Petőfi Népe, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-21 / 300. szám
Gondolatok a diákparlamentről A megyei diákparlament tanácskozását a hátsó sorok egyikéből hallgatva gyakran arra gondoltam, miről is beszéltem volna 10-12 évvel ezelőtt, egy ilyen diákparlamenten? Beszámoltam volna például az önképzőkört foglalkozásainkról, azokról a felejthetetlen élményt nyújtó délutánokról, amelyeket néhai dr. Kordé Imre magyartanárom szerzett nekünk, diákoknak. A gimnázium harmadik emeletén levő fürdőszobából átalakított szobácskájábán jöttünk össze ebéd után. Hirtelen nehéz lenne számba venni mindazt, amiről ott beszélgettünk. önképzőkör! tanárunk Petőfi, Arany János, Ady, József Attila, vagy a maiak közül például Illyés Gyula, Nagy László. Juhász Ferenc olyan verseire hívta fel a figyelmünket, amelyek a világirodalom remekei közé tartoznak, de idő hiányában a tanítási órákon nem eshetett róluk szó. Talán ezeknek a nagyon hasznos és nagyon tartalmas összejöveteleknek a hatására kezdtünk néhá- nyan verselni, ami, ha másért nem is, de azért jó volt, hogy ezzel is szorosabb barátságot kötöttünk az irodalommal. És jó néhány fiatal színész, színésznő is ezeknek az önképző- köri foglalkozásoknak köszönheti azt hogy a színifőiskola „rostáin” átjutott, elsősorban szép, érthető kiejtéséért. Azon sem lepődök meg, hogy a húsz, harminc, sőt, negyven évvel ezelőtt érettségizettek még most is ti- zedmásodpercnyi pontossággal sorolják az iskola legjobb atlétáinak eredményeit. Bizonyára én sem felejtem el majd legjobb atlétatársaim nevét, akikkel minden délután együtt róttuk a köröket a pályán, vagy éppen magasat, távolt ugrottunk, fociztunk. Mert mindez nagy élményt nyújtott, szervesen hozzátartozott a diákélethez. z iskolai, városi, s a megyei diákparlamenteken nagyon sok okos hozzászólást hallottam. A megyei küldöttek leginkább a tanulmányi versenyekről, az egyetemi előkészítőkről, a társadalmi munkáról, az ösztöndíjrendszerről, s' a KISZ-vezetők továbbképzéséről beszéltek. Elmondták, hogyan segítik a hátrányos helyzetben levő diákokat, a tanyán élő fiatalokat, a bejárókat. Javaslatokat adtak egymásnak, hogyan támogassák az úttörőcsapatokat. És szinte minden hozzászólás így fejeződött be: „Tudjuk, többet is tehetnénk, de nincs időnk rá.” Az egyik küldött, csupán az érdekesség kedvéért elmondta a napi „menetrendjét.” Reggel fél 7-kor ébred. otthon segít kitakarítani. Nyolctól kettőig iskolában van. Az édesanyja munkahelyén ebédel, három órára visszamegy a biológiaszakköri foglalkozásra. Hetente két alkalommal, öttől hétig külön angolórára jár, más napokon általában valamilyen KISZ- rendezvényen vesz részt. Fél nyolcra van otthon. Tíz óráig — ha sok a lecke, 11- ig — tanul. És reggel kezdődik elölről... Mindez természetesen nagyon fontos, jelentős kérdés. A panasz is jogos: kevés a középiskolások szabad Ideje. Mégis éppen ezt, illetve a művelődési, szórakozási, sportolási lehetőségekkel, ezek kihasználásával kapcsolatos vitát hiányoltam a megyei parlamenten. A hozzászólók közül egyetlen diák sem említette meg, hogyan zajlanak le az Önképzőkört fogj lalkozásaik. Senki sem beszélt a színházi diákelőadásokról, hangversenyekről, a sportolásról. És milyen kár, hogy e tanácskozáson senki sem foglalkozott