Petőfi Népe, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-12 / 267. szám
A közelmúltban cikk jelent meg a Délmagyaror- szág című szegedi napilapban „Hol keressük a túlterhelést?” címmel. Nikolényi István, az írás szerzője eleven problémára utal a címadással s ezzel kapcsolatban az MSZMP júniusi oktatáspolitikai határozatára is hivatkozik. A válasz azonban, amit a kérdésre ad, nemcsak vitatható, de ellentétben is áll oktatáspolitikánkkal. A cikk ugyanis történelmi példákra hivatkozó elvi bevezetés után — meglehetős logikai töréssel — a zenetanulással kezd foglalkozni, s végső kicsengésében egyértelműen és leplezetlenül a zenetanulásban véli megtalálni a túlterhelés egyetlen okát és forrását. Mégpedig azzal a megokolással, hogy nem az iskolai munka a túlterhelő, hanem az iskolán kívüli elfoglaltságok. A cikkíró leszögezi ugyan: ’’Szó sincs arról, hogy a zenetanulás ellen agitálnék.” Valójában ennél sokkal messzebbre megy: értelmetlennek, sőt károsnak állítja be az ’’iskolán kívüli” — tehát a zeneiskolai — tanulást. „Nem tisztázott még az iskolán kívüli zeneianulás haszna, értelme" — írja. A cikk egészéből csakugyan az derül ki, hogy szerzője feltűnően tájékozatlan ezen a területen. Különben miért tekintené döntő érvnek állítása mellett a szegedi zeneművészeti szak- középiskola nem kielégítő beiskolázási adatait? A zeneiskola célja ugyanis nem csak és nem elsősorban a szakzenész-utánpótlás biztosítása, hanem mindenekelőtt a tömegnevelés, a zenét befogadó és öntevékenyen művelő jövő nemzedékek nevelése. Vajon ha ezt a tevékenységét nem folytatná, kinek játszanának a szakiskolákban és főiskolákon felnevelt hivatásos muzsikusok? Természetesen én magam is nagyon szeretném, ha zenei életünk megnövekedett személyi igényeit iskoláink teljesebben meg tudnák oldani alapfökon. Valamennyi zenetanár személyes ambíciója is, hogy tehetséges, rátermett növendékeit a pályára irányítsa és lehetőség szerint maximálisan felkészítse. De visszatérve a Nikolényi által felemlített adatokra: a szegedi szakközépiskolába idén felvett 29 tanuló vajon nem abból a hatezerből választódott-e ki, akiket a zeneiskolák nevelnek? S ha megfogadnánk a cikkíró tanácsát és érettségi után (!) kezdenének csak fiataljaink zenét tanulni, ugyan kikből kerülne ki a szakiskolák így is kevésnek ítélt növendék-utánpótlása? Az, hogy értelmes vagy értelmetlen dolog-e zenét tanulni, mégsem ezen dől el, hanem a zeneiskolák mindennapos munkáján, annak eredményein és kisugárzásán a társadalomba. De vessünk még egy pillantást a „tisztázatlan célokra, az ürügyül szolgáló túlterhelés szemszögéből. Pszichológiai vizsgálatok sora bizonyítja a zenei nevelés úgynevezett transzfer hatását, vagyis azt, hogy a zenével való intenzív foglalkozás előnyösen hat a gyermek egyéb készségeire is. De még ennél is fontosabb a zene sajátos nevelő szerepe, melyet a múlt és a jelen kiemelkedő pedagógusai egytől-egyig elismernek. A Bajai Tanítóképző Intézet rajztanárnője két év terméséből közel 60 olajpasztell- és tollrajzot, fametszetet állított ki a kalocsai Petőfi Sándor Művelődési Központ termeiben. Mind széles láthatárú tájképein — Tokaj, Visegrád, Nagymaros környékéről —. mind virágokat, s fákat ábrázoló művein a természeti motívum alkalom és ürügy csupán, hogy a magában érlelt művészi mondanivalót kivetíthesse. A természeti valóságot művészi szintre emeli, Delacroix intelméhez híven, hogy „a természet csak szótár, abból formálja a művész mondatait”. A tájékozódás, a kísérletezés öröme vezeti a különböző anyagokkal való ismerkedésben. Olaj alapozású pasztell képein főleg csendéleteket fest. Legújabban a fametszés izgatja, de képeinek többsége ma is tussal, filctollal, krétával készül. Ismeri az izmusok bonyolult világát, s járatos az absztraháló képi-gondolkodás nonfiguratív területén is. A pécsi főiskola elvégzése után hatással volt rá a szülői ház modern magyar gyűjteménye. Indulásakor Nagy István művészete a választott mes'gvéje valamint Észak-Bácska sokszínű, gazdag