Petőfi Népe, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-29 / 305. szám
1972. december 29., péntek S. oldal Helvéciái fiatalok „Az érettségi után is maradok” Yüanyag szemiiveg'encsék Többször jártam az el-1 múlt évben Helvécián. Készt vettem a KISZ-szer-1 vezet egyik gyűlésén, a község alapításának nyolc vanadik évfordulóján szervezett ünnepségen, a szüreten, hallgattam a gazdasági, politikai vezetők beszámolóit, tájékoztatóit. Majd minden alkalommal találkoztam egy rokonszenves fiatalasszonnyal, Mo- ravecz Józsefnével. Elmondta véleményét az ifjúsági szervezetben, ő volt a tavaszi társadalmi munkák egyik szervezője és hasznos adatokkal segítette a gazdaság történetét bemutató kiállítás rendezőit. — Kötelességem — így hárította el a köszönetét —, ide tartozónak érzem magam. A feketeerdei iskolában tanultam, apám is itt dolgozik, és én sem vágyódom el innen. Borkezelő szakmunkás képesítési szereztem és hat éve a bástya alatt, a pincében hasznosítom a tanultakat. Igaz, az első feladat nem igényelt valami különleges szakképzettséget. Akkoriban renoválták az erjesz- tőt, csupa kosz volt minden. Ránk bízták a takarítást. Nem néztük, hogy mikor telik le a munkaidő, de befejeztük a szüretre. Észrevették, hogy számíthatnak ránk. Mert többen vagyunk itt fiatalok. — Minek tulajdonítja, hogy a gazdaságban minden második, harmadik ember harmincon aluli. — Azt hiszem, hogy a magam tapasztalataival válaszolhatok a kérdésre. Megváltozott a mezőgazda- sági munka jellege. Mind többet számít a szakértelem. Ami ennél is fontosabb: már-már városi körülmények között tölthetjük a szabad időt. És jó a társaság. Megértjük egymást munkában, szórakozásban. A jó közérzetben bizonyára szerepet játszik az is, hogy nem sokkal házasságkötésük után lakást is kaptak. A gazdaság vezetői nehezen tudták eldönteni, hogy melyikük érdemelte meg jobban. Jóskánál megbízhatóbb traktorost nehezen találni. Olyan tekintélyt szerzett magának, hogy őt választották az ifjúsági szervezet titkárává. Kati a munkában, a KISZ dolgaiban mindig az elsők között van. Tavasszal is tucatjával ültette a facsemetéket, parkosított, szervezte a KISZ programjait. Aki valaha is élt falun, tanúsíthatja, hogy az ilyesmi egy évtizede is elképTan folyam pedagógusoknak Tegnap Kecskeméten, a Katona József Gimnázium- ban háromnapos tanfolyam kezdődött az általános iskolák pályaválasztási felelősei részére. A kurzuson a megyei pályaválasztási tanácsadó intézet által rendezett sorozat három előadását ismétlik meg azoknak a pedagógusoknak a részvételével, akik a kötél- múltban kaptak pályaválasztási felelősi megbizatásK zelhetetlen volt. Az asz- szonynak otthon a helye, így tartották, mondjon búcsút a tánccsoportnak, az énekkarnak, lánybarátoknak. Nem volt kibúvó, aki Megkapta első rendezői feladatát, amikor nem riportot vagy dokumentumfilmet kell készítenie, hanem igazi tv-játékot. A fiatal rendezők általában hajlamosak az ábrándozásra. Behunyt szemük retinaképernyőjén megjelenik a tv-játék sok-sok változata. Százféleképpen is megoldják az összeütközések, a konfliktusok csomóit. A főbb szerepekben eljátszatják a világ legjobb művészeit, gondolataikban Paál László a díszlettervező 'és a jelmezeket maga Toulous- Lautrec tervezi. A valóság más. Kadó Gyula — a Kecskemétről származó fiatal rendező — első feladatához úgy fogott hozzá, hogy leírta a maga és munkatársai okulására: miképpen képzeli el első tv-játékának, a Francia tanyának szereplőit. A modern lélekelemzés törvényei szerint helyezte művészi mikroszkópja alá a játék alakjait és ezek a „pszichológiai fényképek” eleven, fordulatos, feszültséggel töltött jellemleírások lettek. Az alakok ilyen gondos elemzéséből szinte mo- zaikszerűen áll össze az elbeszélés cselekménye, a külső és belső konfliktusok. Radó Gyula írása nyomán életet kap a főszereplő, még mielőtt alakját a kamera rögzítette volna. Swetz olyan ember, akinek még sohasem kellett döntenie sorsa alakulása felett. Alighogy elérte a kamaszkor határát, vállára dobták a fából készült le- ventepuskát, fejébe tollas Bocskai-sapkát nyomtak és elindították