azzal, hogy a mozikban van-« diákjegy, a sportpályákra mennyibe kerül a diákbelépő. E3edig éppen ezek —• * művelődés, sportolás, szórakozás — teszik nagyon széppé, tartalmassá a diákéletet. Kevés az időnk — hallom magamban erre, a tulajdonképpen jogos panaszt. Majd ha csökkentik a tananyagot — szól a másik érv. Szabad idejük nagy részét azonban maguk teremthetik meg a fiatalok. Elsősorban úgy, hogy egy-egy diák nem jár egyszerre két-három szakkörre, külön nyelvórára, hanem ere, jéhez képest, a számára .leglényegesebb foglalkozásokon vesz csak részt. Mert nem hiszem, hogy a mai középiskolásokat nem érdekli a színház, a hangverseny, a mozi, vagy a sport Csak néha kissé öregesen kezelik a kérdést — pedig ezzel még ráérnének. Tárnái László „Csak“ baromfigondozó Politikai oktatás Dunavecsén Csapiár Zsuzsa a du- navecsei Űj Élet Termelő- szövetkezet csibenevelő üzemében dolgozik. Szereti a foglalkozását. A termelő- szövetkezet eredményeiről, gondjairól, a helyi problémákról. majd irodalomról. zenéről beszélgettünk. — Hol érettségizett? — kérdezem. — Nincs érettségim. Nyolc általánost és szakmunkásképzőt végeztem. Olyan egyszerű természetességgel mondja ezt, mintha arra válaszolna: hány csibét gondoz jelenleg. A válasz meglep. Minden érdekli, mindenhez hozzá tud szólni. Mint mondja, legkedvesebb szórakozása az olvasás. De gyakran jár moziba, televíziót néz. rádiót hallgat. — Pedig csak baromfigondozó vagyok — jegyzi meg. ? • • • « — Csak!? Hogy érti ezt? Társaságban, idegenek között, vagy ismerkedések alkalmával ugyanis már többször „megjárta”. A srácok kezdetben kedvesek, barátságosak, szimpatikusak. Amikor azonban kiderül, hogy „csak” baromfigondozó, csökken az „értéke”. Lehetséges ez? Nincs okom kételkedni, mert konkrét eseteket mond. Nem hiszem, hogy ez általános. Ö sem hiszi. De nem is bántja az „ázsióesés”. Ismeri önmagát és őszintén tárgyilagos. Szereti a foglalkozását, a szépen fejlődő ki scsi békét és még nagyon sokat akar tanulni. Igazán mai fiatal! Laki Ernő Dunavecse Az idén Dunavecsén a KISZ községi csúcsvezetősége szervezésében bonyolítottuk le az ifjúkom- munisták oktatását. Az előadásokat a községi kul- túrház ifjúsági klubjában tartottuk meg. A politikai és gazdasági vezetők színvonalas előadásait harminc, negyven fiatal hallgatta rendszeresen. Az 1972/73-as oktatási évben egy új módszert szeretnénk bevezetni. Eszerint az alapszervezetek önállóan szervezik, illetve tartják meg az oktatást. A legutóbbi csúcsvezetőségi ülésen mindenkinek tetszett ez az ötlet. Az oktatást. illetve az előadásokat taggyűlések keretében tartjuk meg. Úgy gondoljuk, hogy azok a KISZ- esek. akik másutt is részt vesznek politikai, vagy társadalmi oktatásban, ezeket a színvonalas előadásokat szívesen hallgatják majd. Ennek az új formának egy másik előnye, hogy az előadók a KISZ-esek közül kerülnek ki. hiszen az alapszervezeteinknél egyre több azoknak a száma, akik a marxizmussal—leni- nizmussal középiskolai vagy egyetemi szinten ismerkedtek. Háromtagú bizottságot választottunk az oktatás ellenőrzésére. Az előadás- sorozatok tervezetét az alapszervezetek beküldtéto a KISZ járási bizottságára. Az oktatás befejezése után az alapszervezetek a tananyagból vetélkedőt ren-- deznek. Bognár László KlSZ-csúcstitkár
