Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-19 / 15. szám
1913. január 19. • PETŐFI N£PE • 3 A színházi évad felében... A kárhogy számoljuk is, el* telt a színházi évad fele. Nem kíméletes hozzánk az idő: utaztunk várakozással telve az első vidéki bemutatóra, smár hátunk mögött van egy fél színházi évad tapasztalata, Kaposvár. Miskolc, Kecskemét, Veszprém, Pécs, Szolnok — s a többi premier. Már alap némi általános*- tásra. Megkísérelhető, hogy váz- latosan áttekintsük: milyen ma a vidéki színházi élet, mennyivel különb — vagy silányabb —# mint tavaly volt; kínált-e emlékezetes nagy élményeket? Az én válaszom: egyértelmű és határozott igen, De. mielőtt a részletekről- szólnék, hadd mondjak valamit egy érdekes jelen* ségről. A vidéki színházaknak kezd kialakulni a budapesti ,,törzsközönségük”. Nemde furcsán hahgzik? Pedig ilyenformán van. öt-hat évvel ezelőtt, egy-egy vidéki premier budapesti vendégei a színikritikusok voltak, no meg a Művelődésügyi Minisztérium színházi előadója, rendszerint az, akihez, referensként, az illető színház tartozott. S nagyon jelentős, látványos, országra szóló dolgot kellett művelnie a színháznak, hogy „lehozza” a tágabb szakmát: budapesti színházak művészeit, művészi vezetőit, rendezőket, tudományos intézmények munkatársait, újságírókat. Mint például a veszprémi Mőzes- bemutató. Ma már nem így van. A legtöbb vidéki színház bemutatóin —■ vagy későbbi előadásain — szinte kivétel nélkül részt vesz a fentebb említett tágabb szakma, s nem a „protokoll’, hanem a valódi érdeklődés miatt. T ekintsünk körül az évad eseményein — korlátozott helyünk miatt természetesen csak futólag. A klasszikus hazai és külföldi, és a mai magyar színi-irodalomnak impozáns felvonulása volt a tavalyi évad és az idei évadkezdés. Szeszélyesen, korántsem a teljesség igényével néhány cím: Calderón; Az élet álom; Euripidész: Medeia; Sophoklész: Antigoné; Gorkij: Éjjeli menedékhely: Shaw: Szent Johanna; Gárdonyi: A lámpás; Szép Ernő: Patika; Shakespeare: Hamlet; Miller; Az ügynök halála; Illyés Gyula: Testvérek; Sarkadi Imre:. Elveszett paradicsom; Petőfi—Simon:- A helység kalapácsa; Madách: Csak tréfa... A címlista további sorolása is impozáns volna, de hát nem leltárt akarunk készíteni. A dolog lényege az, hogy milyen előadásokat produkáltak ezekből a darabokból a vidéki színházak, mi az a mai — művészi-társadalmi — többlet, amivel megtöltötték e bemutatókat, mitől váltak eseménnyé? A színházak nem „műfajt” változtattak. Újfajta igények ébredtek. „Bármennyire közhely is folyton a televízióból, annak hatásából kiindulni — mondotta egy szakmai tanácskozáson egyik vidéki színház igazgatója —, mégiscsak azt kell megállapítani, s hogy á televízió roppant tömegbefolyása, jó produkcióinak igényt ébresztő ereje az oka annak, hogy a színházaknak új utakat kell keresniök, fel kell venniük a versenyt a televízióval.” Nem hinném, hogy rossz helyen kereskedett volna az igazgató. Valóban, a televízió a magasszínvonalú művészi műsorokkal kitágította a befogadóképesség határait. A közönség, önkéntelenül is, kezdett összehasonlítani. Budapestről sugárzott színházi közvetítést a saját színházának produkcióival, F olytatom a színházigazgató véleményének idézését: „Mondjam azt, hogy a színházaknak — a vidékieknek — ismeretlen „veszéllyel” kell szembenézniük? Vannak, akik így fogták fel. Szerencsére kevesen. A szakemberek — rendezők, dramaturgok, igazgatók, művészek — többsége úgy