nép- mű vézete. Művészetének igazi területe a korunkban oly nagy szerepet játszó grafika, amely sokoldalú és minden eseményre azonnal reagál. Képeit a dinamizmus jellemzi. Művészetének fő ereje az életteljes vonal, mely minden érzés engedelmes kifejező eszköze. Hol a körvonal az uralkodó, hol ezen belül kis szaggatott vonalakkal jeleníti a formát, majd egyes részeket fehéren, másokat <srnffro7otton emel ki. Hegyvonulatain a vonal erő- teljességet jelez, bimbózó és nyíló virágainál gyengéd- rínet. néha izgatottságot, máskor nyugalmat érzékeltet. TövicVánt szúrós a bezárkózást és egvben védekezést sejtető kaktuszok megjelentetése. Ismét más az örömet jelképező nyíló rózsa, bontakozó szirmaival. így képeinek szerkezeti vonalait egyénien rendezi, nyújtja, vagy zsugorítja, torzítja. vagy eszményíti sajátos expresszio- ni7—"sánnk megfelelően. Viráctaít fáit szemlélve érdekes képzetek támadnak. Megtart kP<;erve«en hajladozó, kopasz fatörzsei segélyt kérő ágaikkal az ősz. az elmúlás hangulatát keltik. Hármas csnnnrtosításban. szinte egvmásba kapaszkodó fái a gráciák mozdulatára emlékeztetnek. Mindez élesebb hangsúlyt kap. azáltal is. hogy a formák magánosán, Vgfp+t ^rnv^VoV léniáin. Külön kell szólnunk művé&zS u2£nvpfißi£GU&rAl. matto És itt érkezünk el a cikk legabszurdabb megállapításához, a szerző végkövetkeztetéséhez, miszerint „... a diákok többségénél nem tűnne-e célszerűbbnek érettségi vagy pályaválasztás utanra halasztani a zenei műveltség megszerzésének dicséretes buzgalmát?" Nem kell hozzá különösebb pedagógiai- pszichológiai műveltség, hogy belássuk, milyen „eredménnyel” kecsegtetne ennek az ajánlatnak a meg- fogadása! Különösen a zenében, ahol az első hatások döntőek, nem is szólva a hangszertudás minimális elsajátításához szükséges fiziológiai tényezőkről. Majdnem olyan lenne ez, mintha valaki 18 éves korában akarna elkezdeni — minden előzmény nélkül — sportolni. Sőt éppen ellenkezőleg: azt tartanánk célszerűbbnek, ha a zene tanulását a jelenlegi gyakorlatnál is hamarább kezdené el a gyermelc. Nem véletlenül fogalmazott úgy Kodály — látszólagos túlzásban is a lényegre mutatóan —, hogy a gyermek zenei nevelését kilenc hónappal a születése előtt kell megkezdeni! A cikkíró azzal támasztja alá javaslatát, hogy akkor a tanulók sok ideje felszabadulna hasznosabb célokra, hiszen a délutáni órák sok gyerek számára csak ürügyet jelentenek a csellengésre, lógásra. (!) Saját tapasztalataink alapján mondhatom, vannak ilyen „lógós” növendékek, minden évben egy-kettő. Ezeket azonban könnyű rajtakapni, már csak azért is, mert tanáraik rendszeres kapcsolatot tartanak a szülőkkel — ezt a zeneiskola nevelő tevékenysége is megköveteli. Az ő részükre a zenetanulás nem jelent túlerhelést, sőt örömöle, sikerélmények forrása, Hány olyan munkás—paraszt származású gyerek van — és lehetne még — az országban, akiket éppen zenei tehetségük művelése emel ki hátrányos kulturális helyzetükből! És ha a cikkben említett hatezer tanuló (Bács- Kiskun, Békés és Csongrád megyei, valamint Szeged városi összesített adat) nem járna zeneiskolába, vajon ki garantálná, hogy a felszabaduló időt a cikkíró által is „hasznosnak” ítélt tevékenységre fordítaná?!? Hátha „ürügy” nélkül is csellengenének, lógnának? Az elmúlt években a beat-zenekarok tömeges szaporodása bizonyította, hogy ifjúságunk igényli és ilyen vagy olyan módon meg is teremti magának az öntevékeny zenélés formáit. Engedjük-e ezt a belső igényt teljesen szabadjára? Akkor, amikor az élet minden területén egyre tudatosabban tervezzük a jövőt! Végül hadd említsek én is egy statisztikai adatot, anélkül, hogy ezt országos távlatban akarnám általánosítani. Kecskeméten az általános iskolai tanulók száma a folyó tanévben 8104, s közülük 361 jár zeneiskolába is. Ez nem egészen 4 és fél százalék, ami nem lebecsülendő, bár nem is kielégítő arány. Ah- hoz azonban mindenképpen kevés, hogy tanulóifjúságunk valóban létező problémájának okát itt találhatnánk meg. Hol keressük tehát a túlterhelést? — kérdeztetjük ismét e cikk írójával. Egy biztos: semmi esetre sem a zeneiskolákon! Körber Tivadar, a kecskeméti zeneiskola igazgatója ségszeretetéről, nagy komolysággal végzett művészeti nevelőmunkájáról. Ez<ek jellemzéséhez nem szavak kellenek, hanem megérzés, s ugyanolyan szeretet, amellyel Klossy Irén közeledik rajzlapjaihoz, eszközeihez, elsősorban az emberekhez. Dr. M. Kiss Pál Kín«»» Uáw Vik 11 (krátát Tanyapoli fika POLITIKÁNKBAN mindinkább figyelembe vesszük a helyi sajátosságokat: igényeket és energiákat. Az alapvető célok egységesek, de megvalósításuk módszerei alkalmazkodnak a helyenként eltérő földrajzi, gazdasági, társadalmi, kulturális körülményekhez. Ismeretes az is, hogy a pártoktatás egyre gyakorlatiasabb, pontosabban szólván összhangosabb közvetlen és közvetett feladatainkkal. Mindez feltételezi a helyi adottságok, viszonyok alaposabb ’’tudását”. Csak akkor alkalmazhatjuk helyesen az általános elveket, ha jól ismerjük azt a várost, községet, megyét, ahol élünk. Veres Péter szép szavaival szólván: ”a mát, amint megyen a tegnapból a holnapba". A politikai oktatás megyei irányelvei különösképpen hangsúlyozzák ezeket a követelményeket, hiszen Bács-Kiskun megye fejlődése, településszerkezete lényegesen eltér az országostól. A pártmunkában és a pártoktatásban úton-útfélen találkozunk a tanyai problémákkal, a külterületi lakosság gondjaival, kívánságaival. BONYOLULT GAZDASÁGI, személyes érdekek ütköznek a megszokással, családok, kisebb közösségek elképzeléseivel, reményeivel. Nehéz igazságot tenni és még nehezebb a javítás, jobbítás hatékony módozatainak a megjelölése és kivitelezése. Emberek tízezreit foglalkoztatja, hogy mi lesz a tanyákkal, mi lesz velük, vagy szüleikkel. Elismeréssel szólhatunk hát a megyei pártbizottság propaganda és művelődési osztálya gondozásában kiadott Tanyapolitika Bács-Kiskun megyében című, a pártoktatás propagandistái részére készített segédanyagról. AZ ELSŐ FEJEZETBEN röviden, tömören összefoglalják a szerzők az itteni tanyarendszer kialakulására vonatkozó ismereteket. (Nem ártott volna, ha Utalnak a kiskunsági, bácskai tanyarendszerek, típusok közötti lényeges különbségekre, elterjedésük eltérő ütemére, mert így differenciáltabbá, hitelesebbé vált volna az összkép.) A továbbiakban a tanyared- szer felszabadulás utáni — átmeneti — fejlődését elősegítő okokról olvashatunk. 18 000 új tanya épült a mai Bács-Kiskun megve területén. MEGGYŐZŐEN BIZONYÍTJÁK a felsorakoztatott adatok, hogy a tényleges fordulathoz szükséges változás a mezőgazdaság szocialista átszervezésének a következménye. (175 mezőgazdasági szövetkezet közül 105 szövetkezet tanyás területen működik. A sajátos települési viszonyok is magyarázzák, hogy a hazánkban levő szakszövetkezetek tagságának 55 százaléka Bács-Kiskun megyében él.) A pártoktatási segédanyag összeállítói foglalkoznak az iparosítás hatásával, a tanyai lakosság átré- tegeződésével és utalnak a további fennmaradást, illetve a felszámolást szorgalmazó — egyidejűleg ható, ellentétes — tendenciákra. A továbbiakban a kommunális ellátottság, a civilizációs szint változásait jellemzik, majd a művelődésügyet elemzik. Közük az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának és a megyei tanácsnak 1971. december 22-i együttes ülésén hozott határozatát és az ennek alaoián kidolgozott intézkedési tervet. Jól segítik a megértést, a szemléltetést, az összefüggések feltárását a Tanyapolitika Bács-Kiskun megyében című kiadványhoz mellékelt grafikonok, színes táblák, térképek. JELENLFG a megvében minden ötödik párttag külterületen él. A segédanyag azonban nemcsak nekik készült. „A tanyavilág jelenségeinek vizsgálata meggyőzően bizonyítja — a közös határozat szerint —, hogy redkíviil szerteágazó, a lakosság szé’es rétegeit érintő problémakörről van szó. amely még hosszú távon is különleges helyet foglal el a megve é’eté- *»— H. N. Klossy Irén kalocsai kiállítása Hozzászólás „Túlterhelő"-® a zenetanuüás? Orosz István rajza
