Petőfi Népe, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-31 / 307. szám
r 1978. üeeember TI* vasárnap' 8. oldal Egy „nyugtalan ember46 nyugodt nap fai Véletlen indult az ismeretségünk. Az egyik riport- körutam alkalmával kollégámmal Dunapataj szívében tartottunk pihenőt. Három idősebb emberre lettünk figyelmesek, s mindjárt lencsevégre is kaptuk őket. Egyikük, Pandúr Antal, a beszélgetésünk során halkan megjegyezte: — Nem először szerepel majd nyomtatásban a nevem. Már „A nyugtalan ember” című kötetben meg van írva az életsorsom ... Azóta — Ismét csak véletlenül — rábukkantam a csaknem két évtizede megjelent könyvre, s benne Pandúr Antal szinte mesébe illő történetére. A későbbiekhez, elöljáróban, erről is szólnunk kell. „Boldostalan örökösök” A történet hőse voltaképpen nem is Pandúr Antal, hanem a felesége, aki apját nem ismerte, édesanyja meghalt, amikor ő négynapos volt; menhelyi gyerekként hányódott ide- oda. Tíz-tizenkét esztendős korában egy nagygazdához került cselédnek, s nála dolgozott — éhbérért, semmiért — több mint negyedszázadon át Amikor már- már a kezében érezte a boldogság madarát, az nyomban el is röppent, és súlyos tragédiák hessentet- ték újból messzire. Az első, akit szeretett, reménytelenségében öngyilkos lett; bői. A kuláksors elől menekült azután az ember a Dunai Vasműbe, s érdemelte ki ott. a tűzállótéglagyárban a Vasmű-emlékérmet, meg jónéhány oklevelet. A könyv sorai ott fejeződnek be, hogy annyi hányattatás után sztahanovista lett. szakmunkás vizsgára készül. De vajon mi történt azóta vele, a családjával? Életrajz, rétes mellett.». Dunapataj, Hartai út 37. A dombon álló kis házban Mariska néni fogad. Ma idestova már a hetvenediket tapossa ... Mondom, ki vagyok, s mi járatban. Mint régi kedves ismerőst, úgy fogad. — Anti Hartára ment, motorral, bevásárolni. De jöjjön azért, éppen rétest sütök, megkínálom. — Milyen rétest készít Mariska néni? — Jaj. hát túrúst, szereti? — s már ott is gőzölög a csemege az asztalon. Friss, forró. ízes ... — Hát ha már Anti bácsit nem találtam itthon, sorolja el Mariska néni: azóta hogyan, miként? — Négy évig volt Dunaújvárosban. Azután hazajött és hozzákezdtünk az újabb életnek. Előbb részire arattunk, majd belénett az Űi Élet Tsz-be. Akkor már jó sorunk volt. Jószág mellett dolgozott, jól keresett. szerették. Amire rádolgozott, azt meg is kapta. a kisgyermeke tízhetes ko-, rában meghalt. Végül Pandúr Antal személyében találkozott a jósággal, az állandósággal, a biztonsággal. A gazda, aki örökbe fogadta, negyvenháromban ráiuk hagyta az egész vagyonát így, a föld „jussán” váltak kulákokká. anélkül, hogy jóformán egyszer is arathattak volna a termésRévbe értek... Három gyermekük azóta mind a maga lábán van, dolgozik, tisztességesen, jól él. — Pisti, a legidősebb, kőműves a Petőfiben. Mariska Pesten tíz hónap alatt elvégezte a gyors-gépíró iskolát. Itthon az ÁFÉSZ rögtön alkalmazta. Azóta már közgazdasági technikumi végzettséget is szerzett. Most a ktsz-nél dolgozik, itt helyben, szép a jövedelme. Margit, a legkisebb is gyors-gépíró lett. Valamennyien jól élnek, vonzó környezetben laknak. A régi világban —, s kedves mosoly fut az arcára — férjhez ment egy gazdag lány, kapott két szekrényt, a keresztanyjától egy tükröt, meg egy lógós lámpát ... Ma bárki megnézheti a „stafirungot”, hol van ez már a hajdanitól! ... Odakünn motorberregés: megjött a házigazda, ö már csak a pontot teszi fel a beszélgetés végére. A hat szép unokát emlegeti nagy szeretettel, meg arról szól, hogy érdemes volt küszködni, szenvedni, hiszen a békés öregkor mindenért kárpótolja őket. — Tsz-nyugdíjnak bizony, hogy szép az 1070 forint. amit kapok. Higgye el, az embör elfelejti a rosszat, ne is idézzük. Elégedettek vagyunk, s arra a sok-sok zivataros esztendőre már csak úgy gondolunk, mint egy lidérces álomra. Esténként. amikor lefekszem, gyakran így sóhajtok föl: csak legalább még tíz évet élhetnék így. ilyen boldogan, nyugodtan... Elnézem ezt a két szép öreget. Életük ezernyi epizódjából akár tucatnyi sors kitelne. De millió megpróbáltatás ellenére is, szavaikban, pillantásukban ott az elégedettség, annak biztos tudata, hogy bármi gyötrődésen mentek is keresztül, így kellett lennie, és most már minden jó ... A „nyugtalan ember”, akiről költői sorok vallottak hajdanán, ma nyugodt, békés, révbe ért. Kívánjuk, hogy ő és élete párja mondhassanak még sok-sok csöndes napot, évet a magukének. Jóba Tibor Szilveszter az BŰÉK — kopogja a táv író Budapesten, a MAHART székházában. A Morse-je- lekből csak az ügyeletes rádió-távírász Marosvölgyi Ferenc tudja kihámozni az értelmet, jómagam igyekszem kitalálni, hogyan érzik magukat az emberek azon a hajón, amelyről a szaggatott, csipogó-sípoló hangjelek érkeznek. A magyar tengerhajózás új büszkesége, a 13 ezer 600 tonnás Ady nemrég indult legelső útjára. Parancsnoka Süveges László, a bajai- ak régi és igen kedves ismerőse. Az Ady a Szovjetunióban készült, jelenleg legnagyobb és legkorszerűbb mélytengeri motoroshajónk. Amikor meghívtuk őket, már elindultak Jugoszláviából India felé és úgy számolták, hogy majd csak hat-nvolc hónap múlva látják újból a családjukat .., Most érzem csak igazán a távolságot köztünk és a valahol a messze magányoson úszó hajó között. A kilométerben mérhető távolság szinte összezsugorodik az egyedüllét, a családtól való távoliét mérhetetlen ideje mellett, akkor is, ha a legtávolabbi kikötőjébe — Indiába, vagy Dél- Amerikába — visznek rakományt, de akkor is ha „mindössze” pár hónapos az útjuk. Szorgamasan kattog a távíró, pattogva, sisteregve mennek léi a hívőjelek Budapestről, az Ady rádiótáv- frásza, magas éles sípolásokkal kapcsolódik b° a „társalgásba”. „Elmondja”, ho<ry a karársonvt egy jugoszláviai kikötőben. Ploce-ban töltötték, a szilveszter az Atlanti-óceánon éri őket. valahol a Kanári-szigetek kömvékén. A karáesonvt megünnepelték, fát is díszítettek. gondolatban itthon jártak azoknál, akik — Én a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnál dolgozom, a tmk-műhelyben. Szerelő vagyok és semmilyen előnyöm nem származik abból, ha elvégzem az iskolát. — Ezt honnan tudja ilyen pontosan, biztosan? Utánanézett? — Tulajdonképpen eszembe se jutott utánanézni. Amint mondtam: nem azért kezdtem el tanulni. Kokály József a rendőrségen dolgozik, szintén szerelő. Munkatársai közül kevesen tudják, hogy milyen iskolába jár és miért. — EGYSZER kérdeztek és én megpróbáltam úgy elmondani ahogyan van. Hanem egy volt munkatársam — mindegy már melyik vállalatnál — közbeszólt: „ne etessem őket”. Akkor vettem észre a többiek arcán is a közömbösséget. Nem értettem ezt a reagálást. Lehet, hogy véletlen, de ezek közül az emberek közül csak ketten végezték el a nyolc osztályt. — Sajnos, igazat kell adnom barátomnak. Velem is előfordult egy hasonló eset. Éppen az iskolába indultam, amikor odajön hozzám egy kartársam. „Meghívlak a munka után egy korsó sörre.” Mondtam, köszönöm, de most iskolába kell menni, majd legközelebb velük tartok. „Legközelebb?” — hördült fel szaktársam. „Én most hívlak és ha visszautasítod, nem nézlek többé semmibe!”. Próbáltam megmagyarázni, hogy negyedéves beszámolók vannak. Hiába. Odahajolt hozzám, amikor szembenéztünk összeszaladt a szemgolyónk, mintha bandzsítanánk. „Te jobban érzed magad az iskolában, mint a mi társaságunkban?” Akartam magyarázni: így nem lehet a kérdést feltenni de közbevágott: „igennel vagy nemmel felelj!”. Hát mit mondjak? Attól kezdve megváltozott köztünk a viszony Délutánonként, amikor készülődtünk haza, odaszólták egymásnak: „Te is jössz iskolába?” „Megyek hát!” „Én már az élet akadémiáját járom” —, kiáltotta valamelyik és rámsandított. Kint az utcán aztán láttam, hogy mennek a talponállóba. Az „Élet Akadémiába”. Csak én nem tartottam velük. Nem volt énbennem egy szikrányi büszkeség se, még- csak nem is irigyeltem őket. Sőt. Az ugratásuk sem bántott. Szerencsére nem minden munkatársam volt „aka- démista”. S közülük is lassanként egyre többen enyhültek meg velem szemben. Sokszor hoztak nekem hivatalos papírokat: „Töltsd már ki, te jobban értesz hozzá”, Mégsem éreztem semmi elégtételt, amikor a papírjaikat, ügyes-bajos dolgaikat intéztem. Szívesen csináltam, csak a szám íze volt olyan keserű. — Az osztálytársaik? ök szintén magukhoz hasonlóan gondolkodnak? — Őszintén szólva nem is tudom. Keveset beszélgetünk, óraközi szünetekben többnyire a tananyaggal foglalkozunk, meg az ajánlott olvasmányokkal. Sokan vagyunk fizikai munkások, de járnak ide titkárnők, gépírónők is, akik nem akarják elveszíteni állásukat — A kötelező, illetve ajánlott olvasmányoknak nagyon sokat köszönhetek, — vet fel egy másik témát Kokály József. Azelőtt nem volt kenyerem az olvasás. Az első kötelező olvasmányt is úgy vettem kézbe, nem kevés idegenkedéssel. Azóta ... ? Már nem is tudom mit szeretek jobban: moziba járni, vagy olvasni? A magyar klasszikusokat kedvelem: Mikszátot, Mórát, Móriczot. — Én is magyar írókra szavazok, de inkább a modem írásokat veszem kézbe szívesebben. Jókai Annát kimondottan szeretem, Moldovát, Raffait, Galgóczit, Fejes Endrét. Talán azért éppen őket, mert mai társadalmi kérdésekkel foglalkoznak, s én szeretnék tisztán látni, eligazodni a hétköznapokban, ebben a korban, ebben a társadalomban. Hiszen benne élek... Különösen, hogy régebben nem érdekeltek ilyen gondolatok. Csak az volt a fontos, hogy mennyit keresek, van-e elég pénzem ruhára, szórakozásra, kirándulásra. • Az ESTE ködből csavart hideg vízcseppeket szitál nyakunkba, mikor kilépünk a Jókai Mór Általános Iskola kapuján. Az utcákon felhajtott gallérú emberek sietnek, nők esernyővel, gyerekek bojtos sapkákban. Az SZTK épülete előtt hangoskodó férfitársaság támasztja a falat. Mikor melléjük érünk, egyikük éppen egy rossz mozdulattól elvesztve egyensúlyát, zajosan lecsúszik a fal mellett. A járókelők nagy ívben kikerülik őket. — Akadémisták —, mondom nevetve két fiatal kísérőmnek. Csak akkor látom, hogy lehajtott fejjel kullognak mellettem. Eszembe jut Tatár Mihály mondása: „Nem volt bennem egy szikrányi büszkeség se. Mégcsak nem is irigyeltem őket. Sőt. Az ugratásuk sem bántott. Mégis olvan