gondolkodott, hogy ez inkább az ösztönzés új forrása lesz; értékesebb, színvonalasabb, versenyképesebb produkciókra sarkallja az együtteseket.” Ennek a felismerésnek is köszönhető, hogy a vidéki színházak tekintélyes része izgalmas szellemi műhellyé változott. Ennek is — hangsúlyozzuk, mert természetesen nemcsak a televízió játszott közre az igények formálódásában. Kellett hozzá a magyár drámairodalom fejlődése is. különben lehetetlen volna olyan műsorrendet kialakítani, hogy alig múlik el évad jelentékeny magyar színmű vidéki ősbemutatója nélkül. Ezek közül igen sok került a budapesti színházak műsorára, s játékrendjén is maradt, évekig. Pécsi példát említünk. Illyés Gyula: Tiszták-ját, de mondhatnánk másokat is, közöttük Németh László, Hubay Miklós, Gyárfás Miklós, Száraz György egy-egy drámáját. A színházaknak sikerült megvalósítani egy, az élénk színházi élet szempontjából elengedhetetlen követelményt. A saját — vagy majdnem „saját” — írógárda megszervezését. Győrött, Pécsett, Kecskeméten, Szegeden, Miskolcon és a többi vidéki színházban jól tudják már — nem egy a maga kárán tanulja meg —, hogy nehéz dolgozni pusztán „alkalmi” szerzőkkel. Akik azért adják a színháznak egy-egy darabjukat, mert- a fővárosi színházak dramaturgiái he- vertették, kedvetlenül foglalkoztak vele, elutasították vagy műsorra tűzését ködös távolba helyezték. Kétségtelen, ilyen darabból is lehet sikeres bemutató. De az igazi mégiscsak az, ha a szerző tudatosan dolgozik együtt a színházzal, a darabötlettől a megvalósításig; ha azt a színpadot tekinti műve első bemutatási helyének. A lelkiismeretes, színvonalas művészi munkának tágabb von- zatai is vannak, s ezeket is nyugodt szívvel számíthatjuk a „sikerkomponensek” közé. Az adott terület közönségének érzékenysége. Roppant fontos tényező. A közönség ugyanis, még a kevésbé sikeres produkciók esetében is, megérzi a ráfordított munkát, a művészi teljesítmény mögött levő lelkiismeretességet. Azt a felelősségtudatot, amellyel a színház a város, a megye nézőinek tartozik. Nem is olyan régen, öthat évvel ezelőtt egy megyei tanácsülésen — nem nevezhetem meg a helyet, érthető oknál fogva — elhangzott a következő kijelentés: „Olyan ez a színház, mintha valami állandó jellegű hakniregyüttes volna; a színészek ledarálják a sebtében megrendezett, kiválasztott darab szövegét, aztán futnak pesti és egyéb dolgaik után”. Erős túlzás volt, sok tekintetben igazságtalan is. De voltak olyan jelenségek, amelyek alkalmat adtak az elmarasztaló ítéletre. Ugyanezt a színházat ma a legnagyobb büszkeséggel és elismeréssel említik a megye vezetői, mert valamennyi produkciója emlékezetes művészi élmény. K özönség és színház kölcsönösen ösztönzi-emeli egymást; így jött létre az utóbbi időben néhány olyan vállalkozás, amelyről érdemes említést tenni. Kaposvárott a színházi délutánok az ifjúság számára. Veszprémben — s Veszprém megye valamennyi városában — a színház művészei által illusztrált irodalomórák, Pécsett, Győrben a felolvasószínpadok, ahol új magyar színpadi művek hangzanak el, Kecskeméten kísérleti stúdió- színpad játszik már második esztendeje. Mérleget készíteni még korai volna. Jelenségekről szólhattunk csak. Arról a mindenképpen figyelemreméltó tényről, hogy a vidéki színházak bemutatói, előadásai események, s nemcsak helyi, hanem igen gyakran országos események is. A szűkebb értelemben vett szakma már jól tudja ezt, s most kezdi megtudni a közönség is, nem utolsósorban a televízió