Petőfi Népe, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-03 / 285. szám

1972. december 3. • PETŐFI NÉPE • 3 Ajándék szobrok Üj szobrokkal szépül Bács-Kisikun megye: közöl­tük pontosan tíz hete. A gyors intézkedéseknek kö­szönhető, hogy mai számunkban több, új helyére szállított műalkotás fényképét közölhetjük. A gyara­podás mindig örömet kelt, ha váratlan, kétszere­sen is. A köztéri szobor nem olcsó mulatság. A tanácsok évekkel előre meghatározzák a képzőművészeti igé­nyeket. Mi is tájékoztattuk olvasóinkat, hogy 1972- ben milyen szobrok felállítása várható. Kellemesen csalódtunk, helyesbítenünk kell korábbi adatainkat, többet kaptunk a vártnál. Ez év nyarán dőlt el véglegesen, hogy az Országos Mezőgazdasági Kiállítást átköltöztetik. A megyei pártbizottság vezetői javasolták, hogy a kertészeti kultúra fejlesztésére oly sokat áldozó Bács-Kiskun- ban helyezzék tel a „feleslegessé vált” szobrokat. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium egyet­értett a kérelemmel. Dimény Imre miniszter szemé­lyesen közölte a kedvező döntést... Most már rajtunk a sor. Becsüljük meg ezeket a kitűnő alkotásokat, a tanácsok gondoskodjanak a szobrok jellegéhez illő környezetről. Képünkön Megyeri Barna: Facsemete-ültetők című szobra látható, melyet Kecskeméten, a Kertészeti Főiskola udvarán helyeztek el. —í —r Könyvtár fiataloknak Régi kívánságuk teljesült a tassi általános iskola tanulóinak. A köz­ség összefogásából a régi iskolá­ban egy szobát alakítottak át könyvtárrá, amelyben csaknem kétezer kötet könyv szolgálja a tanulók művelődését. A kunszent- miklósi gimnáziumtól 500 kötetet kaptak ajándékba a könyvtár bő­vítésére, s az úttörőfoglalkozások után — ez a kölcsönzési nap — nagy a forgalom a könyvtárban. Havonta mintegy 600 kötetet kölcsönöznek. Az alsósok főleg a mesekönyveket kedvelik, az 5—6. osztályosok a kalandregényeket és az útleírásokat, míg a 7—8-osok a mai modem regényeket kölcsön- zik. Szép számmal megtalálhatók a könyvtárban a technikai köny­vek és a történelmi regények is. Sz. F. Működik a városföldi kombinát ‘~n» i i— • Naponta kilencven vagon szemes kukoricát képes megszárítani a városföldi kombinát gázfűtéses Monszunt típusú berendezése. (Kovács János felvétele.) Tévedés ne essék. . . Nem tudom, ki hogy van vele. de én mindig szinte áramütést ér­zék, valahányszor efféle birtokosi fogalmazással találkozom: „az én téeszem, hivatalom, gyáram, vál­lalatom”, sót dolgozóim, munká­saim ...” És, sajnos, elég gyakran találkozom ilyenekkel a legkülön­bözőbb jelentésekben, beszá­molókban, hallom értekezleteiken, egyéni beszélgetések során. S mi több. a közelmúltban a tévé kép­ernyőjéről nézett velem szembe egy ilyen „birtokos”, aki az egyéb­ként okos nyilatkozatában a kö­vetkező mondattöredékkel kólin- tott fejbe: „...negyven dolgo­zóm ...” Nyomban ellenszenvessé vált a nyilatkozó, egy eladdig szimpatikus férfiú. Igen, azt hiszem elsősorban a nagyképűség ilyen ..tulajdonosi” fogalmazásban való megnyilvánu­lása váltja ki az emberben azt a Bács-Kiskun megye északi felé­nek a legnagyobb kukorica-ter­mesztő és sertóshizlaló társulása, a városföldi, a napokban meg­kezdte a munkáját. November második felében az elkészült