Petőfi Népe, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-17 / 297. szám
A Kodály-módszer Kanadában Petőfi Sándor: Midőn a földön Midőn a földön még csak pár ember való, < Már meghalt egyik a másiknak általa. Ábelt megölte Kain. Ha a világ végén majd újólag Két ember les.z a föld határain, Ok is bizonnyal egymásra rontanak. S az, aki megmarad ott, Nőül fog venni egy vadállatot. Talán e vadállatnak méhibül A réginél szelídebb emberfaj kerül. Az álom Az álom / A természetnek legszebb adománya. Megnyílik ekkor vágyink tartománya, Mit nem lelünk meg ébren a világon. Álmában a szegény Nem fázik és nem éhezik, Bíbor ruhába öltözik, '• f S jár szép szobák lágy szőnyegén. f Álmában a király Nem büntet, nem kegyelmez, nem bírál. Nyugalmat élvez. Almában az ifjú elmegy kedveséhez, Kiért epeszti tiltott szerelem, S ott olvad égő kebelén. — Almámban én J Rabnemzetek bilincsét tőrdelem. Lehet-e az embereken segtte a jobb jövendőért? Ezek a g«on sák, foglalják el a szüleinél fiatalembert. Gyakran elkesere ménytelennek ezekben a hó:na gyott harcos a küzdelmet, de tekében, „álmaiban” egy pereire hitét. E két költemény Szalkszent 1846 márciusának első barma,dá ni? Erdemes-e küzdeni dolatok gyötrik, mardos- időzö, sokat csalódott dik, gyakran látja re- pokban a magára halóiké mélyén, szíve rej- sem adja fel forradalmi mártonban keletkezett, ban. Amikor Kodály Zoltán 1966-ban körutazást tett Észak-Amerikában, személyes varázsa olyan nagy volt, hogy nyomában megindult a szakemberek áradata Magyarországra. Egyre többen ismerkedtek meg a magyar zenepedagógia eredményeivel, egyre több hive akadt a Kodály-metódusnak, mert rájöttek, hogy ez a legjobb, a leghasználhatóbb idegenben is. Érdemes tehát eltanulni tőlünk. Az első magvar szakértő aki Kanadába kapott meghívást: Bartalus Ilona, a budapesti Lorántffy Zsuzsanna Zenei Általános Iskola énektanára. Két évvel ezelőtt szállt fel a Kanadába tartó repülőgépre, nemrég érkezett haza azzal, hogy valószínűleg meghosz- szabbítiák kiküldetését. Londonban tanított (ez egy kanadai, egyetemi város, Torontótól délnvugátra), az University of Western On- tairo zenei fakultásán szolfézst. módszertant, karvezetést és gyermekhang- képzést. Ezzel párhuzamosan — az elmélet igazolására a gyakorlatban —, általános iskolás korú gyerekekkel is foglalkozott. — Az érdeklődés igen nagy Kanadában — mesél még friss élményeiről —, az esti egyetemi kurzusokra például messzi környékről jöttek a napközben tanító pedagógusok. Sokszor másfél órás autóút után ültek be az előadásra. Feltűnt és tetszett, hogy sokat tanulnak és szeretnek tanulni. Minden egyetem tart például nyári tanfolyamot és igen tiszteletreméltó, ahogy idős tanárok feláldozzák vakációjukat továbbképzésük kedvéért. Bartalus Honát még itthon is nehéz elképzelni a tanári dobogón annyira kislányos, sugárzóan fiatal —, hát még idegenben, ahol — gondolom —. még fuka- rabban mérik az elismerést a messziről jöttnek. Aki ráadásul még ennyire kihívóan fiatal is. — Bizony, nagyon meg kellett dolgoznom azért, hogy elismerjenek, de megérte, hiszen azt kellett bebizonyítanom: igenis, életképes ez a módszer idegen országban is. Akik csak a kiküldetés die söségére és a vele járó egyéb előnyökre gondolnak irigykedve, mit is sejtenének arról, hogy mit vállalt magára ez a kedves, fiatal tanárnő a magyar zenekultúra még nagyobb dicsősége érdekében. Idegen nyelven tanítani idegenben, ahol ráadásul az iskolatípusok, a tankönyvek, tantervek is különbözőek — nagyon nehéz. Arra is felkészülni, hogy az, ami nálunk természetes: — mint a népzenei gyökér, az ötfokúság, a zenei írás-olvasáskészség — es Kanadában mind nem kötelező. Az emberek viszont türelmetlenek, gyorsan szeretnének és egyszerre megtanulni mindent, a Kodály-módszer pedig nem gyors módszer, csak elmélyült, szorgalmas, hosszantartó munkával lehet elsajátítani. — A gyerekek is mások. Fegyelmezetlenek, nem tisztelik az idősebbeket, főleg nem a tanárokat. Nagyon fel kell készülni minden egyes órára, ha a figyelmüket le akarja kötni az ember. Nekem három*''napi kemény munkába