Petőfi Népe, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-06 / 287. szám

n. december 6., szerda 5. oldal Periszkóp ill Kiskőrösről „Ml KEK AZ EG;.. közönség elismerő sál fogadta a Perisz­III. „Mi kék az ég ” í jókedvű műsorát ikeméten, a Szóljatok szavak — Petőfiről nem pihennek a babérokon, tudják, még van csiszol- nivaló műsorukon. Takács Zoltán főtiszt, és Kerényi Gábor rendező irányításá­val szorgalmasan készül­ket leteszik a zsűri elé: döntsön, melyiket akarják látni, hallani. Bíznak a jó szereplés­ben. Szeretnének tovább­jutni, de nem csüggednek, HOZZASZOLAS Az oktatás és a fegyelem kapcsolata Jánoshalmi tapasztalatok ;yei döntőjén. A ka­il szolgálatukat telje- , előfelvételes egyete- tál^ a versek között dalokat énekeltek, mu- :áltak — kitűnően, sen. A nézők vélemé- vel a bíráló bizottság egyetértett; bejutottak erületi bemutatóra. Ezt i megyeszékhelyen ren- ik, e hét végén. A kiskőrösiek azonban nek az e hét végén sorra kerülő újabb „minősítés­re”. Az elmúlt hét végén másfél napig szinte egy­folytában próbáltak, ala­kítgatták az összeállítást Ha valaki „bedobott” egy ötletet kipróbálták, mér­legelték; használható-e. Végül is úgy döntöttek, hogy két változattal ké­szülnek. A forgatókönyve- ha nem sikerül. A „Mi kék az ég ... ” összeállítást már több honvédségi ala­kulatnál előadták és ezzel is közelebb hozták Petőfi Sándor költészetét a fia­talokhoz. Örömmel men­nének ezzel a műsorral term elősző vetkezetekbe, falusi művelődési házak­ba — ha hívnák őket Szeretünk közösen énekelni Lakiteleki beszélgetés Vass Lajossal 'ülönösebben néni kell bemutatni. Az egész or­rban fogalommá vált, 1 Vass Lajos, iesélik, hogy egy társa- dalolási kedvéből kí- feszerigés lett, de ami­valaki javasolta, hogy id ő lesz „a Vass La- ’, könnyedébben, fel- Dadultan kezdődött a ös éneklés. . legnagyobb énektaní- egyike, megjelenése, itos hanghordozása tíz- százezrek számára dalra ?rlő. iváló zeneszerzői, nép- gyűj tői munkája és egy felelős társadalmi meg- itása mellett, rendszere­idét tud szakítani a a szűnő meghívások- :. Az egyik tavalyi ta- skozáson mondta: „Az oerek kedvessége és az, y részesévé akarnak ni családi és tágabb kö- ségi életüknek — olyan •tékben nyilvánul meg, t egyszerűen nem lehet li és vállalni. Az ember nkor boldogan könyve- il, hogy igénylik a köz- íűködését, munkáját je­létét. De annyi helyen lene segítséget adni, ire képtelen az ember, a levelek egy részére í tudok válaszolni.” íz éjfélig elhúzódó laki­si ÍI. járási népdalver- y után kértük meg Vass őst, hogy summázza a ?eny eredményeit, ta- ságait- A tavalyihoz képest g népesebb szereplőgár- jött össze, a versenyzők g több jó dalt hoztak gukkal, köztük régi stí- úakat is, s főleg ez utób- adta meg e népdalver- y savát-borsát. Űj szó" ák jelentkeztek, új :kcsoportok al akultak. r nem kapott díjat a ke­rekegyházi férfikórus és a kunszentmiklósi női kórus, de annak ellenére, hogy nemrégen alakultak, máris jó színvonalról lettek bi­zonyságot. A szólisták kö­zül elsősorban a kerekegy­házi Vankó Józsefnét emel­ném ki. ö is azt bizonyít­ja, hogy az idősebb nép­dalénekesektől csak tanul­ni lehet A tiszakécskei leánykórus számomra azt jelképezi, hogy az ifjúság nemcsak a szívével van je­len e mozgalomban, ha­nem egyre jobban elsajá­títják a népdalok hitele­sebb előadását Nagyon tetszett a közön­ség érdeklődése, megint jó alkalom volt arra, hogy együtt énekeljünk. Sajnos a műsorösszeállí­tás néhol nem volt men­tes a műdalos beütésű da­loktól, vagy olykor a ki­mondottan műdaloktól sem. Az énekesektől nem lehet elvárni, hogy megkü­lönböztessék ezeket, ez a szakmai és a népművelési szervek feladata. Nagyszabású volt a prog­ram, kísértett a „bőség za­vara”. Szerintem több elő­döntőt is lehetne más-más helyen szervezni, s aztán a döntőre itt, Lakiteleken ke­rülne sor. Így biztosítva volna, hogy aki ide elke­rül, az már jó színvonalat képvisel. A közönséget is még jobban be kell vonni azzal, hogy szavazzanak, s így a díjak számát is meg­szaporíthatnánk a közön­ségdíjjal. A verseny győz­teseinek, helyezettéinek megyei bemutatót kellene rendezni. Vannak akik féltik a páva-mozgalmat Vélemé­nyem szerint a több száz (pontosan nem tudjuk meghatározni, hogy meny­nyi) páva-körrel nincs gond, ez a kiteljesedő moz. galom ragyogóan bizonyí­totta azt a dalolási vágyat, amely bennünk él. Ezek az emberek nem azért gyűltek és gyűlnek össze, hogy egyszer majd a tele­vízióban szerepeljenek, ha­nem mert szeretnek közö­sen énekelni. Ezt láthattuk Lakiteleken is. Lezsák Sándor Nyilvánvaló, hogy a jövőben az iskolák és a nevelő testületek energiá­jának nagyobbik felét a nevelés területére kell összpontosítani, s ebből az energiából az eddiginél még többnek kell jutni a fegyelem megszilárdításá­ra. Mind közvetlenül, j mind pedig közvetve. A tanulók egyéni fegyel­mének fokozatait, vala­mint az iskolai közösségek fegyelmi szintjeit, fejlődé­si állomásait kellene első­sorban megállapítani, meg­határozni, s megkeresni azokat a nevelési-fegyel­mezési módszereket, ame­lyek a különböző fejlett­ségi foltra jutott tanulók­nak, illetve tanulói közös­ségeknek pszichológiailag és módszertanilag megfe­lelnek, amelyek bizonyo­sabban elősegítenék a magasabb fegyelmi szintre jutást. Vannak azonban olyan módszerek is, amelyek egyes fegyelmi problémák megoldására — talán a fejlődési szinttől függetle­nül is — alkalmasaknak látszanak. Legalább is is­kolánk gyakorlata ezt mu­tatja. Minthogy a fegyelem nagyrészt más nevelési te­rületek eredményeinek függvénye (közvetett fe­gyelmezés), a legjobb fe­gyelmezési módszer — bár közhelynek tűnik — az iskola szocialista jelle­gének erősítése. Tűrhető fegyelmet elsősorban azok az iskolák tudnak terem­teni, amelyek legalábbis igyekeznek megközelíteni a szocialista iskola ideá­ját az órák vezetésében, az úttörőmozgalom kibon­takoztatásában, az órákon kívüli tevékenység szerve­zésében, a szülőkkel való együttműködésben, a de­mokratizmus értelmezésé­ben és fejlesztésében. Az órák alatti fe­gyelem legbiztosabb for­rása és őrzője a modern, jó , óra, amelybe beleért­jük a pontos kezdést, a sokoldalú számonkérést, a tanulói aktivitás biztosí­tását (többek között fela­datlapokkal, tömeges ta­nulói kísérletekkel, cso­portos foglalkozásokkal, őrsönkénti feladatokkal, komplex matematikával, vetítőgép használatával stb.), az értékelést, a si­kerélmény gyakoribb nyújtását, a célszerű idő­beosztást, sőt a derűs han­gulatot is. , Felsőtagozatos tanuló­ink átlagosan napi 6 órát töltenek az iskolában, eb­ből körülbelül 4 óra az oktatói munkára esik. A maradék 2 óra a szünetek­re s egyéb — talán úgy is nevezhetnénk — inkább testi és erkölcsi nevelés- központú foglalkozásokra, tevékenységekre jut. Vajon hol tartanánk a fegyelem­Úttörők lapja Bácsalmáson — Mondd, apa, a tinta nagyon drága? — Egyáltalán nem. De miárt kérded? — Mert anyu haragszik, ha á szőnyegre Bntöm . ;; Ezt a humoros párbeszédet a bácsalmási 3573. számú n. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat újságában olvastam, az immár hetedik éve megjelenő Kukhantóban. Az 1972-es novemberi számot lapozgatom. Molnár József csapatvezető — egyben a lap főszerkesztője — Akire büsz­kék vagyunk című írásában a nyolcadikos Konkoly Katit, az úttörőn nács szorgalmas, szeréDy elnökét állítja példaké­pül a pajtások elé. A Baján megtartott járási úttőrőparlamentről számol be a csapat egyik küldötte, Soós Nóra, a kispályás labdarugó- döntőről tudósít Molnár Hella pajtás. A csapatvezetőség pá­lyázati felhívást közöl Petőfi-versek illusztrálására ... És akár a „felnőtt” újságokban a Kukkantóban is találunk híreket, rejtvényt, rajzokat, humort. K. Gy. ben (vagy inkább a fe­gyelmezetlenségben), ha a „súlypontot” jelentő 4 órás munkaidő képtelen volna önmagában is fe­gyelmezni, s a fegyelme- zést-nevelést a maradék és szétaprózott 2 órában kellene megoldanunk! Jtia a tanítási órára készülve nemcsak azt ter­vezzük, hogy mit fogunk tenni, hanem elsősorban azt, hogy óra alatt mit tesznek majd a gyerekek, vagy gyerekcsoportok, ho­gyan juttatjuk őket siker­élményhez, akkor a meg­szokottnál több munkát fordítunk ugyan a terve­zésre, felkészülésre, de ez a többletenergia visszaté­rül: nagyobb lesz az ered­mény, ( és ... vagy inkább ezért) nagyobb lesz a fe­gyelem. A munka terem­tette fegyelem pedig a tanulók elmélyülését, s ennek nyomán a nevelő frissebb, lendületesebb munkáját hozza magával, tehát az eredmény több­szörözőén visszahat az ok­tatásra is. Természetesen, akadhat osztályonként 1-2 reni­tens, vagy 10—15 percnyi figyelés után koncentrál­ni képtelen tanuló is, aki­ket maga a munka nem tud fegyelmezni, s hajla­mosak játékra, oda nem tartozó közbeszólásokra, szomszédjuk piszkálására. Ezekkel izemben valóban rögtöni fegyelmezésre vagy hosszabb távon kollektív nevelésre van szükség. (A szaktanár azonnali és követ­kezetes fellépésével, osz­tályfői segédlettel, fegyel­mi fokozatokkal, úttörő önkormányzati megbeszé­lések nyomán született intézkedésekkel, vagy szá­mos más, lehetőleg a ta­nuló egyéniségéhez sza­bott módon ez meg is történik. , Az ilyen tanulók száma azonban olyan ele­nyésző, hogy semmiképpen sem cáfolhatja ezt az el­vet és gyakorlatot: leg­jobb fegyelmezés a jó óra­vezetés. Szabados József Dr Karsai Ferenc. Ooe Hill b Tíz millió ember hajó­zott a múlt század utolsó negyedében az Egyesült Államokba. A többséget, főként a Kelet- és Dél- Európából érkezőket a rengeteg nélkülözés űzte el hazájából. Százezrek a jobb napok reményében keltek útra. Vonzotta őket a polgárháború utáni fel­lendülés és a kor legde­mokratikusabb alkotmá­nya. A várakozások csak rész­ben teljesültek. A fan­tasztikus gazdasági növe­kedés révén keletkezett jövedelem nagyon arány­talanul oszlott meg a la­kosság különböző rétegei között. Már a hetvenes években kialakultak a tő­kés egyesülések, a politi­kában a nagyburzsoázia kezébe csúszott az irányí­tás. Szervezkedtek a mun­kások is, de a nyelvi, mű­veltségi különbségek, az ország hatalmas területe miatt nem alakult ki egy­séges mozgalom, egységes párt. A XX. század elején a monopoltőke az egész államaparátust ellenőrzé­«ÄS'i a föld, a civilizáció, a kul­túra javainak élvezetére, birtoklására. Harcoljon a kenyérért és a rózsáért. A Joe Hill balladája cí­mű filmből keveset tu­dunk meg a korabeli Amerikáról, a sztrájkok valódi okairól, a hatalmas osztályösszecsapásokról. A kitűnő svéd rendező ada­tok, összefüggések, doku­mentumok ismertetése, felhasználása helyett imp­ressziók, szimbolikus ké­pek, és mindenekelőtt da­lok, zeneszámok segítségé­vel beszéli el a romanti­kus forradalmár életét. Bo Widerberg nagyszerű partnert talált Thommy Berggren főszereplő sze­mélyében. Megindító, elbű­völő hős, aki azért küzd, hogy érdemes legyen élni. Amikor a „legendás aranykorban” igazságtalan aljas bírói ítélet a sira­lomházba láncolta, Ame­rika térképét rajzolta a padlózatra. Kivégzése előt­ti éjszaka versben fogal­mazta meg végakaratát, hitvallását. Szép ez a film. A lírai se alá vonta. A visszaélé­sek, a korrupciók egymást követték. Joe Hill ström svéd származású forradalmár ilyen politikai, gazdasági, társadalmi környezetben dolgozott azért, hogy az élet árnyékos oldalára szo­rult, taszított munkásság is jussoijon a fényből, le­gyen ideje, módja, igénye, elemek olykor indokolat­lan bősége, egyszer-más- szor hatásvadászó beállí­tások miatt azonban nem éri el a rendező korábbi munkáinak színvonalát. Az első protest-song éne­kes tetteinek és halálának krónikája így is az emlé­kezetes élmények közé tartozik, H. N.

Next

/
Thumbnails
Contents