rövid télikabátjában, régi korcsolyacipőjében a frontra — tehát mások döntöttek sorsáról, A hadifogságban a fran cia asszony őt választja há zimunkásnak; ismét csa' róla és beleegyezése nélkül döntöttek. Ügy tűnik beleszólása nincs semmibe s passzív szereplője les- csupán az eseményeknek De végeredményben a sor: mégis válaszút elé állítja elkerülhetetlenül megérke zik a döntés pillanata: vá lasztania kell a francia ta nya és az otthon között.. Érdekes, bonyolult aló' a női főszereplő, Améli- aki megismeri a fiút és kö zömbössége, sőt az eltec ség iránti gyűlölete is te kozatosan enyhül. Érlelődik a rokonszenv. És a szánalom érzése lassan szere? ( vétett a szokás ellen, megszólták. Moravecznének eszébe sem jutnak a hajdani ti- ilmak. Felszólal a termeli értekezleten, taggyűlé- ;en is, ha van mondanivalója. Számára így természetes. Bizonyos vagyok, hogy gyermekét is a munka és a szorgalom tiszteletére neveli. Mire e sorok megjelennek, talán már megérkezik a vart jövevény. Búcsúzáskor férjétől tudom meg, hogy Katalin „mellékesen” szakközépiskolában tanul, két év múlva érettségizik. Tréfásan korholtam, miért hallgatott erről. — A lényeg az, hogy az érettségi után is itt szeretnék maradni a gazdaságban, ezt megírhatja. Hcllai Nándor lemmé alakul át. A rendező érti és ismeri ezt az alakot: a játék cselekménye, belső logikája alapján az ösztöneire, vágyaira hallgató asszonytípusból felépíti annak a nőnek a jellemét, aki érzésekkel van megverve és megáldva. „A francia tanya” tulajdonosa, Madame Bertin, erős, öntudatos, kemény kezű asszony és anya. Fia halála lelkileg összetöri, de az ősi törvény azt parancsolja, hogy férfi is legyen a háznál. Swetzet nem azért veszi magához a fogolytáborból, hogy Amélie-nek férjet szerezzen, hanem egyszerűen munkaerőre van szüksége, öt is megindítja az éhség szörnyű látványa, talán itt érinti meg először a háború közvetlen élménye, hiszen fia haláláról csak hírt kapott. Az egyszerű parasztasz- szonynek a föld, a gazdaság volt a mindene. Szemünk láttára alakul át. Már nem a hasznot nézi, eddig ismeretlen érzések érlelődnek benne, kapcsolatba kerül a külvilággal és felelősséget érez. Elvesztett fia helyébe lép az élő, akit az emberek és a törvény előtt fiává fogad és aki a játék csúcspontján teljesen átveszi a halott szerepét az anya szívében. Radó Gyula egy-két jellemző vonással állítja elénk a mellékalakokat. Ráismerünk a „Százados úr” öntelt úrhatnámságára, amint kibújik a „tolmács” álarca Műanyag szemüveglencsék gyártását kezdik meg jövőre a MOM mátészalkai gyárában. Az amerikai gyártási technológia megvásárlásáról szóló szerződést a napokban kötötte meg az Elekroimpex Külkereskedelmi Vállalat. A műanyagból öntött, különleges hőkezelési eljárással készített lencsék törhetetlenek, súlyuk pedig alig egynegyede az üveglencsékének. Mivel az új eljárással a legbonyolultabb lencséket is el lehet készíteni, az újdonságnak elsősorban a különleges, kombinált, nehéz üveget viselők örülnek majd. alól. Megelevenedik a mindent unó hivatalnok, a munkáját fásultan végző elöljáró alakja is. Felvonul a szereplők seregében a háború borzalmaitól már érzéktelenné vált orvos, a bonyolult lelkű Babai nevű katona, akinek egyetlen célja a „túlélés” és mégis elindul a biztosból a bizonytalanba, az ismeretlen felé. Radó Gyula a szereplők jellemzése á' al kérdezi: miért van az, hogy egyesek könnyebben tudnak új hazát találni, új otthont elfogadni? És kik azok, akiknek a számára súlyos gondot és terhes döntést jelent a haza és otthon felcserélése? A rendező felelősségtudatát érzem kicsendülni a kérdésekből. Ezért vállalkozott rá, hogy a könyv lapjairól átplántálja ezeket az embereket a képernyő szintén kétkiterjedésű, de mégis sok dimenziós síkjára — sok millió ember számára. Ezeket az embereket meg akarja mutatni a nézőknek, nemcsak külső mivoltukban, nemcsak a cselekmény konfliktusaiban, hanem belső életük I tükröződésében, a láthatatlan lelki folyamatok vetü- Ietében is, bármilyen nehéz ezt a képernyőre kisugározni. Ezért rögzítette írásban — hogyan képzeli el a szereplőket. A Francia tanya című