Petőfi Népe, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-03 / 285. szám
MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET • IRODALOM • MŰVÉSZET PETŐFI SÁNDOR: Voltak fejedelmek. Voltak fejedelmek, Akiknek emlékoszlopot emeltek, Magast és fényeset, Mely hirdeté nagyságukat, Mely hirdeté jóságukat. Es hol van az oszlop? ... elesett! El kellett esnie, Mert hazugsággal volt tele. Az idő igaz, S eldönti, ami nem az. Ott áll a sír most emléktelenűl. Az eltörött helyett mást nem tevének ... De nem! hisz örök átka nemzetének Sötét oszlopként rajta nehezül. Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt. I Tartós szerelem fűz a magyar nyelvhez Lassan szövi a mondatokat, megfontoltan illeszti egymáshoz a szavakat, szemléletesen fejezi ki magát vendégünk. Költő, lengyel költő és műfordító. A varsói Aleksander Nawrocki jól, olykor választékosán fejezi ki magát nyelvünkön. Tíz esztendeje egy kukkot sem tudott magyarul. Ma a legismertebb Petőfi-, Ady-fordító Lengyelországban. Kitűnően ismeri a kortárs magyar irodalmat is. — Mikor, miért vett először magyar szótárt a kezébe? — Papp Pál ösztöndíjasként járt a varsói egyetemre, ö szerette volna, ha rákapok a magyarra. Szókészletem még hónapok múltán sem haladta meg a tízei. Ravasz Nótát .is tudtam hamarosan: „Gyere velem zöld erdőbe, kék ibiilyát szedni.” Jött is — a moziba, meg sétálni. Azután, ahogyan történni szokott, szétváltak útjaink, de a magyar nyelvhez már tartós szerelem fűzött. — Sorolja fel szókincsének legrégibb szavait. — Kert, égbolt, csillag, kenyér, tej, kérem, köszönöm, malac. A gyöngyvirág kedvenc virágom; kicsi, szerény és erős illatú. Ha lány tetszett, mindig mondtam neki: Gyöngyvirág. Mindig mondtam: te vagy az első, akit Gyöngyvirágnak nevezek... — Hazánkban mikor járt először? — Budapestet és a Balatont 1965-ben láttam meg. Akkor már nagyon vonzott ez az ország, a kultúra. A varsói magyar kulturális intézet igazgatója tudomást szerzett érdeklődésemről, irodalmi tevékenységemről és biztatott: fordítsak. Akkoriban nálunk nem foglalkozott senki sem a mai magyar lírával. Meglevő diplomáim mellé a varsói universitason megszereztem a magyar tanárit. — A magyar írók közül személyesen kiket Ismer? — Az a megtiszteltetés ért 1969- ben, hogy bemutattak Illyés Gyur Iának. Kérdeztem, hogy szólítsam. „Gyula bácsinak” — tanácsolta —. így a legegyszerűbb. A szerénység talán legjellemzőbb tulajdonsága. Akkoriban kapta az európai költői nagydíjat. Tihanyban megszólító darn egy c ft.ani lakost, hogy hol lakik Gyula bácsi, nem tudta megmondani. S/.'k dolgozatom at József Attiláról írtam. Csodálatos ember, de ISfT — A költőnek saját egyéniségével kell látni a világot, másképpen nem megy. Ha az életben nincs egyéniség, akkor semmi sincs. Akkor a múlékony divatok kiszolgáltatottjává válik az ember. A formakészség elengedhetetlen. Vannak emberek, akiknek költői lelkűk van, de nem tudják kifejezni mondandójukat, érzéseiket. — Hol publikálta eddigi írásait? — Folyóiratokban és két kötetemben. Most készül a harmadik: Az idő geográfiája című. A Világ- kai tészeit Könyvtára sorozat Pető- fi-kötétét én szerkesztettem és 15 verset magam fordítottam. — Meddig tartózkodik hazánkban ? — Féléves ösztöndíjat kaptam, a jövő év elején térdk vissza munkahelyemre, a varsói ifjúsági könyvkiadóhoz. Lektorként dolgozom. Már hosszabb ideje itt élek, sajnálom, hogy csak most jutottam ed Kiskőrösre, Kecskemétre. Nagy élményem ez a látogatás. Egy órát töltöttem abban a házban, ahol Petőfi született. Örülök annak is, hogy személyesen vagy írásaikon keresztül megismerkedhettem a most élő kitűnő alkotókkal, a Forrás című folyóirattal. Bízunk abban, hogy Aleksander Nawrocki december végén, január elején ott lesz Kiskőrösön a Petőfire emlékező ünnepségeken. Ott a helye: irodalmunk egyik külföldi nagykövete. H. N. PETŐFI SÁNDOR: Hideg ellen a tél