Petőfi Népe, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-12 / 267. szám
197*. november 1*., vasárnap V. Oldal Megérdemlik a megbecsülést Az Izsáki Aranyhomok Termelőszövetkezet tagságának csaknem fele lány és asszony. Ezenkívül a gazdaság ipari üzemeiben is szép számmal dolgoznak nők. A Hazai Fésüsfonó és Szövőgyárral, valamint a Duna Cipőgyárral kötöttek megállapodást foglalkoztatásukra. A tagok és az alkalmazottak létszáma együttesen eléri a hatszázat. Ennyi asszonynak és lánynak közös gondjaival foglalkozik a termelőszövetkezet nőbizottsága. Szarvas Józsefné bizottsági elnökkel, Deák Józsefné elnökhelyettessel és Papp Gáborné vezetőségi taggal az eddig végzett munkáról és a további célokról beszélgetünk. Az eszmecserébe bekapcsolódik Tőzsér József, a pártalapszervezet titkára is. A nőbizottság elnöke tizennégy esztendeje termelőszövetkezeti tag, tehát alaposan ismeri az itt dolgozók gondjait. Azon kívül a kecskeméti járási pártbizottságnak és a községi tanács végrehajtó bizottságának is tagja. Ezeken a posztokon van alkalma tolmácsolni a termelőszövetkezetben dolgozó nők ki vánságait. — A párt- és gazdaság- vezetés törődik velük. Kéréseinket, észrevételeinket méltányolja. Könnyítette helyzetünket azzal is, hogy a tanyaközpontok villamosítását szorgalmazta. Ezzel egyúttal segítette a háztartás gépesítését. Saját szövetkezeti építőbrigáddal üzemorvosi rendelőt létesítettünk a tanyaközpontokban. Szorgalmaztuk a községi kollégium létrehozását is. A nőbizottság a taggyűlés által elfogadott új alapszabály megfogalmazásában alkotóan .részt- vett. Több hasznos javaslatot tett, amelynek nagyobb része belekerült a közös gazdaság új „alkotmányába”. Ilyenek például a nők fizetéses szabadsága, a nekik járó háztáji területek nagyságára vonatkozó meghatározások, amelyek igazságosabbak, r-**nt az eddig alkalmazott gyakorlat, — tájékoztat Szarvas Józsefné. A nőbizottság tartalmas, gazdag munkatervet készített egész esztendőre. Ebben jelentős helyet foglal el a társadalmi munka, a termelőszövetkezeti rendezvények szervezése. Deák Józsefné: — Együttműködünk a szociális bizottsággal, amely szintén nőkből áll. Karácsonyra 250 ajándékcsomagot készítünk a tagok gyermekeinek. Megszerveztük idős tagjaink látogatását, többféle módon történő segítését. Beszélgetés közben számos epizódot elevenítenek fel. Az idén a szőlőkötözésben negyven asszony fogott össze, s keresetükből közös kiránduláson vettek részt. Papp Gáborné: — Az asszonyok, lányok példát mutatnak a munkaversenyben is. Hét brigád küzd a megtisztelő szocialista címért, ebből hat kizárólag nőkből áll. összesen nyolcvanegy tagja van a brigádoknak, ebből hetvenegy asszony és lány. A nemes vetélkedésben tehát a gyengébbik nem túltesz a férfiakon. Tőzsér József: — Az ipari üzemek létrehozásával, amelyekben csaknem kizárólag nőket foglalkoztatunk, a mezőgazdasági termelést kívánjuk segíteni. Gyenge homokterületeinken csak úgy tudunk jelentősebb beruházást megvalósítani, ha máshonnan teremtünk elő erre a célra anyagi eszközöket. A noopoló, kivarró és a ci- nőfelsőrész-készítő üzemből származó bevételek elősegítik homokterületeink hasznosítását. Évente mintegy 30 hektáron létesítünk újabb szőlőt és gyümölcsöst. A fiatalok lelkes vállalásokat tettek azon túlmenően, hogy elhatározták a termelési érték növelését és a költségek csökkentését. A Martos Flóra nevű KISZ női brigád csaknem 20 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett. A szövetkezet asz- szonyai, lányai, megbecsülésben részesülnek, amit méltán meg is érdemelnek munkájuk nyomán. Hiszen nagy részük van abban, hogy a