Petőfi Népe, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-29 / 281. szám
«. oldal 1972. november 29., szerda Téli ellátás — asszony szemmel Feleségem nagy seb- bel-lobbal nyit be a szobába. Kezében a tasakos tej jól ismert „ruházata” csüng összelöttyedten. Az áttetsző műanyagon csordogáló tejmaradék jelzi, hogy tartalmát most öntötték ki. Már hallom is. — Most ne robbanjon szét az ember! Törhetem a fejem, mit adok a gyereknek vacsorára; megint savanyú a tasakos tej. Már hányadszor — mostanában! Vigyem vissza? Hogyan? Majd kielégítenek a boltban, mint az N.-ék kislányát valamelyik reggel, aki kóstolás után, zacskóstól vitte vissza a tejet: „Mondd meg anyukádnak, csináljon belőle aludttejet!” Az asszony tanácstalanul mozdítja az apadt-gyűrött tasakot tartó kezét. Utolsó mondatára jobban felkapom a fejem, s máris közbevágok. — Te beleolvastál a jegyzetembe! — szegezem neki kissé kérdő hangsúly- lyal a „vádat”. Értetlenül néz rám. Kételkedik, jól hallotta-e. Megnyugtatom. — Csak vicceltem .. De mindjárt megmutatom neked, hogy amit az/ eladó szójából idéztél, szinte szóról-szóra elhangzott egy kecskeméti felszólalásban. Csordás Józsefné, a szak- szervezeti nőbizottság részéről ismertette az SZMT elnökségének legutóbbi ülésén, milyen észrevételekkel élt a nőbizottság a téli ellátás helyzetéről készített jelentéshez. Szavai az elnökségi ülés vitájában új szint, frissítő hangulatot hoztak. Előtte túlnyomórészt férfiak beszéltek, okosan, kritikusan, építő javaslatokkal sürgetve intézkedéseket az olaj- és gázellátás zökkenőinek kiküszöböléséért. A Csordás Józsefné tolmácsolta nőbizottsági véleményezés azért is volt még életszerűbb, problé- maközelibb a férfiakénál, mert — egyrészt nem szorítkozott csak a tüzelő-, zöldség-gyümölcs ellátásra, mint a jelentés, amely a két alapvető ellátási területtel foglalkozott, helyesen és ugyancsak alapos vizsgálódás, tapasztalatszerzés nyomán, hanem kitért az ellátás egyéb szféráira is. Másrészt a nők, édesanyák szemüvegén keresztül érzékeltette, hogy akiknek elsősorban hivatása a családról való közvetlen gondoskodás, sokkal érzékenyebbek minden visszásság észrevevé- sében, mint a férfiak, hiszen ők a ház „pénzügy- miniszterei”, „beszerzői”. Rajtuk csattan elsősorban minden következmény, akár az üzletek, akár a családi „morgás” oldaláról nézzük helyzetüket. Amikor hiánycikk a nagymamának két éve ígért patentharisnya ... Ritkán van belsőrész — tüdő, szív, máj — a hentesnél. vagy nem lehet kocsonyának való húsfélét kapni... Mikor eltűnt a 30 filléres gyufa, s lett_ helvette rosszabb minőségű — 40 fillérért... S nem idegesíti-e az asszonyokat az alkoholizmus elleni plakát, mert láttára az is eszükbe jut, hogy a Coca- Cola és a Traubisoda — az üdítő ital — drágább, mint a szeszes ital... Ha kénytelen 1 kg cukrot megvenni a háziasszony, holott ennyire nem volna szüksége, de mit tegyen, ha nincs félkilós csomnqnlás- ban cukor... Amiből a Az ügyész tollából Fiatalkorúak és a közúti balesetek szüretre nem készült fel eléggé az ellátásra a kereskedelem. .. Meg itt-ott Mini-Kalor olajkályhához sincs cső... Nem az anyukákat „sze- kírozzák”-e a gyerekek, apukával egyetemben, amikor műszak végeztével szikkadt kenyérrel tér haza a peremkerület! boltból, ahol este már ritkán van friss kenyér?... Meg ha fonnyadt zöldségtől ízetlen az étel, s csak olyan volt a Mezőtermék-nél. Milyen idegállapotban dolgozik, foglalkozik a családdal a bajai vagy duna- tetétleni