Hideg ellen a tél a folyókat jéggel, A földet hóval leplezé el. Csupán némely embernek Kell öltözetlenül bujdosnia ... Tehát a természetnek Az ember a legmostohább fia? A költővel Dunavecsén Szép, fejlődő község ez a Dunavecse. S én mégsem az új létesítményeket keresem, hanem, mint mindenütt az országban, ahol ő megfordult, azokat a házakat, sikátorokat, utcaszegleteket, amelyek az ő szemsugarát verik vissza a késői, a mai szemlélőnek. Bizony kevés van már belőle. Szeretem Dunaveosét, mert itt nemcsak az a jó öreg kocsmáros lakóháza, ma valóságos emlékmúzeum, és a Nagy Pál-féie ház — amely Vasiberényi Géza odaadó szeretettel gondozott gyűjteményét őrzi — emlékeztet a költőre, hanem ha egy kissé jobban körülnézünk, akad itt egy-két olyan parasztház, utcarészlet, no persze, Duma-parti öreg facsoport; is — hogy csak a közéismert Petőfi-fát említsem —, amelyet ma is úgy látunk, ahogy azt ő látta. És ebben mindig van valami megható. A közös élmény illúziója keríti hatalmába az embert. Dunavecsének különben is rendkívüli szerep jutott a Petőfi-élet- rajzban. Szüleit feltehetően 1841 tavaszától 1845 tavaszáig, a sza- badszállásá nagy csőd, a teljes tönkremenés után Laktak a községben. A törekvő, sokat próbált „öreg” Petrovdcs — ötven esztendős volt mindössze, a szelíd Hrúz Mária ugyancsak — itt próbálja meg a lehetetlent: gazdaságilag talpra akar állni. És a fiuk, Sándor? Térképpel és naptárral a kézben is nehéz követni, mi minden történik vele, míg leszerelt katonából országosan ismert költő lesz, az obsitosból a János vitéz alkotója. Vázoljuk fal ezt a nem mindennapi életszakaszt és nézzük meg, mi a jelentősége ebben Petőfi Du- navecséjének. A leszerelt katona két esztendeje nem látta szüleit. Az obsitos — alig töltötte be ekkor a tizamnyol• Vasberényi Géza Petőfi kutató az úttörők között i APU . /y'/wiiw i mnwniq /»'W 'iw ua , vágy Dunavecsén. Egy azonban bizonyos, amint megszerzi selmeci bizonyítványait, szüleihez tér megpihenni. Van is mit. Alig áll a lábán, úgy megviselte a császár ármádiájában való szolgálat. 1841. május—júniusa tehát az az idő, amikor a költő első ízben huzamosabban tartózkodik Dunaive- csén. Különös, erről az időszakról nemigen emlékeztek meg a kor- társak. Ismeretlen volt a faluban: a kocsmárosék fia, akik szintén a minap érkeztek a községbe. Eleddig egyetlen sora sem jelent meg. s amit ezalatt a két hónap alatt írt, csupa panasz, keserűség, világ- fájöailom. Nincs egy derűsebb sora sem. Elhatározott szándéka, hogy őszszel Pápán folytatja tanulmányait, de eddig még három-négy hónapja volna, s ő nem tud mát kezdeni idejével. Az otthoni Légkör sem a legjobb. Apja a szökött diákot, reményeinek szertetfoszlatóját látja benne. A szülők ismét magukra maradnak gondjaikkal. Legfeljebb abban telik vigaszuk, hogy októbertől már jó híreket kapnak Sándortól. Pápáin van, a kollégium rendes diákja, tanulmányainak utolsó előtti esztendejét végzi. S való igaz! A költő módfelett szorgalmas, és tevékenyen közreműködik a Répzőtársaság munkájában is, mi több: 1842 májusában megjelenik első verse nyomtatásban. Nem is akárhol, az ország legigényesebb irodalmi lapjában, az Athenaeumban. Vajon mit szólt ehhez az öreg Peitrov.ios? Ki tudja? Mindenesetre a nyárvégi találkozásnak, amikor Sándor unokatestvérét, Orlay Petrieh Somát is magáival hozza Dunavecsére, más íze van. A fiatalok egy hetet töltenek a szülői házban, aztán a költő elkíséri rokonát és iskolatársát Mezőberénybe, hogy onnan Debrecenen, a Hortobágyon át ismét visszatérjen Dunavecsére. Talán ez az 1842. október látogatás az első igazi dunavecsei hazatérés. Legalább is ezt kell kiolvasnunk az ekkor keletkezett Hazámban szinte minden sorából. De most a bút, a hosszú kínokat, Melyektől szívem oly gyakran dagadt, És minden szenvedés emlékezetét Egy szent öröm könyv,je yiossa szét; Dunavecsén született vers ez, negyvenkettő októberében írta, s • A Petőfi fa november 3-án meg is jelent az Athénaeumban, tegyük hozzá: az első verse, amely alá a Petőit nevet írta. Búcsúzáskor maga sem gondolta, hogy életének Legnehezebb esz- : ihI- i elé néz. Üres zsebbel, lapos . rtsznyával indul el Pápára. Tanulmányai folytatásából azonban nem lesz semmi: nincs miből eltartania magát. Fényt vet ez apja anyagi helyzetére is. Egy ideig úgy-ahogy el van barátai szállásán, aztán újból nekivág a nagyvilágnak. És mi van Dunavecsén? Az öregek aligha tudják, merre jár Sándor fiuk. Legalább is erre következtethetünk abból a magatartásból, amely — ismerve a költő ragaszkodó szeretetét — meghökkentő. A fehérvári társulat január közepén Kecskemétre költözik. Az első éjszakát Dunapentelén töltik, másnap átkelnek a Dunán, s úgy mennek el Dunavecse mellett Szabadszállás felé, hogy Petőfi be sem néz szüleihez. Ö sem gondolhatta, hogy tizenhat hónapnak kell eltelnie — és milyen hónapoknak! —, hogy ismét láthassa övéit. Mert ami a kecskeméti színészi hetek után következett, az felért a pokoljárással. 1843 májusában Dunavecsére szól a fiktív üzenet, hogy „fiának kedvez a szerencse”, pedig a meztelen valóságot még ezek a sorok sem fedik igazán: S hogy mióta járom a világot, Bolygó lábam száz tövisre hágott. A java még hátra van, és a dunavecsei rév igen messze. Július elejére Pestre érkezik, hogy Nagy Ignác Külföldi Regénytár-a számára olcsó angol regényeket fordítson. Október elején Mezőbe- rényen át Debrecenbe gyalogol, hogy újból színészettel kísérletezzék. Szörnyű volt az a 43—44-es tél. „1844-ben februáriusban. kopott ruhában, gyalog egy-pár húszassal és egykötet verssel” indul Pest felé, hogy „egy héti kínos vándorlás után” beérkezzék. A többit jól ismerjük. Vörösmarty felkarolja, álláshoz jut: szerkesztősegéd és az első útja Dunavecse. A húsvéti ünnepekre készült a falu népe, amikor betoppant. Hiteles nyoma az elveszett gyerrríefc hazatérésének a Hiú terv. amelyet később Füstbe ment terv címen ismert meg az olvasó. A vers szín«»niTifnniHA ^ nxrj^tr<te>irreu?s. ~irrcrg~ v-bJ" ~ .-í v_»».léke, az Egy estém otthon, amely híven példázza a szülői ház megváltozott légkörét. Ügy tűnik, Ve- cse kocsmárosa belenyugodott abba, hogy fia nem folytatja az ő mesterségét. Nem hiszem, hogy pontos képet alkothatott magának Sándor jövőjéről, de azt nyilván látta, hogy a fiú versei sorra megjelennek, a pénznek sincs éppen szűkében, ha nem is bőviben. A költő pár nap múlva vissza is tért, hogy „messze, messze a világ zajátul e kis faluban” pihenje ki közel négy esztendős hányattatásának fáradalmait. Rászolgált a pihenésre. Múló betegségei azt gyanítják, igen megviselte a nyomorúság. Április második felét és egy csodálatos májust tölt el ekkor a költő Dunavecsén. A csendes szülői ház, a kedves, derék cimborák és Zsuzsika iránt érzett tiszta, ártatlan szerelme aranyozták be napjait. Az ekkor keletkezett másfél tucat verse — ellentétben a negyvenegy tavaszán írott versekkel — többnyire vidám, kedvesen kötekedő hangvételű. Aligha hiszem, hogy volt a költő életének még egy olyan tavasza, mint ez az 1844-es. Nem kellett jövőjével foglalkoznia, tudta, június elsején elfoglalja helyét a Pesti Divatlap segédszerkesztői posztján, tudta, hogy ezután rend-, re közük verseit és .az első verses- kötet hamarosan napvilágot lát. és tudta azt is, hogy nem lesz többé az országutak kopott vándora, hanem ott él az ország szellemi központjában. Boldog, nagyon boldog május volt ez. Katonabarátjához írott versében — az utolsóban, a dumaveeseiek közül — meg is fogalmazta ezt: Kedvezett a jószerencse nékem: Túljövék a szomorú vidéken. Erre emlékeztetnek Dunavecsén az ártéri facsoportok, az öreg parasztházak, az utcaszegletek, de különösen az a két emlékház, amely gondos kezek révén maradt reánk örökségül. A mi dolgunk, hogy továbbra is féltő gonddal őrizzük. Miklós Róbert