közvetítései révén. S amint a bevezetőben mondottuk, vannak már fővárosi, s más városokból odautazó nézői egy-egy vidéki színház előadásainak. Ha korai volna is a mérleg, talán nem korai egy javaslat. M eg kellene teremteni azt a fórumot, ahol a vidéki színházak bemutathatják legértékesebb produkcióikat. Elméletileg t-5 s bissonyos tekintetben gyakorlatilag is — van ilyen fórum a fővárosban: az ősszel megrendezésre kerülő budapesti ünnepi hetek, amelyeknek műsorrendjébe néhány vidéki színház vendégszereplése beilleszthető. A keret azonban még nagyon szűk, nagyon korlátozott: jó esetben hat-nyolc előadással ismerkedhet meg a budapesti közönség. Ez bizony kevés, ha tekintetbe vesz- szük azt a tényt, hogy egy évadban — az ideiben például, az eddig bemutatott művek és az ezután sorra kerülők között legalább huszonöt olyan van, amely megérdemli a nagyobb nyilvánosságot. T. I. Új könyvekről néhány sorban Ezúttal két világhírű szerző egy-egy természettudományos művére hívjuk fel a figyelmet. WATSON: A kettős spirál Amikor néhány évvel ezelőtt az első magyar kiadása megjelent, szinte órákon belül elkapkodták. Hogyne, mikor a Nobel- díjas tudós olyan témát dolgozott fel közérthetően, amely sokakat érdekel. A DNS (dezoxiri- bonukleinsav) felfedezése a század egyik csodálatos természettudományi vívmánya volt. Nos a felfedezés-kutatás ismertetése, egy különös tudományos „műhely” kulisszatitkaiba való betekintés igazi hasznára válhat a világ megismerésére törekvő embernek. A mostani, tízezer példányos második kiadás lehetővé teszi, hogy az érdeklődők egy ilyen méltán világsikerű mű birtokába jussanak. STANISLAV LEM: Summa technológiáé * A híres lengyel tudós-szerzőnek ez az újabb könyve azt kutatja: a tudomány, a technika segítségével honnan jön az emberiség, hol tart ma a fejlődésben — és merrefelé halad? Milyen jövő várhat ránk? Milyen szerepe lesz ebben az emberi felfedezéseknek? V. M. Petőfiről képekben A kiskőrösi új Petőfi kiállítást már az első hónapban 3300 látogató kereste fel. Azóta sem csökken az érdeklődés. A rendezők valóban gondos munkát végeztek. Ezt bizonyítják a vendégkönyv bejegyzései. A forradalom és szabadságharc költőjét idézi a harmadik terem. Eredeti honvéd egyenruha, a csatákban megtépett zászló, fegyverek a tárlókban, a falakon. Egyetértünk a Petőfi szülőháza című kiadvány szervezőivel. Az egykori óvodában létrehozott kiállítás, a nemes faburkolattá! termek tablóiban, vitrinjeiben levő dokumentumok, ... képzőművészeti alkotások a ■magyar múlt, a magyar történelem egy darabját őrzik. És bizonyítják, hogy gonddal vigyázzuk a nagy költő életével kapcsolatos emlékeket. (Kiss Béla felvétele) Érdemes megnézni 1873. január 9-én ült össze a Pest, Buda, Óbuda egyesítését előkészítő küldöttség. A fontos dátum 100. évfordulóján nyílt meg a főváros évszázados fejlődését bemutató kiállítás, a Budapesti Történeti Múzeumban. A múzeum a Várpalotában található, így többszörös élmény a látogatónak. A kiállítás kétezer négyzet- méteres óriási történelemkönyv: korabeli fotók, emlékek, makettek, tárgyak, sőt hangszalagok könnyítik meg az „olvasást”. Az előcsarnokban háromnegyed óránként szólal meg a magnetofon: Kőhegyi József, az első fővárosi autóbuszvezetők egyike emlékezik vissza: milyen is volt hajdanában a pesti közlekedés? Hát bizony lassú — alig húsz kilométeres, — de akkor senki sem zúgolódott, az utasok jobban ráértek, szívesebben gyönyörködtek a szép kilátásban. Milyen