Petőfi Népe, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-24 / 303. szám
1ST!, december 24. vasárnap T. oldal äfc - “ Vi A tiszakécskei diákotthon Szitakötő bábegyüttesének esemény naplóját lapozgatom. Egy bejegyzés ez év június 24-ről: „Ti- szakécske számomra tegnap óta fogalom! Tiszta, gyökeréig magyar, zenében, dramaturgiában ösz- szeforrott előadással bűvöltek el. Szokolay Sándor.” Láttam és hallgattam legújabb műsorukat, a Lét- rácskát és a Kicsi vagyok én-t. A közeljövőben, a televízió Játsszunk bábszínházát! című adásában szerepelnek ezekkel a kedves kis darabokkal a tiszakécskei bábozó gyerekek, Nagyon sokan régi ismerősként üdvözölhetik őket, hiszen már harmadszor vesznek részt a televízió bábfesztiválján. Az első kettőn Aranyparaván díjat nyertek. Én biztos vagyok benne, hogy most is a legjobbak között lesznek. Eszes Emma, az egyik alapító most harmadikos a gimnáziumban. — Még most is előttem van, amikor először láttam bábjátékot. Géza bácsi az egyik este elmesélte és eljátszotta a Három szegény szabó legény-t A paraván egy pokróc volt... — Tulajdonképpen mi az a paraván? — kérdem Emmától. — A bábozók színpada. F°v Eal. ami fölött mozog- n r.V, játszanak a bábfigu- r í. mögöttük pedig a báb- j .tékosok. \ kís kitérő után foly1 .us. az emlékek felidé- > :t. — Nagyon tetszett nei .ink a dolog. És egyszerre < -nk azt vettük észre; egy i kapcsolódunk a játékba, mindenki énekelt, mondta a szöveget... És a következő „esti mesét” már mi adtuk elő... A Szitakötő vezetője dr. Tóth Géza, diákotthoni igazgató, az Oktatásügy kiváló dolgozója. Vezetője... de nemcsak az Dramaturg, szövegíró, rendező, forgatókönyvíró, szerkesztő és bábtervező... S ha férfihangra van szükség a darabban, még játszik is. Mindig a paraván mögött van, együtt izgul a gyerekekkel. — Én mindig hittem, hogy a tanyai gyerekekben ugyanazok a képességek rejtőznek, mint a városiakban. Amikor megalakult itt a tanyai kollégium, sokat töprengtem, hogyan lehetne ezeket a zárkózott, félénk kis emberkéket, hogy úgy mondjam, „felrázni”. A bábozást találtam a legjobb eszköznek. A báb sikere nagy élmény volt a gyerekeknek, önbizalmat adott nekik. A bábozáshoz kézügyesség kell, beszélni, énekelni, verset mondani. A bábozás közben tanul a gyerek, s már nem „vész el” a világban ... Az együttes 1967-től minden évben részt vett a Bács-Kiskun megyei báb- fesztiválon, mindannyiszor aranyoklevéllel jutalmazták őket. 1967-ben és 1969- ben Aranyparaván díjat nyertek a televízió báb- fesztiválján. Szerepeltek Kecskeméten, Kiskunhalason, Békéscsabán, Debrecenben, Szegeden, Budapesten. Műsoraikat bemutatták Csehszlovákiában és Jugoszláviában is. s az ottani közönség előtt is nagy sikerük volt... Néhány emlékezetes bábjátékuk címe: Kisze játék, ez a helyi népszokások feldolgozása alapján készült darab, az első siker az ország nyilvánossága előtt... És a többiek, a falu végén kurta kocsma, Arató ünnep a Tisza partján, Mit játsszunk, lányok?, A didergő király... — Az amerikai légierő ismét kiterjesztette egész Észak-Vietnamra bombázásait. Hanoi egyes kerületeit súlyos támadások érték ... Amint a bemondó hangja elhalt az éterben, Gyapjas Péter, a Lajosmizsei Vízgépészeti Vállalat technikusa komor arccal kapcsolta ki rádióját. Nehéz szívvel indult az üzembe, s útközben felelevenedtek benne az emlékek. Még egy éve sincs anmég egyikük sem járt. Azután szép feladat a sokat szenvedett népnek segíteni, és megtanítani őket a la- josmizsiek tudományára. Február 16-án ültek repülőgépre. Moszkva—Teherán—Kalkutta—Bombay— Rangoon—Vientiane. Amiről eddig csali olvastak, vagy hallottak, most — ha csak egy-egy villanásnyira is — feltárult előttük. Hanoiban nagy szeretettel fogadták őket. Mindazok — akikkel később együtt dolA diákotthonban száztizenöt tanuló lakik, köztük huszonnyolc gimnazista. Vannak, akik a bábozás kedvéért iratkoztak tiszakécskei gimnáziumba, hogy továbbra is együtt játszhassanak. Néhányuk a nemrégen alakult „felnőtt” bábcsoport tagja. Másodszor is alapító tagok lettek... És tanulmányi átlaguk 0,8-del jobb, mint a gimnázium átlageredmé nye. S amire az egész csoport büszke, kicsinyek é" nagyok egyaránt: a Szitakötő tagjainak iskolai átlaga 4,1. Ez talán nem is meglepő, hiszen a bábozás során rengeteg tanulási, gyakorlási alkalom adódik. A próbákon olvasási és beszédgyakorlat, éneklés, a bábkészítéskor politechnikai képzés... És persze a sok-sok élmény, amihez az utazások, vendégszereplések során jutottak. Hanoi utcarészlet A „kelléktárban” pihennek a bábok. Telizsák király, Nyakigláb királyfi, a szüreti ünnep Pikulása és az öregbíró, a szőlőgyö- kér-lovak és a szalmafo- nat-lányok... Némelyikük már kissé kopott, „viharvert” — de élnek mind, továbbélnek a tiszakécskei kollégistákban, akiknek már annyi örömöt hoztak. Kontra György nak, hogy öten — Bánvölgyi István technológus, Gajdácsi Károly, Pintér István lakatos, Kislőrincz Béla hegesztő és jómaga — kiléptek az igazgatói iroda ajtaján. Ókét szemelték ki arra, hogy Vietnamban összeszereljenek, felállítsanak és üzembe helyezzenek egy kétszáz köbméteres hidroglóbuszt, egyúttal megtanítsák erre a munkára a vietnami kollégákat. Ilyen távol — a földgolyó másik oldalán — v feladatokat megosztottuk egymás között. Schön e t társ a kereskedők és értelmiségiek között végzett a ; ts”'0s-szervezö munkát. Én az iparosok, felesegem r. n. Gál Károly és Kiss Pál a szegény parasztok, \ ró? Lajos pedig az ifjúság körében. Schön elvtárs Ifi .2 tavaszán visszatért a fővárosba, de továbbra is gvakran visszajárt. A sejt vezetését nekem adta át... Nagy eredménynek számított, amikor a sejttagok száma 15-re, majd 21-re növekedett. Röplapokat terjesztettek, elsősorban a Thököly, a Pozsonyi és Petőfi utcákban, később Kiskőrös környékén is. 1932. május 1-re a járás nagy részét ellátták röpiratokkaL Ez azonban nem maradt megtorlatlanul. D okumentumokat, másolatokat tesz elém Bíró elvtárs. Például a királyi ügyészség 108—006 1931. k. ü. számú vádiratát: „...azzal vádolom, hogy Schön Rezső, Bíró Antal és Vörös Lajos 1931— 32. években Kiskőrösön a KMP kiépítésére ét megszervezésére, tehát az állam és a társadalom tör- vény es rendjének erőszakos felforgatására és megsemmisítésére, különösen a proletár néven ismert társadalmi osztály kizárólagos uralmának erőszakos létesítésére irányuló mozgalmat kezdeményeztek és vezettek...” Maid a Pesti Hírlap 1933. február 3-i számának 26. oldalán, a Törvénykezés rovatban A Kiskőrösi kommunista szervezkedés cím alatt olvasom: „ — A törvényszék megállapította a szökésben levő Schön Rezső budapesti cipőfelsőrészkészítő bűnösségét, de tá- voHétében büntetést nem szabott ki. Bíró Antal pos- tak^zbesítő másfél évi. Vörös Antal nyomdász 