vidékről való belterjes búzákkal. Ez a munka folyamatban van; talán haladhatna egy kicsit gyorsabban. A MÁSIK NAGY KÉRDÉS és egyben „rejtett tartalék”, hogy ma az egyik gazdaságban 40 mázsa, a másikban 20 mázsa terem hektá­ronként. Egyenlőség sohasem lesz, de jóval feljebb kerülhetnének a gyengébb gazdaságok. Itt már agrotechnikai részletekbe kell bocsát­kozni. A gazdag termés egyik magyarázata a nemesített vetőmag. Leg­jobb gazdaságaink Il-es, legfeljebb III-as fokozatú magot vetnek. Másutt azonban tömegével vetnek V., sőt VI-os fokozatú magot is, ez pedig már nemesítettnek semmiképpen nem nevezhető. Aki bő ter­mést akar, az belevet egy holdba 170—180 kiló magot is. Aki azon­ban takarékoskodik, az megelégszik 120—130 kilóval, ennyi magból viszont a legjobb esztendőben sem lesz rekordtermés. Műtrágyát ma már mindenütt használnak. De a műtrágya ravasz dolog. Az első, ki­csi adagok még látványos sikereket hoznak, de csak valahol a 15—20 mázsás termések tartományában. A közepes adagokat viszont a föld tárolja, halmozza. Ezek igazi sikereket esztendők múltán hoznak, a rekordokhoz pedig kimondottan nagy műtrágyaadagok szükségesek. Nincs arról szó, hogy a gyengébb gazdaságok agronómusai ne tud­nák; a jó terméshez, magas fokozatú vetőmag, sok vetőmag és nagy adagú műtrágya kell. Csakhogy a főkönyvelő egyszerűen nem tud elő­teremteni annyi pénzt, amennyi ezekhez szükséges volna. A befektetés megtérülne, de nincs miből befektetni. így konzerválódik a szegény­ség a pénztárban és a földeken; a kettő együtt pedig fékezi az orszá­gos terméshozamok növekedését. ÉRDEMES MEGNÉZNI BUDAPESTEN Bábszínház felnőtteknek A gyerek kezébe vesz egy tar­ka rongyot és jobban eljátszik vele, mint a legdrágább bolti holmivaL A rongydarab, a színes skatulya, a konyhaasztalról el­csent krumpli ugyanis olyan, mint a bűvész cilindere: minden elővarázsolható belőle, a szom­szédék kislánya, a nagypapa mó­kásan klaffogó papucsa, a séta közben látott szarvasbogár, vagy a tűzoltók szirénázó autója. Ami hiányzik belőle azt a gyerek hozzáadja saját magából. Játszik. Köthető korhatárhoz a játék rakoncátlan kíváncsisága, a szel­lemi ugrálókötél önfeledt hasz­nálata gondolataink elszürkülé- se ellen? Nem köthető. Még kü­lön hajlékot is emeltek erre a célra, a Bábszínházát, ahol fel­nőtteknek is szabad, sőt kötelező játszani. Hogy mégis aránylag ritkán „mernek” beülni a nézőtérre? Talán azért, mert attól félnek, hogy kinőttek ebből a műfajból, vagy pedig nem is tudják, hogy a fővárosban, a bábszínházzá átalakított egykori Kis Színpadon minden este „Csak nagyoknak” megy fel a függöny és kezdődik a „szenzációs” előadás. Nem érdektelen megemlíteni, hogy a fővárosba érkező külföl­diek programjából ritkán marad ki a bábszínház. Kanadából, Amerikából, Európa szinte va- lamenyi országából már eleve úgy jönnek ide, hogy hallották hírét, dicséretét a nemzetközi tekintélynek örvendő magyar bábművészetnek. Mikor legutóbb ott jártam, an­gol fiatalok ámuldozták, tap­solták végig a Bartók zenéjéhez és szelleméhez méltó előadást. A fából faragott királyfi mintha csak a zenéből bújt volna elő a mese és a költészet varázsuj- jainak érintésére. Kodály zené­jére épül a Háry János, az egé­szen újszerű, sík- és félplasztikus figurák azonban már nem az álom tündérvilágából, hanem a magyar népművészet nagy gond­dalt gazdagsággal idevarázsolt hagyományaiból lépnek elő. A Petruska tűzijátékszerű vásári forgataga, A csodálatos manda­rin félelmetes szerelniakarása után valóságos szellemi akrobata­mutatvány a Bábuk és emberek hét bábgroteszkből összefűzött sorozata. A szerzők között található Kosztolányi Dezső, Samuel Bec­kett, az „abszurd dráma atyja”, a groteszkjeiről nevezetes Örkény István és Gyárfás Miklós. Na­gyon eredeti Urbán Gyula Ka­rinthy Frigyes emlékének szen­telt Kompozíciója. A könyörtelen pszichológus addig szedegeti ízekre páciensét, amíg abból nem marad semmi. Mindent kipakolt belőle: borosdemizsont, csatos imakönyvet, pamutgombolyaggal játszadozó, berámázott kis- cicás giccset, esküvői gálaruhát és nemzetiszínű lobogót, — a fe­lületeken mozgó, zavaros kispol­gári életérzések tipikus kelléktá­rát. Lélegzetállító bravúr, — ön­vizsgálatra serkentő, szikrázóan szellemes szórakozás. Igazi játék — felnőtteknek! V. Zs. Könyvek a mezőgazdasági könyvhónapra A KUKORICÁNÁL némileg eltérő a helyzet. A kukoricatermesztés egyik alapkérdése, hogy milyen tenyészidejű növényt vet a gazdaság? Minél hosszabb a tenyészidő, annál magasabb terméshozam várható. Ezért a legjobb gazdaságok hajlamosak arra, hogy kimondottan hosz- szú tenyészidejű kukoricákat vessenek. Ezek már esetleg csak novem­berben, jobb esetben október végén érnek be. Ez a „dobás" az idén bejött, mert hosszú és viszonylag kedvező volt az ősz. De mi lesz, ha esős lesz a szeptember és fagyos az október? Akkor bizony éppen a legjobbak érzik meg a legsúlyosabban a kockázatvállalás terhét. Illetve, ha ezt el akarják hárítani, akkor a mostaninál sokkal, de sok­kal több szárítóberendezést és minden viszontagságnak ellenálló rak­tárteret kell létesíteniük. A kukoricánál is fellelhetők az eltérő termésátlagok adta gondok és lehetőségek. Az úgynevezett „zárt rendszerben” termesztő gazdasá­gok — mint megyénkben is — ma már hektáronként az 50 mázsás hozam körül tartanak, miközben mások megrekedtek a harmincas évek termelési szintjén. Logikus tehát a'követelmény, hogy a haladás érdekében a közepes, sőt a gyenge gazdaságok is termeljenek zárt rendszerben Csakhogy ehhez speciális és nagyon költséges vetőmagé vak, gyomirtószerek, műtrágyák és gépek kellenek. A búzánál és a kukoricánál eltérőek ugyan a kérdőjelek, de vég­eredmény mindkét helyen ugyanaz: a pénz, a tőkeerő. így jutunk el ahhoz a furcsa helyzethez, hogy a búza és a kukorica terméshozamai­nak további fokozása ma már nem annyira agronómiái, mint inkább érdekképviseleti kérdés. A termelőszövetkezeti szövetségek, az állami gazdasági összefogások sokat tesznek azért, hogy jobb ellátást, kedve­zőbb hitelfeltételeket, kíméletesebb adópolitikát érjenek el — az agro- nómusoknak NÉPGAZDASÁGUNK helyzete ismert, de fejlesztési terveinket tel­jesíteni akarjuk. Nyilvánvaló tehát, hogy nemcsak az érdekképvisele­tek, de az állam is keresi annak lehetőségeit, hogy a további fejlődés anyagi-műszaki feltételeit megteremtse. Földeák! Béla További kedvezményeket kapnak a cukorrépa-termelők Eltávolítható lakk a bútorok védelmére Februárban 16-odszor rendezik meg a mezőgazdasági könyvhó- napot. Ebből az alkalomból tíz kiadóvállalat 37 új művet jelen­tet meg, mintegy 260 ezer pél­dányban. A Kossuth Kiadó gondozásában már a könyvesboltokba került az „Erdei Ferenc válogatott írásai és beszédei” című kötet, mely szá­mos, eddig még nem publikált munkáját is közli. Dr. Dimény Imre új könyVe — amelyet szin­tén a Kossuth Kiadó adott ki — a mezőgazdaság műszaki fejlesz­tésének időszerű problémáit tár­gyalja. A „Szarvasmarha-tenyésztés” című kézikönyv neves NDK, cseh­szlovák, lengyel és magyar szak­értők tanulmányait összegezi, Horn Artúr professzor szerkeszté­sében. A mezőgazdasági nagyüze­Az elmúlt évben megjelent kormányhatározat alapján a cu­korrépatermelőktől magasabb áron veszik át a termést, s ked­vezményeket kapnak a gyom­irtó anyagok, gépek és vetőmag vásárlásakor is. Ennek következ­tében egész sor olyan gazdaság foglalkozik idén ismét a fontos ipari alapanyag termesztésével, amelyek néhány évvel ezelőtt felhagytak a cukorrépaművelés­sel. A gazdaságok nagy része bővíti is az eddigi termőterületet, s így mindent egybevetve a cu­korgyáraknak eddig 94 ezer hek­tárra van szerződésük a terme­lőkkel, ami 13 ezer hektárral mekben, termelőszövetkezetek­ben, állami gazdaságokban dolgo­zó, vagy oda készülő fiatalok ré­szére nyújt tájékoztatást Galam­bos János műve: A mezőgazdasá­gi termelési folyamatok gépesíté­se. A kutyatulajdonosoknak „A kutya tenyésztése, tartása, kikép­zése” című könyv ad gyakorlati útmutatásokat. A víkendház- és kerttulajdonosokat érdekli első­sorban az a néhány könyv, amely a ház körüli kerti munkához nyújt segítséget. Ezek között van az „Okos kisgépek a kertben és a ház körül” című is. A „Képes virág abc” azokhoz szól, akik még nem vetettek ma­got, nem láttak palántát, de kert­jükben most virágot akarnak ne­velni. több az elmúlt évinél. Az idei cél különben az, hogy legalább 90 ezer hektárról takarítsanak be cukorrépát, s ezt az előirányzatot a szerződést kötő felek máris teljesítették. A cukoripar azon­ban további erőfeszítéseket tesz, hogy a vetésig hátralevő időben újabb szerződőpartnereket talál­jon. A Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium öt cukorrépa- termesztő társulás megalakulá­sát hagyta jóvá, és három ter­mesztési rendszer bevezetését en­gedélyezte 1973-ra. A nagyobb termelőüzemek azért alakították ki a szervezeteket, hogy az eddi­ginél jobban koncentrálhassák a termelést és anyagi lehetőségei­ket. A társult termelők 24 ezer hektáron termesztenek majd cu­korrépát. A szervezetekben 16 ál­lami gazdaság és 110 termelőszö­vetkezet vesz részt. A legnagyobb társulások termőterülete 4400— 5000 hektár. Ilyen például a nád­udvari Vörös Csillag Termelőszö­vetkezet által létrehozott társu­lás, valamint a Mezőhegyesi és a Héki Állami Gazdaságok cso­portosulása. A termelők idén is egész sor kedvezményben részesülnek. A Mohácsi Farostlemezgyárban löbb mint négymillió négyzetmé­ter nemes felületű lemezt készí­tenek az idén, amelynek jó ré­szét a bútoripar használja fel. A tetszetős, lakkos, színes mintás felületű lemezt azonban gyakran éri sérülés a feldolgozás és szál­lítás közben. A Mohácsi Farost- lemezgyárban most felületvédő lakkal próbálják a lemez károso­dását megelőzni. Lakkszerű anyaggal vonják be a színes le­mezt. amit a kész bútorról tulaj­donosa könnyen elt»volíthat. A farostlemezgyár tavasszal, a Bu­dapesti Nemzetközi Vásáron mu­tatkozik be először a védőlakkos lemezzel. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents