Petőfi Népe, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-19 / 298. szám

8. oldal 1072. december 10., kedd c 4rrui(/()aj árnap Az egy héttel ezelőtti ezüstvasárnapon a megye- székhely két áruházában tett látogatásunkat egészít­sük most ki a másik két kereskedelmi egységünk aranyvasárnapi forgalmát ismertető beszámolóval. A tavaly ilyenkori 50 ezerrel szemben most 74 ezer forintot fizettek be a postán aranyvasárnapi be­vétel címén a BRK kecs­keméti Pajtás Áruházából. A jó ellátásnak köszönhető­en a kötöttáruk jó része slá­gercikknek bizonyult. Igen sok pulóver, kardigán és harisnyanadrág fogyott. A divatos jambósapkából két­szer annyit rendeltek, mint a múlt évben ilyenkor, de még így is utánrendelésre volt szükség. Csupán ezen az egy napon 150 ilyen közkedvelt fejfedő talált gazdára. Jó pár puplin fiúpizsa­mát, valamint csizmát, há­zicipőt és durábel bakan­csot szántak ünnepi aján­déknak a praktikus szülők. Nagy keletje volt az „ap­rókonfekció” — ajándéko­zásra rendkívül alkalmas — cikkeinek: a leánykaru­háknak, otthonkáknak, kö­tényeknek. S a tavalyihoz képest lényegesen jobb zá­róegyenleghez nem kis mértékben járult hozzá a bizonyára boldog megaján­dékozottak számára becso­magolt megannyi bakfiska- bát és teddy-bunda is. A Kecskeméti Centrum Áruházban egy fizetési nap „kiadós” forgalmával ért fel az aranyvasárnapon le­számlázott áruk értéke. A tavalyi hasonló alkalomhoz képest most mintegy 20 százalékkal többet árultak. Közrejátszott ebben az eredményben az is, hogy a népszerű Centrum-hétfőt lényégében előre hozták, s az engedményes cikkeket már vasárnap kirakatba tették. Érthető, hogy a forgalom tetemes hányada a játék­árukból származott. De ha­sonlóan élénk volt a keres­let női télikabátokból, bun­dákból. A bő választékban kínált férfiingekből —köz­tük az áruházban kizáróla­gosan kaphatókból — ez­úttal 230 indult útnak a karácsonyfa alá. Jelentős mennyiség kelt el még sző­nyegekből, függönyökből, pehelypaplanból. A műszak osztály cikkei közül hét tv-készülék és 27 zsebrádió, míg az ilyen­Területi szavalóverseny Kecskeméten Vasárnap bonyolították le Kecskeméten a szakmun­kástanulók szokásos terüle­ti szavalóversenyét, ame­lyen három megye (Békés, Csongrádi és Bács-Kiskun), valamint Szeged város vers­mondói vettek részt. A 607. sz. Szakmunkás- képző Intézet előadótermé­ben népes közönség előtt félszáznál több fiatal sze­repelt. A zsűri, dr. Losoncz Mihálynénalc, a Katona Jó­zsef Társaság alelnökének vezetésével l. díjban része­sítette Vörös Évát (Szeged), s második díjat adott meg­osztva a bajai Bacsó Jenő­nek és a szegedi Rajcsek Katalinnak. Harmadik lett Bodó Olga (Baja). A bíráló bizottság a ja­nuárban sorra kerülő szol­noki országos versenyre az első három helyezett meg­hívását javasolta." Ugyanitt rendezték meg vasárnap a Katona József Társaság által, a kecske­méti szakmunkástanulók ré­szére is meghirdetett Pe- tőfi-szavalóversenyt. A leg­jobbakat (Károlyi Júliát, Simiga Andrást és Kiss Gabriellát) értékes díjakkal jutalmazták. Ők nem húzhatják le a rolót DECEMBER 15-i — pén­teki — számunk utolsó ol­dalán tájékoztató közle­mény jelent meg „Űj mun­kásjáratok — Karácsony este nem közlekednek Kecskeméten a buszok” címmel. Alig hogy eltelt annyi idő a napból, amíg az em­berek az őket legjobban ér­deklő híreket, tudósításo­kat kikeresik, elolvassák, máris jelentkezett telefo­non az első olvasó. Hudák Olivér, a kecskeméti váro­si szociális otthon vezető­je azzal kezdte, hogy az említett közlemény utolsó bekezdését visszaolvasta: „A Volán sok éves tapasz­talata, hogy karácsony este teljesen üresen járnak a buszok. A vállalat illetéke­sei ezért mint tavaly, az idén is úgy döntöttek, hogy karácsony estén, december 24-én a városközpontból 18.15-kor, a végállomások­ról pedig 19 órakor indítja az utolsó buszokat.” Ehhez fűzte észrevételét. Nemcsak a maga, hanem — úgy véli t munkatár­sai, más egészségügyi dol­gozók, vasutasok, postások, s minden más — ilyenkor szolgálattevő nevében is joggal kifogásolja a Volán illetékeseinek ezt a dönté­sét. Nemcsak ő és közvet­len munkatársai lesznek kénytelenek karácsony este gyalog hazamenni, hanem mások is — onnan a Mű­kert tájáról a város távoli pontjaira. CSAK PÉLDAKÉNT: egyik ápolónőjük a Mária- hegyen lakik. Képzeljék el a Volán illetékesei, mon­dotta, hogyan esne nekik, ha idős, beteg emberekkel való egész napi törődés, ki­merítő munka után gyalog kellene nekivágni akkora távolságnak, hogy valami jusson számukra is az ün­nepi este végéből, a családi együttlét melegéből. Vannak munkahelyek, ahol nemcsak hogy nem le­het. de embertelenség len­ne úgy „lehúzni a rolót”, mint ahogy a Volán elha­tározta: karácsony este nem közlekedteti a buszokat. KÖVETKEZŐ reklamáló­ként Franczen Margit, a megyei szakszervezeti bi­zottságának titkára hívott fel bennünket. Ő is az omi­nózus döntés miatt. Tólük is legalább kétszázan este 8, fél kilenc órakor men­nek haza. mert akkor telik le munkaidejük. Ekkortájt jönnek a kórházba — ha nem is ekkora létszámban — az éjszakások. Munka­társaitól ő is egyre-másra kapja a telefonokat, kérve a szakszervezet közbenjá­rását a furcsa határozat megváltoztatásáért. A kór­házi dolgozók nagy többsé­ge nő, családanya, akik há­rom műszakban teljesítik sok fáradsággal járó hiva­tásukat. Akik szeretnék ezt az estét mielőbb családjuk körében tölteni. De gondoljon a Volán az idős emberekre is, akik ilyenkor mennek vendég­ségbe gyerekeikhez. Kérik tehát, hogy csak ritkítsák, de ne szüntes­sék meg Kecskeméten ka­rácsony este az autóbusz- járatokat. BÍZUNK benne, hogy a Volán már az eddig beér­kezett reklamációkra is fe­lülvizsgálja döntését. Hi­szen csak ők ketten több mint kétszáz autóbuszutas képviseletében emeltek szót. —th. —n. Az autóklub életéül A Magyar Autóklub kecske- T méti szervezete hétfőn este ( klubnapot tartott az Aranyho­mok Szálló különtermében, ahol Miklya Pál, az AFOR táj­egységének áruforgalmi ősz-1 tályvezetője tartott előadást Az I üzemanyag-ellátóé múltja, jele- j ne és jövője címmel. A klub­napon igen sokan újították! meg tagságukat, s jó néhány ! új belépővel gyarapodott a szervezet létszáma. Az autóklub egyébként mű­szaki felülvizsgáló és fényszó­róbeállító állomását Kecskemé­ten, a Béke fasor 52. számú hájban működteti, általában szombaton délután. Üj beren­dezésekkel is gyarapodott az autóklub, ugyanis akkumulá­tortöltőkkel rendelkeznek, cure- lyeket a klubtagok rendelkezé­sére bocsátanak. Ezek a készü­lékek egy-két nap alatt töltik fel az akkumulátorokat. A Bács-Kiskun megyei Ipar­cikk Kiskereskedelmi Vállalat­tal szerződést kötött a Magyar Autóklub kecskeméti szerveze­te gumiabroncs és gumitömlő ellátására. Az üzlet (Kecske­mét, Puskin utca) a kívánal­maknak megfelelő gumiab­ronccsal és tömlővel ellátja az autósokat. , Köszöntő — névadóra I ám, lám ... Szinte ^hetente végiglihegem a Szakszervezetek Megyei Tanácsa székházának, vagy „irodalmibb” nevén — a Cifrapalotának meredek lépcsőjét, s mégis Baján kell megtudnom, hogy tör­ténnek az SZMT-nél „nem­hivatalos”, de aligha ke­vésbé fontos események is. Igen, mert hogy mindig csak rohanunk, mindenkit szorít az idő, s így utólag jut az ember eszébe. Azám, hiszen jó ideje szemmel lát­ható volt, hogy az elvtárs­nő úgy van. Meg amikor legutóbb Székely Árpád le- adta az információt arról a tragikus üzemi baleset­ről. úgy két gondolatjel közt, meg hogy feloldód­junk az iménti ügy nyo­masztó mozzanataiból, hal- vány mosollyal megjegyez­te: „Odahaza nevezetes családi esemény előtt ál­lunk ... A feleségem már..,3 Aztán megint szedni kel­lett a sátorfát. Üj és vá­ratlan események hívják tanúul az újságírót aki, ha nem is Egon Ervin Kisch, akkor is „száguldani” kénytelen. S elfelejti már­is, amit az előbb hallott, ha az nem „noteszba” való, hogy annál több hely ma­radjon a fejében az új­ságra. Most is afféle „agyköny- nyítés” periódusát töltöm itt a bajai Duna Hotel ét­termében. Hosszú — Kecs­kemét—Baja távot legyűrő — utazás, és a délelőtti anyaggyűjtő körút után. Jólesik egy kis lazítás. Azért is ültem ide, a Su- govica felőli szép nagy ab­lakhoz, hogy még a ven­déglátói miliőnek is a leg­szélére kerüljek, s a patyo­latfehér terítős asztalok, kristály cslllogásű poharak, evőeszközök látványa, de még az ügyes pincérek su­hanó sürgése se háborítsa illúziómat. Hogy most itt a kirakatnyi világos ablak­nál egyből a természet „közepébe” telepedtem. Czemben a Petőfi-szi- ° get sárga, foltos partja kapaszkodik fölfelé, hogy elérje a fáradtan szétterülő, satnya mezőt, a távoli bokros, csalitos vi­lágot amely álmos, lilás- barna függönyként zárja le a látóhatárt. Alapszín — a homoké. Hirtelen „karácsonyfa” elrendezésű ágak hívják fel magukra a figyelmet. Itt nyújtózkodnak egészen közel, mintha a Sugovicá- ból másztak volna elő. Még „mondják” is hogy „Juj, de hideg már a víz!”:meg- megreszketnek. A folyón szürke lakóhajő terpeszkedik nagy-lustán. Hogy nem alszik éppen, a kéményéből fürgén bodoro­dó barna füst jelzi. Zöld ablakait, mint lerárt sze­mek. Oldalán piros-fehér mentőöv, a tatja csúcsán nemzetiszfnű zászló csüng. Egyszerre két ragyogó barna gyémánt mögé tűnik minden: kis cigánylány bámul befelé az étterembe. Jól öltözött, fényes kerek arcú. Nem az evőkre kí­váncsi, hanem erre az „előkelő” környezetre. Mi­kor észreveszi, hogy nézem, nevet, elszalad .. Két pil­lanat múlva kiderül, hogy egy öreg mama elől. „Nem mégy már azonnal azzal a kakaóval! Anyád már töl­tené vele a palacsintát.. ” P lőször csak a fülem ^ fogja fel: „Szabad egy percre zavarni? Ek­korra már látom is aszta­lom túlsó felén kedves is­merősömet, barátomat, Holman Pétert, az SZMT munkatársát. Szerény, halk, mosoly­gós, mint mindig. Aztán ünnepélyes hang­zású mondatok. Nyílt, kis­fiús őszinteségű kék sze­mében nehezen leplezett büszkeség. — Nem tudtad, hogy apa lettem? ... Pedig már há­rom és fél hónapja ... Persze, persze, most rém­lik már. Jómúltkoriban bent járt Péter a szerkesz­tőségben. Éppencsak kipil­lantottam a cikkírásból, mikor a nyitott ajtón át meghallottam hangját a szomszéd szobából. Állt fiatal kollégáim gyűrűjé­ben. Szálfaegyenesen, mél­tóságteljesen, arcán sugár­zó örömmel. — Nem akartalak zavar­ni egyéni híremmel... Lát­tam, nagyon benne vagy... Három és fél hónapos a...? — .. .fiam. Péter..", Így már én id. Holman Péter vagyok. A fiam már egy hónapja tudja kiabálni: „gól!” „Hat és fél kiló, 68 centi magas. Legszívesebben átölel­ném most ezt a „gyereket”, mint a fiamat, aki szintén ilyen nyúlánk, dezentoro- san komolykodó. De ehhez át kellene érnem az asztal szélességén. Meg aztán, hogyhogy „gyerek”? Atya lett Péter i$. mint én. — Szeretettel meghívlak a névadó ünnepségre. Né­gyes névadó lesz. Mindany- nyian- SZMT-s szülők va­gyunk. IVos, így tudtam meg, hogy rajta kívül Ür- bán Pálné, Gyergyádész Lászlóné és Székely Árpád is boldog anyuka, apuka lett ezekben a hónapok­ban ... Ahogy mondtam, most jut eszembe, hogy hiszen csakugyan... láttam, hallottam tőlük... Hogy családi örömök elé...” — De hát csoda, ha kimegy az ember fejéből? Mikor csupa hajtás az élet... Ugye, az SZMT-s elvtár­sakkal is közéleti küzdő­társak vagyunk, s egymás emberi ügyeivel törődni csak így van időnk... Vé­letlenül, egy-egy ebédszü­net csendesebb perceiben. S hogy hol? Ahogy kijön. Most éppen Baján... Re­méljük, mire ifj. Holman Péter, Urbán Zsuzsa, ifj. Gyergyádesz László és Székely Zoltán megnő, ne­kik már több idejük lesz... Hogy így legyen, már most. a névadó után tegyenek róla. Adjanak ennek han­got, minél nagyobb „erővel”! Összeszorítolt öklöcskével. Tóth István tájt legkelendőbb ajándé­kozási cikkek választéká­ból főként a különleges egyiptomi puffok, díszes kézitáskák és a karórák fogytak leginkább. Mindent egybevetve: a hónap legeredményesebb árusítási napjának bizo­nyult a Centrum Áruház idei aranyvasárnapja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents