Petőfi Népe, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-14 / 294. szám

Folytatta munkéfát az országgyűlés téli ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) hez vezethet A korszerű szervezés is elengedhetet­len befektetés. Legyen ez tehát 1973-ban vállalati, és hozzáteszem minisztériumi vezetők egyik fő gondja. A Vállalati irányítási és szervezési munka korsze­rűsítésével szorosan össze­függ a költséggazdálkodás javítása. A vállalatok és szövetkezetek költséggaz­dálkodásával a kormány nincs megelégedve és az országgyűlés sem lehet megelégedve. Annak ellenére, hogy a termelés költségszínvonalá­nak 1, százalékos csökken­tése többszörösen, az ipar­ban pl. 7 százalékkal nö­veli a rentabilitást, a gaz­dálkodó szervek jelentős része nem fordít kellő fi­gyelmet az önköltségcsök­kentés egyébként nehéz és bonyolult feladatának jobb megoldására, pedig ez a kiegyensúlyozott áralakulás legfontosabb feltétele. Az ipar termelésének költség- színvonala 1971-ben csak szerény mértékkel, mind­össze 0,3—0,4 százalékkal csökkent, 1972 első három negyedévében pedig egy­általán nem javult. A belkereskedelemben a ráfordítások növekedése meghaladta a forgalom emelkedését. 1971-ben 1 százalék forgalomemelke­dés a ráfordítás 1,46 szá­zalékos növekedés mellett valósult meg, és ez a rom­lás az idén is tovább foly­tatódott. Az állóeszközök alacsony hatékonysága több terüle­ten főleg a kapacitások kihasználatlanságának és a géopark elöregedésének következménye. Kevés szervezési, fejlesz, tési döntés irányul a faj­lagos anyagfelhasználás csökkentésére. Ezzel szem­ben számos példa'akad az ahvaeieényes termékek gyártási részarányának ná­lunk általában indokolat­lan növelésére. A Vállalatközi kooperá­ció megfontolt bővítése rendszerint a résztvevő vállalatok gyorsabb fejlő­désével jár. Ám sok eset­ben rosszul felkészült együttműködő partnerek gyénge termelékenység mellett, drágábban állítiák elő üevfenazt az alkatrészt vagy éppen kéotelenek az üiemes szállításra: Ugyan­akkor hiány van olyan kis- és közénüzemekben, ame­lyek bedolgozásra szako­sodva Olcsóbban gyártanák a részegvségeket, mint a nagyüzem. A legnagyobb 40—50 ipa­ri vállalat t°vékenvségével a kormánv külön Is nagv figveiemmei kíván foglal­kozni. A Köznonti Bizott­ság határozatéban említett ff—10 nagyvállalattal. az* a feladatot kell megoldani a vállalat dolgozóival és az inetéVea nártszervezetekke! egveléftésben, hogv a ter­mel "“i profil rvors átala­kítót. ha kell ésszerű szőkítését állami oénzflgvi támogatással is biztosítsuk £<■ hosszabb időre kormány, szintű határozottal és se- gítsérrrrei teeviik számukra lehetővé szilárd és reális szerkezet kialakítását. A nagyvállalatok ré­szére — különösen ott. ahol nagv értékű termelő- berenripzécek vannak — fel tét 1-n ül biztosítani kell ésszerű átesonortosPással is a szüVéíres munkaerőt. Meg kell vizsgálni a ki« vjf1éki tel enh el veket is. Szá­mát n-m célszerű naavon szanorítani. hanem arra keli törekedni boev távla­tilag is stabil. <*n7daságós. termelés; és c-mi^ltatási feladatot lássanak el. Tisztelt országgyűlés! A párt és a kormány nagy gondot fordít a la­kosság életkörülményeinek folyamatos javítására. Ja­vult a húsellátás, bővült a ruházati és más iparcik­kek választéka, tovább szű­kült a hiánycikkek köre. A reáljövedelmek emel­kedése az elmúlt két év­ben a nominálkeresetek növekedésének gyorsulása és a fogyasztási cikkek egy részének nagyobb ütemű árnövekedése mellett való­sult meg. Vályi Péter ez­után arról beszélt, hogy az ipari és az építőipari mun­kások jelentős kategóriái­nak nominálbére nem tar­tott lépést a bérek átla­gos növekedésével. Első­sorban ez tette szükségessé az életszínvonalat érintő, a párt Központi Bizottsá­gának határozatában beje­lentett központi intézkedé­seket. A kereskedelemben a legfőbb feladat az, hogy az ipar és a kereskedelem között még jobb együtt­működés alakuljon ki. Ez biztosíthatja az ellátás to­vábbi állandó javítását és az ésszerű készletgazdál­kodást A Minisztertanács el­nökhelyettese ezután a belkereskedelem egyes te­rületeiről beszélt. — A mezőgazdaság hús­termelő tevékenysége a baromfiprogram befejezé­se után, a sertésprogram kibontakozásával jelentő­sen fokozódott — mondot­ta, majd így folytatta: Elsősorban a húsfeldol­gozásban jelentkeznek most a problémák. A nagy és rohamosan felfutó mennyiség fogadá­sára a feldolgozó kapaci­tás nem állhatott azonnal készen és megnyugtató mó­don még ma sem áll rendel­kezésre. Jövőre ezért elen­gedhetetlenül szükség lesz a húsipar rekonstrukciójá­ra, a meglevő üzemek em­lített szűk keresztmetsze­teinek megszüntetésére. Az igaz, hogy külföldön megveszik a félsertést, az élőmarhát is, bizonyos mennyiségben ésszerű szá­mukra a szállítás. Csak­hogy ilyen exporttal, ha túl nagyarányú, időnként kényszerhelyzetbe kerü­lünk. Ha viszont feldol­gozzuk, akár konzervek formájában, akár más tar­tósítási eljárással, azért nagyobb értéket kapunk, kevesebb a gond a táro­lásával, több a lehetősé­günk a legkedvezőbb pia­ci helyzet felkutatására és kiaknázására. Ugyanez a helyzet a tej feldolgozásá­val, a tejtermékek válasz­tékának növelésével is. A szarvasmarha-program minden bizonnyal bevált­ja a hozzáfűzött reménye­ket. A szarvasmarha állo­mány növekedésével egyi­dejűleg számolnunk kell a tej hozam növekedésével is. Ezért már most hozzá kell látnunk azoknak az üze­meknek a kifejlesztéséhez és újak létesítéséhez, ame­lyek biztosítani fogják a tej jobb feldolgozását, tartósítását. 1972-ben az iparcikkek­ből is javult az ellátás, ennek fenntartását tervez­zük 1973-ban, némely árucsoportban további ja­vulásra is számíthatunk. A ruházati cikkek minő­ségének és választékának további javítása mellett minden érintett termelési és kereskedelmi szervezet­nek a figyelmébe ajánlom a gyermekruházat minő­ségének, választékának to­vábbi javítását. Kiemelkedően javult a választék a mosószerekből és kozmetikai cikkekből, továbbá a bútorokból. A tüzelőanyagok és több építőanyag terén is jobb a helyzet az egy évvel ezelőttinél. Ä tartós fogyasztási cik­kek kínálatát a belföldi és a külföldről behozött termékeknél egyaránt ja­vítani kell. A fogyasztói igények kielégítése céljá­ból a gépiparban új ter­mékek gyártására is fel kell készülni és fokozni kell az együttműködést szocialista partnereinkkel. A jövő évben megkezd­jük az 1976—1980-as évek­re szóló ötéves tervünk összehangolását a KGST- országokéval. Kidolgozzuk és összehangoljuk a hosz- szútávú — 1990-ig — terje­dő időszakra szóló terve­inket is, A KGST perspektíváját jól mutatja és számunkra is nagyon fontos minden előnyös termelési koope­ráció, amelyben a közel­múltban megegyeztünk in­tegrációs partnereinkkel. Hadd említsem meg ezút­tal azt a szerteágazó, al­katrészek és részegységek kölcsönös szállításán ala­puló együttműködést, amely mind szilárdabb formát ölt az autóiparban. A nagy járművekre, autó­buszokra és személygépko­csikra egyaránt gondolok itt. A közös erővel épülő hatalmas szibériai cellu­lózgyár szintén jól pél­dázza az együttes mun­kánkban rajlő nagy erőt. A külkereskedelmi for­galom ebben az évben a belső növekedés és a ked­vező külső piaci hatások hatására az előirányzottnál kedvezőbben alakult. A Szovjetunióval egész­ségesen fejlődik a forga­lom mennyisége és össze­tétele. A Szovjetunió első számú partnerünk a terme­lési együttműködésben, ugyanakkor gépexportunk legfontosabb piaca, A be­hozott nyersanyag 40 szá­zaléka, az energiahordozók Most érkezett képünk dr. Gajdócsi Istvánnak, a me­gyei tanács elnökének keddi országgyűlési felszóla­lásáról. (MTI Foto — Vigorszky felv.) 72 százaléka onnan szár­mazik. Együttműködésün­ket kormányközi szerződé­sek foglalják keretbe olyan fontos területeken, mint a timföld—alumínium gyártás, a járműprogram, a petrol­kémia. Azon dolgozunk, hogy kooperációs egyezményein­ket a Szovjetunióval és a többi KGST-országgal meg­hosszabbítsuk és újabbak­kal egészítsük ki. Jugoszláviával 1973 ele­jétől konvertibilis elszámo­lásra térünk át. Külkereskedelmünk ered­ményes évet zár a fejlett tőkés országokkal lebonyo­lított forgalomban is. 1972- ben az ezekbe az országok­ba irányuló kivitelünk több mint 30 százalékkal nőtt, behozatalunk az előző évi szint körül alakul. Ebben a javuló piaci munka mel­lett szerepet játszik a nyu­gat-európai országok részé­ről a mennyiségi korláto­zások fokozatos csökkenté­se. összességében tehát gaz­dasági építőmunkánk ered­ményeivel elégedettek le­hetünk. A pártunk X. kongresszusán jóváhagyott gazdaságpolitikai irányel­vek érvényesülnek, siker­rel oldjuk meg a gazdasá­gi feladatokat. Amint a Központi Bizottság no­vemberi ülésén elfogadott állásfoglalás megállapítja, gazdaságirányítási rendsze­rünk jó eszközként szolgál­ja a szocialista tervgazdál­kodást, a szocialista építés céljait. A fejlődés során felmerülő, általunk jól is­mert gondok megoldása mindannyiunk számara fe­lelősségteljes, körültekintő munkát jelent. Ezt a mun­kát minden szinten vállal­ni kell és vállalni is fog­juk. Az országgyűlés elé ter­jesztett költségvetési javas­latot és a benne érvénye­sülő gazdasági programot elfogadásra ajánlom. Vályi Péter beszéde után folytatódott az előző napon kezdett vita. Az ebédszü­net után Apró Antal el­nökletével folytatódott az ülés. Péter János külügy­miniszter emelkedett szó-, lásra. Péter János beszámolója Péter János külpolitikai beszámolójában elsőként a nemzetközi élet új, nagy változásaival foglalkozott, azokkal, amelyekkel nép­gazdaságunk alakulása is szorosan összefügg. A vál­tozások lényegét a kővet­kezőkben foglalta össze: — Megkezdődött a leg­égetőbb nemzetközi kérdé­sek tartósnak ígérkező ren­dezése tárgyalások útján, s az eddig elért eredmények azzal biztatnak, hogy a tár­gyalások megoldáshoz ve­zetnek azokon a területe­ken is, amelyeken ma még nyílt, fegyveres harcok folynak, és átterjedhetnek a tárgyalások azokra a te­rületekre is, amelyeken egyébként bármely pilla­natban újabb háború kitö­rése lenne várható. Ezek a most folyó és még várható tárgyalások tartós békéhez, a III. világháború veszé­lyének végleges kiküszöbö­léséhez vezethetnek. Központi Bizottságunk novemberi ülése megálla­pította, hogy a szocialista országok külpolitikai tevé­kenységére a haladó erők támogatásával nagy ered­ményeket ért el a nemzet­közi viszonyok javítása te­rén. A mai kedvező nem­zetközi viszonyok kialaku­lásában a maga módján és erőihez mérten, a Magyar Népköztársaság is részt vett. Az új, nagy változások előkészítésének és irányítá­sának legalapvetőbb ma­gyarázata abban van, hogy a szocialista országok a nemzetközi eseményekre gyakorolt és egyre növekvő hatékonyságukkal a békés egymás mellett élés köve­telményeit a nemzetközi élet egyre inkább érvénye­sülő szabályaivá teszik. Ebben a folyamatban a legdöntőbb szerepe termé­szetesen a Szovjetuniónak van. A Szovjetunió a leg­főbb biztosíték a termo­nukleáris háború veszélye ellen, s legfőbb védelme­zője a szocializmus, a hala­dás, a nemzeti függetlenség és a béke ügyének. A Ma­gyar Népköztársaság mind belpolitikájában, mind kül­politikájában a legelső és legfontosabb elvnek tekinti szövetségi és testvéri kap­csolatát a Szovjetunióval, pártjával, kormányával és népeivel. Péter János elvtár« ez­után részletesen foglalko­zott a Brezsnyev elvtárs vezette szovjet párt- és kormányküldöttség ma­gyarországi látogatásának jelentőségével, majd az európai biztonsági konfe­rencia előkészítésére irá­nyuló tárgyalásokkal. Ez­után a két német állam egymáshoz való viszonyá­nak a rendezésére irányu­ló szerződés jelentőségéről, a délkelet-ázsiai helyzetről, a vietnami kérdés rende­zésének, az arab országok és Izrael közötti megegye­zés lehetőségeiről szólt. A következőkben a Szov­jetunió és az Egyesült Ál­lamok kapcsolatát elemez­te, a SALT-tárgyalások lé­nyegét, jelentőségét taglal­ta. Foglalkozott a NATO és a Varsói Szerződés létre­jöttének körülményeivel, illetve a két katonai tömö­rülés meglétéből adódó helyzettel. Hangsúlyozta, hogy „mi a mostani hely­zetben mindaddig, amíg a NATO-hatalmak nem ké­szek arra, hogy katonai szervezetüket az új együttműködési biztonsági rendszerért feloldják, ép­pen a biztonság megőrzése érdekében erősítjük saját hadseregünket”. Péter János elvtárs ez-, után a szocialista orszá-. gokhOz fűződő, „a harma­dik világ” államaival ki­alakítandó és fejlesztendő kapcsolatainkkal, majd egyéb nemzetközi kérdések­kel foglalkozott. Felszólalása befejező ré­szében Péter János a kö­vetkezőket mondta: A kor­mány által előterjesztett költségvetés minden vonat­kozásban olyan, hogy szá­mol a nemzetközi viszo­nyok mostani fejlődésével és ez a fejlődés segíti a költségvetésben foglalt fel­adatok teljesítését: külpo­litikai tevékenységünkkel arra törekszünk, hogy a Magyar Szocialista Mun­káspárt X. kongresszusán megfogalmazott irányelv­nek megfelelően, minél kedvezőbbek legyenek a nemzetközi feltételek a szocializmust építő Magyai- Népköztársaság számára. A vitában elhangzottak­ra Faluvégi Lajos pénz­ügyminiszter válaszolt, majd az elnöklő Beresz- tóczy Miklós szavazásra bocsátotta a törvényjavas­latot. Az országgyűlés az 1973. évi állami költségve­tésről szóló törvényjavas­latot -általánosságban és részleteiben egyhangúlag elfogadta. Az országgyűlés csütör­tökön 10 órakor a népgaz­dasági tervezésről szóló törvényjavaslat tárgyalásá­val folytatja munkáját. Parlamenti jegyzetek A FÉNYÁRBAN úszó ülésterembe gyors léptek* kel sietnek be a képvise­lők. Nemsokára felhangzik a harmadik csengetés Is. Ekkor azonban már min­denki az emelvényen he­lyet foglaló Apró Antalra, az országgyűlés elnökére figyel, aki megrázza az asz­talán levő csengőt. Né­hány pillanatig néma csend, majd az elnök ismerteti a napirendet. Közben csak a felvevőgépek zúgnak, s a televízió kamerái forgat­ják üvegszemüket. Az újságírók páholyában gyors jegyzetelés folyik. Mindenki a „saját” képvi­selőjének a felszólalását várja. Persze annak, aki beszélni akar megyéje kül* döttével, meg keil várnia a szünetet, hogy a folyo­sók valamelyik padjára kérje riportalanyát, eset­leg a társalgóban állítsa meg néhány szóra. • A pénzügyminiszter ex­pozéja, majd az azt köve* tó néhány felszólalás utá­ni szünetben így sikerült beszélni több Báes megyei képviselővel. Többek kö­zött Molnár Istvánnal is. Arról kérdeztük, ml ra­gadta meg leginkább Fa- luvégi Lajos miniszter ex­pozéjából. — Említette a miniszter elvtárs, hogy a vállalatok­nál, üzemeknél az admi­nisztrációs munka ésszerű­sítése, amellett, hogy mun­kaerő-gazdálkodási szem­pontból hasznos, költség­megtakarításra is lehetősé­get nyújt. Ezt mi, úgyne­vezett középüzemek szeret, nénk a legjobban. Csak­hogy Faluvégi elvtárs bi­zonyára megfeledkezett ar­ról, hogy a meglehetősen nagy adminísztárciós mun­kára, többek között, ép-“, pen a Pénzügyminisztéri­um sarkall bennünket. Ná­lunk, a Kalocsa és Vidéke Sütőipari Vállalatnál is igen hasznos volna Ilyen munkaerő-gazd álkod ást megvalósítani. De mi lesz akkor a kötelező admi­nisztrációval ? Szóval ez korántsem olyan egyszerű, ellentmondást látok a ket­tő között — mondta Mol­nár István. • TEGNAPI lapunkból mór ismerhetik olvasóink dr. Gajdócsi István felszóla­lását. Azt viszont csak a jelenlevők tudhatják, hogy ennek a felszólalásnak nagy visszhangja volt az országgyűlésen. Amikor — beszédét befejezve — leült a megyei tanács elnöke, a közelében levő képviselők egymás után gratuláltak neki, még az elölte és mö­götte levő sorokból is át­nyújtották hozzá a kezü­ket. Felszólalása közben

Next

/
Thumbnails
Contents