termelőszövetkezet immár eléri a 40 millió forint évi termelési értéEddig kétszázezren látták két. K. S. Országszerte nagy érdeklődés kíséri Keleti Márton filmjét, a „32 nevem volt” című alkotást. Az eddig rendelkezésre álló statisztikai adatok szerint a filmet a bemutatótól napjainkig csaknem 200 ezren nézték meg. Bemutatták az alkotást premier előtt a többi között Székesfehérvárott, Szolnokon, Tatabányán, Kecskeméten, Szombathelyen, Szekszárdon. Meghívták az alkotókat, az Országos Ifjúsági Bizottság egykori tagjait és a vita mindenütt ünnepélyes külsőségek között folyt. Hét ember ezer órája Az. utóbbi időben a szocialista brigádok tevékenysége, helyzete a különböző ülések napirendjén bevonult közgondjaink sorába. A viták tükrében és a valóságban is a mozgalom Janus-arcot ölt. Egyik a munkahelyen látható, a másik azonkívül. A munkaversenyt az ellaposodás- tól, formalizmusba süllyedéstől féltjük, mert a munkamegosztásba illően emberre szabott feladatok helyett sokszor levegőbe lógó általánosságba csontosodó mutatók néznek ránk a brigádnaplókból. A másik oldalon a vaksi tanyasi iskolákban kigyulladó fények, a kollégiumi csekkszámlára gyűlő forintok bizonyítják a kollektívák tenniakarását. energiáját. Az értelmes célok újjáélesztették az úgynevezett „nagy felajánlásokat” is. A krónikás, akinek alkalma nyílott részt venni azon a gyűlésen, szinte kötelezőnek érzi a katonatelepiek néhány égető gondjának felvetését ezúton is. Az egyik ilyen mihamarabbi orvoslásra varó probléma a külterület üzlete. A huszonvalahány éve mit sem változott, országútmenti szatócsboltocska ugyanis — bármennyire ügyes a vezetője — képtelen a legszerényebb igényeket is kielégíteni. A katonatelepiek joggal vetik tel: a megyeszékhely új lakónegyedeiben, ha késve is, kialakul az üzlethálózat. Katonatelep azonban már nem új! Megérdemelné, hogy legalább az alapvető élelmiszerek beszerzéséért ne kényszerüljenek a városba utazni lakosai. Alighanem bölcs tanácsként is szolgálhat a gyulésen elhangzott felvetés, mely szerint: ha az üzletet fenntartó kereskedelmi vállalat anyagi nehézségei miatt képtelen segíteni az áldatlan helyzeten, hadd kapjon teret a szövetkezeti kereskedelem! Mert a lakosság nem marad tétlen, ha például a kadafalvai- hoz hasonló kis üzlet építésére vállalkozna Katonatelepen is az UNIVER Szövetkezet. A másik, ugyancsak nyomasztó gond: a katonatelepiek a szomszédos megyebeli közlekedési vállalatok autóbuszain utaznak kecskeméti munkahelyükre, immár szinte tűrhetetlen körülmények között. A Pest megyei 20-as Volán Cegléd—Kecskemét közötti, vagy Nagykőrösről indított járatai oly zsúfoltak, hogy nemegyszer le is hagyják katonatelepi utasaikat. — Csak egy héten át próbálnák a 9-es Volán vezetői, milyen kín Katonatelepről a Kecskemétre jutás, bizonyos, hogy gyorsan megtalálnák a segítség módját. Ha másként nem, hát az alsó-nyomási iskoláig közlekedő 8-as járat meghosszabbításával — vetődött fel a gyűlésen szenvedélyesen a javaslat, amelyen ugyancsak érdemes az arra hivatottaknak elgondolkozniuk, s mi több, megoldást találniuk. ]lf Arcsak azért is, mert a katonatelepiek ezt vall- iák: amire a saját erőnkből futja, örömest elvégezzük, hiszen önmagunkért tesszük. Ám a felemlített gondjaik megoldása meghaladja az erejüket. Perny Irén Mezei Béla. a tmk főművezetője szerint méltán rászolgál a nagy jelzőre a Kecskeméti Konzervgyár Vietnam nevet viselő szocialista brigádjának teljesítménye. — Ilyen méretű vállalásra hirtelenjében nem emlékszem a gyárban — mondja, mialatt a hagymaszárító gép helyén tátongó nyíláson nézünk a földszintre. — Órabérben számolva mintegy 10—15 ezer forintot jelent. A rés helyét betöltő szárítószalag leszerelése volta kollektíva vállalása. A kiöregedett „Imperiálok” már többszörösen amortizálták azokat a pengőket, amelyeket negyven évvel ezelőtt fizettek értük. Az idő kimondta felettük az ítéletet, az épület a jövőben a szárítóüzem raktárául szolgál. Kiss Antal és társai. Beregszászi Béla, T. Nagy János, Körtvélyesi Antal. Osztás István, Telek Gyula és Sebők János tavaly a terv megvalósításakor felvetették, ők lebontják a gépet. Az idén pedig megszületett a szerződés. Valóságos autogramgyűjtemény! — mondták a brigád tagjai az okmányra, amely magán viselte az igazgató, a főmérnök, párt- és szakszervezet vezetőinek kézjegyét. Szeptember 25-én láttak munkához, és október 10-én már ugyanezek az aláírások a feladat teljesítését nyugtázták. A két dá- tum között a hét ember mintegy ezer órát pergetett le délután 2-től este 8—9-ig — Abból indultunk ki, hogy kevés az üzemben a lakatos, viszonylag sok a túlóra; próbáljuk meg ezt a feladatot munka után elvégezni. Az ilyen munka egyben kihívás is, a lakatos megmutathatja, mit tud: kis figyelemmel ugyanis ezekről a Noé-korabeli masinákról is rengeteg hasznos alkatrészt — tengelyt, csapágyat, szállítószitákat lehet megmenteni. Csak jó lakatos kell hozzá, aki keveset veszi kézbe a „finom műszereket”: a kalapácsot és a hidegvágót. — Megjegyzem, egy kissé elszámítottuk magunkat. Ügy gondoltuk, elég lesz a bontáshoz 300—400 óra. A mázsás alkatrészek azonban több vesződséget okoztak, mint vártuk. A 20 ezer köbméter teljesítményű ventillátort például a villásemelő is alig bírta — meséli Kiss Antal brigádvezető. A pénz sorsáról közösen határoztak, egyhangúlag felajánlották a tányai iskolák villamosítására. zalék volt. Mi a módszer előnye? — Munka közben mi tartjuk szemmel a gépeket, feljegyezzük a leggyakoribb hibákat, s mikor eljön a nagyjavítás ideje, már a „beteglap” alapján cseréjük az alkatrészeket, vagy új megoldást próbálunk .ki. Egyébként a brigád az üzemben születő újítások bábája. Az idén a kezük nyomán lett valóság a hagymatisztító gép, az önürítő tarcalikocsi, a zöldbabfeldolgozó gépsor. Mpst éppen a hagymaportöltő berendezés készül a műhelyükben. — Arra vagyunk talán a legbüszkébbek, hogy az újítók felkeresnek bennünket. Ez a munka több tudást, fantáziát követel, A lényeg, jó együttműködés a tervezővel, nem szabad berzenkedni, ha menetközben módosít, a rajz ugyanis nem mindig azonos a valósággal. Sokszor mi vesszük észre az eltérést. A töltőberendezés, mint kiderült, szórja a port. ösz- szeültünk az újítóval, éjfélre tökéletesítettük a berendezést. A megbízhatóság mellett másik követelmény a szaktudás Többen kettős képzettséggel is rendelkeznek: lakatos, hegesztő, lakatosesztergályos, lakatos—konzervipari szakmunkás. Egy engedély árnyékában JÜNIUS közepén, amikor befejeződött a megyei népi ellenőrzési bizottság vizsgálata, három cikkben írtuk meg azt a kalandos vállalkozassorozatot, amely Bűnszövetkezet Bócsán címmel látott napvilágot lapunkban. Itt csupán felidézzük az akkori írásokban is meglehetős hangsúlyt kapott Általános Építő, Szak- és Szerelőipari Szövetkezeti Közös Vállalatot. Azért tesszük ezt, mert ennek az ÉPSZAK- nak rövidített vállalatnak a hírneve túljutott megyénkén is, s nem éppen, a legdicséretesebb jelzőkkel övezve. A Népszava október 8- án megjelent cikkében felháborodással ír a vállalatról, mert annak dolgozói, akik Százhalombattán, az olajfinomítónál végzik munkájukat, augusztusi bérüket még szeptember 12-én sem kapták meg. Más kérdés, hogy egy ilyen — milliós hiányokkal, szervezetlenséggel, fejetlenséggel küszködő vállalat, amely három termelőszövetkezet Szerencsétlen ötlete alapján jött létre, hogyan került az ország egyik kiemelt beruházásához? Az EPSZAK-nak azonban engedélye van. Pecsétekkel, aláírásokkal, minden elképzelhető és megkívánt formasággal ellátva. Ügy látszik, az nem érdekli az ügyben illetékeseket, hogy mit csinálnak ez engedély árnyékban. A NAPOKBAN újabb „ádozat” keresett fel bennünket. Az illető tizenhat olyan ember képviseletében kopogtatott a szerkesztőségi szoba ajtaján, akik közül öt-hat albérletben lakik. Szerveztek egy építőközösséget, amelynek célja egy tizenhat lakásos társasház építése Kecskeméten, a Hunyadivárosban. Vesztükre éppen az ÉPSZAK-kal kötöttek kivitelezési szerződést, s több, mint egy évvel ezelőtt, 1972. júniusában át is adták g, telket az építőknek, de azóta csupán az alapozással, s az első szint falainak felhúzásával készültek el. A tizenhat ember szaladgál fűhöz-fához. Családonként eddig 60—65 ezer forintban van a néhány csupasz fal, de a vállalat még csak válaszra sem méltatja sürgető, vagy szerényen érdeklődő leveleiket. Azaz egy levelet mégis küldött a vállalat, s ebben közli, hogy a korábbi 1972. december 30. átadási határidő helyett 1973. augusztus 30-át jelöli meg, mint véglegeset. A közösség nem járult hozzá ehhez a határidő módosításhoz, ezt megírták a vállalatnak, de választ már nem kaptak. Ha el is mennek az irodába, nincs akivel érdemben, felelősséggel tárgyalhatnának. ILYEN körülmények között mondja-e még valaki, hogy nincsenek csodák? Mert nem csoda-e. hogy bár az ügyben illetékes megyei tanácsi osztáyak — az építési és a mezőgazdasági — ismerik a népi ellenőrzési bizottság vizsqálati anyagát, nem intézkednek az ennedély visszavonása iránt? S vénül nem cso'ta-e. ha a vállalat, vezetői fütyülnek mindenkire, aki szót emel zűrzavaros ügyleteik miatt? — dorgál — , A vállalás teljesítésének körülményeiről szóban elmondták. bárkitől kértek gépet, szerszámot, első szóra kaptak. Ismerik őket. A legfiatalabb, Kiss Antal is 14 éve dolgozik itt, 1958- ban kezdte, ipari tanulóként. T. Nagy János 33 éve lépett be a gyár kapuján, még arra is emlékszik, amikor sok esetben az áramszolgáltatástól függött a feldolgozás. A brigád összeállítása hét éve változatlan, nem jött, nem ment senki. A közösen és egyénenként szerzett kitüntetéseket felsorolni is nehéz: hétszer nyerték el a szocialista brigád címet, valamennyien kiváló dolgozók, némelyikük ötször is megkapta ezt a címet. ■ ■ ■ ■ A. nyolc ember egyként vallja: ha a kabantartást lelkiismeretesen elvégzik, akkor később ritkán támad zavar. Valamennyien dicsérik a két éve meghonosított szervezési módszert, miszerint a szárító részleg valamennyi berendezésért ők felelnek Az eredmény egyértelműen bizonyít: a gépállás három század száBár erről nincs bizonyítványuk, alapos jártasságot szereztek az építőipari mesterségek különböző ágazataiban. Ezekből a gyakorlati „tanfolyamokat” a brigádtagok épülő lakóházainál tartották és közösen ülték a lakásszentelést is. A tizennégy éves brigádélet kialakította a segítség formáit, a szokásokat. Például az elosztásét: a külön munkáért járó pénzt — amit kinek-kinek egyéni órabére szerint számfejtenek — berakják a közösbe és egyenlő részekre osztják. Egy-egy százas marad a soron következő névnap, brigádesemény kasszájában. Eddig a mérlegnek azt a serpenyőjét néztük, amibe a brigád „produkcióit” raktuk. A másik, az elismerésé, ezt a már felsorolt jutalmak, kitüntetések képviselik És most ők szerelik szét a második Impe- riált is — ebből egy kis „dugipénz” lesz karácsonyit, Pulaj Miklós