épü­letekben elhelyezték a tenyészál­latokat. A telep a jövő év máso­dik felében dolgozik majd teljes üzemben, amikor a hiányzó léte­sítményeket is tető alá hozzák. A városföldi közös üzem, ame­lyet az állami gazdaság, a kiskun­félegyházi Egyesült Lenin és a Vö­rös Csillag Termelőszövetkezet alapított, évente negyvenezer ser­tés hizlalására alkalmas. Tevé­kenysége kibővül, amint átveszi a ZöLdségtermesztési Kutató Intézet vágóhídját, amelyben a felújítás után tízezer sertést lehet feldol­gozni évente. Magyarországon félezer élelmi­szer-gazdasági társulás van. Ebből ötvenhárom Bács-Kiskun megyé­ben működik. Az összehasonlítás­ból kitűnik, hogy szűkebb hazánk gazdasági vezetőinek egy része idejekorán felismerte, ha egyesí­tik. anyagi erőforrásaikat, korsze­rű nb termelési eszközöket tudnak dán, a terménytároló tornyokat spanyol cég gyártotta, szállította. A szerelést a kecskeméti és a szói­don, s ez lesz a megyében talán az első ilyen üzem, amelyikben túlnyomórészt nók kapnak mim Az olvasóért Újságíró, szerkesztő, illetve a munkájukat megtestesítő újság számára nem lehet nagyobb öröm, mint baráti kapcsolatban lenni az olvasóval, kiváltani nap mint nap elismerését annak a politi­kának a kifejezésre juttatásával, amelynek szolgálatába szegőd­tünk, A megyében huszonhárom éve van párt-napilap, amely lassú fokozatossággal ugyan, de minden túlzás nélkül mondhat­juk: belopta magát az emberek szívébe. A pár^t politikájával azonos tempóban népszerűsödött, és a felmérések szerint ma már több mint százezren olvassák naponta a megye egyetlen sajtó- orgánumát. Azért hangsúlyozom, hogy „napilap”, mert rendelke­zik az igazi kellékkel: a naponkénti viszonylag nagy olvasott­sággal. De nem vagyunk elégedettek. Több olvasót akarunk magunk mögött tudni. Leljen nagyobb visszhangra a megyében a párt politikájának következetessége, őszintesége, „kényes” ügyekben is bátor szókimondása, minden állampolgárban bízó és bizalmat ébresztő politikai „gesztusa”, a népi-nemzeti egység erősítésének szándéka. Tudják mind többen, hogy mit akarunk, hogy milyen szán­dékaink vannak, hiszen egyetlen politikai vagy gazdasági lépés sem öncélú, hanem a népet, az egész társadalmat szolgálja. Tehát túlzásnélküli az igény: legyen több olvasója a Petőfi Népének. Legyen több követője, egyetértője, de adódhat vitatkozója is a megyében zajló eseményeknek. S tegyük ezt a lap oldalaival „egymásbakarolva”, együttmenetelve és értően olvasva azokat. Az olvasás az egyik legnagyobb intellektuális élmény. Ezért gyakorolják egyre többen, no meg azért, mert a szocialista mű­velődéspolitika következményei valósággal kiváltják az írott­nyomtatott betű szeretetét. Az olvasás maradandó élményt nyújt, vissza lehet lapozni a legjobban tetsző cikkeket, olvasmányokat. Nem „vész” el, mint a kép, és nem „száll” el, mint a hang. Többet, emlékezetesebbet és a könyvtár polcain is sokáig őrizhető emléket is nyújt. Ezért olvasnak egyre többen könyvet, újságot, és bár milliók haligatnak-néznek egyszerre rádiót, televíziót, a lapok példányszáma egyre növekszik. Mi más ez, mint honorálása egy következetes pártpolitika naponként nyomtatott ismétlődé­sének, a nép ügyéért való kipróbált élig érkezés ének. Az