1 év 4 hónavi. Gál Károly földműves 10 hónapi, Bíró Antalné 6 hónapi fogházbüntetést kapott...” — A fogházból egy napon szabadultunk Vörös Lajos p'vtíirssal — emlékezik ismét Bíró Antal. — Még az- nao a Hűvösvölgyben találkoztunk Hámán Kató és Tóth Gvörgv elvtársakkal. Ekkor csak az egyéni agitáló folytatására kaptunk utasítást. A sejtmozgalom azért fennmaradt, de ezután csak a velünk együtt leh"kott elvtársakkal tartottuk a kapcsolatot A börtönből szabadult kommunisták nagyon nehéz helyzetben voltak. — A postára nem mehettem vissza — magyarázza Bf”ő bácsi. — A szakmámban nem mertek alkalmazni Ismerőseim, sőt rokonaim is elfordultak tőlem. nv5« az utcán i« elkerültek. Féltek. Végül is kénytelen voltam „olesójános” asztalossegédként éhbérért dolgozni Nvomorűs<»osan éltünk... 1014 tavaszán Kiskőrösről Gróf Dezsővel együtt Bíró vpi^k AisőV<Sn+ in+pT-rtZ'^+Zhorha. A kis — n + i-öfalfA ceorifiet Bíró néni töri meg. És szinte újraéli • férje internálását követően rászakadt nehéz, küzdelmes Időszakot. A sok veszéllyel járó agitáclós munkát, az összejöveteleket a Csuvárkakútnál, a budapesti elvtársakkal fenntartott kapcsolatot, férje tartózkodási helyének felkutatását, önkéntes jelentkezését a nagy- kanizsai internálótáborba, ahová üzenetet is vitt férjének és elvtársainak a párttól. — Amolyan mindenes lettem, főztem, takarítottam ott. Amikor megszökött a pák, nekem kellett naponta negyven kenyeret dagasztanom, puszta kézzel... Október elején a rendőrség hazabocsátott, nem maradhattam a tábor környékén sem. Azokban a napokban a Vörös Hadsereg már közeledett Kiskőröshöz. Nehezen vártam a megérkezését. November 3-án egy kiskőrösi ember, Szamosvölgyi nevű temetkezési vállalkozó keresett fel egy szovjet katonával, mondván: „Ez az elvtárs kommunisták felől érdeklődött, nekem maga jutott eszembe először ...” Így lettem a szovjet városparancsnokság megbízottja. December 20-án megalakult a kommunista párt Kiskőrösön, az egyik alapitó tagja voltam... Ismét Anti bácsi veszi át a szót: — 1945. január utolsó napján tértem haza a párt segítségével, nagyon legyengültem Néhány hétre ágyba kényszerültem. Aztán a pártmunkám a bizottságok megalakulásával kezdődött. A nemzeti bizottságon kívül létrejött a szakmaközi bizottság és a képviselő testület, a járási titkárság, valamint a termelési- és a járási igazoló bizottság. A földosztó bizottság elnöke például R. Tóth András volt... Bíró Antal a felszabadulás után pártiskolát végzett Nyíregyházán, később ugyanannak az iskolának a vezetője lett. Dolgozott a népművelésügyi minisztériumban, volt személyzeti főelőadó a Természet- tudományi Múzeumban. Tevékenykedett bírósági ülnökként, számtalan tanfolyamot vezetett, megbízatásainak számát meg sem tudná mondani. Kitüntetéseket mutatnak. Szocialista Hazáért, Szocialista Kultúráért, Munka Érdemrend, Szocialista Munkáért... A legnagyobb jutalomnak mégis azt érzik mindketten, hogy nem küzdöttek hiába, álmaik valóra váltak. Evek óta nyugdíjasok. Az idő halad felettük, de lelkesedésüket, szellemi frisseségüket megőrizték- Egyetlen kis szobájuk van, de nagyon elégedettek. — Öröm nézni a boldog családokat, a sok tehetséges fiatalt! — mondják szinte egyszerre. — Amikor hazalátogatunk Kiskőrösre, a fejlődésnek mindig újabb jegyeivel találkozunk. A jubileumi ünnepségeken szeretnénk ott lenni mi is, és gratulálni