került, de megérte — utána mintha kicserélték volna a gyerekeket. A zenélés hatására szelidebbek, jobbak, gondolkodóbbak lettek. Szeretetük jeléül titokban magyar dalokat tanultak meg — magyarul — és azzal köszöntötték karácsonykor. A szülők is hálásak voltak. Sok kis csavargó hajlandóságú gyereket alakított át a zene. A szülők ali~ akartak hinni a szemüknek, hogy a gyerek otthon mr- rád, zenei lexikonokat búj, hanglemezeket kölcsön még a szüleivel is kedvesebb, tisztelettudóbb! — Csodát lehet művelni a zenével — én ebben r gyón hiszek. — Ez adott erőt a kinti munkához Tudtam, hogy én ott nem saját magamat, hanem ; egész ország zenei kultúráját képviselem. Ott kint, Kanadában érezte meg, milyen gazdago’- vagyunk. Ezért is igénylik a magyarok zenei seg!< gét, mert a társadalom egészséges ereje a zenei re-, léssel igyekszik ellensúlyozni a technikai fejlődés együttjáró morális torzulásokat. Abban reménykedne hogy Kodály módszerének segítésével egy másfajta, sokkal humánusabban érző és gondolkodó nemzedéket sikerül majd felnevelni. Aztán arról beszélgetünk, . azt nem „értjük”, hogy itthon miért akarják mérsékelni az énekórák számát, a gyerekek túlterheltségére hivatkozva? Szenvedélyesen érvel a zene igaza mellett: „Most, amikor több generáció’ összehozott egy nemzeti kincset, amelyre a világ minden részén odafigyelnek, kár volna eltékozol- ni. Inkább azon kellene munkálkodni mindenkinek, hogy még jobb legyen.” Hisz a zenében, annak emberformáló ereiében, abban, hogy a Kodály-módszer anyanyelvi közelségbe hozza a zenét az emberekhez. Férje. Janota Gábor fagottművész, a Zeneművészeti Főiskola tanára, megértő és „szakértő” segítőtárs. Kanadában ő előadóesteken szerzett újabb híveket Kodály Zoltán és a mai magyar zene alkotásainak. Ügy hiszem, mindketten hivatott követei a hazai zenekultúrának. Kodály Zoltán szellemi hagyatékának itthon és a világ színe előtt. ...... ——— — „ Vadas Zsuzsa • *r. . •• n )j A gitár és a gondűző borocska Irodalmi színpadaink és Petőfi korszerűsége HÁROM Bács-Kiskun megyei irodalmi színpad vett részt a Szóljatok szép szavak — Petőfiről kecskeméti középdöntőjén. Érdemes teljesítményüket utólag is elemezni, a bemutató tanulságait megfogalmazni. Gyors lábú fiatalok szaladtak a műsor kezdetét jelentő szignál után a Katona József Színház nézőteréről a pódiumra. A széksorok között hangosan tudatták: megjelent Petőfi Sándor új kötete. Így kezdődött a kalocsai Fórum Irodalmi Színpad műsora. Gitáros fiú pattant középre és Bagó István irányításával, ötletes térkompozíciókat variálva „mutattak be” féltucat Petőfi-költeményt. Nagyszerű ötletekkel bizonyították, hogy ebben az együttesben — képletesen is — van fantázia. Néhány székkel hangulatosan jelenítették meg _ például — a Megy a juhász szamáron című népi é letképet. A kutyák dala és A farkasok dala ábrázolása már kevésbé sikerült, keresettnek hatott. A műsort a közönség lelkes tapssal köszöntötte. Sokra vihetik, ha nem feledkeznek meg arról, hogy az irodalmi színpad legfőbb kifejező eszköze az emberi hang. Ápolni, gondozni, csiszolni kell. Még néhány jó versmondó is elkelne a csoportba. A KECSKEMÉTI Calypso vonultatta fel a legtöbb fiatalt. A mostani mezőny túl erős volt számukra. Ha nem vállalkoznak erejüket meghaladó feladatokra, ellenállnak a gyors siker csábításainak, következetesen, szívósan dolgoznak, róluk is sok szépet hallhatunk. A Periszkóp III. kapta a legtöbb tapsok Műsoruk kétségtelenül mozgalmas, látványos, hatásos volt. Fiatalsággal, áradó örömmel, dallal, tánccal töltötték meg a színpadot Az örökké bolyongó, garabonciás, a menyecskéket és a boros poharat kedvelő poétaként idézték Petőfik NAGYSZERŰEN szerepeltek a Csongrád megyei együttesek. A szegedi Minerva a vándorszínész Petőfit és az akkori theátrumi viszonyokat varázsolta a színpadra, utólérhetetlen bájjal, szeretettel és kicsit ironizálva. A csoport tagjai valamennyien szépen beszélnek és a pantomin jelenetekben is nagyszerűen megállták helyüket. A nagyhírű szentesi irodalmi színpad a nép képzeletében, álmaiban tovább élő legendás költőt mutatta be, egy népi Petőfi-siratóra, a költő verseire és újságközleményekre hangszerelt összeállításban. Gondos, míves előadás volt, csak kicsit hosszadalmas. Kétségtelenül a Horváth Mihály Gimnázium diákjai vállalkoztak a legnemesebb és a legnehezebb feladatra. A KÖZÉPDÖNTŐ résztvevői szép délutánnal ajándékozták meg a közönséget és a majdani rádióhallgatókat. Feltűnt, hogy a három Bács-Kiskun megyei csoport milyen sokat fejlődött a legutóbbi bemutató óta. Mi történt? Tudomásunk szerint a Népművelési Intézet szakemberei segítették a középdöntő előtt a felkészülést. A hatékony és kedvező beavatkozás tapasztalatai Ls sürgetik az irodalmiszínpad-vezetők jobb képzését, és mindenekelőtt a megfelelő megyei módszertani irányítást, tanácsadást. A BESZÉDKULTÜRA javítására két hét nem elegendő. A rendezők mintha az együttes munkára, a műsor megtervezésére, a csoportok mozgatására fordítanák figyelmük nagyobbik részét és a szükségesnél kevesebbet törődnének az egyéni képességek kibontakoztatásával. Kevés, igazán tehetséges versmondót hallottunk a kiskőrösi, kalocsai és a kecskeméti csoportban. Tudjuk, hogy e három városban kitűnő amatőr szavalok élnek, szerepelnek sikeresen különböző versenyeken, csak éppen a csoportokhoz nem találják meg az utat. Miért? Lényegében egyetértünk a bíráló bizottság tevékenységével és Debreczeni Tibornak, a zsűri elnökének dicsérő szavaival. Lényegében, de nem mindenben. Zárszavában arról beszélt, hogy a középdöntő tanulságai szerint a fiatalok szeretik, magukénak érzik és értik Petőfi költészetét. Korszerű Petőfi-képet vetítettek a közönség elé. Arra hivatkozott, hogy majdnem mindegyik műsorban hallhattunk gitárkisérettel előadott verseket, dalokat. Jókedvű, vidám költőt mutattak be — szerinte — a csoportok. MI ÜGY ÉREZZÜK, hogy kicsit egyoldalú a Bács- Kiskun megyei csoportok által megrajzolt Fetőfi-port- ré. Túl sokat beszélnek a „szent jóllakásról”, az evésről, ivásról, a huncut menyecskékről, hogy Petőfi ezen a tájon járt valaha, milyennek látta ezt a vidéket, az embereket: erről kevés szó esett. S a forradalmár Petőfinek sem nézett senki fiatal a szemébe. A miért és hogyan éljünk gondjaival viaskodó költőt sem idézték. MIT IS AKART mondani a kecskeméti, a kalocsai és a kiskőrösi irodalmi színpad? Talán Petőfi első nyomtatásban megjelent, a kordivat hatása alatt keletkezett verse, A borozó tévesztette meg őket. Mert Petőfi nemcsak „a bor istenét” imádta. Ahogyan rátalált önálló hangjára, úgy fogytak el a „Tegyen ide egy üveg bort” jellegű versek. A világért sem a patetikus, a szoborrá merevített, ünnepi szónoklattá szegényített, idealizált Petőfit, a csinnadratta harsogást, a fáklyásmenetet hiányoljuk. Nem a jókedvet, a vidámságot sokalljuk. Az elmélyedést, a költő műveinek alaposabb tanulmányozását javasoljuk a csoportoknak, a kevésbé ismert körülmények, a jellemző összefüggések bemutatását kérjük. Debreczeni Tibor, a Népművelési Intézet osztályvezetője az irodalmi színpadok dramaturgiai problémái- aafe egyik legjobb ismerője. Hisz abban, hogy az to* tevékeny művészeti mozgalomnak ez az új ága Bonyolult közlések továbbítására alkalmas és gyorsaságával, „nyitottságával”, eszköztelenségével a kifejezés és hatáskeltés új meg új területeit hódíthatja meg. MI IS EGYETÉRTÜNK vele. Mi is örültünk annak, hogy a Kecskeméten látott csoportok kivétel nélkül kitűntek sokoldalúságukkal, kísérletező kedvükkel, ötletesen kihasználták az adott teret, általában jól ötvözték a zenét, a táncot a versekkel. Dicséretes, hogy fogékonyak az újra a mi irodalmi színpadaink is, hogy tanúsították: gondot fordítanak a megjelenítés tormájára, minőségére. Egy alapvető tényről azonban nem feledkezhetünk meg. Nevezetesen: mint minden művészeti ágban, az irodalmi színpadi mozgalomban is a tartalom az elsődleges. A különböző formai kísérletezések, ötletek érté- két az szabja meg, hogy mennyire segítik a hatékonyabb, pontosabb kifejezést. NEM BIZTOS, hogy a gitárkísérettel előadott Fe- tőfi-műsor csupán a divatos hangszer alkalmazásától korszerűvé válik. 4H. N. mm* Vámos Zoltán; A szomszéd hám