olvasó mindig elégedetlen, mindig többet akar. Így van ezzel a sajtóagitátor is. Nem könnyű ez a „többetakarás”, de ma egy nagy előrelépés első próbálkozását mutatjuk be. Üj, az eddiginél szebb köntösben megjelenő lapot adunk olvasóink kezébe: az ország első ilyen formátumú, új technikai eljárással készült, színeket is magán hordozó és kézbevenni is kellemesebb napilapját. Ismétlem: új köntöst kap a Petőfi Népe és minden szándékunk az, hogy tartalmában is megújhodjék: még többet tegyen a pártpolitika, a nép szolgálatában. Fokozni akarjuk — a gazdagabb technikai lehetőséget felhasználva — a lap elköte­lezettségét, nagyobb ,,terhet” vállalva magunkra a szocialista építésben, az emberek világnézetének formálásában. Egyre terebélyesedő, hűséges (olykor hibáinkat is megértő) olvasótáborunk kiérdemelte ezt a változást. Kiérdemelte, hogy 11os>. j.-.vt■*•^•*.*^.•■..*■0. ...^p ~ ................... év ben megünnepelt sajtónapnál, és a folyamatos megjelenés pedig egybeesik a lap nevét adó nagy költő 150. születésnapjával, örülünk ennek, és biztatást érzünk az eddiginél még felelősség­teljesebb munkára. Legyen ez az írás alkalom az olvasó, a nyomdász, a terjesztő, a lap mellett dolgozó agitátorok köszöntésére és arra is, hogy mi újságírók az olvasó figyelmébe ajánljuk magunkat. W. D. bízón vas ^r/unütÁai iniiiuz ctixginx icrY ‘‘'éoj' például (akinek nem inge, ne ve­gye magára!) az a tanácsi dolgozó, akire egy szakosztály vezetései bízták, ne lenne tisztában vele, hogy az „osztályom”-ként emlege­tett apparátus egy testület, neve­zetesen a tanácsi végrehajtó bi­zottság szakigazgatási szerve. Mint ahogyan az a vállalati, vagy ép­pen gyárigazgató is — aki egyes szám első személyű birtokosként emlegeti a vezetésére bízott gaz­dasági egységet — nagyon jól tud­ja. hogy a gyár, a vállalat, vagy a gazdaság éppenséggel azoké, akiknek a legjobb szolgálatára hi­vatott, s akiket ennek dacára . ,m unkásaim’ ’ -n ak, ,. d ol gozóim”­nak emleget. S máris előtör a kér­dés: ha tisztában van vele, ha olyan jól tudja, miért nem fogal­maz pontosan? És szinte óhatatlan az újabb kö­vetkeztetés is: lehetséges, hogy a .gyáram, hivatalom, gazdaságom” kifejezés nem éppen helyénvaló vezetési módszert takar? A „bir­tokosi” megnyilatkozás mögött ugyanis könnyen elképzelhető az ellentmondást nem tűrő, hatal­maskodó, kiskirálykodó vezetési stílus. Nem i;s szólva arról, hogy olyan tévedésbe ejthet embereket, amelynek a munkahelyi demokrá­cia, á dolgozók közérzete, végső- soron a termelés látja, vagy lát­hatja a legnagyobb kárát. Mert vajon kinek támad kedve beleszólni — bármilyen bölcsen is tudna — a munkahelye dolgai­ba. ha az igazgatóját a gyár kizá­rólagos tulajdonosi pózában hall­ja, látja tetszelegni? .. . Elnézést az eszmefuttatásért, amelyre egy régmúlt társadalmi berendezkedésből visszamaradt fogalmazási formula szolgáltatta az okot. Lehet, hogy az ennek kapcsán elmondott következteté­sek messzemenőek, túl merészek, esetleg nem helytállóak. Csakhogy épp annyira lehetnek igazak is, s a valóságban megtalálhatók. A szóvátett birtokosi fogalmazás el­lenszeréül — csakugyan valós alappal — a munkások ilyen meg­nyilatkozását lehetne ajánlani: az igazgatóm, az ügyeim