volt az 1873-as főváros? A bejárattal szemközti falon meglátható. Ha összehasonlítjuk a mennyezetet és az oldalfalakat beborító hatalmas légi térképpel, amely már a mai Budapestet ábrázolja — adatok nélkül is érzékelhető: valóban nagyvárossá, fővárossá, az ország központjává fejlődött száz év alatt. Minden, ami itt történt, ami itt elkezdődött — az egész országra kisugárzott. Itt született meg a magyar munkásmozgalom, itt zajlottak az első magyar proletárdiktatúra 133 napjának döntő eseményei. A kiállítás egyik érdekessége az 1919-es Csepeli Munkásezred eredeti zászlója. És először láthatja a közönség Korvin Ottó búcsúlevelét. Mennyi rosszemlékű, vagy szívünknek ma is kedves „szenzáció” idézi a múltat. Itt látható az egykori világszenzáció: a Bánki-motor, vagy a Csonka János készítette első magyar autómotor. Kulisszaszerűen felállított, házfal kópiák között, a millennium darázsderekú hölgyeinek ruháit lehet összehasonlítani: a munkásnők durvaszövésű, kékcsíkos vászonruháját kibékíthetetlen osztálykülönbség választja el, az arisztokrata hölgyek csupa-csipke nagyestélyi öltözékétől. Egy lépés és még sötétebb korszak üzen: a fajüldözés sárga csillagával, börtönőrök pedáns kockásfüzetével, amelyben pirossal húzták alá az aznapi kivégzettek , névsorát, , azzal az öt pengővel, amelyen gellert kapott a Bajcsy-Zsilinszky Endrére' leadott SS-lövés. Egy teremmel távolabb megnyugtatóan piroslanak a fővárost felszabadító szovjet hadosztály lobogói. Majd részletek a jelenből: az első magyar atom- részecske-gyorsító eredetije, és napenergiával táplált magnetofon. A napfényt ezúttal halogénlámpa pótolja és a szalagon fel- hangzanak Kádár János szavai, részletet hallunk a X. Kongresz- szuson elmondott beszédéből. V. Zs. 9 A legújabb kor szenzációja: A Központi Fizikai Kutató Intézet részecskegyorsító generátora — az első atomrészecske- gyorsftót eredetiben állították ki. • Lánchíd az 1850-es evekben. • Kitört az első világháború! — budapestiek a mozgósítást elrendelő plakátok előtt. v 07-f ro IDEIGLENES AGSÁGI IGAZOLVÁNY . ar Kom műt Központi Veze. • A József Attila lakótelep. • Hatásosan illusztrálja a német megszállta főváros hangulatát, a magyar nép legjobbjainak hősi harcát Derkovits Gyula alkotása, a Rácstépők. 9 Ez már a felszabadulás utáni időszkk dokumentuma: ideiglenes párttagsági igazolvány 1945-ből. a Kodály ünnepségekről A Guardian (Az elmúlt év végén számos cikk jelent meg a magyarországi Kodály-megemlékezésekről, ünnepi előadásokról. Terjedelmes cikket közölt a többi között „Kodály jegyében” címmel december 22-i számában az International Herald Tribune. — A szerk.) Christopher Ford, a Guardian című brit napilap (a hajdani Manchester Guardian) zenekritikusa hosszú cikkben számol be a Kodály Zoltán születésének 90. évfordulója alkalmából Budapesten rendezett zenei ünnepségekről. Szól a Kodály-énekverseny eseményeiről, a Vármúzeumban rendezett Kodály-emlékkiállítás- ról, az Állami Bábszínház Háry- előadásáról. a Köröndön (a Ko- dály-köröndön) leleplezett Ko- dály-emléktábláról, a Tudományos Akadémia díszüléséről és a „Székelyfonó” felújításáról, a december 16. körűi rendezett ünnepi hangversenyekről. így a Fe- rencsik vezényelte Háry-szvitről és Psalmus Hungaricusról, valamint a rádiókórus és gyermekkar produkcióiról. A Bartók nevét viselő vonósnégyes hangversenyéről megjegyzi: Magyarországon néhány nap alatt megszokja az ember, hogy egy lélegzetre mondja ki Kodály és Bartók nevét.