édesanya, amikor hosszú sorállással jut tejhez, esetleg nem is kap már, mert az ellátás enyhén szólva döcög?.. Nem egvéni kifogásként tárta elő Csordás Jó- zsefné — a már elmondottak mellett —, hogy az olcsó áruféleségekkel való ellátás dolgában „egymással hólabdázik” az ipar és kereskedelem. Hogy bizony a ruházati cikkek ára nem nagyon alkalmazkodik a kiskeresetűek, egyedülálló gyerekes anyák pénztárcájához. Hogy nincs olcsó télikabát, flanelláru, s baj van a gyerekholmik méreteivel. Nem is beszélve a 360—500 forintos cipőkről. .. És sok más szép, jó ruházati cikkről, amely csak drágán kapható sok üzletben. Miért nincs Kecskeméten „Olcsó áruk boltja”, — úgy mint Budapesten? — kérdezi, s egyben javasolja létrehozását a szakszervezeti nőbizottság. Hangsúlyozva, hogy nem „Leértékelt áruk boltjá”-ra gondol, hanem olyan üzletre, ahol jó minőségű, szép kivitelű holmik, tisztességes választékban, s mindenekelőtt olcsón kaphatók. Fz tehat a kiegészítés — asszonyszemmel — a téli ellátással foglalkozó jelentéshez. Jegyzeteltek is készséggel a férfiak, a különböző iparágak szak- szervezetének megyei vezetői a nőbizottság jogos észrevételeire. Nem volt ellenvetés, kimagyarázkodás, hiszen ki-ki nemcsak megyei szakszervezeti funkcionárius, hanem egyben édesapa is. Aki sok mindenre emlékezett „otthonról” is; hogy hiszen „anyuka hányszor szóvátette mindezeket”! Tóth István GAZDASÁGI előrehalaNsvadóünnepségek Dunavecsén Immár tíz éve foglalkoznak Dunavecsén a családi események társadalmi megrendezésével. A helyi intézmények és különféle szervezetek közös összefogásának eredménye, hogy egyre színvonalasabbak a társadalmi esküvők és a névadó ünnepségek. Ez utóbbiak révén 75 újszülött kapott nevet a községben. Nemrégen a helyi Virágzó Termelőszövetkezet fiatal dolgozóinak gyermekei, Göndöcz Jancsika, Sallai Gabika és Szabó Zsoltika ünnepélyes névadására került sor. Még mindig a villamos a legnépszerűbb Nyolcvanöt évvel ezelőtt, 1887. november 28-án indult meg az első közúti villamosvasút Budapesten. A három kocsiból álló próbavasút a Nagykörúton, a Nyugati pályaudvar és a Király utca között járt. A főváros lakossága gyorsan megkedvelte a villamost, voltak azonban, akik idegenkedtek az elektromos meghajtású járműtől, legfőképpen azért, mert gyorsan — óránként 22 kilométeres sebességgel — közlekedett. A fővárosban 1895 végén kezdődött meg és 1898 elejére fejeződött be a villamosítás — mondják a BKV illetékesei. Ekkor már mintegy 50 sárga szerelvény futott a több mint 74 kilométernyi hosszú hálózaton. Feljegyzések szerint Budapesten épült Európa első városközponti villa- mosvasútja a Baross utcában, s műszaki szempontból is — a kontinens fővárosai közül — Budapesten volt a legtökéletesebb villamosvasút. — Utasszámlálási adatok bizonyítják, hogy a tömeg- közlekedés már hagyományosnak számító eszköze 85 év eltelte után sem veszített semmit népszerűségéből. Az utazások legnagyobb részét jelenleg is a villamosok bonyolítják le. Az év első háromnegyed évében például 638 millióan utaztak a villamosokon, a buszok „mindössze” 440 millió utast szállítottak. A BKV garázsaiból reggelente több mint 1400 kocsi indul, s a 241 kilométernyi hosszú hálózaton egy hónap alatt átlagosan, csaknem 10 millió kilométert tesznek meg. A forgalom várható alakulása szerint — az autóbuszpark bővítése és a metróhálózat kiépítése mellett — a jövőben is változatlanul jelentős szerepük lesz a villamosoknak. dásunk