intézője ... Csakhogy a munkások« nem iogal- maznak így, mert tudják, hogy kollektív részesei a hatalomnak. Márcsak ebből a tudatból merítve is ülő lenne az egyes szám. első sz?mélyű birtokosi fogalmazásról leszokniuk mindazoknak, akiknek a nyelve gyakran még oly termé­szetesen rájár. P. I. g. i:■SáSág' epffi” ”£' Szúró— ööhc'ői'ót Végezte el a keverő-, a száríitó- . nem, valamint a fémsilók alapo­zását. A két társ — az Egyesült Lenin és a Vörös Csillag Terme­lőszövetkezet — brigádja a kivi­telezője a szociális épületeknek. A tenyésztelep és a hizlalda előre­gyártóit épületelemeit francia, az automata etetőberandezést olasz, a takarmánykeverőt és a nagytel­jesítményű gázfűtéses szárítót Újság Bizonyára arra gondolt a ked­ves olvasó, amikor ezt a vasárnapi lapot kézbevette, hogy talán va­lami tévedés történt. Hiszen ez .nem a megszokott Petőfi Népe! Igaza van! Ez már az új esztendő­től megjelenő Petőfi Népe első be­mutatkozása. Ha egymás mellé te­szi a lap tegnapi és mai számát, meglepő különbséget lát. Feltűnik, hogy nagyobb lett a Petőfi Népe aíLakja, gazdagabb a tartalma. Több fotót és más illusztrációt ad. Pillantsunk kissé a kulisszák mögé: hogyan született a Petőfi Népié új köntöse? Féléves előkészület igazgatója összehasonlítást tesz a gazdaság és a hizlalda között. — A városföldi gazdaságban évente átlagosan ezren, ezerszá- zan dolgoznak. A társulás üze­mében százharmincán találnak munkát, s közülük kilencven fi­zikai dolgozó, többségük szak­munkás. A nyolcórás munkaidő és az iparszerű termelés sok nőt vonzott erre a pályára Városföl­iadja az álla ízdaságét. A társult.' ránt megnőtt az ér­deklődés, k íj jsen azóta, hogy a korszerű t?lep építése meggyor­sult. Néhány szövetkezet latolgat­ja a belépést a jelenleg három gazdaságot tömörítő társulásba, amelyben lehetőségük nyílik a ki- sebb-nagyobb anyagi erőforrások legcélszerűbb kiaknázására. K. A. deklődése sokrétű, ezt látjuk dol­gozószobájában is. Újságíró, ti­pográfus, grafikus tervező. írásai ugyanolyan színesek, izgalmasak, mint a feszes újságban komponált újság oldalai, elegáns, szellemes plakátjai, amelyek mellett nem lehet észrevétlenül elhaladni... Legjobban talán az újságot sze­reti. Nem hitt és nem hisz abban. hogy a tv és a rádió háttérbe szoríthatja nagy szerelmét, a saj­tót. — A tartalom határozza meg a formát — mondja. — Üj gondo­latokat régi módszerekkel nem lehet „leképezni”, nem lehet át­nyújtani az olvasóknak. Nem kell félteni a most hagyományosnak mondott, tehát írott sajtót. Az utóbbi tíz évben 4 ezerről 8 ezer­re emelkedett világszerte a napi­lapok száma. A rádió és a tévé sokszor csak villanásszerű híradá­sai felkeltik a figyelmet az ese­mények iránt. A korszerű sajtó a vizuálisan gondolkodó olvasó szá­mára készít újságot, ezért egyre több az illusztráció. A korszerű = ofszet — A tévé és rádió korában ak­kor válik igazán fontosság az új­ság, ha többet nyújt versenytár­sainál. A magyarázó, a kommen­táló napilapok korszakáiban élünk. Ügy kell az eseményeket közvetí­teni, hogy az olvasó az informá­ciókat könnyen átvehesse. Az ofszetnyomás térhódítása is ezzel magyarázható. Ezzel a nyomtatá­si eljárással a rossz minőségű pia­píron is élesen adhatók