Petőfi Népe, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-24 / 303. szám
A PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE KÖSZÖNTŐ Kiskőrös várossá nyilvánítása alkalmából e külön- szám vezércikkében helye volna mind a hivatalosan józan, tudományosan tárgyilagos, mind az érzelemtől túlfűtött, patetikus szavaknak. Úgy érezzük azonban, hogy azok mégiscsak „nagy szavak” lennének a történelmi esemény méltóságához és bensőségességé- hez képest. Egy „reprezentatív” személy, vagy cikkíró jókívánságainál összehasonlíthatatlanul gazdagabbat nyújtunk Kiskőrös város népének, ha ezt az egész mellékletet ajánljuk ünnepi köszöntőül. Benne van ebben minden, amit egy köszöntőben — szükségszerűen néhány díszes, de mégis általánosan hangzó mondatba szoktak tömöríteni. A „KISKÖRÖS”-ben olvasható, múltra visszaemlékező, napjainkkal foglalkozó, s már a város jövőjére is szemléletesen utaló írások, a helység legnagyobb fiainak képmását a mának, jövőnek megőrző fényképreprodukciók, a szabad élet alkotásairól, létesítményeiről, mai életünkről nemesen tanúskodó fotók — mind, mind íróik, készítőik köszöntései, jókívánságai megyénk új városa alprajá- nak, nagyjának. Szívük legmélyéről jöttek a szavak, — ezt az írások meleg hangja meg- cáfolhatatlanul bizonyítja. Az itthon élők, s Kiskőrösről elszármazottak úgy beszélnek a szülőföldről, miként azt a Legnagyobb Fiú oltotta beléjük gyönyörű verseiben. Ügy szeretik a szűkebb hazát, hogy tudják: annak sorsa egyetlen pillanatra sem választható el a nagy haza, az ország sorsától .De Petőfi és a későbbi forradalmár-utód Ligeti élete példáján azt is megtanulta Kiskőrös népe, hogy más népek hazáját is szeretni, becsülni kell, mert enélkül a magunkét se szerethetjük igazán. Olvassa hát, s úgy őrizze meg Kiskőrös város lakossága ezt a róla, neki összeállított újságot, mint ünnepi köszöntőt. Az egyik régi dátum, amire a Kiskőrös és tájainak múltjára utaló könyvrészlet felhívja a figyelmet: 1718. S az utolsó évszám: 2000. Erről pedig a város általános rendezési tervét tárgyaló —, s a nagyközségi státusban utolsó — rendkívüli tanácsülés tudósítása beszél... A két évszám között micsoda történelem! Erről szólnak a mai történelmi alkalomra nyomtatott írások. Bennük olyan „munkatársak” gondolatai, érzései, mint Petőfi, s Ligeti. Együtt a ma élők soraival. Mit mondjunk még... A kiskőrösiekkel együtt vagyunk büszkék Bács-Kiskun megye legújabb városára, melynek továbbépítéséhez sok erőt, egészséget, örömet kívánunk. 13Í1Ö ikö*S«l PETŐFI SÁNDOR: HAZÁMBAN Arany kalásszal ékes rónaság, Melynek fölötte lenge délibáb Enyelgve űz tündér játékokat, Ismersz-e még? oh ismerd meg fiad! Rég volt, igaz, midőn e jegenyék Árnyékain utószor pihenek, Fejem fölött míg őszi légen át Vándor daruid V betűje szállt; Midőn az ősi háznak küszöbén A búcsú tördelt hangját rebegém; S a jó anyának áldó végszavát A szellők már régen széthordozák. Azóta hosszú évsor született, Es hosszú évsor veszte életet, S a változó szerencse szekerén A nagy világot összejártam én. A. nagy világ az életiskola; Verítékemből ott sok elf oly a, Mert oly göröngyös, oly kemény az út, Az ember annyi sivatagra jut. Ezt én tudom — mikép nem tudja más Kit ürömével a tapasztalás Sötét pohárból annyiszor kínált, Hogy ittam volna inkább a halált! De most a bút, a hosszú kínokat, Melyektől szívem oly gyakran dagadt, Es minden szenvedés emlékezetéi Egy szent öröm könyüje mossa szót; Mert ahol enyhe bölcsőm lágy ölén Az anyatejnek mézét ízlelém: Vidám napod mosolyog ismét reám, Hű gyermekedre, édes szép hazám! A Petőfi-táj „... puszta ám igazán a puszta...” A magyar földes néprajzból, s a magyar történetíróktól tudjuk, hogy a puszta magyar síkság nem a természet, hanem a mesterség terméke. Mégpedig a leggondosabb mesterségé: a háborúé. Vagyis a török hódoltságé, amelynek nyomát mindmáig hordja... Ebből a képből épp az emberek megtelepülését minden más földi lény megtelepülésétől elkülönböztető jegye: az építészet hiányzik. Kiskőrös terepe 1718-ig betelepíthetetlen ingovány, amikor is Vattay János és István földesuraságok, mindenféle kedvezmények ígéretével, nyakas kálvinista magyarok helyett szelíd, evangélikus szlovák jobbágyokat telepítenek be az uradalmaikba. Az új község még jóformán élni sem kezdett, amikor fejlődését a vallásüldözések megakasztják ... Némi könnyebbséget csak a József császár által kiadott vallástürelmi pátens hozott... Mire a község fellendül, vásári szabadalmat nyer, s mezővárossá lép elő. Ötezer lakója hat pusztát bérel az uraságtól... : Tabdi, Csengőd, Kaskantyú, Kisbó- csa, Szűcsi és Tázlár. A messzi kiterjedt határért 1808- ban 12 000 forint haszonbért fizet a dolgos lakosság. Mégis, hiába váltják meg magukat a jobbágyok 1842-ben az úri szolgálat alól. s hiába élnek immár több mint száz éve biztonságban, hogy mind-mind új területeket vásárolva szélesítsék ki a határt, a város képe és társadalma is, mind mai napig magánhordja a múltjának dúlt nyomát. „Lakói — írja a város mo- nográfusa: Zoltán János —a település lázában, s a vallásüldözéstől való örökös rettegésben nádasok mellett, minden rendszer nélkül, kusza összevisszaságban építették fel sárból és vályogból vert, s zsúppal és náddal fedett apró házikóikat. Az építkezésben semmi terv- szerűség, ezért alkotnak ma is olyan zegzugos labirintust kiskörös utcái. Szűk kis sikátorok szeldesik ke- resztül-kasul még a város belső övezetét is. s a girbe- görbe utcák szeszélyesen kígyózó, s egymásra torlódó hálózatában bizony vajmi bajos, sőt nehéz az eligazodás.” (Részlet: Hatvány Lajos: így élt Petőfi c. művéből.) A Magyar Nípkő/.tábasújí ■ Elnöki Tanácsának (jtatározatai A ÍIíiíí) ur éji kosi ií r *»n sűi* ülnöki Taitiírsáitttk Mi/IÍ>72. «rónili i liaiározaln Kiskörös, nagy község várossá .szervezéséről- A szervezeti változás végrehajtásának ídy pontjai Kiskőrös esetében Az új művelődési otthon. KISKOROS