pozitív jellemzője, hogy egy-egy családon belül a kisebb gyermekeknek kerékpárja, a nagyobbaknak motorkerékpárja, a szülőknek sok esetben autója van. A gépjárművek száma évről évre ugrásszerűen emelkedik, de sajnos, növekszik a balesetek, az áldozatok száma is. Ez különösen akkor fájdalmas, ha a gyermekekről van szó. A múlt évben országosan a közutakon 96 gyermek halt meg, 759 súlyos, 1531 pedig könnyebb sérüléseket szenvedett. Őszintén meg kell azonban mondani, hogy a balesetek jelentős számában — mi. felnőttek is felelősek, hibásak vagyunk. Társadalmi kötelességünk, ugyanis, hogy a gyermekekkel korán — sok türelemmel —. megismertessük a közlekedés alapvető szabályait, az őket fenyegető veszélyeket. Ez azonban nem mindig történik meg. A legnagyobb felelősség a szülőket terheli. Szülői kötelesség a gyermekeknek erre való felkészítése. Már kicsi korban ki kell fejleszteni gyermekeinkben az egyre nagyobb közlekedésbe való beilleszkedés képességét, ki kell alakítani bennük a közlekedési érzéket. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy bedobjuk őket „a mély vízbe”, vagyis engedjük, hogy egyedül tapasztalatokat szerezzenek a közúton. Olyan ügyeink sajnos, szép számmal vannak, amikor baleset, vagy az esetleges sérülés csupán a véletlenen múlt. KECSKEMÉTEN történt a „produkció” teljes legyen, a csomagtartón ülő gyermek hajtotta a kerékpárt, a vázon ülő pedig kormányozta a járművet. Ilyen körülmények között csupán a véletlenen, valamint a gépjárművezetők éberségén múlott, hogy nem történt baj. A hasonló esetek nem mindennaposak, de a gyermekek találékonysága nem ismer határt. Ipari tanuló fiatalok szereltek, hegesztettek össze több kerékpárvázat, és az általuk készített tandemmel (több- személyes kerékpár) bra- vúroskodtak. A járművet sem biztonságosan kormányozni, sem fékezni nem lehetett. A szülők és a hozzátartozók mosolyogva nézték, amint a gyerekek cikcakkban közlekedtek az utcán. A JÓL TANULÓ diáknak kerékpárt, vagy egyre inkább segédmotorkerékpárt vesznek a szülők. Arra azonban sokszor nem gondolnak, hogy a KRESZ szerint 12 éven aluli gyermek felügyelet nélkül csak mellékútvonalon kerékpározhat. Ha bármelyik városban egy órát nézelődnénk a főúton, nagyon sok 12 éven aluli, kerékpározó gyermekkel találkoznánk. Tapasztaljuk, hogy megveszik a szülők a segédmotorkerékpárt gyermeküknek anélkül, hogy az KRESZ-vizsgát tett volna. Hozzájárulnak, hogy a 10 éven aluli — jól kereső fiatal — motorkerékpárt vegyen és azt jogosítvány nélkül „kipróbálja”. Ma már minden motorkerékpár kis összegű OTP-részletre megkapható. Azonban vásárlás előtt minden szülőnek feltétlenül meg kellene követelnie, hogy vizsgázzon le a gyerek és szerezzen vezetői engedélyt. SAJNOS, azonban a közlekedési tapasztalatokkal nem rendelkező gyereknek is megengedik a szülők a járművételt, sok esetben maguk vásárolják meg azt részére. Szinte úgy tűnik, mintha nem ismernék eléggé a mai közlekedés veszélyeit. Természetesen nagyrészt ez az oka annak, hogy helyrehozhatatlan balesetek történnek. Néhány hónapja, hogy a Pannónia motorkerékpárral, egy jogosítvánnyal nem rendelkező 16 éves fiatalkorú, Kecskemét belterületén 70 km/óra sebességgel hajtva halálra gázolt egy kisgyermeket. A lakott területen belül megengedett maximális 50 kilométeres sebességet magasan túllépve, pótutast szállított, aki bukósisakot nem viselt. A másik ügyben két fiatalember azt határozta el, hogy a szomszéd községbe mennek át a bálba, motor- kerékpárral. Jogosítványuk nem volt. Űtközben a rendőr igazoltatni akarta őket, de ezt észlelve, a fiatalkorú, az Állj! fényjelzésre nem állt meg, hanem igyekezvén kibújni a felelős- Ségrevonás alól, az őket megállítani szándékozó rendőrök közé hajtott. A rendőrök ideiében félreug- rottak, majd elfogták a két fiatalembert. Így lett az egyszerű szabálysértésből szándékos veszélyeztetés bűntette. AZ ILYEN esetek munemrég, hogy a tízéves F. J. iskolai tanuló egyik társát a kerékpár vázán, a másikat a csomagtartón szállította a Dózsa György úton. Ez már önmagában is veszélyes dolog. De, hogy Gépkocsioktatás rádióirányítással tatnak rá arra, hogy a fiatalkorúak meggondolatla- nabbak felelőtlenebbek, és rászorulnak a felnőttek fel. ügyeletére, ellenőrzésére, segítségére a közúti közlekedésnél. Ha csak mondják a gyermeküknek, hogy „vigyázzon, nehogy valami bajt okozzon” — mint az esetek kapcsán kihallgatott szülők vallották — nem elegendő. Ez nem pótolja sem a jogosítványt, sem pedig a helyes közlekedésre történő nevelést. Nem felesleges a fentiekre fokozott figyelmet fordítani, mert míg 1968-ban a megyében 31 fiatalkorú követett el közlekedési bűncselekményt, 1971-ben már 51 fiatalt kellett felelősségre vonni. A felelőtlenség helyrehozhatatlan következményekkel, súlyos sérülésekkel és sajnos, halálesetekkel is jár. Ez azonban gyermekeink helyes közlekedésre való tanításával, a jogosítvány megszerzésének a szülők által történő szorgalmazásával csökkenthető. Csak ennek megértésével és végrehajtásával tudjuk megóvni a közlekedésben részt vevő gyermekeinket. Dr. Babay Imre Magyar közületi bátorok a Szovjetunióban A gépkocsioktatásban november elsejével életbelépett oktatási reformnak megfelelően, Pécsett, az Autóközlekedési Tanintézet iskolájában elkészült az új oktatási és tanpálya. Az új pályán — amely este kivilágítható — mesterséges lejtöt is építettek. Újításuk, hogy az oktató URH-rádióval irányítja a tanulót. (MTI foto; Bajkor József felvétele — IiS) A Szovjetunió fennállásának 50. évfordulója alkalmából decemberben adják át Bakuban azt a 2500 személyes koncerttermet, melynek összes berendezését az ARTEX Külkereskedelmi Vállalat szállította. A magyar vállalat már eddig is részt vett a szovjet „koncerttermi programban”, a mostani üzletkötés mégis újszerű volt, hiszen nemcsak a zsöllyék készültek ' Magyarországon, de a sminkasztaltól és bejárati ajtótól kezdve a zenekari kottatartókon és színpadi berendezéseken át egészen a falakat és mennyezetet borító akusztikus falburkolatig minden faipari berendezés magyar gyártmány. A berendezések üzembe helyezéséről gondoskodó 80 tagú „stáb” már befejezte munkáját és a napokban érkezik haza Magyarországra. A Szovjetunióban igen népszerűek a hazánkban készült közületi bútorok. A moszkvai KGST-palota berendezése olyan jó „propagandája” volt a magyar közületi bútorgyártásnak, hogy ebben az évben már összesen 12 000 személyt befogadó előadótermek berendezéseit szállítottuk a Szovjetunióba, háromszor any- nyit, mint tavaly. Magyar zsöllyéből élvezhetik az előadást a 2500 személyes al- ma-atai cirkusz nézői, hallgathatják az előadókat a dusanbei politikai nevelés házában és magyar gyártmányú berendezéssel szerelték fel a Szputnyik Utazási Iroda 6000 személyes ifjúsági kultúrcentrumát Szo- csiban. Ezenkívül eddig már 2000 szállodai szoba berendezésére kötött szerződést az ARTEX és a szovjet In- turist Szálloda vállalat a következő évre.