Kiskőrös szorgalmas népénekl Körösi Ilona goztak — ott várták a kis jmagyar csoportot a repülőtéren. Pár perc múlva úgy érezték, mintha réges- régen ismerték volna vietnami munkatársaikat, pedig még tolmácsuk sem volt. A szálloda, ahol elszállásolták őket. európai színvonalú ellátást nyújtott. Arról volt egyébként nevezetes, hogy itt írták alá annak idején a francia— vietnami fegyverszünetet. Munkájuknak mindig sok nézője is akadt. A víztornyot egy új városrészben állították fel, amelyet Moszkvában é* Budapesten tanult vietnami építészek terveztek. Az arra járók pedig nagy érdeklődéssel figyelték a hidroglóbusz felállítását, hiszen ilyet még sohasem láttak. Sok kedves epizód is lejátszódott ilyenkor. Történt lították őket a magyarul tudók, s érdeklődtek, milyen most az élet minálunk. A munkával szépen haladtak. A vietnami munkások és szakemberek nagy figyelemmel sajátították el a hidroglóbusz-szerelés és üzemeltetés minden csín- ját-bínját. A munkaidőt a helyiek úgy osztották be, hogy a déli órákban nem dolgoztak, mert nagy volt a meleg, és főleg a 90—93 fokos páratartalom miatt kellett pihenni. A vietnami háziasszonyok — akik egyben dolgozó nők is — ilyenkor készítenek ebédet, s látják el a családot, mert ott nincs még bölcsőde, meg óvoda. A bombázás? Igen! Hetekig úgy éltek ott Hanoiban, hogy nem is tudták, mi az a háború, csak a rádió hírei számoltak be a déli határszélen lejátszódó eseményekről. A főváros is élte a maga viszonylag békés életét. Április 16-án, — hosszú idő után — ismét megszólaltak a szirénák. Ezen a napon hat Phantom típusú vadászgép levegő—föld rakétákkal lőtte Hanoit. Vasárnap volt, nem dolgoztak, az utcát járták. Az apró termetű vietnamiak részére készült egyszemélyes óvógödrökbe nem fértek be, a falak mellé húzódtak. A bombázások tehát újrakezdődtek. A fő célpont Haiphong kikötője volt. Vietnami barátaik — minden eshetőséget számításba véve — kérték, gyorsítsák meg a munkát, s erre ők is megtettek minden erőfeszítést. Valóban akkor már napok alatt elkészültek. Mint kiderült, a vietnamiak értük aggódtak. Május első naniaiban volt a búcsúest. Ünnepelték őket, meg a működő víztornyot. Még öt volt belőlük a szállítás alatt. de azokat már vietnami barátaik szerelik össze. A mi fogalmainkkal el sem mondható, ahogyan köszönték a segítséget. Mind az öten úgv érezték, ilyen meghatottak még sohasem voltak, s egyben azt is érezték, hogy bombázni lehet Vietnamot, de legyőzni Vietnamiakkal együtt szerelik a hidroglóbusz lábazatát. (Gyapjas Péter felvételei) egyszer, hogy a helyszínen vitattak meg egy műszaki problémát. A tömegből egy hang helyeselni kezdett — Ügy van! Ügy van! — Kiderült, hogy egy hazánkban járt vietnami akart kedveskedni nekik magyar nyelvtudásával. Máskor Pintér Pista sapkát akart vásárolni az áruházban, de sehogy sem tudta megértetni magát az eladóval. Egy lány segített neki. aki Budapesten járt egyetemre. Az utcán egyébként sokszor megszét nem. Repülőgépük május 6-án szállt le a Ferihegyi repülőtéren. Gyapjas Péter még mindig az emlékek hatása alatt lépett be a gyár kapuján. Hogy miért, ki tudja, ott találta Gajdácsi Károlyt Kislőrincz Bélát. Pintér Istvánt, Bánvölgyi Istvánt is egy csoportban. Tompa hangon kérdezte: — Hallgattátok a rádiót'’ Végtelenül szomorú, né ma fejbólintás volt a vá lasz. Nagy Ottó A játék örömei Tizenkét hét Vietnamban
