Petőfi Népe, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-29 / 281. szám
4. oldal 1972. november 29„ szerda Épülő lakások Százötven lakást épít Kiskunfélegyházán a Móra téren a helybeli építőipari szövetkezet. . Az alapok már majdnem elkészültek és remélhetőleg december elején a szövetkezet dolgozói helyet adhatnak a Bács megyei Építőipari Vállalat munkásainak, akik összeszerelik az épületeket, s majd a belső munkákat ismét a szövetkezetiek végzik. Baja díszpolgára Baja felszabadulásának 28. évfordulóján tartott ünnepi tanácsülésen láttam először Ternai Máriát. Megilletődve vette át a díszpolgári okiratot. Alig tudott szóhoz jutni, amikor kérdeztem ... Csak ennyit mondott: — Alig hiszem el..; Most itt beszélgetünk a Az egyedi bútorok műhelyében Főleg különleges igényű, egyedi megrendeléseket elé. gít ki a Kecskeméti Szolgáltató Vállalat asztalosüzeme. Egy-egy ilyen munka értéke milliókra rúg. Itt■ készülnek például a pécsi tv-torony reprezentatív, úgynevezett finombútorai, köztük a fotelek, amelyeket tarka borjúbőrrel borítanak a kárpitosok. A Csepel Vas- és Fémmű számítástechnikai laboratóriumának berendezésénél pedig olyan követelményeknek is meg kell felelni, mint a színek összhangja, vagy a zaj csökkentése, ami a precíz, zavartalan munkához szükséges. A nagy, egyedi megrendelések mellett lakossági igényeket ugyancsak kielégítenek. A cél az, hogy az eddiginél nagyobb értéket termeljenek meg, s csökkenjen az átfutási idő. Ennek érdekében csiszoló- és enyvezö- gépekkel bővítik a gépparkot. A faipari részleg szocialista brigádjának két tagja faburkolatot csiszol. Kálvária utcai szülői ház egyik szobájában. Az asztalon doboz, benne a díszpolgári oklevél, a pecsétnyomó és a kék-sárga színű vállszalag. Az ablak előtt sok szobanövény üde zöld színe tiszta nyugalmat áraszt az ízlésesen berendezett szobában. A vitrinben kisebb-nagyobb emléktárgyak, ajándékok munkatársaitól. És a könyvek. .. a kedves olvasmányok: a Nap szerelmese, Petőfi-versek és a többiek. Az e’s5 találkozásunk emlékét őrző elfogódottsága már tovatűnt arcáról. Szemében lelkesedés, öröm csillog. Vékonykás, munkában megfáradt kezét ölébe ejtve beszél életéről. — öten vagyunk testvérek. Nekem mint a legidősebbnek, korán munkába kellett mennem, hogy segítsem a családot. Tizennégy éves voltam. Emlékszem, hogy ott álltunk a Finomposztónál sokan, munkások, idősek-fiatalok, kérve-várva, hogy dolgozhassunk, munkahelyünk legyen. Nekem sikerült. Egy nyírógéphez oltottak be. Megtanultam a kezelését, elsajátítottam a szakmát. Harmincöt éve dolgozom már a Finomposztóban. Két éve kerültem új munkakörbe. most meós, félkészátnéző vagyok. — Néha-néha visszagondolok fiatal éveimre és összehasonlítom magamban az „akkori” és a mai fiatalok körülményeit. Tudja, mi kislányok együtt az idősebbekkel reggel hattól este hatig egyfolytában dolgoztunk, egy órás ebédszünet kivételével. Hányszor előfordult, hogy túlóráznunk kellett majd éjfélig is. Fürdő, meleg ebéd nem volt. Senki sem kérdezte: bírjuk-e? Egyik napról a másikra elküldték azokat, akikről azt látták, erejét veszítette a nagy megterhelés alatt. Nem nagyon tudják ezt a mai fiatalok. Talán jobb is. Keserves évek voltak... senkinek sem kívánom. Aki átélte az akkori időket tudja, mennyit változott azóta minden! Nekem is csak a felszabadulás után volt lehetőségem tanulni. Továbbképzésekre, szakszervezeti iskolába jártam. Bizalmi. nemrég pedig műhelytitkár lettem. Munkámért többször részesültem elismerésben, jutalomban, kitüntetésben, tavaly arany nyakláncot kaptam. Szeretem a fiatalokat. Társadalmunk megbecsülésére, munkaszeretetre tanítottam eddig és ezután is őket. Egy pillanatra elnézést kér, átmegy a másik szobába, ahol édesanyja másfél éve fekvőbeteg. Visz- szatérve mondja: — Itthon édesanyámat ápolgatom. Munkaidőben a szomszédasszonyunk, An- nuska néni (aki egyébként a Finomposztó nyugdíjasa) segít a gondozásban. Tudja, mindig a közösnek, az itthoninak és a vállalatinak éltem. Búcsúzom már Ternai Máriától, a munkásnőtől, a példamutató dolgozótól, Baja díszpolgárától. Magamban ismételgetem még utolsó szavait: „Én minden jót a felszabadulástól, és a vállalatomtól kaptam. Minden erőmmel igyekeztem a közösségért tevékenykedni. Nagyon boldog vagyok, hogy munkásnő létemre a város vezetői díszpolgári címmel jutalmaztak, amelyet együtt vehettem át dr. Molnár Frigves és dr. Ortutay Gyula elvtársakkal...” Csabai István Megerősítették a mezőőri szolgálatot A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter rendelete A MÉM .felmérése szerint jelenleg 6300 mezőőr tevékenykedik az országban; mellettük a nagyüzemi gazdaságok még mintegy 400 halQrt is foglalkoztatnak. A mező- és a halőrökről most rendeletet adott ki a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. A szolgálati lőfegyverrel rendelkező őrök egyrészt a társadalmi tulajdont védik, másrészt pedig — meghatározott feltételek mellett — a személyi és a magántulajdont is óvják. A rendeletben meghatározták, hogy milyen kiterjedésű terület tartozik egy-egy mezőőrhöz, illetve azt, hogy a mezőőrök alkalmazásában érdekelt gazdaságok miképpen viselik a közösen foglalkoztatott mezőőrszolgálat költségeit. A személyi és magántulajdon védelmére alkalmazott mezőőrök a községi tanácsok végrehajtó bizottságához tartoznak és azok, akik érGalambkiállítás lesz Budapesten A Magyar Galambtenyésztők Országos Szövetsége szervezésében nagyszabású galambkiállítás nyílik december 2-án, szombaton Budapesten, a IV. kerületi úttörőházban. Megyei galambászok szárnyasai is részt vesznek a kiállításon, amelyen többi között megtekinthetők a bő húshozamú Texan és a francia importból származó Mondain galambok. A turbékolók sorában bizonyára osztatlan sikert aratnak majd a fehér és színes kin- gek, a rómaiak, a strasz- szerek, a máltaiak, a lengyel hiúzok. valamint a hazai tenyésztésből származó és külföldön is elismert díszgalambok, mint például a debreceni pergők, a szegedi keringök és a komáromi bukók. dekeltek a terület védelmében, mezőőri járulékot kötelesek fizetni. Meghatározták a mező-, illetve a halőrök jogait is. Egyebek között megakadályozzák a mező- és erdő- gazdasági terményeket, az állat-, vad- és halállományt, a gépeket, felszereléseket, eszközöket, a mező- és erdőgazdasági, valamint geodéziai építményeket, utakat károsító vagy veszélyeztető cselekményeket. Az őrök kötelesek a károsító cselekményt elkövető személyt igazoltatni és az őrzött, területről eltávolítani. Leállíthatják azt a jármüvet, amelyen feltehetően jogellenesen szerzett szállítmány van, és a jármű vezetőjét, kísérőjét igazoltathatják. Azt a személyt, aki a járművön levő szállítmány, vagy a nála levő érték megszerzésének jogosságát nem tudja igazolni, a legközelebbi rendőri szervhez vagy a községi szakigazgatási szervhez kell bekísérniük. A károsító cselekmény elkövetésében tetten ért személytől a jogellenesen szerzett terményt, állatot stb. és az elkövetéshez használt eszközöket a mezőőr köteles elvenni. A mezőőr behajtathatja a jogtalanul legeltetett állatot és az észlelt ’kárt a terület kezelőjének, illetve a megfelelő szerveknek köteles bejelenteni. A MÉM szakemberei szerint a mezőőrök az idén is jól dolgoztak. Például egyetlen járásban, a kiskőrösiben, a mezőőrök 1972- ben eddig több száz bejelentést tettek. A mező- és a halőrök együttműködnek a rendőrséggel, közös ellenőrzéseket is szerveznek. (MTI) Hová menjen az igazáért? Készülnek a pécsi tv-torony berendezéséhez megrendelt fotelek. (.Pásztor Zoltán felvételei) MÁJUSBAN felszólítást kapott Tóth István gépszedő, a kecskeméti Petőfi Nyomda dolgozója. Hunyadiváros, Tinódi utca 29. szám alatti lakos, hogy fizessen be a Hazafias Népfront II. számú építőközösségének ki- lencszáz forintot Csodálkozott hogy minek. Elment érdeklődni. Nem a népfronthoz, mert az az építőközösségnek csak az indulásánál bábáskodott, hanem a szövetkezetek központjába, amely átvette az építők gondjait Közölték vele. hogy ez az összeg a lakásépítésben foglalkoztatott segédmunkások SZTK-járuléka. Tóth István megint csodálkozott Most még jobban. Hiszen ő nem foglalkoztatott segédmunkásokat. ö NEM IS tehette volna — felelték — hanem csak a lakásépítő szövetkezet, amely úgy állapodott meg a tagokkal, hogy 2200 óra segédmunkát kell adniuk a tervezett költségekhez lakásonként. A tagoknak joguk van ledolgozni vagy az egészet, vagy a 2200 órának egy részét, vagy semmit. Ki mennyit dolgozik, aszerint fizet. Tóth István most már azt se tudta, hova legyen I csodálkozásában. Szerényen megjegyezte, hogy ő mind fa 2200 órát ledolgozta becsülettel, mert csak így juthatott lakáshoz. Nem is tudja, hogy spórolta volna másképp össze a havi 2600 forintos fizetéséből. Miért követelnek akkor tőle most mégis 900 forintot? ÉRTSE MEG végre —ismételték türelmesen —, hogy ez nem munkabér, hanem az elmaradt SZTK- járulék a segédmunkások után. A lakásszövetkezet volt elnöke a hibás, akinél más visszaéléseket is találtak. hiszen biztosan hallott róla Tóth István is, és közben elszaladt az idő, most aztán sürgőssé vált a befizetés. Ezért gondolták úgy, hogy legjobb lesz elosztani a tagok között az összeget, akkor mindenki könnyebben kifizeti hirtelenében. Könnyebben? Neki bizony nagyon nagy pénz az a havi 2600-ból. amikor ott vannak a részletek is. De másfelől micsoda igazságtalanság, hogy az is' fizet 900 forintot aki semmit sem dolgozott az építkezésen, meg az is, aki dolgozgatott valamit, s az is, aki több mint kétezer órán át törte magát esőben, tűző napon, munka után, meg szabadságot vett ki rá. Ez munkanapban majdnem egy teljes esztendő... Igazságtalanság, ő nem fizet Illetve, csendes, béketűrő ember lévén, hangosan csak azt mondta Tóth István, hogy kéri, vizsgálják ki ezt a dolgot és tőle ne kérjenek pénzt. Hát nehéz ez most. Közel a határidő. Jó lenne, ha mégis befizetné, mert az rosszabb, ha még a perköltség is, vagy a büntetés, amit a késésért az SZTK kiszab... Majd később rendbehozzák a dolgot és akinek visszajár a pénz, visszakapja, amint a többi befizette. Töprengett Tóth István. De közeledett a határidő. Megint bement, érdeklődött. hivatkozott a méltányosságra. Jó, jó de most fizessen. Kisember hol keresse az igazát? — gondolta. Az ismerősök ugyan biztatták, háborogtak és a lelkére kö tötték, hogy ne hagyja magát De könnyű az ismerősöknek. nem ők járnak a hivatalokba. Azután az utolsó napon, június elsején sajnálkozva és nehezen, mégiscsak postára adta a kilencszázat. Abból baj nem lehet. AZ ÜGY most is ebben a stádiumban van. A pénzét, a jogos pénzét jó volna visszakapni, ezer helye van. De hová menjen érte? A szövetkezettől ugyanis mindeddig egy árva sor sem jött, nemhogy pénz. M. L.