keserű volt a szám íze. S nem tudtam, miért.” Almás! Márta viszont őket emlegették sűrűn az ünnepekben. Süveges László hajóparancsnok is adott interjút a több ezer kilométeres távolságból. Szeretettel köszöntötte a családját, a bajai ismerősöket és boldog új évet kívánt valamennyiüknek. A maga számára pedig azt kérte az új évtől, hogy továbbra is megkapják azt a gondoskodást, amit eddig. És ami a legfontosabb: jó hajózást, sok rakományt! Mikor elbúcsúztunk, az Ady körül csípős szél fújt, dara esett, hűvösre fordult az idő a tengeren ... Remélték, hogy a szilvesztert már kellemesebb időben ünnepelhetik. Hazai ízekről mindenesetre gondoskodtak, itthonról vitték magukkal a pecsenyének szánt, hagyományos újévi malacot... Hívásunkra újabb hajó jelentkezik, a Székesfehérvár, amelynek Bejei Csaba az első tisztje. A bajaiak- nak őt sem kell külön bemutatni. A hajón útközben ünnepelték meg a karácsony estét Pireusz és Bejrút között, plusz 13 fokos, kissé felhős időben. Ithaka szigeténél ugyan erős szél foeadta őket. de ezt leszámítva, igazán kellemes volt az útjuk. A szilveszter ismét úton éri őket. Bejrút és Mersin között, a Földközi-tengeren. Szilveszter a Földközi tengeren — milyen csábítóan hangzik ez azok számára, akik főleg kalandregényekből merítették hajózási szakértelmüket és nosztalgiájukat is a tenger iránt. De Bejei Csaba azt is lekopogja a távírón, hogy 1971. óta nem volt szabadsáson. Most viszont elhatározta, hosv 1973. májusában hosszabb pihenőre megy. Mit üzen haza, a családnak és a bajai ismerősöknek? „Jól vagyok, ne nyugtalankodjanak, mindenkit sokszor csókolok, nagyon boldog új esztendőt, erőt, egészséget kívánok.’’ Milyen a karácsony és a szilveszter egy hajón? / képet Marosvölgyi Ferer,- segít összerakni, ő is sokr. járta a tengereket. Megtudom tőle, hogy más. ben sőségesebb az ünnep a ki kötőkben, mert menftk"z ben mindenkit elfoglal ; munkája. Aztán nem min degyik hajónk olyan ha talmas, mint az Ady, nem lehet úgy megpakolni hazai élelemmel. Tehát az. ho-n’ mi kerül az ünnepi asztalra, azon is múlik, milyen kikötőben horgonyoznak. sikerül-e a hazai ízléstől nem túlságosan eltérő ennivalót kapniuk? Karácsonykor feldíszítik a fát, — ezt is hazulról viszik — meggyújtiák a gyertyákat és a távollevő családjukra gondolva ünnepelnek. A szilveszter a kikötőkben a leglátványosabb. Régi, tengerész szokás ugyanis, hogy ilyenkor a különböző nemzetiségű hajók fellövik jelzőrakétáikat, éjfélkor pedig megszólaltatják a haléVürtöket — persze, az éjfélen mindig a helvi és nem a hazai idő értendő. Búcsúzunk a két hajótól. Kérdem, miiven jókíván'á- got, köszöntést nem tilt a tengerészhabona? Az eevik közhasználatú üdvözlés, még a vitorlások korából származik, de ma is nyugodtan mondhattuk tengerész ismerőseinknek: ...Tó hátszelet! Szerencsés hn;ó- zást!” A leeáltalánosa’^b köszönési forma. francia nyelven vonult be a nemzetközi használatba: „Bon voyage!” „Jó utat!” Ezzel köszönök el a megye, Baja, valamint a magam nevében. „Jó utat. boldog új évet az útonle- vőknek, a tengereket .járó hazánkfiainak!” És már jön is recseeve- ropogva a Morse ABC-he szedett válasz: „Hasonlóképpen minden tót kívánunk mi is. Üdvözlet az otthoniaknak! BŰÉK!” Vadas Zsuzsa Űj műsorra készfii az Állami Budapest Táncegyüttes. A történelmi tárgyú táncképek ősbemutatója március 18-én lesz, % kecskeméti Katona József Színházban.