tv- játékot néhány hét múlva tűzi műsorra a televízió. Scnyi Imre A fiatalok Madame iV-rtin ’"záhnn Agues Kivel ele Egy tv-íilm születése Az Alföld festője Bozsó János 50. születésnapiára A Kecskeméti Lapok-ban | az 1948-as esztendőben egy hír jelent meg: „Bozsó János növendéknek díszoklevelet ítélt a zsűri. Ha lehet egy fiatal tehetségnek jövőt ígérni: akkor ez ő. Meglehetősen friss tájképei visszatükrözik a lelkes törekvésben is magabiztos embert. Sok-sok munka és szép eredmény vár rá.” A bizalom és az eredményeket ígérő jövőjóslás beteljesedett. Bozsó János negyedszázados pályája tényleg sok sikert hozott, s a díszoklevelet tehát arra érdemes ember kapta meg. Ez a két és fél évtized azonban nemcsak müvészehogy tulajdonképpen ez népszerűségének titka. Nevezetesen az, hogy képei a homoki ember leikével azonosulnak és mind-mind róla és a környezetéről beszél. Képeivel, kiállításaival már végigjárta a megyét, de tájunk szépségeit bemutatta szinte az egész országnak. S bármerre is voltak képei, kit ne ejtett volna még a Hajósi pincesor, a mélykúti Nagyhangos utca, a Sugovica idill- je, a pusztítást ígérő, de mégis fenségeset mutató áradó Tisza, vagy éppen moszkvai, leningrádi toll* | tét, hanem az érett emberré válását is párhuzamosan magával hozta: Bozsó János ötvenesztendős. A művész életében ez a fél évszázad tele volt fiatal kora sokszor megalázó nehézségeivel, küzdelmeivel. De később nerp szűkölködött sikerekben sem. A valamikori libapásztorról, majd „rangosodva”, tehénőrző fiúról, az ötvenes évek elején újra olvashatunk. „Szép alkotás a kiállított tájképek között Bozsó János „Tavaszi délután” című kis méretű vászna. Ez a kép Bozsó legelőnyösebb tulajdonságait és fejlődő, összefoglaló komponáló készségét mutatja. Eme legharmónikusabb képe mellett azonban többi festményeit általában a sötét tónusok felé vonzódás és az útkeresés, bizonyos stagnálás, az eddig alkalmazott módszerek ösz- szefoglalása jellemzi.” Ez az írás nem vállalkozik arra, hogy felölelje Bozsó művészi pályafutását és legkevésbé arra, hogy értékelje is azt. Ez az esztétikusok, a képzőművészeti kritikusok és történészek dolga. De azért azt mégis ki kell mondjuk, hogy Bozsó az Alföld, pontosabban a Duna—Tisza köze művészeként kezdte pályafutását és ezt az utat járja mind a mai napig. Hűséges maradt szülőföldjéhez, ahhoz a tájhoz, ahol emberré nevelődött, a tanyavilághoz, annak ábrázolásához, amelynek napsütésben, fehéren izzó falait megszokta a szeme, a jegenyesorhoz, ami a dűlő- utakat szegélyezte, a szárkúphoz, a boglyához, s mi Íven szeretettel festette a birkanvnjat. a krumplivető cpbert is. Minden elkéoze lé^ét. m^oiátását élethű színekkel vi(te ecsetjével a vászonra- Ügy gondoljuk, rajza!, akvarellje!, amelyet 1959-ben készített. Egyik legnagyobb sikerét az 1957-es októberi kiállításán érte el, amelyet Buzi Barna szobrászművésszel együtt rendeztek. Az Esti Hírlap ezt írta róla: . .romantikus alaphangja, színvilága az alföldi parasztfestők, Koszta, Rudnay tájfestészetével rokon.*’ S egyáltalán nem véletlen, hogy utána a Nemzeti Galéria számára Pogány ö. Gábor nyomban négy képet vásárolt a művésztől, amelyek közül a Veranda című híres festménye megjárta az antverpeni világkiállítást is. Sokan, sokat írtak rólaí Mátyás Ferenc, a jeles költő, a kecskeméti táj festőjének nevezte. Oelmacher Anna, a kiváló esztéta, Bo- zsó grafikai kiállításán így állt a művész mellé: „Bo- zsó János műveit a haladó magyar művészek javába sorolhatjuk, mert valósághű, formanyelve közérthető, művészi módszere lendületes, tehát realista minden ismérvével.” Az Élet és Irodalomban Jankovich Ferenc tollából olvashattuk: „Kiállításán látott képei arról győztek meg, hogy ő a vidék kereteiből már régen kinőtt országos rangú tájképfestő. akit jobban meg kellene becsülnünk! Csak igazi festőknek van egyéni tónusuk, jellegük és ilyen az övé is.” Bozsó János művészetét tiszteli és megbecsüli a megye és az ország közvéleménye, és életének fél évszázados fordulóján kívánjuk neki és kérjük is tőle, hogy még sok szép művel gazdagítsa a magyar képzőművészetet.- r - I