vissza a címek, a szövegek és a képek. Az ofszetnyomás a színes tévé korá­ban is megállja a helyét. A Petőfi Népe új formája és nyomdai előállítási módja új fel­adatok elé állította az újság szer­kesztőit, tervezőit és a nyomdát. — Az új Petőfi Népe megjele­nési formájának kialakítása sorén mindig az olvasóra gondoltunk. A szerkesztési módszereket is jafvít- va, továbbfejlesztve, a korszerűbb napilap megteremtése volt a fő feladat. A beszélgetés közben érkezik meg Budavári Antal, a Petőfi Né­pe tördelőszerkesztője. Üjabb megbeszélésnek lehetünk tanúi az első ofszetnyomású számról. Érdekes, újszerű, változatos, színes napilapot kívántak terem­teni. Azt hisszük, ez a törekvés sikerrel járt. Az előző próbaszá­mok híven tükrözik ezt. Elbúcsúzunk. Ritter Aladár és Budavári Antal a következő pil­lanatban már el is merültek a ter­vek tanulmányozásában. Az újságíró elgondolkozik. Ö is érzi azt a lelkesedést, alkotókész­séget, amely Ritter. Aladárból árad. Sok kollégájával együtt kö­szönti, mert egész életében azért munkálkodik, hogy még szebb és még érdekesebb legyen a magyar újság arculata. V. Zs, Beszélgetés, amelyből kiderül, hogy milyen sokrétű, érdekes munka a lapszerkesztés és a laptervezés Az olvasó a címsorokra, a szöveg­mezőkre, a fotókra, rajzokra lesz figyelmes, éppen ezért nehéz mű­vészi feladat egy-egv oldal össze­állítása. Fél évvel ezelőtt kezdett a szer­kesztőség vezetősége az új lap szerkesztésével és megjelenési for­májával foglalkozni. A szép és ér­dekes munkába bevonták Ritter Aladárt, az Üjságíró Akadémia ta­náréit. Magam is tanítványa voltam. Jól ismerem. Szerettük, vártuk óráit. Az újságírás tiszteletére ta­nított. Mindig hangsúlyozta, hogy jó tördelőszerkesztő csak az lehet, aki egyszemélyben újságíró, szerkesztő, fotós, otthon van a gra­fikai, tipográfiai, nyomdatechnikai ismeretekben. Ezeken kívül kom­ponálása készséggel rendelkezik, nagy biztonsággal és rendkívül gyorsan dolgozik. Az olvasó, amikor kezébe veszi a lapot, nem szakemberként bí­rálja. Ma azt mondják, és úgy is van, hogy néző és válogató olva­sókkal számol a lap szerkesztése. A tükör: partitúra A lap megjelenési formája, az újság köntöse. Ennek egyszerűnek, szépnek, érdekesnek kell lennie. A tördéLőszerkesztő mindent ki­számít. A címsorokat, a szövegso­rok számát. Kialakítja a kép for­máját, nagyságát, eldönti, hogy mi, hová kerül az újságban. Mind­ezt egy tükörnek nevezett papír­lapon készíti. Erre rajzolja, hogy milyennek képzeld az oldalakat. A nyomda, a címek és szövegek sze­désére vonatkozó utasítások alap­ján dolgozik. A megadott méretek szerint készíti az illusztrációkat. Dolgozószobájában beszélgetünk Ritter Aladárral. Hosszú lenne fel­sorolni sokrétű munkásságát. Csak néhány lapcím: Az első képes na­pilap: a Magyar Nap... Szabad Ifjúság ..., Esti Hírlap ... Ezek tervei is itt készültek. A Magyar- ország tördelését is ő alkotta meg. Annak idején a világsajtót bejár­ta a hír, hogy Ritter Aladár szer­kesztette . és tervezte a világ első hangosé jságját. A tartalom és a forma Ritter Aladár sok segítséget nyújtott a magyar lapok új és szebb arculata kialakításához. Ér­a tervezőasztalon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents